2015. augusztus 2., vasárnap

| Part 4 : - Meccs.

Helló!!! Íme a friss rész, ami szerintem eléggé hosszú lett és izgalmas :3 A hibákért én kérek elnzését, de egyszerűen arra nincs időm, hogy áttnézzem :| amit megírom rögtön fel is teszem és már megyek is :s szóval sajnálom, de a lényeg az, hogy ti olvashattok :DDD komizniii




- Úgy érzem ma éjjel, túltejesítettem a kéréseidet - Louis szó szerint bele zuhan az ágyba. Fejét belefúrja az egyik párnámba, majd még a kezeit is a fejére rakja és így próbálja megvédeni magát a szobámba beszűrődő Nap fényeitől. Nem foglalkozom vele. Álmosan kinyitom a szemeimet, de azok csak nem akarnak kinyitódni. Túl fáradt vagyok még. Így aztán csukott szemmel elkezdem a hajamat simogatni, majd mikor kellő képpen felfrissülök, egy picit oldalra fordítom a fejem, hogy az éjjeliszekrényemről tudjam elemelni a fejem. Az álmosságomnak köszönhetően, természetesen nem járok sikerrel, mivel a telefonom pár pillanat múlva a szőnyegen landol. Felmorgok és kezemmel próbál elérni, hátha feltudom úgy venni, hogy nem kell kimásznom az ágyból. Nincs ekkora szerencsém. Hatalmas nyögések közepette sikerül kihajolnom a puha ágyból, majd kezdem el keresni a készüléket. Mikorra megtalálom, Louis ismét hisztizésbe kezd. -Kétszer megdugtalak az éjjel. Oké, tudom másodjára már én akartam, de ha először Te nem kezdeményezel akkor nekem sem lett volna kedvem baszni - egy kuncogás közepette érintem meg a telefonomat, majd szorítom magamhoz és újra visszafekszem az ágyba. Kifújom a levegőt, de lusta vagyok arra, hogy feloldjam és megnézzem hány óra van. - Utána pedig eltüntettem a hulládat, a nap pedig még csak most kezdődik. - megérintem a telefonom kijelzőjét majd szembe találom magam az órával. Kissé szörnyethalok és rögtön visszadobom a telefont az éjjeliszekrényre.
- Louis, hajnali tíz óra van. - nyöszörgöm és visszahúzom a takarót a nyakamig. Gőzöm sincs, hogy mikor keltem utoljára ilyen korán. Azt sem tudom megmondani, hogy mikor feküdtem le. Tudom, hogy hajnalodott mikor Louis úgy döntött, hogy ideje kezdenie valamit George halott testével. Felhívott pár fazont, majd szó nélkül lelépett. Nem igazán foglalkoztam azzal, hogy mit csinál. Jókedvűen feküdtem le és rögtön el is aludtam. Kicsit sem számítottam arra, hogy reggel megint Louisra kell kelnem.
- Na ezt már nem! - kiált fel és ujjait a takaróm szélére nyomja és próbálja letépni rólam, de én nem engedem. - Eszedbe se jusson, hogy visszaalszol.
- Már eszembe jutott. - motyogom és megigazítom a fejem, hogy kényelmesebb legyen a párna alattam.
- Nem hallottad, hogy mit mondtam az előbb? - hirtelen úgy érzem, hogy az összes levegő eltűnt körülöttem. Hirtelen kapkodva szedni kezdem a levegőt, majd kinyitom a szemeimet és meglátom, hogy Louis a derekamon ül. És nagyon nem úgy néz ki, mint aki leakarna onnan szállni. - Azt akartad, hogy dugjak veled! Hát megtettem a kérésedet. Most neked kell azt csinálnod amit én akarok. - utálok vele egyezkedni. Ha én parancsolok neki valamit, akkor Ő ugyan úgy követel tőlem valamit.
- Aludni akarok. - motyogom az orrom alatt. Szemeim még mindig le vannak csukva, és szinte már el is alszok, de mikor ez megtörténne, Louis elkezdi a kezeimet mozgatni. Direkt csinálja. Így próbálja elérni, hogy ébredjek fel. Nem jár sok sikerrel.
- Perrie! - kérlel és erősebben kezdi el húzni a kezem. Választ nem kap. Hosszú percek telnek el mire megunom, hogy piszkál.
- Louis. - kontrázok vissza álmosan. És abbahagyja a piszkálásomat. Érzem, hogy lemászik a derekamról, mire én megkönnyebülten kifújom a levegőt. Átt akarok fordulni a másik oldalamra, de akkor a párna eltűnik a fejem alól. Szemeimet rögtön kinyitom, majd megpillantom Louist az ágyam mellett. Arcán hatalmas vigyor terül szét, kezében pedig ott van a párnám. Nyúlni akarok érte, de akkor az egyik kezével elengedi a párnát, majd a takarómért nyúl és lerántja rólam. Vacogni kezdek rögtön a hidegtől ami megcsap. Hiába kérném vissza, tudom, hogy nem fogja vissza adni, egészen addig míg meg nem kapja azt amit akar. Szemétség. Így gyalázatos módon felülök, majd áttkarolom a térdeimet és ezzel próbálom melegíteni magam. - Fent vagyok már! - nyavajgok és lebiggyesztem az ajkaimat, hátha meghatja.
- Csodás. - bólint, de nem úgy néz ki mint aki vissza akarná adni a párnámat és a takarómat. Várom, hogy mit akar Tőlem. - Öltözködj fel, utána ne tervezz semmit mára, mivel eljössz velem a focimeccsemre. - pupilláim kitágulnak, és hirteln azt kívánom, hogy bárcsak én lennék most George helyében. Esküszöm még a halál is izgalmasabb mint Louis focimeccse.
Utálom a sportokat, de mégis leginkább a foci az amit szívből gyűlölök. Talán izgisebb lenne ha mondjuk félmeztelen pasik futkároznának a pályán egy labdát kergetve, de eddig sajnos még nem volt ilyenben részem. Louis viszont él- hal a fociért és mikor az ideje engedi lejátszik pár meccset is. A csapattársai persze rögtön kapitánnyá nevezték miután megtudták, hogy ki is az apja. Louis pedig élvezi, hogy pár esetlen fiúnak parancsolgathat, akik tényleg azt csinálják amit Ő mond. De ebből az egészből mi az élvezet a számomra? Az ég világon semmi! Mikor muszáj elkísérnem, akkor én kapom a nézőtéren a legjobb helyet, majd két órát egyhelyben üldögélek, miközben a néha focizó mostohabátyámat nézem. Ráadásul ma még hideg is van!
- Nem kényszeríthetsz erre. - nyavajgásban török ki és hirtelen már nem is vagyok álmos.
- Tegnaptól azt csinálom amit Te akarsz! Itt az ideje, hogy Te is csinálj értem valamit. - válaszol bunkón.
- De miért pont foci? És miért pont én? - sóhajtok fel bánatosan. Louis tudja, hogy célba ért, mivel egyszerűen nem tudnék neki nemet mondani. Hanyagul megölel majd kimászik az ágyamból és valami olyat motyog, hogy a szálloda előcsarnokában fog rám várni.
Direkt húzom az időt. A lehető leglasabban készülődöm el, és mikor már lent vagyok rögtön meglátom Louis türelmetlen arcát. Szólni sem enged, olyan hevesen kapja el a karom majd kezd el húzni a limuzin felé. Szokás szerint Joel foglal helyet a volánnál, - ki más is lehetne még, hiszen Ő apa egyik legrégibb testőre, - mellette pedig egy szintén nagydarab alak terpeszkedik, ha jól emlékszem a nevére Pascalnak nevezteti magát. Tök normális dolog egy focimeccsre két testőrrel érkezni. Ez van ha az apád egy maffia csoport vezetője. Egyikőnk sem tudja, hogy mikor és ki akar velünk végezni. Így a biztonság az első.
Mikor megérkeztünk a mérgkőzés helyszínére, Joel áll mellém, Pascal pedig Louist kíséri.
- A legklasszabb helyet foglaltattam neked a pályán - újságolja Louis jókedvűen és fejére húzza a sapiját majd a hajával kezd el szerencsétlenkedni. Gőzöm sincs, hogy mit tervez a hajszálaival, de megunom a szerencsétlenkedését, és úgy döntök, hogy inkább én igazítom meg neki. Ujjaimmal lágyan piszkálni kezdem, majd pár tincset kihúzok a sapkája alól és a homlokára tűröm.
- Aztán rúgj nekem ám gólt, ha már egyszer elhurcoltál magaddal. - jegyzem meg és elhúzom a kezem a homlokáról majd megpaskolom az arcát.
- Legalább csinálj majd úgy mint aki élvezi! - kéri egy fancsali mosollyal, mire én bólintok. Ez a végszó. Gondol egyet és elindul, Pascal pedig kiskutya módjára követi. Megcsóválom a fejem, és Joel után indulok aki elvezet a helyemre.
Fél óra telik el a meccsből, de én máris agyon vagyok fagyva. A seggemet nem érzem, úgy ahogy az ujjaimat sem. Fejemre felhúztam a kapucnimat és úgy bámulok le a pályára. Louis eddig csak egyszer játszott, utána rögtön ismét leült a kispadra. A kedvem a béka segge alatt. Igen, kapni fog Louis ezért a cselekedetéért. Mínusz fokok vannak, én pedig egy focimeccset bámulok, ahol semmi nem történik.
- Talán ez jól fog jönni. - egy kesztyű lóg az arcomba. Egy kicsit felemelem a fejem, hogy megnézzem ki akar megajándékozni. Egy harmincas éveiben járó, jól öltözött férfi. A focihoz szerintem annyi köze lehet mint nekem. Ki az a marha aki öltönyben jön egy focimeccsre? Mégsem tudok az öltözékjével foglalkozni. A hangja kellemes, az arca pedig barátságos. Talán ezért is veszem el tőle a kesztyűket, amiket rögtön az ujjaimra húzok, majd csúszok egy picit arrébb, hogy tudjak helyet szorítani neki. - Jobb? - kérdezi mikor elkezdem a kezeimet dörzsölgetni, hogy melegedjenek fel. Vállat vonok a kérdésére, és akkor elkapja az egyiket majd símogatni kezdem. A legtöbb esetben nem engedném, hogy egy idegen taperoljon, de ebben a férfiban van valami különleges. Bukom az öltönyös férfiakra, mivel azok olyan tapasztaltak és érettek.
- Mit keres egy magadfajta üzletember egy ilyen ocsmány helyen? - vonom fel a szemöldökeimet csábosan. A foci már kicsit sem érdekel, pedig a hangszórókban Louis nevét üvöltik. Talán gólt rúgott. Leszarom.
- Mit keres egy ilyen gyönyörű hölgy ennyi disznó alak között, egyedül? - kérdez vissza pimaszul. Ez tetszik. - Egyébként a kérdésedre a válasz, én vagyok a hazai csapat menedzsere. - igazítja meg a nyakkendőjét. Uh, szóval ismeri Louist. - David Alberto. - mutatkozik be. Életemben nem hallottam még ezt a nevet Louistól. Pedig sokat beszél a fociról meg a csapatáról.
- A bátyám a maga csapatában játszik, így ezért kerültem ide - most rajtam a sor, hogy magyarázkódjak. David elkezd töprengeni. Látszik rajta, hogy azon töri az eszét, hogy vajon ki lehet a bátyám, csak egyszerűen nem meri megkérdezni. - Louis Tomlinson. - mondom és fejemmel a pályára bököm ahol Louis ugrándozik egy rövidnadrágban meg hosszúujjú pólóban és épp azon van, hogy felmelegítse magát. - Én pedig Perrie Edwards vagyok. - kinyújtom a kezem, hogy tudjak kezet fogni vele. A kézfogásunk hosszabb a megszokottnál. Egy ravasz mosoly fut végig az arcán. Csak a szemébe nézek és nem is foglalkozom vele, hogy egyik kezét a combomra csúsztatja.
- És jól szórakozol kedves Perrie? - kérdezi kedvesen.
- Úgy nézek ki? - tárom szét a kezeimet. David végig mér, mire én megnyalom a számat. Sok mindent tudnék ezzel a pasival csinálni addig míg a meccsnek vége nem lesz.
- Akkor helyesebben, akarsz jól szórakozni? - javítja ki magát. Gondolkodás nélkül bólintok. Davidnek több sem kell. Elkapja a derekam meg felhúz a székről és elkezd valamerre húzni. Tíz perc sem telik bele és egy irodában találom magam miközben a falnak nyom és vadul a nyakamat csókolgatja. Fogalmam sincs, hogy hogyan is kötöttünk ki itt ilyen pozícióban. Mikor a szórakozásra gondoltam nem arra gondoltam, hogy lehoz az irodájába és rögtön nekem esik. Én nem szeretem az ilyen gyors tempót. Ezért mikor az ujjaival már a nadrág gombommal játszik, és hevesen csókolja az ajkaimat, elfordítom a fejem és tenyeremet a mellkasára nyomom és úgy próbálom eltolni magamtól.
- David, állj le! - kérem, de hajthatatlan. Tenyereit az arcomra teszi majd úgy kényszerít, hogy forduljak felé és csókoljam meg.
- Annyira finom vagy. - suttogja, majd a dekoltázsomat csókolja. Ez az a pillanat mikor elegem lesz. Teljes erőből ellököm magamtól.
- Hagyj békén! - parancsolom és közben idegesen megigazítom a ruháimat. Villámló tekintettel mered vissza rám miközben hevesen szedi a levegőt. Nem foglalkozom vele. Megfordulok és elindulok az ajtó felé, de nem jutok messze mivel elkapja a csuklómat és vadul visszaránt, majd szó szerint lelök az asztalára és fölém tornyosul.
- Meg leszel baszva ribanc - emeli fel a hangját és még szorsabban fogja a csuklómat, majd rátérdel, hogy ne tudjak megmozdulni. Szemei dühösek, homlokán kilátszódnak az erek, én pedig félek. - Pont úgy ahogy az a balfasz bátyád bántotta az én húgomat. Úgy látszódik a Sors visszaüt. Tudod a húgom sem akart semmit a bátyádtól, de Louis hajthatalan volt és elvette a testvérem ártatlanságát, aki azóta sem mer beszélni mivel olyan fájdalmakat élt átt akkor. - hevesen kezdem el csóválni a fejem és a könnyeim akaratom ellenére kezdenek el folyni. Szája akár hányszor a bőrömhöz ér hányingerem támad. Vonaklok és próbálok menekülni, de nem enged.
Nem, engem még egyszer senki nem fog bántani! Az az időszak már elmúlt. Én vagyok az aki bánt mást! És akkor eszembe jut a táskám. Ha letudnám lökni magamról, akkor elérném a táskámat és kitudnám venni belőle a morfiummal töltött injekciós ampullát. Gyerünk Perrie, meg tudod csinálni.
A térdemet megemelem, majd rögtön megrúgom az ágyékát. David megáll a fájdalomtól és már nem szorít le az asztalhoz. Egy macska módjára ugrom le, majd rohanok a táskámhoz. Vadul kutakodni kezdek benne és meg is találom. Azonban addigra David is magához tér a fájdalmából. Derekamnál fog meg, majd emel fel, ismét vissza dob az asztalra. Úgy érzem, hogy az összes bordám eltörött. Egy gonosz vigyorral a képén hajol ismét felém, de már a nadrágját is kigombolta. Le akarja húzni, de arra már nincs ideje. Az injekciós tű egész végig a tenyerembe lapult, ami most már David homlokából áll ki. Még csak pislantani is elfelejt ahogy nézi, hogy a fejébe nyomom a mérget. Pár másodperc és a morfium hatni fog, én pedig boldog leszek amiért ismét tisztábbá tettem a világot...

12 megjegyzés:

  1. Már nem azért, but elég disznó alak volt ez a David -.-
    Még jó h Perrie-nél volt "önvédelmi cucc"... Már kezdtem megijedni :o :D
    A rész szuper lett, mint mindig! Holnap kövi rész!? :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hah önvédelmi cucc XDD ez jóóóó

      Törlés
  2. Nincs mit hozzáfűznöm a részhez.. perfie lett :D <33

    VálaszTörlés
  3. Imádom Perriet!*---*
    Gondolom azért mert én is Fenimista vagyok és valamennyire eggyetértek vele. A pasik disznók és csak a Szexet akrják.
    Tisztelet a kivételnek.
    Persze vannak normálisak de vannak idióta barmok!-.-
    Pl. Ma pont chatrouletteztünk
    (nem tom hogy kell írni)a legjobb barátnőmmel.
    Gondoltuk ki próbáljuk.
    A végén mindketten sokkos állapotban ültünk és kijelentettük hogy soha többet nem próbáljuk ki.
    Pedig max 2 percet ültünk a gép elött és az a két perc is golyamatos kattintgatással telt.
    Na igen. Életre szóló tapasztalat hogy soha ne próbáld ki az ilyen oldalakat. Ne halgass a youtube videósokra:D
    Na mindegy.
    Ui. Siess a kövivel!^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. úr isten :DDDD nem hittem volna h egyszer erről a témáról majd valaki így leírja a véleményét :DDDD örülök neki :*
      chatroulett...khm...ott szinte minden második alak a khm...cuccukat mutatja -.- gusztustalan egy oldal...
      ott van még az omegle is :DDD az is ilyen kedves kis oldalacska :PPP
      sietekkk

      Törlés
  4. Én...Waow. Imádom Pezzt és Louist így együtt.. :D A reggeli civakodás, nagyon tetszett, de a foci meccs valahogy vitte a pálmát :D
    Siess a kövivel :)
    Puszi Enci xxx. ♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. akkor már inkább Perrie és Liam :DDDD vagyis szerintem jobban illik hozzá xDDDD

      Törlés
  5. Szuper jóóó! :D :))))
    Mikor lesz új rész? ♥
    ~ M.

    VálaszTörlés
  6. Szóval: erőszak, hulla, szex,erőszak, hulla, szex.... XD
    Bocsi hogy eddig nem írtam csak totál kiment a fejemből hogy itt már van új rész :)
    Legyen szoooook szok hulla :3 xdd
    Nagyon jó rész volt, siess a kövivel :D
    Zuzaa x

    VálaszTörlés