2014. november 9., vasárnap

' 11. - Új ház

Helló Mindenki. Az van h mostantól minden nap fognak érkezni a részek. Pontosan tíz fejezet van még hátra és szeretném ha hamar vége lenne ennek a dolognak, amit mindenki csak fanfictionnak nevez. Remélem örültök :)

#THEO
Jelen pillanatban utálom az életemet. Pontosabban azóta utálom mikor anya bejelentette, hogy összeköltözik azzal a drága orvos szerelmével. Ezzel még nem is lenne akkora baj, ugyanis így anya nem velem foglalkozik állandóan. Az összes figyelmét leköti Adam, én pedig szépen háttérbe szorulok. Az első pár napban tényleg nem zavart, hogy szinte mindig a telefonon lógott, de most már ott tartok, hogy már attól is frászt kapok ha meghallom csörögni a telefont, ugyanis tudom, hogy akkor anya órák hosszára megszűnik létezni. Komolyan úgy viselkedik mint egy tini mikor először szerelmes. Könyörgöm mit kell minden nap randira menniük a műszakuk után? Nem unják meg egymás társaságát? Én tuti, hogy megunnám a pasimat ha naponta látnám. Szerencsére nekem ilyen problémám nincs, ugyanis az aki járni szeretne velem több ezer kilométerre él Tőlem, a városomban élő fiúk pedig nagyon nem jönnek be a számomra, szóval egyikükkel sem jönnék össze.
Őszintén megmondva Adammel nincs is sok problémám. Tényleg próbál a kedvemre tenni és látszik rajta, hogy azt szeretné ha elfogadnám a kapcsolatát az anyámmal. Ami természetesen képtelenség. Ugyanis én nem fogok egy olyan férfi vállára borulni, akinek a másik szabad vállán Liam Payne feje pihen.Megjegyzem, Adam ölelés mániás. Talán ha egy szingli, egyedülálló férfi lenne, rábólintanék arra, hogy csapja az anyámnak a szelet. De így, hogy a fia pont Liam, soha nem fogok bele nyugodni a kapcsolatukba. Örültem neki, hogy Liamet eddig csak a suliban kellett elszívelnem. Erre most szinte minden harmadik este vele vacsorázok és ma estétől hivatalosan is egy házban fogunk élni.
Felfogjátok Ti ezt? Én és Liam Payne egy háztartásban. Együtt fogunk reggelizni, ebédelni, meg vacsorázni. Utána kell használnom a fürdőszobát. Azt a fürdőszobát kell nekem is használnom amit Ő használt. Undorító. Egy kanapén fog kellenem vele ülni. Akár hova fogok menni a házban mindenhova belé fogok ütközni. Na, nem! Inkább egész nap a szobámba fogok rohadni és csak akkor fogom elhagyni mikor nagyon muszáj lesz.
És ha ez még mind nem lenne elég, külön házat vettek. Anya eladta, vagyis kiadta, a mi házunkat, Adam pedig eladta a magukét, majd együtt vettek egy újat valahol a város szélén. Mikor azt mondom, hogy a város szélén akkor azt képzeljétek el, hogy szinte a hely el van zárva a civilizációtól. Gyalog el sem lehet onnan indulni mivel még normális út sincs, vagy pedig ha mégis ráveszed magad, hogy elsétálsz a boltba, akkor fél óra még megérkezel a legközelebbi bolthoz. A sulim negyven percre lesz a házunktól!
Persze nem lehet egy szavam se ugyanis anya át akart íratni egy közelebbi iskolába, de én nem engedtem. A barátaimmal így sem fogok tudni találkozni a sulin kívül mivel tuti, hogy nem fognak eljönni meglátogatni az új házhoz. Ezért, hogyha sulit választottam volna, akkor a barátaimat is elveszítettem volna. Azt pedig nem akarom mivel eléggé nehezen barátkozó fajta vagyok.
Hiába maradt meg a régi sulim, ha a házat amit még apa építtetett elveszítettem. És még csak harcolni sem tudtam érte mert még gyerek vagyok. Bele kellene törődnöm, hogy apát napról napra jobban veszítem el. Végül tényleg már csak pár apró emlékem marad tőle. De ha haza jönne, akkor merem azt mondani, hogy anya egy csapásra kiszeretne Adamből. Csak a gond az, hogy apa nem úgy néz ki mint aki nagyon haza akarna jönni a közeljövőben.
Ez után a gondolatom után egy hatalmasat rúgok az előttem álló dobozba, de rögtön meg is rémülök és guggolok le majd nyitom szét, hogy megnézzem mi volt benne. Szerencsére csak a ruháim amiknek semmi bajuk nem lett a rúgásom hatására.
Legszívesebben törnék zúznék, de nem tudok ugyanis a házban már csak megpakolt dobozok találhatóak. Akár hova nézek csak ürességet látok, miközben anya fel- alá járkálva csomagol és közben dúdolgat magában. Legalább ne mutatná ki ennyire feltűnően, hogy mennyire örül ennek a költözésnek.
- Mindent összepakoltál? - anya lassan sétál a szobám közepére ahol én jelenleg ülök a hatalmas dobozok között. Már vagy fél órája ugyan ebben a pózban vagyok és az üres helységet bámulom ahol felnőttem. Minden emlékem ehhez a házhoz fűz és most meg akarnak tőle fosztani. - Mindjárt itt lesznek a költöztető kocsik, szóval jó lenne ha addigra az egész ház üres lenne. - teszi hozzá miközben úgy néz le rám. Nem vagyok hajlandó ránézni, ugyanis most nagyon, de nagyon haragszom rá. Először összejön Liam apjával, majd bejelentik, hogy összeköltöznek. Ezek után mit terveznek? Közös gyereket? Esetleg esküvőt? A francokat azt!
Az összeköltözés után a hatalmas veszekedésnek kellene következnie aminek a vége szakítás lenne. Ez Harold terve, - aki ahhoz képest, hogy Liam öccse eléggé normális. Igaz egy bőgőmasina aki minden szaron elbőgi magát, majd Liam vállán sírja, de Ő legalább nem olyan idióta mint a bátyja mivel neki vannak érzései.
- Ha rajtam múlna ez a ház soha nem lenne üres. - jegyzem meg félvállon és az előttem álló dobozt lecsukom. Azt sem értem, hogy miért kell minden holmimat elvinnem. A fele cuccomnak már úgy sem veszem hasznát. És lehetséges, hogy az új házban nem lesz akkora szobám, hogy az összes dolgom elférjen.
- Ezt már egy csomószor megbeszéltük Theo - mondja anya azzal a szigorú hangjával. Nem szereti mikor kifejtem a nemtetszésemet ezzel a dologgal kapcsolatban. Van olyan agyatlan, hogy azt hiszi, hogy örülök ennek a költözködésnek. Könyörgöm Ő még azt sem veszi észre, hogy Liammel képesek lennénk megölni egymást. - Szeretem Adamet és Ő is engem. Pontosan ezért döntöttünk úgy, hogy a kapcsolatunkat feljebb emeljük egy szinttel. - mindig is mondtam, hogy túl sok sorozatot néz, ezért sokszor egy szappanoperába képzeli magát, mint most. Egy kapcsolatban mit lehet feljebb emeli? És milyen szintekről beszél? Egyszerűen csak járnak Adammel! Más ember is jár valakivel mégsem költöznek össze pár hét után.
- Apát is szeretted elméletileg - állok fel és rögtön vele leszek egy magasságban. Pontosan a szeme közé nézek és előveszem a legmérgesebb pillantásomat. Anya, apa hallatán megremeg és inkább elkezd a szobámba nézelődni. - És mégis elváltál Tőle, pedig dúlt köztetek a szerelem. Most pedig még a közös házatokat is eladtad amit együtt építettek fel, és ahol egy csomó boldog közös pillanatot éltetek meg. - ha most kiakad az csak azért lesz mert igazam van. És tudom, hogy igazam van. Merem azt mondani, hogy titkon még mindig nagyon is szereti őt. De ha ez tényleg igaz akkor mit akar Adamtól. Nem értem a saját anyámat. Valakibe nem szerethet bele ilyen hamar. Szerelem első látásra nincs!
- Az apád inkább Alaszkát választotta a családja helyett! Itt hagyott minket és kicsit sem érdekelte, hogy mi lesz velünk. Felfogod Te azt a tényt, hogy nem kellettél neki, mivel fontosabb volt számára az utazgatás mint a saját lánya ?! - ahogy beszél, úgy pirul ki az arca. Rezzenéstelen arccal tűröm. Tudom, hogy az apám egy szemétláda disznó amiért csak úgy lelépett, de ha választanom kéne közte és Adam között egyértelműen az apámat választanám. - Szerinted akkor ezek után is még mindig Őt kellene szeretnem, és nem nem Adamet? - fonja össze a kezeit a mellei előtt. Tudom, hogy mit vár. Azt akarja, hogy a drága sebész dokit az egekbe dicsérjem. Tévednie kell.
- Határozottan igen! Apát kellene szeretned és nem ezt a...- nem tudom befejezni a mondatom, ugyanis a ház előtt pont abban a pillanatban állnak meg a költöztető autók, anya pedig rögtön rohan, hogy tudja fogadni őket.
A házban pedig kitör a káosz. Pár perc alatt az összes doboz eltűnik, majd mikor már csak az üres falak vannak és még utoljára körbe akarok nézni, anya karon ragad és benyom az autóba. Szóval akkor ennyi volt. Soha többet nem jöhetek ide vissza. És ez mind egy férfi miatt, aki fontosabb lett az anyámnak mint én. Várom azt a pillanatot, mikor anya megállítja az autót és kijelenti, hogy meggondolta magát és, hogy szerinte is túlhamarkodottan döntött. De ez a pillanat sajnos nem jön el.
Magunk után hagyjuk a belvárost, majd a külváros következik. A házak ritkulni kezdenek és az autók is eltűnnek az utakról. Határozottan csendesebb környék mint az ahol eddig laktunk. Azonban én imádom a pörgést. Szeretem mikor zajlik körülöttem az élet.
Anyával az egész úton nem beszélek. Csak akkor tudatosul bennem, hogy hol is vagyok mikor az autó hirtelen megáll. Félek kinézni az ablakon, de nem kerüli el a figyelmemet, hogy anya rögtön kiugrik az autóból majd Adam karjaiba ugrik. Az új házunk kétszer nagyobb mint a régi volt. Ráadásul most már lett egy kertünk is amire ráférne egy kis fűnyírás is. Összesen hat szomszédunk van és szinte mindnek akkora háza van mint egy kastély így a miénk szinte elveszik mellettük. Kicsit sem tetszik ez a környék. Olyan mintha vissza csöppentem volna a múlt századba.
- Na, hogy tetszik? - nyitja ki anya az ajtót és addig nem mozdul még nem szállok ki. Nincs más választásom. Kelletlenül, de nagyon nehezen kiszállok az autóból, majd mielőtt jobban körülnéznék a fejemre húzom a kapucnimat. Itt még a levegő is tisztább. Haza akarok menni, oda ahol eddig éltem.
- Borzalmas. - mondom bunkón és össze kulcsolom a kezeimet. Elfordítom a fejem, hogy ne kelljen anyát néznem, mikor észre veszem Liamet és Harryt. Mind a ketten pontosan úgy néznek ki mint én. Az apjuk autója mellett állnak bunkón. Legalább valami közös van bennünk. Talán túl sokáig bámulhattam őket, mivel hirtelen Liam rám kapja a tekintetét és küld felém egy grimaszt. Erre rögtön bemutatok neki. Milyen jó, hogy most még pár méterre állunk egymástól, de már így is képesek vagyunk egymást szekálni.
- Srácok, nem lenne ideje szobát választanotok? - kérdezi jókedvűen Adam. Rögtön vérszemet kapok. Nekem kell a házban a legjobb szoba. Vagyis az ami a legmesszebb található Liamtől.
Gondolkodás nélkül futásnak eredek, de ezt mikor Harry meglássa Ő is rohanásba kezd ami nem jó rám nézve, ugyanis Ő sokkal közelebb állt a bejárati ajtóhoz, szóval jóval előttem jár már. Liam kapcsol utoljára, de nem örülhetek neki mivel hozzá képest lassúnak bizonyulok. Nem ér ugyanis neki sokkal hosszabbak a lábai így hamar utolér.
Harry az aki először belép a házba majd rohan az emeletre, miközben én és Liam fej-fej mellett haladunk. Párszor neki megyek, hogy tudjam eldönteni, de erre Ő rögtön vissza vág és megpróbál elakasztani. Mint két kisgyerek esküszöm. Én hangosan káromkodok, Ő pedig kicsi sem kedvesen szól vissza. Egyikünk sem engedi leelőzni a másikat. Engem egy Payne tuti nem fog leelőzni. Enyém lesz a legjobb szoba, nem pedig ezeké a csótányoké.
Aha, persze ezt én így gondoltam egészen az emeletre vezető lépcsőkig amit nem úgy terveztek, hogy egyszerre egymás mellett fel tud menni két személy. Na már most mivel Liammel egy szinten futottunk ezért a lépcsőkre is egyszerre érkeztünk meg, de megakadtunk. Se Ő, se én nem akartunk engedni, Harry pedig már javában az emeleten volt és a szobákat nézegette.
- Én lány vagyok, szóval illő lenne felengedned. - jegyzem meg és próbálok egyet lépni, de a karomnál fogva visszahúz.
- Ha igazi lány lennél akkor nem veszekednél egy ilyen kis semmiségen. Ez csak egy szoba. - válaszolja Liam, mire én elgondolkodom. Talán tényleg igaza van. Képes vagyok széttörni magam egy vacak szoba miatt? Hirtelen egy lökést érzek és a falhoz lapítva találom magam, miközben Liam röhögve rohan a lépcsőn. - Ha egy igazi lány lettél volna akkor harcoltál volna azért amit akarsz. - nevet ki jóízűen. Gondolkodás nélkül vetem rá magam, de pechemre csak a lábát érem el, viszont akkorát rántok rajta, hogy Ő szó szerint fejjel esik előre. De nem lesz semmi baja mert a padlón landol. Viszont én jól járok mert utolérem és egy kecses mozdulattal kerülöm ki.
- Ezek szerint tényleg igazi lány vagyok, ugyanis épségben felértem. Te pedig egy puhapöcs vagy akit simán elintéz egy lány. - hajolok le majd paskolom meg a feje búbját és nyitok be az első szobába amiről azt gondolom, hogy eléggé messze van az összes többi szobától. Balszerencsémre Harry az ágyon ül és épp azt teszteli, hogy milyen puha.
- Ez a szoba már foglalt - mondja vigyorogva majd feláll. - Viszont a két szemközti helység még szabad. - bök a szobájában lévő két ajtóra. Remek. Nem akartam Liammel szomszédban lenni, erre Harry szépen elintézte.
- Csak, hogy tudd Bongyor, ennek a húzásodnak még szaga lesz. - fenyegetem meg és a hatás kedvéért mikor kilépek a szobájából még az ajtót is becsapom magam után.
Mérgesen nyitok be a szobába, majd az első dolog amit először meglátok az az erkély. Utálom az ilyen túlficomázott dolgokat. Egy mély sóhaj hagyja el a számat és sétálok lassan az ablak elé. Gyűlölöm az erkélyeket és most Harrynek hála egy ilyen szobába kell élnem. Megcsóválom a fejem és hátat fordítok az ablaknak, majd szép lassan a szoba közepére sétálok, hogy tudjak körül nézni.
A világos falra nézek, és rögtön meglátom Liam flegma arcát aki érdeklődve bámul vissza rám. Mi a franc? Amilyen gyorsan csak tudok a falhoz rohanok, majd hozzá akarok nyúlni, de ott nincs semmi. A falon egy hatalmas lyuk tátong. De akkora, hogy simán egy ember átfér rajta. És a fal túloldalán Liam szobája van. Na nem...
- ANYAAAAAA!!! - üvöltöm el magam sokkos állapotban.
- APAAAA!!! - ordít fel Liam is velem egy időben miközben összefonja a kezeit a mellkasa előtt és undorodva néz át a falon lévő lyukon...

10 megjegyzés:

  1. Hát ez nem lesz könnyű menet :D Liam-t és Theo-t összeszoktatni mondhatjuk úgy hogy lehetetlen xD A végén mintha csak engem és a bátyámat láttam volna :DD Siess :$

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ti is ilyenek vagytok a bátyáddal ? xD nekem is kell egy báty :c

      Törlés
    2. Igen :D Pontosan ilyenek vagyunk XD Ne akarj, esküszöm megörülök mellette :DD

      Törlés
  2. Hello!
    Hú, de rég írtam ide kommentet! De nem ezért írtam. Hanem azért, mert... igazából Én se tudom, de úgy éreztem muszáj írnom!
    Hát a részről annyi, hogy hú! Liamet, és Theot, nem tudom elképzelni együtt, mármint, mintha testvérek lennének. Együtt érzek Liammal, és Haryvel, mert nekem se szimpi Theo anyukája, Anne. Túl rámenős, innen nézve. De nekem Adam se szimpi, de Őt el lehet vielni, nem, hogy Annet.
    Most viszont, nem értem. A kép felett, azt írtad, hogy szeretnéd ha vége lenne, ennek amit mindenki fanfictionnak nevez... Bezárod a blogot? Ugye nem? Én imádom, és egy képet is csináltam neked, amit el is küldtem acebookon... Nem tudom mit tegyek, hogy ne zárd be a blogot, ha ez a terved!
    Remélem, hogy nem zárod, be és, hogy továbbra is írsz még... És... nem tudom... Remek rész volt! Alig várom a holnapot, ha nem ezért akkor nem tudom miért várjam!

    xx paapaya, aki a képet küldte facebookon, és szerkesztette!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem azt írtam h bezárom a blogot!!!!! csak egyszerűen megvan a véleményem a fanfic írásokról...ezzel senki nem lesz igazi író..soha senki nem fog felfedezni vagy valami...és mellesleg néha tényleg röhejes ez az egész...én sem örülnék neki ha valaki rólam írna egy ilyen történetet...ennyi....
      a kép pedig még mindig megvan, csak elfelejtem kirakni mivel álltalában telóról teszem ki a friss részt és a telómon meg nincs meg a kép..szóval majd ha gépről fogom kitenni a kép is kikerül

      Törlés
  3. Nagyon jó lett ez a rész is!! Tátongó lyuk??!? Ötletes!! XDD Várom a folytatást!!!!

    VálaszTörlés
  4. Nyunyu~ jó lett babám :3 A falon tátongó lyuk xd elképzeltem a képüket :D amúgy én egyetértek veled valamilyen szinten. Szóval, ha úgy tervezed, hogy bezárod és nem akarsz több 1D-s ff-et írni én elfogadom c: (de attól remélem nem kell, majd hiányolnom téged írás terén;) )

    Chu~Hime-sama♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. egy szóval nem írtam azt, hogy bezárom a blogot!!!!!!!!

      Törlés