2015. november 22., vasárnap

|| Chapter 1 : - Vagyon ||

Szóóóóóóóóóval...meg is jöttem :P igen, tudom mit ígértem, de abból a vámpíros történetből még most semmi nem lesz. Viszont mivel úgy vettem észre, hogy tetszik az ilyen bűnözős történet gondoltam írhatnék még ilyet. a lényeg az, hogy ebben a történetben lesz elégg sok, hogy is mondjam...gusztustalan dolog ami miatt már most tudom, hogy totál normáltalannak fogtok hinni ( aki az előző történetemben gyűlölte a Lilo-s jelenetek az jobb, ha ebbe a történetembe bele sem kezd) igen, sok mindent tervezek, amik eléggé érdekesek lesznek. mégsem lesz annyira sötét hangvételű mint az előző törim volt :D A fiúk testvérek lesznek :D sőt kaptak egy lánytesót is :P az előzetes elég sok mindent elárul. Ha tetszett komizzatok és akkor jövő héten érkezik a kövi ;) 










- Alexander biztosan jól meggondoltad, hogy alá írod azt a papírt? - Mrs. Darwin a fia vállára teszi a kezét miközben megszorítja és pislogás nélkül nézi a jelenetet. Ha a szemeivel igézni tudna akkor Alexander már rég meggondolta volna magát, és nem írná alá a papírokat. De a nő nem jósnő és még csak nem is boszorka, - kinézetre és természetileg hasonlít egy boszira, de sajnos képessége nincs meg hozzá. - Ha megteszed utána Grace hivatalosan is a vagyonod részese lesz. Akár mikor elveheti Tőled, Te pedig semmit nem fogsz tudni ellene mit tenni. - a helységben megfagy a levegő. Alexander erőssebben szorítja a tollat tekintetét pedig le sem veszi az előtte lévő fehér papírról. Apróval szedett betűk az alján pedig ott van két csík. Az egyik csíkon már ott szerepel egy bizonyos Grace King nevezetű aláírás ami beleegyezik abba, hogy igenis az élete hátralévő részét Alexander Darwinnal akarja letölteni és mellette lesz mindig ha szükség van. Az aláírás csak akkor lép érvénybe ha a Darwin fiú is aláírja.
De mi van akkora ha ez a papír soha nem fog érvénybe lépni? Hiába a hivatalos aláírások és ígérések, ha közben az egyik fél nem is az akinek mondja magát. Ha az egyik fél egy hazug, aki megalkotott egy személyiséget csak azért, hogy megszerezze Alexander Darwin vagyonát, majd utána lelép és éli tovább az életét. Aki a lelépés előtt megöli a fiú, csak azért, hogy semmi nyom ne maradjon és a vagyonhoz senki más ne tudjon hozzáférni.
- Ha Grace magának akarná az egész vagyont, ahhoz először Alexandernek meg kellene hallnia - száll be a beszélgetésbe a jogász is, aki a papírokat megfogalmazta. Mrs. Darwin felsikolt és szinte már felhúzza fiát a székből. Ezzel már sajnos elkésett, ugyanis a szobában tényleg lapul egy gyilkos, akinek cipőjébe csúsztatva ott lapul egy éles kés, ami pár óra múlva Mrs. Darwin szeme fényének a szívébe fog landulni, de a gyilkost senki nem fogja megtalálni ugyanis Grace King addigra már megint más bőrébe fog bújni. - Grace, reméljük nem vagy gyilkos és nem ezért szeretted volna annyira gyorsan véghez vinni ezt a dolgot. - Grace?  A helységben található összes szempár rám szegeződik én pedig majdnem megkérdem, hogy most kihez is beszélnek.
Grace.
Az én vagyok! Két hónapja folyamatosan így hívnak, de számomra még mindig furcsa. Soha nem szokom meg az állneveimet. Mégis minek? Mikorra megszoknám addigra az akciónak úgyis vége, és megint új személyiséget kell kitalálnom.
Bájosan elmosolyodom és a székembe előrébb csúszok, hogy tudjam megfogni Alexander asztalon pihenő kezeiet. A toll még mindig az ujjai között pihen. Megfogom és gyengéden vissza húzom a papírokhoz majd megsimogatom. Igazán álírhatná már mert így is késésben vagyok. Szívesebben ölök meg valakit mint, hogy elkéssek a családi buliból.
- Szeretem Alexandert! - jelentem ki érzékien és mélyen az állítólagos jövendőbeli anyósom fekete szemei közé nézek. A nőnek nem kell tettetnie, hogy utál. Két hónap alatt naponta többször is a fejemhez vágta, hogy csakis Alexander vagyona miatt vagyok a fiával. És mennyire igaza volt. Megvédhette volna a fiát, ám mégsem tette mert nem hitt teljesen önmagában. Elfogadott, pedig hiba volt. - Ezt annyira nehéz elhinni? - kérdezem értetlenül. Ha Alexander lenne az egyetlen fiú a Földön akkor sem kellene. Anyuci pici fia, és ezt nem is szégyenli.  - Mondja csak drága anyuka, maga még soha nem volt szerelmes? - Grace stílusa teljesen a valós énem ellentétje. Grace az a fajta lány aki nem fél kimutatni a szeretetét. Aki minden órában elmondja szíve választottjának, hogy mennyire szereti. Aki a kapcsolatuk kezdetén már rögtön az esküvőt, meg a jövendőbeli gyerekek nevét tervezgette. Alexander pedig pontosan ilyen lányra is vágyott. De hiába a betanult Grace szerep, ha mikor nem voltam teljesen észnél előtört belőlem a valós énem. Az - az énem, akinek a száját lehetetlneség befogni. Aki úgy káromkodik, hogy szinte már az lenne furcsa ha nem tenné. Aki saját magáról nem tudja eldönteni, hogy fiú e vagy lány.
Alexander elérzékenyülve bámul, majd aprón bólint és az anyja felé fordul. - Hallottad Őt mama. Szeret engem és én is szeretem Őt. Igenis alá írom ezeket a papírokat, és akkor hivatalosan is összetartozunk. Soha senki nem fog tudni szétválasztani minket. - és a Grace King aláírás mellé csatlakozik egy Alexander Darwin is, vagyis hivatalosan is én is hozzáférhetek a vagyonához.

- Minden annyira gyorsan történik. Szerinted nem? - Alexander a késő esti séták rajongója. Nincs olyan este mikor nem kellene kijönnöm vele és végig sétálnom a szokványos úton. A Darwin birtok California határán található volt, így csak egy út választotta el a helyet az óceántól. Azonban az óceán tabu volt mindenki számára, ugyanis Alexander egészen kicsi korában megszökött és az óceánban találták meg fulldokolva. - Két hónapja találkoztunk csak először, most pedig már Te is a család része vagy. - család? Annak a tagja lennék ha a saját nevemet használnám. Azonban ha valaki jobban elkezdene kutakodni Grace King utána rájönne arra, hogy ilyen nevezetű lány nem létezik. Ezért a kapcsolatunkból semmi nem igaz, és ez így van rendjén. - Emlékszel a találkozásunkra? - szorítja meg a kezem, majd átcsapja a vállamon a kezét és úgy húz közelebb magához, hogy végül tudjon egy puszit nyomni a homlokomra.
- Hát persze, Édes. - duruzsolom kedvesen. Még a találkozásunk is megjátszott volt. Mégis Alexander azóta szuperhősnek képzeli magát, csak azért mert neki akkor úgy esett le mintha engem megmentett volna. Igazából inkább önmagát sodorta veszélybe. Azonban arra nem volt esélye, hogy ne fusson belém. Az egész találkozás meg volt szervezve úgy, hogy Ő mindenhogy találkozzon velem.
- Ha akkor nem futottam volna pont arra fele, akkor az a mocsok megerőszakolt volna. - magamban a mocsok megnevezésen jót mosolygok. Az a állítólag mocsok a kisöcsém volt Harry. Szóval elég durva lett volna ha tényleg megakarta volna erőszakolni a nővérét. Viszont a kívülállóknak tényleg úgy tűnhetett mint aki bántani akar. Lényegében csak egy fának nyomott , - amiért otthon rendesen kapott is tőlem, mivel túl fájdalmasan csinálta. És akkor jött Alexander. Én sikoltottam, Ő meghallotta és szépen ráugrott Harry hátára akinek különös mód eszében sem volt védekezni. Nagy erőfeszítésre volt szüksége, hogy tudja megállni azt, hogy ne vesse rá magát Alexanderre. Az biztos, ha nem a terv része lett volna, hogy engedje magát megverni, akkor Harry még a szart is kiverte volna Alexanderből. De nem tehette így tűrnie kellett, hogy egy gazdag úri gyerek megverje. Emlékszem hetekig piszkáltuk ezzel a többiekkel, Harryt pedig majd szétvetette az ideg ez miatt.
A lényeg az, hogy  a terv bevállt. Alexander megvédett majd ezután elhívott fagyizni. Rögtön megkedveltettem magam vele és telefon számot cseréltünk, végül pedig randizni hívott és összejöttünk. Pont úgy alakult minden ahogy mi szerettük volna, Alexander pedig észre sem vette, hogy áldozat lett.
- De Te ott voltál és megmentettél. - a lökött öcsémtől, aki azóta sem tudta kiheverni azt, hogy megverték.
- Életem legjobb döntése volt akkor, hogy segítettem. - és még jobban magához húz.
- És egyben a legrosszabb is. -suttogom, de hirtelen enged a szorításomból. Talán nem kellett volna ilyen hangosan kimondanom.
- Tessék? - kérdez vissza és az arcomat fürkészi. Sötét, jóval a birtokon túl vagyunk. Senki nem jár már erre fele. A papírok hivatalosak. A család tagja vagyok, ha valami történik Alexanderrel a része az enyém lesz. És fog vele történni vele valami. A kés még mindig a cipőmbe pihen, csak ki kell onnan húznom és a szívébe kell szúrnom. Utána el kell tűnnöm innen és vissza kell térnem Amerikába a pénzzel együtt. Valakinek ígyis meg kell halnia. Ha nem én teszem meg vele, akkor velem teszik meg csak azért mert elvéreztem. Hiába sajnálom Alexandert, én csak a rám szabott munkámat végzem.
- Nem Gracenek hívnak - úgy érzem, hogy mielőtt megteszem vele a végzetes dolgot legalább elmondom neki az igazat. Legalább tisztázzam már vele a dolgokat mielőtt végzek vele. Ennyit megérdemel. - És még csak nem is vagyok árva - Grace életrajza szerint nem volt családja, a szülei sorsára hagyták. - Négy fiútesóm van. Két időssebb, két fiatalabb. Ha megismernéd őket állandóan basztatnának mivel utálják a cicafiúkat vagyis olyanokat mint Te. Az apám pedig, nos Ő az aki a csapatvezető, és aki miatt most meg kell tennem ezt amit. De hidd el, nem szívesen teszem meg, ugyanis imádnivaló vagy. - lehajolok és a cipőm oldalához nyúlok, majd felhúzom a nadrágomat és egy ügyes mozdulattal kihúzom az aprócska kést. Aprócska viszont éles. Elég csak egy picit is hozzá érni, rögtön vág mint az állat.
- Grace...- nyöszörög Alexander. Ostoba egy név. Nem is értem, hogy egyezhettem bele pont ebbe, hogy így hivjanak. Talán a méregtől szabadul el a kezem, majd szúrom a kést egyenesen a fiú szívébe. A kés éle félig belé hatol a húsba és pár pillanat múlva a lila ing vérrel lesz átáztatva.
- Oli baszod. Oli Scott, oké? Ez a nevem. - kezeimről lehúzom a fehér kesztyűket, majd a földön szétterült holt fiúra dobom Őket és egy kecses mozdulattal megfordulok, majd rohanni kezdek.
Rohanok egészen be az erdőbe, ahol a motrom vár amivel kihajtok a repülőtérrel, ott felszállok a számomra előkészített magángépre és meg sem állok New Yorkig. New York az igazi hazám, ahol önmagam lehetek.
Háromnegyed óra mikor már a gépen ülök és a felszálláshoz készülődök, mikor megszólal a telefonom.
- New York? Rossz irány kiscsibém, ma Bostonba lépünk fel. Két órád van, hogy ide gyere, addig a fiúk felmérik a terepet a stadionba. - és azzal kinyomja a telefont.
Boston? Ez most komoly? Pedig azt hittem ma este végre már a saját ágyamba aludhatok. De nem, ma este megint az egyik turnébuszban kell nyomorognom miközben valamelyik fiú büdös lábát fogom szagolni. Előtte pedig ismételten megsüketülök a sok ordítozó lány miatt, akik azt hiszik, hogy a tesóim tényleg olyan angyalok mint ahogy mutatják magukat.

8 megjegyzés:

  1. Omg!
    Kibaszott jó lett mint mindíg!*----*
    És igen. Jól látod a bűnözős storykat mindenki szereti:D legalábbis én igen*-*
    Siess a kövivel!^^
    Ui.Elsőőő!^3^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen vettem észre hogy szeretitek :DD

      Törlés
  2. Ez most mi van?!?!?? Vágod hogy mikor megláttam remegett a kezem és 15 percig szarakodtam a telefonnal?!? Még most is remeg :'D na jó ezt leszarom. A fentit pedig imádom!!! Elhiszed hogy ez most nagyon nagyon nagyon nagyon tetszik?!? Jó nem tudok mit írni nem is csodálkozom :D nagyonsiess a kövivel mert eddig baromi jó :D
    Pusziii siess Encii ❤❤❤

    VálaszTörlés
  3. najóokémivan?
    ahahahahah, immmmmádom az ilyet, ow, de még mennyire.
    hát, ez egyszerűen fantasztikus, és pofáznék még tovább, ha nem kezdődne perceken belül az x factor, szóval, ja.
    imádtam :)
    ölel-csókol,
    Lace x.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. brit x-factor?? :D én csak akkor nézem mikor az 1D bennne van xD ésss december 13. - án benne lesznek :D
      ésss köszönööööm...amúgy örülök hogy irtál, mivel a Te szrotijaidat is olvasom, csak történetesen időm nincs irni :c de minden fejezetet próbálok elolvasni :D

      Törlés
  4. Uhhh hát ez most nagyon tetszik, az előzőt is imádtam, de jó hogy ebbe bennelesz az összes fiú! <3
    woww:$
    siess a kövivel!:*

    VálaszTörlés
  5. demég mennyit lesznek benne :DDDD

    VálaszTörlés