|| Chapter 16 : - Engedély ||

Helllóóóó!!! Ne kérdezzétek, hogy mit éreztem mikor ezeket a részeket írtam xD Aki eddig furcsának tartotta a részeket, akkor az ezek után készüljön fel az überextrafurcsa részekre ;D komizniiiii

- Mikor lettek neked olyanjaid? - kezeim szinte már remegnek ahogy az alattam fekvő lány melleire bököm. Olit ennyire vörös arccal még soha nem láttam. Ez is azt tanúsítja, hogy tényleg lány. Ugyanis a csajok szoknak zavarba jönni mikor valaki meglátja Őket melltartóban. Ő van zavarban? Inkább nekem kellene zavarban lennem amiért egész idáig pasinak állítottam be. Mégis felettem a sokk uralkodik. Teljesen leblokkolt az agyam és ha akarnám akkor sem tudnám elfordítani a fejem a melleiről, amik igaziak. Vagyis annak tűnnek.
Komolyra terelve a szót. Hogy a francba nem vettem észre, hogy mellei nőttek? A bátyja vagyok az istenit. Mellette voltam minden fontos pillanatánál. Mikor megtanult beszélni. Mikor kiesett az első foga. Mikor először elesett biciklivel, ami mellesleg az én biciklim volt és széttörte utána pedig elbújt előlem mert attól félt, hogy majd megverem amiért tönkre tette. Amikor pár utcabeli gyerek elverte, és nem mert szólni senkinek ugyanis attól félt, hogy mi kiröhögjük amiért nem tudta megvédeni magát. Azt meg nem vettem észre, hogy nő lett belőle. Rohadtul hülyén érzem magam. Soha nem viselkedtem úgy vele mint egy lánnyal. Kezet sem emeltem volna rá, ugyanis én soha nem ütök meg nőt. Jobban vigyáztam volna rá.
Határozottan állíthatom, hogy én vagyok a világ legszörnyűbb bátyja. Védenem kellett volna Őt, nem pedig még jobban tönkre tennem a lelkivilágát. Legalább most már tudom, hogy miért viselkedett mindig olyan furán mikor lepasiztam. Ezért volt annyira mérges és bőgte el magát. Fájt neki az, hogy nem vettem észre, hogy Ő lány. Ekkora marha csak én lehetek. Még akkor is kigúnyoltam mikor a boltba akart menni tamponért. Nem apának a nőjének kellett tampon hanem Olinak, csak nem merte megmondani. Istenem, hogy kiröhögtem akkor is.
- Ne szorítsd már olyan erősen a kezeimet mert fáj! - hallom meg a hangját és érzem meg azt ahogy a lábaival próbál megrúgni hátulról, de szerencsére nem jön össze neki mivel pont a csipőjén ülök. Csuklójai szorításán engedek egy kicsit, de akkor sem engedem el. A végén még lekeverne még egy pofont ok nélkül. Azért van valami jó abban, hogy pasiként viselkedtünk vele, - megtanítottuk Őt verekedni, így nem kell attól tartanunk, hogy valaki megerőszakolja őt. Azt hiszem a mai naptól kezdve akár mikor egyedül fog menni valahova nyomkövetőt fogok rászerelni. Tudjátok Ti, hogy mekkora veszéllyel jár az ha egy csaj jól néz ki? Nem akarom azt, hogy a húgomat kihasználja a sok fasz akik csak a dugásra hajtanak, utána többé szarnak szegény lányra. Na ez Olival biztos, hogy nem fog megtörténni. Pasik közelébe sem fogom engedni. Ha eddig kibírta fiúk nélkül akkor mostantól is kifogja. Nem lesz itt változás. Sőt ezt a picsanadrágot is mindjárt szépen leveszi. Nem fogja a sok szexéhes marha a feszes seggét bámulni. Miért pont Louisra kellett ütnie? Miért lett pontosan ugyan olyan feneke mint a bátyánknak? - Liam, eressz el. - hangja egy csapásra hisztizésbe megy át. Szörnyű. Oli hisztizik! Ez eddig még soha nem történt meg.
- Ne viselkedj úgy mint egy hisztis tyúk. Könyörgöm, Te Scott vagy. Scotték pedig soha nem hisztiznek, hanem megoldják a problémájukat. - ez az igazság. Minek hisztizni ha mindig van valami megoldás? Most is tudna segíteni magán ha akarna. De nem akar. Inkább elszíveli azt, hogy szinte már összenyomom a testemmel.
- Á, szóval már lányként tekintesz rám? - vonja fel az egyik szemöldökét és sunyin elmosolyodik.
- Eddig is úgy tekintettem volna rád ha tudtam volna, hogy... - fogalmam sincs, hogy mivel magyarázkodhatnék. Soha nem tekintettem rá lányként és még csak el sem hittem volna ha mondta volna. Nincs semmi a mentségemre. - Szóval Olivia. - nézek a szeme közé. Olivia.
- Olivia. - bólint, de látszik rajta, hogy valami nem tetszik neki. Talán a neve? Saját magának sem tetszik pont úgy mint nekem? Ő örökké Oli marad a számomra.
- Annyira nem illik hozzád - húzom el a számat sajnálkozva. Válaszadás képpen csak megrántja a vállát nem törődöm stílusban. Fejét elfordítsa így tekintetem megint a melleire vándorol. Létezik olyan, hogy mű mellek? Mi van akkor ha csak Ő tette oda magának? Ha kamu az egész?
Kezeim önálló életre kelnek és azon vagyok, hogy megfogjam a cickóit, mikor Olinak hirtelen leesik, hogy mit is akarok csinálni.
- Mi a fasz? - erőteljesen ül fel, majd lök le kicsit sem kedvesen magáról. - Ne fogdozz már baszki! Semmi jogod hozzám érni. - áll fel és igazítja meg a pólóját. De én nem adom meg magam ilyen könnyen. Követem a példáját és felállok.
- Csak meg akarok róla bizonyosodni, hogy tényleg igaziak- e. A mai világban már semminek nem lehet hinni. - magyarázom egyszerűen. Felhúzza az orrát flegmán.
- Igaziak! - emeli fel a hangját és mielőtt bármit tudnék mondani kibök a szobájából és bevágja előttem az ajtót.
Még szép, hogy ezek után totál ostobán érzem magam. Ahogy állok a szobája előtt, idegesen elfog az érzés, hogy rátörjem az ajtót és végig nézzem az összes testrészét. Nem, egyszerűen képtelen vagyok bele törődni, hogy van egy húgom.
Csak akkor hagyom abba a töprengést mikor apa tűnik fel a színen. Természetesen próbált úgy viselkedni mintha engem nem vett volna észre. De én lerázhatatlan vagyok, így gondolkodás nélkül kezdtem el követni Őt és szólítottam meg. - Apa miért nem mondtad soha, hogy Oli lány? - kérdem gondolkodás nélkül és még a szobájába is követem. Először azt hiszem, hogy nem akar válaszolni ugyanis egyszerűen levágja magát az ágyára majd kezébe veszi a távirányítót és unottan kezdi el bámulni a tévét. Addig nem megyek el innen míg nem válaszol! Ezért is ülök le az ágya szélére és kezdem el bámulni.
- Tudod fiam ott már hatalmas gondok vannak mikor a saját testvéredről nem tudod megállapítani, hogy lány vagy fiú. - persze alázz csak meg még jobban. Ennél hülyébben már úgysem fogom érezni magam.
- Soha nem mondtad, hogy Olivianák hívják igazából. - vádaskodom tovább. Én beelégszem annyival is ha beiismeri azt, hogy Ő baszta el az egészet. Fiút csinált a saját lányából.
- Mert soha nem kérdezted. - válaszolja közömbösen. - Nem tehetek róla, hogy akkora agyatlan fasz vagy, hogy elnézed a húgodat fiúnak. Ennél debilebb már nem lehetnél. - valahogy nem tud érdekelni a sértegetése. Még akkor sem ha tudom, hogy igazat beszél. Tényleg nem Ő tehet róla, hogy egy balfasz vagyok. - Gondolom arra is most jöttél rá, hogy Harry meg igazából lány. - rohadtul nem vicces.
- Ne poénkodd el mert nem vicces! - emelem fel a hangom, cserébe pedig egy vállrándítást kapok. Abszolút nem érdekli, hogy mit próbálok neki most itt megmagyarázni. - Apa tudod, hogy mekkora érzelmi fájdalmakat okozhattunk Olinak? Hogy állandóan úgy viselkedtünk vele mint egy fiúval? Felfogod, hogy akár egy érzelmi roncsot is csinálhattunk belőle? Lehet, hogy a lelke totál sérült csak nem mondja? - idegesen a hajamba túrok és eszembe jut az ahogy szegény lány viselkedett mikor pasiként viselkedtem vele. Sírt, akár mikor fiúnak mondtam. Megsirattam őt ok nélkül.
- Liam nem vetted észre, hogy ez csak Téged izgat? - emeli rám a pillantását. - Lebaszom a Kiscsibe lelkét és fájdalmát. Ha annyira zavarta volna az ahogy bántál vele, akkor megszólalt volna. De nem tette. Szóval légy szíves hagyd abba a rinyálás és emeld fel a picsádat az ágyamról, majd távozz a szobámból ugyanis vannak fontosabb dolgaim is mint, hogy azt hallgassam, hogy annak a csitrinek mi bántja a lelkét. Leszarom Őt. - ökölbe szorulnak a kezeim. Vissza akarnék szólni. Meg akarnám védeni a húgomat, de félek. Apa egy állat ha ideges, szóval jobb nem kezdegetni vele.

Komolyan ebben a családban senkit nem zavar, hogy van közöttünk egy lány? Figyelmeztenem kell a többieket, hogy mostantól szabályok lesznek. Szabályok amik csakis Olira lesznek érvényesek.
Ezért is hívatom Harryt, Niallt és Louist a szobámba, majd mikor megérkeznek kulcsra zárom utánuk az ajtót, Őket pedig leültetem az ágyamra én pedig a szoba közepére állok. Egyikőjük sem tudja, hogy miért vannak itt.
- Történt valami? - kérdezi komoran Niall ahogy meglássa, hogy idegesen tördelem az ujjaimat.
- Mond nektek az a név valamit, hogy Olivia? - kérdezem és végig nézek a kisebb társaságon. Az arcuk pont olyan értetlen mint az enyém volt mikor Carly elkezdte rajtam keresni Oliviat. Én sem tudtam, hogy kiről beszél.
- Carly. - javít ki Louis mire én összeráncolt homlokkal nézek vissza rá. Ez meg miről bezsél? - Nem valami Olivia nevezetű bigének kell írnod dalt, hanem Carlynak. - óh, a dal. Lefosom a dalt! Úgy ahogy Carly sem érdekel.
- Eléggé gáz lenne ha a saját húgomnak írnék egy szerelmes dalt. - jegyzem meg bunkón. Mind a hárman tanácstalanul összenéznek.
- He? - pislog nagyokat Harry. - Van egy Olivia nevezetű tesód? - kérdezi. - Honnét szedted elő?
- A Te tesód is. - válaszolom és várom, hogy végre essen le nekik a tantusz.
- Van egy eltitkolt tesónk? - miért Harry az aki kérdez? Homlokon csapom magom és szinte már magamban könyörgöm, hogy valaki más is szólaljon meg Haroldon kívül.
- Nem. - mondom fogcsikorgatva.
- Én már semmit sem értek. - csóválja meg a fejét Louis.
- Oli lány! Az igazi neve Olivia. - magyarázom végül.
- És ebben mi az újdonság? - értetlenkedik Niall. Na várjunk csak, ezek tudták, hogy Oli lány? Na ne már. Tökön szúrom magam ha mindenki tudta rajtam kívül.
- Ti tudtátok? - utálom Őket. Nekem miért nem szóltak? Szólniuk kellett volna.
- Jézusom Liam, mi ebben olyan nagy dolog? - tárja szét a kezeit Louis. - Egy fiúnak mióta van muffja?
- Te láttad Olit pucéran? - fordul felé Harry csodálkozva.
- Mivel nekem kellett cserélnem a pelenkáját mikor kicsi volt. Meg aztán mikor nagyobb lett állandóan nekem hisztizett, hogy segítsek pisilni neki mikor nem volt véce közelében. - forgassa meg a szemeit és kicsit sem úgy néz ki mintha valami nagy dologról mesélne. Én erre miért nem emlékszem? Pedig én vagyok a második legidősebb a családban. Oli pedig utánam született. Emlékeznem kellene ilyen dolgokra mint Louisnak.
- Én erre miért nem emlékszem? - próbálok vissza emlékezni, de nem megy. A gyerekorom eléggé sötét a számomra. Nagyon kevés dologra emlékszem vissza.
- Mert Te pont olyan pisis voltál mint Oli - válaszolja Louis. - Amúgy azt viszont én sem tudtam, hogy Olivia az igazi neve.
- Szemétség, hogy Louis láthatott minket meztelenül. - zsörtölődik Harry. Most komolyan ez a legnagyobb problémája?
- Szóval Liam az volt a hatalmas vészhelyzet, hogy rájöttél arra, hogy Oli lány? - szólal meg Niall.
- Akkor sem akarom elhinni. Ő nem lehet lány! Ő Oli aki úgy verekszik, hogy végig harapdálja az ellenfelét. Hiába vannak mellei, nem hiszem el, hogy valódiak. - vágom be a durcát és levágódom a szőnyegre törökülésbe.
- Könyörgöm mond azt, hogy nem tapiztad meg - Niall hangja könyörgő, de mikor észre veszi az arcomat felnyög. - Mekkora egy paraszt vagy!
- Csak majdnem értem hozzá, jó? - kelek a saját védelmemre.
- Nem, nem jó. Tudod Te, hogy hogyan érezhette magát? Eddig fiúnak tekintetted most meg...- kezd bele Louis, de hirtelen leesik még egy dolog.
- Azt mondod, hogy láttad a khm...micsodáját? - nem akarok csúnyán beszélni a húgomról. Az elég bizonyíték lenne arra, hogy tényleg lány.
- Eszedbe se jusson bele nézni a bugyijába Liam. Oli tényleg lány. - kezd el mutogatni felém Niall. Arcomra ravasz mosoly terül szét. Fantasztikus ötletem támadt. - Liam, ne nézz így! Verd ki a fejedből a hülye dolgokat és ne hozd magad ennél is kényelmetlenebb helyzetbe. - hiába a kérlelő szavak, nem foglalkozok velük. Felállok és elkezdek vissza rohanni Oli szobája felé. Az ajtaja félig nyitva van, amin én gondolkodás nélkül be is megyek, majd olyat látok amit nem lenne szabad.
A csupasz hátát és a fenekét.
- Baszki - csúszik ki a számon és hirtelen azt sem tudom, hogy hova forduljak. Ezt nem akartam látni. Tényleg nem.
- Liam! - hallom meg erélyes hangját.
- Esküszöm nem láttam semmit! - teszem tenyereimet a szemem elé és még el is fordulok. - Tényleg lány vagy. - mondom. Igen tényleg az. Semmi kétség. Tovább léphetek. Minden bizonyítékot megkaptam.
- Még mindig nem tetted túl magad ezen? - fogalmam sincs, hogy mit csinál, de a hangja távolabbról szól. - Ide nézhetsz. - jegyzi meg, én pedig lassan elemelem kezeimet a szemem elől. Egy szál törölközőben pózol előttem. Mindig is ilyen lányos alakja volt? Tuti, csak nekem nem tűnt fel.
- Készülsz valahová?
- Igen, Carlyval bulizni megyünk. - válaszol vigyorogva és elkezdi a haját fésülni. Bulizni mennek? Egy olyan helyre ahol egy csomó részeges pasi fogja körül venni? Én pedig nem leszek mellette, hogy megvédjem.
- Ki engedett el?
- Engedélyt kellett volna kérnem valakitől?
- Igen, méghozzá Tőlem, a bátyádtól! - emelem fel a hangom.
- Na ne nevetess. Eddig sem érdekelt, hogy hova megyek egyedül. Akkor most miért érdekelne? - most már igen is érdekel, ugyanis eddig fiúként tekintettem rá. A lányok hatalmas veszélyben vannak ilyen bulikon. - Ha nem gond, készülődnék. - vigyorodik el és kimegy a szobából. Ennyi? Nem hallotta, hogy mit mondtam? Én nem engedtem el...