2015. november 2., hétfő

| Part 27 : - Sajnálat |

Heyy!!! Tisztázzuk nem vagyok Larry shippet és ha most valaki arra számít, hogy ennek a történetnek egy meleg befejezése lesz az téved. Maradjunk annyiba, hogy az utolsó részek fognak a legnagyobbat ütni ;) 




| LOUIS |

Az a tudat, hogy Perrie Harryt keresi kikészített. Nem is értem, hogy miért. Ó, már meg van. Talán azért mert ezzel az elbaszott szőke picsával nőttem fel, így tudom, hogy mire képes. Harry pedig még gyerek és kanos. Most van abban a korban, hogy nem tudja eldönteni, hogy mit is akar valójában. A farka olyan, hogyha izgató dolgot érez, akkor mindenhogy feláll mit sem törődve azzal, hogy épp nőkről vagy férfiakról beszélünk. Perrie pedig gondolom most meg akarja bosszulni azt, hogy ráhajtottam Liamre. És mivel csak Harryre emlékszik akivel jól kijöttem így úgy gondolta, hogy a fiút veszi elő és majd az Ő segítségével bánt meg engem. Milyen jól gondolat.
Tény és való, hogy az életem során nem sok személy volt akit a közelembe engedtem. Természetesen ezt soha nem hangoztattam, úgy ahogy azt sem, hogy az Edwardsok miatt árva lettem és elvették az életemet. Ők azt hiszik, hogy hálás vagyok a történtekért, hisz lényegében mindenem meg van. Mondhatnám azt, hogy jobb életet el sem tudtam volna képzelni magamnak. Azonban ha ezt mondanám akkor hazudnék. Igenis eltudnék magamnak jobb életet képzelni, még pedig a szüleimmel. A szüleimmel akiket a szemem előtt ölt meg az az ember aki a mai napig a képembe vigyorog és a fiának szólít, sőt elvárná azt, hogy az apámként tekintsek rá. Soha nem panaszkodtam az életemről senkinek, kivéve Harryt. Ő volt az egyetlen akinek egy éjszaka kiöntöttem a lelkem. Nem érdekelt, hogy egy kicsit be vagyok csípve. Nem érdekelt az, hogy a klubban dolgozik és, hogy akár mikor visszamondhatja az állítólagos apámnak. Akkor éjjel az irodában semmi nem érdekelt, csak az, hogy van egy kívülálló aki semmit nem tud rólam és nem ítél el. Ugyanis az emberek akik az Edwardsokkal voltak összekötettésben mind csak azért fogadtak el mert sajnáltak, azért ami történt a szüleimmel. Mindig is szánalmasnak éreztem magam. Meg voltam tűrve, el volt játsza, hogy szeretnek, de közben ha valami rosszat csináltam volna akkor az a pisztoly ismét elsült volna amivel a szüleimet ölték meg.
És így lettem a tökéletes szőke cicababa csicskása. Az apja soha nem bízott a lányában mivel tudta, hogy mennyire naiv és könnyen áttverhető. Ráadásul tizennégy éves korában mikor rá mozdult az apja egyik testőrére, Perrie szó szerint megőrült. Soha nem tudtam, hogy mi történt akkor Perrie és Cameron között, de azt tudom, hogy a srác akkor tönkre tette az amúgy normális kislányt. Mondhatjuk azt, hogy a kicsi Perrie akkor lett egy férfi gyűlölő gyilkos. Az összes férfi élőlényt kiakarta iktatni, csak engem és az apját nem. Mondjuk azokban az időkben nem igazán beszélt velem, és , hogy őszinte legyek én sem akartam nagyon a közelébe menni, miközben a kutyáját akit imádott, egy késsel átvágta a torkát. Vagy inkább levágta. Igen, ez a helyes válasz mivel az állatnak a szoba egyik felében volt a teste  a másik felében pedig a feje. Perrie első gyilkossága, majd utána egy leány bentlakásos iskolába küldték, ahonnan természetesen megszökött és Amerikába menekült egyedül. Hamarosan utána költöztünk, viszont nem volt hajlandó többé a szüleivel élni. Akkor kapta meg az apjától a hotelt és vele együtt engem is. Tizenhét éves volt és már felnőttként gondolt magára. És sorban ölte meg a szerencsétlen férfiakat. Némelyikért még pénzt is kapott. Én pedig így lettem a csicskása. Nekem kellett eltakarítanom az áldozatait, és kellett kihúznom a bajból ha úgy volt.  Közben pedig elfeledkeztem magamról. Olyan lettem mint Perrie. Elhittem azt, hogy tényleg nincs igaz szerelem. Hogy senki nem szeret senkit. Csak az egyéjszakás kalandokat kerestem. Majd jött Harry. Akkor fordult meg a fejemben először, hogy talán azért nincs barátnőm, mivel a fiúkkal jobban kijövök. Ezt az állításomat hamar el is felejtettem, ugyanis titkokban kipróbáltam pár sráccal is a szexet és egyiket sem élveztem. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy az a bizonyos érzés csak Harry mellett fog el. Harry mellett aki egy fiú, és gyerek. Még szép, hogy megijedtem, és inkább távol maradtam Tőle. Talán rossz ötlet volt. Talán Harry mellett normális lehetnék. Nem kellene senki szabálya szerint élnem. Perrie nem csak Liamet rabolta el hanem engem is. Úgy ahogy Liam szenvedett mellette, úgy én is. Én mégis inkább Perriet választottam Harry helyett. Nem csoda, hogy Liamnél is elérte azt, hogy a fiút teljesen összezavarja. Perrie maga a gonoszság, csak azért mert történt vele valami tizennégy éves korában.

- Mr. Tomlinson meglep, hogy magát is itt látom ma - Marco tetett boldogsággal csapja össze a kezeit mikor meglát. Kényelmetlenül zsebre dugom a kezeimet és úgy várom azt, hogy fejezze be a nyalizást. Utálom ezt a pasast mint a szart. Állandóan csak hízeleg, mivel félti az életét, na meg a posztját. Ha az enyém lenne ez a hely akkor Marconak itt már hűlt helye lenne. Ő az az egyén aki mindig annak kedveskedik aki többet és jobbat ígér neki. - Perrie kisasszonyt keresi? - még neki is furcsa, hogy csak így megjelenik itt. Nem erősségem ez a hely. Sőt csak akkor vagyok itt mikor Perriet kell kísérnem. Magamtól nem nagyon szoktam betenni ide a lábam. Harry volt az ok amiért régebben rendszeresen itt voltam, de mióta Ő nincs itt azóta én sem akarok itt lenni.
- Mond csak Marco, az a ku...akarom mondani tüneményes Perrie megtalálta végül a Styles fiút? - nem kurvázhatom le Perriet itt, ugyanis pár másodperc múlva a fülébe jutna az, hogy mit mondtam róla a háta mögött. Hiszen mi olyan jó testvérek vagyunk!
- Miért lett ma mindenkinek hirtelen ilyen fontos Harry Styles? - próbál faggatolózni Marco. Utálom mikor valaki olyan dologba üti bele az orrát amihez semmi köze. Harry Styles nekem mindig is fontos volt. És fontos is lesz. Pont ezért keresem, ugyanis félő, hogy Perrie valami olyat tesz ami nekem nem fog tetszeni.
- Megtalálta vagy sem? - emelem fel a hangom ingerülten. Marco összerezzen majd nyel egyet ahogy meglátja, hogy közelítek felé.
- Félrevonultak a kisasszony irodájába. - válaszolja nagy nehézségek közepette. Bólintok egyet köszönés gyanánt, majd kikerülve a férfit megindulok hátra. A szemem előtt már azt látom ahogy Harry a padlón fekszik vérbe fagyva, miközben Perrie mikor meglát nyugod hangnemben közli velem, hogy takarítsam el a hullát. Ez nem lehet valóság.
Ám hatalmas kő esik le a szívemről mikor az irodához érve meghallom Harry jellegzetes mély rekdt hangját. Az ajtó nincs becsukva így tisztán hallom azt amiről beszélnek. És nagyon úgy tűnik, hogy jól bele vannak merülve a beszélgetésbe. Nem is én lennék ha nem lopóznék az ajtóhoz és kezdenék el fülelni.
- Szóval azt állítod, hogy Louis meleg és megfenyegetett? - a kérdés Perrietől származik, ám vagyok annyira mersz, hogy lopva benézek a helységbe. Perrie Harry ölében ül miközben a fiú göndör fürtjeivel játszik. Azt imádta mikor én csináltam neki! Viszont az arca arról árulkodik, hogy Perrie ujjait is imádja. Mi az Isten folyik itt? Harry azt mondta Perrienek, hogy meleg vagyok? Mégis mikor fenyegettem meg? Mi van?
- I...- Harry már majdnem válaszol mikor gondolkodás nélkül rúgom ki az ajtót. Nem fogom engedni, hogy hülyeségeket terjesszen rólam Perrienek. A csaj már ígyis utál, nem kell még az is, hogy végleg elkönyveljen melegnek csak azért mert Harry össze van zavarodva mivel nem kerestem és szartam a fejére.
- Be ne merd fejezni Styles, mert úgy meg leszel baszva, hogy megint hetekig nem fogsz tudni lábra állni! - az említett szó szerint lelöki magáról Perriet a lány pedig a padlón köt ki és villámló tekintettel néz fel rám. Gondolkodás nélkül bemegyek a szobába, majd közvetlen előttük állok meg.
- Louis! - Harry pontosan ugyan olyan csodálattal és csillogó tekintettel mondja ki a nevemet mint mindig. Egy Istenként tekint rám és ezt nem is akarja leplezni. Nem csoda, hogy elérte nálam azt, hogy kötődjek hozzá.
- Harry. - ejtem ki én is a nevét, mire Ő lecsukja a szemeit és megnyálazza az ajkát. Fogadok, hogy ugyan az jutott az eszébe mint nekem. Azok a kettesben töltött éjszakák mikor csak mi ketten voltunk és nem kellett elrejtenünk, hogy kik is vagyunk valójában.
- És Perrie, aki nem fogja engedni, hogy bántsd ezt a szerencsétlen fiút. - Perrie hangja az aki kizökkent a meghitt pillanatunkból. Hirtelen velem szembe áll derékra tett kezekkel. Minek van most itt? Miért akarnám bántani Harryt? Nincs rá okom. - Takarodj innen Louis! Húzz vissza ahhoz a pöcsfej...
- Kicsi Perrie itt ha valaki bántva lesz az Te vagy - szakítom félbe ugyanis nincs hangulatom most ahhoz, hogy a földig gyalázza Liamet. Liam nem lehet az enyém, de garantálom, hogy Perrié sem lesz.
- Egy beképzelt faszfej vagy, aki tönkre tette egy fiú életét. Nézz rá erre a srácra. Meleget csináltál belőle. - bök Harry felé, mire nekem minden erőmre szükségem van, hogy ne röhögjem pofán. Valakiből nem lehet csak úgy meleget csinálni. Jézusom. Nem csak a haja szőke.
- Csak úgy közlöm veled a tényt, hogy nem lehet valakiből meleget csinálni.
- Összezavartad és most nem tudja eldöntetni, hogy melyik nemhez vonzódjon. - dobbant egyet a lábával idegesen. Megfájdul tőle a fejem. Harry egy tinédzser fiú, persze, hogy nem tudja azt, hogy mit is akar valójában. - Mindent magadnak akarsz!
- Ha most Liamről beszélsz...
- Ne hozd szóba előttem azt a férget! - szakít félbe hevesen. Szánalmas amit művel. Harry pedig csak a fejét kapkodja össze- vissza. - Remélem időnap előtt medöglik. - sértő szavak. Meggondolatlan picsa.
- Arról Te már úgysem fogsz tudni, ugyanis lelépett. - válaszolom nyugodtan. Pupillái kitágulnak és mintha pár percre megállt volna a szíve. Talán megrémült? Vagy megbánta amit tett? Kitudja, soha nem fogjuk tudni ezekre a választ.
- Komoly? - kérdezi zavartan.
- Aha - bólintok egyszerűen. - Azt üzente, hogy fordulj fel és reméli soha a büdös életben nem fogtok találkozni, ugyanis szívből gyűlöl amiért tönkre tetted az életét. - mondtam már, hogy nagyon hihetően tudok kamuzni? Díjat érdemelnék érte, ugyanis soha nem bukok le. Nagyon tudok hazudni és senki nem jön rá semmire. - Minden egyes szót pontosan így mondott.
- Nagyon helyes, ugyanis én is utálom Őt. - azonban Perrie hangja már nem magabiztos. Inkább olyan mint aki menten elbőgi magát. Azis rátesz egy lapáttal, hogy hirtelen sarkon fordul majd kirohan az irodából és ezzel engem magamra hagy a megszeppent Harryvel.
Kínos csend áll be kettőnk közé, amit végül én török meg.
- Hiányoztál. - csúszik ki  a számon és féloldalasan rá mosolygok a fiúra. Harry csak lehajtsa a fejét, ám nem válaszol. - Félsz Tőlem? Vagy mi ez a nagy némaság?
- Egyszerűen csak nem akarok újra a bolondod lenni - néz fel végül komoran. Kissé elszégyelem magam. Tényleg sok mindent ígértem neki amiket végül nem tartottam be. - Kihasználtál Lou! Tudtad, hogy mennyire szükségem van a pénzre! Miattad még mindig napi szinten meg vagyok gyalázva, ugyanis a szüleim képtelenek magántanulóvá tenni. - baszki. Tudtam, hogy súlyos sorsa van a gimiben, mivel a diákok nem tűrik Őt meg. Magántanuló szerett volna lenni, de ahhoz pénz kell. A szüleinek pedig nincs rá való. Ezt miután megtudtam megígértem neki, hogy adok amennyire szüksége van, csak teljesítse az elvárásaimat. Ám a szolgálataiért soha nem kapott tőlem semmit, csak egy barátságos mosolyt, meg ígéretet.
- Sajnálom. - mondom érzések nélkül.
- Dehogy sajnálod. - horkant fel kínosan és a hajába túr. Akkor pillantom meg a karján lávő horzsolásokat. Nem kell kérdeznem tudom, hogy a diákok tették vele. Igaza van tényleg nem sajnálom. Ha sajnálnám segítenék rajta, de nem ezt teszem. - Mégegyszer már nem dőlök be neked. - indul meg az ajtó felé, de én a karja után kapok.
- Azt hiszed, hogy Perrieben bízhatsz? - kérdezem komoran. Az eszem eldobom, hogy inkább Perrie után megy minthogy velem beszélje meg a dolgokat. Az ajkaimat bámulja és úgy töpreng.
- Ő legalább nem fogja erőltetni azt, hogy dugjak vele. - vonja meg a vállát egyhangúan.
- Á, mostmár a csajokat szereted? - vonom fel a szemöldökömet kérdően.
- Te voltál az egyetlen srác akivel lefeküdtem - mondja alig hallhatóan. Jó tudni. Talán ha tudtam volna akkor szebbé tettem volna. - Az első és egyben az utolsó is. - és ma már másodjára fog el újra az érzés, hogy megcsókoljak valakit. Mi a különbség Harry és Liam között? Azt, hogy Harry szívesebben csókol vissza mint Liam. És nem mellesleg szarabbul is esik mikor csók után szó szerint magamra hagy és Perrievel megy el...


14 megjegyzés:

  1. Kíváncsi vagyok mi lesz a következő részben.
    Remélem Hazza Perrie után megy. :)
    Nagyon jó lett ez a rész is! Gyorsan köviiit!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. heheeeee,,,,majd kiderüüüüüüüüüüüüüül ;)

      Törlés
  2. Jajj, ne :c Na, jó Louis nagyon is megérdemli, hogy ilyen döféseket kapjon, de én picurkát sajnálom :3 Na, mindegy... Bízom abban, hogy Pezz felkeresi Liamet ( és nem tudom miért o-O) na mindegy siess a kövivel :3
    Puszii xxx. Enci ♥♥♥

    VálaszTörlés
  3. Es mar megint basszus.
    Probalok valamit irni es nem tudok.
    Egy dologban vagyok csak biztos: LARRY SZEXET AKAROK!!! XD
    Komolyan nem tudok mit irni, semmi ertelmes nem jut eszembe annyira kiutott ez a resz XD
    SEGGFEJ LUJZI
    NADZSON SEGGFEJ
    De én így szeretem 😍
    Madelyn x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. el kell, hogy szomorítsalak itt már nem lesz szex :c
      héééj hagyd békén Lout :P

      Törlés
  4. Ahh, annyira kíváncsi vagyok, hogy mit tartogatsz még a végére :P
    Igazából nagyon most én se tudok mit írni :D
    Tetszet, köviit!;)
    ~Hannah~

    VálaszTörlés
  5. Louis most nagyon megfogja kapni :D
    Remélem Harry összebarátkozik Perrie-vel! :)
    És együtt bosszút állnak Louis-on *_*
    Na jó, nem :D Azért sajnálom Louis-t xd
    Siess ♥
    Ui:Az 5SOS új száma és a blogod kitűnő párosítás *_*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát én az 5SOS új dalait illetően lemaradtam a Hey Everybodynél XD szóval nem tudom melyik dalukról beszélsz, de majd utánanézek ;)

      Törlés
  6. Wóóótörfuckkk!:O
    Siess a kövivel!^^

    VálaszTörlés