2015. november 4., szerda

| Part 29 : - Kislány |

Heyyy!!! Utolsó rész,,,vagyis holnap már csak egy epilógus van hátra...hát nem tudom, kinek, hogy tetszik ez a végkifeljlet..én megpróbáltam a lehető legtöbbet magamból kihozni és szerintem sikerült :3 gondoltatok ilyesmi dolgokra???? remélem nem :P komizniii



| LIAM | 

- Mr. Payne, gondolom most, hogy maga átmenetileg a klub vezetője, önnek kell szólnom arról, hogy egy hölgy, Miss. Edwardst keresi. - baszki, de furcsán hangzik ilyen hivatalosan a nevem. Hónapok óta én vezetem Perrie klubbját, de még mindig nem szoktam meg, hogy én vagyok itt a főnök. Talán ideje lenne már végre hozzá szoknom ugyanis kitudja, hogy milyen hosszú ideig leszek itt még én a főnök.
Tudom mi érdekel mindenkit most. Perrie és az, hogy mi van vele. Szerencsére a golyó nem talált el semmilyen fontos szervét a mentősök pedig idejében kiértek így megakadályozták azt, hogy elvérezzen. Rögtön kórházba szállították a golyót pedig kivették a testéből. Ám hiába nem vérzett el, mégis sok vért veszített aminek köszönhetően kómába esett. Ennek lassan már fél éve. Fél éve fekszik egy kórházi ágyon, holt fehéren, miközben én minden egyes nap meglátogatom és könyörgöm neki, hogy térjen magához. Tudom, hogy hallja, úgy ahogy azt is tudom, hogy magához fog térni. Hisz szeret, még akkor is ha nem tudta kimondani. De majdnem kimondta, csak aztán jött Louis.
A srácot azóta a nap óta senki nem látta. Még a mentősök előtt lelépett és elmenekült. A klubban azt mondogatják, hogy Oroszországba ment Perrie apjához, de a férfi mikor megtudta, hogy a fiú mit tett rögtön megölte. Lehet igaz, ugyanis ha még élne vissza jött volna. De nem jött és nem is fog. Majdnem megölte Perriet aki elméletileg a húga volt. Ilyet egy épp eszű ember nem csinál. Mondjuk igazából nem is Perriet akarta megölni, hanem engem. Nem normális. Azért akart kinyírni mert én nekem nem kellett. Bocs, hogy nem vagyok meleg. Nem is értem, hogy fajulhatott idáig a dolog. Hisz a tudtára adtam, hogy semmit nem akarok Tőle. Harry aki Louis régi barátja volt, azt mondta, hogy Louis azért csinálta mindezt, mert fájt neki az, hogy Perrie mindig mindent megkap. Akár mi is az igazság én soha nem fogom megtudni. Nem kívánom a halálát. Remélem, hogy valahol boldogan él és szenved a lelkiismerete miatt. Azonban a szívem legmélyén tudom, hogy ez nem igaz. Nem él, és nem is boldog. Valahol egy hideg föld mélyén pihen, szétlőtt fejjel.
Marco akinek régen én dolgoztam, most nekem dolgozik. A főnöke vagyok, és ha valami történik a klubban az én dolgom az, hogy elintézzem. Bele értve Perrie ügyeivel is. Ezért most nekem kell foglalkoznom azzal a titokzatos hölgyel is, aki a kómában fekvő barátnőmet keresi.
Az irodát elhagyom, majd a viszonylag nyugodt pultot veszem irányba ahol meglátok egy öregebb nőt egy kislánnyal. Értetlenül pislogok, ugyanis egészen idáig azt hittem, hogy gyerekeket ide nem szabad beengedni. Mégis egy nagy mosolyt varázsolok az arcomra mikor oda érek és leülök az egyik szabad bárszékre majd úgy fordulok az asszony felé. A kislánnyal nem foglalkozom, még akkor sem ha pontosan ugyan olyan vakítóan kék szemei és szőke haja van mint Perrienek. Talán a rokona.
- Úgy hallottam, hogy Te vagy az egyetlen személy aki közeli viszonyba áll Perrie Edwardsal. - kezdi rögtön az asszony. Hamar híre ment, hogy Perrie elköteleződött valaki mellett. Eddig csakis Ő felelt a klubbért, szóval nagy dolognak számít, hogy most nekem ugyan olyan rangom van mint neki.
- A barátja vagyok - mondom gondolkodás nélkül. - De gondolom tudja, hogy Perriet baleset érte. - baleset. Minden kívülállónak ezt mondom. Az igazt mégsem mondhatom meg, hogy az állítólagos testvére meglőtte.
- Engem nem érdekel, hogy mi van vele - szakít félbe hevesen a nő. Hű, de kemény egy asszony. - A lányáról nem tudok többé gondoskodni. Ezért is kerestem meg most, de mondták, hogy kórházban van, ahova elmentem ott pedig azt mondták, hogy egy Liam Payne nevezetű személy az egyetlen aki napi szinten bejár hozzá. Gondolom maga az a híres nevezetes Liam Payne aki épp kúrogatja azt a cafkát. - nem tudom, hogy min lepődjek meg. Azon, hogy egy idegen nő azt mondja, hogy Perrienek van egy lánya aki már nem is kicsi. Vagy pedig azon, hogy egy hét éves forma gyerek előtt akinek az anyjáról szó van, azt mondja, hogy ki kúrogatja.
Na álljunk meg egy menetre. Perrienek gyereke van? Talán igaz, ugyanis mikor először megláttam  a nő mellett a lányt rögtön Perrie jutott eszembe. De ez a gyerek már nem kicsi. Mégis hol volt egészen idáig? És miért volt ennél a banyánál? Perrie miért nem beszélt róla soha sem? Mondjuk Perrie soha semmit nem mondott az életéről.
- Nem szégyenli magát, hogy így beszél a kislány állítólagos anyjáról? - azért na. Lehet nem hiszem el amit most itt mond, de akkor se beszéljen valaki ilyen hangnemben az én Perriemről. - Amúgyis miért higgyem el ezt most itt? Perrie említette volna nekem, hogy van egy lánya. - erősködöm. Dehogy mondta volna. - Miért van magánál a lánya?
- Az a nő más hangnemet nem érdemel meg Tőlem - válaszolja az asszony. - Aki tizennégy évesen öszefekszik egy érett férfival az az én szememben csak egy cafka. - így már érthető, hogy miért olyan nagy ez a kislány. Hisz tizennégy évesen szülték. Úr Isten, Perrie tizennégy évesen szült. Ki kellene lennem akadva. De, hogy őszinte legyek még csak meg sem tudok rajta lepődni. Perrie számomra már semmi újat nem tud mutatni. Hisz elrabolt és megerőszakolt, pont ezért nem tudok meglepődni azt, hogy tizennégy éves korában terhes lett.  Ez van. Nem fogom őt elítélni. Van egy lánya, oké. Mostohaapuka leszek vagy mi és kész. Egy gyerek nem fog közém és Perrie közé állni. - Szóba sem álltam volna soha azzal a nővel, csak történetesen az unokámról van szó. - miért a nagyanyjára bízta a gyereket? Hisz Perrie mindent meg tudott volna adni neki. Nem értem. - Most is csak azért jöttem ide, hogy közöljem vele, hogy többé nem tudom a gyereke sorsát viselni. - az eszem eldobom. Ez a nő úgy beszél szegény kislányról mintha egy tárgy lenne. Jézusom.
- És én most mit kezdjek ezzel a helyzettel? Mint mondtam Perrie kómában van. - szeretem Perriet mert szeretem. De arra nem vagyok felkészülve, hogy egy lányról gondoskodjak. Perrie lányáról. Meg kell még szoknom, hogy van egy nagy lánya a barátnőmnek. Elég kínos, hogy a kislány végig hallgatja ezt az egészet.
- Azt csinál amit csak akar. Én nekem elegem van. Ideje, hogy az anyja felelősséget vállaljon a sorsáért. - mielőtt bármit szólni tudnék, az asszony utoljára megöleli az unokáját majd sarkon fordul és büszkén kisétáll a klubból.
Megkövülten ülök a kislány mellett, aki csak leszegett fejjel bámulja a cipőjét. Nem akarom azt, hogy elítéljen. Hisz ha azt vesszük, mostantól az anyjával fog élni szóval velem is. Összekellene vele haverkodnom vagy valami. Soha nem volt még közöm gyerekekhez. Várom, hogy szólaljon meg, de nem teszi. Szerintem elijesztettem a bunkó megnyilvánulásommal. Remek.
- Hogy hívnak? - kérdezem és lenézek rá.
- Ruthy. - válaszolja, de nem néz rám.
- Szép neved van. - dícsérem meg mosolyogva. Perrie lányáról van szó, még szép, hogy tökéletes a neve. - Tudod nagyon hasonlítasz az anyukádra. - jegyzem meg csendesen. Erre aztán már felkapja a fejét és mikor a szemem közé néz, tényleg olyan érzés mintha Perrie nézne rám. Le sem tagadhatja, hogy Perrie az anyukája.
- Tényleg? - kérdezi csodálkozva Ruthy. Miért van olyan érzésem, hogy soha nem látta az anyukáját? - Te ismered az anyukámat? - ismerem e? Elég sok élményben volt részünk.
- Mondhatjuk úgy is, hogy mostantól én vagyok a pótpapád. - kacsintok rá vigyorogva. Ruthy elmosolyodik, amiből azt a következtetést vonom le, hogy bejövök neki. Lényegében nem is hazudtam. Ha Perrie felébred, akkor mindent onnan folytatunk ahol abba hagytuk, vagyis szépn szerelmet vall nekem újból.
Nem is kérdés, hogy mikor végzek a klubban, Ruthyval az utunk egyenesen a kórhába vezet. A kislány csodálkozva figyeli a csukott szemű anyját. Az ember azt hinné, hogy utálni fogja Őt, de Ruthy nem tesz egy rossz szót sem arra, hogy Perrie elhagyta Őt. Csak leül az ágya szélére és nézi az anyja arcát, én pedig csak figyelem a jelenetet. Perrienek van egy lánya. Élni fog velünk egy kislány akit én fogok felnevelni. A kőszívű Perrie aki utálja a gyerekeket.
- Mi lesz velem akkor ha soha nem ébred fel? - a kérdésére összerezzenek. Mi lesz vele? Nincs senkije pont úgy mint nekem. Egyedül van a nagyvilágban, csak történetesen Ő még gyerek. Árva. Senkire nem számíthat. Perrie az utolsó reménye aki most kómában fekszik és fogalma sincs róla, hogy a kislánya már csak rá számíthat.
Gondolkodás nélkül térdelek le elé, majd fogom meg a kezét és nézek a szemébe. - Rám akkor is számíthatsz, oké? Megígérem neked, hogy én melletted maradok, még akkor is ha most még nem ismerjük egymást annyira. - tudom milyen érzés az mikor a szüleid lemondanak rólad. Eléggé szar magadra maradni a világban. Senkinek nem kívánom azt az érzést.
- Már értem, hogy miért hagyta el apát - nem kerüli el a figyelmemet az, hogy nem szólítsa anyának Perriet. Érthető, hisz most látta csak először. - Te sokkal jobb fej vagy mint apa volt. - mondja kedvesen. Nem tudom, hogy ki az apja és nem is érdekel. Az sem érdekel, hogy Perrie szeretett egy másik férfit rajtam kívül akit aztán elhagyott. Mert elhagyta. Most már csak én vagyok az egyetlen férfi az életében.
Hlásan rámosolykod a kislányra aki nagy csodálkozásomra a nyakamba ugrik és megölel, én pedig vissza ölelem. Már csak Perrie kellene közénk...

7 megjegyzés:

  1. Omgggggggg!!! O.O
    MI A FRANC???
    What the fuck???
    Siess a kövivel!^^

    VálaszTörlés
  2. Amikor elolvastam a rész címét, már valami akkor kezdett bennem felvillani, de aztán amikor elkezdtem olvasni... ez a rész nagyon meghatóra és aranyosra sikeredett :)))
    Amikor írtad, hogy egy kb. 7 éves kislányról van szó, első gondolatom rögtön a Cameronnal történtek volt... Ja és az az arrogáns öreglány nagyban hasonlított a fiacskájára -.-
    Na de visszatérve főszereplőinkre: sajnálom Perriet, és édesnek találtam Liamet és Ruthy-t együtt :P Nagyon tetszett a rész, éés most már tényleg rohadtul várom azt az utolsót!
    Vagyis várom is, meg nem is :D
    Mármint nekem is fáj a szívem, amiért holnap vége, but kíváncsi vagyok a végkifejletre.
    ~Hannah~

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szépen kérlek mond azt, hogy Perrie felébred! Vagyis holnap na.. Szóval érted xd
    A másik édes istenem! Egy gyerek?!? Az a kurafi megerőszakolta, tönkre tette aztán meg itt egy gyerek. Liam pedig nagyon aranyosan bánt a kislánnyal :3 na jó siess holnap próbálok valahonnan majd netet lopni :))
    Puszi xxx. Enci ❤❤

    VálaszTörlés
  4. Huh
    Nem sok resz van amit vegigmosolyogtam, de most mar faj a pofam aa vigyorgastol xd.
    Olyan cuki az a kislany, tisztara el tudom kepzelni :3 Az a ven banya meg rohadjon meg ott ahol van.
    Na most. Ket variaciot tudok elkepzelni az epilogusra:
    1. Pezz felebred es szerelmet vall es happy end.
    2. Pezz felebred, kiakad, nagy veszeledes, siro kislany, Pezz eszhez ter, szerelmet vall es happy end.
    Vagy van meg egy: Pezz felebred, fejbelovi Liamet, a banyat aztan elmegy a kislannyal XD
    (Bocsi a hibakert mobilrol vagyok)
    Madelyn x

    VálaszTörlés
  5. Annyira,de annyira jó.Várom a kövit.
    xx Meli

    VálaszTörlés
  6. Egy kislány *_* Perfect :3 Szó szerint <3 Sajnálom hogy holnap már vége a sztorinak, de az vigaszt ad, hogy a következő sztorid is hihetetlenül rohadt jó lesz <3
    Puszi!❤

    VálaszTörlés
  7. Nagyon tetszik! Tényleg nem lehetett számítani rá! Legalább is, én nem erre számítottam! :) Nagyon cuki ez a kislány! Remélem Perrie felébred! :) Várom az utolsó részt! :)

    VálaszTörlés