2015. november 3., kedd

| Part 28 : - Marad |

Heyy!!! Egy rész + egy epilógus maradt :c ajj, de furcsa, hogy megint véget ér egy történetem ... csak én nem akarom ezt a történetemet abba hagyni?? :DDD mármint legszívesebben még tovább írnám, csak kifogytam az ötletekből :c de a kövi rész, nagyon jó lesz , ugyanis olyan dolog lesz benne amire tuti senki nem gondolt ;) komizniiiii




| LIAM | 

Mikor kiszállok a taxiból és pontosan szemben állok meg azzal a házzal ami pár hónapja az én tulajdonom volt, olyan érzés fog el mintha egy teljesen idegen környékre tévedtem volna. Pedig imádtam ezt az utcát bele értve a házat is. Mindig is úgy képzeltem el, hogy itt fogok megöregedni majd Chloeval. Azonban ez már nem az én jövőm. A mostani elképzeléseimben Chloenak már nincs helye, úgy ahogy ennek a környéknek sem. Akkor mégis mi a frászt keres itt? Miért reménykedem abban, hogyha újra meglátom Chloet akkor majd elfeljtem Perriet? Mert ez így fog történni. Pár perc múlva újra szembe találom magam Chloeval, Perrie Edwardsról pedig elfeledkezem. Az összes pillanatról, fájdalomról, boldogságról elfeledkezem és soha nem fogok újra vissza gondolni rá, mivel Chloe lesz újra az életem értelme.
Ahogy belépek a kertbe, majd felsétálok a lépcsőn megállok és kopogásra nyújtom a kezem. Kopogni fogok a saját házamba. Ez nem normális dolog. Úgy ahogy az sem normális dolog, hogy nem tekintek erre a házra úgy mintha már a saját házam lenne. Elhidegült minden. Egyszerűen képtelen vagyok arra gondolni, hogy haza jöttem. A hely már nem az én otthonom.
Párat kopogtatok és várok, hogy Chloe nyisson ajtót. Ami be is következik csak történetesen nem maga nyit ajtót. Hátulról Logan öleli át, de mikor meglát engem az ajtóban rögtön elengedi a menyasszonyom. És hirtelen azt kívánom, hogy bárcsak újra Perrie lakosztályán lehetnék kikötözve egy ágyhoz. Hülye voltam ugyanis azzal próbáltam megetetni magam, hogy Perrie fenyegette meg Chloet, hogy az jöjjön össze Logannel. Azonban most, hogy így látom őket rájöttem arra, hogy itt semmit nem kell megjátszani. Tényleg szeretik egymást, és én ez ellen nem is akarok mit tenni.
Mit keresek itt? Miért nem mentem Perrie után? Meg kellett volna neki magyaráznom a dolgokat! Meg kellett volna már rég tudnia az igazat. Az igazat, vagyis azt, hogy mennyire szeretem. Itt már nincs szó bírásról, meg tetszikről. Itt már csak szerelem van.
- Liam? - Chloe úgy ejti ki a nevem mintha magának sem akarná elhinni, hogy engem lát. Annyira nem jó hallani a nevemet az Ő szájából. Semmi érzés vagy kedvesség nincs benne. Pedig már nagyon rég látott és hivatalosan még csak nem is szakítottunk. Azért egy mosolynak örültem volna. - Hát elő kerültél. - azért ne örüljön nekem már ennyire. Remélem szex közben zavartam meg őket.
- Igazából el sem tűntem. - vakarom meg a tarkómat, és reménykedem benne, hogy nem akar behívni. Úgyis vissza utasítanám. Nekem már semmi közöm ehhez a házhoz. Csak a cuccaim vannak itt amikre igazából már nincs is szükségem. Egy dolog van amire szükségem van, az pedig Perrie Edwards.
- Tudom, a barátnőddel voltál. - barátnő. Bárcsak úgy lettem volna a barátnőmmel mint ahogy én szerettem volna. Csak történetesen a barátnőm azt sem tudja, hogy mi az a szerelem mivel állítja,hogy nem létezik. Igen, és pontosan ezért lett féltékeny Louisra, aki történetesen egy pasi. Talán erre a legjobb szó az, hogy elbasztam. Mégis mit gondoltam mikor megcsókoltam Louist? Azt, hogy majd ez mindent megold? Hogy majd Perrie ettől a csóktól fog rájönni arra, hogy szeret? Lényegében azért mégis értem el valamit. Féltékeny lett. Más okból miért rohant volna el? Ez az egy magyarázat van csak. És ez a magyarázat nekem nagyon is bejön. - Csak történetesen azt nem értem, hogy akkor most miért vagy itt? - kérdezi értetlenül, de mikor válaszolni tudnék már beszél is tovább. - Megszöksz egy ismeretlen lánnyal, majd hetekre eltűnsz, aztán hirtelen beállítasz úgy mintha semmi nem történt volna. - nem is úgy állítottam be mintha semmi nem történt volna. Hisz ez az én házam is. Jogom van itt lenni.
- Történetesen találkoztunk a plázában pár héttel ezelőtt miközben Logannel enyelegtél. - ha ő veszekedni akar akkor megkapja. Békülni akartam vele, de ezek után tuti, hogy életem legnagyobb hibája volt az, hogy ide jöttem. És én még azt hittem, hogy esetleg újra kezdhetnénk. Jézus.
- Mégis mit vártál? Eltüntél, majd a csajod beállított és az orram alá nyomta azt, hogy már nem szeretsz. - ez biztos akkor volt mikor Perrie ujján feltűnt a gyűrű. Rá sem merek gondolni, hogy mit mondhatott Chloenak.
- Hamar túlléptél rajtam - mondom gúnyosan és Logan felé bökök. - A lényeg az, hogy Ti csak barátok vagytok. - emlékeztetem a kijelentésére mikor mindig ezzel vágott vissza. Csak barátok. Azok. Barátok extrákkal. Még szép, hogy totál ki vagyok már megint bukva.
- Oké Liam, mit akarsz itt? Mert ha sértegetni jöttél...- fújja ki mélyen a levegőt Chloe és már épp azn van, hogy becsukja az ajtót.
- Pontot akarok tenni ennek a valaminek a végére! - mondom határozottan. Valami? Majdnem összeházasodtunk, én pedig hirtelen azt sem tudom, hogy mi volt közöttünk. Rajongás? Remény? Fogalmam sincs. Talán csak nem akartam egyedül lenni és kellett valaki aki mindig mellettem van. Vak voltam. Túl hamar cselekedtem. Pedig annyi mindent ki sem próbáltam még. Mint például azt, hogy milyen az mikor egy lányt meg kell tanítanod szeretni. - Minek legyen félbe hagyva a kapcsolatunk? Szakítsunk hivatalosan is és mind a ketten jól járunk.
- Ennyi? - kérdezi zavartan. Nem így kell szakítani? Életemben nem kellett még senkivel sem szakítanom, így gőzöm sincs, hogy ilyenkor mi a teendő.
- Most mondhatnám azt, hogy kérem vissza gyűrűt...- de nem mondhatom azt, ugyanis Perrie ezt a részt már elintézte helyettem. Chloe az orra alatt elmosolyodik amit én a végszónak veszek. Ezért meg akarok fordulni ám utánam szól.
- Ő mennyivel jobb mint én? - csúszik ki a száján. Szemeiből árad a kíváncsiság. Nem hiszem el, hogy ezt kérdezte. Chloe tökéletes volt minden szempontból. Szerett engem még ha mellette félre is kúrt. És ki is mutatta, hogy fontos vagyok a számára. De nekem mégis hiányzott valami. Mégpedig a vadság. Chloe mindent megadott amit csak akartam. Ha valami nem tetszett, Ő bele törődött. És itt van Perrie. Bunkó, durva és érzéketlen. És ezek szerint engem ezek a dolgok jobban lázba hoznak mint a gyengédés és érzékiség.
- Érte harcolnom kell - válaszolom és zsebre dugom a kezeimet. Chloe összeráncolja a homlokát. - Nincs benne semmi szerethetnivaló. Önző és buta, sőt még csak szeretni sem tud. De ha egyszer megcsókol, nincs menekvés. Olyan mint egy drog. Rossz, de mégis kell. - ezerszer áttgondoltam már, hogy mit is érzek Perrie iránt. És mindig ugyan ide jutottam. Nem akarom szeretni, de mégis szeretem. Érthetetlen az egész dolog, de szerintem mi ketten is azok vagyunk. Már rég a rendőrségen kellene lennem és fel kellett volna Őt jelentenem emberrablásért. És én mit csinálok ehelyett? Azon gondolkozom, hogy mégis hogy a fenébe fogok szerelmet vallani neki.
- Ha egyszer mégis úgy alakulna, hogy ... - tudom mire gondol. Arra, hogy egyszer majd még megpróbálhatnánk.
- Nem fog úgy alakulni Chlo. Nincs értelme. - csóválom meg a fejem hevesen.
- Én akkor sem fogom azt mondani, hogy szakítottunk. Inkább csak egy kis szünetet tartunk. - még jó, hogy Logan ezt mindet végig hallgatja és még csak nem is zavarja az, hogy a barátnője más felé kacsingat. Nekem ilyen barátnő a jövőben sem fog kelleni.
Felkuncogok a naivitásán, majd hátat fordítok neki és lassan kisétálok a kertből és vele együtt az eddigi életemből is. A Chloe korszakomnak ezennel hivatalosan is vége. Mostantól csakis Perriért élek. Először is meg kell őt találnom. És ha megtalálom, ha tetszik neki ha nem megtudja az igazat, és majd utána ítélkezhet felettem.
A taxi amivel ide jöttem még mindig vár rám amiért hálás is vagyok. Mikor beülök gondolkodás nélkül mondom az első helyet ami az eszembe jut. Vagyis Perrie klubjáét. Mégis mit akarok ott? Miért gondolom azt, hogy ott lesz? Fogalmam sincs. Szereti azt a helyet, meg aztán ott is látott először. Én a helyében tuti oda mennék. Csak az a gond, hogy neki más a gondolkodása.
A taxi mikor megáll a régenlátott hely előtt megijedek. Átkoznom kellene ezt a helyet, mivel tönkretett. De mégis van itt valami amit imádok. Talán az, hogy Perrié. Csakis Ő miatta vagyok itt és ha szerencsém van meg is találom.
Természetesen a hely nem változott. Füst, táncoló részeg emberek, vihogás, jó kedve. A pult mögött egy lány tevékenykedig. Sokkal jobban néz ott ki mint én. Élvezi a munkáját. Talán azért mert neki nem az forog a gondolataiban, hogy azért kell itt melóznia mert másképp nem tudja kifizetni az álom esküvőt.  Így külső szemlélőkén elég jó munka. Lehet, hogyha Perrievel rosszul alakulnak a dolgok akkor újra visszajövök ide dolgozni.
- Mi a faszt keresel itt? - meg sem kell fordulnom tudom, hogy kitől származik a kérdés. Azonban én mégis megfordulok, hogy tudjak ránézni. Bírom mikor csúnyán beszél, pedig elméletileg undorító mikor egy nő káromkodik. - Hogy adjam a tudtodra, hogy szabad vagy? Mit akarsz még tőlem? Nem volt elég a szivatásból? Így akarsz megbüntetni? - látom, hogy kék szemei ki vannak sírva. Válaszolni akarok a kérdéseire, de nem ad rá időt. Szőke haját hátra dobja majd azt látom, ahogy kisiet a klubból, mire feleszmélek addigra már hűlt helye van. Gondolkodás nélkül rohanásba kezdek, hogy érjem utol. Már majdnem beül az autójába, mikor elkapom a csuklóját és visszahúzom.
- Ne csináld ezt Pezz. - próbálom megenyhíteni. Apróra összeszűkíti a szemeit és próbálja kikapni a csuklóját a szorításomból. Ám nem engedem. Végig fog hallgatni.
- Ne szólíts így, ugyanis felesleges. Áttlátok rajtad. - húzza fel az orrát büszkén. - Egy kétszínű fasz vagy aki nem tudja eldöntetni, hogy hova dugja a farkát.
- Te pedig egy féltékeny picsa vagy. - mondom mosolyogva. Szabad kezét pofonra lendíti, de ezt mikor meglátom másik szabad kezemmel megfogom és a teste mellé szorítom. Meglepődik, ugyanis így még soha nem viselkedtem vele.
- Te pedig ha elengeded a kezeimet, meghalsz. - mondja vicsorogva és rá akarna lépni a lábamra, de én elugrom, viszont a kezeit még így sem engedem el. Ha azt hitte, hogy ettől a kijelentésétől beparáztam hát téved. Meg akar ölni? Oké, eddig miért nem tette? Lett volna rá lehetősége, de életben hagyott. Ennek pedig csak van valamilyen jelentősége.
- Ezt magadnak sem hiszed el. Eszedben sincs megölni - ha a szemeivel ölni tudna, na akkor már halott lennék. De szerencsére nem tud velük ölni így nincs mitől félnem. - És tudod miért nem? - válaszadás képpen csak megforgassa a szemeit. - Mert belém estél ! - mint egy óvodás úgy vágom a fejéhez, de jól esik kimondani. Csak felhorkant és és mindenhova néz csak rám nem. Előbb utóbb úgyis rám kell néznie.
- Válaszolhatnék most erre, de nem teszem ugyanis nem akarok közéd és Louis közé állni. - vonja meg a vállát. És ezzel el is árulta magát. Nem válaszol mert az lenne a válasza, hogy igazam van, vagyis szeret. De viszont még mindig leragadt ott mikor meglátott Louis-val csókolózni.
- Nekem a csók is megteszi. - mosolygok rá pimaszul. - Habár most már ideje lenne engedned, hogy én csókoljalak meg önszántamból, szóval...
- Nem akarsz megcsókolni. - szakít félbe.
- De megakarlak. - vágom rá hevesen.
- Mégis miért akarnál? - kérdezi csodálkozva. Az alsó ajkamba harapok és csak hallgatom azt ahogyan kitör belőle minden. - Elraboltalak, bántottalak, gúnyoltalak, megvertelek, megerőszakoltalak. Te pedig még mindig velem vagy. Ez nem normális dolog Liam! Utálnod kellene, sőt már rég a rendőrségen kellene lenned, hogy engem feladj. Miért nem teszed ezt? Miért vagy még mindig itt és teszel úgy mintha semmi nem történt volna? - azt hiszem, hogy itt az igazság pillanata. Választ akar a kérdéseire? Hát megkapja. - Én soha nem leszek olyan mint akire Te vágysz.
- Tudod miért vagyok még mindig veled? - vonom fel az egyik szemöldökömet. - Mert kibaszottul szeretlek! - az utolsó szót szinte már ordítom. Meghökken és elfehéredik. - Tudom, hogy most az jön mikor azt mondod, hogy szerelem nem létezik. Édesem az van , hogy létezik. És Te érzed is, csak nem mered bevallani. Nem fogok eltűnni az életedből, ugyanis tudom, hogy kellek neked. És Te is kellesz nekem! - keziet még mindig szorítom így könnyű dolgom van vele, egyszerűen csak magamhoz húzom és szája pontosan az én ajkaimon landol. A csókja mámorító, de mégis jobb mint az eddigiek. Most nem erőszakkal csókolom vissza hanem önszántamból és ez nagyon király érzés. De az még jobb érzés mikor ajkaink elválnak Ő pedig úgy mosolyog rám ahogy eddig még soha nem tette. - Velem maradsz, és engeded, hogy szereresselek? - kérdezem és az orrom hegyével megpiszkálom az orrát. Kuncog, kezeivel pedig átkarolja a nyakam.
- Igen, akarom , hogy szeress és, hogy velem maradj mivel szer...- kezdi el mondani, de hirtelen belé fagy a szó és a vállam mögött les hátra felé. Én is hátra fordítom a fejem és szembe találom magam Louis-val miközben egy pisztolyt szegez pontosan felém.
- Szánalmasak vagytok. Mikor fogjátok már fel, hogy Ti ketten soha a büdös életben nem lesztek boldogok együtt? - nem tudom, hogy mire céloz, de a ravaszt meghúzza. A golyó repül felém, de időm elugrani nincs. Helyette Perrie ugrik elém a hátam mögül, mikor a golyó célba ér, és mellkason találja. Louis nevet, Perrie pedig a karjaim közé esik és nem mozdul többet...


12 megjegyzés:

  1. Azt a rohadt... :o
    Ugye nem fog meghalni!??
    Annyira élveztem Liam és Perrie arrogáns, káromkodó jelenetét/beszélgetését :P
    .... erre az utolsó soroknál megjelenik Louis egy pisztollyal és.. ahh, ne máár :o :D
    Ettől most még jobban érdekel a történet vége!
    ~Hannah~

    VálaszTörlés
  2. Na ne! Ilyet írni a végén és várj még be is fejezed?!? Gonosz boszorkány, aki nagyon jól tud írni :3 nem tudok mit írni lesokkoltam. De annak nagyon örülök, hogy ezek ketten végre őszinték egymással :) Na akkor jön az a rész, hogy Tomlinson (ha nem ő én meg nagyobb sokkot kapok) miért szól bele? Jó végül is megértem, de akkor is... Miért őrlődök? Holnap után asszem ' kiderül és ami furcsa nem várom mert ahh... Túl jó ez a történet ahhoz hogy befejezd, de azért várom az új sztorit is :3
    Puszii xxx. Enci <3 <3

    VálaszTörlés
  3. Mi a......???
    MIVAN??? NA NEEEEE!!
    Ezt nem teheted!! Kurvára de nem teheted!
    Utálom Louist mostantól!>.<
    Siess a kövivel!^^

    VálaszTörlés
  4. NE
    NE
    NE
    NE
    NE
    NE
    NE
    NE
    NE
    NE
    NE
    NE
    NEMERÉSZELDEZTMEGTENNITUDOMHOLLAKSZODAMEGYEKÉSKINYÍRLAKNAGYONAJÁNLOMHOGYEZLIAMNEKCSAKEGYBETEGKÉPZELGÉSEVAGYPERRIEKISZABADULTÉSFEJBEBASZTAÉELÁJULTÉSEZTCSAKKÉPZELIMERTHANEMÍGYLESZKINYÍRLAKESKÜSZÖM
    VAGY
    CUKIJELENETAKÓRHÁZBANMIKORPEZZFELÉBREDDEELŐTTELOUISLELKIZÉSHAZZAMUCINAK
    DEHAAZEGYIKAZELŐZŐEKKÖZÜLNEMLESZHALOTTVAGY
    SZEREVAN:*MOSTNINCSDEÚGYÁLTALÁBANVANCSAKMOSTNINCS
    Madelyn x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát ebből most semmit nem értek, de így van ahogy írod XD

      Törlés
  5. Na, ezzel most igazán megleptél! :)
    Nem gondoltam volna, hogy ez fog történni ebben a részben!
    Most haragszom Lou-ra! Hogy lőhette le Pezz-t??! Szerintem csak hirtelen elragadta a hév, vagy valami, mert megharagudott Perrie-re, amiért találkozott Harry-vel..
    Ezek után, nagyon kíváncsi vagyok hogy mi következhet! Nagyon tetszett ez a rész is! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. kiderüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüül :D

      Törlés
  6. Fantasztikus.Alig várom a kövit!Hozd hamar! :)
    xx Meli

    VálaszTörlés