|| Chapter 24 : - Igazság ||

Íme az utolsó rész :D A köszönetnyilvánítás meg a blog jövője, majd a jövőhéten érkezik egy külön bejegyzésben szóval figyeljétek a blogot ;)

Liam

Niall megkövülten állt a mosdó ajtajában a szája elé téve a kezét. Fogalmam sincs, hogy most mit is kellene csinálnom ebben a helyzetben. Mármint az öcsém épp most látta meg, hogy a húgommal smárolok! Erre mégis mit lehet reagálni? Én mit reagálnék ha Niallt láttam volna meg ilyen helyzetben Olival? Tuti, hogy kiakadnék a helyében és nem is fogok csodálkozni ha Ő is ezt fogja tenni. Erre nincsenek szavak, hisz tényleg testvérek vagyunk. Testvérek extrákkal. De mi a szart csináljak az érzéseimmel? Valaki mondja már el nekem, hogy mit csináljak, hogy ne érezzek így Oli iránt?
Lehet undorodni tőlem. Nem fogok csodálkozni. Én is undorodom magamtól, de tenni jelenleg nem tudok mit. Szeressek ki belőle? Mégis, hogy? Hisz a húgomról beszélünk. A kibaszott húgomról! Tudom én voltam az aki állandóan azt szajkózta, hogy keresi a szerelmet és végre megállapodna. Csak azt nem hittem volna, hogy ez majd be fog következni, csak történetesen az a személy akibe szerelmes leszek az pont a testvérem lesz. Jézus, még csak rá gondolni is szörnyű. A szex bezzeg nem volt szörnyű, viszont most, hogy Niall meglátott hirtelen minden undorító és szánalmas lett. Igen, próbálom meggyőzni magam, hogy undorító és szánalmas amit csináltunk. De valahogy nem nagyon akar összejönni. Hiába próbálom az ellenkezőjét mondani, ha a testem ellenáll. Igenis vonzódom Olihoz, és tényleg nem zavar az, hogy a testvéremet kefélgetem. Már ha tényleg testvérek vagyunk. Miért ne lennénk azok? Mert van egy srác aki a kiköpött hasonmásom? És? Az emberek mindig is irigykedtek rám mivel valjuk be őszintén kurva jól nézek ki. Nem csoda ha valaki leutánoz. Nem hittem volna, hogy egyszer ilyet mondok, de remélem semmi közöm az úgymond tesóimhoz. Gáz lenne ezek után az élet így. Mármint tisztában vagyok vele, hogy ez ami most Olival kialakult közöttünk nem végleges. Hisz egy vérből vagyunk, könyörgöm. Akár mennyire is taszító erre gondolni, de tényleg gusztustalan amit most csinálunk.
Én mindig a legrosszabb emberbe szeretek bele.
Igen, szeretem a húgomat és ami a legszörnyűbb, hogy nem testvér módjára. Azt sem tudom, hogy mikor történt ez mindez meg. Talán akkor mikor őszi szünet volt és Carly átjöt hozzánk majd egy csapásra csajt varázsolt Oliból. Valami megváltozott bennem akkor. Annyira tökéletes volt. Olyan kis naiv. Teljesen megváltozott, engem pedig magával húzott. Már akkor sejtenem kellett volna, hogy gondok lesznek mikor elkezdtem tapizni csak úgy. Jézusom melyik testvér fogdossa a húga melleit? És melyik húg hagyja, hogy a bátyja tapizza. A gond az, hogy Oli sem erőltette meg magát nagyon, hogy ellenálljon nekem. Mégis akkor azt hittem, hogy csak valami nincs rendben velem. Aztán jött a kórházas dolog. Na igen, ott már minden veszve volt. Az a tudat, hogy Olit láttam csókolózni egy másik személlyel - aki mellesleg csaj volt, vérszemet adott. Fel nem tudtam fogni, hogy egy olyan tökéletes lány mint Ő hogyan a francba tud visszacsókolni egy másik lányt? Akkor határoztam el, hogy valamit tennem kell. Csak történetesen arra nem gondoltam, hogy összeveszünk én pedig megcsókolom Őt. Nem volt tervemben, hogy megcsókolom. Hirtelen indulatból csináltam. Ott állt előttem a szavak pedig csak úgy dőltek belőle. Én pedig nem bírtam. Túl közel volt, túl csábító volt én pedig gyenge. Nem foglakoztam az agyamban lévő gondolatokkal. Képtelen voltam rá úgy tekinteni mint a húgomra abban a pillanatban. Meg kellett volna állnom a csóknál, de képtelen voltam. Közel volt hozzám és annyira hivogató volt, hogy nem gondoltam másra csak arra, hogy mennyire magamévá akarom tenni. És meg is tettem. Sőt kijelenthetem, hogy életem legjobb szexe volt a húgommal. Gáz. És még csak nem is éreztem kellemetlenül magam, sőt rá sem gondoltam arra, hogy mit tettem. Jó volt, egészen addig míg Oli nem szembesített a ténnyel. A leggázabb pedig az, hogy nem bántam meg. Ráadást akartam, amit most meg is kaptam - majdnem, ha Niall nem jött volna be.
Mindig van valami tervem amivel meg tudom védeni magamat illetve magunkat. Most mégis szó nélkül bámulok az öcsémre, tanácstalanul. Hazudjak? Ezt nem lehet csak úgy elhazudni. Nem vak. Nagyon is jól látta, hogy mi történt. Verjem meg? Nem lenne szívem hozzá. Engedjem, hogy mondja el mindenkinek? Még apának is? Nem, ez nem történhet meg. Niall jó srác, de nem tudom, hogy mennyire megbízható.

Meg akarok szólalni, de hogy őszinte legyek fogalmam sincs, hogy mit kellene mondanom. És ezt Niall észre veszi, mivel inkább Ő szólal meg helyettem.
- Kitalálom - kezd bele és zsebre dugja az egyik kezét. - Valamelyikőtök szemébe bele ment valami és azt próbáltátok kivenni - ez lenne a legsablonosabb magyarázat, de nekem még csak az eszembe sem jutott. Olival tanácstalanul össze nézünk. Vagyis inkább Oli szinte már megöl a tekintetével és szótlanul követeli, hogy húzzam ki magunkat a szarból. - Ezért tűnt úgy nekem, mintha smároltatok volna, igaz? - vonja fel az egyik szemöldökét.
- Mit fogsz kezdeni a helyzettel? - kérdezem nyugodt hangnemben. Értetlenül néz rám úgy ahogy Oli is. - Mármint futsz és mindenkinek elmondod, hogy a tesóidat rajta kaptad smárolás közben? - jobb ha rögtön a lényegre térünk. Kár terelni a témát, Niall nem hülye.
- Bejöttök egymásnak? - kíváncsiskodik.
- Testvérek vagyunk, mégis hogy kérdezhetsz ilyet? - Oli felháborodottan szólal meg és egy kicsit fáj is amit mond.
- Hazudsz. - válaszolja nyugodtan Niall, Oli pedig elpirul. Soha nem volt jó a terelésben. - Van köztetek valami, nem tudom, hogy mi, de azt tudom, hogy inkább tartsátok titokban. Sőt az lesz a legjobb ha most rögtön kitaláltok valamit apának.
- Apának? - nyelek egy nagyon rosszat sejtve.
- Itt van és beszélni akar velünk. Pont azért is jöttem ide szólni. - magyarázza semlegesen. Apa ide jött? Minek jött ide? Talán sejt valamit? Jézusom.
- Nem fogod elmondani senkinek, ugye? Ugye nem Niall? - Olit még soha nem hallottam könyörögni. Mit csinálna apa ha ez kitudódna? Inkább bele sem merek gondolni.
- Mi hasznom lenne nekem belőle? - ráncolja össze a homlokát és mielőtt bármit tudnék mondani megfordul és kimegy, utána pedig rögtön Oli is. Most menekülni fog előlem?
Felsóhajtok és én is követem őket. A zene rögtön megcsapja a fülem, de most már valahogy nem tudom élvezni. Talán azért nem, ugyanis ahogy magam után hagyom a mosdót két izomagy fogja meg a karom és kicsit sem kedvesen kezdenek el húzni az úgymond családom felé. Apám már messziről úgy néz rám mint aki a puszta tekintetével meg tudna ölni. Tuti, hogy történt valami és azért van itt. Más ok nem lehet.
- Mind az öten be a furgonba és meg se próbáljatok megszólalni vagy ellenkezni - hiába szól hangosan a zene, a hangja túlszárnyalja. Egyikünk sem mer megnyekkenni. A biztonsági őrök társaságában libasorban hagyjuk el a helyet és szállunk be az autóba. Nem tudjuk, hogy apa hova visz minket, vagy hogy mit akar. Csendben ülünk és várunk a sorsunkra. Oli közvetlen mellettem ül és érzem ahogy az egész teste remeg. Mindig Ő szívja meg mindenért, még azért is ami nem az Ő hibája. Egyik keze a teste mellett van én pedig gondolkodás nélkül csúsztatom mellé az enyémet, majd feltűnőmentesen szorítom meg az ujjait. Rögtön lenéz az összekulcsolt ujjainkra, majd a szemembe néz. Biztatóan rá mosolygok, ő pedig halványan vissza rám. Hiába a titkos meghitt pillanat, ha Niall árgus szemekkel figyel és ezt mikor Oli észre veszi rögtön el is engedi a kezem.
A furgon egy hotel előtt áll meg. A biztonsági őrök nyitják ki az autó ajtaját, és egész végig mellettünk vannak. Apa minek hozott egy hotelbe minket? Szólnia kellett volna, hogy ide jön. Utálom a meglepetéseket, pláne azokat amik apával kacsolatosak.
A lakosztály ajtaja becsukódik utánunk, apa pedig elindul a konyha felé így nekünk követnünk kell Őt. A helység közepén áll meg, pontosan velünk szembe.
- Gyermeikeim elmondanátok nekem, hogy mi a jó abban, hogy állandóan hazudoztok nekem? - Oli felnyekken, apa pedig lassan néz végig rajtunk, úgy mint aki azon töpreng, hogy melyikünket is ölje meg először. Vajon képes lenne bántani minket, úgy? Apából mindent kinézek.
- Valami rosszat csináltunk? - köszörüli meg a torkát Louis és farkasszemet néz az apánkkal. Apa állja a nézését és egy ördögi vigyort varázsol az arcára. Szóval valami rosszat csináltunk.
- Nem is tudom, had gondolkozzam - kezdi el simogatni a borostáját úgy mintha tényleg gondolkozna. - Mikor döntöttétek el, hogy az akciót lefújjátok? - tekintetét egyenesen rám vezeti. Az akció még csak el sem kezdődött. Jézusom, Carly leszbikus, évekig is játszhatnánk ezt a játékot akkor sem szeretne belém.
- Tudod mikor megbíztál bennünket ezzel a feladattal jobban utána kellett volna nézned a dolgoknak -  szólalok meg határozottan. Elegem van már belőle, hogy mindig mi vagyunk a szar alakok. Ő is ront el dolgokat, és ezt most rohadtul elbaszta. - Ez az akció elvérzett, ugyanis Carly Simson soha nem lesz szerelmes sem belém, sem pedig másik srácba. Kényszeríthetsz, hogy tovább szédítsem, de felesleges.
- Talán ha nem mentetek volna mind ketten ugyan arra a lyukra, akkor Carly téged választott volna - a mosoly szélesedik az arcán ahogy hol rám, hol pedig Olira néz. Tudja! Apa tudja, hogy mit csináltunk. De honnan? - Hogy honnan tudom? - válaszolja meg a kérdésemet amit magamnak tettem fel. - Azt hittétek, hogy egyedül hagylak benneteket? Ó, nem. Az összes lépéseteket követtem. Minden kis apró dologról tudtam sőt még mindig tudok. Megjegyezhetnétek már, hogy örök életetekben meg lesztek figyelve egészen addig míg egy másik kontinensre nem mentek ahol nem tudják, hogy mi az a modern civilizáció. Nektek nincs életetek és nem is volt. Addig míg életek az enyémek vagytok és azt csináljátok amit én parancsolok, ugyanis képetelen vagytok ellenkezni nekem. - mint valami hülye robotos filmbe csöppentem volna. Mindig is tudtam, hogy apa nem normális, de soha nem hittem volna, hogy ennyire kellünk neki. Hát persze, hogy kellünk neki, hisz mi intézzük el helyette a piszkos munkákat. És igaza van, képtelenek vagyunk ellent mondani neki mivel féltjük a szaros életünket. Komolyan ez a sorsunk? Hogy örök életünkben az Ő kéréseit teljesítjük? Inkább a halál. - Most pedig, hogy ezt tisztáztuk, fiúk légy szíves hagyjatok magamra Oliviával. - húzza ki magát. Louis, Niall és Harry rögtön engedelmeskedik, csak én maradok a helyemen. Nem hagyhatom Olit egymagára ezzel az őrültel. Kétségbeesetten nézek a lányra, aki csak bólint egyet ezzel jelezve, hogy nyugodtan mehetek. Éppenhogy csak átlépem a küszöböt apa rögtön becsapja az ajtót. De én nem adom fel ilyen könnyen. Láttam, hogy a konyhába vezet még egy ajtó ami résnyire ki volt nyitva. Rögtön oda megyek és elbújok a fal mellett, de úgy, hogy közben belássak a konyhába.
- Már megint elbasztad. - jegyzi meg apa és lassú léptekkel elindul Oli felé. Messziről látom, hogy a lány falfehér és még jobban remeg.
- Esküszöm, fogalmam sem volt róla, hogy Carly leszbi. Én próbáltam őket összehozni Liammel, de ... - nem tudja befejezni, mivel apa meglendíti a kezét és lendületből pofon vágja a lányt. Oli feje oldalra billen a hajával együtt. Szó nélkül tűri miközben a kezeim ökölbe szorulnak.
- Tudod kiscsibém most jutottam el arra a pontra, hogy már bele fáradtam abba, hogy az összes akciót Te kúrod el - a férfi elkezdi az ujjait tördelni.
- Apa...
- Csak gondoltam szólok, hogy a napjaid meg vannak számolva - jegyzi meg nyugodtan apa, én pedig legszívesebben kiugranék a rejtek helyemről és agyonverném. - Nyugi a fiúknak majd azt mondom, hogy elküldtelek egy másik országba akciózni ahonnan majd soha többé nem jössz haza. - micsoda? Komolyan meg akarja ölni Olit? Az én Olimat? Nem! Ezt nem fogom megengedni. - Élvezd ki életed utolsó napjait, vagy talán perceit? - hallom ahogy Oli felsír majd csendesen kimegy a konyhából. Nem hiszem el, hogy ez történik. Egy apa aki meg akarja ölni a saját lányát. Ilyenkor hol vannak a rendőrök? Miért nem tud rajta segíteni valaki? Oli nem csinált semmi rosszat.
Látom ahogy a férfi leül az egyik székre, de nincs sok ideje pihenni, mivel ahogy Oli kiment úgy egy másik férfi jött be helyette.
- Van egy feladatom a számodra - kezd bele rögtön apa.
- Megint gyerekeket kell ellopnom a szüleiktől akiken Te majd drogokat fogsz tesztelni és ha életben maradnak akkor megtartod Őket és azt hazudod nekik, hogy Te vagy az apjuk? - micsoda? Megdörzsölöm a füleimet. Tuti rosszul hallottam. Gyerekeket loptak el a szüleiktől? Drogot ettek velük? Ezek a gyerekek mi vagyunk? Elloptak a szüleinktől? Azért nem emlékszünk semmire mert gyerekkorunkban drogokkal tömtek tele? - Nem félsz Tőle, hogy ez a négy srác majd egyszer rájön az igazságra?
- Hülyék Ők ehhez. - vonja meg a vállát.
- Nem tudom Gregorio. A szőkeség már így is nyomoz. Ráadásul ott van Liam ikertesója is. Sőt ha jól értesültem Harry nővére New Yorkba költözött a férjével. Louis anyja pedig még mindig nem adta fel a keresést, és előbb utóbb úgyis megtalálja az eltűnt fiát. - muszáj megkapaszkodnom a falban nehogy elessek. Szóval tényleg igaz. James az ikertestvérem. A testvéreim pedig nem is a testvéreim.
- Inézd el Oliviát nyomtalanul. A többit pedig bízd rám. - mondja nyersen, nekem pedig ennyi elég volt. Hirtelen megfordulok és a fiúkba ütközöm. Mégis mikor jöttek ide. Végig nézek rajtuk és mind a hárman mosolyognak. Szóval végig hallgatták az egészet. Tudják az igazat.
Ujjamat a számra teszem és ezzel jelzem, hogy fogják be a szájukat. Kitérem Őket és Oli keresésére indulok akit meg is találok a vécében. Komolyan ennek a lánynak ha valami baja van mindig a vécébe menekül.
- Készülődj baba, elszökünk - térdelek le elé és a térdére rakom a kezeimet.
- Hogy mi?
- Elmegyünk egy helyre ahol apa soha nem fog megtalálni minket. Elveszlek feleségül. Csinálunk egy csomó gyereket, a fiúkkal pedig tovább fogunk énekelni. Hát nem szuper? - kérdezem csillogó tekintettel és hevesen megcsókolom.
 - Te beteg vagy. - jegyzi meg csendesen.
- Nem, csak szerelmes. - kacsintok rá.
Ezt követően, az éjszaka folyamán miután Louis megint bevetette a jól ismert altatós kávéját, összetörtük a mobiljainkat. Apánk összes bankszámláját lecsapoltuk és üresen hagytuk. Bőröndök, ruhák és cuccok nélkül indultunk neki a nagyvilágnak. Utunk Thaiföldön ért véget egy lakatlan kis szigeten. Az emberek annyira elmaradottak voltak, hogy gőzük sem volt róla, hogy mi az internet, vagy mobiltelfon. Úgy gondoltuk, hogy amíg apa bele nem törődik a sorsába addig itt maradunk, majd utána elindulunk és megkeressük az igazi életünket. Hisz még mindig nem tudtuk, hogy kik vagyunk mi.
Vagyis én már sejtettem. Egy srác aki bele zúgott a húgába és ennek köszönhetően megtuda az igazat, hogy az egész élete egy nagy hazugság volt. De nem bánom.