2014. november 11., kedd

' 13.- Reggeli

Hellóóóó!!! Nem tudom h észre e vettétek, hogy naponta vannak részek, mert Ti valahogy nem mutattok nagyon nagy lelkesedést ez ügyben -.- aki pedig azt hiszi, hogy ezzel a történetemmel vége a blognak az téved...azért kell befejeznem hamarabb, mivel jövő hét kedden koleszt váltok és nem tudom, hogy mire számítsak és nincs kedvem az első napjaimat elrontani a blog miatt...az pedig, hogy megvan a véleményem a fanfiction írásáról, az már ne legyen a ti bajotok...most nem fogok könyörögni a komijaitokért, csak egy picit azért olyan érdekes, hogy most hirtelen megint eltűntek az olvasóm..ilyenkor kérdem, hogy hol van az 286 ember aki fel van iratkozva a blogra? minek vagytok ennyien feliratkozva, hogyha a háromnegyede nem is olvassa a blogot? ez aztán logika...komolyan néha tényleg elgondolkozok rajta, hogy miért is éri meg nekem ez a blog...ennél jobban már nem tudok kedveskedni nektek..ha annak nem örültök, hogy naponta érkeznek a részek, akkor sajnálom...

#THEO
- Theo! - alig lépek ki a szobámból, de legszívesebben újra vissza is fordulnék, mikor meghallom Harry hangját a szobája felől. Ezt nem hiszem el. Tegnap óta csakis Ő miattuk nem hagytam el a szobámat mivel nem volt kedvem velük találkozni. Erre most, hogy elhatározom, hogy lemegyek reggelizni nem nekem állít? Komolyan miért utálnak engem ennyire az Égiek? Habár érmet érdemelnék, hogy kibírtam egy egész éjszakát ebben az őrültek házában. Azt hiszem, hogy most büszkének kellene lennem magamra amiért túléltem egy teljes éjszakát úgy, hogy a falam túloldalán maga az ördög aludt.  Ha azt vesszük, nem volt semmi gondom még Liammel. A falon lévő lyukat egész jól tudtam kezelni. Egy hatalmas képpel befedtem így nem kell attól tartanom, hogy reggel mikor felkelek az első dolog amit meglátok az Liam lesz. És ha jól tudom ő is ugyan ezt leművelte az ő szobájában. Szóval eltakartuk a lyukat, ami igaz nem hanggátló, de legalább egyikőnk sem fogja kukkolni a másikat. Így legalább van egy hely a házban ahol egyedül lehetek. Ez pedig a szobám. Úgy tervezem, hogy akár mikor otthon leszek ki sem fogok innen mozdulni. Elegem van abból amit anya és Adam leművelnek. Lassan már azon se fogok meglepődni ha egy pornó filmet fognak leforgatni. Anya nem lehet ennyire szerelmes. Már rég össze kellett volna veszniük valamin. Azonban nem úgy néznek ki mint akik meg akarnák egymást ölni valami miatt. A szerelem elvette az eszüket. Irigykednem kellene rájuk amiért megtalálták egymást és amiért ilyen fülig szerelmesek, de képtelen vagyok erre azt mondani, hogy aranyos. Inkább borzalmas és undorító. Azt kívánom, hogy bárcsak felébrednék és kikerülnék innen, és vissza kapnám a régi életemet és házunkat ami rettentő messze volt a Paynektől. Minden vágyam az, hogy millió kilométerre kerüljek a Payne családtól. Normális esetben szerintem nem is utálnám Adamet, mivel eléggé vicces fazon. De mikor azon vagyok, hogy normálisan viselkedjek vele eszembe jut az, hogy kinek is az apja. Mondjuk ha csak Harry lenne a fia, akkor simán elfogadnám a kapcsolatát anyámmal, mivel a Fürtöske elég kedves kölyök. Viszont Ő meg agyilag zizzent. Egyik percben hülyéskedik a bátyjával, majd az mond valami tök normális dolgot, Harry pedig simán elbőgi magát, Liam pedig mint az anyja megy vigasztalni. Hát igen, Harold egy kis bőgőmasina tizenhat éves fejjel, ami elég ciki. Nem tudom, hogy mi a konkrét betegsége, de szerintem valami traumát nem tud feldolgozni, amihez még az anyjuk is hozzá járul. Na igen, a híres Payne mama akiről egyikőjük sem beszél. Akár mikor szóba kerül Harry elsírja magát, Liam elkomorul, Adam pedig elkezd össze-vissza hablatyolni mindenről. Szívesen rákérdeznék, hogy mi is a szitu Vele, de mindig meggyőzöm magam, hogy semmi közöm hozzá. Hiszen ők sem kérdezősködnek az én apámról. Mindenki törődjön a saját családi körülményeivel.
Nincs időm vissza fordulni a szobámba, ugyanis Harry kezei hirtelen a vállamra csúsznak így nem tudok elmenekülni. Basszus.  - Mond csak, nincs kedved elcsiripelni nekem, hogy mit utál az anyukád a világon a legjobban? - húzogatja fel-le a szemöldökét. Nem tudok válaszolni, ugyanis a hasamból feltörekvő morgás elvonja a figyelmemet. Tegnap reggel óta nem ettem semmit. És ez csak most esett le! Viszont most már nagyon éhes vagyok, de nem hinném, hogy tudnék enni Liam előtt. Akkor megint csak kigúnyolna a súlyom miatt, arra pedig valahogy nem vagyok kíváncsi. És ami a legszörnyűbb az az, hogy Harry is meghallotta a hasam jelzését mivel mosolyogva nézett le a pocakomra, majd kezdett el velem együtt sétálni a lépcsők felé.
Nem tudom, hogy mi a terve, de tuti, hogy nem jó ötlet. Egyáltalán miért érdekli, hogy mit utál anya a világon a legjobban? Semmi köze az anyámhoz. Esküszöm ez a gyerek mindig összezavar.
- Honnan a fenébe kellene tudnom erre a választ? - kérdem értetlenül és a biztonság kedvéért elkezdem a hasamat simogatni és ezzel próbálom megakadályozni azt, hogy megint elárulja azt, hogy mennyire éhes is vagyok. Pedig most nem ehetek! Tuti, hogy a konyhában nem csak anya és Adam vannak ott, hanem Liam is, hisz reggeli idő van. Ami egyet jelent a halom asztalra pakolt kajával. Én pedig akkor megint enni fogok akarni, ami egyet jelent a plusz kilókkal és azzal, hogy Liam még többet fog tudni gúnyolódni a súlyomon. És ami még ennél is szörnyűbb az az, hogy most már nem csak a suliban kell elszívelnem a súlyomra tett megjegyzéseit, hanem otthon is. Hisz vele élek egy házban. Elvesztem. - Ha ennyire be akarsz vágódni az anyámnál, akkor inkább azt kellene kinyomoznod, hogy miket szeret a legjobban. - húzom el a számat csalódottan.
Nem értem Harryt, de nem is izgat. Valahogy az most jobban leköti a figyelmemet, hogy már csak pár lépcső fok, egy rövid folyosó és megérkezünk a konyhába. A finom illatok már így is megcsapták az orrom ami elérte a hatását mivel még a nyál is eltűnt a számból.
- Ki akar bevágódni Nála? - kérdezi felháborodva Harry, majd a vállamnál fogva jobban maga felé húz, gondolom azért, hogy senki ne hallja meg azt amit mondani akar. - Tudod mikor azt mondtam, hogy szét kell őket választani, akkor komolyan is gondoltam - suttogja alig hallhatóan. Ja, hogy még mindig ott tart. Azóta ezen töri az eszét mióta anya és az apjuk kapcsolata hivatalossá vált. Jó ötlet, mivel tényleg csak úgy tudunk egymástól megszabadulni ha a szüleink összevesznek. De ez nem kis munkának bizonyul. Viszont ahogy elnézem Harryt, nagyon is keményen dolgozik az ügyön. - A legjobb dolog pedig egy veszekedésre az ha az egyik fél valami olyat csinál amit a másik utál. De így elég nehéz, hogy az anyádról semmit nem tudok. - húzza el a száját, majd leveszi a kezét a vállamról mivel szinte már a konyhánál vagyunk.
- Ne add fel! Az lebegjen a szemed előtt, hogy megszabadulsz Tőlem és az anyámtól, és, hogy újra vissza kapod a régi életedet amiben csak Te, a bátyád és az apád szerepel. - veregetem meg a hátát és mielőtt belépnék a konyhába még a haját is összekulcsolom. Harry arcszíne rögtön megjön és hálásan néz rám. Ilyen kedves mosolyt a bátyja arcán még soha nem láttam. Csak nézem Harryt és töprengek, majd szólásra nyitom a számat. - Te és Liam biztos, hogy  testvérek vagytok? -csúszik ki a számon a kérdés. Egy kicsit el is szégyenlem magam amiért ilyen ostobaságot mertem kérdezni. Miért ne lennének testvérek? Talán azért mert totál különböznek egymástól. Pedig elméletileg a testvéreknek egy kicsit is, de hasonlítaniuk kellene valamiben. Harry és Liam viszont olyan mint két idegen.
- Aha. - válaszolja vigyorogva Harry, majd jókedvűen lép be a konyhába.
Pár másodpercig hezitálok. Ha most belépek enni fogok, de nem akarok. Viszont az anyám nem fogja szó nélkül tűrni, hogy ne egyek. Azonban ki mondta azt, hogy nekem is ugyanazt kell ennem mint a többieknek? Erre eddig miért nem gondoltam?!  Mélyen kifújom a levegőt majd felszegett fejjel lépek be a helységbe.
Anya az asztal körül sürög- forog és épp azon van, hogy Harry elé tegyen egy tiszta tányért. Adam egy újságot olvas és szerintem a világ megszűnt a számára létezni. Liam pedig az asztal sarkában foglal helyet miközben a narancsleves poharát pörgeti az ujjai között. Csak anyának és Harrynek tűnik fel, hogy én is ott vagyok, aminek kifejezetten örülök mert így nyugodtan helyet tudok foglalni a fürtös melletti szabad székén ami pontosan Liammel van szembe. Leülök, de nem nézek rá Liamre pedig tudom, hogy bámul. A hasam ismét megkordul és erre még rátesz egy lapáttal anya boldog rikkantása is.
- Ki szereti a palacsintát? - kérdezi vidáman anya, majd egy tányér gőzölgő palacsintát tesz le az asztal közepére. Palacsinta, sejthettem volna, hogy ez lesz az első közös reggelink. Hisz a palacsintát mindenki imádja, ráadásul az anyámé az egyik legjobb. Soha nem mondja el a receptet, mivel az Ő tésztája más mint az eredeti szokványos.
Amilyen gyorsan csak tudom elkapom a tekintetem az ételről és a térdeimet kezdem el bámulni. Azonban nem kerüli el a pillantásomat az ahogyan a három Payne a tányért bámulja. Eléggé furán nézik, amit nem tudok hova tenni.
- Palacsinta? - kérdezi Harry anyámtól, úgy mint aki nem lenne biztos, hogy mit is lát maga elől. Anyát nem zavarja a kérdés, helyette büszkén kezd el bólogatni. Szerintem alig várja már, hogy a fiúk megkóstolják a híres palacsintáját. Mi van akkor ha ezek még soha nem ettek palacsintát? Hülye kérdés tudom, de ahogy nézik lehet igaz.
- Reggelire? - pislog nagyokat Liam és ráadás képen még a száját is elhúzza. Ez az a pillanat mikor anya arcára fagy a mosoly és rájön arra, hogy talán mégsem lesz akkora öröm mint amekkorára számított. Ránéz Adamre, aki csak semleges tekintettel ül és a tányért nézi és gondolom képzeletbe már az egészet felfalta. Végül rajtam akad meg a pillantása. Szinte már könyörög, hogy szóljak valamit az érdekében. Azt akarja sugallani a tekintetével, hogy mondjam meg, hogy nálunk tök normális dolog reggelire palacsintát enni. Valahogy most nincs kedvem megszólalni, ezért inkább egy almával kezdek el szemezgetni, anya pedig rájön, hogy csak magára számíthat.
- Theo nagyon imádja mikor reggelire palacsintát készítek. Mindig megpakolja csokival, meg sziruppal és aztán egész nap olyan lesz mint egy energiabomba - meséli anya és hirtelen minden szem rám szegeződik. Pláne az is megüti a fülem ahogy Liam halkan horkant egyet. Most utálom anyát. Liam szerint így is dagadt vagyok, és most azt is megtudta, hogy reggelire csokis palacsintát szoktam zabálni. Csodás. - Tudjátok, reggelente fontos az energia.
- Ámen! - bólint vigyorogva Adam és máris nyúl a tányérért, hogy tudjon leemelni róla egy palacsintát. Anya a levegőben dob felé egy csókot, de a férfi éppen, hogy csak felnéz, majd rögtön a palacsintájával van elfoglalva. Mint egy kisgyerek. Anya leül Adam mellé, majd a két srácot néz.
Harry vállat von végül ő is a tányérért nyúl, majd szinte mindenből tesz rá végül pedig lakmározni kezd. Annyira jóízűen eszik mellettem, hogy attól kezdek el félni, hogy kicsordul a nyálam. Amilyen gyorsan csak tudok újra az almámra kezdek el koncentrálni. Apró gerezdekre vágom és próbálom kiverni a fejemből Harry, anya és Adam jóízű csámcsogását. Nem eshetek kísértésbe.
- Ez egészségtelen - köszörüli meg a torkát Liam, és esküszöm most örülök, hogy megszólalt. - A reggeli a nap legfontosabb étkezése, szóval nem édességet kellene ennünk hanem valami egészségeset. - ebben igaza van. Nocsak, úgy látszik, hogy mégsem olyan alul iskolázott mint amit én képzeltem. Ez érdekes. De attól még, hogy tud egy fontos dolgot nem azt jelenti, hogy okos. Biztos látta a tévében mikor erről beszéltek, és most volt alkalma felhasználni az infót.
- Hm, lehet igazad van - ért vele egyet anya, de a szája sarkában ott bujkál egy apró mosoly. Liam büszkén kihúzza magát amiért valami okosat mondott és szerintem titkon azt várja, hogy még többen dicsérjék meg. Talán tapsot érdemelne. - Viszont néhány alkalommal megengedhetjük magunknak a bűnözést. - kacsint rá anya, Liam pedig mérgesen összeráncolja a homlokát.
Szerintem arra számított, hogy anya egyetért vele és elpakolja a palacsintát, vagy valamit. Mérgesen feljebb ül a székén, majd egyenesen anyám felé fordul. Juj, de bírnám ha most összevesznének. Akkor anya végre rájönne, hogy Liam és Harry nem bírják Őt. Sajnos eddig abban a hitben él, hogy a két srác imádja őt.
- Igen megengedhetjük magunknak, aztán majd harminc éves korunkba fogunk csodálkozni azon, hogy vajon mitől vagyunk cukorbetegek. - mondja komoran  Liam. A helységben néma csend áll be. És még én is meglepődök. Liam ezt a dolgot tényleg ennyire komolyan veszi? Mi van már, soha nem evett csokit mert fél a cukorbetegségtől? Ha mindenki így gondolkozna mint Ő akkor a csoki gyárak csődbe mennének, mert senki nem merne enni édességet. - Bocsánat, hogy én nem szeretnék tizennyolc évesen úgy kinézni mint egy bálna - és azzal egyenesen rám néz, majd egy gúnyos mosoly terül szét az arcán. Csak ezt ne! Könyörgöm fogja be. Valaki terelje el a témát, vagy valami. - Legalább most már értem, hogy egyesek miért néznek ki úgy ahogy. - egyenesen a szemembe néz. Senkinek nem esik le, hogy rólam beszél. Én vagyok az akit kövérnek talál. És mégsem véd meg senki nem.
- Fiam, ez csak egy palacsinta. - szólal meg Adam. Liam nem válaszol semmit. Még mindig néz és élvezi, hogy bár melyik percben elbőghetem magam. Nem fogok előtte sírni. Akár mennyire is fáj,de nem fogok! Nem érdemli meg, hogy miatta sírjak.
A kezemben tartott kést szó szerint lecsapom az asztalra majd amilyen gyorsan csak tudok felpattanok.
- Hova mész Theo? Hiszen még nem is ettél! - szól rám anya, de nem érdekel.
- Nem vagyok éhes. - nyögöm ki nehezen a szavakat, de a korgó hasam nem ezen a véleményen van. Szinte kirohanok a konyhából, majd a szobám helyett a bejárati ajtót veszem célba. Amilyen gyorsan csak tudok kirohanok a házból és amikor már az üres úton vagyok, felzokogok. Örülök neki, hogy senki nem lát, mivel gyűlölöm ha valaki sírni lát. Ráadásul most egy akkora köcsög miatt bőgök mint Liam. Komolyan mit ártottam neki, hogy így beszél rólam? És mi van akkor ha tényleg igaza van. A múltkor Chanel is terhesnek hitt, mivel még szerinte is dagadt vagyok. Mindenki szerint az vagyok, csak én nem ismertem be magamnak eddig. Változtatnom kell magamon és kész.
Kezeimmel megtörlöm a könnyes szemeimet és nem figyelek rá, hogy az úton állok. Épp azon vagyok, hogy megforduljak és vissza menjek a járdára, mikor egy hangos ordításra leszek figyelmes.
Hirtelen felkapom a fejem és egy deszkázó sráccal találom szembe magam.
- El az útból, kislány! - ordít rám torkaszakadtából, mire én arcom elé kapom a kezem és úgy várom azt, hogy nekem ütközzön...

26 megjegyzés:

  1. Imádom a blogod <3 Akik pedig nem komiznak azok pipálnak.Gondolom.Sok sikert a kolesz váltáshoz.És a 286 feliratkozó nem véletlen<3 Siess! Mellesleg imádom hogy naponta hozod a részeket

    VálaszTörlés
  2. Sajnos babám a komizós+pipálós számokkal egyet kell értenem. Hiába van 286 feliratkozód a legtöbbjük szerintem csak egyszer nézett be. Mármint én így érzem. Hisz tudod nekem is van sok feliratkozom aztán 2-3-an komiztak, bár én nem tettem a kedvükre mert tudod, hogy egy fostalicska vagyok xd Szóóval....Oh és igen a két rész ( a mostani meg az előző) nagyooon jó~ Liam te egy köcsög állat vagy nem szép dolog ilyeneket mondani ˘^˘Majd jól szétrúgom a seggét! :D

    Chu~ Hime-sama♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. akkor az ilyenek iratkozzanak le -.- nem is vagy fostalicska...neeh rúgd szét a seggét :c

      Törlés
    2. de most mond, hogy nem hangzik jól, hogy fostalicska :DD és deeeh szétrúgom a seggét ;)

      Törlés
  3. Uuuuuuuu. Szuper lett! *--* Kíváncsi vagyok ki-, és milyen szerepe lesz a deszkázó srácnak. :) Nem sűrűn komizom, mert nincs sok időm csak elolvasom a részeket, de mindig jók lesznek és izgatottan várjuk őket. ;) Hamar hozd a köviiiit! <3
    Puszi :*

    Ui.: első komiiii (remélem :D) *-*

    VálaszTörlés
  4. imádom a történeteidet, különösen ez most nagyon teszik, és nekem is tetszik,hogy naponta van új rész :)

    VálaszTörlés
  5. Ne hagyd abba ;-) Lehet nem vagyok feliratkozva de mindennap megnézem hogy van e új rész :3 És az utóbbi 3 napban nagyon boldog vagyok hogy mindennap olvashatom a blogodat szóval ne hagyd abba pls. :)

    VálaszTörlés
  6. minden nap megnézem a blogodat,hogy mikor van új rész.egyszerűen imádom <3 na hagyd abba!! <3 :)

    VálaszTörlés
  7. Ne hagyd abba szeretünk téged
    <333

    VálaszTörlés
  8. OMG.. Ez nagyon jó rész lett.^^ :) Imádom a blogod.:)

    VálaszTörlés
  9. Ááá :)) egyszerűen imádtam :D
    Nem értem hogy lehetne ennyire köcsög Liam, csak egy.kicsit kellene megerőltetnie magát hogy ne legyen ekkora paraszt..
    Uhha, kíváncsi vagyok mi lesz Theoval, meg azzal aki elüti :D
    Várom a kövit *-*
    Xoxo

    Ne foglalkozz azokkal akik szarnak a fejedre, mi a többiek itt vagyunk neked :D

    VálaszTörlés
  10. Hát szép jó estét.:3
    Először is szeretnék bocsánatot kérni amiért nem írtam az előző kettőhöz azt hiszem, de mentségemre legyen, hogy nem tudtam géphez ülni, és telón sem tudtam elolvasni a részeket, brühühü:( ájm szó szorriii.
    Viszont a rész fenomenális lett.:3 Gondoltam, hogy előbb utóbb,- inkább előbb - Theo-nál elszakad a "cérna". Harry és Teho-s párbeszéd baromi jó volt.xD
    Basszus, még mindig szarul érzem magam, mert nem írtam neked az előző részekhez, és lehet emiatt is szarul érezted magad, hogy nem tudod olvasni a hülyeségeimet, oké, hülye vagyok, ez persze, hogy nincs így.
    Ezért én baromian várom azt a részt, mikor kiderül, hogy a két élőlény mé utálja egymást. Pedig én már ezer elméletet össze hoztam ezzel kapcsolatban.
    Izé, mizé. Betudsz jelölni facen? Ez a nevem ami itt kint van, és akkor elküldöm a történetem, ha még érdekel.
    Igazából én örülök annak, hogy hozod napi szinten a részeket, mert életet hozol unalmas napjaimba (még ha unalmasak lennének.xDD) amúgy nem, imádom olvasni ezt is, meg az összes többi történetedet, meg nem is, mert hamar vége lesz neki, és azt nem akarom, mert félek, hogy nem írsz majd egy másik történetet, és nem lesz mit olvasnom, főleg ilyen jókat, és vicceseket amiket te írsz, mert a mai blogok, azok úgy össze vannak csapva hogy csak na.
    Jujjci, képzeld, ma majdnem hashajtót tettem a tesitanárom kávéjába. Hülye gyakorlatokat kell megtanulni és majd osztályozni fogja, (gyógytesiről van szó) és mivel én már kerek 3 esztendeje koptatom a járólapot a suliban, és én vagyok a kis kedvence -na persze- é is ne, engem kér meg, hogy mutassam be a többieknek. És még neki áll feljebb, hogy nem úgy kell csinálni, mikor úgy kellett, mert a tanárnőnél is úgy csináltuk. És még számoljam is nekik. Ők nem tudnak számolni vagy mi a zsösz? Buták. Meg a tanár is. Ő nagyon buta. Felcsaptam tesitanárnőnek, ha rajtam múlott volna, mindenki haza mehetett volna a francba.xDD De a többi órára mentek volna, az már nem az én hatásköröm.
    Azt hiszem mára befejeztem, holnap jövök a kövi adag locsifecsivel, csak, hogy ne unatkozz ezeken a szép, őszi napokon. :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. és melyik a te facebookod ugyanis rákerestem a nevedre és két ilyen profilt is kiadott xD szóval kellene valami amivel fel tudnálak ismerni vagy valami :D

      Törlés
  11. Esküszöm Liam egyre köcsögebb lesz...Mondjuk jobb mintha egy tutyi-mutyi alak lenne..:DD De azért ez már túlzás volt....Tényleg nagyon kíváncsi vagyok,hogy mit hozol ki ebből az egészből:'DD Nagyon várom a kövit!!:))

    UI.:Nagyon sajnálom,hogy az előzőekhez nem kommenteltem,csak a Laptopom töltője bekrepált aztán nem tudtam mivel tölteni xDD A telefonomról meg ne is beszéljünk xDD Na de most,hogy minden rendben remélem nem haragszol.:))

    Puszi Petra :*

    VálaszTörlés
  12. Szegény Theo, Liam meg egy f*sz!! És nagyon jó, hogy naonta hozod!! Sok sikert a kolesz váltáshoz!! :)

    VálaszTörlés