2015. szeptember 12., szombat

| Part 15 : - Allergia |



- Tudom, hogy megakarod Őt büntetni amiért megpróbált elszökni Tőled, de nem hiszem, hogy a büntetésre az éheztetés a legjobb megoldás - Louis szinte motyog az orra alatt miközben próbál tanácsod adni, vagy felvilágosítani? Gőzöm sincs, hogy ezt most mire mondja. Egy időben tényleg megakartam Liamet büntetni amiért túlakart járni az eszemen. De aztán ezt az ötletemet hamar el is vetettem, ugyanis szerintem eléggé nagy büntetés volt a számára az, hogy  elütöttem, Ő pedig úgy beütötte a homlokát, hogy lehet maradandó nyoma marad, a bokája pedig még mindig lila színű, így ha járásra adná a fejét, szerintem elvérezne, mivel nem tudna lábra állni. Ráadásul még ott vannak az ostor nyomai is a teste egész felületén, amihez ha valami hozzá ér rögtön vérezni kezd. Már szenvedett eleget. És jelenleg rossz mégcsak ránézni is, mivel annyira totál kivan készülve mint testileg, mint pedig lelkileg. A szökése óta folyamatosan csak bőg. - Perrie, a srác napok óta nem evett! Ha így folytatod halálra éhezteted, ezt pedig gondolom nem akarod. - a kendő amivel a feje búbján lévő apró sebet tisztogatom megáll a kezembe, a következő pillanatban pedig mérgesen földhöz vágom, én pedig leülök Louis mellé a kanapéra majd tenyeremet a homlokomra csúsztatom, végül pedig ujjaimat a hajamba vezetem és megtépek pár tincsemet.
Esküszöm még jó, hogy Louis ennyire figyelmes. Ha nem szól nem jövök rá, hogy Liam lassan elfogy a Föld színéről. Óh, várjunk csak, mégis tudom. Ugyanis én voltam az aki próbáltam megetetni, hátha változott a véleménye rólam. De a helyzet csak még rosszabb lett. Hiába van bekötve a szeme, már ígysem hajlandó enni. És még csak nem is beszél. Hallgatási fogadalmat tett. Utoljára a ' köszönöm' szócska hagyta el a száját, meg az - az apró kis mosoly. Ennek már vagy egy hete. Igaza van Louisnak, ha Liam így folytatja tényleg éhen hal.
- Én éheztetem halálra? - fordulok hirtelen Louis felé, hajamat pedig idegesen hátra dobom. A mellettem ülő fiú megijed, majd a fejéhez kap ami még mindig sajog. Liam rendesen elintézte akkor. - Ő nem eszik! Könyörögni pedig nem fogok neki. - kulcsolom össze a kezeimet a mellkasom előtt mérgesen. Ha ennyire hülye hát legyen. Én próbálkoztam, Ő makacsolja meg önmagát. Neki így jó, akkor nekem mégjobb. Legalább megbünteti saját magát.
- Nem hiszem el, hogy nem tudod evésre bírni. Hisz retteg Tőled - köszi, hogy figyelmeztesz Rá. Magamtól is tudom, hogy egy szörnyetegnek tart. És ezt az bizonyítja, hogy még mindig reszket mikor elkezdek felé közeledni.
- Azt akarod, hogy feszítsem ki a száját, majd nyomjam le a torkán a kaját? - pislogok értetlenül. A viagrát könnyű volt lenyomni a torkán mivel tudtam, hogy azt esélye sem lesz visszaköpni. De az étel más napra tartozik. Azt simán kitudná köpni, úgy ahogy az innivalót is.
- Azt akarom, hogy adj neki enni, mert kínok közt fog meghalni. - válaszolja erélyesen. Azt hittem, hogy utálja Liamet. De ha utálja akkor miért akarja annyira, hogy egyen? Ah, soha nem értem Louis gondolkodását.
A kijelentésére nem reagálok. Csak ülök tovább nyugodtan. Ám mikor megérzem tenyerét a hátamon amivel aztán megbök, tudom, hogy nem fogja elnézni nekem, hogy ne csináljak semmit. Végül megadom magam és felállok. Az orrom alatt morogva hagyom Őt egyedül, majd utam egyenesen a konyhába vezet. Mélyet sóhajtva lépek be, majd a pulton találom szembe magam pár frissen sütött palacsintával. Mary - Jane a család szakácsnője már évek óta. A szüleim kezdetben bébiszitternek vették fel, majd mikor arra a posztra már nem volt rá szükség, így Ő lett a szakácsunk. Ő a számomra és Louis számára olyan mint a nagyink. Etet, itat, és emlékeztet pár fontos dologra. Talán neki is feltűnt, hogy a fogvatartott fiú nem eszik semmit, így úgy gondolta, hogy a számára csinál palacsintát. Hisz a palacsintának senki nem tud ellenállni. Pláne nem annak a palacsintának aminek a töltelékét én készítem. Előkeresem a csokit, mogyorókrémet, dzsemet és tejszínhabot, majd pár palacsintát megkenek és tányérra teszem. A tányérrel az egyik kezemmel egyensúlyzom, a másik kezemmel pedig a tejszínhabot viszem és megindulok a fiú szobája felé.
Nagy nehezen tudom csak kinyitni a kulcsra zárt ajtót mivel tele van a kezem, de végül sikerül. Liam szokás szerint úgy fekszik ahogy eddig bármikor. A plafont bámulja és még csak arra sem hajlandó, hogy felém fordulja. Megcsóválom a fejem majd unottan pakolom le a tányért meg a tejszínhabot az ágy legvégébe, én pedig leülök közvetlen a srác keze mellé. Mint egy élőhalott.
- Hoztam palacsintát - tűrök egy kósza tincsemet a fülem mögé, de tekintetemet nem veszem le az arcáról. Nem reagál. Louis kinyír ha megtudja, hogy megint nem adtam neki ennit. És őszintén most énsem fogok úgy elmenni, hogy Liam nem eszik. Ha kell tényleg a szájába tömöm a palacsintákat. - Gondolom szereted, és mivel szükséged van az energiára enned kell belőle - mintha egy sükethez beszélnék. Lassan pislant, de a feje nem mozdul. Kezd elfogyni a türelmem! Ne akarja azt, hogy megint elveszítsem az eszem. - Azt hiszed, hogyha nem eszel azzal nekem ártasz? Te fogsz éhen halni, nem én! - egy halk morgást vélek hallani felőle. Ez az összes mondandója a számomra? Kezeim ökölbe szorulnak, - Mi van, elvitte a cica a nyelved? Hallgatási fogadalmat tettél? Miért nem beszélsz velem Drágám? - és azzal elkapom a pólóját majd megszorítom azt. A homlokán lévő seb szépen gyógyul, és tegnap Louis még le is borotválta így úgy néz ki mint egy tizenéves kamasz. A feje búbján lévő hosszabbra hagyott haj kezd begöndörödni, ami kifejezetten aranyossá teszi. Nyöszörögni kezd fájdalmasan, én pedig elengedem a pólóját, majd durcásan ülök tovább.
- Tele nyomtál altatóval, elraboltál, leszoptál az akaratomon kívül, agyovertél egy ostorral, megetettél viagrával, megdugattad magad velem, utána pedig elütöttél egy autóval - hallani lehet, hogy mennyire nehezen megy számára a beszéd. Torka ki van száradva a szomjúságtól, és állandóan nyeleget. Szemeim megakadnak és lejátszódnak előttem a jelenetek. Hm, szerintem nem is volt olyan szörnyű mint ahogy Ő előadja. Úgy beszél mintha annyi kínt kellett volna áttélnie. - És ezek után mered kérdezni, hogy miért nem beszélek veled? Majdnem megöltél az Istenit! - tenyerével rácsap az ágyra. Megmosolyogtat a viselkedése. Már majdnem elkáromkodta magát. Ez nála haladás.
- Már majdnem jó. - húzom meg a vállam.
- Mi a jó majdnem? - kérdez vissza értetlenül.
- A káromkodásod. - válaszolom egy diadalittas mosoly kíséretében. Mellettem gyorsan tanulnak az emberek.
- Káromkodni akarsz hallani? - vonja fel az egyik szemöldökét, aminek a végén egy apró seb van. Mielőtt bármit tudnék mondani, ismételten megszólal. - Baszódj meg! - mondja az arcomba bunkón. Felkuncogok. Illik a mély hangjához a csúnya beszéd.
- Hm, egész jó - dícsérem meg kuncogva. Még érthetetlenebbül pislog vissza rám. Szerintem azt hitte, hogy mérges leszek amiért beszólt. Lehetnék mérges, de jelenleg nem érdekel. - Most pedig szépen enni fogsz. - mondom keményen, majd az ágy végéhez mászok, hogy tudjam az ölembe venni a tányért meg az evőezközöket. A tejszínhab láttan piszkos gondolataim támadnak. Basszus, a végén még tényleg igaza lesz, hogy szexmániás vagyok.
- Nem vagyok éhes! - ellenkezik rögtön és felhúzza a száját. Nem mondok semmit, viszont a nagy csend sok mindent elárul. Például azt, hogy a hasa hogyan korog mikor megérzi a palacsinta jellegzetes illatát.
- A hasad nem ért ezzel egyet - válaszolok vissza pimaszul.
- Akkor sem fogok enni! - forgatja meg a szemeit és tüntetőleg elfordítja a fejét. Ó, dehogyisnem fog enni. A tejszínhabos üveg még mindig a kezemben van, egy pimasz mosoly suhan átt az ajkamon és véletlenül pont megnyomom a tetején a tejszínhab pedig rögtön felszínre tör. Erre viszont már rögtön rám kapja a fejét és kíváncsian fürkészi azt, hogy már megint mire készülök.
- Szereted a tejszínhabot? - a válaszát meg sem várom. A pólóját egy ügyes mozdulattal felhúzóm és tejszínhabbal borítom be az egész mellkasát. Először felordít mivel azt hiszi, hogy megint valami fájdalmas dologra készülök. De mikor közelebb mászom hozzá és elkezdem lenyalni a habot a testéről, halk kuncogásban tör fel. Eddig ilyet még soha nem csinált. Vagy sírt, vagy ordított, vagy nyögött, de soha nem kuncogott.
- Ez csikiz. - jegyzi meg, mikor én a maradék habot is lenyaltam a mellkasáról. Aprón mosolyog miközben én azon vagyok, hogy letöröljem a tejszínhabos arcom. - Egész kellemes érzés volt. - vallja be szégyenlősen. Lehet csak hazudik, ugyanis fél attól, hogy megint durván bántani fogom.
- Élvezted? - kérdezem.
- Talán. - ismeri be félősen.
- Ha most eszel, akkor talán még máskor is megismételhetem. - ajánlom fel neki, de előtte még a fejéhez hajolok és egy lágy puszit nyomok a haja közé. Az a haj. Még mindig annyira cuki. Felsóhajt, szóval igennek veszem. Vágok egy kis darabkát a palacsintából, majd rászúrom a villára és az egészet Liam szájába tömöm. Először hezitál, hogy meg e rágja. - Nincs benne semmi gyilkos anyag - nyugtatom meg. Úgy látszik hisz nekem mert lenyeli. Ismét vágok neki, majd a szájába nyomom. És ez így folytatódik egészen addig míg a tányéron lévő palacsintákat meg nem eszi. - Kérsz még? - félénken, de bólint. Hű, tényleg nagyon éhes lehetett. - Csokisat, mogyoróvajasat vagy...
- Mogyoróvaj? - szakít hirtelen közbe és lesápad.
- Az. Miért, tán nem szereted? - vicces, hogy egészen idáig azt sem tudta, hogy mit eszik. Most meg hirtelen már nem tetszik neki. Pff.
- Allergiás vagyok a mogyoróra. - nyögi ki és gyorsabban kezdi el szedni a levegőt. Allergia? Az mégis mit jelent? Mármint tudom, hogy mit jelent, de azt nem tudom, hogy mik a következményei? Halálos? Ugye nem fog meghalni egy kevés kis mogyoróvajtól?
- Ez mégis mit is takar pontosan? - kérdezem értetlenül.
- Akár mit jelenthet. - válaszolja idegesen, remegő végtagokkal. Remek. Most mégis mit csináljak ezzel a helyzettel? Az biztos, hogy Ő teljesen besokkolt ettől, ugyanis megint hallgatási fogadalmat tett. Ezt megunom, így a tányérokra hivatkozva lelépek, de eszembe sincs a konyhába menni. Nem, Louishoz megyek pánikolva.
- Mit jelent az ha valaki allergiás? - kérdezem alsó ajkaimat rágva. Nehogy meghaljon nekem! Azt nem élném túl. Én soha nem akartam megölni Liamet. Egyszerűen csak magamnak akartam megtartani.
- Úgy nézek ki mint egy orvos? - gúnyolódik Louis a telefonját nyomkodva. Felmérgesít ezzel a cselekedetével, így hát egy gyors mozdulattal kikapom a kezéből a készüléket, majd az ágyra dobom.
- Liam allergiás a mogyoróra, de én ezt nem tudtam így megetettem vele egy mogyoróvajas palacsintát - mesélem röviden a történetet és elkezdek fel - alá járkálni a szobában. - Megfog halni? - csúszik ki a számon és ettől még a gyomrom is görcsbe rándul. Le kell ülnöm. A padlón találom kényelmesnek, így oda telepszem le.
- Nem hiszem - túr a hajába tanácstalanul Louis majd megpiszkálja az orrát. - Várj, Te magára hagytad? - esik le neki. Miért ott kellett volna vele maradnom?
- Aha. Miért?
- Segíteni kell rajta, Te idióta! - förmed rám, majd felhúz a padlóról és karomnál fogva húz újra vissza Liamhez.
A fiú természetesen nincs jó színben. Sőt az egész arcát csúnya vörös foltok borítják, miközben hófehér és teljesen verejtékezik az arca. Haldoklik?
Remegő lábakkal megyek mellé, majd teszem kezem a homlokára, de rögtön el is kapom.
- Louis, tűz forró a homloka! - a sírás szélén állok miközben ezt kijelentem. Most mi lesz? Orvoshoz nem vihetjük, hisz akkor rájönnének, hogy bántalmazva volt, én pedig mehetnék a rendőrségre. De azt sem engedhetem meg, hogy meghaljon. Ahhoz már túl fontos a számomra...

8 megjegyzés:

  1. NEM TEHETED EZT MEG VELEM.
    HOGY MERÉSZELED ITT ABBAHAGYNI A RÉSZT?! TE ROHADTUL SZERETSZ MINKET KÍNOZNI. NAGYON AJÁNLOM HOGY SIESS A RÉSSZEL, VAGY BELEHALOK A KÍVÁNCSISÁGBA HOGY MOST MÉGIS HOGYAN FOGJA EZT PERRIE MEGOLDANI.
    ÉS LIAM ANNYIRA CUKIIIIIIIIIIII MÉG HA MAZOCHISTA ÖNÉHEZTETŐ IDIÓTA IS, AKKORIS CUKI :3
    Zuzaa x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. de megtehetem :D te is hagysz engem állandóan szenvedni, szóval csönd xDDD

      Törlés
  2. Basszus kulacs! Miért kellett abbahagyni pont itt? Van egy olyan érzésem, hogy lefognak bukni...Mond, hogy nem! Jó, nem figyelj rám! Nem tudok többet hozzászólni, mert őszintén mondva elvitte a cica a szavaimat! Siess a következővel, mert ez valami fenomenális volt!!!
    Puszi xxx. Enci! ♥♥♥

    VálaszTörlés
  3. Szegény Liam :o
    Perrienek előtört az érzelmes oldala? :D
    Remélem nem buknak le.. öhmm, amúgy fura ezt mondani :D
    Louis karakterét annyira bírom ♥ (meg persze Liamét és Perrieét is)
    Siess a kövivel!!
    ~Hannah~

    VálaszTörlés