| Part 1 : - Senki tulajdona |

Tegnap prológus, ma pedig új rész :D Én mondtam, hogy most nagyon benne vagyok az írásban és, hogy egy csomó ihltem van :P vissza kell szereznem az olvasóimat, szóval most ezerrel azon is vagyok :))))))) Komizniiiiii

Fejem egy kissé oldalra fordítom, miközben egy bájos pillantással jutalmazom a mögöttem álló fiút aki épp azon ügyeskedik, hogy úriember módjára tudja levenni rólam a kabátom. Eléggé esetlenkedik, így miután még jó egy perccel is még mindig rajtam van a hófehér szőrme kabátom, én vagyok az aki kihúzom a karjaimat az ediggre felmelegedett anyagból. Georgot meglepi a dolog és éppen az utolsó másodpercben sikerül elkapnia a kabátot, ami majdnem a szönyeggel bevont padlóra esett volna, ha nem figyelt volna. Ha ez tényleg megtörtént volna akkor szerintem mostanra nem a jókedvű pincér után sétálnánk, hanem valamelyik temetőbe intézném az utunkat. És nem viccelek. Imádom a kabátjaimat, pláne ezt ami eléggé ritka darab. A fehér szőrme ára többe került mint George Shelley élete.  Nem vagyok ruhamániás és kicsit sem sajnálom ha valamim tönkre megy. Úgy tartom, hogy akár mennyi plázát kivásárolhatok, akkor is azt fogom mondani, hogy még mindig kevés az amim a szekrényben van. A pénz nálam soha nem volt lényeg, ugyanis az-az egy dolog amiből én soha nem fogyok ki. Ezt azonban az új kócos barátomnak nem kell tudnia. Higgye csak azt, hogy most durcis vagyok az miatt, mert nem figyelt oda eléggé a kabátomra. Járjon a kedvembe! Próbáljon felvidítani! Könyörögjön a bocsánatomért! És még nem is kérek sokat.
A pincér csak sétál előre az asztalok között. Fülemet halk zaj töri meg. Kellemes, olyan amitől az embernek rögtön táncolnia támad kedve. A mellettem koslató srácot figyelem. Szomorú, lógatja az orrát. És ez az én érdemem. Elég volt csak egy csúnya nézéssel megáldanom, George máris a pokolra kívánta magát. Ezért szeretem az anyuci pici fiú stílusú férfiakat. Naivak, hiszékenyek, és dögunalom velük lenni. Mégis van bennük egy kis rosszság. Már ha csak magukra vesznek egy öltönyt nyakkendővel, rögtön megváltozik a véleményem róluk. De George tele van titkokkal. Titkokkal amikre ma este fény fog derülni.
Minthe egy kifutón sétálnék végig. Szinte az összes asztalnál szerelmes párocskák foglalnak helyet. Azonban elég csak elmennem egy ilyen asztal mellett, a férfi egyedek rögtön utánam fordulnak és többé nem is foglalkoznak a barátnőjükkel. Egy kövér férfi még az ingje felső gomját is kigombolta pedig csak annyi volt a vétkem, hogy véletlenül a szemünk találkozott. Vörös ajkaimon áttsuhan egy gonosz mosoly és képzeletben máris azt látom magam előtt, hogy az egyik késsel, hogyan darabolom szét a férfiasságát. Rám senki nem verheti ki! Annyira megalázóak tudnak lenni a féfiak. Undorítóak.
Nem érzem kellemetlenül magam. Mint ahogy máskor sem. Imádom ha rajtam legeltetik a szemeiket. Így legalább tudom, hogy ki lesz majd a következő áldozat.
George is észre veszi, hogy az étteremben lévő férfi egyedek mind engem, - jobban mondva a fenekemet- stírölik. Ezért próbál feltűnőmentesen közelebb húzni magához, majd kezét annyira a derekamra tapasztja, hogy szinte már a fenekemet fogja, miközben fejét büszkén emeli fel. Igen, ezzel a cselekedetével most határozottan bebizonyította, hogy én csak az övé vagyok.
Tévedés George Shelley.
Ugyanis Perrie Edwards senki tulajdona! Inkább Perrie Edwards az, aki birtokol valaki mást!
- Az asztaluk Miss. Edwards. - a picnér megáll egy egy kétszemélyes asztal mellett. Két gyertya, rózsaszirmok az asztalon és középen egy vörösrózsa csokor egy vázában. Vörös rózsa a kedvenc virágom! Senki nem tudja, hogy miért pont ez az unalmas virág az én kedvencem. Ez is azt bizonyítja, hogy senki nem ismer igazán. A vörös a vér színe. Én pedig imádom a vért.
- Vörös rózsa. - csúszik ki a számon elérzékenyülve, és a meghatottságtól csillogó hamis ábrázattal fordulok a férfi felé, majd simogatom meg a kiálló hasát.
- Tudjuk, hogy ez a kedvence - válaszolja mosolyogva. Csak bólintok és engedem, hogy kihúzza a széket amire kényelmesen leülök, és rögtön meg is látom George paprikapiros arcát a méregtől. Eszébe sem jutott volna ez. Ez is azt bizonyítja, hogy Ő egy sznob, akit még mindig a szülei látnak el. Fogadunk, hogy mostanra már a föld alá szidta magát. De természetesen próbál olyan arcot vágni mint aki mindent tud rólam. - A vacsorát hamarosan tálaljuk. - miközben ezt az információt nyújtja, úgy önt egy kis bort a poharainkba. Kedvesen bólintok és miután elmegy várom, hogy George mondjon valamit. Percekig meg sem szólal. Hol a poharában lévő bort nézi, hol pedig a körülöttünk ülő szerelmes párokat. Nyálcsorgadozó népség! Mi abban az élvezet, hogy addig csókolóznak míg el nem fogy a levegőjük?
- A legmerészebb álmaimban sem mertem volna arról álmodni, hogy egyszer egy ilyen gyönyörű helyen fogok vacsorázni, egy ilyen csodálatosan meseszép nővel mint Te. - kezdődik. George úgy gondolta, hogy én azok közé a lányok közé tartozom akik imádják ha egy fiú az egekbe dícsérgeti őket, közben pedig a szexen jár az eszük? Nem egyszer elsütötték már ezt a poént, és valahogy aztán a vége mindig ugyan az lett. Az ágyban kötöttünk ki és a férfi volt az aki kezdeményezett. Mostanra már azt is tudom, hogy mikor jár a szexen az agyuk. És határozottan állíthatom, hogy George máris levetkőztetett a tekintetével és épp arról ábrándozik, hogy mennyire jót dugnánk ezen az asztalon. És, hogy honnan tudom mindezt? Röhejesen hülyén fészkelődik a székén, - természetesen feltünőmentesen, - és másodpercenként a nadrágját igazgatja, a merevedése miatt. Rossz vizekre kezdtél el evezni George. Nagyon rosszra.
Elmosolyodik és hirtelen azt veszem észre, hogy az asztalon lévő két kezemet simogatja. Úgy teszek mint akinek nagyon is tetszik.
Akkor kezdjük el kideríteni, hogy a cuki kis Georgenak mire kellek. Kellek neki mert bejövök neki és hosszú távra akrja eltervezni velem. Vagy pedig kellek neki egy jó szexre, hogy utána tudjon dicsekedni a lökött haverjainak. Mindjárt választ kapunk a kérdésemre. De ha az utóbbi az igaz, akkor rossz hírem van a számára.
- Úgy gondolom, hogy a mi kapcsolatunk több ennél. Sokkal mélyebb! - végigsimítok a hüvelykujjain Ő pedig csak banbán figyeli az arcom. Csak akkor tér észhez mikor megérzi azt, hogy a lábommal épp az ő lábfejét símogatom. Fel - le mozgatom és minél feljebb, az Ő száját pedig apró sóhajok hagyják el, ráadásul még a szemeit is becsukja.
Kapcsolat. Szóval George számára egy negyvennyolc órás valami már egy komoly kapcsolatnak számít. Igen, pontosan két napja ismerkedtem meg vele és azóta csak hülyítem. Csóknál többet nem engedek neki. Először ki kell őt ismernem. Ha komolyak lennének a szándékai akkor úgy viselkednék vele. De sajnos Ő is azok közé a férfiak közé tartozik, akik csak a dögösségem miatt akarnak velem lenni. Ilyen férfiaktól pedig meg kell szabadulnia a világnak.
- Több ennél? - kérdezi mikor abbahagyom a lábfejének a simogatását. Kissé csalódott a tekintete, de nem érdekel. Sokkal többet fog tőlem ma még kapni.
- Új fejezet kezdődik a számunkra! Magasabb szintre emeljük a kapcsolatunkat. - szemei vágyakozóan felcsillanak és nem kerüli el a figyelmemet, hogy a melleimet bámulja. Próbálok nem foglalkozni vele. Helyette megragadom a karját és felhúzom a székről.
- Hova megyünk? - kérdezi mikor már a kabátomat adja rám.
- Megkapod a várvavárt jutalmadat! - kacsintok rá pimaszul és egy puszit lehelek a szájára. Elpirul és többet nem kérdez. Az étterem előtt a fekete limuzin még mindig ott áll. Bemászunk hátra Joel pedig a sofőr ülésről várja az utasításomat. - Vigyen vissza a szállóra. - parancsolom keményen. Joel bólint és elindul. George keze pedig a combomon pihen és vágyakozva pislog az ajkaimra. Nem bírja sokáig így pár másodperc múlva leis támadja őket. Eléggé nehezen megy a visszacsókolás, de nem ellenkezem. Hagyom, hogy a kezeivel a combomat simogassa a másik szabad kezével pedig a szőke hajamba túrjon. Hirtelen mennyire vad lett. Emlékeztet egy Cameron nevezetű srácra, aki túl heves volt és nem akart leállni.
A szálloda New York egyik legdrágább helyei közé tartozott. És én mint büszke tulajdonosa tettem róla, hogy mindenki tudja meg kihez is tartozik. Jó igazából az apámé, de kit érdekel. Ami az övé az- az enyém is.
A limuzin megáll a főbejárat előtt én pedig rögtön kiugrom és húzom magam után Georget is. Nem ellenkezik. Inkább még jobban sietettne.
- Perrie kisasszony! Jól telt az estélye? Esetleg valamire lenne szüksége? - állít nekem a recepciós.
- Nyugalomra! Senki ne jöjjön a lakosztályomra. - mondom nyersen. Az alkalmazottjaim bólintanak, George pedig csak ámul, de kérdezni már nem tud mert a lift pont akkor áll meg előttünk. A fiút benyomom és rögtön a lift oldalának nyomom majd heves csókolózásbe kezdünk. Esélye sincs megmozdulni. Én vagyok az aki irányítok, mint mindig. A nyakkendőjét kiengedem a gombjait elkezdem kigombolni és már a nyakát csókolgatom. Térdemet a lábához nyomom, hogy ne tudjon megmozdulni. A kezei a seggemet simogatják és rácsap, de a lift pont akkor áll meg. Vadállat módjára kapom el a nyakkendőjét majd annál fogva kezdem el húzni magam után. Először fájdalmasan felnyög, de utána megszokja. Csak akkor engedem el mikor már a lakosztályomon vagyunk és letudom nyomni az ágyamra. És akkor történik meg először, hogy George fordít a helyzeten így én kerülök alulra. Természetesen nem tetszik, de kíváncsi vagyok, hogy mit tervez. Nem csókol meg. Rögtön a dekoltázsomat veszi célpontba és csókokkal lepi el a melleimet. Kezei pedig bebarangolják a szoknyám alját. Próbálja szétnyitni a comjaimat, de nem engedem neki.
- Amióta megpillantottalak azt tervezetem, hogy hogyan foglak megdugni! - újságolja és fogaival leljebb húzza a melltartómat, hogy tudjon elkezdeni játszani a mellbimbómmal. Á, szóval szexre kellek neki. Rossz választás kicsi George!
A méreg és az adrenalin széttárad a testemben, és ennek következtében bevadulok, így könnyen letudom magamról lökni a fiút, majd tudok felé tornyosulni.
- Most én jövök. - vicsorgok rá és tenyeremet a férfiasságához vezetem. A dudor szemmel látható, de eszemben sincs segíteni rajta. Helyette csak a nadrágja cipzárját húzom le. Alsógatyát valami oknál fogva elfelejtett felvenni, így a férfiasságának a vége rögtön kikandikál a kis lyukon. George azt várja, hogy mikor segítek rajta. Én helyette egy erőteljes mozdullat visszahúzom a cipzárt, a férfiasságának a végével együtt. Fájdalmában felordít és felugrik majd szörnyülködve nézi a nadrágját.
- Ezt meg miért kellett? - kérdezi és próbálja helyre hozni a művemet.
- Játszunk valami mást - vonom meg a vállam. George unottan megvonja a vállát én pedig a táskámhoz sietek és előhalászok belőle egy kisméretű pisztolyt. A fiú szemei értetlenek. Fogalma sincs, hogy mit akarok egy fegyverrek kezdeni. - Volt már ilyen a kezedben? - kérdezem. Nemlegesen megcsóválja a fejét. Gondolkodás nélkül felé tartom. Nem veszi el. - Nyugodtan megfoghatod, nincs megtöltve. - az ajánlatom természetesen tetszik neki, ugyani rögtön a pisztolyért nyúl és úgy tesz vele mintha szétlőné az egész lakosztályt. Végül a szájához emeli. Vagyis bekapja a pisztoly végét ahonnan a golyó jön ki. - Húzd meg a ravaszt! - nézek a szeme közé vigyorogva. És megteszi.
Arra számít, hogy semmi nem fog történni. De mégis történik. Ugyanis amint meghúzza a ravaszt egy golyó mélyed a torkába ami áttlyukasztja azt. Pár másodperc múlva pedig vérrel telik meg a szája.
- Hupsz. Mégis meg volt töltve. - vigyorodom el és kiveszem az ernyedt kezéből a pisztolyomat amit gondosan visszanyomok a táskámba. Még szükségem lesz rá, ugyanis az élet túl sok Georgot tartogat. Visszasétálok a fiú mellé és csak mosolygom. Pont olyan szánalmasan fest mint a többi geci akik nem tudják a farkukat a nadrágjukban tartani. George még élhetne ha nem lett volna akaratos. Úgy ahogy a többi faszi is élhetne aki kezdegetett velem.
- A szentségit Perrie! - nyitódik a bejárati ajtó és egy ismerős alak ront be a helységbe, majd végignéz a halott testen. Nem rémülök meg. Miért tenném? Hisz a maffiához tartozom. Tőlem mindenki fél és egyben tisztel. - Már megint?