2016. március 7., hétfő

|| Chapter 15 : - Lány ||

Heyyy!!! Van egy tippen a rész olvasása közpen...tegyétek be a fiúk Made In The AM albumát és tekerjetek a 9. dalra és hallgassátok végig XD és ha ez megvan gondoljatok arra, hogy a főszereplő neve innen származik ;D 


Liam 

Írj egy szerelmes dalt!
Szóval írjak egy szerelmes dalt. Az oké, hogy dalt tudok írni akár miről. Komolyan. Még részegen is képes vagyok megírni egy teljes értelmes szöveget amiből aztán toplistás dal lesz és mindenki megőrül érte. Na, de itt a hangsúly azon van, hogy szerelmes dalt kell írnom ráadásul egy olyan lánynak akit valljuk be őszintén kicsit sem szeretek. Sőt még csak nem is kedvelek. Velem van a baj. Az egyetemen állítólag én vagyok az egyetlen olyan pasi akinek nem jön be Carly. Hogy miért nem jön be? Fogalmam sincs. Lehet, hogy csak azért nem bírom mivel muszájból kell vele összejönnöm. Egyszerűen képtelen vagyok abba bele törődni, hogy meg kell Őt magamnak szereznem, majd odáig húznom a dolgot, hogy megkérem a kezét és elveszem ami után hivatalosan is hozzáférek az elnöki vagyonhoz. Ő mindehogy meg fog halni. Vagy Ő, vagy pedig én és a tesóim. Halál mindenhogy lesz. És még csak nem is az esküvővel van a bajom. Nem mondok azzal új dolgot, hogy szerintem a családban én vagyok az egyetlen aki a jövőre is gondol. Még szép, hogy esküvőt akarok és a feleségemmel jó sok közös gyereket meg a többi nyálas dolgot. Nagy családot akarok, de nem csonkát. Mindent megadnék a gyerekeimnek. Mindent, és még csak szenvedniük sem kellene. Ők biztos, hogy nem ismernék, hogy mi az a verés. Még ha valami rosszat is csinálnának akkor sem verném meg Őket. Tökéletes jövőt tervezek magamnak. És, hogy ebből a tökéletes életből mi fog megvalósulni? Szerintem semmi. Amíg az apánk birtokol addig, nem tervezhetem a jövőmet. Kitudja, hogy mit hoz a holnap. Ebben a családban soha nem tudni.
A térdemen lévő papírt egy ügyes mozdulattal gyűröm össze és egy határozott mozdulattal dobom a már félig megtelt kukába. A papír a kukában landol a társai mellett. Ha végzek itt, el kell tüntetnem a maradványokat ugyanis véletlenül még a hotel egyik alkalmazottja elkezd kutakodni és megtalálja az a sok hülyeséget amit én a papírra vetettem és világgá kürtöli, hogy az 1D-s fiúk egy washingtoni lakosztályban próbáltak dalt írni az őszi szünet alatt. Nem értem, hogy mi a jó abban, hogy nem maradhatnak a hallgatók a szünetek alatt a kollégiumban.  Inkább mentem volna haza New Yorkba mint, hogy egy lakosztályi szobában legyek bezárva napokra.
Ismét egy papírt fogok meg és bámulom a nagy semmit miközben keményen töröm a buksimat. Cerurzámall a kanapén dobolok és úgy várom, hogy valami ihletet kapjak. Semmi. A percek telnek és minél jobban kezdem unni az agyam. Végül kínomban már a ceruzát rágom amin hamarosan meglátszódnak a fogaim nyomai.
És ez így folytatódik hosszú órákon keresztül. Az agyonfirkált papírok pedig csak gyarapodnak és gyarapodnak. Szinte már engem is betemetnek, de dal még mindig a Holdon. Mit lehetne írni Carlyról? Valami csak van ami tetszik rajta és akkora ihletet ad, hogy dalt tudjak írni róla.
- Hogy haladsz Rómeó? - nyitódik az ajtó és Oli ugrik mellém. Amikor azt mondom, hogy ugrik, akkor tényleg ugrik és olyan erővel, hogy szinte már rám ugrik. Ostoba egy szokása ez. Mármint amikor kanapét lát akkor rögtön hátulról ráugrik és úgy landol ülő helyzetbe. Kiskorától kezdve ezt csinálja.  Őszintén ezt most nem is utálom annyira mint azt, hogy mostanában állandóan Rómeónak hív. Rómeó egy hős szerelmes volt akinek nem kellett hülyét csinálnia magából. De engem most arra kényszerítenek, hogy majmot csináljak magamból. Oda az imidzsem. - Minek használtál el ennyi papírt? - néz végig a hatalmas papír tengeren. - Fúj, szétrágtad a ceruzám is? - mennyi kínja van már megint. Ez mind az Ő hibája.
- Szerinted mit csinálok zsenikém? - mordulok fel és kikapom a ceruzát a kezéből majd lerakom a kanapéra.  - Liam, Carly szereti a verseket. Szóval írj neki valamit. - kezdem el utánozni a hangját. Eléggé rosszul csinálhattam ugyanis arca pár másodperc múlva vörösödni kezd.
- Nem is ilyen a hangom! - mondja felháborodva majd egy ügyes mozdulattal felhúzza a lábát és gyengéden megrúgja az oldalamat. Feljajdulok, de inkább nem szólok mert úgyis verekedés lenne belőle. - Mutasd mit alkottál - kéri az egyik papírt amit én még szerencsére idejében elrántok az ujjai közül. Tuti, hogy nem mutatom meg neki. Végén még kiröhögne, hogy mekkora lúzer vagyok, hogy még egy szerelmes dalt sem tudok normálisan megírni. - Most mit izélsz? - kezd el hisztizni és próbál a papír után nyúlni, de én eltartom tőle úgy, hogy esélye se legyen elérni.
- Nem vagy rá méltó, hogy elolvasd! - öltöm ki rá a nyelvem gyerekesen.
- De az vagyok. Hisz én vagyok Cupidó - vág vissza és testével rám veti magát és addig nyújtózkodik még el nem éri azt a hülye papírt. Elvéreztem! Szégyenmben tenyereim közé temettem az arcom és nem bírtam Oli felé nézni, aki csak megköszörülte a torkát és úgy kezdte el olvasni a papír tartalmát. - Ó, Te gyönyör, szeretem a hajad. Ja, imádom a hajad... - ahogy a versike végéhez ért én kikukucskáltam az ujjaim közül. Nem szólt semmit csak a papírt bámulta úgy mintha keresne még rajta valamit. - Ennyi? - néz rám, mire én aprót bólintok. Így hangosan felolvasva nem is annyira szörnyű. - Szeretem a hajda? Imádom a hajad? - olvassa fel újra és egyszerre egy hangos röhögés tör fel belőle. Olyan nevetés amit eddig még Tőle soha nem hallottam.
Ahogy törökülésben ült mellettem átkarolta a hasát és a hátát a kanapénak döntötte pont úgy ahogy a fejét is miközben nevetett. Annyira nevetett, hogy még a könnyei is kicsordultak. Végül a nevetése mellé egy apró röfögés is párosult. Röfögött nevetés közben! Nem csoda, hogy erre már belőlem is kitört a röhögés és együtt folytattuk tovább. És, hogy min röhögtünk? Gőzöm sincs. Egyszerűen röhögségesnek találtam azt, ahogy Oli nevetés közben röfögött. Most hallottam először Őt ilyet csinálni.
- Te röfögtél nevetés közben? - kapkodom a levegőt és így próbálom csillapítani magam, azonban Oli még mindig képtelen megszólalni a nevetéstől. Komolyan ezt fel kellett volna kameráznom. - Oli, mi történt veled? Ezt miért rejtegetted előlünk? - ha a többiek meghallják összehuggyozzák magukat a nevetéstől. Oli tud röfögni nevetés közben.
- Ez csak úgy jön...ritkán...mikor...nagyon jó...a kedvem és valamit rohadt viccesnek ... találok - a nevetése miatt alig lehet érteni amit mond, de nagyon nehezen sikerül megértenem, amit magyaráz. Szóval ritkán röfög és csak akkor mikor valami nagyon tetszik neki. Hm, ezt most megjegyeztem. Egész életemben mellettem van és még mindig tud valami újat mutatni. Ez mégis, hogy? Na és a többiek mit rejtegetnek magukban?
- Tudom nem mondunk olyat egy pasinak, hogy cuki, de ez most irtó édes volt. - mosolyodom el, de rögtön az arcomra is fagy, ugyanis Oli egy csapásra abba hagyta a nevetést és úgy bámult vissza rám mintha meg akarna ölni. Valami rosszat mondtam? Nem szereti ha valaki cukinak tartja? Basszus, nem akartam Őt ezzel megsérteni. - Oké, akkor nem volt cuki a röfögő nevetésed, csak kérlek ne üss meg! - emelem fel kezeimet magam elé védekezés képpen. Az élet már ígyis szivat, legalább a tesóm ne szivasson már.
Azonban nem akar megüti. - Liam, nem sértésből mondom, de Te komolyan hülye vagy! - áll fel mellőlem a papírt pedig visszadja. Nyoma sincs az előbbi jókedvének. Mit csináltam, hogy hülyének tart? - Őszintén nem csodálom, hogy Carly retadráltnak talál. Tényleg az vagy. Egy retadrált balfasz aki miatt tönkrement az életem. - hogy mi? Tönkre ment az élete? Mi van az életével?
Utána akarok szólni, de már csak azt hallom, hogy rám csukja az ajtót és többé a színét sem látom. Engem eddig még senki nem retadráltozott le! Sőt még csak hülyének sem szokott hívni. Igen, ez most határozottan fájt.
Az elkövetkező pár órában úgy döntöttem, hogy inkább nem megyek ki a szobából. De mikor megszólalt az ajtó csengője és senki nem volt hajlandó ajtót nyitni, kénytelen voltam megszakítani a fontos tevékenységemet, - vagyis abba hagyni az önsajnáltatást.
Fájó végtagokkal indultam meg a bejárati ajtó felé és nyitottam ki, majd találtam magam szembe Carlyval. És most az egyszer nem is foglalkotam vele, hogy ki is áll előttem. Nem érdekelt az, hogy itt van egy újabb lehetőség mikor megszerezhetném magamnak. Nem járt a fülembe apám szavai, hogy hódítsam meg. Egyszerűen csak úgy néztem rá mint egy közömbös csajra. Flörtölnöm kéne vele. Randira hívnom, de egyszerűen rohadtul nem tudom rávenni magam. Pedig tudom, hogy Ő most megint arra számított, hogy elbénázom az egészet. Hogy bókolni kezdek neki. Mégis, hogy bókoljak olyan csajnak aki retadráltnak talál? Már a haja sem tetszik.
Amíg nem volt Carly Oli életében addig a tesóm normális volt és nem sértegetett. Amióta van Carly azóta Olit kicserélték. És nem a jó értelembe. Szóval még jobban utálom, pedig még csak nem is voltam vele randizni. Őszintén ha így folytatom nem is leszek. Oké miről beszélek? Muszáj vele összejönnöm.
- Szia Tündérke. - köszöntöm és egy kedves mosolyt varázsolok az arcomra, pedig semmi kedvem nincs mosolyogni. Jópofizni meg pláne nincs. - Annyira hiányoztam, hogy úgy döntöttél megkeresel csak azért, hogy láss? Ó, de aranyos Tőled. Na gyere ide had öleljelek meg. - ellenkezni nem tud, így el kell viselnie, hogy a lehető legridegebb módon ölelem meg. A csajok bírják a rámenős pasikat. Hupsz, ezek szerint nem is vagyok annyira béna.
- Kezdem azt hinni, hogy Te tényleg nem játszod meg magad. Alapból ilyen bolond vagy. - asszem ezt vehetem bóknak. Az ölelést mégis ő szakítja meg, vagyis tol el magától, de az arca kissé piros.
- Szóval ezek szerint tényleg miattam vagy itt. - húzom ki magam büszkén. Mennyi ennek a valószinűsége? Nulla? Csodák még azért történhetnek.
- Igazából Oliviához jöttem. - válaszolja, mire én meghökkenek. Ki a csoda az a Olivia? Itt semmi féle Oliviának nevezett egyén nem lakik. Vagy talán valamelyik tesóm összejött egy Oliviával, nekem pedig nem szóltak?
- Miféle Oliviához? - kérdezek vissza értetlenül. Lehet, hogy véletlenül rossz ajtón csengetett be. - Itt nincs semmiféle Olivia. - csóválom meg a fejem hevesen.
- Jaj, de butus vagy - paskolja meg az arcom mosolyogva és átlépi a küszöböt, hogy tudjon belépni a lakosztályba. Szóval akkor valaki tényleg becsajozott, és a lány törénetesen Carly barátnője. - Itthon van? - fordul felém egy kissé türelmetlenül.
- Kicsoda? - kezdem elveszíteni a türelmemet.
- Hát Olivia. - mondja, mire én a hajamba vezetem az ujjaimat és megtépem magam gyengéden. Ekkora egy idiótával már rég hozott össze a Sors. Mit nem ért azon, hogy én semmiféle Oliviát nem ismerek?
- Carly figyeltél Te rám az előbb? - kulcsolom össze a kezeimet a mellkasom előtt. - Én semmiféle Oliviát nem ismerek. - mondom felháborodva.
- Eléggé szörnyű, hogy ilyeneket mondasz az egyik legjobb barátodról. - csóválja meg a fejét reménytelenül. Az egyik legjobb barátom? Nekem nincsenek legjobb barátaim. Senkiben nem bízom meg a tesóimon kívül.
Már épp szólásra nyitnám a számat, mikor lépések zaja hallatszik. - Carly! - Oli boldogan köszönti az újdonsült haverját. Kíváncsi lennék, hogy miket művel a kollégiumi szobájukban.
- Olivia. - köszön vissza Carly, én pedig félre nyelek. Pedig semmi nem is volt a számba! De fuldoklom a saját nyálamtól. Tuti, hogy félre hallottam.
Oliviának szólította Olit! Ez, hogy lehetséges? És Oli miért nem szólt neki vissza, hogy lány néven szólította? És mi ez a csajos ölelkezés meg arcra puszi. Mióta hord Oli ilyen szűk nadrágot amiből így kilátszódik a feszes segge? Mi az Isten történt a testvéremmel? Miért lett hirtelen ilyen lányos? Hiszen Ő nem lány! Ő csak Oli.
- Miért szólítod Olit Oliviának? - nézek rá Carlyra. Olira nem bírok ránézni, ugyanis sokkolt a kinézetével, és nem a jó értelembe.
- Tudtommal ez a neve. - vonja meg a vállát egyszerűen Carly. Ha Olivia lenne a neve, akkor arról tudnom kellene. Könyörgöm már csak észre vettem volna ha lenne egy húgom.
De Oli soha nem viselkedett úgy mint egy lány. Csak vékony hangja volt, meg hosszú haja. Ha annyira lány lenne akkor hol vannak a mellei? Miért nem sminkeli magát? Miért nem hord szoknyát? - Miért nézel ki úgy mint aki az űrből pottyant? - pislog nagyokat. - Ennyire sokkolt a tudat, hogy végre lányosan öltözködik? Képzeld ez az én művem. Szokj hozzá, hogy mostmár van egy lány barátod. - szóval akkor ezek szerint Oli mindig is lány volt? De a lány lenne akkor...addig nem hiszem el míg a saját szememmel meg nem győződöm róla.
- Oli fiú, ezt mindenki tudja! - dobbantok egyet erőszakosan a lábammal. - Attól még, hogy buzis ruhákat adsz rá, meg kihúzod a szemét, ugyan úgy pasi marad. - tényleg ki van húzva a szeme. Még a melegek sem szokják annyira kihúzni a szemüket. És a körmeiket sem szokják vörösre kifesteni.
- Úgy utállak Liam. - Oli kis híján elbőgi magát, de mielőtt ez megtörténne sarkon fordul és vissza rohan a szobájába.
- Ezt most jól megcsináltad már megint - néz rám nyersen Carly. Én csináltam meg? Ezek próbálnak hülyének nézni.
- Jobb lesz ha most elmész. - kicsit sem kedvesen nyomom a tenyeremet a hátára majd kezdem el nyomni kifele a lakásból. Éppenhogy csak átlépi a küszöböt én már be is csukom utána az ajtót, és sarkon fordulok majd Oli szobáját veszem célpontba. Kopogás nélkül rontok be. A szobája közepén áll és villámló tekintettel mered rám miközben szemeit törölgeti amin el van kenődve a fekete festék.
- Mit akarsz még? - kérdezi bunkón és el akarna menni mellőlem, de nem engedem.
Meg kell győződnöm róla, hogy Carly igazat e beszél. Hogy tényleg van egy húgom amiről idáig nem is tudtam. Ennyire hülye lennék, hogy nem tudok megkülönböztetni egy fiút a lánytól? Na és a többiek?
Kicsit sem kedvesen lököm le az ágyra majd vetem rá magam. Próbál lelökni magáról, de én sokkal erősebb vagyok tőle. Ahogy kapálózik, úgy használom ki a helyzetet, vagyis egy ügyes mozdulattal felhúzom a felsőjét és meglátom a fekete melltartóját ami tényleg nem zoknival van kitömbe.
- Baszki neked tényleg csöcsöd van! - kerekedik el a pupillám és még az sem érdekel, hogy lekever egy pofont.
Oli lány.
Van egy húgom akit egészen idáig pasinak hittem mivel úgy nézett ki.

12 megjegyzés:

  1. Hát nem tudok jobb szót mondani rád, kedves Liam Payne, mint hogy balfasz vagy. De legalább meg tudta végre az igazságot! S amit gondolt róla, hát hogy is mondjam... fura. :D Imádtam egyébként, mint mindig siess a kövivel
    Puszi, Enci xx. ♥♥

    VálaszTörlés
  2. Liam egy hülye de mi így szeretjük. Alig várom a folytatást imádtam a részt :-) siess kérlek a következő résszel.

    VálaszTörlés
  3. Érdekes, érdekes... :D
    Ezek a majom legények tényleg nem tudják, hogy a testvérük egy lány? Az szép xD
    Tetszett ez a rész és némileg izgalmas is volt. Várom a kövit :)

    VálaszTörlés
  4. Liam akkora egy faszkalap, hogy az na. De attól még így szeretjük Liam drágát. Kisit hülyén, kicsit retardáltan, kicsit bunkón, olyan Liam-esen.:D
    Siess a kövivel!^^

    VálaszTörlés
  5. Liam egy balfasz! :DDD
    De én így szeretem! :3
    Viszont, a mostani barátnőjével nem igazán szimpatizálok xD
    A rész Liam-esen szólva, Per-Fect! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. van neki barátnője? :O
      vagy te most a bébiszitterére gondolsz, aki egyben a pótanyukája??? XD
      nem Per- Fect, Liam már nem az -.-

      Törlés
  6. Jajj...erre a részre nincsenek szavak olyan jó.
    Siess nagyon a kövivel.☺☺☺☺☺☺☺

    VálaszTörlés