2014. augusztus 11., hétfő

/ Tizenkettedik rész /

Heyhóó!!!! Itt is vagyok a kövi résszel ami hát eléggé különösre sikeredett xD a vége az megtörtént eseményből van, úgy ahogy a kövi rész is, nem, nem velem történt meg hanem a régi sulimban valakivel :) szóval úgy olvassátok ;) komizni még mindig nagyon érrrrrr



/ Zora Payne /

- Hé Oviapu, neked ám az is a dolgod lenne, hogy engem felébressz, ugyanis tudhatnád, hogy én egy téli álmot alvó medvebocs vagyok egész évben! - bökök még egyet Liam hátán aki az ágyán van szétterülve. Csak egy felsőt és egy alsónadrágot visel, miközben békésen szuszog. Mindig is aranyos volt ahogy aludt. Viszont most nem gyönyörködhetek benne, ugyanis már így is késésben vagyok. Már hozzá vagyok szokva, hogy anya minden reggel felkelt. Tudom cikinek kéne tartanom, hogy még ennyi idősen is az anyám kelt, de nálunk ez normális, mivelhogy Ő már apával együtt kel akinek hétre bent kell lennie a hivatalban. Ezért az anyám számára nem nagy fáradság az, hogy engem is felkelt.
Ja, de ma nem keltett senki! Még szerencse, hogy hét órakor csak úgy véletlenül kipattantak a szemeim. Furcsa volt, hogy a Nap már javában besütött a szobám ablakán, amit nem tartottam biztató jelnek. Rögtön felültem és az éjjeliszekrényemen lévő órával kezdem el szemezni, ami pontosan hetet mutatott. Mintha seggbe rúgtak volna olyan gyorsan pattantam ki az ágyamból és rohantam be a fürdőszobába. Fél órás késésben voltam, mivel én minden reggel suliidőben fél hétkor kelek, hogy tudjak elérkezni. Az öltözködés és a készülődés terén még egy csiga is gyorsabb nálam.
Szóval ma reggel enyhe sokk ért, de még hogy elkapott a méreg mikor beléptem Liam szobájába és megláttam, hogy milyen nyugodtan alszik. Neki az lenne a dolga, hogy rám vigyázzon. Apám helyett apámnak kellene lennie! Akkor lássa el a teendőit, - vagyis keljen fel jóval előttem, majd ébresszen fel, készítsen reggelit és vigyen el a suliba. Azonban most ahogy elnézem, szerintem ezekre a reggeli rutinokra ma nem fog sor kerülni. És még csak egy napja sem vigyáz Rám.
- Liam, kelj már fel! - változtatás képen mind a kettő tenyeremet a hátára tapasztom és úgy kezdem el rázogatni. De még mindig semmi. Csak motyog valamit az orra alatt, majd elfordítsa a fejét. - LIAM!!! - emelem fel a hangom mérgesen. Ez kicsit sem vicces. Nem én vagyok az akinek keltenie kell valakit, hanem mindig én vagyok az akit keltenek.
- Menj vissza aludni. Még korán van - válaszolja alig hallhatóan és legyint egyet a kezével, hogy tudjon engem elkergetni és a következő pillanatban magához öleli a takaróját majd azzal együtt fordul át a másik felére. Ilyen nincs. Ez nagyon idegesítő. Legalább most már értem, hogy miért utálnak engem kelteni. Biztos azért mert én is ilyen vagyok mint ez a lökött.
- Persze neked korán van, de nekem nem. Mindjárt negyed nyolc van és nekem háromnegyedre bent kell lennem a suliban, ha nem akarom azt, hogy az osztályfőnököm megint felhívja apát, hogy késtem. - igen, olyan drága ofőm van, hogy ha rossz jegyet kapok, esetleg furán viselkedek rögtön hívja az apámat. Állítása szerint csak azért, hogy példamutató lány legyek ha felnövök, ne pedig egy börtöntöltelék. És ez ellen nem tudok mit csinálni. Az összes lépésemet árgus szemekkel figyeli. Hurrá. Pont ezért hivná fel a szüleimet ma is ha elkésnék. Hiába magyarázkodhatnék, hogy Liam hibája volt, senkit nem érdekelne. Ilyen az életem.
- Suli? Milyen iskola? Ki megy oda? - jellegzetesen homlokon csapom magam. Jobban idegesít a tudatlanságánál az, hogy még csak arra sem hajlandó, hogy rám nézzen. Nem hiszem el azt, hogy ilyen álmos. Hisz velem egyszerre feküdt le. Habár ha nem kellene suliba mennek akkor még én is mindig aludnék.
- Szerinted ki? Ugye csak tetteted, hogy ilyen hülye vagy? El fogok késni! Érted, vagy azt akarod, hogy forditsam le más nyelvre? - kérdezem.
- Igen, japánul ha lehet. - hallom ahogy nevet és ez a végső pont nálam. Könyörögtem neki, nem reagált, még csak rám sem nézett. Nálam pedig az a bizonyos pohár betelt.
- AZONNAL. KELJ.FEL. - minden egyes szó után egy erőteljeset húzok az amúgy is rövid égnek meredő haján. Mikor megérzi a fájdalmat a szemei rögtön kipattannak és a fejéhez nyúl, hogy tudja onnan eltüntetni az én kezeimet. De én hajthatatlan vagyok. Olyan erővel fogom a kevés rövid haját, hogy még a fejét is felemeli a párnáról a szemei pedig könnybe lábadnak.
- Eszednél vagy Te? - hisztizik, de úgy teszek mint aki nem hallja. - Fent vagyok bassza meg! - emeli fel a hangját mikor végre már ül. Egy diadalittas mosoly kúszik az arcomra és örömömbe megpaskolom a fejét.
- A konyhában várlak ugyanis reggelit kell készítened nekem. Oh, és három perced van, hogy leérj. - szökdécselve hagyom el a szobáját, de mikor végleg kilépnék egy láthatatlan puszit dobok a bunkó képe felé.
- Csak, hogy tudd ez életem legszörnyűbb reggele, Te pedig egy boszorka vagy! - kiabál utánam, de nem foglalkozom vele. Szokjon hozzá.
Utam egyenes a földszintre vezet és meg sem állok a konyháig, majd mikor oda érek leülök az egyik székre és várom, hogy Liam csatlakozik hozzám. A percek telnek és több idő telik el mint amennyit én mondtam neki. Mikor leér arca kicsit sem boldog, inkább álmos. Hajában még mindig meglátszik az ahol én megtéptem. Ettől mosolyoghatnékom támad kedvem.
- Ez több volt mint három perc. - jegyzem meg félvállon. Csúnyán rám néz miközben a hűtőhöz sétál. Kinyitja azt és hosszú másodpercekig csak bámulja az ételeket. Valakinek nehezen indul a reggele.
- Megjegyezném, hogy a kis kecsód miatt most fáj a hajam - fordítja hátra a fejét, hogy tudjon rám nézni. Vállat vonok ugyanis nem érdekel. Amúgy is a haj nem fáj. Szóval kamuzik.
- A hajad visszanő, de a suli nem vár meg. - mondom keményen és én is a hűtő mellé sétálok. - És még éhes is vagyok. - teszem hozzá. Oké, beismerem rettentően élvezem ezt az egész helyzetet. Birom, hogy Liam a bébicsőszöm. Az egészben pedig az a legjobb, hogy most minden kérésemet teljesitenie kell. Gonosz vagyok tudom.
- Akkor sem kellett volna megtépned! Szépen is fel lehet kelteni az embert. - néz rám rossz állóan. Ha most azt akarja, hogy sajnáljam az nem fog összejönni. Suli az egyetlen dolog amivel engem ki lehet késziteni. Utálom azt a helyet, mondjuk melyik gyerek nem. - Komolyan kezdem azt hinni, hogy Te ezt már direkt csinálod. Ki akarsz készíteni, mivel így akarsz megbüntetni amiért itt hagytalak. Először paprikaspray, most meg ez. Kétszeres merénylet ellenem. Vigyázz Zo mert képes leszek vissza vinni még a rendőrségre. - magyarázza komolyan, de a szája sarkában ott bujkál az a jellegzetes mosoly.
- Na most aztán elcseszted a napom - mondom komolyan, de mikor látom, hogy mennyire komolyan vette, elnevetem magam. - Viszont jobb lenne ha most már tényleg indulnánk.
- Én még nem reggeliztem! - a hűtő még mindig nyitva áll, Ő pedig csak bámulja azt. A jobb kezével pedig elkezdi a hasát simogatni. Ez nála azt jelenti, hogy nagyon éhes.
- Ne is álmodj róla! - amilyen gyorsan csak tudom becsukom a hűtő ajtaját ami szinte majdnem oda csapja az ujjait. Csakis a jó reflexeinek köszönheti, hogy idejében elrántja onnan a kezét. - Majd eszel akkor ha haza értél. Csak el kell vinned a sulihoz és máris jöhetsz haza. Negyed óra az egész.
- Addig éhen halok - mondja hisztizve és megint ki akarja nyitni a hűtő ajtaját, de amilyen gyorsan csak tudom elhúzom Őt onnan a pólójánál fogva. Út közben felveszem a családi autó kulcsát és kicsit sem kedvesen nyomom a kezébe. A pólójánál fogva húzom magam után az egész házon keresztül és még csak azt sem érdekel, hogy zokniban és egy vékony pólót visel. A garázsig meg sem állok, sőt még olyan rendes is vagyok, hogy kinyitom a volán felőli ajtót. Valamit morog az orra alatt, de nem foglalkozom vele. Mutatóujjammal az ülésre mutatok, Liam pedig kelletlenül szál be a volán mögé és indítja el a motort, addigra pedig én beszállok az anyósülésre.
Az iskolához vezető úton nem nagyon beszélgetünk egymással amit én őszintén nem is bánok. Utálom a reggeleket, pláne akkor még jobban mikor suli van.
Nyolc perccel a csengetés előtt áll meg az iskola kapujában, majd egy kissé szomorúan pislog az épület felé. Tudom, hogy min jár most a feje. Szeretett ide járni, ugyanis nagyon menő srácnak számított. Akkor még engem is tiszteltek ugyanis a diákok nem mertek a nagy Liam Payne húgával kezdegetni. De amióta Ő elballagott és egyedül maradt, a diákok mintha megvadultak volna velem szembe. Nem, nem gúnyoltak vagy csúfoltak. Egyszerűen csak egy kurvának tartanak, semmi másnak. Azért akarnak a közelembe férkőzni mert jó csaj vagyok. Én pedig ezt gyűlölöm.
- Hidd el én is örülnék neki ha még mindig ide járnál - simogatom meg a kezét és mondom ami épp az eszében jár. Tudom, hogy erre gondol. Vissza akar ide jönni. Újra középiskolás akarna lenni mint én. De hát Ő három évvel idősebb Tőlem, szóval bele kell törődnie, hogy számára ez a korszak örökre lezárult. Nem hiszem el, hogy olyan nagyon rossz lehet az egyetem. Részemről én már várom egy kicsit. Új környezet, új emberek, új élet. Jól hangzik.
- Merthogy? - kérdezi és kiváncsian fürkészi az arcom. Rögtön megbánom, hogy megszólaltam. Nem tudhatja meg, hogy mit gondolnak rólam a diákok mert ahogy ismerem nagyon kiakadna amiért ribancnak hisznek.
- Inkább hagyjuk - vonom meg a vállam és gyorsan kiszállok az autóból. De éppen, hogy csak megfordulok, lehúzza az ablakot és áthajol az anyósülésen, hogy tudjon hozzám szólni.
- Mikor végzel? Ha akarod szivesen érted is jövök, ugyanis nélküled csak unatkozni fogok - mondja vigyorogva és én is megeresztek egy mosolyt. Tudom, hogy egész nap csak aludni fog. Mást úgysem nagyon szokott csinálni.
- Majd felhivlak - intézem el egyszerűen és intek, hogy végre menjen már el, mert tényleg elkések.
Válltáskámat megigazítom és hátra dobom a szőke hajam majd elindulok az udvarra ahol egy csomó diák siet el mellettem akik nem akarnak elkésni. Jó lenne ha én is szedném a lábam ha nem akarok bajba keveredni. Azonban tekintetemmel Clair után kutatok. Szinte az összes diák köszön én pedig csak biccentek a fejemmel, de barátnőmet sehol nem találom. Mintha elnyelte volna a föld, pedig ez nem vall rá. Ilyenkor már rég itt szokott lenni.
Sietősebbre fogom a lépteimet és gyorsan berohanok az épületbe, majd a szekrényekhez, hogy még még a becsengetés előtt tudjam megkeresni C-t. Sem a szekrényél, de még a folyosón sem futok vele össze. Igy arra a döntésre jutok, hogy megnézem az osztályába.
Clair egy évvel alattam jár, igy az osztályát eléggé jól ismerem. Szinte már közéjük tartozom. Ezért mikor most is benyitok pár lány állit nekem és kérdésekkel bombáznak. Clair nincs közöttük. Komolyan kezdeg aggódni érte. Ha történt volna vele valami akkor felhivott volna nem? Habár belőle már mindent kinéz az ember. Soha senki nem tudja, hogy min töri a fejét.
- Clair nincs itt? - kérdezem és az előttem álló három lányra nézek.
- Megbetegedett. Állitólag a szülinapi buliján elrontotta a gyomrát. De Te ezt, hogy hogy nem tudod? Nem mondta? - zúditja rám a kérdéseket Cat, mire én kissé meglepődök. C elrontotta a gyomrát a szülinapi buliján? De hisz akkor nem is evett semmit, csak ivott meg...drogozott. Esküszöm én kinyirom ha túladagolta magát azzal a három fazonnal. Még a formájuk sem volt jó. Bassza meg. Más szülinapi bulija pedig nem volt.
- Csak nem összevesztetek? - kerekedik el Bella hatalmas szemem. Miért olyan fura lenne ha összevesznénk Clairrel? Mostanság sok van a romlásán, szóval nyugodtan befejezhetném vele. Még igy sem bocsájtottam neki meg, hogy csak igy otthagyott abban az átkozott klubban.
- Ha összevesztünk volna elhiheted, hogy nem kötném az orrodra - mondom egy műmosoly kíséretében.
- Rossz napod van? - faggat tovább Carmen én pedig csak unottan megforgatom a szemeimet. Ez nekem reggelre túl sok agyfárasztás volt. Mélyen kifújom a levegőt és pont abban az időben szólal meg a csengő is. Elmondok egy halk sziasztokot majd kimegyek az osztályból.
Sietős léptekkel indulok el a kihalt folyosón az osztályom felé, de hirtelen az egyik kanyarban valakinek neki megyek. De olyan erővel, hogy a padlón kötöm ki. Fájdalom nyilal a könyökömbe ahogy felülök, majd miközben simogatom a fájó pontot úgy nézek fel, hogy tudjam megnézni ki gáncsolt el. De az ereimbe rögtön megfagy a vér ugyanis Sandra Watsonnal nézek farkasszemet.
- Nézzétek csak, a kis kurva végre oda került ahova való. - köp egyet ami a cipőmön landol. A mögötte álló két lány csak bután röhög, én pedig még levegőt is elfelejtek venni ijedségembe.
Sandra Watson, vagyis a lány aki fiú génekkel született. Ráadásul még őrült is. Tizenöt éves korában bezáratták egy javítóintézetbe mivel az akkori iskolájában felgyújtotta az egyik lány haját. És nem volt rá oka. Csak egyszerűen kedve támadt öngyújtóval játszani és mivel egy hosszú hajú lány ült előtte, gondolja jó móka lesz ha kipróbálja azt, hogy milyen az ha megpróbálja meggyújtani a haját. Rajta kivül senki nem nevetett. És ez csak egy a szörnyű tettei mellett. Szinte mindenki fél Tőle, és csak egy hajszál választja el Tőle, hogy innen is kicsapják. Élvezettel nyomja bele a diákok fejét a klotyóban, pusztán csak azért mert unatkozik.  Őrült a csaj. Sőt szerintem még képes lenne meg is ölni valakit.
És most hozzám szólt és nagyon csúnyán néz rám. Igen, most okom van rá, hogy féljek. És én félek is, hisz nincs senki a folyosón. Nekem végem van.
- Mit akarsz? - kérdezem a kelleténél egy kicsit flegmábban, de rögtön meg is bánom. Egy fő szabály. Soha ne nézz Sandra fekete szeme közé mert akkor még jobban bepipul mint most.
Lehajol majd egy ügyes mozdulattal ránt fel a padlóról a hajamnál fogva majd lök a falhoz, de olyan erővel, hogy a csontjaim szinte megzörrennek. Még csak esélyem sincs elfutni. Vissza ütni pedig nem merek, ugyanis kétszer akkor amint én vagyok. Ráadásul még itt vannak a csatlósai is. Most meg fog ölni, és azt sem tudom, hogy mit vétettem. Bassza meg, bassza meg...
- A helyedben kussolnék azzal a szopós száddal. Habár nem sokáig lesz ilyen nagy nyelved, ugyanis mindjár megszabadítlak tőle és többé nem fogod tudni leszopni más pasiját. - sziszegi a fogai között. Kiver a verejték ahogy próbálom ellökni őt magamtól. Kitépi mindjárt az összes hajam, és még csak azt sem értem, hogy miről beszél.
- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz - mondom síri hangon és akkor végre elengedi a hajam aminek következtében a padlóra csúszok és kezdem el a hajamat simogatni. Fáj az egész fejem és testem.
- Fogalmad sincs? - kezd el röhögni majd a következő pillanatban meglendíti a lábát és gyomorszájon rúg. Könnybe lábadnak a szemeim és a hasamhoz kapok majd összegörnyedek. Miért nincs itt most valaki? Ez tényleg meg akar ölni, de miért? - Még van pofád letagadni, hogy szombaton leszoptad a pasimat? - szemeim rögtön kipattannak és még csak lélegezni is elfelejtek.
Szombaton Clair bulija volt ahol elküldött engem drogot venni attól a pasitól akinek még csak a nevét sem tudtam. És mivel nem volt pénzünk, gondoltam ehhez a módszerhez folyamodom. Honnan a francból kellett volna tudnom, hogy Sandrának pasija van. Nem egy pasizó alkat.
- Félre érted az egészet. Én nem akartam semmi rosszat... - kezdek el sirni, de ezúttal  a nyakamnál fogva húz fel a padlóról. Olyan erővel szorítja a nyakamat, hogy alig birok levegőt venni. Annyi magasba emel, hogy lábaim nem érnek le a padlóra.
- Szóval jó mókának tartod elvenni más pasiját? - kérdezi villogó tekintettel.
- Nem tudtam, hogy a Te pasid. Esküszöm. - sírom el magam ugyanis szédülök a levegő hiány miatt. Na nehogy már Sandra intézzen el engem.
- Nem úgy nézel ki mint aki igazat mond - csóválja a fejét és még erősebben fogja a nyakam. - Talán meg kéne mutatnom neked, hogy mi jár annak aki egyszer hozzá nyúl a pasimhoz - mondja egy pimasz mosoly kíséretében és elengedi a nyakam és ismét a padlón kötök ki. De még csak ki sincs időm fújni a levegőt ugyanis ismét megfogja a hajamat és elkezdi tépni majd úgy ráncigál be az egyik közeli mosdóba....

41 megjegyzés:

  1. Első komi
    Ez durva ez a Sandts

    VálaszTörlés
  2. Utálom az ilyen Sandra féléket -.-" El tudom képzelni hogy mi történt volna a csajjal hogy ha Liam ezt meglátja.... Siess a kövivel

    VálaszTörlés
  3. OMG!!! ez hülye ez a lány..most mi lesz? ha??? mi lesz?
    hozd a kövit léci holnap :DD annyira akarom már, hogy Liam mindent megtudjon xD:S

    VálaszTörlés
  4. Kövit hamar Sandrát utálom be kéne zárni őt valami diliházba vagy pszichológushoz járnia

    VálaszTörlés
  5. szia. már rég olvasom a részeket.. nagyon jó, Imádom remélem h Liam kinyírja azt a csajt.. "-.- ügyes vagy siess a kövi résszel.. puszi. Larry xoxo

    VálaszTörlés
  6. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  7. Jujj,szegény Zo remélem nem, lesz semmi baja...SIESS A KÖVIVEL légyszíves még ma hozd a részt, annyira kíváncsi vagyok!Ezt a Szandrát legszivesebben megfojtanám egy kanál vízbe!!Siess a kövivel

    VálaszTörlés
  8. Nagyon szupi lett! :)
    Siess a kövivel!

    VálaszTörlés
  9. Úristen! o.O
    ez de durva és tényleg megtörtént esemény a vége? :O
    Egyébként szuper rész lett, nagyon bírtam mikor Liamet keltette fel :D
    Várom a kövit, siess vele :D :3 xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen megtörtént, de szerencsére nem velem hanem a suliban egy másik lánnyal :s durva volt.....

      Törlés
  10. Ez egy hiperszuperisztikus rész volt!!!!!
    De komolyan. Szegény Liamnak fájhatott, tapasztalatból mondom. Az öcsém is így szokott nyúzni engem! Más részt viszont. Te jó Ég! Zora most aztán bajban van! De a legdurvább, hogy ez -elmondásod szerint- igaz történet alapján íródott. Siess, mert kíváncsi vagyok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
    xx paapaya, by Anastasia S. Harper

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. őszintén megmondva már én is tapasztaltam a hajtépést xD nagyon kellemes volt....
      igen..igaz történet :s

      Törlés
  11. Úúúúúúú kövit
    Nagyon durva rész volt

    VálaszTörlés
  12. B****a meg!Sandráról ez a véleményem. Folytit

    VálaszTörlés
  13. Szegény Liam. Milyen rossz ébresztésben volt része :D
    A vége meg durva lett. De majd biztos jön a megmentő Liam...vagy nem. Várom a kövit :)

    VálaszTörlés
  14. Sajnálom az illetőt akivel ez megtörtént igazából még Zorát is de majd gondolom jön Liam a gyors megmentő(szuperhős) és majd add annak a Sandrának Zo-t pedig megmenti.Kövit mert már nagyon izgulok hogy mi lesz ezek után

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a kövi részben kiderül h ki lesz a megmentő :D

      Törlés
  15. Mi a fasz? Verekedés és engem nem hívtál? Ez mi?
    Pfffffffffff. Azért ironikus, hogy nálam is verekedésről akarsz olvasni, meg itt is arról írsz:-D Mi ez ha nem királyság?
    Nos, a rész Isteni volt. Mondtam már, hogy áj láv sztori van? Képzeld, levizsgáztam english-ből*w* Ki hitte volna, hogy áj em Szasza angol professzor lesz?XDDDD
    PROBLEM? HM, PROBLEM?
    Visszatérve a részre, istencsászár lett. Liam és Zora olyan szintű cukiságot mutatnak, hogy az már rendesen fáj:"3 Hogy lehetnek ilyenek? Megeszem őket ~
    Várom a következőt, úgyhogy JÚ SIESSÉL. XDDDDD
    Ölel: Mikoka :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. őszintén Te adtál hozzá iheltet :D vagyis a blogod...ott elképzeltem és itt meg megírtam...szerintem király lenne ha Liam összeverekedne egy lánnyal xD
      oké egy beteg elme vagyok, dde hát ez van xD
      akkó' yú mostmárt taníthasztsz mé inglish xD
      ne edd meg őket mert akkor nem lesznek szereplőim xD
      megint új neved van Mikokaaaaaaaaaa???

      Törlés
  16. Azt a rohadt!!!:@ >:) Utálom Sandrát.Remélem hogy megkapja Sandra a magáét Zora pedig megmenekül kövit

    VálaszTörlés
  17. Minél hamarabb hozd a kövit mert nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra.Liam és Zora olyan cukik együtt

    VálaszTörlés
  18. Nagyon jó rész lett. Siess a kövivel. Li és Zo<3 :-* @):-

    VálaszTörlés
  19. Szerintem Harry lesz a megmentő

    VálaszTörlés