2015. december 26., szombat

|| Chapter 7 : - Ízelítő ||

Heyy!!! Igen új rész, mivel ma szombat  van és köztudott tény, hogy minden szombaton van friss rész :3 kinek, hogy telt a Karácsony? Sok ajándékot kaptatok??? Remélem igen :P 
Ezt a videót azért csatoltam most ide, ugynis a fejezetben lévő dolgok ihletője ez a kis videócska volt ;D szóóóval nézzétek meg és úgy jobban magatok elé tudjátok képzelni :DDD
Komizniiiii




Az a legnagyobb gond velünk Scottékkal, hogy imádunk az embereknek kedveskedni, - vagyis más szóval nyalizni. Ha mind az öten egyszerre kapunk egy ugyan olyan feladatot akkor, elkezdünk egymás ellen versenegni. Ilyenkor nem érdekel az a tény, hogy testvérek vagyunk. Nem, ilyenkor csakis a dicsőség leng a szemünk előtt. A legjobban apa dícsérő szavaiért harcolunk. Nem viccelek mikor azt mondom, hogy apánk kegyeiért még képesek is vagyunk összeverekedni, nagyon csúnyán.
Pontosan ez történt ma is mikor megláttuk a híres gyémántot, amire apánknak legjobban fájt a szíve. Lényegében azért az egy dologért kellett betörnünk az ékszerboltba, hogy azt tudjuk ellopni. Mind az öten annyira közel voltunk ahhoz, hogy az apánk végre megdícsérjen bennünket. Pont ez volt a gond. Mind az öten ugyan arra a dologra vágytunk, és kicsit sem gondoltunk arra, hogy esetleg majd pont ezzel fogjuk elrontani az egész akciót.
Képzeld el ahogy egy kötélen lógsz a levegőbe, ami a derekad köré van kötve. Így úgy mozoghatsz a levegőben mintha repülnél. Eléggé vicces dolog. Különböző pózokat lehet csinálni a levegőben, súlytalanul. Ki ne imádna ilyet? Mi is így voltunk ezzel miközben a hátizsákunkba gyűjtögettük a kisebb ékszereket. Aztán megláttuk a gyémántot ami egy vékényka dobozkán pihent. Csoda volt, hogy rá tudták és ott merték hagyni azon a dobozon. Eléggé instabilan állt. Személy szerint én biztos, hogy nem mertem volna csak úgy otthagyni ugyanis féltem volna attól, hogy véletlenül leesik. Azonban a bolt tulajdonosa nem félt ilyentől. Rossz döntés volt.
És hirtelen elszabadult a pokol. Mint öt macska úgy ugrottunk a gyémántért, rá sem gondolva arra, hogy esetleg le is eshet a dobozról. Nem, elrugaszkodtunk kinyújtott kezekkel és reméltük, hogy a saját kezünkbe landol. Kicsit sem zavart az, hogy Harry oldalának csapódtam miközben hátulról meg Louisnak mentem neki, akit hirtelen ért a közelségem és nem tudott megállni a levegőben, így a falnak csapódott, velem együtt ugyanis én meg a hátához nyomódtam. Ezt követően egyikünk sem tudott többé megmozdulni és a fiúk sem úgy néztek ki mint akik segíteni szeretnének rajtunk. Harry ismételten a gyémánt után iramodott, de Liam az útját állta, vagyis a kezével próbálta lecsapni őt, de a levegőben eléggé nehéz feladatnak bizonyult. Mindeközben Niall volt a legközelebb a gyémánthoz, már csak pár centire volt attól, hogy megkaparintsa mikoris Liam a lábával próbálta megállítani. A terve bevállt ugyanis Niall megállt a levegőben majd elkezdett hadonászni, hogy tudja megfogni Liam lábát. Liam annyira ficánkolt a lábával, hogy pár másodperc múlva a cipője Niall kezében volt. Niall először csodálkozva bámulta a bátyja cipőjét, majd hirtelen egy fehér zokni landolt az arcában. A fehér zokni tulajdonosan Liam volt aki élvezettel nyomta azt az öccse arcába.
Vigyorogva bámultam a kialakult helyzetet. Csak akkor tértem újra vissza a valóságba mikor Louis ellökte magát a faltól én pedig hátrafelé sodródtam a levegőben és Harrynek csapódtam, aki nem számított az ütközésre, azonban Harry felsőjét még mindig Liam szorította akinek a lábát meg Niall fogta. Így mind a négyen repültünk volna a falhoz ha a kötelek bírták volna a hatalmas súlyt. Louis hiába próbált utánunk kapni, csak azt érte el, hogy az Ő kötele is felmondta a szolgálatot, majd egyszerre érkeztünk a padlóra, miközben alattunk a gyémánt millió darabkára törött össze.
- Oó. - szisszen fel Harry ahogy a földön csillogó darabkákat nézni.
- Dubla oó. - javítja ki Niall teljesen lesokkolva.
Én sem tudnám szebben jellemezni a kialakult helyzetet. Összetörtük apánk cuccát amire a legjobban vágyott. Hogy tehettük ezt meg? Nekünk annyi. Ezt nem fogjuk tudni csak úgy megmagyarázni. Nem hiszem el, hogy pont azt a dolgot zúztuk szét ami miatt lényegében ide jöttünk.
- Ez katasztrófa. - Liam még mindig a szája előtt tartja a kezét, ugyanis gondolom attól fél, hogy felordít idegességében. Helyesbítek, félelmében.
Nekem is ordítani lenne kedvem. De nem az miatt, hogy apa megöl ha megtudja, hanem az miatt, hogy nem egymagam basztam el a melót. Komolyan ilyen még soha nem volt. Ha valami eltörött akkor tuti, hogy miattam. De most nem! Lehet durva leszek, de jó érzés végig nézni a tesóimon ahogy azon töprengnek, hogy apa vajon mit fog kezdeni ezzel.
- És most nem csak én vagyok a hunyó! Végre egyszer az életben, Ti is velem fogtok szívni. - esküszöm próbáltam nem elnevetni magam, de képtelen voltam megállni. Azonban mikor Harry felől meghallottam egy nyekkenést inkább csak lehajtottam a fejem és nem nevettem többé hangosan.
- El kell tűnnünk innen, mert szerintem erre a zajra fél utca felébredt - áll fel sietősen Louis, majd a fal felé fordítsa a fejét ahonnan bejöttünk. A tetőablak még mindig ugyan úgy nyitva van, csak történetesen már nem lógnak le onnan kötelek ugyanis elszakadtak. - Hogy a francba megyünk ki? - néz rá kétségbeesetten Liamre.
Erre eddig nem is gondoltam. Hogy jutunk ki, ha nincsenek meg a köteleink? Kötél nélkül nem tudunk visszamenni a tetőre. Baszki. Nem akarok egy olyan rablás miatt börtönbe kerülni ami még csak nem is sikerült.
- Liam? - vonja kérdőre Niall.
- Mi van? - kérdez vissza értetlenül az említett.
- Hogyan lépünk le innen? Vagy esetleg megvárjuk itt a rendőröket? - azonban Niall hiába vár a nyugtató válaszra, ugyanis nem kapja meg. Liam csak holtfehéren ül és az ujjaival játszik, úgy mint aki onnan akarna választ kapni. Aztán rájövök, hogy azért bámulja az ujjait annyira mivel a telefonját képzeli oda. Történetesen a hőn imádott telefonja most nincs vele, így ki sem tud gondolni egy menekülő tervet.
- Ne mindig Liamtől várjatok csodát, az istenit. Elbasztuk és együtt kell megoldanunk a kijutást - szólalok meg idegesen majd felállok és elkezdek nézelődni a helységbe. Egyetlen kiút maradt, az pedig a főbejárat. - Liam, még mindig azt állítod, hogy az egész épületben kikapcsoltad a riasztó berendezést? - kérdezem.
- Azt. - válaszolja magabiztosan, nekem pedig több nem kell. Elindulok az üvegajtó felé, majd könyökömet neki vágom, az üveg pedig széttörik és akkora lyuk keletkezik rajta, hogy simán mind kiférünk. Csak van egy kis gond. Még pedig a riasztó. Ugyanis a könyököm ahogy kiütötte az üveget, úgy egy hangos sípszó törte meg a csendet.
- Bassza meg! - kezd el szitkolózni Louis és a fülére teszi a kezeit.
- Tűnjünk el innen! - parancsolja Liam és azt veszem észre, hogy a karomnál fogva kezd el húzni magától. Az ajtón lévő lyukat átugorjuk és mikor a friss levegőn vagyunk bentről lövöldözés hallatszik. Niall az aki utoljára jön ki kezében pedig a pisztolyát tartja és vigyorog.
- Szétlőttem a kamerát meg a riasztót. - vonja meg a vállát és visszadugja a fegyverét az övébe, majd futásnak ered mi pedig követjük a példáját és csak akkor állunk meg mikor az autónál leszünk. Egyszerre ülünk le az út szélére és vesszük le fejünkről a maszkot és fújjuk ki mélyen a levegőt. Ez durva volt. És akkor a neheze még csak most fog kezdődni.
- Apa ki fog nyírni bennünket ha megtudja, hogy széttörtük a gyémántot. - Liam kis híján elsírja magát, hogy elrejtse az arcát felhúzza a térdeit, majd arra hajta rá a fejét.
Ennél szebben én sem tudtam volna megfogalmazni. Szerintem kezdhetjük ásni a sírunkat.
- Ki akar a halálunk előtt, utoljára bebaszni velem? - áll fel hirtelen Harry és végignéz rajtunk. Liam térde felől egy vonyítás hallatszik amit gondolom nem-nek lehet venni. Niall egyszerűen csak megcsóválja a fejét, majd visszatér a tevékenységéhez vagyis a távolba mered töprengve. Én jelenleg még várok a válaszadással. Ha most elmenekülünk apa haragja elől, úgyis vissza kell mennünk hozzá.  Amúgy is részegen jobb lesz? Hát nem. Apa ugyanúgy dühös marad.
- Én! - teszi fel a kezét Louis és követi Harryt, feláll és leporolja a nadrágját. - De valami sztriptízbárba menjünk, ugyanis a faszom is tele van, szóval ürítenem kell. - és lepacsiznak Harryvel. Csak én vagyok az egyetlen akinek szájára undor terül szét és próbálok úgy viselkedni mint aki meg sem hallotta az utolsó mondatát. Még jó, hogy a testvérem szexuális életet ennyire nyitott dolog.
- Liam, hol van a környéken egy sztriptízbár? - fordul a fürtös a bátyja felé. Az eszem eldobom, hogy egy ilyen helyzetbe ezt csinálják. Inkább azon kellene gondolkozniuk, hogy mégis mit mondunk az apánknak. Erre fő ezek egy sztriptízbárt keresnek mivel tele a farkuk. Jézus.
- Menj a picsába Harold! - válaszol vissza nyersen Liam és másik oldara fordítsa a térdére hajtott fejét.
- Jé, nem is tudtam, hogy Bostonban van egy picsának nevezett utca. - esküszöm néha napján szívesen seggbe lőném a kisöcsémet. De komolyan sokszor nem lehet már rajta nevetni, ugyanis rohadtul nem vicces amit mond. Mint például most.
- Tudod Harry, néha napján kedvem lenni megverni mikor poénkodni próbálsz, de közben senki nem vevő rá. Akár mikor ezt csinálnád én mindig pöcsön rúgnálak. - Niall nem néz rá öccsére, hanem maga elé meredve bámul és gondolom közben lejátszódik előtte a jelenet. Nekem is tetszik az ötlet.
Ezért is állok fel, majd indulok meg felé. Értetlenül bámul amit én kihasználok, ugyanis kezemmel gyengéden rávágok a farkára mire Ő rögtön feljajdul. Pedig még csak nem is erősen ütöttem meg.
- Szerintem jobb lesz ha inkább ketten keressük meg azt a sztriotízbárt, öcsi. - Louis int a fejével és még a karját is megfogja, de Harryt nem kell húzni ugyanis megy Ő magától is. Még csak autóra sincs szükségük, ugyanis gyalog indulnak meg a sötétbe. Idióták.
- Hála a jó égnek. - sóhajtok fel mikor az alakjuk teljesen eltűnik. - És most mi lesz? - fordulok Niall és Liam felé, - vagyis Liam felé csak fordulnék, de nem tudok rá nézni ugyanis fejét még mindig a térdeibe temeti.
- Természetesen hazudunk. - mondja magabiztosan Niall. Hát ez tűnik a legnormálisabb megoldásnak.
- Közben pedig imádkozunk, hogy ne jöjjön rá az igazságra. - fejezem be helyette, mire a szöszi bólint.
- Én nem tudok hazudni. Le fogunk bukni, apa pedig kiakad és...- emeli fel a fejét hirtelen Liam és csúnya hisztizésbe kezd amitől én rögtön ideges leszek. Így nem csoda, hogy felé ugrom, majd a lehető legkedvesebb módon pofon vágom, amitől aztán összeszedi magát.

Mikor a turnébuszban várunk és a konyhának szolgáló helységben lévő kis asztalkánál ülünk remegő lábakkal várjuk, hogy apa megjelenjen. Az óra hajnali fél ötöt mutat. Louis és Harry színét sem láttuk, de jobb is. Végül úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a hotelbe, hogy ott rendesen tudjuk kipihenni magunkat, mikor a turnébusz ajtaja nyílik és apa néz le ránk. Mondanom sem kell, hogy mind a hárman egyszerre fehérdetünk el.
- Megnéztem a cuccot, és hát nagyon hiányos az a bizonyos zsák - tér rögtön a lényegre, mire én alig láthatóan meglököm a vállammal Niallt, hogy beszéljen. Igen, Őt érte az a megtiszteltetés, hogy hazudjon az apánknak. - Hol van a gyémántom gyermeikeim? - tesz egy lépést felénk.
- Nem volt ott semmilyen gyémánt. - válaszolja komolyan Niall pislogás nélkül. - Csak ékszerek. - apa összeráncolja a homlokát és gyanakodva méregeti a fiát. Niall állja a tekintetét, de félő, hogy mindjárt mindent bevall. Azt pedig nem engedhetjük meg magunknak.
- Szerintem valaki félre informált minket - szólalok meg csendesen. Nem bírok apám szemébe nézni, így a busz oldalának szentelem a figyelmemet.
- Azt akarjátok mondani nekem, hogy nem volt ott semmiféle gyémánt? - hangját felemeli, mi pedig összerezzenünk. Válaszadás képpen hevesen elkezdjük a fejünket csóválni. - Ha megtudom, hogy átvertetek a gyémántom pedig valamelyikőtök hátizsákjában pihen...- nem fejezi be a mondatot. Helyette elkapja Liam torkát, majd megszorítja amitől rögtön fuldokolni kezd és ellöki magától aminek következtében a srác az asztalon köt ki az üvegpoharak pedig széttörnek a teste alatt. Felkiáltani fájdalmában nem mer. Csak mozdulatlanul fekszik a törött poharak és tányérok között. - Egyesével öllek meg benneteket. - fejezi be, és még rúg is egyet amit természetesen Liam lába bánja. Nyekkeni nem merünk, csak szótlanul bámuljuk ahogy kiviharzik a turnébuszból.
- Tuti, hogy tudja, hogy kamuzunk. Ez csak a ízelítő volt. - suttogja Niall majd ő is kimegy a buszból. Próbálok úgy tenni mint akit nem érdekel, pedig tudom, hogy igaza van. Liam csak a kezdet volt, olyan bemutató féle a többit pedig kitudja, hogy mikor kapjuk meg..

16 megjegyzés:

  1. Ismered azt a bizonyos érzést, mikor valakit monitoron keresztül nyírnál ki? Mikor bántotta Liamet, így tátott szájjal bámulta, majd oké, felkeresem és kinyírom. De amúgy imádtam, főleg a szerencsétlenkedésüket. Hajj, siess a kövivel.
    Pusza, Enci! ♥

    VálaszTörlés
  2. Hey!
    Megmondom öszintén, mosolyogtam azon á részen, hogyan törött el a gyémánt. De a sztriptíz báros részen komolyan mérges lettem Harryre és Loura. Együtt okozták a bajt akkor együtt is kellett volna bevállalni a következményeket. A hazudás sem volt a legjobb ötlet, de megtudom érteni hogy féltek. Az apjukat ha tehetném képernyőn keresztül megfojtanám és bele rúgnák. A hibájuk ellenére nem érdemlik meg hogy az apjuk így bánjon velük. Na, de amúgy a rész fantasztikus lett. Izgatottan várom a kövi részt.:)
    H.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ne légy rájuk mérges :D ők csak ilyenek...félnek

      Törlés
  3. Hey!
    Megmondom öszintén, mosolyogtam azon á részen, hogyan törött el a gyémánt. De a sztriptíz báros részen komolyan mérges lettem Harryre és Loura. Együtt okozták a bajt akkor együtt is kellett volna bevállalni a következményeket. A hazudás sem volt a legjobb ötlet, de megtudom érteni hogy féltek. Az apjukat ha tehetném képernyőn keresztül megfojtanám és bele rúgnák. A hibájuk ellenére nem érdemlik meg hogy az apjuk így bánjon velük. Na, de amúgy a rész fantasztikus lett. Izgatottan várom a kövi részt.:)
    H.

    VálaszTörlés
  4. Szia. Én is feliratkoztam. Eddig egy csendben meglapuló olvasó voltam, de átgondoltam, és úgy voltam vele, miért nem iratkozom fel, hisz mindig elolvasom a részeket.
    Még régebben egy barátnőm küldte el a blogod, mert panaszkodtam, hogy nem találok egy jó Liames fanfictiont sem. :D Aztán ő elkdülte a blogod, amit én előszeretettel olvastam. Mindegyiket szívesen olvastam, és imádtam. Most sincs ez másképp. Örülök, hogy végül nem törölted és maradt a blog. :) Tetszik az új történet, és kíváncsian várom a következőkben mi fog történni a kis csapattal. Sajnálom őket, az apjuk miatt. Azért nem túl szép dolog, hogy Louis és Harry cserben hagyta a testévreit, egyet értek az előttem kommentelővel. :) Imádom a blogot. Csak így tovább, és ne add fel! ;) ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. eszembe sincs törölni a blogot :D nyugiiii....nem adom fel ;D

      Törlés
  5. Fuu nagyon lemaradtam.. Ne haragudj, hogy eddig nem írtam, de elolvasni is csak ma olvastam el. A google fiókomba nem tudok belépni, ezért írok névtelenül. Nagyon izgalmas a töri, nekem, ahogy az előző történetnél írtam, tetszett volna a természetfeletti téma, de ez is jó, sőt, nagyon izgalmas. Így tovább, nagyon PER-FECT eddig :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. mondtam, hogy az a történet is meg lesz írva. várd ki a végéd, okéééj? ;D

      Törlés
  6. Nagyon vicces volt mikor Harry és Louis kitalálták hogy elmennek ,,mulatni". :D
    Nem tudom mit fog szólni az apjuk, de már nagyon kíváncsi vagyok.. :)
    Igazad van, még sokat fog változni a kedvenc fejezetes listám. ;)
    Bocsi, hogy most írtam. Várom a kövit! :)
    B.U.É.K! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagyooon sokat fog, ígérem neked :P

      Törlés
  7. *Nem tudom hogy mit fog még csinálni az apjuk, de már nagyon kíváncsi vagyok. :) Szegény Liam! :/
    Bocsi, elírtam. :)

    VálaszTörlés
  8. Szia, mosolyogtam ezen a részen, mert butaságot írtál :) a gyémánt nem tud eltörni :). De nagyon tetszik a blogod.
    Pusszancs Boró

    VálaszTörlés