| Part 14 : - Hiba |

Hali! A rész megírása után ajánlom, hogy nézzétek meg a Little Mix -DNA című klipjét, ugyanis akkor jobban beletudjátok élni magatok egy jelenetbe ;)  Komizniii

| PERRIE | 

A telefonom rezgése az ami miatt ismételten magára kell hagynom az én Liamemet. Fájó szívvel, de mégis önelégülten mászom le róla és kicsit sem sajnálom ahogy felálló farokkal, kínoktól megtelt szemekkel próbál kegyelmet kérni. Mosolyogva egy puszit lehelek az izzadt homlokára, majd jókedvűen hagyom Őt magára. Úgy gondolom megint elég szenvedéssel ajándékoztam meg. Hisz a férfiak képesek lennének bele őrülni abba ha nem tudnák kiüríteni a felálló farkukat. És Liam most pont ilyen kórban szenved. Merevedés, és még csak a kezeit sem tudja segítségül kérni, ugyanis ki van kötve. Ráadásul én is magára hagytam, pedig tudom, hogy most jó lettem volna a számra. De mégis mit tegyek ha hív a kötelesség?
A kötelesség ami egyet jelent az apámmal. Van egy telefonom aminek mindig velem kell lennie, és annak a készüléknek a számát csak az apám használja. Pár éve pattant ki ez a zseniális ötlet az agyából. Így adott egy telefont nekem és Louisnak is, és azt mindig minden körülmények között fel kell vennünk, mert ha nem tesszük akkor nagyon bepipul. Azt pedig senki sem akarná, hogy Oroszországból haza kelljen jönnie, csak azért mert a lánya nem vette fel neki a telefont véletlenül.
Azért titkon örülök, hogy a telefon pont megszólalt, mert ahogy észre vettem, Liam minél jobban kezdte élvezni a pillanatot. Jobban mondva a farka. Az biztos, hogy egész jó szex közben. Csak kár, hogy minden feladat rám hárul. Nem haragudnék meg érte ha változna a helyzet. Ha mondjuk Ő kényeztetne engem, mint az összes többi férfi akikkel ezelőtt voltam. De szavam nem lehet, hisz azt csinálok vele amit csak én akarok, Ő pedig pontosan azt teszi amit én mondok. A viagrát is Ő erőszakolta ki belőlem! Ha felállt volna a farka normálisan, akkor nem kellett volna idáig elmennem.
Azonban Ő még mindig ellenáll. Fogalmam sincs, hogy mikor törődik már bele, hogy az enyém.
A lehető legtávolabbi helységbe megyek, nehogy véletlenül túl hangosan beszéljek, Liam pedig meghalljon. De mikor becsukom magamra az ajtót és letelepszem, a telefonom egy csapásra abbahagyja a rezgést. Szuper. A logikus megoldás az lenne, hogy visszahívom az apámat, de azt nem tehetem. Utálja ha valaki megzavarja.
Így a telefonomat visszacsúsztatom a nadrágzsebembe, és úgy döntök megyek újra szórakoztatni Liamet.
Sietősen szedem végig a  lábam a folyosón, de mikor bekanyarodom ahol a szoba található, hirtelen megtorpanok és elfehéredem. A szoba ahova Liamet zártam be, nyitva volt. Az ajtó ki volt nyitva! Pedig én becsuktam, emlékszem rá. De akkor mégis miért van nyitva? Talán valaki a személyzetből mehetett be hozzá? Vagy Louis? Á Louis biztos nem, Ő csak etetni szokja meg itatni, de eztis mindezt úgy, hogy Liamnek gőze sincs róla. A személyzet pedig tudja, hogy tilos bemenni abba a szobába.
Gyorsulni kezd a szívverésem ahogy elindulok a szoba felé. Mikor pedig teljesen oda érek félve pislogok be. Aztán a félelem dühhé alakul átt, ugyanis a fiúnak hűlt helye! A szíjak amikkel ki volt kötve egymagukban pihennek a rácshoz kötve. Felordítok és a hajamba túrok miközben elkezdem a fejem hevesen csóválni. Ez nem történhetett meg. Engem nem lehet csak úgy átverni. Mégis, hogyan tudott megszökni? Hisz élni is alig volt ereje, nemhogy mozogni! Hogy tudta kioldozni magát? És a zárt ajtóval hogyan bánt el? Basszus, lehet elfelejtettem bezárni mikor kijöttem mivel annyira siettem. A szíjak pedig lehet meglazultak mivel annyit feszegette már.
Baszki. Meg kell Őt találnom. Vissza kell hoznom. Még nem lehet messze, hiszen gyenge. Még jó, hogy az ostor megtette a hatását.
Mint akit puskából lőttek volna ki olyan gyorsan kezdek el rohanni, azonban mikor a fürdőszobához érek, majdnem elakadom valamiben. - vagyis jobban mondva Louis lábában. A fiú a hideg padlón ül, miközben feje búbját simogatja és fájdalmasan nyöszörög. Felnéz rám, de az arca elsötétül. Segíteni akarnék neki, de meg kell találnom Liamet. Végül a kis hülye még felad a rendőrségnek. Na azt már nem! Előbb fog Ő meghalni, mithogy elérjen a rendőrségre. Az biztos ha most a kezem közé kerül, nagyon megbüntetem. Akár most képes lennék még megölni is amiért hülyére vett és áttvert.
- Ajánlom, hogy fogd meg azt a faszt és hozd vissza - Louis hangja durva, de egy percre sem hagyja abba a feje búbjának a simogatását. Még messziről is látszik, hogy mekkora púp éktelenkedik ott. - Ha Te eddig nem ölted meg, akkor most én tuti, hogy megteszem helyetted! - mit vétett neki Liam, hogy így beszél róla? Egyáltalán Liamről beszél?
- Hogy kerülsz a csempére, és mi történt a fejeddel? - nem állom meg, hogy ne kérdezzem meg. Túl kíváncsi természet vagyok. És azért fontos egy picit Louis is a számomra.
- Az a balfasz történt a fejemmel! - üvölti el magát és ököllel rácsap a csempére, de ezzel csak azt éri el, hogy mostmár az ujjbegyei is fájnak, és ennek hangod is ad. - Jöttem ki a mosdóból egyszer csak megláttam a Te drága pultos srácodat rohanni ki a szobából. Gondoltam elkapom, nehogy megszökjön. De az a marha teljes erőből nekem rohant majd eltaszított, de úgy, hogy bevertem a fejem ebbe a kibaszott csempébe. - magyarázza a haragom pedig megduplázódik. Nem elég, hogy  megszökött, de még a kedvenc emberemet is bántotta. Bassza meg, Louis számomra olyan mintha a testévrem lenne! Őt senki nem bánthatja rajtam kívül! Liam pedig bántotta.
- Amint visszateszem a helyére, ellátom a sebeid! - ígérem meg neki és megsimogatom a vállát. Ő csak biccent és lehajtsa a fájós fejét, én pedig ismét rohanásba kezdek. A lakosztályt hamar magam mögött hagyom, a liftből pedig úgy kiugrom, hogy az ajtó még csak rendesen ki sem nyitotta magát.
Tudom, hogy Liam nincs a hotelbe. Már rég az utcán van. Mázli, hogy a főútra csak egyféle képpen juthat el. Az az út pedig gyalog - futva- eléggé hosszú. Gondolkodnom sem kell rögtön beszállok az autómba, majd elkezdek hajtani a sötét úton. Csak az autó lámpái azok amik fényt adnak így tökéletesen kitudok venni egy alakot aki rohan a járdán. Liamben aztán semmi szégyenérzet nincs. Mezítláb, alsógatya, felső? Nem fél attól, hogy esetleg valaki megerőszakolja? Úgy látszik nem!
Egy gonosz mosoly kúszik az arcomra, majd a gázra lépek és Liamet veszem célpontba. Nem érdekel, hogy fel kell hajtanom a járdára. Az sem érdekel, hogy pár bokron végig megyek. Csak akkor állok meg, mikor az autó elejével neki megyek a srácnak, az pedig felordít majd ráhasal az autó elejére, végül egy koppanással landol a földön.
Elütöttem? Lehet. Érdekel? Nem! Ha annyira szemét lennék, akkor úgy neki mentem volna, hogy átthajtottam volna a torkán az egyik kerékkel. De én nem ezt tettem. Egyszerűen csak enyhén megbökettem, mire Ő megcsókolta az autóm elejét. Ennyi.
Hallom ahogy az autó előtt nyöszörög, de nem foglalkozom vele, ugyanis tudom, hogy nem tud felállni. Azér kaphatott pár ütést. Nyugodtan hátranyúlok és a hátsóülés elől előhalászok egy hosszú vastag kötelet, majd az anyósülésre teszem, én pedig végül kiszállok az autóból. Az első dolog amit meglátok, az a szélvédőn lévő pár vércsepp. Még szélesebb lesz a mosolyom ez láttán. Lassan sétálok az autóm elé, majd látom meg az összegörnyedt Liamet az úton. Kínokat élhet átt, mivel az egész teste remeg. Mellé lépkedem és a lábbal bököm meg, mire Ő nagy nehezen fordítja felém a fejét, és akkor látom meg a homlokán lévő sebet amiből folyik a vér. Messziről látom, hogy nem mély a seb így nem nagyon foglalkozom vele. Biztos akkor üthette be a betonba mikor visszaesett az autóról.
- Elakartál Tőlem szökni te kis Seggfej? - hajolok le majd ujjaimat összekulcsolom a nyakán és úgy húzom fel a földről. Mocskos és úgy néz ki mint egy hajléktalan. Ráadásul csak hülyíti magát azzal, hogy bőg. Szánalmas az egész megjelenése. - Baszottul utállak most, és csak, hogy tudd szívni fogsz ez miatt a kis kiruccanásod miatt. - minél erősebben szorítom a torkát. Érzem az ütőerőt. Még egy picit erősebben megszorítanám és megfulladna.
- Perrie kérlek...fáj - nyüszít mint egy kiskutya.
- Mert szerinted az nem fájt nekem mikor rájöttem, hogy megszöktél? - vágok vissza keményen és elengedem a nyakát Ő pedig visszazuhan a földre.
- A lábam - nyel egy nagyot ahogy nagy nehezen sikerül felülnie. Fél szemmel pillantok rá és meglátom, hogy a bokája enyhén be van pirosodva és kissé felvan dagadva. Nyakamat teszem rá, hogy nincs eltörve.
- Örülj inkább annak, hogy nem mentem átt a torkodon! - köpöm felé a szavakat, mire Ő csak hüppögni kezd és így próbálja visszafojtani a sírást. Unottan megforgatom a szemeimet, majd elkapom a felsőjét és úgy próbálom felhúzni a földről. Mikor ez sikül, elvezetem az anyósüléshez. Feje oldalra billen és alig bírja nyitva tartani a szemeit. Legalább könnyen megtudom kötözni az előre elkészített kötéllel. Fel sem fogja, hogy mit csinálok körülötte. Csak akkor nyissa ki a szemeit mikor nehezebben tudja szedni a levegőt a teste köré kötözött kötél miatt. Jutalom díj gyanánt még a szájára is kap egy kendőt, így mikor elindítom az autót senki nem hallja meg ahogy felordít és erőlködni kezd, hogy tudja eloldozni magát.
Mikor visszaérünk a hotelhez kihúzom az anyúsülésről és úgy kezdem el vezetni mint egy kiskutyát. Mozdulni sem mert. Csak jön utánam mint egy kutya.
A lakosztályhoz érve kinyitom az ajtót és elkezdem visszavezetni a szobába ahol eddig is volt. Ám Louis szobájának az ajtaja kivágódik, majd villámló tekintettel, ütésre kész kezekkel indul meg Liam felé. A meggyalázott srác összehúzza magá és így próbál védekezni.
- Ne! - szólok rá rögtön Louisra, mire az csodálkozva pislog felém. - Már megkapta a jussát, nem látod? - bökök Liamre, aki tisza vér arccal pislog a számára ismeretlen fiú felé. - Amúgy Liam, ideje, hogy megismerkedj Louis Tomlinsonnal aki az én társam és egyben tesóm. Szóval a helyedben megtartanám azt a bizonyos távolságot, ha nem akarsz még Tőle is kapni - paskolom meg a fiú fejét pont úgy mint egy kutyának.
- Ja haver, vigyázz! Mert ha még egyszer utam állod, én esküszöm megöllek. - harsogja Louis, Liam pedig biccent egy aprót, hogy megértette. - Amúgy mit csináltál vele, hogy így kikészült? - fordul felém végül.
- Csak elütöttem - vonom meg a vállam vigyorogva. Louis ezt mikor meghallja elmosolyodik és lepacsizunk.
- Az én nőm! - hangja büszke, de mikor meglátja Liam értetlen pillantását rámorog, én pedig tudom, hogy ideje szétválasztanom Őket mert a végén Louis még tényleg ráveti magát Liamre. Az van, hogy Louis nem nagyon bírja az olyan srácokat mint Liam. Ő úgy nevezi Őket, hogy nyápicok akik rendesen még dugni sem tudnak. Lehet van benne valami igazság.
Újra megfogom a kötelet, majd lassan behúzom Liamet a jól ismert szobába, miközben Ő csak bicegni képes. Ahogy leül az ágyra felnyög fájdalmában és még csak kényszerítenem sem kell rá, hogy lefeküdjön, ugyanis maga önként fekszik le és csukja le a szemét. Azonban nem kerül el a pillantásomat a könyáztotta arca. A könnyei szétmossák a vért, de hiába ugyanis a homloka még mindig vérzik. Valami oknál fogva megsajnálom és kikötözöm. Tudom, hogy most ilyen állapotban nem tudna elmenekülni. Ahogy megérzi, hogy nincs megkötve, kezeit rögtön az arcához emeli és szemeiből próbálja kitörölni a könnyeket. Akkor veszem észre, hogy a csuklója is milyen vörös, ráadásul pont azon a helyen ahol a szíjjal meg volt kötve. Még úgy is bántottam, mikor igazából nem is akartam. Azért nekem is van egy kis szívem.
Szájáról leveszem a kendőt, majd egyenesen a fürdőbe sétálok és bevizezem azt, majd újra visszaülök a helyemre, a kendő segítségével pedig megtisztogatom a vérző homlokát. Felnyög fájdalmában. Mikor a homloka nem vérzik, előhalászom a telefonom és üzenek Louisnak, hogy kerítsen elő valahonnan jeget. Teljesíti a kérésemet, végül a jég Liam bokáján köt ki.
Sokkal jobb színe lesz, próbál nyugodt maradni, de akár hányszor megmozdulok összerezzen. Végül kezemet a hajába vezetem és lágyan simogatni kezdem hátha ettől majd megnyugszik. Akartam szenvedést okozni neki, de nem annyira, hogy maradandó sérülései maradjanak és, hogy ennyire rettegjen tőlem. Basszus hisz remeg, akár hányszor csak megmozdulok.
- Köszönöm. - nyögi ki nagy nehezen és próbálja mosolyra húzni a száját. Semmi gúny vagy visszautasítás. Egyszerűen csak megköszön valamit. De mégis mit? Hisz semmit nem csináltam. Vagy azt köszöni meg, hogy elütöttem? Az egyszer biztos, hogy jóleső melegség töltötte el a szívem, mikor megláttam ahogy próbál rám mosolyogni. Csak rám...