2015. november 28., szombat

|| Chapter 2 : - Morcos ||

Íme a második fejezet, ami hát eléggé kis unalmas xD valahogy nekem mindig nehezen megy beindítani a történetet, és időm sincs íni :D ezt a fejezetet úgy olvassátok, hogy hajnali 3- kor fejeztem be, ugyanis éjfélkor jutott az eszembe, hogy szombat van, nekem pedig van egy blogom ahova szombatonként kerülnek fel a részek XD szóval szerintem ez a hajnali írás is ok arra, hogy ilyen furcsa lett a fejezet. De hosszú idő után újra Harryt és Niallt is a köreinkbe köszönhetjük ( érts. az előző történetembe, nem nagyon szerepeltek :c) szóval komizzatok Narrynek :D






Mindig is az a fajta ember voltam, aki egy percnél tovább képtelen volt a fenekén maradni. Engem soha nem érdekelt az ha valami fontos dolognak a közepén voltam, akkor is képes voltam felugorni és elvonulni. Ugyan így volt ez az utazással is. Reggel még Los Angelesben voltam, hajnalban pedig már Ibizán buliztam. Megállíthatatlan voltam és vagyok. Hosszú távú kapcsolatok? Minek, úgysem működnek, meg aztán a pasik nem is bírják azt a tempót amit én élek. Nehéz velem egy lépést tartani, és sokan mikor rendesen kiismernek inkább úgy döntenek, hogy már rögtön az elején kiszállnak és engendnek tovább sodródni az árral. Megváltoztathatnám az életemet, de nem akarom. Időzónák, kontinensek, időjárás, ismeretlen városok az én utamat nem állják.
Mégis vannak olyan időszakaim mikor kifáradok és örülök neki, ha más csinálja meg helyettem a dolgokat. Így volt ez a mai nappal is.
Megkéseltem egy szegény srácot, akinek az arcát azóta sem tudom kiverni a fejemből mivel annyira csalódott volt. Alexander tényleg szeretett, de sajnos az én életem felett áll valaki, akitől függök. Azonban hiába nem én vagyok a terv kialakítója, mégis én vagyok az akinek menekülnie kell. Egyik percben az utakat szeltem egy motorral, a következő percben pedig már a magángépen ültem, majd elfelejthettem azt, hogy az éjjel a saját ágyamban alszom. Boston megint egy másik időzóna volt, ami annyit tett a számomra, hogy fél óra után bealudtam. De még mielőtt teljesen elnyomott volna az álom, direkt küldtem a tesóimnak egy üzenetet, hogy el ne felejtsenek kijönni elém a reptérre.
És mi történt mikor leszálltam a gépről? Pontosan az amire gondoltok. Senki nem jött ki elém a reptérre.
Körülbelül negyed órája állok a repülőtér csarnokában a bőröndjeimmel, halál kómás fejjel, álmosan és várok arra, hogy valaki jöjjön már a segítségemre. Bassza meg, három utazótáska van nálam, amit a termináloktól magamnak kellett kihúznom. Szerintem megengedhetetem magamnak azt, hogy valaki mással vitessem a cuccaimat.
Idegesen nyúlok a farmerom hátsó zsebébe, hogy tudjam elő halászni a telefonomat, majd a legelső nevet rögtön tárcsázom. Időbe telik, mire végre felveszi. - Drága egyetlen kisöcsém, elmondanád Nekem, hogy hol a picsában vagytok? - hallom ahogy Harry szuszog a telefon túloldalán, de valahogy válaszolni nem mer. Kikészít mikor ezt csinálja. - Hallom, hogy szuszogsz, szóval válaszolj, mert különben ha találkozok veled, lenyeletem veled a telefonodat!
- Talán, lehetséges az, hogy elfeledkeztünk rólad - próbál úgy tenni mintha rossz lenne a vonal. Régi ócska trükk. Ezt úgysem ússzák meg szárazon. - De pánikra semmi ok, üzenetben elküldöm a stadion címét és máris itt lehetsz velünk. - üzenetben elküldi a stadion címét? Felfogja azt, hogy Bostonba vagyunk? Bostonba, ahol még életemben nem jártam?
- Szerinted mi vagyok én? Valami kibaszott google térkép, amibe ha beletáplálod a címet rögtön oda talál? Vagy tán egy GPS? - szerintem Harry örül neki, hogy ez a beszélgetés nem személyesen zajlik, mert a göndör fürtjeibe most szívesen bele markolnék és addig tépném míg egy csomó hajszálától meg nem szabadulna.
- Háromnyed óra múlva kezdődik a koncert. Nem léphetünk most csak úgy le és mehetünk a reptérre. Széttépnének minket. - utal itt az őrült rajongóikra akik az összes lépésüket figyelik. Szép, hogy a saját életüket előrébb helyezik mint a testvérükét. Ez van, én nem tartozok az úgynevezett bandába. Apánk szerint a fiúk jobban tűrik az efféle feladatokat mint a lányok. Meg sem kérdezte, hogy esetleg nem e akarok csatlakozni közéjük. Mégis minek? Sokkal jobban élvezem a szabad életemet mint azt, hogy egy menő bandában énekeljek meg játszam az eszem. Ki álmodna ilyen életről? Mindenki.
- Mi van a biztonsági őrökkel? Szabadságra mentek vagy mi? - nem hiszem el, hogy ez a beszélgetés megtörténik. - Harry, két hónapos cuccok vannak velem, ne akard azt, hogy ezt mind magam vigyem el egészen a stadionig, amit nem is tudok, hogy hol van, ugyanis Boston nem egy tanya ahol egy utca van.
- Minek vittél magaddal annyi cuccot, ha egyedül nem bírod el? - logikus, de nem én pakoltam be. Az összes cucc új volt mikor megkaptam és már be voltak pakolva a bőröndjeimbe. - Amúgy meg a cím már ott pihen a telódban. Apa kezd ideges lenni, úgyhogy a helyedben sietnék. - és mielőtt bármit tudnék szólni, megszakítja a vonalt. Csodás. Már csak egy ideges apa hiányzik a boldogságomból. Ez a nap ennél már rosszabb nem lehet.
Telefonomat vissza csúsztatom a zsebembe, majd tanácstalanul leülök a bőröndömre és várok míg egy taxi megáll előttem. Azonban a taxi hiába áll meg, ha a söfőrje akkora bunkó, hogy eszében sincs kiszállni a volán mögül, hogy segítsen berakni a cuccaimat. Magamnak kell az összes rohadt bőröndömet bepakolnom, majd kiffuladva mászok be hátra, és jut eszembe, hogy a telefonomba van a cím. A hátsó zsebembe. Idegesen halászom elő újra, és nyomom a sofőr orra alá, hogy tudja elolvasni a kijelzőn lévő címet.
Fél óra. Ennyi kell mire a stadionhoz érek. Kérdezzétek meg, hogy mit láttam Bostonból miközben az autóban ültem és elméletileg a várost kellett volna néznem. A válaszom a kérdésetekre az, hogy semmit! Amint bele ültem a taxiba és elindultunk, miközben én az ablaknak döntöttem a fejem, szó szerint elaludtam. Így semmit nem láttam és nem is nagyon izgat. Az álmasság miatt pedig kikészültem. Szó szerint a sofőr orra alá nyomtam a pénzét, majd mikor elhajtott fejemre csúsztattam a kalapom meg a fekete napszemüvegemet és a bőröndjeim társaságában álltam valahol a stadion mellett illettve mögött. Fogalmam sincs, hogy az épületnek melyik az eleje vagy a hátulja. Mindenhol kordonok álltak, tömeggel akik mindenáron be szerettek volna jutni. Úgy ahogy én is. Mi a különbség köztem és a többi ember között? Az, hogy én mindig azon az úgynevezett vip listán vagyok. Mindig minden körülmény között beengednek, ugyanis a biztonsági őrök tudtára van adva, hogy én egy díszvendég vagyok.
Viszon eddig még soha sem érkeztem bevetés után. Bőröndökkel. Hát azt hiszem ezek a cuccok szépen itt maradnak. Úgysem az én tulajdonom, hanem Grace Kingé. Grace King pedig nem létezik többé, szóval a bőröndök sem kellenek senkinek.
Így aztán gondolkodás nélkül hagyom sorsukra a cuccaimat, majd indulok meg a stadion felé és szemmel a VIP nevezetű bejáratot keresem. Természetesen a legeldugottabb hely, ahol a legkevesebb ember sorakozik. Értsd, csak azok várnak ott, akik vagy nyerték a jegyülket, vagy pedig valakiknek a hozzátartozóik. Szokás szerint két mogorva, biztonsági őr állja az utamat, ám mikor átsuhannék közöttük az egyikük visszahúz a karomnál fogva. Eddig ilyen még nem történt.
- Név? - kérdezi aki a kezemet szorítja felvont szemöldökkel.
- He? - gyűlölöm, hogy mindig rejtőzködnöm kell, csak azért mert én nem vagyok a bandában. Persze nagy dolog lenne, ha felvállalnák az, hogy a testvérük vagyok. - Én vagyok az! - rántom le a szememről a szemüveget. Vannak emberek akik sejtik már, hogy valami közöm van a fiúkhoz, ugyanis elég sokat mutatkozok mellettük. Egyszer még Louis-val össze is hoztak a médiában, miután az egyik lesifotós lekapta azt, ahogy a bátyám rácsapott a fenekemre. A média és az ostoba emberek szerint, az egy erotikus megnyilvánulás volt.
- Ki az az, én? - enged egy kicsit a kezem szorításából. Ezt nem hiszem el. Muszáj a show előtt találkoznom a fiúkkal vagy apával. Ha nem érek be időbe, kinyír.
- Hát O. - válaszolom. O. Legalább ez már majdnem hasonlít a nevemre.
- O. - dünnyög a biztonsági őr és átkukucskál a mellette lévő férfi papírjába, és hirtelen mind a ketten a listát nézik. - Nem vagy a listán.
- Hogy mi? - sápadok le. Én mindig a listán vagyok. - Tuti, hogy ott vagyok.
- Nem, nem vagy.
- Kit érdekel egy hülye lista? Imádnak engem és ezért be fognak engedni. - mosolyodom el bájosan és próbálom kihúzni a kezem a szorításukból.
- Utáljuk a kislányokat.
- Nem vagyok kislány. - morgom a fogaim alatt. Gőzük sincs, hogy kivel kezdtek ki. - Ne akarják, hogy bevaduljak. - kezdek el vicsorogni és futásra készen állok. Ám a biztonsági őrök megsejtik, hogy mire készülök, ugyanis alig pár másodperc múlva a földön kötök ki és a seggemet simogatom. Mi a tanulság? Soha ne kezdjünk ki, két gorillához hasonlító emberrel, és , hogy a testvéreink seggét rúgjuk szét mikor újra összefutunk velük. Nem, inkább heréljük ki őket, az a tökéletes megoldás.
Seggem símogatva, kezdek el sétálni és töprengeni. Valahogy be kell jutnom. Mintha valaki meghallotta volna az égből, hogy segítségre van szükségem, mikor a telefonom rezegni kezd a zsebembe. Kihúzom és elszörnyedem mikor meglátom, hogy a telefon kijelzője totál kár lett. Biztos ahogy a földre löktek, úgy pont a telefonomra ültem rá és kapta a teljes ütést. Csodás.
- Hol a francban vagy? - Niall idegesen von kérdőre a vonal túloldalán. Még Ő a mérges? Ezt nem kellett volna.
- Hol a francban vagyok? Ezt komolyan megkérdezted? - emlékesztek mikor arról beszéltem, hogy milyen morcos vagyok mikor nem vagyok kialudva? Nos a morcos énem most készül kitörni belőlem, Niall pedig szívni fogja minden végett. Bocsi. - A stadion szélén állok mint valami sarki kurva, ugyanis Ti balfaszok tökéletesen elintéztétek azt, hogyne engedjenek be. Szóval vigyél be engem valahogy hozzátok, mert ha nem én esküszöm, hogy pár rajongó véletlenül megtudja, hogy történetesen téget nem Horannek hívnak hanem Scott-nak. - nem viccelek. Pár ember elég közel sétál hozzám. Csak annyit kell mondanom, hogy a koncert amire készülnek, egy nagy hazugság, megjátszás és színlelés. Ha velem ki tudnak baszni, akkor én miért ne árthatnák legalább egyszer nekik? Mindig én vagyok az aki rendszerint kapok apától, ugyanis ezek négyen bajba kevernek. Most is miattuk fogok kapni.
- Fogd be! A végén még meghallja valaki. - hangja suttogóra vált. Persze, én mindig fogjam be.
- És akkor mi lesz Niall? Hmm? Véget ér a a banda csodás kettős élete és...
- Oli, kimegyek érted - szakít félbe. Ez az. Tudtam, hogyha megfenyegetem akkor úgy ugrik ahogy én akarom. Ismerem a természetüket. - Így megfelel?
- Siess, oké? Már majdnem ide fagytam, álmos vagyok, véres a zoknim és...
- Ne siránkozz már az Istenit. Épp megöletni készülök magamat. Tudod mi lesz ha meglátnak a rajongók a standion mellett? Élve széttépnek. - ma már másodjára szakít félbe. Ezt most miért telefonon keresztül kell megbeszélnünk?
- Én pedig kukoricával a kezembe fogom mindezt végignézni, majd a temetéseden kapsz egy búcsúbeszédet Tőlem amiben köszönetet mondok azért, hogy engem mentettél meg a jéggé fagyástól. - vigyorodom el jóízűen.
- Utállak amiért ilyen nyomorultul idegesítő vagy. - hallom ahogy mosolyog. - Meg ne merj szólalni! Maradj ott ahol vagy, pár perc és kimegyek érted, de ha azt mondom, hogy futunk, akkor futsz és takarod az arcod. Nem akarom azt, hogy Te légy az új csajom. És azt sem akarom, hogy makacskodj mint ami a szokásod. Most az én irányításom szerint csináljuk végig. Menni fog ez így Oli? - ezt a hat mondatot szinte egy szusz alatt mondta el. Lassan rosszabb lesz mint Liam. Pedig az Ő hadarását senki nem tudja utánozni.
Válaszadás képpen csak megszakítom a vonalat és várom, hogy az én kis szőke hercegem megjelenjen és bevigyen a stadionba.

14 megjegyzés:

  1. Hasonlít a mai reggelemhez xD na jó de a rész nem tudom mit olvastál a résznél, de szerintem nem lett unalmas, sőt nekem tetszett. Viszont ha kitépi Harold haját én is az övét :D siess a kövivel :*
    Puszi Encii ❤❤

    VálaszTörlés
  2. *______________________________________________*
    Ez mindent elmond. XD
    Madelyn x

    VálaszTörlés
  3. Kíváncsi vagyok, mi lesz amikor Niall ki megy, és hogy mi lesz a kövi részben! :) I love Narry!!! :) <3 Gyorsan kövit!! :)

    VálaszTörlés
  4. Whoa, eddig jóóóó :"D
    Csak siess a kövivel, mert már várom, mi történik, ha Niall kimegy Oli elé. :D xx

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó!Alig várom a folytatást! :)
    xx Meli

    VálaszTörlés
  6. Ahh, Narry *_*
    Kedvenc páros :D
    És hogy lenne már unalmas a rész? :D
    Te olyat soha nem írtál :D
    Sietni a következő résszel de sietősen :D ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. azért biztos, hogy írtam unalmas részt :D olyan nincs, hogy nem :PPP

      Törlés
  7. Szia! Vár nálam valami!
    http://themaffialoveliampayne.blogspot.hu/2015/11/award1.html

    VálaszTörlés