2014. március 9., vasárnap

9.- Te már nem az a wolverhamptoni srác vagy!

Szóóóóval ahogy tegnap ígértem mostantól naponta érkeznek a friss részek :) ráadásul a történet mostmár kezd izgissé válni. Azért örülnék neki ha elmondanátok a véleményeteket :D mellesleg 1 feliratkozó és meglesz a 200 rendszeres olvasó ...woooow...köszönööööm :D imádlak titeket és pont ezért kedveskedek azzal h naponta érkeznek a frissek...óhh és nézzetek be ide is ugyanis új részek LINK
szóval komizniii, pipálni érrrrr !!!!!

- A dolog egyszerű – csapja össze a kezét Zayn izgatottan majd Louisval egyszerre felém fordulnak.
A Hyde Park kellős közepén állunk. Rajtunk kívül az ég adta világon senki nincs, de ez nem nagyon érdekel. Én jobban tartok a közelgő események miatt. Tíz perc múlva találkoznom kell Ricardóval egy közeli klubban. Á, kicsit sem félek. Csak a szívem majd kiugrik a torkomból.
De végig kell csinálnom. Muszáj a családom és a srácok miatt. Azért remélem, hogy Zayn és Louis tényleg tudják a dolgukat. Alig pár óra alatt kellett kitalálnunk valami tervet.
Egy tervet miszerint senki nem fog rájönni arra, hogy én mit is csinálok egy kihalt klubban azzal a fazonnal, akit a Főnök égen- földön keres.
Még most is eléggé csodálkozok rajta, hogy Ric olyan hamar bele ment a találkozóba. Nem tudom, hogy az apám miatt- e. Szerintem csakis miatta bízik bennem. De vajon akkor is bízni fog bennem ha megtudja, hogy kinek is dolgozok valójában? Az már egy hatalmas kérdés.
Vicces mert egy volt maffiával van találkozóm. Egy pont olyan emberrel mint most a Főnök. Aki egy csomó embert nyírt ki ok nélkül. Kérdés, hogy velem mit fog csinálni ha megtudja az igazat.
Mi van akkor ha még most is előszeretettel végez ki embereket? Lehet, hogy begurul és engem is kinyír mivel a volt társának dolgozok.
Na az szívás lenne. Én segíteni akarok neki, Ő meg lehet, hogy hátba szúr mivel átverve fogja érezni magát.
- Zayn ez a dolog kicsit sem egyszerű. - csóválja a fejét idegesen Louis miközben az alsó ajkába harap. A nagy sötétségben is észre veszem ahogy rémülettől csillognak a szemei. Muszáj volt mint a hármunknak talpig feketébe öltöznünk? Habár Louis nincs talpig feketében, ugyanis a fején lévő sapka piros. Az a sapka amit soha nem venne le a fejéről. Szerintem még meghalni is abban fog. - Ha valamit elszúrunk, vagy ha valaki lehallgatott akkor a Főnök mind a hármunkat megöl. Ha nem is mind a hármunkat, de Liamet tuti amiért megpróbálta átbaszni! - magyarázza keményen és egyik lábáról a másikra áll.
Zayn rezzenéstelen arccal hallgatja, majd a szájában lővő cigit kiveszi és egy hanyag mozdulattal a földre dobja és összetapossa a csikket.  Hát Louisnak igaza van. Ez a terv kicsit sem egyszerű és akár mikor lebukhatunk. A Főnök kiszámíthatatlan. Lehet, hogy most is megfigyeltet.
- Muszáj neked mindig mindent túlreagálnod? - fújja ki a füstöt Zayn és rosszálló pillantást vet a kék szemű srácra. - Nézz rá Liamre, mindjárt összepotyog itt a hülyeséged miatt!
- Nem is vagyok rosszul! - mondom felháborodva mielőtt még egy kis nyuszinak titulálnának. - Csak túl akarok lenni ezen az egész szarságon. És persze élve akarok kijönni abból a kibaszott klubból. - hangon eléggé furán cseng, szóval inkább lesütöm a szemeimet és elkezdek egy kaviccsal játszani a jobb lábammal. Régebben a fociban szoktam levezetni a feszültséget.
Nem hiába akartam lenni foci edző. Milyen jó lenne ha sikerült volna az elképzelésem. Akkor most nem kéne egy baszott sötét erdőben álldogálnom és egy tervet szövögetnek éjjelek éjjelén.
- És ki is fogsz jönni, ugyanis mi is itt vagyunk és segítünk...vagyis próbálunk. - próbál nyugtatni Louis, de mielőtt tovább tudna beszélni a hülyeségeiről, Zayn egy csúnya nézéssel belé fojtsa a szót.
- Szóval akkor most szépen bemész abba a klubba – indul meg Zayn a sötét ösvényen én pedig felzárkózok mellé, hogy halljam a mondandóját ugyanis mindent biztosra akarok tudni. - Szerintem Graham nem fog késni és ha jól sejtem álcázva lesz, úgyhogy várd meg míg Ő keres meg. Ha ez megtörténik egy eldugott asztalhoz üljetek le és halkan beszéljetek és próbáljatok semmi személyeset nem mondani. Viszont az lenne a legjobb ha rögtön a lényegre térnél, hogy minél előbb tudj elhúzni a helyszínről.
- Pontosan – bólogat Louis fontoskodva. Ez így tök egyszerű. Csak leülünk egy asztalhoz és elmondom neki, hogy mi a hézag majd amilyen gyorsan csak tudok lelépek. - Addig én és Louis az ajtóban fogunk állni feltűnőmentesen és ha valami szokatlan dologra leszünk figyelmesek akkor rögtön szólunk neked, hogy baj van.
- Igen, de ha ilyen megtörténik akkor hagyj mindent a fenébe, ülj rá a motorodra és tűnj el a helyszínről amilyen gyorsan csak tudsz. Eszedbe se jusson velünk foglalkozni. - veszi át a szót ismét Zayn. Így bele gondolva ez veszélyesnek hangzik mint amit én képzeltem.
- Azt akarjátok, hogy hagyjalak ott titeket a Főnök embereivel? - kérdezem ellenkezve ők pedig bólogatnak. - Kizárt dolog!
- Liam mi ketten vagyunk! Tudunk egymásnak segíteni, de Te egyedül leszel szóval nagyobb veszélyben vagy. - mondja komoran Louis és tudom, hogy kár ezen veszekednem.
Ő és Louis már mindent kiterveltek együtt és tudják, hogy mit kell csinálniuk. Szóval nekem bele kell törődnöm az elhatározásukba. Ha azt mondták, hogy hagyjam ott Őket, akkor ott is fog kellenem hagyni őket. Basszus, de azt nem szívelném el ha miattam kerülnének bajba.
- Oké. Elhúzok onnan és nem foglalkozok veletek. - mondom végül, de kicsit sem boldogan. - De ilyen úgysem fog megtörténni mivel senki nem tud erről a titkos akcióról. - mondom és próbálom meggyőzni magam arról, hogy tényleg semmi baj nem lesz.
- Nem lesz semmi baj – mondja Zayn egyszerűen és a klub felé bök ahol pár ember lézeng.
Mélyen kifújom a levegőt és még utoljára ránézek a srácokra. Azok csak elmosolyodnak és háton veregetnek majd elindulok.
Út közben megigazítom a dzsekim gallérját, majd a fejemen lévő sapkát hátra felé fordítom és úgy nyitom ki az ajtót.
Rögtön megcsap a cigi és az alkohol illata, miközben a háttérben számomra ismeretlen zene dübörög. Körbe nézek, de Grahamnak még csak a nyomát sem látom. A farmer nadrágomból elő húzom a telefonomat, hogy megnézzem hány óra van. Pontosan éjfélt üt az óra.
A telefonomat vissza csúsztatom a zsebembe majd elindulok a közeli pult felé. Egy ügyes mozdulattal felülök a bár székre és a zene ritmusára elkezdem mozgatni a lábam. Egy pincérlány fordul felém mosolyogva és mikor megkérdezné, hogy mit kérek, valaki megérinti a vállamat.
Rögtön hátra fordulok és szembe találom magam egy fekete szempárral. Ismerős a számomra, viszont az arc már nem annyira. Hatalmas orr, beesett arc, borostás arc, pár vágás nyom az arcon.
Ő  lenne Ricardo Graham? Az a Ricardo Graham aki még az apámnál is jobban szerette a hasát? És most itt áll mellettem mint egy csontváz? Ez lenne az a férfi? Kizárt dolog! Mégis mi történhetett vele az elmúlt évek alatt, amitől ennyire tönkre ment? Egyszer láttam, de akkor kétszer akkora volt mint most. Ráadásul nem volt ilyen sebhelyes arca. Ezek olyan sebek amik soha nem fognak eltűnni az arcáról. És ezt magamról tudom. Fél éve mikor elkapott egy csapat drogdíler, úgy agyon vertek, hogy a derekamon azóta is ott éktelenkedik egy hatalmas vörös folt.
- Öhmm...maga Ri..- de mielőtt be tudnám fejezni a kérdésemet a számra tapassza a tenyerét és lepisszent miközben riadtan pislog körbe. Igen, biztos, hogy Ő az. Hisz nem akarja, hogy kimondjam a nevét.
- Eszednél vagy Te? A halálomat akarod vagy mi ? - hajol az arcomhoz olyan közel, hogy a leheletét a pofámon érzem. Undorító. Ha nem hajolt volna ilyen közel hozzám akkor is megértettem volna.
- Oké, oké! - emelem fel a kezeimet védekezés képen és hátra felé húzom a fejem, hogy tudjak elszakadni a közelségétől. - Csak biztosra akartam menni. - teszem még hozzá.
- Te vagy Geoff fia, igaz? - mér végig tetőtől talpig. Félve, de bólintok egyet.
Én legalább hasonlítok a tizenkilenc éves kori önmagamhoz. Azóta csak megizmosodtam és a hajam lett rövidebb, na meg enyhén borostás lett az arcom. De a kisfiús arcom még mindig megmaradt.
- Ja – bólintok egyszerűen.
- Mit akarsz Tőlem. Pont Te? - húzza össze a szemöldökét kérdően és gyanakodva méreget.
Kicsit sem úgy beszél hozzám mintha annyira örülne nekem. Lehet, hogy tudja kinek dolgozok? Kizárt dolog. Honnan tudná, hogy én is a maffia tagja vagyok? Habár tudhatja. Hisz mikor én még a bandába kerültem, Ő is a Főnök társa volt. De nem kellene neki tudnia, hogy én is a maffia tagja vagyok. Ha a csapatba egy új ember kerül arról nem nagyon tudnak mások. Meg aztán nem is nagyon érdekel senkit sem.
- Esetleg nem ülhetnénk le valami nyugisabb helyre? - kérdezem halkan és az előttünk álló pincérlányra pislogok, aki pont akkor törölget egy poharat és pont előttünk. Szóval ha nagyon akar minden mondatot tisztán tud hallani ami nagyon nem biztonságos.
Ricardo először elgondolkodik és elkezdi az állán lévő borostát simogatni, miközben a két szemem közé néz. Nem pislogok és próbálok tök természetes maradni. Gyanakodik ami azt jelenti, hogy nem bízik bennem! Bassza meg. Ha tovább húzza az időt le fogunk bukni.
Érzem, hogy le fogunk bukni. Az én előérzetem pedig jó. A főnök mind kettőnket ki fog nyírni.
Graham végül bólint egyet és elindul az egyik eldugott sarokban. Rögtön követem majd leülök vele szembe. Sötét van és még a zene is halkabban szól a helyen. Olyan mintha hirtelen egy másik klubba cseppentünk volna.
Kezeimet felteszem az asztalta és épp azon vagyok, hogy mondjak valamit, de Ő megelőz.
- Tudom, hogy Hectornak dolgozol, úgy ahogy azt is tudom, hogy Ő küldött – magyarázza fagyosan az én állam pedig a padlón landol.
Szó szerint tátva maradt a szám a mondatától. Először hirtelen azt sem tudtam, hogy ki az a Hector. De aztán rájöttem, hogy Hector az a Főnök szóval a maffia vezető. Legalább most már tudom az eredeti nevét. Hisz a Főnök nem igazi név. Másodszor pedig azon lepődtem meg, hogy honnan tudja azt, hogy a Főnök küldött? Én rólam miért tud mindig mindenki mindent? Ez nem igazság!
- Az igaz, hogy neki dolgo...- kezdem el mondani, de befejezni sajnos nem tudom, mivel Ricardo egy adott pillanatban nekem ugrik és egy kést szorít a torkomhoz. Olyan hirtelen hajolt át az asztalon, hogy esélyem se volt elugrani. Ráadásul az egész testével rám nehezedett így még csak mozdulni sem tudtam.
Lesápadok az ajkaimat összepréselem és csak az ezüst késre tudok koncentrálni aminek a fájdalmát hamarosan meg is érzem a torkomon. Kést fogott rám! A legjobb haverja fiára.
- Itt van igaz? - ordítja az arcomba és minél jobban szorítja a kést a torkomhoz. Remegek és hunyorogva figyelem az arcát. - HOL VAN!!! - üvölti.
- Ne..ne..nem tudom – nyögöm ki nagy nehezen a szavakat, de Ő csak gúnyosan felröhög. - Senki nem tudja azt, hogy most itt vagyok. Én akartam magával beszélni mert segíteni szeretnék. - nyögöm ki hörögve a szavakat. Minél kevesebb levegőm van és már azt is érzem ahogy a kés vágásából lassan feltörik a friss vér. - Igazat beszélek! - teszem még hozzá suttogva és becsukom a szemeimet. Érzem, hogy Ricardo keze megenyhül.
- Segíteni akarsz nekem? Mit tudsz kölyök? - kérdezi ingerülten én pedig kinyitom a szemeimet mikor megérzem, hogy már nincs olyan közel a kés a nyakamon. Igaz Graham még mindig túl közel van hozzám, de azért már még sem félek annyira.
- Elég sok mindent. - nyögöm ki végül. Graham összehúzza a szemöldökét és összeszűkített szemekkel vizslat.
- Ha hazudsz és Hector emberi itt vannak, rögtön megöllek. És nem fog érdekelni, hogy Geoff fia vagy. - mondja végül majd vissza ül a helyére és onnan mered rám.
Mikor ez megtörténik  végig simítok a nyakamon ahol rögtön megérzek egy eléggé mély vágás nyomot. Mikor ez megtörténik elemelem onnan a kezem és az arcom elé emelem. Az ujjaimon piros vér éktelenkedik. Az én vérem! Ez az őrült majdnem kinyírt engem!
- Majdnem megölte a legjobb barátja fiát! - mondom felháborodva idegesen.
Ricardo felnevet és széttárja a kezeit. Ez a férfi nem normális. Pont olyan őrült mint a Főnök. Nem csoda, hogy társak voltak. Mind a kettő egy idegbeteg gyilkos.
És ez az ember az apám haverja! Ez nem normális dolog. Az én apám egy ilyennel jár halászni, meg a faszom tudja, hogy mit csinálni.
- Nem, én majdnem megöltem Hector egyik emberét. Te az én szemembe nem Geoff fia vagy – csóválja meg a fejét és egy kicsit rosszul esnek a szavai. - Az a Liam eltűnt mikor Te beléptél a maffia bandába...
Arcom megremeg és nem szólok semmit. Szégyenkezve lesütöm a szemeimet és egy gombóc keletkezik a torkomon.
Ricardo most megmondta az igazat a szemembe. Én már tényleg nem az a fiú vagyok. Igaza van. Az én életem akkor megváltozott mikor akkor este megláttam Zaynt és Louist abban az erdőben.
Ha a régi önmagam lennék, akkor már rég nem csinálnám ezt. Nem ölnék embereket.
Na várjunk csak. Dehogyis nem vagyok a régi. Ha egy vérbeli gyilkos lennék akkor most nem ülnék itt Vele és nem próbálnák segíteni rajta. De én itt ülök és kockára teszem az életemet az Ő élete miatt.
Akkor mégsem vagyok olyan gonosz és szívtelen...


20 megjegyzés:

  1. Szia :)
    nagyon tetszik és már alig várom a kövi részt :P
    puszi♥

    VálaszTörlés
  2. Húúú de izgi :33
    Nagyon kiváncsi vagyok mi lesz a folytatásban..!! :)
    Csók xoxo
    Nessa

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jóó!! :) gyorsan kövit!

    VálaszTörlés
  4. Izgi $ Már nagyon vártam hogy megírd.KÖVETELEM hogy mihamarabb hozd a részt :))

    VálaszTörlés
  5. Egy percnyi szívroham után megnyugodtam, hogy az egyetlen életben marad :DD Nagggyon jó rész lett , csak így tovább :3 Kíváncsi vagyok, hogy mit hozol ki belőle. Nagyszerű írónő vagy , ki kéne adnod egy könyvet! De komolyan! :)

    Ölel: Betti♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nehhhhhh xD ilyeneket ne írj...nem vagyok jó :D

      Törlés
  6. Szia! Meglepi nálam :) katt http://thebadboy-liampaynefanfic.blogspot.hu/2014/03/dij-1.html ;)

    VálaszTörlés
  7. nagyon tetszett!!:D
    vagy 7-szer kezdtem el olvasni, és soha sem tudtam hol tartok, mert mindig megzavart valaki/ valami :D xD
    Nagyon jó, várom a kövit! :D

    VálaszTörlés
  8. Imááááááádom! *-----*
    Liam, kis esetlen. :3 Olyan aranyos amikor fél. :3
    Remélem, hogy nem kerül a főnök előtt túl nagy bajba. :/
    Örülök, hogy naponta hozod mostantól a részeket. :3
    Várom a kövit! :3
    Puszi! xXx
    Reni

    VálaszTörlés