Hellóóóó!!! Hát megint csak novellát hoztam nektek ami szintén Larrys, de úgy voltam vele, hogy akartam már feltenni részt mivel majdnem egy hónapja nem volt mozgás a blogon, azt pedig nem szeretném ha azt hinnétek, hogy elhanyagollak benneteket :s viszont lehetséges, hogy ennek a novellának lesz egy folytatása, Liamről :))) Vagy esetleg van valaki/ valami amiről szívesen olvasnátok novellát? Mondjuk egy kép, dal, film? Ha van akkor nyugodtan írjátok meg komiban én pedig megírom :P
Kellemes nyarat mindenkinek ;D
- Csak ezt a kis pohárkát, Haz - ismétli meg önmagát vagy ötödszörre Niall és mutat a kis asztalka közepén elhelyezett aprócska pohárra, amiben isten tudja, hogy milyen lötty szerepel. Niallt ismerve akár mit képes bele önteni egy pohárba, csak azért, hogy jó hangulatot teremtsen. És Harry pont ettől fél. Utálja mikor egy buliban hosszabb ideig marad Niallel. Az efféle helyzeteknek végül soha nincs jó vége. Valaki mindig szenved; és általában mindig Harold az aki megszívja. Ma este azonban nem fog rá okot adni, hogy szőke barátja megint bajba húzza. Nem. Ma csak csendben meghúzza magát az egyik boxban és azon fog töprengeni, hogy mégis miért jött ide amikor semmi hangulata nincs a bulizáshoz; már amennyire lehet ezt bulizásnak nevezni.
- Nincs az - az Isten - válaszolja unottan Harry a maga mély, rekedtes hangján és ráadásképpen még a kezeit is összekulcsolja a mellkasa előtt. Nem néz Niallre, ugyanis tudja, hogy barátja pont most készül bevágni a cuki kiskutya pofit, amire Ő megsajnálja és lehörpinti az itókát. Ki van csukva!
- Ajj már! Muszáj elrontanod mások hangulatát csak azért mert neked szerelmi bánatod van? - vágja be a durcát és mint egy kisgyerek még az arcát is felfújja. Aranyosan néz ki ahogy fehér bőre kipirul és két piros foltocska jelenik meg az arcán. Harry mégsem tud megenyhülni, inkább csak még jobban felhúzza magát. Úgy emlékezett, hogy megkérte barátait arra, hogy ne foglalkozzanak az Ő úgymond " szerelmi életével ". - Szegény Luke-ot elijesztetted a megszálottságoddal! Nem csoda, hogy lelépett, hisz félt tőled. Nekem sem kellene egy ilyen srác mint Te, aki nem hagy nyugtot nekem. - Harry vérszemet kap. Nagyon lassú mozdulattal feljebb ül a széken és szempillantás nélkül bámulja Niallt. Niall rájön, hogy talán túl messzire ment, ezért inkább lejebb csúszik a székében abban reménykedve, hogy majd ez a pozíció megmenti Őt Harry haragjától. Nem szereti mikor Harry ideges; nagyon nem.
- Te voltál az aki megmutatta Őt nekem! - hosszú mutatóujjával Niall felé bök és lejátszódik előtte a jelenet mikor a Szőkeség pontosan így mutatta meg neki Lukeot. Harrynek pedig rögtön megtetszett az amit lát.
- Azt hittem szereti a rámenős pasikat - válaszolja Niall védekezésképpen és az ujjaival játszik. Igazából Niall semmit nem tudott Lukeról, viszont agyára ment, hogy Harry állandóan azon hisztizett, hogy örök életében egyedül marad. Luke pedig megfelelt Harry elvárásainak minden szempontból; gondolta Niall. Csak az ír srác egyetlen apró dolgot nem vett észre a tökéletes Lukeon...
- Nem meleg. - Harry szavait alig lehet hallani és hirtelen örülne neki ha az agya nem tudna vissza emlékezni arra a pillanatra mikor randira hívta a srácot aki szó szerint pofán röhögte majd elkezdett gúnyolódni azon, hogy manapság, hogy is van ez a meleg dolog és, hogy mikor melegedett be. Harryt mindig is kínosan érintette ez a téma ; mármint nem szégyelte, hogy meleg, de nem szerette világgá kürtölni. Eddig még nem volt az, hogy egy olyan fiú után szaladgált aki nem viszonyozta az érzéseit. Volt egy nem létező detektora amivel messziről ki tuda szűrni, hogy a kiszemelt srácnál érdemes- e próbálkozni vagy sem. Szomorú módon Lukenál ez a bizonyos detektor nem működött, így Harry totál leégette magát és most imádkozhat, hogy az a fasz ne kürtölje szét az egyetemen, hogy a menő Harry Styles a farkakat szereti.
- Ó, én nem tudtam. Sajnálom. - dehogy sajnálod; gondolta magában Harry. Niall soha semmit nem sajnál úgy igazából, csak mondja. Niall nem tudja, hogy milyen érzés az mikor egy olyan srác aki talán egy picit - oké, nagyon - tetszik valakinek. Egy olyan valakinek aki részben kényelmetlenül érzi magát az miatt, hogy pont Ő született meg ilyennek. Miért nem lehet Niall a meleg? ; sóhajtott fel magában Harry. Miért nem Neki tetszik meg egy olyan srác akiről először azt hiszi, hogy aranyos és percek alatt eltervezi a tökéletes életüket, majd pár napon belül ez a tökéletes srác összetöri az önbizalmát? A gúnyolódás utálatos dolog! És egyben fájdalmas is. Luke nem is tudja, hogy Harrynek mennyire nem estek jól azok a kérdései amikben azon morfondírozott, hogy vajon mennyire lehet élvezetes melegként a szex. Ezek olyan dolgok amikről az emberek nem szívesen beszélnek. - Látod, a szerelmi bánatra a legtökéletesebb gyógyír az a pohárka. - mutat vigyorogva ismételten a pohárra. Harry megforgatja a szemeit és hanyagul a hajába túr. Nem kerüli el a figyelmét, hogy erre a mozdulatára a mellettük lévő asztalkánál helyet foglaló pár csaj, vinnyogni kezd. Már csak az hiányzik, hogy ezek a kiéhezett bigék ide jöjjenek; borzad el Harry még a gondolattól is.
- Niall emlékszel, hogy mi történt legutóbb mikor belém erőszakoltad a kis " pohárkát ami majd elfelejteti a bánatomat " ? - Harry macskakörmöket rajzol és ismét a rosszullét fogja el mikor vissza gondol a pár hetes akcióra. A göndör akkor sem érezte jól magát, Niall pedig összekevert neki valamilyen alkoholt és megígérte, hogy a löttytől majd mindent elfelejt. Harrynek tetszett a hízelgő ajánlat és egyszerre lehörpintette a pohár tartalmát, utána pedig... - Végig hánytam a teljes Baker Streetet! Remélem nem kell elmondanom, hogy milyen hosszú útról is beszélünk - A Baker Street London egyik kis utcájához tartozott, ami éjnek évadján nem volt annyira zsúfolt így biztonságosan lehetett rajta gyalog közlekedni. Harry azon az éjszakán örült, hogy az utcán nem találkozott senkivel, ugyanis eléggé érdekes látványt nyújthatott ahogy egyet lépett, hányott, még egyet lépett, megint hányott. Megjegyezném, hogy Harry általában fél óra alatt haza ért a bárból gyalog. Viszont azon az éjszakán kereken három órába telt mire a bejárati ajtajukhoz ért. - Szóval köszönöm szépen, de nem kérek az új mixedből. Tökéletesen érzem magam anélkül is.
- Most magam igyak? - Harry erőszakosan bólint, Niall pedig elkezd morogni. - Ha megiszod éjfél előtt elmegyünk innen! - ajálja fel, Harrynek pedig rögtön remek ötlete támad. Úgy indultak el otthonról, hogy a göndör kijelentette nem akar sokáig itt lenni, mire Niall azt válaszolta, hogy éjfélnél előtt bűncselekmény eljönni egy buliból. De Harry cseppet sem érezte jól magát és nem is volt Niallhez kötve. Így ki tiltsa meg neki, hogy most rögtön lelépjen és haza mennyen? Senki.
- Pompás ötletet adtál Ni! - áll fel Harry a székről majd veregeti meg barátja vállát és igazítja meg az ingét; a mellettük ülő lány csoport megint viháncolni kezd, de a fiú ismételten nem foglalkozik velük.
- Hova készülsz? - ijed meg Niall és a tekintetével a barátját bámulja. Ugye nem arra készül amire gondol? Harry nem hagyhatja csak Őt így itt. A szőkeség még soha nem volt egyedül egy buliban, viszont azt elfelejthetik, hogy elmegy.
- Haza. - adja az egyszerű választ Harry majd int egyet és magára hagyja az elképedt barátját.
Most fordult elő először, hogy maga indult el haza. És, hogy őszinték legyünk tetszett neki. Tetszett neki az, hogy senki nem irányítja. Olyan lassan mehetett amennyire csak jól esett neki. Olyan úton mehetett ami hosszabb lehetett a megszokottabbnál. Nyugodt szívvel leülhetett a bár épületének sarkába a járdára ahonnan tompán még hallani vélte a bentről kiáradó zajokat.
De Harry nem foglalkozott többé a bárral. Figyelmét egy távoli alak kötötte le, aki épp az egyik utcai lámpa alatt állt és cigizett. Lábát hanyagul a lámpa oszlopának nyomta, míg a szabad kezét a nadrágjába csúszva tartotta. Cigijét lassan szívta és az eget bámulta. Harry hatalmasat nyelt és máris imádta önmagát amiért kijött bentről. Efféle, jó seggű jövevényt nem minden nap lát az ember. Jövevény? Inkább egy cigiző csoda!
Harry öntudatlanul nyálazta meg az ajkait ahogy a srácot bámulta. Fél karját képes lett volna levágni csak azért, hogy a fiú felé forduljon és az arcát is nézhesse meg magának. Azonban Harryt máris teljesen megnyerte magának a kinézetével.
Úgy tűnik ma felragyogott a Göndör szerencsecsillaga. Alig pár másodpercre szegezte máshová a tekintetét, mire újra visszafordult a jó seggű srác megmozdult. Kezét kihúzta a zsebéből, a cigijét eldobta és amíg azon volt, hogy cipője orrával eloltsa a maradék cigit, Harry felállt a járdáról. Könyörgöm, gyere erre!; suttogta magában és azon agyalt, hogy hogyan vonhatná magára a srác figyelmét.
Alsó ajkába harapott és a környéket pásztázta. Az épület oldalánál egy fekete motor pihen. Egy menő motor amit a fények tökéletesen megvilágítottak. Egy motor amin Harry tökéletesen mutatna, úgy mint egy dögös motoros pasi akiért mindenki rajong. Már csak az a kérdés, hogy kié ez a motor. Biztos, valamelyik sötét alaké a bárból; gondolta. Csak nem fog megharagudni ha felülök rá addig, míg a srác elsétál előttem; nyugtatta magát. A cigiző fiú tényleg megmozdult és Harry irányába tartott. A göndörnek pedig több sem kellett. Megindult a motor felé és felült rá. A nadrágja túl szűknek bizonyult, ezért elkezdett imádkozni nehogy véletlenül a varrások meglazuljanak a fenekén és katasztrófa történjen. Mégsem tudott ezzel foglalkozni. Egyik lábát a fűbe nyomta a másikat pedig a motoron tartotta, úgy ahogy az egyik kezét is, kabátjából pedig előhúzta a mobilját és úgy tett mintha valami nagyon fontos dolgot művelve. Biztos, hogy jól nézhetett ki, mivel fél szemmel látta, hogy a titokzatos srác pont Őt vette célpontba. Harry bepánikolt, de próbált természetesnek tűnni úgy mintha tényleg lenne egy menő motorkája.
A srác zsebredugott kezekkel sétált Harry felé. Nem gyorsan, hanem inkább már idegesítően lassan. Harold attól tartott, hogy sokáig nem lesz képes egy lábbal tartani magát a motoron. Csipkedhetné magát a srác! Vagyis inkább ne. Mi lesz akkor ha idejön? Mi van akkor ha a srác semmit nem fog akarni tőle? Lehet, hogy csak a motor tetszik neki. És ha azt fogja akarni, hogy vigye el egy körre? Hiszen most ül életében először motorkán! Ráadásul egyensúlyérzéke sincs, még a saját lábaiban is képes elesni, nemhogy egy két kerekű valamit vezetni. Ajaj, erre nem is gondolt.
Amikor Harry ismét felnézett a srác már előtte állt. Kezeit még mindig zsebre tartotta és úgy figyelte a göndör. A Göndört akit máris lenyűgözött. Harry szíve hevesebben kezdett el dobogni mikor azokba a kék szemekbe nézett. Imádta a kék színt. Örök életében képes lett volna ezeket a szemeket nézni.
Nézte is volna ha a srác nem mozdult volna meg. Harry észhez tért és akkor látta meg a fiú arcán lévő fura arckifejezést. Vékonyka száját elhúzta és kérdően meredt a motron ülő fiúra. Ennyire bénán nézhetek ki a motron?; tette fel magában a kérdést Harry. Kínos. Azt hitte, hogy jól fog mutatni egy menő motron és a srác nem fog majd tudni ellenállni neki. Azonban a fiú nem úgy nézett ki mint aki nagyon rajongana ezért a jelenetért. Harry már majdnem azon volt, hogy megszólaljon, de a srác beelőzte. - Ez az én motrom. - a kék szemű fiú hangja vékonyka volt és varázslatos. Harry feje oldalra billent és aprón mosolyogva figyelte a fiút. Fel sem fogta a srác kijelentését, pár másodpercig. Utána leesett neki. Arca rákvörös lett és fogalma sem volt róla, hogy hogyan is szálljon le a srác motorjáról. Ezez Harry, ennél idiótább már nem is lehetnél. Felültél egy motorra, hogy elkápráztasd a srácot, hogy milyen menő járgányod van, amiről aztán kiderül, hogy azé a fiú akit magadba akartál szédíteni.
- Tényleg a Tiéd? - Harry képzeletben fejbe lőtte magát. Ezt most komolyan hangosan kimondta? Igen, kimondta ugyanis a fiú aprót bólintott, de a Göndör figyelmét nem kerülte el a srác szája sarkában lévő bujkáló mosoly. Ezek szerint nem nézi Harryt idiótának? Vagy lehet annak nézi, csak inkább nem mond semmit.
Harry ezt követően rögtön észhez tért és azon kezdett el agyalni, hogy a lehető leggyorsabb módon szálljon le a motorról. - Uh...oh...um...izé...sajnálom. - kezdett el dadogni kínosan és közben azon volt, hogy lemásszon a járgányról. Eléggé nehéz feladatnak bizonyult, mivel a fiú árgus szemekkel figyelte a tevékenységét, ráadásul Harry szűkös nadrágja igencsak megnehezítette a dolgát. Többet soha nem veszek fel ilyen szűk nadrágot; szidta le magát. Erőt vett és lélegzetét visszafogva átlendítette a lábát, mire a motor is megindul vele együtt. Képzeletben már maga előtt látta, hogy mindjárt a fűbe taknyol a motorral együtt a srác előtt, de a várt hatás elmaradt. Csak egy erős szorítást érzett a karján. Felnézett és meglátta a srácot közvetlen maga mellett. Hű, milyen erős a szorítása; jegyezte meg dobogó szívvel. A fiú addig nem engedte el míg két lábon nem állt a fűben a motortól tisztes távolságon.
Kínos csend állt be közéjük. Harrynek gőze sem volt róla, hogy mit mondhatna ezek utána. A terve kudarcba fulladt, a srác tuti, hogy nem fog akarni tőle semmit. Már azon volt, hogy elköszönjön paprikavörös arccal, mikor a fiú szólásra nyitotta a száját.
- Megkérdezhetem, hogy mit akartál a motoromtól? - kérdezte azon a különleges hangon. Harry úgy érezte összepisili magát a fiú hangjától. A göndör elkezdte banbán bámulni maga elé. Fogalma sem volt róla, hogy a srác valójában mit kérdezett. - Nem úgy néztél ki mint aki el akarja lopni.
- Mert nem is! - tért észhez Harry mikor eljutott az agyáig, hogy miről is beszél a srác.
- Akkor? - vonta fel a szemöldökét a fiú. Harry lehajtotta a fejét és úgy próbálta kitalálni a megfelelő választ. Kezében még mindig ott virított a telefonja és ez a fiúnak is feltűnt. - Képet akartál magadról csinálni miközben a motron ülsz? - a srác hangosan felnevetett, Harry pedig szégyenlősen bólintott. - Túl menő a járgányom. - húzta ki magát büszkén és egy ügyes mozdulattal felpattant a motorra. Harryn pánik suhant át. Máris elmegy? Hiszen még a nevét sem tudja!
- Az. Összeilletek. - csúszott ki a száján a bók, de a fiú látszólag semmit nem hallott belőle mivel akkor taposott rá a gázra. Épp a sisakját készült feltenni, de utoljára még ránézett a Göndörre.
- Ha kiposztolod valahová, írd a képhez, hogy Louis Tomlinson tulajdona. - kacsintott rá Harryre, majd elnyelte a sötétség.
Louis. Tökéletes.
Louis aznap este mosollyal lépett be a konyhába ahol édesanyja épp a kistestvéreivel volt elfoglalva. Míg Jay épp a két legkisebb ikret próbálta megetetni, addig Lottie az asztalnál ült és szokás szerint fényképeket készített magáról.
A fiú éppenhogy csak átlépte a küszöböt, Jay és Lottie rögtön rá is nézték. Louis megtorpant és kérdő tekintettel figyelt rájuk, de a mosolyt akkor sem tudta levakarni az arcáról. Mégis miért mosolygott? Miért boldog? Köze van hozzá a Göndör srácnak is? Louis nem tudta pontosan, hogy mit is érez. Pedig már ezerszer megfogadta magának, hogy nem fog bele zúgni valami random kölyökbe.
- Te mosolyogsz! - jegyezte meg vidáman Jay és még meg is csípte magát, ugyanis attól tartott, hogy csak képzelődik. Az elmúlt pár hónapban nem nagyon látta legidősebb fiát mosolyogni, szóval próbálta kiélvezni az összes pillanatát.
- Talán. - válaszolta a srác és hanyagul levágta magát a hozzá legközelebb álló székre. Próbálta úgy viselkedni mint ahogy szokott; vagyis flegmán. De nem volt kedve hozzá. A Göndör szóba állt vele és kedves volt úgy, hogy még csak meg sem játszotta magát előtte.
- Akkor mosolyogsz így mikor megtetszik valaki - nyávogta Lottie, Louis pedig csak rákacsintott. A lány szája rögtön szétnyílt és gyorsan átvonszolta magát a bátyja melletti székre. - Megtetszett valaki?
- Talán. - ismételte meg magát Louis, Lottie pedig összehúzta a szemeit mérgesen.
- Ezt fejezd be! Muszáj mindig ilyen idegesítően viselkedned?
- Talán. - Louis nem tudta, hogy tartsa vissza magában a nevetését. Imádta húzni a testvérei agyát.
- Louis! - szólt rá az anyja egy fokkal hangosabban. - Ha nincs kedved elmondani, hogy mi történt ma veled, akkor inkább menj a szobádba. - Jay tudta, hogy fiával nehéz mióta annyi lelki trauma érte. Akár mennyire is próbált mindig a kedvében járni, Louis rettenetes természet volt. Apa nélkül kellett felnőnie hat testvérével, két pótapja volt már akikkel nem találta meg a közös hangot, időközben rájött, hogy meleg ami miatt a barátai elpártoltak tőle, utána bele szeretett a legjobb barátjába aki összetörte a szívét mivel az nem viszonozta az érzéseit.
- Mit kellene elmondanom? Azt, hogy megtetszett egy srác aki a motromon ült, majd majdnem lefordult csak azért, hogy tudjon engem elkápráztatni? - állt fel a székről a fiú, és saját maga hülyén érezte magát a mondandója után. Tök abszurd ez a dolog. A Göndörröl messziről látszott, hogy tetszik neki Louis.
- Tessék? - tágultak ki Jay pupillái.
- Anya, életemben nem láttam még hozzá hasonló srácot. Tudom fura, hogy így beszélek egy vadidegenről akivel két mondatot ha beszéltem, de van benne valami. Valami ami kell nekem. - Louis nem várta meg, hogy mit fog rá az anyja reagálni. Idiótának fogja tartani, holt biztos. Azt pedig nem szeretné ha a nő megint beutaltatná valamilyen agyturkászhoz, csak azért mert bele szeretett egy jötmentbe.
A fiú tényleg próbálta kiverni a fejéből a Göndört, de az valamiért nem akart távozni a gondolataiból. Ami pedig a legszörnyűbb volt az az volt, hogy még csak a nevét sem tudta. És ha tudta volna a nevét akkor mi lenne? Nem merné megkeresni.
Annyira maga alatt volt, hogy az egyetlen ' úgymond' barátját felhívta, hogy menjenek el deszkázni; Liam pedig sajnos igent mondott erre a hatalmas baromságra. Louis soha nem tudta, hogy Liam miért áll még mindig szóba vele azok után, hogy Louis bele zúgott a legjobb barátjukba vagyis Zaynbe. Liamnek undorodnia kellene Louistól, pont úgy ahogy Zayn is tette. De a Payne srác még mindig mellette van; noha csak nagy ritkán találkoznak mivel Zaynek hála Louis szégyenli magát és a másságát ezért ha teheti kerüli az emberekkel a kontaktust.
Így történt meg az, hogy a motros incidens óta először Louis kiment a friss levegőre a parkba. Liam nem kérdezősködött, hogy hova tűnt hónapokra, egyszerűen csak örült annak, hogy barátja megint kíváncsi rá.
- Liam, Te neked tetszett meg már valaki akivel összesen két mondatot ha beszéltél? - Louis a gördeszkáján ült és a cipőfűzőjével játszott miközben Liam mellette ült a járdán.
- Nem'tom - válaszolta a kiskutyaszemű fiú és újra fejét a térdeire hajtotta. Ezt ha tudta volna, hogy Louis semmi extrát nem tervez csinálni akkor el sem jött volna. Azt hitte, hogy deszkázni fognak meg hülyülni mint ahogy régen szoktak. Ehelyett mit csinálnak? Üldögélnek tök kukán. - A szerelem nem nekem való ezt Te is tudod. - a fiú hallotta ahogy Louis hangosan felkuncog. Liam és a szerelem egyet jelentett a katasztrófával.
- De ha az énektanárod nem tíz évvel idősebb lenne tőled, akkor már neked való lenne a szerelem, ugye? - Louisban még eleven élnek azok a pillanatok mikor barátjával órák hosszatt a tanárnőjüket követték csak azért, hogy a nő rámosolyogjon Liamre.
- Két hét múlva levizsgázom és ha ez megtörténik akkor már nem leszek Cher tanítványa, szóval elhívhatom randizni. - Liam előtt lejátszódik a jelenet mikor mindez meg fog történni.
- Ez gusztustalan! Az a nő az anyukád lehetne. - mondta kissé undorodva Louis.
- Kit érdekel? Bejövünk egymásnak. - rántotta meg a vállát Liam. Tényleg nem érdekelte a hatalmas korkülömbség. Viszont annak örült, hogy nem kell tovább erről beszélgetnie Louisval mivel megcsörrent a telefonja. Azonban nem akarta felvenni mivel nem akarta megbántani a fiút.
- Lena az? - Louisnak csak rá kellett néznie a fiúra rögtön tudta a választ. Lena volt az aki mikor bekerült a bandába megváltoztatta Zaynt. Louis a mai napig biztos volt benne, hogy Zayn titkon érzett valami iránta, de aztán jött Lena és minden tönkre ment. Zayn bunkó lett csak azért, hogy elkápráztassa Lenát akinek valami oknál fogva bejöttek a rosszfiúk. Malik pedig rosszfiú lett és megszerezte magának Lenát.
- Ne utáld. Szakítottak Z-vel. - mesélte Liam. Louisnak most örülnie kellene? Meg kellene keresnie Zaynt, aki talán bocsánatot kérne tőle amiért szemét módjára viselkedett vele? Talán most már össze is jöhetnének?
Ki van zárva.
Az ok pedig egyszerű. Liam ahogy felveszi a telefont és távolabb sétál, Louis meglátja egy ismerős Göndör alak közeledő alakját. A szíve hevesebben kezd el dobogni és legszívesebben megölelné a zöld szemű átkot.
Harry gondolkodás nélkül indul meg Louis felé és fülig ér a szája. Szíve a torkában dobog és reméli, hogy most többet fognak tudni beszélgetni.
- A múltkor olyan gyorsan elmentél, hogy bemutatkozni sem volt időm - Harry a göndör fürtjeibe túr, Louis pedig közel van az olvadáshoz ez miatt a cselekedete miatt. - Harry Styles. Esetleg ha fel akarnál jelenteni amiért a motrodra ültem engedély nélkül. - nevetett fel kínosan. Harry arca még mindig égett mikor vissza gondolt arra az estére.
- Jól néztél ki rajta - ezt most Louis kimondta hangosan? Ki, mivel erre a kijelentésre Harry zöld szemei csillogni kezdtek és édesen elpirult. Lehetséges az, hogy nem csak Louisnál verte ki a biztosítékot az a találkozás? Lehet, hogy Harry is pont ilyen furán érez Louis iránt? - Mutassak valami nagyon durva dolgot a deszkámmal? - állt fel Louis a deszkájáról majd rátette az egyik lábát. Most készül a világ legőrültebb dolgára.
- Igen! - kérte vidáman Harry és nagy szemekkel nézte Louis tevékenységét aki meglökte magát a lábával és úgy tett mint aki ugratni akar a deszkájával. Az akarata megvolt hozzá csak a lábügyessége nem. Így ahelyett, hogy a deszka ugrott volna a lába megakadt a fiú pedig előre zuhant, pontosan Harry karjai közé. Harry nem is sejtette, hogy Louisnak pontosan ez volt a terve. Úgy ahogy a Göndör azt sem tudta, hogy pár másodperc múlva egy olyan fiú fogja megcsókolni akivel kétszer találkoztak csak. De Harryt nem érdekelte, úgy ahogy Louist sem. Egyikőjüket sem zavarta, hogy még csak nem is ismerték egymást. Vonzódtak egymáshoz és tudták, hogy nekik jövőjük van! A csók pedig még jobban biztosította őket ebben.
- Hű édes, ez tényleg durva volt - húzta magához Harry szorosan még jobban Louist, de ahogy elmondta ezt az egy mondatot máris hiányzott neki a fiú vékonyka ajka. Louis pedig boldogan csókolta meg még egyszer a Göndört aki nem ellenkezett.
- Ó, én nem tudtam. Sajnálom. - dehogy sajnálod; gondolta magában Harry. Niall soha semmit nem sajnál úgy igazából, csak mondja. Niall nem tudja, hogy milyen érzés az mikor egy olyan srác aki talán egy picit - oké, nagyon - tetszik valakinek. Egy olyan valakinek aki részben kényelmetlenül érzi magát az miatt, hogy pont Ő született meg ilyennek. Miért nem lehet Niall a meleg? ; sóhajtott fel magában Harry. Miért nem Neki tetszik meg egy olyan srác akiről először azt hiszi, hogy aranyos és percek alatt eltervezi a tökéletes életüket, majd pár napon belül ez a tökéletes srác összetöri az önbizalmát? A gúnyolódás utálatos dolog! És egyben fájdalmas is. Luke nem is tudja, hogy Harrynek mennyire nem estek jól azok a kérdései amikben azon morfondírozott, hogy vajon mennyire lehet élvezetes melegként a szex. Ezek olyan dolgok amikről az emberek nem szívesen beszélnek. - Látod, a szerelmi bánatra a legtökéletesebb gyógyír az a pohárka. - mutat vigyorogva ismételten a pohárra. Harry megforgatja a szemeit és hanyagul a hajába túr. Nem kerüli el a figyelmét, hogy erre a mozdulatára a mellettük lévő asztalkánál helyet foglaló pár csaj, vinnyogni kezd. Már csak az hiányzik, hogy ezek a kiéhezett bigék ide jöjjenek; borzad el Harry még a gondolattól is.
- Niall emlékszel, hogy mi történt legutóbb mikor belém erőszakoltad a kis " pohárkát ami majd elfelejteti a bánatomat " ? - Harry macskakörmöket rajzol és ismét a rosszullét fogja el mikor vissza gondol a pár hetes akcióra. A göndör akkor sem érezte jól magát, Niall pedig összekevert neki valamilyen alkoholt és megígérte, hogy a löttytől majd mindent elfelejt. Harrynek tetszett a hízelgő ajánlat és egyszerre lehörpintette a pohár tartalmát, utána pedig... - Végig hánytam a teljes Baker Streetet! Remélem nem kell elmondanom, hogy milyen hosszú útról is beszélünk - A Baker Street London egyik kis utcájához tartozott, ami éjnek évadján nem volt annyira zsúfolt így biztonságosan lehetett rajta gyalog közlekedni. Harry azon az éjszakán örült, hogy az utcán nem találkozott senkivel, ugyanis eléggé érdekes látványt nyújthatott ahogy egyet lépett, hányott, még egyet lépett, megint hányott. Megjegyezném, hogy Harry általában fél óra alatt haza ért a bárból gyalog. Viszont azon az éjszakán kereken három órába telt mire a bejárati ajtajukhoz ért. - Szóval köszönöm szépen, de nem kérek az új mixedből. Tökéletesen érzem magam anélkül is.
- Most magam igyak? - Harry erőszakosan bólint, Niall pedig elkezd morogni. - Ha megiszod éjfél előtt elmegyünk innen! - ajálja fel, Harrynek pedig rögtön remek ötlete támad. Úgy indultak el otthonról, hogy a göndör kijelentette nem akar sokáig itt lenni, mire Niall azt válaszolta, hogy éjfélnél előtt bűncselekmény eljönni egy buliból. De Harry cseppet sem érezte jól magát és nem is volt Niallhez kötve. Így ki tiltsa meg neki, hogy most rögtön lelépjen és haza mennyen? Senki.
- Pompás ötletet adtál Ni! - áll fel Harry a székről majd veregeti meg barátja vállát és igazítja meg az ingét; a mellettük ülő lány csoport megint viháncolni kezd, de a fiú ismételten nem foglalkozik velük.
- Hova készülsz? - ijed meg Niall és a tekintetével a barátját bámulja. Ugye nem arra készül amire gondol? Harry nem hagyhatja csak Őt így itt. A szőkeség még soha nem volt egyedül egy buliban, viszont azt elfelejthetik, hogy elmegy.
- Haza. - adja az egyszerű választ Harry majd int egyet és magára hagyja az elképedt barátját.
Most fordult elő először, hogy maga indult el haza. És, hogy őszinték legyünk tetszett neki. Tetszett neki az, hogy senki nem irányítja. Olyan lassan mehetett amennyire csak jól esett neki. Olyan úton mehetett ami hosszabb lehetett a megszokottabbnál. Nyugodt szívvel leülhetett a bár épületének sarkába a járdára ahonnan tompán még hallani vélte a bentről kiáradó zajokat.
De Harry nem foglalkozott többé a bárral. Figyelmét egy távoli alak kötötte le, aki épp az egyik utcai lámpa alatt állt és cigizett. Lábát hanyagul a lámpa oszlopának nyomta, míg a szabad kezét a nadrágjába csúszva tartotta. Cigijét lassan szívta és az eget bámulta. Harry hatalmasat nyelt és máris imádta önmagát amiért kijött bentről. Efféle, jó seggű jövevényt nem minden nap lát az ember. Jövevény? Inkább egy cigiző csoda!
Harry öntudatlanul nyálazta meg az ajkait ahogy a srácot bámulta. Fél karját képes lett volna levágni csak azért, hogy a fiú felé forduljon és az arcát is nézhesse meg magának. Azonban Harryt máris teljesen megnyerte magának a kinézetével.
Úgy tűnik ma felragyogott a Göndör szerencsecsillaga. Alig pár másodpercre szegezte máshová a tekintetét, mire újra visszafordult a jó seggű srác megmozdult. Kezét kihúzta a zsebéből, a cigijét eldobta és amíg azon volt, hogy cipője orrával eloltsa a maradék cigit, Harry felállt a járdáról. Könyörgöm, gyere erre!; suttogta magában és azon agyalt, hogy hogyan vonhatná magára a srác figyelmét.
Alsó ajkába harapott és a környéket pásztázta. Az épület oldalánál egy fekete motor pihen. Egy menő motor amit a fények tökéletesen megvilágítottak. Egy motor amin Harry tökéletesen mutatna, úgy mint egy dögös motoros pasi akiért mindenki rajong. Már csak az a kérdés, hogy kié ez a motor. Biztos, valamelyik sötét alaké a bárból; gondolta. Csak nem fog megharagudni ha felülök rá addig, míg a srác elsétál előttem; nyugtatta magát. A cigiző fiú tényleg megmozdult és Harry irányába tartott. A göndörnek pedig több sem kellett. Megindult a motor felé és felült rá. A nadrágja túl szűknek bizonyult, ezért elkezdett imádkozni nehogy véletlenül a varrások meglazuljanak a fenekén és katasztrófa történjen. Mégsem tudott ezzel foglalkozni. Egyik lábát a fűbe nyomta a másikat pedig a motoron tartotta, úgy ahogy az egyik kezét is, kabátjából pedig előhúzta a mobilját és úgy tett mintha valami nagyon fontos dolgot művelve. Biztos, hogy jól nézhetett ki, mivel fél szemmel látta, hogy a titokzatos srác pont Őt vette célpontba. Harry bepánikolt, de próbált természetesnek tűnni úgy mintha tényleg lenne egy menő motorkája.
A srác zsebredugott kezekkel sétált Harry felé. Nem gyorsan, hanem inkább már idegesítően lassan. Harold attól tartott, hogy sokáig nem lesz képes egy lábbal tartani magát a motoron. Csipkedhetné magát a srác! Vagyis inkább ne. Mi lesz akkor ha idejön? Mi van akkor ha a srác semmit nem fog akarni tőle? Lehet, hogy csak a motor tetszik neki. És ha azt fogja akarni, hogy vigye el egy körre? Hiszen most ül életében először motorkán! Ráadásul egyensúlyérzéke sincs, még a saját lábaiban is képes elesni, nemhogy egy két kerekű valamit vezetni. Ajaj, erre nem is gondolt.
Amikor Harry ismét felnézett a srác már előtte állt. Kezeit még mindig zsebre tartotta és úgy figyelte a göndör. A Göndört akit máris lenyűgözött. Harry szíve hevesebben kezdett el dobogni mikor azokba a kék szemekbe nézett. Imádta a kék színt. Örök életében képes lett volna ezeket a szemeket nézni.
Nézte is volna ha a srác nem mozdult volna meg. Harry észhez tért és akkor látta meg a fiú arcán lévő fura arckifejezést. Vékonyka száját elhúzta és kérdően meredt a motron ülő fiúra. Ennyire bénán nézhetek ki a motron?; tette fel magában a kérdést Harry. Kínos. Azt hitte, hogy jól fog mutatni egy menő motron és a srác nem fog majd tudni ellenállni neki. Azonban a fiú nem úgy nézett ki mint aki nagyon rajongana ezért a jelenetért. Harry már majdnem azon volt, hogy megszólaljon, de a srác beelőzte. - Ez az én motrom. - a kék szemű fiú hangja vékonyka volt és varázslatos. Harry feje oldalra billent és aprón mosolyogva figyelte a fiút. Fel sem fogta a srác kijelentését, pár másodpercig. Utána leesett neki. Arca rákvörös lett és fogalma sem volt róla, hogy hogyan is szálljon le a srác motorjáról. Ezez Harry, ennél idiótább már nem is lehetnél. Felültél egy motorra, hogy elkápráztasd a srácot, hogy milyen menő járgányod van, amiről aztán kiderül, hogy azé a fiú akit magadba akartál szédíteni.
- Tényleg a Tiéd? - Harry képzeletben fejbe lőtte magát. Ezt most komolyan hangosan kimondta? Igen, kimondta ugyanis a fiú aprót bólintott, de a Göndör figyelmét nem kerülte el a srác szája sarkában lévő bujkáló mosoly. Ezek szerint nem nézi Harryt idiótának? Vagy lehet annak nézi, csak inkább nem mond semmit.
Harry ezt követően rögtön észhez tért és azon kezdett el agyalni, hogy a lehető leggyorsabb módon szálljon le a motorról. - Uh...oh...um...izé...sajnálom. - kezdett el dadogni kínosan és közben azon volt, hogy lemásszon a járgányról. Eléggé nehéz feladatnak bizonyult, mivel a fiú árgus szemekkel figyelte a tevékenységét, ráadásul Harry szűkös nadrágja igencsak megnehezítette a dolgát. Többet soha nem veszek fel ilyen szűk nadrágot; szidta le magát. Erőt vett és lélegzetét visszafogva átlendítette a lábát, mire a motor is megindul vele együtt. Képzeletben már maga előtt látta, hogy mindjárt a fűbe taknyol a motorral együtt a srác előtt, de a várt hatás elmaradt. Csak egy erős szorítást érzett a karján. Felnézett és meglátta a srácot közvetlen maga mellett. Hű, milyen erős a szorítása; jegyezte meg dobogó szívvel. A fiú addig nem engedte el míg két lábon nem állt a fűben a motortól tisztes távolságon.
Kínos csend állt be közéjük. Harrynek gőze sem volt róla, hogy mit mondhatna ezek utána. A terve kudarcba fulladt, a srác tuti, hogy nem fog akarni tőle semmit. Már azon volt, hogy elköszönjön paprikavörös arccal, mikor a fiú szólásra nyitotta a száját.
- Megkérdezhetem, hogy mit akartál a motoromtól? - kérdezte azon a különleges hangon. Harry úgy érezte összepisili magát a fiú hangjától. A göndör elkezdte banbán bámulni maga elé. Fogalma sem volt róla, hogy a srác valójában mit kérdezett. - Nem úgy néztél ki mint aki el akarja lopni.
- Mert nem is! - tért észhez Harry mikor eljutott az agyáig, hogy miről is beszél a srác.
- Akkor? - vonta fel a szemöldökét a fiú. Harry lehajtotta a fejét és úgy próbálta kitalálni a megfelelő választ. Kezében még mindig ott virított a telefonja és ez a fiúnak is feltűnt. - Képet akartál magadról csinálni miközben a motron ülsz? - a srác hangosan felnevetett, Harry pedig szégyenlősen bólintott. - Túl menő a járgányom. - húzta ki magát büszkén és egy ügyes mozdulattal felpattant a motorra. Harryn pánik suhant át. Máris elmegy? Hiszen még a nevét sem tudja!
- Az. Összeilletek. - csúszott ki a száján a bók, de a fiú látszólag semmit nem hallott belőle mivel akkor taposott rá a gázra. Épp a sisakját készült feltenni, de utoljára még ránézett a Göndörre.
- Ha kiposztolod valahová, írd a képhez, hogy Louis Tomlinson tulajdona. - kacsintott rá Harryre, majd elnyelte a sötétség.
Louis. Tökéletes.
Louis aznap este mosollyal lépett be a konyhába ahol édesanyja épp a kistestvéreivel volt elfoglalva. Míg Jay épp a két legkisebb ikret próbálta megetetni, addig Lottie az asztalnál ült és szokás szerint fényképeket készített magáról.
A fiú éppenhogy csak átlépte a küszöböt, Jay és Lottie rögtön rá is nézték. Louis megtorpant és kérdő tekintettel figyelt rájuk, de a mosolyt akkor sem tudta levakarni az arcáról. Mégis miért mosolygott? Miért boldog? Köze van hozzá a Göndör srácnak is? Louis nem tudta pontosan, hogy mit is érez. Pedig már ezerszer megfogadta magának, hogy nem fog bele zúgni valami random kölyökbe.
- Te mosolyogsz! - jegyezte meg vidáman Jay és még meg is csípte magát, ugyanis attól tartott, hogy csak képzelődik. Az elmúlt pár hónapban nem nagyon látta legidősebb fiát mosolyogni, szóval próbálta kiélvezni az összes pillanatát.
- Talán. - válaszolta a srác és hanyagul levágta magát a hozzá legközelebb álló székre. Próbálta úgy viselkedni mint ahogy szokott; vagyis flegmán. De nem volt kedve hozzá. A Göndör szóba állt vele és kedves volt úgy, hogy még csak meg sem játszotta magát előtte.
- Akkor mosolyogsz így mikor megtetszik valaki - nyávogta Lottie, Louis pedig csak rákacsintott. A lány szája rögtön szétnyílt és gyorsan átvonszolta magát a bátyja melletti székre. - Megtetszett valaki?
- Talán. - ismételte meg magát Louis, Lottie pedig összehúzta a szemeit mérgesen.
- Ezt fejezd be! Muszáj mindig ilyen idegesítően viselkedned?
- Talán. - Louis nem tudta, hogy tartsa vissza magában a nevetését. Imádta húzni a testvérei agyát.
- Louis! - szólt rá az anyja egy fokkal hangosabban. - Ha nincs kedved elmondani, hogy mi történt ma veled, akkor inkább menj a szobádba. - Jay tudta, hogy fiával nehéz mióta annyi lelki trauma érte. Akár mennyire is próbált mindig a kedvében járni, Louis rettenetes természet volt. Apa nélkül kellett felnőnie hat testvérével, két pótapja volt már akikkel nem találta meg a közös hangot, időközben rájött, hogy meleg ami miatt a barátai elpártoltak tőle, utána bele szeretett a legjobb barátjába aki összetörte a szívét mivel az nem viszonozta az érzéseit.
- Mit kellene elmondanom? Azt, hogy megtetszett egy srác aki a motromon ült, majd majdnem lefordult csak azért, hogy tudjon engem elkápráztatni? - állt fel a székről a fiú, és saját maga hülyén érezte magát a mondandója után. Tök abszurd ez a dolog. A Göndörröl messziről látszott, hogy tetszik neki Louis.
- Tessék? - tágultak ki Jay pupillái.
- Anya, életemben nem láttam még hozzá hasonló srácot. Tudom fura, hogy így beszélek egy vadidegenről akivel két mondatot ha beszéltem, de van benne valami. Valami ami kell nekem. - Louis nem várta meg, hogy mit fog rá az anyja reagálni. Idiótának fogja tartani, holt biztos. Azt pedig nem szeretné ha a nő megint beutaltatná valamilyen agyturkászhoz, csak azért mert bele szeretett egy jötmentbe.
A fiú tényleg próbálta kiverni a fejéből a Göndört, de az valamiért nem akart távozni a gondolataiból. Ami pedig a legszörnyűbb volt az az volt, hogy még csak a nevét sem tudta. És ha tudta volna a nevét akkor mi lenne? Nem merné megkeresni.
Annyira maga alatt volt, hogy az egyetlen ' úgymond' barátját felhívta, hogy menjenek el deszkázni; Liam pedig sajnos igent mondott erre a hatalmas baromságra. Louis soha nem tudta, hogy Liam miért áll még mindig szóba vele azok után, hogy Louis bele zúgott a legjobb barátjukba vagyis Zaynbe. Liamnek undorodnia kellene Louistól, pont úgy ahogy Zayn is tette. De a Payne srác még mindig mellette van; noha csak nagy ritkán találkoznak mivel Zaynek hála Louis szégyenli magát és a másságát ezért ha teheti kerüli az emberekkel a kontaktust.
Így történt meg az, hogy a motros incidens óta először Louis kiment a friss levegőre a parkba. Liam nem kérdezősködött, hogy hova tűnt hónapokra, egyszerűen csak örült annak, hogy barátja megint kíváncsi rá.
- Liam, Te neked tetszett meg már valaki akivel összesen két mondatot ha beszéltél? - Louis a gördeszkáján ült és a cipőfűzőjével játszott miközben Liam mellette ült a járdán.
- Nem'tom - válaszolta a kiskutyaszemű fiú és újra fejét a térdeire hajtotta. Ezt ha tudta volna, hogy Louis semmi extrát nem tervez csinálni akkor el sem jött volna. Azt hitte, hogy deszkázni fognak meg hülyülni mint ahogy régen szoktak. Ehelyett mit csinálnak? Üldögélnek tök kukán. - A szerelem nem nekem való ezt Te is tudod. - a fiú hallotta ahogy Louis hangosan felkuncog. Liam és a szerelem egyet jelentett a katasztrófával.
- De ha az énektanárod nem tíz évvel idősebb lenne tőled, akkor már neked való lenne a szerelem, ugye? - Louisban még eleven élnek azok a pillanatok mikor barátjával órák hosszatt a tanárnőjüket követték csak azért, hogy a nő rámosolyogjon Liamre.
- Két hét múlva levizsgázom és ha ez megtörténik akkor már nem leszek Cher tanítványa, szóval elhívhatom randizni. - Liam előtt lejátszódik a jelenet mikor mindez meg fog történni.
- Ez gusztustalan! Az a nő az anyukád lehetne. - mondta kissé undorodva Louis.
- Kit érdekel? Bejövünk egymásnak. - rántotta meg a vállát Liam. Tényleg nem érdekelte a hatalmas korkülömbség. Viszont annak örült, hogy nem kell tovább erről beszélgetnie Louisval mivel megcsörrent a telefonja. Azonban nem akarta felvenni mivel nem akarta megbántani a fiút.
- Lena az? - Louisnak csak rá kellett néznie a fiúra rögtön tudta a választ. Lena volt az aki mikor bekerült a bandába megváltoztatta Zaynt. Louis a mai napig biztos volt benne, hogy Zayn titkon érzett valami iránta, de aztán jött Lena és minden tönkre ment. Zayn bunkó lett csak azért, hogy elkápráztassa Lenát akinek valami oknál fogva bejöttek a rosszfiúk. Malik pedig rosszfiú lett és megszerezte magának Lenát.
- Ne utáld. Szakítottak Z-vel. - mesélte Liam. Louisnak most örülnie kellene? Meg kellene keresnie Zaynt, aki talán bocsánatot kérne tőle amiért szemét módjára viselkedett vele? Talán most már össze is jöhetnének?
Ki van zárva.
Az ok pedig egyszerű. Liam ahogy felveszi a telefont és távolabb sétál, Louis meglátja egy ismerős Göndör alak közeledő alakját. A szíve hevesebben kezd el dobogni és legszívesebben megölelné a zöld szemű átkot.
Harry gondolkodás nélkül indul meg Louis felé és fülig ér a szája. Szíve a torkában dobog és reméli, hogy most többet fognak tudni beszélgetni.
- A múltkor olyan gyorsan elmentél, hogy bemutatkozni sem volt időm - Harry a göndör fürtjeibe túr, Louis pedig közel van az olvadáshoz ez miatt a cselekedete miatt. - Harry Styles. Esetleg ha fel akarnál jelenteni amiért a motrodra ültem engedély nélkül. - nevetett fel kínosan. Harry arca még mindig égett mikor vissza gondolt arra az estére.
- Jól néztél ki rajta - ezt most Louis kimondta hangosan? Ki, mivel erre a kijelentésre Harry zöld szemei csillogni kezdtek és édesen elpirult. Lehetséges az, hogy nem csak Louisnál verte ki a biztosítékot az a találkozás? Lehet, hogy Harry is pont ilyen furán érez Louis iránt? - Mutassak valami nagyon durva dolgot a deszkámmal? - állt fel Louis a deszkájáról majd rátette az egyik lábát. Most készül a világ legőrültebb dolgára.
- Igen! - kérte vidáman Harry és nagy szemekkel nézte Louis tevékenységét aki meglökte magát a lábával és úgy tett mint aki ugratni akar a deszkájával. Az akarata megvolt hozzá csak a lábügyessége nem. Így ahelyett, hogy a deszka ugrott volna a lába megakadt a fiú pedig előre zuhant, pontosan Harry karjai közé. Harry nem is sejtette, hogy Louisnak pontosan ez volt a terve. Úgy ahogy a Göndör azt sem tudta, hogy pár másodperc múlva egy olyan fiú fogja megcsókolni akivel kétszer találkoztak csak. De Harryt nem érdekelte, úgy ahogy Louist sem. Egyikőjüket sem zavarta, hogy még csak nem is ismerték egymást. Vonzódtak egymáshoz és tudták, hogy nekik jövőjük van! A csók pedig még jobban biztosította őket ebben.
- Hű édes, ez tényleg durva volt - húzta magához Harry szorosan még jobban Louist, de ahogy elmondta ezt az egy mondatot máris hiányzott neki a fiú vékonyka ajka. Louis pedig boldogan csókolta meg még egyszer a Göndört aki nem ellenkezett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése