2014. augusztus 25., hétfő

/ Tizennyolcadik rész /

Hellóóó!!! Igen tudom nem válaszoltam még a komikra, de az összeset elolvasta és amint lesz időm válaszolok is rájuk, csak időhiány, sulikezdés, meg az új törin is dolgozom szóval elég kemény napjaim vannak ... viszont ez az egyik kedvenc részem :P 


/ Zora Payne /

Tudjátok milyen érzés mikor átverve és megalázva érzitek magatokat? Mikor rájöttök arra, hogy az a személy akinek szinte az összes kis titkodat elmondtad és szinte nem tudtak élni egymás társasága nélkül, elárul? Mikor annyira közel engeded magadhoz, hogy a nemlétező testévedként tekintesz rá? Amikor hiányzik ha egy napot nem látod és alig várod, hogy legalább telefonon tudjatok pletykálni. És egyszer csak rájössz arra, hogy pont az a személy vesz téged hülyére.
És, hogy kiről beszélek? Az állítólagos legjobb barátnőmről.
Clair Bell!
A lány aki a saját szemem láttára kezdett ki azzal a sráccal aki már tizenöt éves korom óta tetszik és mára már merem azt mondani, hogy szerelmes vagyok belé. Ha azt hiszik, hogy nem láttam azt amit a kertben csináltak hát nagyon tévedtek. Csalódtam mindkettőjükben. Komolyan Clair képes volt rámászni Liamre? Arra a Liamre aki állítása szerint soha nem volt az esete. Vagy lehet, hogy mindig is tetszett neki csak én nem vettem észre? Tudom voltak megjegyzései, hogy simán el tudná magát képzelni Vele az ágyban, de mindig hozzá tette, hogy csak egy éjszakára. Ez még nem jelenti azt, hogy titkon fülig belé van zúgva.
Pedig ahogy az elmúlt napokban kiderült nagyon is bejön neki Liam. Hisz a szemem előtt kezdett el vele flörtölni, de nem mert tovább hajtani mert ott voltam én és gondolom tudta, hogy milyen véleménnyel lennék róla. Azonba Clair megkereste azt a pillanatot ahol kettesben lehet Liammel. Mégpedig a mi kertünkbe és a mi közös hintánkban ami csak az enyém és Liamé volt. És Clair most meggyalázta azt a szent helyet amihez annyi emlék fűzött. Erre mit csinál? Ott mászik rá Liamre, sőt majdnem leszopja.
Igen, jól hallottátok! Clair az udvaron akart kézi munkázni a bátyámon, az a szerencsétlen pedig élvezettel hagyta is volna magát. Ne akarjátok megtudni, hogy mit éreztem akkor. Mert pechemre pont a konyha ablakban kellett állnom így végig nézhettem az aktusukat. Majdnem elhánytam magam.
Mindig is azt hittem, hogy én más vagyok mint a többi lány. Hogy én soha nem fogok sírni egy pasi miatt, és pont nem is voltam még egy fiúba sem igazán szerelmes mert féltem a fájdalomtól. Erre jön a saját bátyám és ezt az elméletemet egy perc alatt romokba dönti.
Bevallom akkor ahogy néztem ki az ablakon és azt bámultam ahogy Liam Clairrel vihog, összetörtem. Szinte már hallottam ahogy összetörik a szívem. Fájt őket együtt látni, nem voltam felkészülve arra, hogy a fiút akibe szerelmes vagyok egy másik lánnyal látom.
Lánnyal aki az én legjobb barátnőm volt! A könnyeimet letöröltem és felemeltem a fejem majd úgy mentem ki a bejárati ajtón Ők pedig abba hagyták amit épp csináltak. Nem szóltam semmit csak küldtem egy dühös pillantást rájuk. Liam arca megremegett, de mikor szólni tudott volna sarkon fordultam és felrohantam a szobámba és bele dőltem az ágyamba, majd próbáltam kiverni mindent a fejemből.
Azonban a gondoltaim csakis Liam körül forogtak. Én nem vagyok egy olyan lány, hogy könnyen feladok dolgokat. Amit egyszer elhatározok, hogy megszerzem, azt meg is szerzem. És nekem Liam kell bármi áron is. Szóval Clairt ki kell iktatnom amilyen gyorsan csak lehet. Kérdés sem, hogy Liam melyikőnket választaná. Egyértelműen engem! Egoista vagyok? Lehet! De három éve arról álmodozok, hogy Liam enyém lesz. És úgy látszik most jött el az én időm. Csak ki kell őt játszanom. Hazudnom kell neki, hogy milyen kis naiv angyalka vagyok. Tudom, hogy milyen gyenge a szíve, ezért nagyon könnyen az ujjaim köré tudom Őt csavarni.
Ha Clair harcolni akar hát megkapja. De Liam úgyis az enyém lesz. Már csak idő kérdése.

                                                                       ~~~~

A konyhapulton üldögéltem miközben kezemben egy Nutellás üveg pihent és ahogy majszoltam az édességet unalmamban még a lábaimat is mozgattam és másodpercenként a pultnak ütöttem a sarkam. Tényleg rettentően unatkozom és az ominózus eset óta, - vagyis mióta megláttam Clairt és Liamet a kertben, - az utóbbival nem beszélek. Sőt úgy tekintek rá mintha láthatatlan lennék. Igazából ez is a tervem része.  
A relaxációmnak hamar vége lesz, ugyanis mikor ismét egy jó nagy adag nutellát teszek a számba Liam jelenik meg a konyhába. Rögtön észrevesz és elmosolyodik. De én nem viszonyozom a gesztusát, hanem helyette a üvegen lévő címkével kezdek el játszani.
- Mizu Zo? - próbálkozik tovább kedvesen, de megint semmit. A kanalamat kezdem el nyalogatni, hogy vegye észre mennyire nem érdekel. Liam csalódottan felsóhajt és a hűtőhöz sétál. Két kezével a hűtőajtóban kapaszkodik meg és úgy bámulja a cuccokat. Én pedig tovább csinálom az eddigi tevékenységemet. Vagyis a lábamat ütögetem a pultba és jó hangosan cuppogok a nutellának. Úgy látszik, hogy Liamet idegesítheti mert pár másodperc múlva hangosan csapja be a hűtőszekrény ajtaját és mérgesen néz rám.  - Oké ebből most van elegem! - emeli fel a hangját és megindul felém, de mikor kellő közelségbe ér, csak gyorsan lehajtom a fejem és próbálok nagyon szomorú arcot vágni. - Mi a franc bajod van tegnap óta? Olyan vagy mintha megszagoltad volna a büdös zoknijaimat - mondja aztán gyorsan elgondolkozik, majd riadtan pislog felém. - Jesszus ugye nem szagoltad meg őket tegnap takarítás közben? - ilyen nincs, hogy lehet ilyen lüke? Akár mennyire is próbélok fájdalmas arcot vágni nem állom meg, hogy az orrom alatt ne mosolyodjak el. És sajnos ezt Ő is észre veszi. - Mosolyogsz baba! - kiált fel vidáman.
- Hagyj békén. A számodra úgysem vagyok fontos. - mondom a cipőmnek sírós hangon és egy ügyes mozdulattal leugrom a pultról, majd elmegyek Liam mellett, de úgy hogy nem nézek rá. Végül pedig sietős léptekkel felfutok a szobámba és a hatás kedvéért még a szobám ajtaját is becsapom, majd szó szerint bele ugrom az ágyamba. Tudom, hogy Liamet máris megbántottam és nem fogja a lelke nyugtot hagyni.
Pont ahogy gondoltam pár másodperc múlva halk kopogás hallatszik, majd nyitódik az ajtó és Liam jelenik meg a szobámba.
- A választ nem szokás megvárni? - kérdezem egy kicsit flegmán ahogyan Ő lassan az ágyamhoz sétál és leül. Kénytelen vagyok én is ülőhelyzetbe tornázni magam, hogy egyenlőek legyünk. Rögtön felém fordul és törökülésbe helyezi magát. Ez azt jelenti, hogy hosszú beszélgetést akar. Remek.
- Sajnálom, de nem hiszem, hogy valami fontos dologban zavartalak meg. - vonja meg a vállát. Hogy ismer már. 
- Na kösz - mondom felháborodva. - Ha azért jöttél, hogy te is arra emlékeztess, hogy milyen egy unalmasan elkúrt életem van, akkor jobb ha mész is. - mondom és egy könnycsepp csordul ki a szemeimből. 
Ne tudjátok meg, hogy mennyit szenvedtem míg rájöttem arra, hogy hogyan tudom magam csak úgy elsírni. Aztán rájöttem, hogy elég ha rágondolok Sandrára és a suli mosdójára rögtön könnyezni kezdek. És lám be is válik. Soha nem gondoltam úgy, hogy béna életem van. Igaz árva vagyok, de ezt leszámítva minden más király. 
- Miért mondod ezt? - kérdezi csendesen és az arcomat fürkészi, majd felemeli a jobb kezét, hogy tudja letörölni a kósza könnycseppemet. Az érintésétől rögtön megremegek, de remélem, hogy nem vette észre. - Ugye tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz? - kérdezi és két kezét a vállamra teszi, hogy végül tudjon megölelni. Nem veszíthetem el a józan eszem, ugyanis a tervem sínen van.
- Az a baj, hogy totál nyomi vagyok. - suttogom, Ő pedig elég érdekesen néz rám. 
- Miért lennél már nyomi? Úgy tudtam, hogy rengeteg barátnőd van...- húzza fel az egyik szemöldökét érdeklődve. Persze, hogy nem vagyok nyomi. Hogy lennék már nyomi mikor a suliban az összes srác velem akar járni? Jesszus Liam, hogy gondolhatsz rólam ilyet?
- Tizennyolc éves vagyok és már az összes velem egyidős lány túl van a fontos dolgokon. Sőt már nem egy barátnőmnek gyereke is van. Én pedig totál le vagyok maradva. - itt álljunk meg. Ez az egész mese csak kitaláció. Igenis túl vagyok már mindenen. Tizenhat évesen veszítettem el a szüzességem egy osztálykiránduláson. Először pedig tizenöt évesen csókolóztam. Szóval semmivel nem vagyok lemaradva.
- Hogy érted ezt az egészet? - kérdezi egy kicsit összezavarodva és megszeppenve Liam. Kínjában a hajába túr és úgy próbálja helyre rakni magában a dolgokat. Sejtettem, hogy hamar el fogja veszteni a fonalat. A pasik már csak ilyenek. Gőzük sincs a csajos dolgokhoz. És Liamet én pont pont úgy használom mint egy csajt akivel ki kell pletykálnunk mindent. 
- Tizennyolc vagyok, de még soha nem csókolóztam! - basszus és ki tudtam úgy mondani, hogy nem röhögtem el magam. Pont ezért jó, hogy Liam nem tud semmit a magánéletemről. Igazából azt sem tudom megszámolni, hogy hányszor szoptam már le valakit, a csókolózást már nem is számolom.  Neki azonban erről nem kell tudnia. 
- És akkor mi van? Nem veszítettél semmit - kacsintott rám és ezt követően felállt volna és menekülőre fogta volna a dolgot, de én a karjánál fogva visszarántottam az ágyra. Azonban így már eléggé szűkösre vált kettőnk között a hely. Liamet szinte magamra rántottam, de nem érdekel.
- Még nem fejeztem be! - néztem mélyen a szemébe miközben a pólójánál fogva húztam magamhoz. Gyorsabban szedte a levegőt és még csak pislogni is elfelejtett. Pillantása egy pillanatra az ajkaimra vándorolt, de gyorsan el is kapta onnan. 
- Hát...oké - mondta végül és vissza helyezkedett az ágyamra, de most már félősen nézett rám. Szóval fél tőlem. De kár, hogy nem nézhetek bele a gondolataiba. Pedig az előbb valami olyan különleges volt a nézésében mikor oly közel volt hozzám. Azt hiszem most jött el az a bizonyos pillanat.
- Csókolj meg! - böktem ki gyorsan és közben a szemébe néztem. Liam szó szerint lesápadott és a két szemöldöke az egekbe szökkent. Még csak pislogni is elfelejtett olyan riadtan nézett rám. Mintha nem akart volna hinni a fülének. Ezt nem hiszem kimondtam!
- Hogy mi? - kérdez vissza és elkezd mozgolódni ülő helyzetébe. Tényleg fél. Hát az agyam eldobom. Mindig is tudtam, hogy eléggé visszahúzódó srác, de ennyire?
- Most mit izélsz? Ha veled bénázok az nem olyan mintha élesben csinálnám egy olyan sráccal akivel össze akarok jönni...- a francokat azt. Az a srác akivel össze akarok jönni az pont Liam. És azért akarok vele csókolózni, hogy végre teljesüljön egy három éves álmom. Itt a nagy pillanat, na nehogy már Liam betojjon itt nekem.
- Miért nem kéred meg valamelyik haverodat? - kérdezi.
- Nincsenek fiú haverjaim. Esetleg Zayn van akin próbálkozhatnék - gondolkodok el és a reakcióját figyelem. Zayn neve hallatán egy picit elsötétül az arca amit jó jelnek veszek. Talán féltékeny a legjobb barátjára. Liamnél semmit nem lehet tudni.
- Zora a bátyád vagyok...- kezdi el mondani, mire én rögtön felállok és úgy nézek le rá derékra tett kezekkel. Gondoltam, hogy megint ezzel a süket dumával fog jönni.
- Persze jó kifogás. - mondom fagyosan és felhúzom az orrom. Liam megforgatja a szemeit. 
- Basszus a húgom vagy, veled nőttem fel szóval nem lenne normális ha most csak úgy lesmárolnálak. - keresi a kifogásokat. Ez nehezebb lesz mint hittem. 
- Csókolj már meg a kurva életbe! - kiáltom el magam mint egy idegbeteg. Liam megrökönyödött és a következő pillanatban azt vettem észre, hogy elkapja a kezem és vissza húz az ágyamra. Nem szóltam semmit csak vártam a további reakcióját.
- Huh - fújja ki a levegőt.
Kezét a hátam mögé támasztotta az ágyon én pedig szó szerint bandzsítottam miközben arca közeledni kezdett felém. A szívem kétszer gyorsabban dobogott és magamban ordítani volt kedvem. Most végre meg fog történni. Liam meg fog csókolni.
Ajkai már szinte hozzá értek az én számhoz és megcsapott a jellegzetes illata. Az az illat amit mindig is magamon akartam érezni. A fantáziám beindult és azt vártam, hogy mikor fog végre megtörténni. 
Szemeit gyorsan lecsukta majd villámgyorsan egy puszit nyomott az ajkaimra és elhúzódott tőlem. Ez meg mi a franc volt. Egy puszi?
- Megfelel? - kérdezte büszkén mintha tökéletesen teljesítette volna a kérésemet.
- Nem! Ez egy szaros puszi volt nem pedig csók. Én csókot akarok. - magyaráztam keményen és reméltem, hogy így most már tényleg fel fogja fogni, hogy mit akarok.
- Oké - oké, nem kell megenni! Csak egyszerűen nem tudok bele törődni, hogy a húgommal kell smárolnom...
- Nem vagyok az igazi húgod ha nem emlékeznél, szóval még csak lelkiismeret furdalásodnak sem kell lennie. Tekints rám úgy mint egy átlagos lányra. - tanácsolom neki mosolyogva. Az ajkába harap és az arcomat figyeli. Elmosolyodik ami jó jel.
És újra kezdődik elölről. Én bandzsítok Ő pedig lecsukja a szemeit, de ezúttal mikor az ajkait az enyémekre nyomja nem húzódik el rögtön. Lágyan és érzékien csókol. Kóstolgatja az ajkaimat végül a nyelvével lágyan bök egyet, ezzel jelezve azt, hogy beutalást kér. A szám rögtön ketté nyílik, Liam nyelve pedig forró nyomot hagy maga után. Hirtelen kezét az ágyról a derekamra tette mire én aprón elmosolyodtam. Nyelveink ritmusra mozogtak és kezdett minél hevesebb lenni. Hagytam neki, hogy azt csináljon amit csak akar. Élvezte és ezt onnan tudom, hogy fogait megéreztem az alsó ajkamon ahogy lágyan szívni kezdte. 
Madarat lehetett volna velem fogatni, de amilyen hirtelen történt minden olyan hirtelen is lett vége, ugyanis Liam egy adott pillanatban elvált az ajkaimtól, majd mielőtt bármit tudtam volna mondani neki kirohant a szobámból és már csak azt hallottam ahogy becsapja magára a szobája ajtaját...



11 megjegyzés:

  1. Drága Do_Payne!
    Komolyan? Végreeee csóóóókolóóóztak!!!!!!! Yeah, yeah! Ez... ez.... Mond, hogy Liam, azért rohant ki a szobából, mert érez valamit Zo iránt, s élvezte a csókot, csak nem mert bevallani a "húgának"! Így van? Annyira, de annyira kíváncsivá tettél az utolsó mondattal, hogy az hihetetlen!
    Na nem is beszélek már tovább, majd az utolsó résznél - vagyis az epilógusnál :(
    Linden Sky xx

    VálaszTörlés
  2. Áhhhh....OMG...Áááhhh...csókoloztak!!:)
    Madarat lehet velem fogatni...sztem Liam azért rohant ki mert rájött h érez valamit Zo iránt
    Imádtam a részt,remélem sietsz a kövivel
    Kinga xx

    VálaszTörlés
  3. Nyaaaa~Kissu~ *-* Istenem :D Isteni rész lett asszony! Végre egy csók! -haladunk :DD- Csúnya Zora, hogy hazudott, de okos ;3 Hamar hozd a kövit♥

    Chu~ Hime-sama♥

    VálaszTörlés
  4. nagyon ciki, ha nekem rossz előérzetem van? remélem Happy End lesz... és haLiam rájön hogy Zora hazudott neki???? na ne már.. jujj
    várom nagyon a kövit! :)

    VálaszTörlés
  5. Erre a részre csak annyit tudok mondani hogy áááhhhhhhhhhhh végre megcsókolta nem hiszem el :D és nagyon remélem hogy azért futott ki Liam mert érez valamit Zo iránt. Az de komoly lenne már. Várom a kövit.

    VálaszTörlés
  6. Zora milyen kis ravasz :D Liam hogy lehet ilyen jóképű?? *---* Egyben áldás és átok is xD Siess a kövivel❤

    VálaszTörlés
  7. Úristen! Úristen áááá :DD Ez komoly? Liam olyan kis édes voooolltt. *-* Főleg, amikor csak egy puszit adott :DD
    Am Clair nem valami kedves pff...
    Imádtam és várom a kövi részt :)

    VálaszTörlés
  8. Hozd holnap a kövit!kérlek nekem is ez a kedvenc részem

    Ölel és puszil :
    Az egyik lelkes olvasód

    VálaszTörlés
  9. szia! már régóta olvasom a részeket de nem volt időm írni. :/ de most írok. :D nagyon ügyes vagy. tetszik maga a sztori is. :) csak így tovább a részről meg úúú nagyon cuki lett.. és ha már meg csókolta Zo-t akkor tuti h érez iránta valamit.!! jól mondom/írom ugye.? :D remélem. hozhatnám kicsit sűrűben is részeket.! siess a résszel.! :) Ui és ha nem írok bocsi. de mindig el szokta olvasni.! és pipálni is szoktam.. persze Per-Fect re. :) úgy hogy várom a kövi részeket .. :))
    Puszi.Larry xoxo

    VálaszTörlés
  10. Megcsókolta! Megcsókolta! Áááááááá! Madarat lehet velem fogatni kövit

    VálaszTörlés
  11. Óó te jó isten! O.o ez aztán huh...
    Nem gondoltam volna hogy ilyen agyafúrt ötlettel veszi rá Liamet hogy megcsókolja. :D
    éés nekem is rossz előérzetem van, amiatt hogy mi fog történni ezek után. :)
    Nagyon szuper lett, és várom a következő részt, siess veleee! ;)) ^^ xoxo

    VálaszTörlés