2015. december 12., szombat

|| Chapter 4: - Kiscsibe || ( Szünet vagy....?)

Haliiii!! Őszintén egy kissé csalódott voltam mikor megláttam, hogy 3 komi érkezett az előző részhez. Hát gyerekek nem hazudok ha azt mondom, hogy kezd elfogyni az érdeklődés a blog iránt. Oké, ez így nem oké, de légyszíves inkább mondjátok meg, hogyha nem tetszik a történet most, mert akkor nem fogom az időmet pocsékolni erre ami ezek szerint nem tetszik másnak csak annak a 3 személynek akik régóta írnak és szerintem nem akarnak megbántani. Ha Ők nem lennének akkor senki nem komizna és, hogy őszinte legyek nem örömmel teszem fel a részeket mivel rajtuk kívül tényleg senki más nem komizna. Nem akarom azt, hogy most ehhez a törimhez sokan komizzatok ugyanis tudom, hogy a kövinél megint vissza tér a normális dolog vagyis marad 3 komi. Úgyhogy mondjátok meg, hogy hagyjam a francba én pedig tényleg nem fogom strapálni magam, hogy írjak új fejezeteket, mert ez így már rohadtul nem tetszik, hogy 3 embernek írok. Lehet bennem van a hiba mivel hetente 1 részt hozok és már valahogy az írás is nehézkesen megy, ugyanis annyi törit írtam már, hogy kezd elfogyni az ihletem...szóval nem tudom...vagy lehet a történettel van a bajotok mivel hasonlít az előzőhöz és unjátok...gőzöm sincs, de most közel vagyok hozzá, hogy letörlöm az egészet és utána lesz valami ( vagy semmi, mert már a szüneten is gondolkoztam) 





Ahogy az ajtó becsukódik a fiúk után rájövök arra, hogy tényleg kettesben kell maradnom az apámmal akinek érdekes módon már megint rossz kedve van. Nekem pedig nincs menekülő utam. Se ablak, se szellőzőnyílás, se semmilyen másik ajtó ami valahova máshova vezet. Egyetlen egy kijárat van a helységből és azt az előbb becsukta. Szóval itt rekedtem vele úgy, hogy mérges. Ez a dolog egyet jelent. Azt, hogy ez a beszélgetés ma véresen fog végződni. Álltalában ha rossz napja van mindig rajtunk vezeti le a dühét. Niall már az előbb kapott egy kis ízelítőt. Az csak a kezdet volt. A csattanó, velem fog zárulni. Csodás.
- Hogy vagy Grace? - szólít meg bájosan, majd leül a kanapé közepére és elterpeszkedik kényelmesen, de szemeit le sem veszi rólam. Fogalmam sincs, hogy hova akar kilyukadni, de ha játszani akar akkor tőlem megkapja. Nem vagyok egy könnyű eset. Ha lehet azt mondani harcolok a végsőkig. Nem engedem magam ok nélkül bántani, de az apámat úgy faragták, hogy minden dologból Ő jöjjön ki jól. Hiába nem csinált valaki semmit, ha Ő megszólal akkor biztos, hogy igaza is lesz. Azt sem tudom már megmondani, hogy hányszor kaptam csak úgy. A csak úgy azt jelenti, hogy épp vacsoráztam, Ő haza jött és simán lekevert egy pofont, csak azért mert Ő veszekedett valakivel, de az illetőt nem verhette meg mivel befolyásos alak volt. Így aztán mikor haza jött, rajtam vezette le a dühét. És ez csak egy alkalom a sok közül. Harry lábát eltörte mivel az véletlenül megrúgta labdával. Apának nem tetszett, hogy a labda egy picit a testéhez ért. Azt állította, hogy Harry biztos kitervelt valamit ellene. Ezért úgy döntött, hogy egy életre elveszi a fia kedvét a rúgástól. Bokán rúgta Harryt olyan erővel, hogy annak eltörött egy porca. A történtek után soha többet nem focizott.
- Azt hittem, hogy a színjátéknak vége volt, miután megöltem Alexandert. - sokszor nem értem, hogy mi is zajlik le a kis agyában. Sokszor? Inkább soha. Az a legjobb mikor bevetés közben változtat a terven. Lehet, hogy most is ez történt. Meggondolta magát, ami annyit jelent, hogy szerencsétlen Alexandert hiába öltem meg. Igen, még mindig lelkiismeret furdalásom van azért mert meghalt, ráadásul az apám miatt. Most mondhatjátok azt, hogy nem kellett volna megtennem. Az a gond, hogy muszáj volt. Ha én nem öltem volna meg Alexandert, akkor az apám ölt meg volna engem, amiért nem tettem a dolgom.
- Bizonyítékok kellenek , ugyanis addig míg nem látom az eredményeket, Te Grace King vagy, aki egy kést szúrt Alexander Darwin szívébe majd elmenekült. Fél California téged keres. A helyedben gyorsan megmutatnám apucinak, hogy mit hoztál. - szempislogás nélkül bámul a szemeim közé. Csak nyelni tudok, ugyanis a hangjából azt a következtetést vonom le, hogy beszélt pár emberével akik történetesen a rendőröknek dolgoznak be. Így ha nem mutatom meg a papírokat amikben az áll, hogy a Darwin vagyon az enyém, mehetek a hűvösre, vagy a halálba. - Szóval Grace, van valami ajándékod a számomra, vagy inkább úgy döntöttél, hogy megtartod magadnak a pénzt? - oké, mégis hogy jut ilyen az eszébe? Eszembe sem jutna elvenni azt a pénz amire igazából neki fáj a foga. Magam miatt soha nem csinálnék ilyet. Mindent okból teszek. - A késésed bűzlik. Csak nem azért tartott ilyen sokáig az út, mert közben próbáltál kitervelni valami menekülő utat? - vonja fel a szemöldökét kérdően.
- Az utolsó pillanatban szóltatok, hogy nem New Yorkba kell mennem hanem Bostonba! Ráadásul ott felejtettetek a repülőtéren, majd taxival kellett ide jönnöm. Szóval nem ok nélkül késtem - magyarázom idegesen, majd meg akarom mutatni a papírokat amin az áll, hogy Darwin rám hagyta a teljes vagyonát. Eléggé nehéz feladatnak bizonyul kihúzni a gyűrött papírt a farmerom hátsó zsebéből, de sikerül megbirkóznom a feladattal, majd kicsit sem kedvesen nyomom apám orra alá, aki egy kissé undorodva veszi el és kezdi el tanulmányozni. - Amint látod a papírok hivatalosak, szóval Alexander vagyona hivatalosan a miénk.
- Akarod mondani az enyém. - javít ki fagyosan, és mielőtt a kapátja belső zsebébe nyomná a papírokat ravaszul elmosolyodik és feláll, majd elindul kifele az ajtón. Azért egy kis dícséretnek örültem volna vagy valami. Ehelyett Ő mit csinál? Elveszi a papírokat és lelép. Ez így rohadtul gáz. Két hónapig dolgoztam azon az ügyön. Még szép, hogy örülnék neki ha azt mondaná, hogy büszke rám. Szép kis álom.
A keze már a kilincsen van, mikor erőt veszek magamon és megszólalok. - Azért jó voltam, ugye? - kérdezem csendesen és halványan elmosolyodom. A keze megáll a levegőben, majd mintha egy lassított filmben lenne, olyan tempóval fordul vissza és néz rám. Csodák csodájára mosolyog, vagyis vicsorít a fogaival, de nála lehet azt mondani erre, hogy próbálkozik.
- Hogy jó - e voltál? - kérdez vissza, és nagyon lassú léptekkel visszaindul hozzám. Mikor megáll pontosan előttem, az arca pont olyan komor mint mindig. Asszem nem volt valami jó ötlet megszólalni. Hagynom kellett volna elmenni. - Borzalmas voltál kiscsibém. - paskolja meg az arcom, pont úgy mint aki előkészül valamire.
Kiscsibe. Állandóan így hív és ezzel csak még jobban lenéz és megaláz. Azért vagyok én a kiscsibéje mivel, lány vagyok és nem sok mindent tud velem kezdeni mivel én nem vagyok olyan erős mint a fiúk. Rájöttem arra, hogy gyűlöli a lányokat, ezért úgy nevelt mint egy fiút. Pontosan ugyan olyan fiús cuccokban kell járnom mint a tesóimnak. A hajam mindig rövidre volt vágatva, amit Ő nyírt, évekbe telt mire sikerült megnövesztenem, de állandóan lófarokba kell hordanom, mert képes lenne megint levágni. Olyan, hogy smink az én szótáramban nem szerepel, pont úgy ahogy a magassarkú, vagy  szoknya. Az istenit, bugyi helyett állandóan boxernadrágban kellett járnom.
Ha rendes suliba jártunk volna, akkor én lettem volna az akit állandóan mindenki baszogatott volna a kinézetem miatt. Még csak lány ismerőseim sem voltak akik segítettek volna abban, hogy hogyan legyek lányos. Nem, örök életemben csak a tesóim vettek körül, én pedig olyan lettem mint Ők. Csak annyi különbséggel, hogy én havonta menstrúaltam, ami egyikőjüknek sem tűnt fel. A családban én is pontosan ugyan olyan fiú vagyok mint Ők. Nincs változatosság, és nem is lesz. Megszoktam, hogy ilyen vagyok, ugyanis tudom, hogy addig míg apa velünk lesz, - és velünk lesz, ugyanis köztudott tény, hogy örök életünkben neki fog kellenünk dolgozni, - addig semmi nem fog változni. És ez így tökéletes, ugyanis boldog vagyok.
Az élet nem egy tündérmese, ahol jön a szőke herceg. Nem, itt meg kell harcolni azért, hogy valaki legyél. Hála a fiús természetnek tuti, hogy engem senki nem tudna megerőszakolni, - mondjuk erre kicsi az esély, ugyanis a férfiak többsége pasinak néz mikor először meglát, hála a két számmal nagyobb ruháknak amikben kicsit sem látszanak a melleim, vagy a fenekem, - ugyanis úgy verekszem mint egy fiú. Sőt szerintem jobban. Simán leverem már a tesóimat is, ami elég nagy szó.
- Ezt ugye most nem gondolod komolyan? - kérdezem teljesen sokkolva. Borzalmas? Szerinte, jó voltam, hisz senki nem jött rá, hogy csakis Alexander pénze miatt vagyok a fiúval. Ha annyira borzalmas lettem volna, akkor lebuktam volna. - Apa pontosan úgy csináltam mindent ahogy Te parancsoltad. Két hónap alatt teljesen beolvadtam a Darwinok közé, és senki nem sejtett semmit - kezdek heves magyarázkodásba. - Szerintem jó voltam.
- Igen határozottan jó volt az ahogy húztad az időt. Nemhogy sietetted volna a dolgot, inkább elhúztad. Már azt hittem, hogy le kell fújni az akciót, ugyanis félő volt, hogy bemártasz minket. - helyben vagyunk. Hiába csinálok valamit jól, az tuti, hogy az Ő szemeivel szar.
- Soha nem árulnálak el benneteket! - kérem ki magamnak. Azért ennyire hülye nem vagyok. Ha őket bemártanám akkor magamat is. Szóval semmi hasznom nem lenne a dologból.
- Kitudja - vonja meg a vállát hanyagul. - Az a baj veled, hogy túl hamis vagy és kétszínű. Soha nem tudni, hogy mit forgatsz a kicsi fejedben - tenyerével ismételten paskol egyet az arcomon ezúttal erősebben.
- Apa tudod jól, hogy soha nem szegülnék ellened - harapok az alsó ajkamba. Fájnak a szavai amiket hozzám vágott, azonban erős vagyok. Ha sírok akkor is csak ott ahol senki nem lát. A sírás a gyengeség jele én pedig nem lehetek gyenge. Szóval sírás csak akkor van mikor egyedül vagyok.
- Tetszik ahogy az emberek szemébe tudsz hazudni - duruzsolja. Az alsó ajkamba harapok és halványan elmosolyodom. - Viszon gyűlölöm azt, hogy mindent elbaszol! - teszi hozzá, majd meglendíti a kezét, és ezúttal nem csak paskolni akarja az arcom. Nem, ezúttal a hatalmas tenyerét az arcomra vágja, ami egy hatalmas csattanással landol a bőrön. A fejem oldalra billen a nagy ütéstől, aminek következtében elveszítem az egyensúlyom és a padlón kötök ki. A fülem cseng az ütéstől, az arcom pedig ég. - Ezt azért kaptad mert elkéstől. - néz le rám. Hevesen elkezdek bólogatni miközben a könnyeimmel küszködöm. - Ugye, hogy jó apa vagyok? - hajol le hozzám. Ó, azt elfelejtettem mondani, hogyha bánt akkor is az egekbe kell dícsérnünk.
- Igen, Te vagy a legjobb. Köszönöm. - kezdtem el bólogatni mint egy kiskutya és egy mosolyt erőltettem az arcomra.
- Az én okos kiscsibém. - veregeti meg a fejem búbját, majd kiegyenesedik. - Megérdemelte. - nem foglalkozom vele, hogy Liam az ajtóban áll és bólogat vagyis egyet ért apámmal. Felhúzom a térdeimet majd ráhajtom a fejem és oldalra fordítom. Én mindent megérdemlek.  Az ajtó becsukódik, de nem foglalkozom vele. Először még fel kell dolgoznom a történteket. Meg amúgy is rohadtul fáj az arcom.
- Mutasd az arcot - meglepődve kapom fel a fejem, és találom szembe magam Liammel, aki pontosan előttem térdel. - Baszki, ott maradt az ujja nyoma. - szisszen fel és csóválja meg a fejét.
- Rohadtul fáj - kezdem el dörzsölni hátha attól jobb lesz. Természetesen nem jobb.
- Kellene rá valami hideg - kezd el gondolkozni és hirtelen feláll, majd kisiet a helységből. Alig telik el pár perc mikor újra vissza jön, de ezúttal a fekete kapucnis felső ami eddig rajta volt a kezében virít és csepeg belőle a víz. Meg akarnám kérdezni, hogy mit csinált, de nincs rá időm mivel a felsőjét az arcomra nyomja. - Ettől majd jobb lesz. - mosolyodik el kedvesen. Négyük közül Ő az egyetlen aki gondoskodik rólunk. Olyan mint az anyánk. Sőt szerintem azt akarja helyettesíteni. És illik neki a szerep. - Szóval azért kaptál mert elkéstél. - válaszadás képpen bólintok. - Szemétség. Ez most ok nélkül volt, nem érdemelted meg...- fakad ki, de az ajtóban hirtelen ismét feltűnik apa. Gondolkodás nélkül teszem kezeimet bátyám szájára, majd összeráncolom a homlokomat, hogy fogja be.
- Liam, neked már a színpadon kellene lenned - áll meg a fiú mögött és markolja meg a haját, majd húzza fel kicsit sem kedvesen. A srác szemei rötön könnybe lábadnak, ahogy apánk megfossza pár szál hajtól, de még csak nyekkeni sem mer. - Azonnal takardj oda! - kezdi el ráncigálni az ajtó felé, majd kilöki. - Te pedig indíts a helyedre és szerezz még ajándékot apucinak. - ajándék. Szóval megint raboljak ki pár naiv fruskát.
Bólintottam, majd az egyik bőröndhöz mentem ami tele volt parókákkal meg jelmezekkel. Felvettem egy lila szemüveget, hozzá illő lila parókával, meg felvettem egy 1D-s felsőt, és a fiúk után mentem.  Ők a színpadra mentek én pedig az első sorokba. A lányok amit meglátták a színpadon a srácokat megőrültek és minden másról elfeledkeztek. Véletlenül neki mentem a polgármester lányának aki észre sem vette, hogy a táskája már nem lóg a vállán. Ugyan erre a sorsra jutott az ékszerkészítő kislánya is, akinek telefonja szinte már majd kiesett a zsebéből. Feltűnőmentesen kihúztam közben pedig sikoltoztam és ugráltam pontosan úgy mint a többi kis csitri.
Mikor a cuccok már nálam voltak, megnyugodva hagytam el a közönség sorait. Amint a színfalak mögé értem a parókát és a szemüveget eldoptam a zsákmányt pedig biztos helyre tettem. Azt hiszem, hogy mostmár jöhet a megérdemelt pihenő...

22 megjegyzés:

  1. Drága, egyetlen Do-m!
    Úristen milyen rég írtam ide.. Na, mindegy!
    Kezdjük ott, hogy az emberek lusták, és ezért nem írnak. és nem három embernek írsz, hanem soknak, csak mindenki aki nem komizik a lusták közé tartozik, mint én. Szerintem ez a blog úgy jó, ahogy van, és nem kéne a számok miatt aggódnod.
    A történet szuper ( mondjuk melyik történeted nem az? ) és én mindig alig várom az újabb heteket, hogy újra olvashassam a részeket. Tisztára olyan feelingem van, mint a Save Me Tonight blogodnál. imádtam azt a történetet, és mindig vártam az újabb és újabb részeket. És, ha nincs ihleted, akkor tarts egy kis szünetet, hisz te is megérdemled. Hány történet is van fent eddig ezen a blogon? 20? Szóval ne aggódj! HA nem komiznak, akkor lusták, és ezt te is tudod!

    millió meg egy puszi,
    xx Evangaline.
    ui:: A szereplőkhöz nem teszed be a karaktereket?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. asszem ez a 20. történetem ( őszintén már én sem tudom, ugyanis egybefolynak a számok, de asszem most megszámolom, hogy mennyi is van pontosan XD)
      van egy jó hírem a számodra...mivel annyira adok az olvasóim kérésére, neked hála megcsináltam a szereplők profilját :DDD remélem elnyeri a tetszésedet :P

      Törlés
  2. Nos, az az igazság, hogy nekem az a vámpíros sztori jobban tetszett volna.. mármint, amikor írtad, hogy milyen terveid vannak azzal kapcsolatban és láttam a trailert is, akkor nagyon megfogott az egész. Nem azt mondom, hogy nem tetszik ez a mostani sztori de valóban kicsit hasonlít az előzőhöz, meg ugye már én eleve beleéltem magam abba a vámpír & vadász dologba :P :D
    Az írásod egyébként rendben van, szeretem.
    Szóval hát ez lenne az én álláspontom...
    Persze nyilván a többség dönt, legfőbbképpen pedig te.! ;)
    ~Hannah~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen terveim voltak, sőt vannak is, csak a gond az, hogy jelenleg még azokat az elképzeléseimet sajnos nem tudom papírra venni. Az a történet a jövő évben fel fog kerülni, ezt itt és most megígérem neked! Csak még átgondolom és vázlatokat csinálok hozzá, hogy nehogy aztán az legyen, hogy nem tudom befejezni :|

      Törlés
  3. Először írnék a részhez. Szóval, nem tudom, hogy, hogy, de megfogom találni az apjukat és kínozva megölöm. Nem viccelek, mi a faszomat csinál? Mikor pofon vágta Gracet azt hittem neki megyek, aztán mikor Liamet is bántotta betelt a pohár, szóval remélem hatalmas kínok között fog elhalálozni.

    A következő, hogy én, most ezt biztos tudod, de felnézek rád. Komolyan, senki nem képes újabb és újabb történetekkel előállni, több, mint 3 éve (!!). Basszus, én el sem akartam hinni, hogy létezik ilyen kurva jó blog, mint a tiéd, és nem egy történet, neeem! Sok lehet van amelyik rövid, de mindegyikben ott van az a "azta kurva". És az előző kommentelővel én is egyetértek. Ha nincs ihleted, tarts szüntet. Az a legjobb megoldás, úgy mindenbe. Viszont, kérlek szépen ne töröld ezt a blogot! Nagyon felcsigázott, mert na. 5 testvér, 1 apa, rablók, ONE DIRECTION!! Szóval ha mégis úgy gondolod, hogy befejezed, kérleek küld a történet folytatását.

    Aztán úgy a sablon. Most képzeld el, hazajövök, látom új rész, és aztán megpillantom a fejlécet és mondom, hát ez kurva király, de nekem most úgy az egész sablon tetszik. Nagyon.

    Na, de! Szeretném a folytatását, a következő részt akarom! Szóval siess kérleeeek! Millió puszi és hatalmas ölelés
    Enci xxx.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. még nincs három éve :D jövőre lesz 3 éve :DDD nem akartam törölni ( meg vagy Te hülyülve? ennyi munkát nem fogok csak úgy törölni xD)
      nekem nem tetszik a sablon ( soha) :DDD terveztem lecserélni, de ha bejön, akkor még hagyom :P
      virtuális ölelés visszaküldve ;D

      Törlés
  4. Dettó ugyanígy vagyok vele! Egyszer megkeresem az apjukat egy sötét sikátorba, ahol aztán fogom aprócska tőrömet, óvatosan megközelítem a célpontomat, és... na jó, nem ez most a lényeg :D Egyébként csak most bukkantam rá a blogodra, holott már több is összefutottam vele. Csak rohadt lusta voltam :D De már bánom. Szerintem rohadt jó blog, és kár lenne hagyni veszni, de komolyan! :D Ha pedig nincs ihleted, menj, levegőzz egyet, és várunk vissza sok szeretettel :D De ne hagyd veszni ezt az egészet, mert kár lenne érte!


    Sok sikert a továbbihoz, én itt leszek, és remélem te is :D
    Bye:
    Bells

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem terveztem bezárni, csak pár hetes szünetet tartani ( de ha lesz is szünet az nem most lesz, és ha lesz is azt majd előre bejelentem ;)
      itt leszel? oké, én tuti itt leszek :P

      Törlés
  5. Hey! Most találtam rá a blogodra és mit ne mondjak nekem nagyon tetszik. De ami az apjukat illeti-nem szeretnék káromkodni-pukkadjon meg! Szegény lányt sajnálom amiat a pofon miatt. Na, meg Liam fájhatott neki.. De ami a blogot illeti.. nehogy töröld nekem mert én nem tudom mit csinálok akkor. Egyet értek az előttem szólókkal, inkább tarts szünetet, mint hogy kárba vesszen a blog. Bizonyára te is ismered azt a bizonyos lustaságot ami miatt sokan nem írnak kommentet, de attól még olvassák. Bátorítson ez a tudat!
    Ui.: bocsi a lehetséges helyes írási hibákért, de éppenséggel betegséggel küzdök így nehéz koncentrálnom. Puszi: egy rajongód. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 336 feliratkozó lusta? o.o ez eléggé bizzar, szerinted nem? :DD
      miféle helyesírási hibák, he??? én egyet sem láttam :DDD

      Törlés
  6. Szia :) nagyon tehetséges vagy ebben és nem kéne abbahagyni..én nem szoktam kommentelni, DE mindig elolvasom az új resxt, lusta vagyok azért nem kommentelek ...
    Bűn mennek abbahagyni .. ha unatkozom akkor a régi történeteidet olvasom
    Csak így tovább ;)
    A vámpír storyt én is elszerettem volna olvasni
    ..
    :-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a vámpír sztori fel fog kerülni !!!
      tehetséges vagyok??? khm...oké köszööönöm :3

      Törlés
  7. Elősször is bocsika a lustaságomért :(
    DE minden alkalommal elolvasom a részeket és ullongok előtte egy sort hogy "úristen új rész wiiiiii :)". S másik pedig imádom a töridet. Nem értem miért mondják azt a többiek, hogy ugyanaz mint az előző. Abban a csaj volt a maffiavezér lánya, a srác pedig az akit elrabolt (Liam). Itt viszont egy család és az apjuk egy gerinctelen alak. És ha már nála tartunk, elősször is nőt nem ütünk meg, pláne nem a LÁNYÁT!!! Aztán amikor Liam haját megtépte, akkor én is azt éreztem mint az előttem szólók, hogy ott helyben kinyírnám ;)
    Ja és le ne merd törölni a blogot, mert én magamnak fogom kitépni az összes hajamat :). De ha szeretnél szünetet hajrá, én akkor is várlak vissza szeretettel :DDDD A kevés komi miatt pedig ne aggódj mert rengetegen szeretnek csak hát lusták ;)
    Alig várom a kövi részt, és remélem a vámpírosat is felfogod rakni :)
    Millió puszi neked ♡♥♡♥♡♥♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem terveztem letörölni :P
      336 feliratkozó lusta? are u fooooookin kiddin me? nem hiszem, hogy ennyi ember lusta...könyörgöm akkor minek vannak feliratkozva? én csak olyan blogokra vagyok feliratkozva amit rendszeresen olvasok is és komizok...lehet ez csak az én álláspontom, más pedig minden blogra feliratkozik, nem tudom és nem is értem, és nem is akarom érteni...

      Törlés
  8. Szia
    Én azt a vámpírosat akarom olvasni totál beléptem magam abba töriben. Őszintén ez a történet ENGEM nem fogott meg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia.
      olvasd el a fentebb lévő válaszaimat ezzel kapcsolatban.
      Lesz az a történetem jövőre!!! oké?

      Törlés
  9. Na szóval...
    Tudom, megint eltűntem egy kis időre.
    Ennek pedig az oka, a drága laptopom, ami tönkrement, így nem tudtam olvasni a blogot.Most is a régi gépemről írok, ami enyhén szólva, förtelmes.
    Na mindegy xd
    Liam valami iszonyat édes hogy így törődik Grace-el <3
    Az apjuk meg egy utolsó szemétláda...Hogy lehet ilyen egy apa?!
    Mikor megláttam a címben, hogy "Szünet vagy..." WHAT?!
    Eszedbe se jusson hallod?!
    Gondolj a #HappyLiamSmileDay-re, és jobb kedved lesz :D
    Siess♡♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ne, most eszembe juttatad a profilomat amit már megint töröltek :c deeee ehhez a hashtaghez kép is kell úgy lesz az embernek jó kedve ;D
      amúgy nem Grace, hanem Oli :P

      Törlés
  10. Úristen!
    Először: megtalálom az apjukat és "véletlen" lelököm egy hídról, majd "véletlen" röhögőgörcsöm lesz és úgy fogok röhögni mint valami retardált kerti törpe!:D
    Másodszor:egy lusta disznó vagyooooooook:"C
    Harmadszor:Siessssssssss!*-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. retadrált kerti törpe? hmm....ez ismerős valahonnan, de honnan ? ;D
      éljenek a lusta disznók...nem akarsz nyitni egy lusta disznók klubbját?

      Törlés
  11. Nagyon tetszett ez a rész is, csakúgy mint a többi! :) Most nagyon haragszom az apjukra! Miért üti meg? Semmi oka nem volt rá, hisz elvégezte a rá kiszabott feladatot! Ráadásul utána szegény Liam-el is hogy bánt?! :O Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz a következő részben! Várom a rablást! :D ;)
    Ez a kedvenc blogom! Imádom az összes történeted, és mindenképp ha ihlethiányod van, és szükséged van rá, akkor tarts egy kis szünetet. Akkor legalább szerezhetsz ötleteket a történetbe, vagy akár egy másikba is. :) Hidd el, sokan szeretik a történeteid, ez nem is kétséges! ;) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ötletem az van rengeteg, már csak papírra kell vetnem őket :DD és remélem össze is jön :P de psssszt ez csak olyan kis kulisszatitok neked ;D

      Törlés