2015. március 9., hétfő

| Chapter Twenty - One |

Szió! Friss rész, de őszintén ha nem lenne megírva előre pár fejezetem, akkor törtölném a törit. A komik nem gyarapodnak, hanem fogynak xD szóval ezt annak tudom be, hogy szörnyen rossz amit csinálok...eh....5 komit kaptam az utolsó részhez és abból egy illető törölte a sajátját, amit én nem értek ... na mindegy...köszönöm a 4 komit és izé,,,,úgy érzem, hogy nem kell sietnem a részekkel....nem, nem sajnáltatom magam és nem is szándékozom szünetelteni a blogot, csak rosszul esik most ez az egész ami már itt folyik :\ most tudom, hogy megint lesz sok komi, de utána megint visszaesik minden...szóval...ennyi...megint sok a leírás mivel új szemszög, viszont szerintem izgis..


| MIRA NELSON|

Azt hiszem soha az életben nem fogom elfelejteni Liamnek azt a pillantását, amivel akkor áldott meg mikor észre vette a csuklómon lévő vágás nyomokat. Életemben nem láttam még valakit annyira csalódottnak és megbántottnak. Még a szüleim sem néztek rám úgy mikor megtudták, hogy öngyilkossággal próbálkoztam. Persze Ők is csalódtak bennem, amiért ilyen dolgokhoz folyamodtam és nem kértem tőlük tanácsot. Pedig nyugodtan elmondhattam volna nekik, hogy nagy gondjaim vannak. Én inkább mégis magamba fojtottam és azt hittem, hogyha kárt okozok magamnak akkor minden rendben lesz. Így bele gondolva eléggé hülye és naiv voltam. Semmit nem oldunk meg azzal ha magunkba fojtusuk a gondjainkat. Azzal meg pláne hülyeséget csinálunk ha menekülsét választjuk. Sajnos én az utóbbit választottam. Azt hittem, hogyha kárt teszek magamban akkor minden rendbe jön. De semmi nem jött rendbe. Inkább csak még nagyobb bajba kevertem magam.
Baj, ami nem is akkora baj, mint amekkorának én hittem.
Ha akkor éjjel mikor a bál volt, Tobias nem csúfolt volna, és én nem mentem volna a mosdóba egyedül, ahol Julia holteste volt, akkor soha nem kerültem volna egy elmegyógyintézetbe. És ha nem kerültem volna egy elmegyógyintézetbe, akkor soha nem ismertem volna meg Liamet. Ha nem ismertem volna meg soha Liamet, akkor mostanra nem tudnám azt, hogy milyen az mikor valaki megtalálja a legjobb barátját.
Liam a legjobb barátom lett. Hihetetlen! Nekem lett egy rendes, igazi barátom. Egy olyan barátom mint amilyenre mindig is vágytam. Tudom milyen érzés az mikor számíthasz valakire. Akinek az összes kis titkodat el mered mondani mivel tudod, hogy soha nem nevetne ki. Akire akár az életedet is rá mernéd bízni! Eddig ilyenről csak álmodni mertem. Sőt még csak álmodni sem mivel tudtam, hogy velem senki nem akar barátkozni mivel más vagyok. Mégis csoda történt. Igen, én ezt egy csodának tartom. Hisz ki gondolt volna arra, hogy egy elmegyógyintézetben valami jó dolog is történhet? Liam életem egyik legjobb dolga lett. Eszméletlen, hogy egy ilyen helyen találtam meg a legjobb barátomat. Mert azok vagyunk, vagyis voltunk. Fogalmam sincs, hogy a történtek után mit gondol rólam.
Megígértem neki, hogy mindent elmondok az előző életemről. Azt el is mondtam, hogy soha nem voltak barátaim és, hogy csúfoltak. Arra azonban nem volt erőm, hogy Juliaról, a gyilkosságról, és az érvágásról beszéljek. Úgy voltam vele, hogy tudtam Ő sem mond el mindent magáról. Viszont most már az Ő múltját tudom. Tudom ki volt az a Benny, és azt is tudom, hogy miért záratták Őt ide be.
Elmondta, akár mennyire is fájt neki róla beszélni. Én azonban nem voltam képes. Mégis meglátta.
Pedig Istenemre mondom, hogy tényleg nem vágom már az ereimet. Viszont tudom, hogy neki most úgy esett le, mintha a szilánk darabkákkal megint megvágtam volna magam. Határozottan nem ez történt!
Miután Liam úgy ahogy megnyugodott kiment a fürdőszobából én pedig elhatároztam, hogy feltakarítom a szilánk darabkákat, nehogy valaki meglássa és nagy baj legyen belőle. Tudom, hogy mi történne Vele, ha megint az orvosok fülébe jutna, hogy még mindig látja a halott bátyját, aki miatt rendszerint dühkitörései vannak. Elvinnék és elkülönítenék, mint egy igazi őrültet. Láttam már ilyet, még hozzá ezen a helyen.
Van egy folyosó az épület legtávolabbi részében, kívülálló nem mehet oda. Én is csak Anabellel mehettem, de rögtön meg is bántam. Akik ott vannak betegek, szinte olyanok már mint az élő halottak. Az ágyhoz vannak szíjazva és a sok gyógyszertől, meg nyugtatótól már teljesen elfelejtettek élni. Az itteni orvosok azt hiszik, hogy ezekkel a technikákkal segítenek a betegeken, pedig nem. Csak tönkre teszik őket és elveszik tőlük az életet.
Ez a sors várna Liamre is. Elvinnék és szó szerint bedrogoznák, meg kikötnék.  Hiába nem mondja, én tudom. Dr. Pinnock már kezdi feladni, hogy nem tud a normális módon segíteni a fiún. A normális kezelés az -az mikor szimpla beszélgetésekkel, elmagyarázza a betegnek, hogy igenis van miért élni. Nem kell mindig a rosszat látni az életben, mert jön egy pillanat mikor minden megváltozik. A jó dolgokból mindig több van mint a rosszból, csak meg kell találni.
Vicces, hogy pont én beszélek ilyen dolgokról, mikor én is még mindig egy elmegyógyintézet lakója vagyok. Viszont ha lehet így mondani, már határozottan a gyógyulás szélén állok. Hetek óta az öngyilkosság gondolata még csak meg sem fordult a fejembe. Sőt a kezemen lévő vágásnyomok is elkezdtek halványódni. És ezt mind Liamnek köszönhetem.
Liam igenis megmutatta, hogy van miért élnem. Ha Ő képes volt elfogadni olyannak amilyen vagyok, akkor másnak is sikerülni fog. Csak eddig rosszul álltam mindenhez. De mostmár ez meg fog változni. Ha kijutok innen, akkor nem csak a rosszat fogom látni, hanem mindenben megkeresem a jót és a szépet.
És, hogy mikor jutok ki? Hamarosan. Mikor bekerültem ide, azt vártam, hogy mikor engednek ki. Viszont mostanra remélem, hogy ez a hamarosan nem hamar jön. Nem akarom itt hagyni Liamet. Őt még nem fogják a közeljövőben kiengedni. A szívem hasadna meg ha itt kellene hagynom és el kell válnunk. Inkább bele sem merek gondolni. Pont ezért remélem, hogy a Julia gyilkosságáról való jegyzéke még sokáig nem jönnek meg. Ugyanis mikor azt az orvosaim megkapják, és megtudják, hogy mi történt valójában a lánnyal, akkor engem innen elengednek. És ha elengednek, akkor el kell búcsúznom a legjobb barátomtól.
Már ha még mindig barátok vagyunk. Lehet, hogy most megijedt, vagy pedig megutált. Ki tudja milyen véleménnyel van azokról az emberekről akik ilyet csináltak mint én. Az biztos, hogy most nincs kedvem találkozni vele, ami eléggé lehetetlen feladatnak bizonyul. Hiszen egy szobánktól legtávolabb lévő folyosón mégsem álldogállhatok az idők végezetéig. Igen, most határozottan ezt csinálom. A falhoz lapítva álldogálok, közben pedig véresre rágom az alsó ajkam.
Reménytelenül hülye vagyok! Az lesz a legjobb ha vissza megyek a szobába és meglátjuk, hogy mi lesz. Mélyen beszívom a levegőt és megfordulok, majd ezzel egy időben egy alaknak megyek neki.
Egy alaknak, aki szörnyen hasonlít Tobiasra. Arra a Tobiasra aki az osztálytársam, és akit már hónapok óta nem láttam és nem is terveztem, hogy valamikor találkozni fogok vele. Lényegében majdnem miatta kerültem ide. Ő volt az aki először meglátott Julia holtteste mellett, majd kezdett el kiabálni, hogy megöltem a lányt. Természetesen szinte mindenki neki hitt.
És most itt van. Ugyan olyan lenézően néz rám mint mindig. A hülye vigyora sem hiányozhat az arcáról. Ezt most megszívtam. Mégis mi a fenét keres itt? Pont itt? Véletlen? Vagy direkt jött ide? Mi van akkor ha csak engem jött kinevetni? Kinézem belőle. Azonban én még erre a beszélgetésre nem vagyok felkészülve. Sem most, sem pedig később. Ha tehetem vissza sem megyek a régi sulimba. Nem akarok megint vissza esni. De ha vissza mennék ugyan abba a környezetbe akkor félő, hogy minden elölről fog kezdődni.
- Nocsak, minő meglepetés, hogy összefutunk - szólal meg flegmán. Lesütöm a szemeimet és azon töröm a fejem, hogy hogyan tudnék elmenekülni előle. Nincs kedvem azt hallgatni ahogy megint porig aláz. Már pedig biztos, hogy ez a célja. Mást mit akarna Tőlem? Ő velem nem tud normálisan beszélni. - Ráadásul egy elmegyógyintézetben - bele betegedett volna, hogyha ezt nem mondja hozzá. El tudom képzelni, hogy mennyit röhögtek ezen. Biztos a fél iskola örült neki mikor megtudták, hogy hova kerültem. - Ha nem látnálak itt a két saját szememmel, nem hinném el, hogy tényleg itt vagy. - nem állom meg, hogy ne nézzek rá.
- Nagyon is jól tudtad, hogy hol vagyok már hónapok óta. Hisz félig meddig a Te érdemed is, hogy bezárattak erre a helyre. - meglepődök a mereszségemen. Álltalában csendben hallgatom ahogy megaláz. Most azonban már nem vagyok azon a szinten, hogy eltűrjem a mocskolódását. Én is csak ember vagyok, pont olyan mint a többi gyerek a sulimból. Ha azokkal mindenki normálisan tud viselkedni, akkor itt az ideje, hogy engem is emberszámba vegyenek.
- Ne vádolj meg ilyen súlyos dolgokkal! - emeli fel a két kezét védekezésképpen. Gúnyosan felhorkantok, majd megforgatom a szemeimet. - Soha nem akartam, hogy így végezd. - kár, hogy nem hiszek neki. Annyira amatőren tud hazudni.
- Te aztán soha. Úgy ahogy soha nem akartál bántani sem - vicsorgok rá kicsit sem kedvesen. Semmi kedvem itt beszélgetni velem. Tovább léptem már. Sokkal jobb életem van itt, mint otthon. Pont ezért nem is akarok haza menni. Félek a jövőmtől mivel tudom, hogy csak szenvedés lesz. - Most pedig mond el, hogy mit csinálsz itt, mert gondolom nem véletlenül vagy egy elmegyógyintézetbe. - arcára fagy a vigyor, és elsötétül a tekintete. Talán valami rosszat kérdeztem? Épp eszű ember nem jön csak úgy egy elmegyógyintézetbe.
- Julia halott - mondja alig hallhatóan. Mind két szemöldököm az egekbe szökken.
- Ezt pont nekem mondod? - horkanok fel. Ennyire idióta már nem lehet. Velem közli a tényt, hogy Julia halott? Pont velem, aki megtalálta Őt holtan? Ha Juliat nem ölték volna meg, akkor most nem lennék egy elmegyógyintézetbe. - Emlékszel, hogy én voltam az aki megtalálta és segíteni próbáltam rajta, majd jöttél Te és azt kezdted el üvöltözni, hogy gyilkos vagyok? - gyorsabban kezdem el szedni a levegőt, ahogyan újra lejátszódik előttem a jelenet.
Mindenhol tiszta vér voltam. Így bele gondolva nem csoda, hogy Tobias azt hitte, hogy én öltem meg a lányt. Ami természetesen nem igaz, mivel soha egy újjal sem bántottam Juliat. Pedig lett volna rá okom.
- Nem Te voltál. - néz a szemem közé komoran. Nevetni van kedvem. Fél éve is eltelt már azóta, Neki pedig most esik le, hogy nem én voltam. Tapsot érdemel.
- Örülök neki, hogy végre hiszel nekem. - mondom unottan és elkezdek az egyik tincsemmel játszani. Ha azt hiszi, hogy most megbocsájtom amiért tönkre tette az életemet hát téved. Soha nem fogok senkinek megbocsájtani a múltamból. Eleget szenvedtem már miattuk és ezt nem tudom elfelejteni.
- Megölték. - suttogja elhaló hangon.
Így bele gondolva Tobias rettenetesen megváltozott. Az arca beesett. A haja kócos, a ruháiból pedig kifogyott. Valami történt vele. Talán Julia. Lehet nem tudja a lány halálát feldolgozni. És ez engem érdekel? Szenvedjen csak. Itt az ideje, hogy megtudja mit is jelent igazából szenvedni.
- Sejtettem - vonom meg a vállam. Igazából ez nyilvánvaló tény. Julia nem természetes halált halt.
- Félre érted - csóválja meg a fejét. - Saját magát ölte meg. - mondja halkan. Viszont ez a téma már nagyon is érdekel. Akkor nem megölték hanem öngyilkos lett? De én erről miért nem tudok? Akkor ezek szerint mostanra már mindenki tudja az igazat. Viszont engem még mindig itt tartanak. Érdekes.
- Ez biztos? - kérdezem kíváncsian.
- Beszedett valamilyen gyógyszereket a bál alatt, ez miatt totál elveszítette az eszét, majd elment a mosdóba ahol állítólag megcsúszott és beverte a fejét a mosdó szélébe. Azért volt tiszta vér minden. - mindig is tudtam, hogy Julia rendszeresen szed be valamit. Csak arra nem gondoltam, hogy azok a valamik kemény drogok. Durva, hogy pont ez lett a veszte. De engem ezzel a történettel még mindig nem győztek meg. Valakiből nem folyik ki annyi vér, ha csak beveri a fejét a mosdóba.
- Eléggé sántít ez a dolog - túrok a hajamba töprengve.
- A rendőrség megtalálta a cuccaim között ugyan azt a drogot amit Julia szervezetében találtak. Azt hiszik, hogy tőlem származik, pedig én soha nem adtam neki kábítószert. Viszont senki nem hisz nekem. El akartak vitetni egy javítóintézetbe, de ezt mikor megtudtam túladagoltam magam...és most itt vagyok. - sajnálnom kellene, de egyszerűen képtelen vagyok, pedig Ő már a sírás szélén áll. Szörnyű, hogy most már Ő is itt lesz. A közelembe. Most már értem, hogy miért beszélt most velem ilyen normálisan.
Lassan mindenkiről kiderül, hogy drogozik. Tobias majdnem meghalt csak azért mert azt hiszik, hogy Ő ölte meg Juliat. Ami még igaz is lehet, ha tényleg a két drog megegyezett. Van egy olyan érzésem, hogy Julia halálának az okáról az igazat soha nem fogjuk megtudni.
- Legalább most már megtudod, hogy milyen az igazi szenvedés. Julia is megbűnhődött és most Te...- vágnám én még tovább is a fejéhez a fájó szavakat, de hirtelen Tobias két kezét a pólómon érzem meg, miközben kicsit sem kedvesen lök a falhoz és kezdi el felfelé húzni a pólóm, aminek következtében pár másodperc múlva eltűnik a talaj a talpam előtt. Megint kezdődik minden elölről. A lényeg az, hogy nem szabad sírnom. Remélem meg is fog ütni.
- Eszedbe ne jusson még egyszer a szádra venni Juliat! Még mindig épp olyan ocsmány és röhejes vagy mint voltál. Tudod ott már gondok vannak ha még egy elmegyógyintézetben sem tudnak segíteni az emberen. - a lehelét az arcomon érzem, miközben minél erősebben szorít. Kezd fájni a mellkasom, ahogyan a falhoz nyom.
- Engedj el! - kérem és minél nehezebben kezdem el szedni a levegőt. Nem hiszem el, hogy ilyenkor nincs itt senki. Hol vannak a nővérek vagy valaki?
- Könyörögj ribanc. - röhög az arcomba és megrúgja a lábam. Könnybe lábadnak a szemeim. Fogalmam sincs, hogy megint mi ütött belé. Én csak az igazat mondtam meg. Ettől nem kellene elborulnia az agyának.
- Engedd el Mirát! - Tobias enged a szorításomon majd oldalra fordítsa a fejét. A folyosó közepén Liam áll, miközben szemei szikrákat szórnak...

25 megjegyzés:

  1. Kedves írónő! (:
    A blogodra az immént találtam rá. Nagyon tetszik maga a történet, és ahogy ezeket leírod. Két elírást találtam benne. (*vele és *fordítja) Még csak ezt a részt olvastam el, de lényegében be lettem avatva a tényekkel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. uhh, bocsi az elírások miatt :\ kijavítom.....és örülök, hogy idetévedtél :)

      Törlés
  2. Itt abba hagyni :o Liam a hős *.* A mi szuperhősünk <3 Siess

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ui:Mindig imádni fogom a töridet <3

      Törlés
    2. ehhh...most nem hős xD csak Liam :P
      és köszönöööm

      Törlés
  3. Szia :)
    Igen, azért írok most csak, mert azokat írtad az elején. De nem nyalizni, meg könyörögni akarok, hogy hozd ugyanilyen tempóban a részt, csak elárulni valamit. Ha a lustaság fájna, a fele világ már halott lenne. Lehet, hogy csak mamgból indulok ki, mert mindenki ezt teszi, de nekem a blogomra is van, hogy érkezik 7 komi, van hogy csak 1. Ez hangulattól függ. Én nagyon ritkán kommentelek, és ezzel még sok más író is van így, akiket ismerek. Az ihlethiány és a válság is = a lustasággal, csak ez íróilag van kifejezve. Nem azért nem kommentelnek/ünk, mert nem tetszett a rész. Ha ez megnyugtat, én az elmúlt napokban vagy hússzor végigolvastam az egész sztorit, rákerült a top 10 listámra is.Na szóval nem azért nincsenek komik, mert szar a rész, hanem azért, mert ahhoz hogy megírjunk egy komit.. ahhoz annyi gombot meg kell nyomni! :D Az egérrel is, meg írni is, aztán elküldeni, meg néha az ellenőrző kódok is... És ez sok xD De ha szeretnéd, itt és most megígérem, hogy mostantól minden rész alág fogok írni kisregényeket, sőt, egy íróval még azt is megcsináltam, hogy egy mondtatot, minden szót külön kommentben küldtem el neki, hogy sok kominak tűnjön :D A sztorid fantasztikus, és még meg fogom egyszer bosszulni, hogy itt merészelted nekem abbahagyni (mondom én, a szadista ;) ) Na szóval hozd a részt akkor, amikor Neked jól esik, ne az olvasók döntsék el, hogy mikor írsz, meg minden. DE nem is kényszeríthetsz rá minket a komizásra, mert ezzel.. na ez nem jó xd. Szóval jó írást, és hozd a részt akkor, amikor Te jónak gondolod :)
    Zuzaa x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Itt nem a kommentekkel van a hiba, ugyanis én is lusta vagyok komizni, és mindig azt mondogatom, hogy ha 1 komi jön én akkor is írni fogok...itt azzal van a gond, hogy eddig rengeteg komit kaptam amikben bőven ki volt fejtve minden...ennél a törimnél pedig alig kapok, és kérem, hogy legalább mondják el a véleményüket, hogy mi nem tetszik, nem válaszol senki, egy lány írta le azt, hogy nem tetszik neki a hosszú leírások, de vissza írtam neki, hogy ez változni fog, de a többiek hallgatnak és tudom, hogy valami nem jön be nekik..pedig ha elmondanák, hogy mi nem tetszik nekik akkor megpróbálnék változtatni...
      nem kényszerítettem rá senkit a komizásra o.O sajnálom ha ez így jött le..ha rákényszerítettem volna valakit (ami szerintem nem igaz mivel senkinek nem szorítottam puskát a fejéhez, hogy komizzon) akkor sokkal durvább folyamatokhoz folyamodtam volna....attól, hogy nem hozom a részeket az azért van mivel ember vagyok és van életem...

      Törlés
  4. Az oszt befejezés:o
    1. Tobias hogy és miért?! Ez hogy jött?! Azt hittem beképzeli vagy valami erre bumm.
    2. Meg kell verni a gyereket.
    3. Nagyon remélem hogy ez Liam lesz...
    vagyis remélem is meg nem is. Mert ha megveri akkor is el különíthetik nem? :/ Most megint fél nap lesz mire abba hagyom a kattogást hogy mi fog történni. Soha nem az történik mint amit gondolok hogy fog! Nem szoktam komizni, lusta vagyok hozzá. Valóban azért írtam mert a említetted. Viszont ha lesz időm és épp nem sietek ezentúl fogok neked írni komit:) xoxoDestiny

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. épp ez a töri lényege ;) soha nem tudod h mi lesz :D

      Törlés
  5. Szia!
    Nem tudom hogy mit írjak. Mindig csak azt tudom hogy jó lett ez a rész még hozd a kövit. Mást nem nagyon.... Sajnálom
    Nem a te hibád csak nem vagyok bőbeszédű.
    Leírni meg nem fogom mindig ugyanazt.

    De nagyon imádom a blogodat.

    VálaszTörlés
  6. Szia :) Èn nagyon szeretem a blogodat ès mindig tetszenek a rèszek, csak azèrt nem kommentelek mert mindig telefonról vagyok :) ès azt is tudom, hogy nagyon sokan vannak ezzel így, de attól mèg imàdunk ;)

    VálaszTörlés
  7. OMG!!!!!! o.O
    úristen, úristen, ezt nem hiszem el... úristen....... jól van abba hagyom :D
    de akkor is ,Úristen..na jó most már tényleg abba hagyom.. :D
    áááá... legszívesebben én nyírnám ki Tobiast, nem kell Liamnek megtenni, átvállalom helyette :D de azért az durva hogy még Tobias pampog aztán ő is ugyanúgy a diliházba végezte, kész vicc a gyerek :D
    na mindegy a lényeg hogy szuper fantörpikus rész lett, és itt abbahagyni???
    na jó inkább lelövöm magam, kicsit túlpörögtem :D
    siess a kövivel, naggyon kíváncsi vagyok hogy mi lesz :D :3
    xoxo

    VálaszTörlés
  8. AZTA QURVA!! EZ NAGYON DE NAGYON SZUPER LETT! És visszaválltás...Remek! Siekrül!! Adom a hálát, hogy van megírva előre pár rész, mert imádom!! És még sak az eleje!! Liam, Tobies..blahh! Utálom azt a gyereket!!! Oké, le kell hoggadnom! És ha abba mered hagyni valahogy megkereslek és addig nem emgyek el mellőled még meg nem írod, remélem vetted a célzást!
    Puszi, Encii! ♥♥♥

    VálaszTörlés
  9. Nanemár... Én még a legnagyobb unalmamban is kommentelek, szerintem ez a legjobb elfoglaltsááág. XD Am nagyon jó a Liam superhero. ;D remélem hamar hozod a részt !!!

    Chüüüsi Tami

    VálaszTörlés
  10. Neeeeeeeeem! itt abba hagyni bűncselekmény!!!! :D és a kommentekkel visszatérteeeeem (juhuuuu) ;) bocsi h nem írtam mert közben összejött minden mostanság :P na de nem ez a lényeg hanem az h milyen jól írsz és meg nem forduljon a fejedben h abbahagyod!!!! Ja meg h ez a rész is PER-FECT és Liam a mi BATMANünk!!! *-*
    (Superman is here bár ez Lousos)
    puszi :*
    Sáriii

    VálaszTörlés
  11. Szerintem tenyleg jobb lenne egy uj tori. Imadom ahogy irsz :))) <3 csak ez nem az igazi..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. eh, sajnálom, akkor ne olvasd :\ nem fogom abbahagyni, csak azért mert neked nem tetszik....megkérdezhetem, hogy miért nem? csak egy kérdés, mivel ha válaszolnál rá akkor tudnék változtatni a dolgokon

      Törlés
  12. Szerintem nem kellene miatta ennyire duzzognod. Nem azert kéne írnod, hogy sok kommented legyen, hanem mert élvezed. Egy író magának ír elsősorban. Komolyan mondom lényegében fenyegeted az olvasóid. Ha van komi akkor jön a rész. Egyet válaszolj meg nekem. Mire jó ez?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod Te, hogy mit jelent az a szó, hogy fenyegetés? Halálla fenyegetlek, hogy írj kommentet? Mert szerintem nem! Duzzogok? Ha duzzognék akkor nem írnék egy fejezetet sem. Írtam én olyat valaha h pl 5 komi és jön a kövi? Mert szerintem nem! Mindig hozom a részeket amikor tudom és még úgy is ha csak 3 ember komizik...szóval gondold meg, hogy mit írsz ide, mert egy kicsit keversz magaddal...attól méghogy mostanában hetente egy- két rész érkezik az azért van mivel ember vagyok, - remélem hallottál már olyanról, hogy iskola...jesszusom, ez kész vicc -.-

      Törlés