2015. szeptember 3., csütörtök

| Part 13 : - Magány |

 Hellóó!!! Most mondhatnám azt, hogy vége az első sulis hétnek, de még mindig van egy nap péntekig, de ha azt vesszük már majdnem vége a hétnek..a kitartáshoz pedig itt van egy új fejezet, és egy gif ami a szémlyes kedvencem ;) és tudom nagyon szemét vagyok amiért így lett vége a fejezetnek :D... komizniii





| LIAM | 

- Arra nem gondolsz, hogy esetleg magyányos vagyok? - ez az első kérdésem rögtön Perriehez amint leveszi a számról a kendőt. Napok óta tart már fogva, de most történt meg először, hogy levette a számról a kendőt úgy, hogy közben nem próbált meg megcsókolni, vagy beleharapni a számba. Egyszerűen élvezi, hogy akár mit megcsinálhat velem. Hazudhatnám azt, hogy éheztet vagy szomjaztat, de nem mondhatom ezt. Igaz ellenálltam neki rögtön mikor megakart etetni. Mert etetni kell, ugyanis nem hajlandó elengedi. Kikötözött kezekkel pedig lehetetlenség enni. Így úgy döntött, hogy majd Ő megetet meg megitat. De amilyen fájdalmakat okozott, egyszerűen nem voltam hajlandó kinyitni a számat. Állandóan az járt a fejembe mikor elborult az agya és agyonvert, - vagy inkább agyon ostorozott? A sebek azóta is ott éktelenkednek a testem összes részén, és ha engem kérdeztek soha a büdös életben nem is fognak rólam eltűnni. Nem tudok foglalkozni vele, ugyanis van egy olyan érzésem, hogy az csak a kezdet volt. Ideje lenne hozzá szoknom, hogy mostantól ez az életem. Szóval Ő próbált megetetni, de én nem nyitottam ki a számat. Ismét próbálkozott az etetéssel megint ellenálltam. Rajtam nem fog röhögni. Magamtól is tudom, hogy mennyire szánalmasan festhetek kikötözve, alsógatyában, szétszakadt pólóban, tiszta véresen. Mert véres vagyok. Hiába zuhanyoztatott le - megtette, úgy hogy a kezeim hátra voltak kötve, szóval esélyem sem volt menekülni, - a sebek amiket az ostorral okozott mélyek és elég ha csak egy picit is hozzá érnek, rögtön vérezni kezdenek.  Az etetést végül feladta, viszont nem akart halálra éheztetni. Utána kaptam még egy kendőt a szemeimre is, és ezzel eléri azt, hogy miközben valaki megetet én nem látok semmit. Szar érzés, de ennem kell, mellesleg legalább nem jön visszafele az étel ugyanis nem látom Perrie Edwards önelégült képét.
Állandóan az jár a fejemben, hogy miért pont én szívtam meg ennyire. Miért pont engem akart megszerezni magának. Miért pont velem csinálja mindezt. Mire jó neki, hogy ennyire megaláz? Tudjátok milyen érzés az mikor teljes erőből üt egy ostorral, aztán röhög ahogy azt nézi, hogy te hogy könnyezel? Mert én tudom! Tudom milyen érzés az mikor a fájdalomtól és kíntól ordítasz, de Őt nem hatja meg, inkább csak még jobban ösztönzi. Azt sem tudom, hogy mire volt jó neki. A számat azóta sem érzem, ugyanis valahogy még ott is megütött. Egyáltalán honnan van neki olyan dolga? Merem azt mondani, hogy szerintem ennél az ostornál jóval brutálisabb dolgai vannak.
A fájdalom és megaláztatás mellé pedig még párosul a magány.  Idegtépő, hogy csak Perrievel beszélhetek és csak Őt láthatom. De Ő sincs itt velem egész nap, és éjjel. Magam vagyok, kikötözve a gondolataimmal amik csak arról forognak, hogy hogyan szökjek meg. Jelenleg még semmi jó ötletem nincs, ugyanis túl erősek a szíjak amikkel ki vagyok kötve. Pedig úgyis kitalálom és megszököm.
- Azt mondod, hogy unatkozol? - vonja fel az egyik szemölkökét kérdően, majd egy kurvához hasonló módon megnyálazza a vörös ajkait. Annyira mű ez a lány. A vörös rúzsától szó szerint undorodom. Annyi smink van rajta, hogyha falhoz vágnák ottmaradna az arca nyoma. Utálom az agyonsminkelt lányokat, nálam a természetesség a nyerő. Chloe pedig tudta mindezt rólam, így soha nem rúzsozta ki a száját és a sminkből is csak a legkevesebbet használta.
Az én imádott Chloem. Mi lehet vele? Kerestet? Tudom, hogy addig nem adja fel a reményt míg valamit nem talál felőlem. Biztosan minden percben vár haza, közben pedig az esküvőnket tervezgeti. Hisz meglesz tartva. Csak jussak haza.
Vékony, hosszú újjai zökkentenek ki a merengésből amikkel lágyan a mellkasomat simogatja. Elborzadom ahogy azokat az ujjakat nézem. Az ujjak amikkel annyi fájdalmas pillanatot tud okozni.
- Azt mondom, hogy magányos vagyok és, hogy szükségem lenne egy társa - miközben a szavak elhagyják a számat, Perrie velük egyidőben lehel pár csókot a mellkasomra. A lélegzetem felgyorsul az izmaim pedig megfeszülnek. Már megint kezdődik. - Tudod aki mindig mellettem van és szórakoztat - ahogy kimondom ezt a mondatot rögtön rájövök, hogy mekkora hülyeséget mondtam. A Perriekhez való egyedek természetesen rögtön félreértik. Így nem lepődök meg mikor tengerkék szemeit rám emeli, nyelvével pedig a mellbimbóm körül köröz. - De nem olyan értelemben! Jesszusom, Te neked nem lehet többértelmű szavat vagy mondatot mondani, mivel rögtön feltör benned a szexmánia. - nyöszörgök fel kínomban, Ő pedig csak nevet. Még jó, hogy nem kapta fel a vizet amiért azt mondtam rá, hogy szexmániás. - Tulajdonképpen egy kutyára gondoltam, vagy macskára, ugyanis azokkal legalább tudnék szórakozni, míg Te a többi sötét ügyedet intézed. - már rég akartam egy kutyát vagy macskát. Csak soha nem mertem beszerezni ugyanis senki nem tudott volna velük törődni. Meg aztán Chloe nem is az az állatokkal barátkozó típus.
- Majd én szórakoztatlak. - csókol bele a nyakamba. Erre elkezem húzni a fejem Tőle, ismételten sikertelenül. Ahhoz, hogy teljesen el tudjak tőle húzódni, mozognom kéne. Azt pedig nem tudok.
- Történetesen nekem egy kutya is tökéletesen megfelelne. Csak legyen valaki akivel beszélgetni tudnék, ugyanis kezdek becsavarodni - hangom egyszeresmind hisztérikus hangzásúvá változik ami egy fiúhoz képes nagyon ciki. De még az milyen ciki mikor teljesen elkap az idegbaj és elkezdem rángatni a kezem hátha a szíjak meglazulnak és eltudok futni.
- Itt vagyok neked én, akivel annyit játszhatsz amennyit csak akarsz - próbálkozik tovább a lábait pedig a derekamra kulcsolja és teljesen ráfekszik a mellkasomra, majd elkezd a borostámmal játszani. Egyszerűen csak simogatja, majd néha megpuszilja az állam.
- Én nem veled akarok játszani! Te félelmetes vagy -  csúszik ki a számon a sértő mondat. Erre azonban már megakadnak a szemei és kezeit megérzem a mellszőrzetemet amit erőteljesen kezd el tépni. Fejemet egy picit megemelem, hogy nézzem már meg mennyi féltve őrzött mellszőrömtől fosztott már meg, mikor a gyűrűsujján meg pillantok egy nagyon ismerős gyűrűt. Az ezüst gyűrű gyémánt darabkája vészesen hasonlít ahhoz a gyűrűhöz amivel én kértem meg Chloe kezét. Mondhatnám azt, hogy csak a véletlen műve, de tudom, hogy nem az. Chloe gyűrűje azért volt olyan drága mivel egyedi követ csiszoltattam bele. A gyémánt belsejében egy rózsaszín kis szív alakú kocka volt. Így tudom, hogy a gyűrű egyedi, ezért nem lehetne Perrienek is pont ugyan olyan mint Chloenak. De akkor hol szerezte? - Honnan van az a gyűrű a kezeden?
- A barátnődtől - válaszolja sejtelmesen, majd maga elé emeli a kezét és elkezi a gyűrűt nézegetni gúnyosan. Perrie találkozott Chloeval? De ha találkoztak is, akkor Chlo miért adta a gyűrűjét amivel én kértem meg a kezét? - Pontosabban a volt menyasszonyodtól. - a szívem kihagy egy ütemet ahogy ezt közli velem. Esküszöm úgy mondta mitha a napi időjárást közölte volna velem. De basszus Ő azt jelentette ki határozottan, hogy Chloe már nem a menyasszonyom. Sőt még csak nem is barátnőm. Mi folyik itt? Hogy került hozzá a gyűrű? Chloe soha nem veszi le magáról. Perrie pedig azt állítja, hogy Chlo már nem a menyasszonyom.
- Hogy mi van? - pupilláim kitágulnak. Mintha hirtelen kezdene elfogyni a levegő. Sőt hirtelen kettős látásom is van. Megint bealtatóztak? Nem. Most határozottan ébren vagyok. - Honnan ismered Chloét? Egyalátalán miért adta neked a gyűrűjét amivel én kértem meg a kezét? Ami miatt elkellett vállalnom azt a rohadt pultos munkát a Te átkozott klubbodban. - gyorsan szedem a levegőt, és még csak az sem érdekel, hogy ahogy beszélek úgy pattanik el pár ér a homlokomon. Mindjárt szétrobbanok idegességemben! Ez rohadtul nem vicces.
- Az eszem eldobom Tőled. Totál idegbeteg vagy, de még így is annyira aranyos vagy, hogy képtelen vagy káromkodni. Egyáltalán beszéltél Te már az életedben valaha csúnyán? - még jó, hogy ilyen fontos dolgokkal fogalkozik. Igen, beszéltem már csúnyán, de ahhoz nagyon mérgesnek kell lennem.
- Honnan. Ismered. A. Menyasszonyom? - minden egyes szó után hongosabban beszélek. Meg kell tudnom, hogy mi van Chloeval.
- A kis bigével közölni akartam, hogy többé nem mész haza és, hogy ne idegeskedjen miattad, erre nekem dobta a gyűrűt és azt mondta, hogy utál téged. - hangja kicsit sem szomorú vagy együttérző. Inkább olyan mint aki örül. Chloe utál engem. Nem kell a gyűrű. És ez mind Perrie hibája. Ő tette tönkre az életem.
- UTÁLLAK! GYŰLLÖLEK! - minden egyes szavam után rúgok egyet a lábbam aminek következtében a testemen fekvő lány megbillen és erősebben szorítja a lábait a derekamhoz nehogy véletlenül a padlóra zuhanjon. - BARCSAK MEGÖLNÉD SAJÁT MAGAD! - csúszik ki a számon, de rögtön meg is bánom. Elfehérdem és heves fejcsóválásba kezdek mikor meglátom ahogy a lány felül a derekamra majd hátra teszi a kezét és valamit keresgélni kezd a nadrágja zsebében, végül egy fehér pirulát villant meg az ujjai között. Túl messzire mentem. Megint megfog büntetni.
- Nyisd ki a szád Szépfiú! - parancsolja és a gyógyszerrel fészesen közelíteni kezd a szám felé.
- Ne bánts kérlek. - kérem és szinte már elbőgöm magam. A sebeim szinte még be sem gyógyultak. Nem teheti meg még egyszer velem.
- Nyugi Édesem. Csak egy kis örömet szerzek neked. De ahhoz ki kell nyitnod a szád. És remélem tudod, hogy hiába ellenkezel, mert akkor jobban fog fájni - egyik kezével a nyakam után nyúl így megakadályozza azt, hogy a fejemet mozgatni tudjam. Miközben a másik kezével összecsücsoríti a számat és így kényszerít rá, hogy kinyissam. Fáj, rohadtul, de nem tudok ellenkezni.
- Mi ez? - próbálom kinyögni, de kihasználja az alkalmat és bele nyomja a számba az apró fehér pirulát. Természetesen nem akarom lenyelni. Sőt amit megérzem az izét öklendezni kezdek és próbálom kiköpni. Ezt mikor Perrie észre veszi a számhoz hajol majd ajkait az enyémekre nyomja nyelvét pedig áttnyomja a számba, aminek következtében én véletlenül lenyelem a gyógyszert.
- Jó szórakozást a viagrához. - csíp bele az arcomba, majd lemászik rólam és az ágy végébe telepszik le majd onnan figyel figyelmesen.
Viagra. Vagyis azt akarja, hogy totál kemény legyek és üríteni akarjak. Egyszerűen képtelen bele törődni, hogy nem akarom Őt megdugni. Így a gyógyszerekhez folyamodik amik megkeverik az egész szervezetemet. Hiába akarok ellenállni neki, a viagra az ellenkezőjét fogja tenni. Felizgat a semmitől. Te jó ég, Perrie tényleg nem normális.
Érzem ahogy az ereim vérrel töltődnek meg, úgy ahogy azt is érzem, hogy az alsógatyám minél feszesebb lesz. A szívem hevesen ver és próbálok nem foglalkozni a kínzó érzéssel ami a nadrágomból jön. Csak nem szabad vele foglalkoznom.
Kit érdekel, hogy Perrie pont az ágyékomon ül miközben kezeivel lágyan a merevedésemet simogatja. Eszembe sincs hangot adni neki. Pedig jó érzés, de tudom, hogy csak azért gondolom ezt mert a viagra teszi a dolgát. Ahogy lehúzza a boxernadrágomat úgy érzem, hogy felordítok kínomban. Szinte várom, hogy megint kínozzon, de nem teszi. Száját eszébe sincs a farkamhoz emelni. Nem, most úgy dönt, hogy inkább az ajkammal játszadozik miközben kezeivel a farkamat dörzsölgeti, hogy az még feszesebb legyen. Félő, hogyha továbbra is így folytatja elélvezek a tenyerébe. Megérzem ahogy hideg kezeivel próbál ráhúzni egy óvszert, megremegek, de nem ad időt, hogy hezitáljak. Csókjával tartsa bennem a szót. Kezei még mindig a farkam körül vannak, majd derekát hozzám préseli és akkor tudom, meg, hogy mire is készült. Lovaglóüsében ül rajtam a farkam pedig kényelmesen helyezkedik el benne, én pedig a menyországban érzem magam. Lassan mozog rajtam ülő helyzetben, de számomra elég, hogy kieresszem magam. Apró halk nyögések, Ő pedig gyorsítani kezd. A szíjakat szorítom és próbálom fékezni magam, de a pillanat magával ragad.
Ellenállás felesleges, ugyanis az agyam cselekszik a szívem helyett. Verejtékezni kezd a homlokom és próbálok nem arra koncentrálni, hogy Perrie mennyire izgató miközben rajtam ül és érzékien nyökdécsel. Nem szabad elgyengülnöm. Tartanom kell magam. De csak kellene.

Negyed óra. Ennyi kell Perrienek mikor rám un, és lemászik rólam. A farkam még mindig úgy áll mint a cövek, kezeimmel pedig a szíjakat feszítem. A lány még utolsó csókot lehel a homlokomra, majd szokás szerint magamra hagy. Csak akkor hagyom abba a feszítést mikor meghallom, hogy az ajtót végleg becsukta maga után. A lépések zaját is hallom, viszonta kulcs jellegzetes hangja elmaradt. Talán elfelejtette bezárni az ajtót? Fejebb emelem a fejem és azt veszem észre, hogy a jobb kezemen lévő szíj nem szorítja annyira a kezem mint ahogy eddig tette. Rögtön felnézek a csuklómra és mozgatni kezdem. Mi van akkor ha a nagy feszítésben megenyhült a csomó? Jobban mozgatni kezdem a csuklóm és az ujjaimat. Minél jobban próbálkozom annál jobban gyengül a szíj. Először az öregujjam szabadul ki, majd a többi ujjam sorban, végül pedig a szíj egymagában lóg kéz nélkül. A kezem ernyedten esik a testem mellé, de nem pihenhetek. Gondolkodás nélkül próbálom eloldozni a jobb kezemmel a bal kezemet. Időbe telik, de sikerül.
Furcsa felállnom. A lábaim remegnek, és minden erőmre szükségem van, hogy ne essek össze. Csak az alsónadrágomat húzom magamra, meg a véres szétszakadt felsőmet. Utána mezítláb nesztelen léptekkel indulok meg az ajtó felé. Lélegzet viszafolytva nyomom le a kulcsot és szinte már várom, hogy az ajtó túloldalán Perrievel találom szembe magam.
De nem. Az ajtó kinyílik és nincs ott semmi. Csak egy üres folyosó. Semmi zaj, vagy valami. Lehet elment.
Mikor ez tudatosul bennem, már kicsit sem akarok csendben lenni. Futásnak eredek, és végigrohanok a folyosón, majd hirtelen az egyik ajtó mögül egy srác állja az utamat. Kék szemei rögtön Perriere emlékeztetnek, így természetesen nem lassítok a tempón. Teljes erőmből nekivetem magam, aminek következtében a fiú vissza esik a helységbe amiből kijött. Fél szemmel, de látom, hogy a csempén van szétterülve eszméletlenül. Talán segítenem kellene neki. Inkább nem! Itt a lehetőség, hogy megszökjek.
A folyósót magam után hagyva egy ebédlőben találom magam. Az ablakon kinézve rájövök, hogy éjjel van és arra, hogy nagyon magasan lehetek. Mégjobb. Meg kell találnom a kijáratot.
Cipők. Az emberek a bejárati ajtó előtt veszik le a cipőjüket. Bingó! Ráadásul a zárban még a kulcs is benne van. Ügyetlenül nyitom ki az ajtót, majd rohanok egyenesen a lift felé. Ahogy az előcsarnokba érek rájövök, hogy egészen idáig egy hotelben voltam. Ráadásul New York egyik legeldugottabb hotelébe. És ezt abból vonom le, hogy mikor az utcára érek egy embert sem találok. Senkit akitől segítséget kérhetnék. Azt sem tudom, hogy merre induljak el. Egyértelműen egyenesen. És elindulok, futva, miközben azon jár az eszem, hogy Perrie mikor jön rá, hogy nem vagyok a vörös szobában, ágyhoz kötve...

8 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. NA JÓ.
      MÉLY LEVEGŐ.
      HUGGADJ LE ZSUZSA.
      NYUGI.
      NEM ÖLÖD MEG EZT A LÁNYT.
      NEM SZABAD.
      CSAK MÉLY LEVEGŐK.
      BESZÍV.
      KIFÚJ.
      NEM ÖLÖD MEG.

      Törlés
    2. Amúgy meg nem azt mondtam, hogy Lilo szerelem lesz a blogomban, hanem hogy Lilo momentek :P
      AZÉRIS NESZE NEKED.
      MIÉRT KELLETT HAGYNI ELSZÖKNI?!
      FOGADJUNK HOGY EZ EGY CSAPDA.
      FOGADJUNK.
      PERRIE TUTI NEM HAGYTA VOLNA VÉLETLENÜL NYITVA AZ AJTÓT.
      TUTI.
      KÖCSÖG VAGY NAGYON.
      NEM AKARTAM HOGY LIAM MEGSZÖKJÖN.
      ÉS MI AZ, HOGY INDÍTASZ EGY LILO GIFFEL ÉS BEZSONGOK HOGY WIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII LILOOOOOOOOO HOGY LOUIS OTT LESZ MAJD LIAM MELLETT ÉS SZÓRAKOZTATJA ERRE SZEREPEL KEMéNY KÉT MONDATBAN ÉS AKKORIS KILÉP A SZOBÁBÓL ÉS ELESIK ÉS ELÁJUL?!
      KABBE.
      AMÚGY NE.
      DE.
      Zuzaa x

      Törlés
    3. én nem is azt írtam h Liam szerelmet mondtál :DDD öhm..itt nincs LILO..nekik majd talán lesz egyszer egy külön történetük ahol majd annyit dughatnak amennyit csak akarnak XDD

      Törlés
  2. Hmm.. szerintem is van valami a háttérbe, nem hiszem el, h Perrie ennyire nem figyelt oda arra h bezárja az ajtót, a szíjakat pedig megerősítse.. :D
    Úgy érzem, Pezz direkt rendezte így a dolgokat...
    Kíváncsi vagyok, h milyen büntetést kap Liam ha visszakerül a vörös szobába :P
    Ahh, Louis szegény a padlón kötött ki :o
    Siess a kövivel, mert egyre izgibb a sztori és alig várom h tovább olvashassam ;) :D
    ~Hannah~

    VálaszTörlés
  3. Izgalmas, izgalmas.. xd Folytatást de hamar!!! :*

    VálaszTörlés