2014. augusztus 27., szerda

/ Tizenkilencedik rész /

Utolsó előtti rész :| az utolsó rész a napokban fog felkerülni, és epilógus sem lesz, sőt a befejező rész is eléggé érdekesre sikeredett ugyanis nincs konkrét vége, de majd bővebben kifejtem, hogy miért :) komizniii érrrr


/ Zora Payne /

Azt hiszem, hogy egy kicsit bűntudatot érzek Liam miatt. Talán nem volt szép Őt ennyire kihasználni. Őszintén megmondva az egész családban Ő volt az egyetlen akire mindig is számíthattam. Most meg elég szépen elintéztem. Bele sem merek gondolni, hogy mit fog csinálni akkor ha rájön, hogy amit elhagyták mondatok a számat, nem is voltak igazak. Röviden és egyszerűen a szemébe hazudtam. De most mégis mit csináltam volna?
Féltékeny voltam Clairre amiért neki Liam közelébe sikerült férkőznie és még csak a kisujját sem kellett megmozdítania. Megérinthette a nyakát, a haját...mindenét amit én szeretnék. De nem hazudással és átveréssel. Azt akarom, hogy Liam pontosan ugyan úgy érezzen irántam mint én. Ez olyan nagy kérés?
Viszont ennek az egész hazudozásnak volt egy jobb előnye is. Rájöttem arra, hogy féltékeny Zaynre és, hogy élvezte azt mikor csókolóztunk. Ezt nem tudja letagadni, ugyanis már egy csomó másik sráccal smároltam, és ők is pontosan ugyan úgy viselkedtek mint most Liam. Bele harapott az ajkaimba, a kezét a derekamra tette és nyelves csók volt. És szenvedélyez., és ha nem tért volna észhez tovább is mehettünk volna.
Tovább is fogunk menni ha rajtam múlik. Ezek után meg biztos. Én nem vagyok egy olyan lány aki megáll egy ártatlan csóknál. Be kell fejeznem a tervem. A tervet ami azzal végződik, hogy az ágyamban vagyunk és egy jót szexelünk. Ha minden úgy megy ahogy én képzeltem el, akkor sínen vannak a dolgok.
Már csak Liammel kell megint beszélnem és lenyomnom neki egy érzelgős beszédet, hogy ne legyen lelkiismeret furdalása amiért a ' húgával ' smárolt.
Felállok az ágyamról és a mosolyt eltüntetem az arcomról. A szobájába ment, ami nála annyit jelent, hogy hülyén érzi magát. Még az ajtót is magára vágta szóval nagyon bénán érzi magát. Mindképp a lelkére kell beszélnem.
A szobája ajtaja előtt mélyen kifújom a levegőt és kopogok egyet, de az ajtó magától kinyílik. Egy kicsit meglepődök ugyanis Liam úgy van felöltözve mintha készülne valahova. Bőrdzseki, fekete nadrág, fekete bakancs, a haja tökéletes beállítva. Nagyon nem úgy néz ki mint aki bánkódik az miatt mert a húgával smárolt amit nem lett volna szabad. Inkább úgy néz ki mint egy srác aki vagy randira készül, vagy pedig valami rossz dologban töri az eszét amit a szülei nem néznének jó szemmel. Most melyik lehetőség az igaz?
- Öhm...én csak azért jöttem, hogy megköszönjem azt amit az előbb értem tettél. - mondom aranyosan egy kedves mosoly kíséretében közben pedig elkezdek az egyik szőke tincsemmel játszani. Az ujjam között tekergetem a vékony hajszálat és bájosan pislogok felé. Liam az arcomat kémleli és a nadrágja zsebébe dugja a kezeit. Cseszettül dögösen néz ki.
- Minden testvér szívesen lesmárolja a kishúgát. Tök normális dolog...- vonja meg a vállát unottan.
- Készülsz valahova? - kérdezem és inkább gyorsan témát váltok. Még a hülye is észre veszi, hogy totál be van rám rágva. Basszus ezt nem így terveztem. Azt hittem, hogy majd fogja mondani, hogy mennyire élvezni, nem pedig azzal fog vissza támadni, hogy a kishúga vagyok. Komolyan ilyen nehéz túltennie magát rajta?
- Amint látod igen. - válaszolja fagyosan.
- Veled mehetek? - kérdezem izgatottan. Már olyan rég voltunk ketten a városban. És amióta itthon van nem is voltam sehol. Kell már egy kis kikapcsolódás. Liammel pedig mindig olyan jó hülyéskedni.
- Olyan helyre megyek ahova Te nem jöhetsz, ugyanis nem vagy oda való. - utasít vissza egyszerűen. Érdeklődve összehúzom a szemöldökömet és úgy fürkészem az arcát. Valamiben sántikál amit nekem nem mond el. Eddig még soha nem fordult elő, hogy valahova nem mehettem vele.
- Hova mész? És miért nem vagyok oda való? - zúdítom rá a kérdéseimet mire Ő csak felkuncog. Az a mosoly ehhez az öltözékéhez nem megy. A rossz fiúk nem szoknak mosolyogni.
- Mert veszélyes - mondja és azzal magához húz, hogy tudjon megölelni. Lágyan öleli át a derekam és óvatosan, én pedig rögtön a nyakába fúrom a fejem és beszívom a jellegzetes illatát.
- Tudom, hogy valamit nem mondasz el - suttogom a nyakába. Erre elhúzódik tőlem és ajkait a homlokomhoz érinti.
- Sietek haza, nem kell megvárnod - tér ki az igazi téma elől, és egy puszit nyom a homlokomra, majd még utoljára végig simít a kezemen és sietős léptekkel elhagyja a házat, majd már csak azt hallom ahogy a nagyapánktól kapott Lamborginiét beindítja és elhajt.
Először fel sem fogom, hogy mégis mi a fene történt. Az biztos, hogy jó hamar lerázott, de engem senki nem tud lerázni. Még a hülyének és a vaknak is feltűnne, hogy Liam valamit eltitkolt előttem. Ez pedig nagyon rossz húzás volt a részéről, ugyanis semmit nem titkolhat el előlem. Valahova ment, de hogy hova arról gőzöm sincs és ha felhívom akkor sem fogja elmondani. De tuti, hogy nem egyedül van.
Na várjunk csak... ki az a személy aki mindent tud Liamről, rajtam kívül? Pontosan! Zayn Malik. Zayn tuti tudja, hogy Liam miben sántikál és ahogy ismerem nekem úgyis elfogja mondani.
Egy ravasz mosoly kúszik az arcomra és vissza rohanok a szobámba, hogy tudjak felöltözködni. Amikor kész vagyok sietős léptekkel hagyom el a házat és indulok el a Malik rezidencia felé. Még szerencse, hogy Liam megmutatta hol laknak.
Gyalogolnom kell aminek nem örülök mivel esténként nem nagyon szeretek magam sétálni az utcákon. Azonban most nem figyelek a félelmemre. Gyorsan sétálok és kissé megkönnyebbülök mikor elérem Zaynék házát. Gondolkodás nélkül rohanok fel a lépcsőn, majd kissé idegesen nyomom meg a csengőt és reménykedem benne, hogy Zayn nyit ajtót. Pár perc múlva az ajtó ki is nyílik, de nem azzal a személlyel találom szembe magam akivel én szerettem volna.
Ugyanis az ajtóban Zayn tesója áll Waliyha. A lánynak pontosan olyan éj fekete haja van mint a testvérének. A bőre is pontosan olyan kreol színű és ha az arcát megnézem, van benne néhány hasonlóság Zaynel. Azt sem tudom, hogy vala beszéltem e már vele. A szüleim nem nagyon szereti a Malik családot ezért nem is örülnek neki, hogy Liam olyan sokat együtt van Zaynel.
- Szia - köszönök a lánynak egy mosoly kíséretében.
- Segíthetek? - kérdezi egyszerűen. Azért köszönni illő lett volna, de lehet Ő is azok közé az emberek közé tartozik akik nem bírják a Payne családot. Igen, vannak olyan városlakók.
- Liamet keresem, vagyis jobban mondva Zaynt. Vagyis érted - túrok bele a hajamba. Jó ennél jobban már nem tudom összezavarni szegény lányt. Waliyha az orra alatt elmosolyodik a szerencsétlenkedésemen. Mikor ideges vagyok nem tudom magam rendesen kifejezni. Kifújom a levegőt és újra neki vágok. - Liam lelépett otthonról és nem volt hajlandó megmondani, hogy hova megy. De engem érdekel! És ezért gondoltam azt, hogy a bátyád biztos tudja, hogy hol van az én bátyám. - és sikerült kinyögnöm, hogy mit akarok.
- Zayn nincs otthon. Liammel elmentek az öreg bányatelepre. Azt mondták, hogy a szomszéd városból jönnek egy csomóan így ki akarnak ellenük állni versenyezni. - a fejem olyan lehet mint akit pofán töröltek, ugyanis szinte semmit nem értek abból amit Waliyha mondott az elmúlt percekben. Miféle öreg bányatelep és milyen verseny? Valamiről lemaradtam, de nagyon.
- Öreg bányatelep? Versenyezni? Mi ez az egész? - kérdezem elhaló hangon. A fekete hajú lány elhúzza a száját és felszisszen.
- Ne mond, hogy nem tudod azt, hogy Liam rendszeresen versenyzik vagy autóval, vagy motorral. A városban az egyik legjobb versenyző. - hirtelen elkap a szédülés és minden világossá válik a számomra. Ezért szokott otthonról esténkét eljárni, ezért jött haza mindig piszkosan, olajfoltosan, ezért kért nagyapától egy versenyautót. Liam örök életében a versenyzésről álmodozott. Minden áron azt akarta egész életében csinálni, de apa áthúzta a tervét az egyetemmel. De az álmát nem adta fel, inkább hazudott az egész családnak. Vajon nekem miért nem monda el? Talán nem bízik bennem?
- Mond csak Waliyha ha szépen megkérlek nem tudsz engem elvinni arra a bányatelepre? - kérdezem kedvesen. A lány arca rögtön izgatottsággal lesz tele és máris megfordul, hogy tudja felvenni a kabátját meg a cipőjét.
- Ezer örömmel! De gyalogolnunk kell - mondja majd karon ragad és úgy vágunk neki az éjszakának.
A séta körülbelül fél óráig tart, és ez alatt az idő alatt messe magunk mögött hagyjuk Wolverhampton üdvözlő tábláját. Őszintén megmondva a városnak ezen részén még soha nem jártam. Ami a legjobban megrémített, hogy még csak rendes út sem volt. Olyan érzés volt mintha egy kopár vidéken gyalogolnánk.
Amikor már azon lettem volna, hogy megmondjam Waliyhanak azt, hogy ennyi volt és megyek haza, akkor különös dübörgő hangokra lettem figyelmes. Jobban összeszűkítettem a szemeimet, hogy lássak a sötétben mivel sötétség volt, hogy még az orrom hegyéig sem láttam, mikor nagy nehezen a távolban megpillantottam különböző dombokat. Hirtelen váltott a sötétség világossága és olyan volt mintha egy másik világba csöppentem volna. Emberek voltak, akik pont úgy voltak felöltözve mint Liam ma este.
- Itt volnánk - köszörüli meg a torkát Waliyha. - Jobb lenne ha hamar megtalálnád Liamet, ugyanis a bátyám nem szereti mikor itt vagyok. - teszi hozzá és az ajkaiba harap.
- Miért? Hisz itt semmi veszélyes nincs - kérdezem értetlenül. Nem értem Liamet, hogy miért nem akart ide elhozni. Szerintem ez egy tök csendes és nyugodt hely.
- Ezért! - mutat a távolba Waliyha és akkor hirtelen megértem, hogy miért is nem akarta az, hogy ide jöjjek.
A dombok között a kavicsokban és a sárban egy csomó autó és motor tűnt fel. Eszeveszetten hajkurásztak és kegyetlenek voltak. Az egyik motoros a másikat simán lelökte a saját járgányáról. Az autók direkt neki ütköztek a másik autóknak ezzel azok felborultak. Hirtelen minden olyan félelmetes volt. És a java még csak ez után következett.
Az ember azt hinné, hogy ez egy normális versenypálya ahol megvan, hogy hol versenyezhetnek az autók és, hogy honnan nézhetik a nézők. De a bányatelepen más volt. Ugyanis itt a versenyző autók és motorok ott közlekedhettek ahol csak akartak. A lényeg az volt, hogy valaki érjen be a célba, de mindegy hogy milyen úton. Az egyik percben még egy csomó ember állt körülöttem, a másikban pedig azt vettem észre, hogy a tekintetemmel rémülten keresem Waliyhát aki csak úgy felszívódott mellőlem.
És a nagyobb gond még csak most jött. Mintha az autóknak illettve motoroknak valaki megparancsolta volna, hogy irányt változtassanak, olyan gyorsan kezdtek el közeledni felém. Olyan sebességgel, hogy mikor észbe kaptam egy Lamborgini közeledett felém. Számat egy hangos sikítás hagyta el és annyira lesokkoltam, hogy még a lábaim is a földbe gyökereztek.
Csukott szemmel vártam azt, hogy az autót vezető személy halálra gázoljon, mikor hangos fékezésre lettem figyelmes. A szemeimet nem mertem kinyitni, gyorsan szedtem a levegőt közben pedig azon járt az eszem, hogy majdnem meghaltam. Ha az autót vezető személy nem fékez le és már halott lennék.
- Zora, elmagyaráznád nekem, hogy mi a francot keresel itt ahol nagyon nem szabadna lenned? - a szemeim rögtön kipattanok és farkasszemet nézek Liammel. Ez nem lehet igaz! Waliyha tényleg igazat mondott! A félelmem rögtön tova száll és helyette méreg veszi át az uralmat a testem felett.
- Én mit keresek itt? Te mit keresel itt! - indulok le a Lamborgini felé amiből Ő épp kihajol. Először nem válaszol semmit, csak a vállát vonogassa.
- Muszáj neked minden dolgomba bele ütnöd a formás kis orrod? - vonja fel a szemöldökét. Jó tudom mérges vagyok rá amiért hazudott, de akkor is elmosolyodok mikor meghallom, hogy azt mondja, hogy formás az orrom. Bírom mikor bókol.
- Hazudtál már megint. - emlékeztetem a múltkori esetre mikor kiderült, hogy titkon még mindig vesz box edzéseket.
- Azt hittem, hogy ez egyértelmű. Hisz tudtad nagyon jól, hogy rajongok az autókét, motrokért és a versenyekért. - ez igaz. Tényleg tudtam róla, de nem hittem volna, hogy titkon tényleg versenyzik. Most már tudom.
- Nem vagy normális. Felfogod Te, hogy milyen veszélynek teszed ki magad! - kezdek el hisztizni és a kezeimet tördelni. Bele gondolni sem merek, hogy mi történhet vele miközben versenyzik. Halálra van ítélve akár mikor csak az autóba ül. Istenem.
- Élek nem? - kérdezi és lassan kiszáll az autóból, hogy nyugtasson meg. Megölel és elkezdi a hátamat simogatni miközben egy puszit nyom a hajam közé. - Pont ezért nem akartam azt, hogy tudd róla. Mostantól idegeskedni fogsz miattam.
- Mert nem akarom azt, hogy valami komolyabb bajod történjen.
- És nem is fog! Ezt itt és most megígérem. - húzódik el Tőlem és néz mélyen a szemembe. Akaratom ellenére is a csókunkon jár az eszem. Annyira jó lenne megismételni, de ahogy elnézem Ő nem ezen a véleményen van. - Gyere, az lesz a legjobb ha most haza megyünk. - karolja át a derekam és az anyósülésre nyom be. Olyan hirtelen engedett el, lehet észre vette, hogy az ajkait bámulom és megijedt. Ki kell találnom valamit, hogy megszerezzem megint magamnak. De gyorsan...

10 megjegyzés:

  1. Harry benne lesz a történetben? Siess a kövivel

    VálaszTörlés
  2. Ie!Ie!Ie! Nem akarom, hogy vége legyen qwq Brühühühühü~ qwq (Ie azt jelenti, hogy nem ;3) Egyébként baromi jó rész lett, mint mindig ;) aaah hooozd gyorsan a kövit már iszonyatosan kíváncsi vagyok :3

    Chu~Hime-sama♥

    VálaszTörlés
  3. nagyon jó lett és légyszi gyorsan hozd a kövit !!!!! puszi <3

    VálaszTörlés
  4. Drága Do_Payne!
    Azt a mindenit...! Ez... ez... Te jó Isten, segíts meg! Ezt most nem mondod komolyan? Uram atyám! Vége, vége az életemnek! Nem lehet vége a sztorinak - egy kicsit, azért jó lesz, mert remélem, hogy a kövi törid love story lesz xD -, mert annyira tetszett, főleg, hogy nem lehettek együtt, meg ilyesmik... xD
    Na lényeg az, hogy nekem tetszett ez a töri, s várom a többit, mert iszonyat jól írsz!
    Linden Sky xx

    VálaszTörlés
  5. Hát én most nem tudom felfogni mi is történt xDD
    nagyon szuper rész volt, és már nagyon várom az utolsó részt! :)

    VálaszTörlés
  6. Kár h hamarosan vége :/
    Hmmm... Liam a kis rossz fiú xD
    Kíváncsian várom a befejező részt :))

    VálaszTörlés
  7. Oh Liam.. miért vagy te Liam... Én is nagyon félteném Liam-et hogy ha ez tényleg megtörténne... mármint ha a bátyám lenne... Siess a kövivel

    VálaszTörlés
  8. Ohh, úgy érzem abből még gondok lesznek,hogy csókolóztak. :)
    egyébként én is félteném őt, de simán beülnék mellé az autóba mikor versenyezik :D nagyon élvezném :D
    amúgy szupii rész lett, és sajnálom, hogy véget ér a történet, de örülök, hogy lesz majd egy új is :D
    Várom a kövi részt, siess vele! ;) ^^ ♥♥ xoxo

    u.i: nagyon tetszik az új desing, de főleg a fejléc nagyon bejövős. annyira jó lett! :D

    VálaszTörlés
  9. Siess a kövivel!!:)
    Imádom...kár h vége :(

    VálaszTörlés
  10. Én már várom a végét, eléggé érdekesnek bizonyul. Nem tudok most többet írni, őrület,hogy milyen szétszórt vagyok. Iskola. Igen, likvidálom a gecibe. Hihi. Kibaszott hihi. Do, légy te a hero és robbantsd fel az egész kócerájt (Na nem komolyan venni, beteges poén pls) A rész eszméletlen lett,mint mindig.
    Millió ölelés: "A Sátán gyermeke" khm, Miko -KÖSZÖNÖM A BECENEVET, ÉN IS SZERETLEK-
    xoxo

    VálaszTörlés