2014. március 17., hétfő

17.- Őrült

Sziaaaaa!!! Mint ahogy tegnap említettem fura részek következnek :)) szóval ne lepődjetek meg :P és már csak 3 rész van hátra :/

- Liam? - hallom meg a nevem ismét.
Valaki elég kitartóan szólongat. De én nem akarom kinyitni a szemem. Nem örökké aludni akarok. Nem akarok felébredni és újra fájdalmat érezni. Mert ha most felébredek akkor megint szembesülnöm kell a fájó valósággal.
A valósággal ahol miattam halt meg két kislány mivel én megöltem az apjukat. Ahol megütöttem egy lányt a makacsságom miatt. Ahol kitudja hány embert öltem még meg ok nélkül. Ahol engedtem, hogy elrabolják Luciannet.
Miattam rabolták el Őt is, ugyanis ha szóltam volna valakinek akkor nem történt volna meg. De nem én ismét makacs voltam és magam akartam learatni a babérokat. Lehet, hogyha szóltam volna a Főnöknek akkor meg tudtuk volna menteni Graham lányát.
És mi történt? Grahamot is megölték és a lányát is elrabolták. Szóval senkinek nem segítettem. Sőt inkább még nagyobb bajba kevertem mindenkit.
Látjátok pont ezért nem akarok felébredni. Utálom az életemet és inkább meghalnék. Mindig mindent elcseszek.
Minek kellett nekem Londonba költöznöm? Vagy azon estén mikor megláttam Louis és Zayn abban a parkban, Louis miért nem engedte meg Zaynek, hogy ott helyben megöljön? Bár engedte volna. Akkor most nem érezném magam ennyire szarul. Én nem vagyok ilyen! Nagyon nem!
Pedig sajnos,de. Embereket ölök meg ok nélkül csak azért mert a szaros kis életemet akarom megvédeni. Senki más nem érdekel csak saját magam.
Mégis miért változtam meg ennyire? Pont én, aki Wolverhampton legfélénkebb sráca volt? A szüleim nem így neveltek.
Borzalmas ember vagyok. Engem kellett volna a fekete kendősöknek elrabolniuk, nem pedig Luciannet. Bele sem merek gondolni, hogy mit csinálhatnak vele.
Soha nem fogom tudni megbocsájtani magamnak ha megölik. Mert ha ez megtörténik akkor annak is én leszek a hibája.
Muszáj segítenem rajta. Meg kell őt keresnem és meg kell védenem.  Elég könnyen hangzik. Csak remélem, hogy még nem késtem el.
Tényleg azt sem tudom, hogy hol vagyok és, hogy mi történt velem. De ahhoz, hogy ezt megtudja ki kell nyitnom a szemeimet. Na hajrá.

A szemeimet lassan nyitom ki, de a vakító fényeken kívül semmit nem látok. Pár percig csak hunyorogva pislogok párat végül pedig tisztulni kezd a kép. Újra vissza nyerem a látásomat, de amit látok kicsit sem tetszik.
Egy hatalmas fehér szobában fekszek, miközben az ágyam köré különféle műszerek vannak felállítva amik lassan sípolnak. Szemeim végül megakadnak a kezeimen amiből szintén csövek lógnak ki. Jobban mondva infúziós csövek.
Én most kórházban vagyok? Ki hozott engem ide? Nekem nincs semmi bajom!
Oldalra pillantok és szembe találom egy orvossal. Akkor biztos Ő az az árnyék akit az előbb láttam. Ez a helyzet nekem kicsit sem tetszik. Utálom a kórházakat. Ráadásul azt sem tudom, hogy mi bajom és, hogy miért vagyok itt.
- M..mi történt? - a szám ki van száradva és eléggé nehezen megy a beszéd. A dokira pillantok aki csak komoran néz vissza rám. Miért néz rám ilyen furán?
Azonban mielőtt ismét kérdésekkel tudnám bombázni a kórterem ajtaja kivágódik és kis híján megint elájulok mikor szembe találom magamat a szüleimmel és a nővéremmel.
Anyám rögtön az ágyamhoz siet, miközben apa az ablaknál áll meg, Ruth és Nicola pedig a szoba végében maradna.
Itt nekem valami nem tetszik. Egyikük sem mosolyog vagy akarnak megölelni. Nem, úgy néznek rám mint egy őrültre.
Mi a fészkes fene történt amiért mindenki ilyen furán néz rám? Nem emlékszem semmire. Egyáltalán mit keresnek a szüleim Londonba? Nem szabadna itt lenniük. Ez veszélyes ugyanis a Főnök akár mikor megtalálhatja őket. Inkább menjenek vissza Wolverhamptonba. Ott biztonságban vannak. De azért örülök neki, hogy újra láthatom őket. Elég régen találkoztunk már utoljára.
- Hogy érzed magad? - kérdezi végül anya, de még mindig az ágyam végében áll. Olyan mintha nem merne a közelembe jönni.
Oké szerintem csak én reagálom túl a dolgokat. Miért félne már tőlem a családom?
- Furán – válaszolom a kérdésére és meg akarom vonni a vállam, de éppen hogy csak megmozdítom mikor éles fájdalmat érzek ott. Mi a fasztól fáj ennyire a vállam? Feljebb akarok ülni az ágyon, de valami nem engedi. Mi a fene folyik itt?
- Csak semmi hirtelen mozdulat – szól közbe a doki figyelmeztetően.
Kérdően összehúzom a szemöldökömet, ugyanis nem értem, hogy mire célzott. Túl kíváncsi vagyok ezért a kezemmel lassan a takaró alá nyúlok és kis híján sokkos állapotba kerülök.
Az ágyhoz vagyok kötve!  Úgy mint az őrültek egy őrültek házába. Láttam már sok horror filmet és azokban van ilyen mikor valaki egy idegbeteg. Na várjunk csak...én most akkor egy elmegyógyintézetbe vagyok? Azt hiszik, hogy őrült vagyok?
- Mi ez az egész? - kérdezem idegesen és próbálok mozogni, de semmi. Ez nem vicces.Nagyon nem vicces. Valami történt amiről én nem tudok. De nekem mindenről kell tudnom. Miért vannak itt a szüleim? Miért néz mindenki így rám? - Miért vagyok az ágyhoz kötve? És hol vagyok? - pillantok a dokira, majd a szüleimre és a nővéreimre. Először senki nem akar válaszolni. De mikor észre veszik, hogy minél idegesebb leszek úgy döntenek, hogy ideje engem is beavatni a dolgokba.
- Először is nyugodj le – szólal meg az anyám keményen. Mégis, hogy nyugodjak meg? Az ágyhoz vagyok kötve!
- Anya az ágyhoz vagyok kötve! Mégis, hogy kérheted azt, hogy nyugodjak meg? - fújom ki a levegőt idegesen, de nem állok meg hanem feszegetem a testem, hogy tudjak szabadulni.
- Ez csak óvintézkedés, hogy téged védjünk meg – mondja az orvos komoly arccal.
Engem védjenek meg? Mégis mitől kell engem megvédeni? A maffia csoport tagja vagyok akik egy csomó embert öltek már meg. Tőlem kell másokat megvédeni.
- Mi van? Kitől kell engem megvédeni? - kérdezem értetlenül.
- Saját magadtól – válaszolja apa.
A szemöldököm az egekbe szökken és minél hülyébben érzem magam. Önmagamtól kell magamat megvédeni? Valaki magyarázza már el, hogy mi ez az egész mert esküszöm engem nem érdekel, hogy az ágyhoz vagyok kötve. Simán kijutok innen.
- Liam két hete kómában voltál ugyanis annyira be voltál drogozva. Az orvosok már azt hitték, hogy soha nem fogsz felébredni a nyugtató miatt – meséli anya az én pupilláim pedig kitágulnak. Két hétig kómában voltam? Én nem drogozok! Soha nem nyúlnék hozzá. Rühellem a drogos embereket.
- De én nem is drogozok – vágom rá gondolkodás nélkül.
- Pedig a vizsgálat eredményei nem ezt mutatták. Mikor a rendőrök megtaláltak abban a házban, eszméletlenül feküdtél és hallucináltál – ház? Rendőrök? Hallucináltam? Én ezekre miért nem emlékszem?
- Én nem emlékszem – mondom idegesen. Az az utolsó emlékem az, hogy a fekete kendősök nekem támadnak majd elviszik Luciannet.
- Akkor gondolom arra sem emlékszel, hogy megöltél két embert – suttogja az apám komoran.
Hú. Szóval a szüleim megtudták. Akkor most már érthető, hogy miért néz rám mindenki ilyen furán. Tudják, hogy embereket gyilkolok. Vajon azt is tudják, hogy a maffiához tartozom?
- Megmagyarázom...- nyögöm ki, de apa nem engedi befejezni.
- Gyerünk magyarázd meg, hogy miért hagytad ott a főiskolát két éve. Magyarázd meg, hogy miért tartasz pisztolyt és kést a nadrágodban. Magyarázd meg, hogy honnan van annyi pénzed. Magyarázd meg, hogy miért drogozol. Magyarázd meg, hogy miért öltél meg két embert.
Apát még soha nem hallottam így beszélni. Ráadásul nem velem. A hangjából sugárzik a gyűlölet és a csalódottság. Pedig ez nem is az egész történetem. Ők csak a negyedét tudják a valóságnak. Ez semmi ahhoz képest amiken én már keresztül mentem. Azt hiszik, hogy csak két embert öltem meg.
Mit csinálnának ha tudnák a teljes igazságot? Amúgy is ha ezt mind tudják akkor, hogyhogy nem adtak fel a rendőrségen? Aki gyilkos az börtönbe való.
- Megérdemelnéd a börtönt, de a rendőrök nem foglalkoznak az üggyel mivel nem tudják rád bizonyítani, meg aztán totál beszámíthatatlan állapotban voltál – folytatja tovább, de nem néz a szemembe. Szóval szó nélkül tűrte volna ha becsuknak. Milyen rendes apa. Én meg még segíteni akartam a barátján.
- Mibe keveredtél Liam? - kérdezi kedvesen anya és közelebb lépked az ágyhoz. - Miért drogozol? Ha most nem találnak rád akár meg is hallhattál volna. Vagy szerinted ez jó buli ha belövöd magad lónyugtatóval?
- Lónyugtató? - kérdezem bizonytalanul. Szóval a fekete kendősök azzal lőttek meg. Akkor nem csodálkozok rajta, hogy olyan hülyeségek jártak az agyamba. - Nem vagyok őrült, hogy olyanokkal károsítsam magam.
- Pedig mégis megtetted – válaszolja a doki.
- Nem én csináltam... - mondom idegesen én ismét próbálok kiszabadulni, de megint nem sikerül. - Megtenné valaki, hogy eloldoz ettől az ágytól ugyanis nekem sürgős dolgom van – mondom keményen és a szobában tartózkodókra pillantok, de senki nem akar segíteni. - Ti pedig nyugodtan haza mehettek – fordulok a családom felé, de azok csak összenéznek.
- Liam otthon vagyunk – mondja anya csendese.
Otthon? Mégis hol van az az otthon? Ők most hozzám költöztek Londonba vagy mi?
- Ti Londonba költöztetek? - kérdezem bizonytalanul.
- Nem, Te költözöl újra haza Wolverhamptonba ugyanis...ugyanis sajnos nem vagy beszámítható – folytassa anya. Kényszerből felnevetek és azt várom, hogy nevessenek velem, de senki nem nevet velem.
Az anyám most azt mondta rám, hogy őrült vagyok? Vagy csak én hallottam félre? Biztos csak én. És azt is csak félre hallottam, hogy most Wolverhamptonba vagyok. Nekem ott nincs semmi keresnivalóm. Ugyanis meg kell mentenem Luciannet.
- Nem vagyok vicces kedvembe. Szóval engedjetek már el és Ti meg húzzatok haza Wolverhamptonba...- mondom bunkón.
- Liam az orvos szerint nem vagy beszámítható ami azt jelenti, hogy akár mikor neki támadhatsz az embereknek. A drog tönkre tette az agyadat – mondja az apám szégyenkezve.
Oké kész végem van. A családom őrültnek tart! A saját családom. - Ezért segítségre szorulsz.
- NEM VAGYOK ŐRÜLT! NINCS SEMMI BAJOM. TI VAGYTOK AZ ŐRÜLTEK AMIÉRT NEM HISZTEK NEKEM. SZÓVAL AZONNAL ENGEDJETEK EL MERT CSÚNYA VÉGE LESZ – ordítok és elkezdek rángatózni, hogy tudjak kiszabadulni. Ezt követően az orvos közelebb lépked.
- Nekem nem úgy tűnik, hogy normális vagy – mondja Ruth rossz állóan.
- TE CSAK NE POFÁZZ NEKEM BÜDÖS KURVA – vágom oda a sértő szavakat a nővéremnek. Ő elfehéredik és csúnyán rám néz, miközben az anyám a szája elé kapja a kezét. Leszarom, hogy most megsértettem. Bassza meg egy ágyhoz vagyok kötve és mindenki dilisnek tart. Az orvos ismét lép egyet felém. - MAGA MEG NE KÖZELÍTSEM HOZZÁM MERT KIRÚGOM A FOGAIT – kiabálok az orvosra és eszeveszett mozgásba kezdek, hogy tudjak kiszabadulni a fogságomból.
- Liam – kérlel anyám, de én meg sem hallom.
- ENGEM SENKI NEM TARTHAT ITT. ÚGYIS KISZABADULOK ÉS VISSZA MEGYEK LONDONBA!!! - rúgok egyet a lábammal.
De mikor ezt megteszem az orvos egyesével ki akarja tessékelni a családomat a helységből, de azok nem mozdulnak. Csak sokkolva nézik a szenvedésemet miközben én próbálok szabadulni. Miért pont engem kötöttek ehhez az ágyhoz? Én nem vagyok őrült!
- Nyugalom – szólal meg ismét az orvos és egy injekciós tűvel közelít felém. Esélyem sincs menekülni. Egy ügyes mozdulattal nyomja a kezembe én pedig tehetetlen vagyok. - Ettől majd szépe  megnyugszol – paskolja meg a takarómat. És igaza van.
Ugyanis pár perc múlva nem érzem a testem és beszélni sem tudok. Csak fekszem mint egy darab fa miközben a könnyeim csurognak és a családomra pislogok. Nyugtatót adnak mert őrültnek titulálnak. És nem mehetek el innen. Ugyanis idegbetegnek tartanak akinek segítségre van szüksége...

15 megjegyzés:

  1. Na jó amúgy én ezen most jót röhögtem:D már mint csak egy mondaton:"MAGA MEG NE KÖZELÍTSEM HOZZÁM MERT KIRÚGOM A FOGAIT"......amúgy nagyon jó:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ha te ezt röhögtségesnek tartod oké :D

      Törlés
  2. Szia!
    Díj nálam!
    http://lisaanddirection.blogspot.hu/2014/03/dij-2_17.html

    VálaszTörlés
  3. azta, de durvaa o.O nem gondoltam volna, hogy őrültként fogják kezelni és leszíjazzák... egyébként tényleg megtörtént minden vagy csak valaki belőtte és mindent hallucinált ami eddig történt?
    nagyon várom már a kövi részt :DD xoxo

    VálaszTörlés
  4. Akkor most az egészet hallucinálta? Nem is a maffia tagja?! Kérem a folytatást még fogok örülni!!!!! >.<

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. azt nem hallucinálta xD de a tagja...

      Törlés
  5. Most jutottam el arra a szintre, hogy nem biztos, hogy végig szeretném olvasni a sztoridat, mert már most érzem, hogy ez egy durva DepiEnd lesz. Utálom a DepiEnd-eket. Nem akarok annyit bőgni mint a Hate!-en! Azt is végig olvastam és egy hétig minden nap csak az járt a fejemben ezért folyton sírtam! Nem! Nem akaroooooooooom!!!!!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát akkor készítheted a zsepiket mivel durva dolgok vannak készülőben :/

      Törlés
  6. Bocsi hogy csak most komizzok de nem volt tegnap ídőm elolvasni :/// Imádom ezt a részt.Kár hogy mindjárt vége :(

    VálaszTörlés