2015. március 2., hétfő

| Chapter Nineteen |

Hellóóó! Hát a rész eleje olyan kis nyugis lett, viszont a kövi az megint izgis lesz ;) köszönöööm a komikat, meg minden ♥




Soha nem voltam az a romantikus fajta. Igazából nem is volt még kivel úgy romantikáznom. Viszont mikor Benny átthívta Bellát, akkor egy csomó alkalmam volt nézni azt ahogy nyálaznak. Sokszor töprengtem azon, hogy vajon honnan termelnek annyi nyálat. Undorítónak találtam azt ahogy csókolóztak. Azonban mikor megismertem Vickyt és összejöttem vele, ez a véleményen megváltozott. Imádtam csókolózni vele, és ha tehettem volna még a csillagokat is lehoztam volna neki az égről.
Van az a mondás, hogy mindig az a személy bánt meg a legjobban akit legjobban szeretünk. Nos ez rám nagyon is igaz.
Először ott volt Vicky. Fülig szerelmes voltam belé. Tökéletes jövőt terveztem magunknak. Ha akarta volna még talán képes lettem a nagyszüleimhez is költözni, csak azért, hogy minden áldott nap láthassuk egymást. Rá sem gondoltam volna, hogy az egész idő alatt csak átver. Annyira tökéletesen megjátszotta azt, hogy szeret. Pedig én soha nem voltam naiv. Ismerem az emberi arckifejezéseket, így rögtön rá jövök arra, hogy mikor ki mit gondol. Vicky azonban hatalmas színésznő volt. Sőt a legjobb. Az ujjai közé csavart, majd kicsit sem kedvesen dobott. Talán ha nem tűnt fel volna a pasija a színen, akkor még hosszú hetekig játszodozott volna velem. Örömmel vettem neki karkötőt, sőt mikor ilyen csúnyán elintézett, akkor sem fordult meg a fejemben, hogy vissza kellene kérnem tőle. Azonban ezt most már nagy hülyeségnek tartom. Az a karkötő tényleg drága volt, és még szép is. Vicky pedig nem is érdemelte meg, de eszében sem volt vissza adni nekem. Legszívesebben most megkeresném és szó nélkül vissza kérném Tőle. És tudjátok miért? Mert Ő soha nem érdemelte meg! De Mira annál inkább. Igen, gondolkodás nélkül oda adnám Neki, mivel hozzá sokkal jobban illik mint Vickynek.
Másodszor pedig ott volt Benny, a bátyám. Soha nem gondoltam arra, hogy pont Ő az lesz akit a legkorábban elveszítek. Rá sem gondoltam arra, hogy meghalhat. Jó persze tudtam, hogy egyszer meg fog halni, de arra nem számítottam, hogy ilyen korán. Szükségem lenne rá. Ő biztos, hogy soha nem engedte volna meg, hogy bezárassanak egy elmegyógyintézetbe. Ha kellett volna elrejtett volna a szobájában, csak azért, hogy megvédjen. A vicc pedig az, hogy pont Benny miatt kerültem erre a helyre. Ráadásul még most sem segít, hanem még jobban az őrületbe kerget.
Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem látom már. Ó, dehogyisnem. A legváratlanabb pillanatokban tűnik fel és ilyenkor minden megszűnik körülöttem létezni. Mostanában mikor furcsán érzem magam, egyszerűen elkezdek kifelé bámulni az ablakon. Nyálasan hangzik, de megnyugata. De nem annyira, hogy tudjam kiverni a fejemből Bennyt. Félek már Tőle. Ugyanis most már tudom, hogy rajtam kívül tényleg senki más nem látja, csak én. Ez pedig félelmetes.
Megrázom magam, majd tekintetemet az ablakpárkányra vezetem. Friss hó pihen a vékony lapon, amit én csillogó tekintettel figyelek. Február van, de napi szinte hóviharok vannak. Nem is értem, hogy miért zavar engem a hó. Hiszen csak az ablakon keresztül tudom nézni mivel az udvarra nem mehetünk ki. Igen, mostanra már a hó is veszélyes. Vicces. Pedig én igazából imádom a havat. Ha most otthon lennék akkor már rég hócsatáznék a haverjaimmal, meg Bennyvel. Most azonban ilyen nem lesz. Az már csak hab a tortán, hogy az ablakon még rács is van.
Elfordítom a fejem és Mirán akad meg a szemem. Olvas. Ilyenkor megszűnik számára létezni a világ. Kicsit sem zavarja az a tény, hogy kint minden tele van hóval. Biztos Őt ez a tény nem hozza lázba. Azonban engem annál inkább. Egy ravasz mosoly húzódik a számra, majd megpróbálom feltűnőmentesen kinyitni az ablakot. Nagy nehezen, de sikerül pontosan annyira kinyitnom, hogy az ujjaim kiférjenek, majd az ablakpárkányon lévő kevéske havat megfogom. Kezem rögtön szétfagy, de nem érdekel. Gyorsan vissza húzom a kezem, tenyerem között pedig a kevéske hó rögtön olvadni kezd. Ezért gyorsan akcióba lendülök. Mira szerencsére nem vett észre semmit, pedig szemben ül nekem. Érdekes lehet az a könyv, ha még arra sem figyel fel, hogy kinyitottam az ablakot. Pedig Ő az ablakokra különösen paranoiás.
Még szélesebb mosoly húzódik a számra, majd meglendítem a kezem amiben a kevés hó található. Pár másodperc múlva, pedig tökéletesen landol Mira homloka közepén és rögtön olvadni kezd. A lány bandzsítva próbálja megnézni, hogy mi landolt a homloka közepén, mire belőlem egyszerre tör fel a nevetés. Viccesen néz ki olvadó hóval a homlokán.
- Ez meg mi a fene volt? - kérdezi, majd a pólója ujjával letörli a maradék havat a homlokáról. Ez az a perc mikor abbahagyom a nevetést mivel ott ahol eltaláltam egy vörös folt éktelenkedik. Talán túl erősen dobtam meg. Basszus! Nem állt szándékomba fájdalmat okozni neki. - Te hóval dobálasz engem a szobában? - töpreng hangosan. Vállat vonok és figyelem ahogy mellém lépked, miközben az ablakot bámulja, közpen pedig a homlokát simogatja. Szerencsére a vörös folt hamar el kezd tűnni, így megnyugodok.
- Utálod a havat is? Talán rossz emléked van ezzel kapcsolatban ? - sütöm le a szemeimet bánatosan.
Valahogy mindig elfeledkezek arról, hogy Mirának milyen pokolian rossz élete volt. A pokoli élet alatt nem tudom, hogy mit kell érteni, mert ezt bővebben soha nem fejtette ki. Annyit tudok eddig, hogy nem voltak barátai és, hogy csúfolták a súlya miatt, ami szemétség mivel nem is kövér. Ez azonban nem a teljes igazság. Tudom, hogy még rengeteg mindent eltitkol a múltjáról. Mondjuk ez rám is igaz, mivel még én sem beszéltem neki Bennyről. Az igazság az, hogy nem is szeretném ha tudna a bátyámról. Ha megtudná a teljes igazságot, hogy miért is kerültem ide, biztos, hogy soha többet nem akarna velem szóba állni.
Hisz ki akarna már egy olyen fiúval barátkozni aki cserben hagyta a saját testvérét? Dr. Pinnock szerint ez miatt nem tudom Őt elengedni. Így próbálom kiegesztelni vagy mi a szösz. Igazság szerint én csak bocsánatot akarnék kérni Tőle, amiért ott hagytam haldokolni az út közepén. Igaza van a szüleimnek. Kötelességem lett volna mentőket hívni, mert akkor talán meg tudták volna menteni. De én gyáván megfutamodtam, - nem határozottan nem futamodtam meg, inkább csak kővé dermedtem és bámultam ahogy vonaglik a fájdalomtól.  Pocsék egy ember vagyok. Nem csoda, hogy a lelkiismeretem nem hagy nyugodni. Talán megérdemlem, hogy bezárattak egy elmegyógyintézetbe. Így bűnhődök meg azért amiért megöltem a bátyámat.
- Nem tudom - válaszolja semleges hanggal. Ez a válasz csak számomra érthetetlen? Hogy nem lehet tudni, hogy szeret e valamit vagy nem. Azt hiszem ezt megint elcsesztem. Lassan ideje lenne megkérdeznem Tőle, hogy mik azok a dolgok amiket szeret, és mik azok amiket nem. Szomorúan sütöm le a szemeimet és elkezdem a zoknimat bámulni. Jobb lenne ha inkább befognám és csak akkor szólalnék meg ha Ő kérdez Tőlem valamit. - Egy dolog azonban biztos... - kezdi, de én inkább már rá sem nézek.
- Mi? - kérdezek rá és egy percre sem veszem le a tekintetemet a zoknimról.
- Az, hogy ténylég vicces a szobában hóval dobálózni! - kiált fel boldogan, de mikorra rá kapnám a tekintetem addig egy adag hideg hógolyó landol a pólóm belsejébe. Vagyis pontosabban Mira egy adag havat nyomott bele a pólómba, ami miatt az egész felsőtestem tiszta víz lett! Ez még nekem sem jutott volna az eszembe. Havat csúsztatni a pólómba? Mira kicsit sem olyan ártatlan mint amit én képzeltem róla. És ennek örülök. Mármint utálom az olyan csajokat akik mindenen hisztiznek. Viszont Mira határozottan nem ilyen. Mindig tud valami meglepetést okozni.
- Te átvertél engem! - kiáltok fel miközben leugrok az ablakpárkányról és elkezdem a pólómat rázni, hogy menjen ki belőle az elolvad hó. Kicsit sem jó érzés. Sőt határozttan rossz. Olyan mintha az egész testem megfagyott volna. - Baszki, lefagyasztottad a mellbimbóimat. - nyöszörgök és az érintett pontjaimat kezdem el maszírozni. Mira szó szerint olyan röhögőgörcsöt kapott, hogy kifeküdt a saját ágyamon. Nem elég, hogy miatta majdnem megfagyok, de még az ágyamat is eltulajdonítja.
- Jaj, gyere ide - nevet ki jóízűen, majd felül és a kezét nyújtja, hogy menjek közelebb hozzá. Rögtön elindulok és mikor kellő közelségbe érek megállok előtte. Gondolkodás nélkül nyúl a pólóm után, de mikor keze hozzá ér a bőrömhöz megint csak felordítok. A kezei is jéghidegek. - Mi bajod van már megint? - sóhajt fel fájdalmasan.
- Te engem ki akarsz nyírni? - kérdezem felháborodva, majd tisztes távolságba megyek Tőle. - A kezeid is hidegek.
- Tényleg? - kérdezi mosolyogva, majd elkezdi a piros ujjait nézni. Elkezdek bólogatni. - Akkor ez esetben...- nincs időm elugrani mert nekem ugrik, de olyan erővel, hogy ráesek az ágyára, miközben Mira az egész testemet végig tapizza. Torkom szakadtából nevetek, és Ő is velem együtt. Eszembe sincs, lebökni magamról. Örülök neki, hogy ennyire boldog.
Azonban egy adott pillanatban mikor nem figyel kimászok alóla és az ablakhoz rohanok ami még mindig nyitva van. Ismét megmarkolok egy tenyérnyi való havat és Mira nyakához nyomom. Most rajta van a sor, hogy felsikítson a hidegtől. Elgezd ugrálni egyhelyben, majd pár másodperc múlva a kék felsője tiszta víz lesz az olvadt hó miatt. Rajtam a sor, hogy kinevessem.
-  Jé, tényleg olyan érzés mintha lefagytak volna a mellbimbóim. - kacak fel jóízűen. Válaszadás képpen csak kinyújtom rá a nyelvem. Legalább most már egyek vagyunk. Ő is vizes és én is az vagyok. De a legjobb mégis az, hogy egyikőnk sem haragudott meg a másikra. Nem. inkább csak egymáson nevetünk egészen addig míg ki nem csapódik az ajtó és egy nővér meg nem jelenik. Név szerint Martha az intézet legellenszenvesebb munkása. Ő mindenkit utál és ezt ki is mutatja. Asszem most nagy bajban vagyunk.
- Itt meg mi történt? - néz végig a szobán és minél csúnyábban néz. Lopva én is körbenézek. Az egész padló tele van tócsákkal. Én vizes vagyok, úgy ahogy Mira is. Ráadásul neki még a haja is havas, meg a homlokán még mindig ott van az a pici vörös folt amit én okoztam neki mikor először hozzá dobtam a havat.  - Ugye nem az történt amire gondolok? - néz hol rám, hol pedig a mellettem álló lányra, aki még mindig nevet az orra alatt. Csak nehogy megint röhögőgörcsöt kapjon itt nekem.
- Mire gondol? - kérdezem aranyosan. Martha közelebb lép felém, miközben pislogás nélkül kémleli az arcomat. Levegőt venni is elfelejtek. Ez a nő amilyen terrorista képes lesz munkára fogni vagy valami. - Semmi különös dolog nem történt.
- Ki engedte meg, hogy kinyissátok az ablakot? - veszi le rólam a tekintetét, majd rögtön az ablakhoz rohan, hogy tudja becsukni. Gondolom a szeme előtt már azt lássa, hogy vagy én, vagy pedig Mira épp készültünk kiugrani.
- De hát mi ki sem nyitottuk! Sőt, még csak a közelébe sem voltunk. - száll be a beszélgetésbe Mira is.
- Akkor még csak véletlenül sem dobálóztatok a szobában hóval, amit az ablakpárkányról szedtetek? - vonja fel a szemöldékét kérdően. Hatalmasat nyelek és leszegem a tekintetem. Nem nagyon tudok hazudni. Eddig ha hazudni próbáltam mindig ráfáztam. Martha pedig így is tudja, hogy mi történt valójában.
- Nem! - vágom rá és velem egyidőben Mira is.
- Tudjátok ha szépen megkérnétek, hogy ki akartok menni a hóba, akkor talán még lennék olyan elnéző, hogy meg is engedném. Természetesen az én felügyeletem alatt. És akkor nem kellene a szobában hógolyóznotok. Habár most már meggondolnám, hogy ki e vinnéleg benneteket, mivel ha képes voltatok egy maroknyi hóval ekkora felfordulást csinálni, akkor bele sem merek gondolni abba, hogy mit csinálnátok ha szabadba lennétek engedve. - a szavak csak úgy dőlnek belőle, az én szám pedig a padlón landol.
- Szóval akkor kivisz minket? - kérdezem izgatottan.
- Nem! - adja meg a választ. Sejtettem, hogy ez lesz a válasza.
- Olyan idegesítő, hogy állandóan be vagyunk ide zárva. - mondja Mira én pedig hevesen bólogatok. Ez fog már az agyamra menni. Hetek óra nem szívtam friss levegőt. Ez egészségtelen! Nekünk is szükségünk van a szabadságra.
- Az orvosoknak megvan rá a okuk, hogy bent tartanak benneteket. - mondja egyszerűen. Hangtalanul felmorgok. - Most pedig menjetek és szegyjétek rendbe magatok mert a végén még megfáztok. - mutat a mosdóra és rám néz. Nem ellenkezek rögtön elindulok majd bevágom magam után az ajtót.
Leveszem a vizes felsőmet és mérgesen megszorítom a mosdó szélét. Annyira jó lenne ha kiengednének végre innen! Gyűlölöm a bezártságot! Itt csinálnak belőlem elmebeteget.
- Ha végre velem jönnél szabad lennél! - majdnem felordítok mikor Benny tükörképe néz vissza rám a tükörből. Jaj ne, már megint kezdődik...


16 megjegyzés:

  1. Végre *--* Én is annyira gyűlölöm a bezártságot! Idegesít.... Siess <333 Wiii *--* Judit megbolondult :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. mondjuk azt ki nem utálja? :D dehogy bolondultál meg

      Törlés
  2. Nagyon jo gyorsan kovit *.*

    VálaszTörlés
  3. Most így végig gondolva, én is szeretek a szobában hógolyózni! :D És, hogy Mirával egyre jobb a kettejük viszonya, olyan izgii!! Már csak Benny nem kéne oda..Haragszom is rá!! (durcis fej)!! Várom a következő részt!!
    Puszi, Encii!

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó lett, poénosra sikeredett a hócsata:D És Liam már azért gondolkodik azon a karkötőn tehát akkor talán (TALÁÁN) jobban kezd fűződni Mira-hoz. Várom mikor mondanak el egymásnak több dolgot és hogy hogyan fognak segíteni egymáson. Imádom az írásod meg a blogot is:3 Siess a kövivel ^^ xoxoDestiny

    VálaszTörlés
  5. ez nagyon jo lett :D:D siess a kovivel !!

    VálaszTörlés
  6. hócsataaa :D nagyon jót röhögtem rajta, nem tudom honnan jönnek neked ezek az ötletek, de csak így tovább :D
    remélem nemsokára Benny sem fogja "zaklatni" tovább Liamet, és Liam is megbékél majd a halálával..
    imádtam, siess a kövivel :3 *-*
    xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. őszintén? én sem tudom xD talán ez most onnan jött h mikor a részt írtam (még januárban) akkor hullott a hó :D

      Törlés
  7. Még egy segítség:


    Chüsi



    XX ez még mindígnemmondommegkivagyokremélemhogyrájössz volt :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. izéééé.....TAMI xD a másik nevedet nem tudom :c sorry rossz a névmemóriám :s de tuti h az első az Tami volt ;) mond h eltaláltam...kééééééééééééééééérlek

      Törlés
  8. Szia !:)
    Nagyon tetszett a resz :):)
    Neked amugy volt egy Liames fb profilod nem ? Mert nem talalom :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen volt, tiltották....de csináltam azóta újat ;)

      Törlés