2014. július 20., vasárnap

/ Ötödik rész /

Mivel az előző részhez jó sok komit kaptam, gondoltam ma is megleplek titeket egy friss résszel :D igaz ez olyan kis nyugodt töri, de igérem a következő megint izgi lesz ;) komizni még mindig érrrr


/ 2011. 9. 1 /
/ Liam Payne /

- Szerinted menni fog? - ül le mellém Zayn, miközben én kifáradva vetem le magam a betonra és egy kendővel elkezdem törölgetni a koszos kezem. Izzadok és totál ki vagyok fáradva, ugyanis kora reggel óta a Malik család elhagyatott garázsában nyomulok és azon fáradozok, hogy tudjam beinditani az öreg Malik papa régi Mustangját. A vén tragacs pár éve felmondta a szolgálatot és azóta ebben a dohos garázsban rozsdásodott. A legrosszabb pedig az, hogy még csak Zayn sem tudott ennek a csoda járgánynak a létezéséről. Puszta véletlen volt, hogy tegnap ráakadtunk. Ugyanis Zayn anyukája épp nagytakaritást végzett a házukba és az összes fölös kacatot egy dobozba rakta, majd megkérte a fiát, hogy vigye már ki a garázsba amit már úgy sem használnak. És mivel én olyan jó barát vagyok természetesen segitettem Z-nek. Igy történt az, hogy kikötöttünk a garázsba ahol ott lapult letakarva a nem használt Mustang. Kétség sem fért bele, hogy mi lesz a kocsi jövője. Rögtön megegyeztünk, hogy helyre pofozzuk akár mibe is fog kerülni.
Hajnali öt órakor keltem és az első utam rögtön ide vezetett. Z már itt volt és nagyban porolta le a járgányt. Én pedig mint egy tapasztalt autószerelő, neki kezdtem a motor megjavitásának. Először azt hittem, hogy könnyű dolgom lesz. De mikor elfojt az olaj és a gyertyák is kiégtek, rájöttem, hogy tévedtem. De nem adtam fel, ugyanis az nem én lennék. Pláne nem akkor ha autóról beszélünk. Nekem a motorok és az autók, na meg a versenyzés az életem. Ha tehetném egész nap csak száguldoznák. Az én életem a sebesség, én erre születtem.
Azonban a családomnak ez az ötlet nem tetszik. Sőt az apám előtt még csak ki sem szabad ejtenem azt, hogy autóversenyző szeretnék lenni. A szemében én mérnök vagyok aki majd átveszi a helyét a hivatalban. Szörnyű egy élet elé nézek. El sem tudom magam képzelni mérnökként. Néha bele szokom magam képzelni az apám életébe. Öltöny, aktatáska, időhiány. Ez az Ő élete, vagyis a szöges ellentétem. A ruháim nagy része lyukas. Mindenhonnan elkések és rendetlen vagyok. Az egészben pedig az a legviccesebb, hogy gazdag vagyok és előre meg van irva a jövőm. Csak azért mert Payne vagyok. A nevem miatt kényszeritenek bele olyanba amit nem is akarok. És ha nem csinálom azt amit kell, az apám még képes lenne kitagadni. Nem normális egy család vagyunk az már biztos. Persze a szüleim mindenben tökéletesek akarna lenni. Kérlek, mégis miben tökéletesek? Abban, hogy nem tudtak csinálni még egy gyereket, ezért kénytelenek voltak örökbe fogadni Zorát?
Félre értés ne essék, imádom a kishúgomat és ez igy van jól. Számomra olyan mintha az igazi testvérem lenne, mert az is - átvitt értelembe. A családhoz tartozik és úgy is viselkednek vele. Benne van a végrendeletbe meg minden.
 Én csak egyszerűen az apámat nem értem. Ő parancsolgat nekem, meg mondja azt, hogy muszáj tökéletesnek lennem, mikor Ő sem az. Nagyon nem az. Miatta kell állandóan titkolóznom. Ha megtudná, hogy a szabadidőmben a város melletti elhagyatott bánya telepen versenyzek rozoga kocsikkal és motorokkal a haverjaimmal, szerintem Zora helyett én lennék az új árva a családban. Hatalmas botrány lenne ha ezt megtudná, vagy pedig az, hogy nem akarok egyetemre menni. Inkább nyitnék Z-vel egy autókereskedést. Nappal autókat javitanék, éjszaka pedig versenyeznék hatalmas tétekkel. Szép álmok. De ez soha nem fog megtörténni a való életben. Én épitész mérnök leszek és ostoba házakat fog kellenem tervezni, miközben unalmas emberekkel fogok tárgyalni.
Ez az én jövőm. A kibaszott unalmas jövőm, amiben már harminc éves koromba őszülni fogok és sörhasam lesz, fánkot fogok minden reggel zabálni, miközben titkárnők fognak utánam futkosni, majd mikor késő délután haza érek és le fogok akarni pihenni, nem fog megtörténni ugyanis öt kölyök fog orditani, miközben az unalmas - szintén mérnöki egyetemet végző - feleségem hozzám sem fog szólni, ugyanis a magazinjával lesz elfoglalva.
Szörnyű jövő elé akar engem vetni az apám. Én nem akarok igy élni. Azt akarom, hogy az életem izgalmas legyen és minden nap történjen valamilyen hihetetlen dolog amire majd jó lesz egyszer visszaemlékezni.
- Mindjárt meglátjuk - állok fel a betonról miközben a kezembe tartott kendőt hanyagul a farmerom hátulján lévő zsebbe nyomom, és úgy indulok el a volán felé. Beülök a szűk ülésre, de az ajtót nyitva hagyom, mire pár másodperc múlva Zayn könyököl és onnan néz be rám.
A kulcsot elforditom a motor pedig felbőg, de nem úgy ahogy én szeretném. Beharapom az alsó ajkam, majd egy kis gázt adok. A lábammal elkezdek a pedállal játszani és ezentúl az autó úgy szól mint egy versenyautó. Z szemei felragyognak és hatalmasat kurjant. Boldog amiért sikerült megszerelnünk a nagyapja régi Mustangját. Számára ez az örökség és minden áron ezzel akar mutatkozni. Amit meg is értek hiszen ez egy Mustang ami milliókba kerül.
- Menjünk vele egy kört. Sőt inkább hozzuk össze a bandát és szervezzünk egy spontán versenyt a bánya telepen. Dögös csajok, pia a tét pedig mondjuk...- kezd el tervezgetni Z, de én elforditom a kulcsot az autó pedig megáll. Tekintetem az égre vonul ahol a Nap már levonulóban van. Vagyis azt jelenti, hogy az apám bármelyik percben haza térhet vacsorázni. Számára szent dolog a családi vacsora ahol mindenkinek ott kell lennie. És mivel nem szeretném megint a bunkó képét nézni, jobb lesz ha haza megyek.
- Most nem lehet. Haza kell mennem - húzom el a számat és szállok ki az autóból majd csukom be az ajtót.
- Ne csináld már. Tiéd lenne az első kör - mondja és rám kacsint. Ismét az autóra nézek sóvárogva. Tuti, hogy ezzel a szépséggel rögtön nyernék az - az érzés pedig elképesztő. De ha most rábólintok akkor megint hazudnom kell a szüleimnek, hogy hova megyek az éjjel. Mert az igazat nem mondhatom el.
- Oké - pacsizok le vele vigyorogva, majd lehajolok a deszkámért és elhagyom a koszos garázst. Mikor kiérek a nyilt útra a gördeszkámat ledobom az útra én pedig ráugrok, majd meglököm magam és elindulok haza fele.
Mikor bekanyarodok az utcánkba a neonok akkor nyitódnak fel én pedig sietősebbre fogom a dolgok. A házunk előtt megállok, majd lehajolok a deszkámért és elindulok befele. A kert ki van halva, viszont bent szinte az összes ablak világit. A deszkámat ledobom a lépcső elé majd kettesével szedem a lépcsőfokokat és jelzés nélkül nyitok be a bejárati ajtón. Halk beszélgetés hallatszik a konyha felől ami azt jelenti, hogy a család nagy része ott van. És mindjárt én is csatlakozok közéjük, pedig nem akarok. De nincs mit tenni.
Mély levegőt veszek, majd elindulok és ahogy tippeltem mindenki az asztalnál ül. Zora melletti hely üres, ugyanis az - az enyém. Örülnék neki ha most láthatatlan lennék, ugyanis nem birom mikor az apám ilyen tekintettel áld meg.
- Milyen napod volt? - simogatja meg anya a fejem miközben egy tányért tesz le elém. Csak megbillentem a fejem, ugyanis nem merek felnézni a tányéromból. Érzem Zo gyanakvó nézését, majd hirtelen megakad a szemem a karomon lévő olaj folton. Basszus nem mostam le magam rendesen. Gyorsan lekapom a bal kezem az asztalról nehogy véletlenül apa észre vegye. Megbizok a húgomban szóval tudom, hogy nem most fog kérdezősködni. Viszont amint kettesben leszünk előkap és faggatni fog. De belőlem nem húz ki semmit. Imádom Zot és megbizok benne, de ezt nem értené meg. Soha nem fogja tudni felfogni, hogy mit jelent számomra az autó és a versenyzés.
- Már megint annál a Malik gyereknél voltál igaz? Ezerszer elmondta, hogy nem szeretem ha vele mutatkozol. Mindenki tudja a városban, hogy Izraelből menekültek ide és félig muszlimok. Az apja még igy is mindig bujkál, az anyja pedig alig birja eltartani a négy gyerekét - a kezemben tartott villát jobban megszoritom, az ajkamat pedig beharapom, nehogy véletlenül vissza merjek szólni a drága apámnak. Számára Zayn soha nem felelt meg ugyanis minden nem angol személyt utalt. És Zayn Malik határozottan nem volt igazi angol, hanem muszlim volt. De ez engem soha nem érdekelt. Z-nél jobb barátot nem is kivánhatnék magamnak. Arról pedig nem tehet, hogy az apjának bujkálni kell, úgy ahogy arról sem tehet, hogy az anyja szinte egész álló nap dolgozik, hogy tudja eltartani a gyerekeit. Jobb életük van mint nekem. Szeretetben élnek. És soha senki nem mondja meg neki, hogy mit csináljon. Azt csinál amit szeret. - Mellesleg remélem összepakoltál már. - teszi még hozzá és hirtelen még az étvágyam is elmegy.
Az egyetem! Francba, holnap kora reggel indulok Londonba ugyanis kezdődik a suli. Ahova én nagyon nem akarok menni.
- Hova kell neki összepakolni? Csak nem kirándulni megyünk? - kérdezi izgatottan a mellettem ülő Zo és hol rám néz, hol pedig apára. Az asztal másik végén ülő anya, pedig lesápad. Igen, a húgom nem tudja, hogy holnap elköltözök otthonról. Nem az én ötletem volt. Soha nem akartam Londonba járni egyetemre ugyanis onnan csak pár havonta tudok haza jönni. Én pedig szeretek otthon. Hisz itt van mindenem. A barátaim, a családom és Zora. Lehet tizenöt éves, de még mindig úgy érzem, hogy meg kell őt védenem a parasztoktól. A suliban sokan bántják mivel a városban tudják, hogy igazából árva gyerek és ezért sok diák ciki. És ha én most elmegyek Wolverhamptonból akkor nem lesz ki megvédje. Szenvedni fog az apánk hülyesége miatt.
- A bátyád holnap kezdi meg alakitani a jövőjét. - mondja büszkén apa mire én felhorkantok. Vagyis az Ő jövőjét kezdem el alakitani, ugyanis én nem akarok mérnök lenni és a hivatalban dolgozni, Londonba meg pláne nem akarok elköltözni. Az nem az én életem lesz, hanem az övé. Azt akarja, hogy önmagára hasonlitsak.
- Én ezt nem értem - mondja értetlenül Zo és segélykérően rám néz. Nem akarom neki elmondani az igazat. Képtelen vagyok neki elmondani. Én kértem meg anyát, hogy ne szóljon neki, mert tudtam, hogy össze fog törni lelkileg.
- Liam holnaptól a londoni épitész mérnöki egyetem egyik hallgatója lesz - a lány hirtelen elfehéredik, kezéből kiesik a villa, nem pislog és szerintem még levegőt sem vesz. Csak bámul az apánkra úgy mintha egy szellemmel szemezne. A franca! Nem igy kellett volna neki megtudja. Na, jó titkon abban reménykedtem, hogy valami történni fog holnapig és nem kell elmennem, neki pedig nem kell semmit mondanom.- Hát nem csodálatos? Végre önálló életet lesz. Új embereket fog megismerni, saját lakása lesz...
- De az. Elképesztően csodálatos - tér észhez a húgom, de nem néz rá senkire. A hangja halk és tele van csalódással. Meg akarom simitani a hátát és magamhoz akarom húzni, de mielőtt bármit tudnék csinálni, feláll az asztaltól. - Ha nem haragszotok meg én most felmegy a szobámba és lefekszem. - mondja halkan, de a nyakamat merem rá tenni, hogy sir. De nem látom az arcát mivel a szőke haja az arcába lóg. Sietős léptekkel hagyja el a konyhát, majd már csak azt hallom ahogy becsapja a szobája ajtaját.
Mérges vagyok az apámra és az anyámra is. Tudják jól, hogy nem akarom ezt az egészet. És most még Zorát is megbántották a hülyeségük miatt.
- Szemetek vagytok! - vágom le idegesen a villámat, majd mielőtt apa le tudna kiabálni amiért megint neveletlen voltam, követem a húgom példáját és elhagyom a konyhát. De nem a szobámba megyek.
Megállok Zo szobájának ajtaja előtt, majd lágyan kopogok, de mikor nem kapok választ benyitok. Az ágyán fekszik hason, miközben fejét a párnáiba fúrja. Egy kedves mosoly jelenik meg az arcomon és becsukom magam után az ajtót majd elindulok az ágya felé.
Igazából az egész házból legjobban az Ő szobáját szerettem mivel ez volt a leghangulatosabb és áradt innen a szeret. Talán lehet azért mert a falakat olyan képekkel rakta tele amik jó pillanatokat örökitette meg. Elég volt csak ránézni egy képre máris mosolyoghatnékom támadt kedvem.
Lassan elindulok a húgom ágya felé, majd mikor kellő közelségbe érek rögtön mellé mászok. Ezt mikor Zo megérzi, felkapja a fejét a párnák közül és szembe találom magam a kisirt szemeivel. A szivem hasad meg ahogy az arcát nézem. Kevésszer láttam Őt sirni, ugyanis utálom, ezért mindig arra törekszem, hogy ne sirjon.
- Miattam mész el igaz? - kérdezi zokogva, mire én kiseperem a hajszálait az arcából és megcsóválom a fejem miközben végig simitok a puha arcán. Mégis miért mennék el miatta? Hisz Ő itt az egyetlen akit tényleg szeretek. - Azért mert pár hónapja megláttak pucéran és Clairrel a farkadon röhögtünk igaz? Pedig csak hülyéskedtünk! Soha nem nevetnélek ki téged, hisz Te vagy ebben a házban a legfontosabb a számomra. Jobban szeretlek mint anyát meg apát. - ismét felzokog én pedig közelebb csúszok hozzá majd magamhoz húzom és annyira szoritom magamhoz amennyire csak tudom. Fejemet a nyakába fúrom, miközben Ő az arcát a mellkasomba. A hátát simogatom és apró puszikat nyomok a nyakára, hogy végre nyugodjon meg és verje ki ezt a hülyeséget a fejéből.
Soha nem haragudtam még rá. És akkor sem mikor véletlenül meglátott meztelenül. Na jó, kényelmetlenül éreztem magam, de mikor meghallottam, hogy miről beszélnek Clairrel elkapott a röhögés. Ugyanis azt vitatták meg, hogy mekkora a gyikom. De hát kislányok és most kezdenek serdülni.
- Most komolyan szerinted ilyen miatt mennék el? - kérdezem kuncogva és elhúzódok a nyakától, hogy tudjak a szemébe nézni.
- Lehet, hogy kényelmetlenül érzed magad és most azt gondolod, hogy a menekülés a legjobb dolog. De előlem nem kell menekülni. Mostantól megigérem, hogy mindig kopogni fogok, csak könyörgök ne menj el. - és azzal ismét elsirja magát majd a nyakamba borul én pedig csak a hátát simogatom.
- Nem a Te hibád Zo - mondom keményen. - Tudod jól, hogy apa már évekkel ezelőtt eldöntötte, hogy majd én fogom átvenni a helyét a hivatalba. Pont ezért iratott be a mérnöki egyetemre. És mivel mindig tökéletes akar lenni ezért küld el Londonba, mivel állitása szerint az a legjobb egyetem. Pedig az igazság az, hogy azért London, mert Andy is oda jár. - Andy az egyik unokatesónk aki két évvel idősebb Tőlem. Nagyapa pedig majd összecsinálta magát mikor kiderült, hogy felvették a legjobb mérnöki egyetemre Londonba. Ezért kérdés sem volt, hogy én hova fogok járni.
- Akkor mindehogy itt hagysz? - néz a szemem közé szomorúan.
- Minden hónapban haza fogok jönni. És amit elvégzem az egyetemet veszek egy házat ahol csak ketten fogunk élni. Hisz mi vagyunk a világon a legjobb testvérek. - kacsintok felé, de a testvérek szó hallatán csak meghúzza a száját. Engem nem érdekel, hogy nem a vérszerinti tesóm. Számomra olyan és örökre az is marad. Az én kicsi húgocskám aki mindig mellettem lesz.
Vissza fekszik az ágyra és én is mellé fekszek miközben átkarolom a derekát Ő pedig a mellkasomra fekszik. Aprócska testére úgy vigyázok mintha az életem múlna rajta. Imádom Őt és ezen senki és semmi nem tud változtatni...



52 megjegyzés:

  1. Gyík , ezen a szón még mindig röhöghetném támad xd hehe :DD Jó lett és pfúúúj ilyen apát és már rég a képébe borítottam volna az epres pitét, nem...talán még se mert az túl édes hozzá, de lehet édessé tenné :DD haha :DD hamar kövit asszony! :D

    Ölel: Betti♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. istenem Te láááááááááány xD

      Törlés
  2. Fantasztikus ez a történet. Nagyon-nagyon tetszik, hogy tudsz te ilyen jókat kitalálni? Várom a következő részt, puszi :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. gőzöm sincs xD szerintem nem olyan jó

      Törlés
  3. Csodás. Olyan kis cukik. És Liam is az volt amikor azt mondta hogy együtt fognak lakni.
    xx Ana

    VálaszTörlés
  4. Ebbol latszik hogy a penz nem boldogit. En mar reges regen leleptem volna a helyukben csak akkor mibol elnenek? :/
    nagyon szuper tortenet szerintem. Varom a kovit :))

    VálaszTörlés
  5. Hát..az apja egy bunkó. Jó, lehet jó életet akar a fiának, de azért a vágyait is figyelembe vehetné. Liam megint ari volt :D Siess a kövivel :)

    VálaszTörlés
  6. Ez gáz hogy megtervezik a jövődet

    VálaszTörlés
  7. A 4. részben azt hittem h Li és Zo összejönnek de most nem hiszem (kissécsalódottfej) de ez a rész is tökéletes mind az összes <3
    BB:)

    VálaszTörlés
  8. Szia. Aki ilyen fantasztikusan ír, az megérdemel érte valamit :) Nézz be hozzánk, vár egy kis meglepetés.
    http://sinisterlarrystylinson-hu.blogspot.hu/p/dij.html
    Puszi, Sam.

    VálaszTörlés
  9. Mikor jön a kövi?

    VálaszTörlés
  10. Szerintem össze fog jönni Liam és Zo
    :-) Várom a kövit de már nem tudok várni

    VálaszTörlés
  11. Kövit akarok de nagyon gyorsan mert elvonási tüneteim vannak ;-)

    VálaszTörlés
  12. Imádom a történeteidet

    VálaszTörlés
  13. Nemrég találtam rá a blogodra és elolvastam az összes történeted 2 nap alatt.Már nagyon várom a kövit és siess vele mert már akarom olvasni.

    VálaszTörlés
  14. Nagyon tehetséges vagy és így tovább. Következőt.

    VálaszTörlés
  15. Szuper lett ez a rész is.Ez azért durva hogy megtervezik a jövődet. Remélem lesz még jó sok rész. És a kövi vicces lesz. ;-)

    VálaszTörlés
  16. Kövit akarok de most azonnal ;-)

    VálaszTörlés
  17. Mikor jön a kövi?

    VálaszTörlés
  18. Egyre jobbak a történeteid

    VálaszTörlés
  19. Nagyon nagyon imádtam ;D azt a Mustangot én is szívesen vezetném..
    A szüleiket pedig legszivesebben élve eltemetném(kicsit durva, de igaz)
    Szegény Zo, sajnálom hogy ilyen helyzetbe került, de jön Liam és megmenti xD
    Nagyon várom már a következő részt,remélem hamarosan hozod! *.^ xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. honnan tudod h Liam megmenti ?? egyáltalán mitől kéne megmentenie ?? xD
      szegény szüleik :P

      Törlés
  20. Mennyi időközönként hozod a részt?

    VálaszTörlés
  21. Sosem csalódok benned mindig nagyon jó részeket írsz.Hozd gyorsan a kövit imádom

    VálaszTörlés
  22. Csúcsszuper lett megint mint mindig ;-) :-)
    kövit gyorsan

    VálaszTörlés
  23. Hány naponta hozol részt?

    VálaszTörlés
  24. 1 nap 30-szor megnézem hogy van e új rész. De nincs:-( :'(

    VálaszTörlés
  25. Mikor jön a kövi rész?

    VálaszTörlés