2.-Elcseszett éjszaka...vagy mégsem?

Itt is a friss rész :D Úgy döntöttem, hogy hetente fognak érkezni a részek mert így tökéletesen sok időm van egy fejezetre. Szóval a friss rész minden héten pénteken fog érkezni! Ha változás merül fel akkor az előre kiírom. ÉS nagyon szépen köszönöm a komikat :) Óh és nem kell megijedni ugyanis a történet nagyooon Liames lesz xD


- Az annyira hihetetlen, hogy mi is meg vagyunk hívva - Ana kis híján elájul miközben azt mesélem neki- vagyis inkább hívom meg- hogy este egy zárt körű rendezvényre megyünk a One Directionös fiúkkal. Ő attól van feldobva mivel hatalmas directioner, én pedig attól, hogy végre mindenki megtudja azt, hogy én vagyok Louis barátnője.
Igazából még mindig alig akarom elhinni, hogy tényleg meg fog történni. Rengetegszer gondolkoztam már el azon, hogy milyen lesz ha a világ megtudja. Az biztos, hogy egy csomó új követőm lesz Twitteren és levelekkel fognak bombázni amik között lesz jó és rossz is. Tudom sokan el fognak ítélni amiért elvettem tőlük a 'kedvencüket'. Én is így viselkednék ha ilyen helyzetben lennék. Na jó, hisz majdnem én is így viselkedek Eleanor Calderral.  De az tiszta más lapra tartozik. A directionerek elvetemült rajongók akik mesevilágban élnek és elhiszik azt, hogy egy nap majd Ők lesznek a fiúk feleségeik. Így aranyos, de azért akadnak közöttük eléggé elvetemültek is. Louis már egy csomó ilyenről mesélt, sőt én is nem egy megjegyzést olvastam Eleanorról. Szóval azt hiszem, hogy mostantól eléggé meg fog változni az életem. De nem érdekel. Unom már az örökös titkolózást. Végre nyugodtan végig szeretnék sétálni kézen fogva a barátommal a városban. Ha bele gondolok, hogy holnaptól ez szinte minden nap megcsinálhatom, levakarhatatlan mosoly terül szét az arcomon. - De, hogy-hogy meg vagyunk hívva? Hisz Louis eddig még soha nem vitt el sehova Téged. - barátnőm érdeklődve húzza fel a szemöldökét és a tükörből pislog felém. Egy kissé kényelmetlenül érzem magam és, hogy elrejtsem a rémületemet elkezdem az ujjaimat tördelni. Ana lehet, hogy egy kicsit furi csaj, de az esze eléggé vág, ráadásul szinte minden napos vendég nálunk. Azonban Ő is csak úgy tudja, hogy semmi nincs közöttünk Louval. Mondjuk egyszer majdnem rajta kapott minket mikor csókolóztunk a garázsba. Szerencsére Louis könnyen ki tudta magyarázni, Ana pedig szinte ette a szavait. Ami nem is csoda, mivel hatalmas fan. Szerintem tök beteges, hogy a legjobb barátnőjének a mostoha bátyjának a bandájáért van meghalva. Én már hozzá szoktam valahogy. Mondjuk Louis-val elég normálisan tud viselkedik, de fogalmam sincs, hogy mi lenne akkor ha személyesen találkozna a másik négy sráccal. Pedig lehetett volna egy csomó lehetősége, hogy találkozzon velük, de mindig elszalasztotta a lehetőséget. Élvezi, hogy pont én vagyok a legjobb barátnője, mivel tudok jegyeket szerezni a koncertekre.
- Hát, csak meghívott mivel eddig még soha nem vitt el ilyen helyekre. - magyarázom egy kissé bonyolultan. Szerintem semmit nem fogott fel belőle, de nem is ez a célom. Ha talán bővebben kifejteném akkor gyanakodni kezdene és megtudná, hogy mi van köztem és Louis között. És most nincs kedvem bele menni bővebben. Jobb lesz ha este tudja meg, a világgal együtt. Hajamat a fülem mögé tűröm és bambán elmosolyodok a tükörbe, amibe Ana még mindig magát bámulja. Apón megvonja a vállát és elkezdi igazgatni az eléggé mini bőr szoknyáját. Irigykedve nézem tökéletes alakját és próbálok nem arra gondolni, hogy Ő milyen tökéletes mellettem. Hisz mindjárt indulnunk kéne, de én még mindig mackónadrágban meg kosaras felsőben ülök az ágyamon.
- Szerinted úgy nézek ki mint a jövőbeli Mrs.Horan? - fordul felém és széttárja a kezeit, de előtte még végig mutat a szerelésén. Igen, Ana Niall legnagyobb rajongója. Egy csomó levelet küldött már neki Twitteren, de mikor a legutóbbi koncerten meglátta a fiút a backstage-ben szó szerint sarkon fordult és elviharzott a helyszínről. Pedig Niall még csak rá sem nézett. Azóta mikor ezt felhozom, Ana tagadja, hogy valaha történt ilyen.
- Fogalmam sincs, hogy hogyan kéne kinéznie a jövőbeli Mrs.Horannak. - válaszolom egyszerűen, Ana pedig küld egy lenéző pillantást felém. Elfelejtettem, hogy előtte egekbe kell dicsérni az egész Horan famíliát. Akár milyen Horanról van szó, az számára tökéletes. - De tuti, úgy ahogy Te nézel ki most. - bővítem ki a válaszomat, Ana bólint egyet és látszik rajta, hogy meg van elégedve a válaszommal.
- És most Te jössz ! - fordul felém és kinyissa a szekrényem ajtaját majd gondolkozásba kezd, hogy mit vegyek fel.

Bő egy óra múlva, pedig már a klub előtt állunk és azt várjunk, hogy végre a fiúk is megérkezzenek. A kezeim izzadnak és a félelmemre rátesz még egy lapáttal a magassarkú cipő amit barátnőm erőszakolt rám. Szinte alig tudok lépni benne ugyanis attól rettegek, hogy melyik percben fogok orra esni. Ráadásul olyan szűk bőr nacit adott rám, hogy alig kapok benne levegőt, a fehér felsőmön pedig akkor kivágás van, hogy még Írországból is tökéletes belátnak a melleimre.
De igen tökéletes nyugodt vagyok. Arra már nem is merek gondolni, hogy másodperceken belül megjelenik Louis és kézen fogva akar bemenni a klubba. Nincs okom panaszra, hisz én akartam ezt. Nekem volt már elegem a kamu barátnőjéből, szóval most egy szavam se lehet.
- Mack, nézd ott vannak! - Ana hirtelen ugrott egyet majd idegességében elkapta a csuklómat míg  a másik szabad kezével egy limuzin felé bökött ami pontosan a klub előtt állt meg. Még csak meg sem kellett erőltetnem magam, hogy vajon kik ülnek benne. Átlagos ember biztos, hogy nem jönne limuzinnal bulizni. De a One Direction megteheti, hisz világsztárok és muszáj mindig a figyelem központjában lenniük. Megeresztettem egy apró mosolyt és hagytam, hogy barátnőm a kisebb tömeg felé húzzon amit nagyrészt a fotósok tették ki. Louis megmondta, hogy ma este a klub tele lesz újságírókkal, szóval nem lepődtem meg rajtuk.
Hirtelen megállt és pont abban a pillanatban nyitódott az ajtó majd legelőször kiszállt Harry. Lazán megigazította a haját azzal a 'Styles féle hajkócolással'. Utána Niall ugrott ki vigyorogva a mellettem álló Ana pedig majdnem össze esett. Niall után Liam következett akin a megszokott arcforma volt. Vagyis 'szerényen mosolyogni és soha el nem lazulni stílus'. Pár másodperc múlva a kezüket el nem engedő Zayn és Perrie szállt ki majd mind ketten pózoltak egyet a kamerákba és a többiek mellé álltak.
A szívem egy ütemet kihagyott mikor megpillantottam Louis testét. Épp azon voltam, hogy elinduljak felé mikor feltűnt, hogy nem maga érkezett. Mikor kiszállt a limóból kezét nyújtotta és pár másodperc múlva Eleanor fogta meg azt és úgy lépkedtek a srácok felé.
Legszívesebben ordítottam volna. Hogy tehette ezt? A szemembe hazudott! Azt mondta, hogy ma Eleanor nem ér rá és pont azért fogjuk pont ma felvállalni a világ előtt a kapcsolatunkat. Akkor most mégis miért Őt ölelgeti és nem engem?
Ajkamba harapok pont abban a pillanatban mikor találkozik a tekintetünk. Próbálok valamit kivenni az arckifejezéséből, de nem járok sikerrel. Csak komoran néz miközben Eleanor boldogan csacsog mellette Perrievel és Zaynel. Fogalmam sincs, hogy most mi történik. Egyáltalán mit kéne tennem? Ha elrohanok, Louisnak szerzek csak örömöt mert megtudja, hogy mennyire gyenge vagyok.
Két nap alatt ez a második eset, hogy hazudik nekem. Ez normális? Szerintem nem. Akár mennyire is szeretem erre már nem tudok csak úgy rábólintani. Megaláztatva és átverve érezem magam.
- Menjünk oda Louishoz, hisz mégis csak Ő hívott meg. - esélyem sincs tiltakozni, Ana máris húz a kisebb csapat felé akik már csak Zaynből, Perrieből, Eleanorból és Lousból áll. Úgy látszik a másik három srác bement a klubba.
Próbálom a csuklómat kitépni Ana szorításából, közben pedig szüntelenül motyogok valamit az orrom alatt ami abból áll, hogy nem akarok oda menni. De a barátnőm hajthatatlan és így közvetlen Lou mellett állok és a csillogó kék szemeibe bámulok, miközben a többiek engem bámulnak. Feszült csend következik, de nem nagyon veszem figyelembe. Csak Louist bámulom a legfájdalmasabb arckifejezésemmel amit magamra tudok varázsolni. Azt akarom, hogy tudja meg mekkora csalódást okozott nekem ma, már másodszorra.
- Ismerjük egymást? - hallom meg Eleanor vékonyka hangját ami rettentően hasonlít a TV-ből jól ismert agyatlan modellekéhez. Louis rögtön elkapja a tekintetét rólam, majd a kamu barátnője felé néz és halványan elmosolyodik.
- Ő Mackanzie Engelwood a...- a mondat megakad a torkán és lesüti a szemét. Felhúzott szemöldökkel várom a befejezést. Be meri vallani az igazat vagy nem? Van egy olyan érzésem, hogy nem, hisz elég csak rá néznem.  Nem mer a szemembe nézni szóval hazudni fog. - ...a mostohahúgom. - teszi hozzá és feltűnően kerüli a pillantásomat.
- Ó, már hallottam rólad. - mosolyodik el Eleanor. Legszívesebben behúznék neki, de figyelmemet inkább Anára szegezem aki épp Zerrie párost boldogítsa, akik csak, hogy elmeneküljenek barátnőm előtt inkább úgy döntenek, hogy bemennek a klubba. Nem sokkal később Eleanor is csatlakozik hozzájuk majd kérdően néz a még mindig egy helyben álló Louisra. Megfogja a kezét és húz rajta egyet, de Lou felemeli a kezét és felém néz. Eleanor megforgatja a szemeit és kicsit félre áll, hogy kamu barátja tudjon velem beszélni.
De én nem akarok vele beszélni! Sőt még csak látni sem akarom. Hazudott nekem és megszegte az ígéretét.
- Ne most Louis! - szólok rá és el akarok menni mellette, de Ő elkapja a karom és arra kényszerít, hogy felé forduljak. Nincs más választásom, hagynom kell, hogy magához húzzon annyira, hogy halljam a levegő vételét. Végül feltűnés nélkül a fülemhez emeli ajkait.
- Annyira sajnálom. - suttogja lágyan.
Válaszadás képen ellököm magamtól majd amilyen gyorsan csak tudok elmegyek előle. De Eleanorhoz érve direkt neki megyek a lánynak, persze az egész úgy tűnik mintha véletlenül történt volna az apró baleset. Velem senki nem fog szórakozni! Azt hiszi, hogy a sajnálatával minden el van intézve? Hát téved!
Amint belépek a klubba rögtön megakad a szemem a bárpulton. Szórakozni jöttem ma ide. Igaz úgy terveztem, hogy Louis-val fogok berúgni csak azért mert végre fel merte vállalni a kapcsolatunkat. Hát a helyzet változott. Azért fogok berúgni, hogy elfelejtsem a fájdalmamat.
Átverekedek a táncoló tömegen majd levágódok az első üres szabad székre és csapok egyet a pultra csak azért, hogy felhívjam magamra a pincér figyelmét. Sikert érek el ugyanis egy mosolygós srác pillant rám a kezében pedig egy papírt tart, hogy vehesse fel a rendelést.
- Tök mindegy mit hozol, csak erős legyen. - mondom meggyötörten és pillantásom megakad ahogy Louis és Eleanor a VIP részlegbe megy.
Erős vagyok és nem fogom elbőgni magam. Erős vagyok és nem fogom elbőgni magam.
A srác elém tol egy poharat amiben átlátszó lötty van, majd biccent felém egyet én pedig kacsintok felé és a következő pillanatban fenékig lehörpintem. Az alkoholtól kiráz a hideg, viszont rögtön jobb kedvem lesz tőle.- Még egyet! - mutatok a poharamra és hagyom, hogy újra tele öntse. Talán nem is lesz olyan elcseszett ez az este. Igaz a legjobb barátnőm valahol Niall Horant kergeti, a pasim pedig a kamu barátnőjével smárol a VIP szektorban én pedig itt iszom le magam tök részegre.
- Nem lesz ez egy kicsit sok, Mack? - összerezzenek és ijedten pislogok az ismerős hang irányába majd szembe találom magam Liammel. Párat pislogok, hogy megbizonyosodjak róla tényleg Ő-e az. Enyhén borostás arc, égnek álló haj, mogyoróbarna kiskutya szemek. Azt a mindenit a csendes, cuki Liam Payne férfi lett. Fogalmam sincs, hogy mikor láttam Őt ilyen közelről utoljára. Azt hittem, hogy rám már nem is emlékszik. - Azt ne mond, hogy nem ismersz meg! - kérdezi csodálkozva mire én elnevetem magam. Mégis, hogy ne emlékeznék rá. Hisz a mi találkozásunknak külön története van.

- Gyere már Te csiga. Az összes jó helyet elfoglalják. - Lottie erősen fogta a karom és húzott maga után. A színfalak mögött voltunk ugyanis sok szerencsét kívántunk Louisnak a műsor előtt. Ez már olyan hagyománnyá vált a családban. Két órával a show előtt megkeressük Lout és addig vele vagyunk míg ki nem küldenek az öltözőből. Jay szerint fiának az erőt ad ha tudja, hogy a családja vele van a végsőkig. Hát lehet van benne valami ugyanis még mindig versenyben vannak és nem is úgy néznek ki mint akik ki akarnának esni. De szerintem nem csak a hangjuk miatt vannak még mindig a műsorban, sokat tesz a cuki pofijuk is. 
A folyosón csatlakozik hozzánk Fizzy és az ikrek is, azonban én egy kissé lemaradok mivel tüsszentenem kell és a kezembe tartott forró csésze tea egy kicsit megbillen. Még mielőtt valaki ütődöttnek nézne, hogy teával futkározok, tisztázzuk- náthás vagyok, Jay szerint pedig a tea a legjobb gyógyír. Ezzel eleinte sokat vitatkoztunk mivel szerintem a forró tea csak akkor segít ha közben kipihenjük magunkat és nem az X-Factor backstage-ben futkározunk.
- Pisilnem kell. - torpantam meg, mire a két lány izzó tekintettel fordult felém. Az ikreknek fel sem tűnt, hogy maguk folytassák az utat. Azonban Lottie és Fizzy ölni tudott volna a nézésükkel. Ártatlanul pislogtam párat, közben pedig az egyik lábamról a másikra álltam. Tényleg nagyon kellett.
- Ugye ezt Te sem gondoltad komolyan? - húzta fel a szemöldökét Fizzy mire én vállat vontam és bájos rámosolyogtam. - Mack alig tíz perc múlva kezdődik a műsor és a fiúk lesznek az első fellépők. Most gondolj bele mit fog csinálni Louis ha meglássa, hogy mi nem vagyunk ott, csak azért mert a mostohahúgának pisilnie kellett. - elképesztő, hogy hogyan tud szónokolni. Legtöbb esetben hallgatok is rá, de most biztos, hogy nem. Én nem bírom ki a műsor végéig.
- De nem tehetek róla. Náthás vagyok és muszáj teát innom és ha sok teát iszom akkor sokat kell pisilnem. - magyarázom ártatlan tekintettel mire Lottie homlokon csapta magát. Igazat beszélek.- Ti keressétek meg Jayt és apát. Aztán majd én kereslek meg titeket. - ígértem meg mire a két lány bele egyezett és pár másodperc múlva eltűnt a szemem elől.
Irányt változtattam és sietős léptekkel elkezdtem egy mosdót keresni. Szinte már futottam mikor a folyosó bekanyarodott én pedig egyenesen bele futottam egy srácba.
- Forró, forró, forró. - jajdult fel miközben ugrált és a nadrágját húzogatta. Ijedségemben szám elé kaptam a kezem és fogalmam se volt róla, hogy mit csináljak. Körbe pillantottam és akkor tűnt fel, hogy pont a mosdó mellett állunk. Gondolkodás nélkül ragadtam meg a csuklóját és húztam be a helységbe, hogy tudjam valahogy lehűteni. Igen ez is csak velem történhet meg, hogy leöntök valakit forró teával. - Öt perc múlva nekem a színpadon kell lennem. - mondja idegesen mire én felkapom a fejem és akkor jövök rá, hogy a srác akit leöntöttem Louis banda társa volt, Liam. Így most már még cikisebb az egész.
- Ne haragudj Liam. Az én hibám volt, csak tudod náthás vagyok a mostohaanyám szerint pedig a forró tea segít rajtam...
- Honnan ismersz Te engem? - húzta fel a szemöldökét mikor abba hagytam a hadarást. Halványan elmosolyodtam és a kezemet nyújtottam.
- Mackanzie Engelwood, Louis mostohahúga vagyok. - mutatkoztam be és Ő is elmosolyodott majd elfogadta a kezem és rázott rajta egyet. 

- Azóta is meg van a combon a jel ahol leöntöttél. - nevet fel a mellettem ülő Liam, mire én egy kissé
elszégyellem magam. Azonban tényleg vicces így vissza gondolni rá. Mondjuk arra nem gondoltam volna, hogy szegénynek nyomott hagyott. - Ugye most nem vagy náthás? - pillant rám és megbizonyosodik róla, hogy mit is iszok. Magam elé mutatok ami csésze mentes.
- Sajnálom, de tényleg. Olyan hirtelen tűntél fel akkor, hogy esélyem se lett volna kitérni. - húzom el a számat mire Ő int egyet, hogy el van felejtve az egész.
Csend telepedik ránk. Én az üres poharamat pörgetem az ujjaim között míg Liam a táncoló tömeg felé pislog. Nem értem, hogy miért van még mindig mellettem amikor Ő nyugodtan bulizhatna és nem kellene engem őriznie.
Épp azon vagyok, hogy ezt megmondjam neki mikor a pincér srác két koktélt tol elénk közben pedig jóízűen mosolyog.
- Ez mi? - bökök a zöldes lötty felé ami eléggé csinosan ki van dekorálva. Kérdő pillantást küldök Liam felé, hogy Ő rendelt-e az italokat ám, Ő is összehúzott szemöldökkel pislog a pincérre.
- A ház ajándéka. Igyátok meg nyugodtan. - válaszolja a pincér. Vállat vonok és még közelebb húzom magamhoz a poharat majd a számba veszem a szívószálat és jóízűen iszogatom. Liamre pillantok aki először a pohár tartalmát nézi majd a pincér fiút végül pedig megszólal.
- Van benne alkohol? - kérdezi és a pohár tartalmára bök. Érdeklődve figyelem, hogy ebből az egészből mégis mit akar kihozni. Ez egy bár pult ahol általában az emberek inni szoknak. De ezt Neki is tudnia kéne. Észre veszi, hogy elég furán nézem ezért gyorsan még hozzá teszi. - Nem ihatok alkoholt ugyanis egy vesém van. - ad választ a kérdésemre nekem pedig minden világossá válik. Megértem a problémáját. Vagyis nem úgy értem meg hanem csak át tudom érezni. Igaz két vesém van meg minden, de azért rossz lehet neki. Hisz Lousitól tudom, hogy mikor úgy van el szoknak menni bulizni és olyankor teljesen leisszák magukat. És Liam pedig nem ihat azonban muszáj néznie ahogy a barátai jól szórakoznak. Nem lehet jó.
- Alkoholmentes koktél. - mondja a pincér majd tovább áll. Liamnek rögtön jobb színe lesz és boldogan húzza közelebb magához az italt majd a kezébe veszi és felemeli, hogy koccintani akar velem. Vigyorogva veszem kezembe a saját poharamat én is.
- Az éjszakára. - mondja Liam és koccintunk majd mind ketten iszunk belőle egy kicsit. Fura érzés kerít hatalmába és nem tudom miért, de egy levakarhatatlan mosoly terül szét a számon.