2016. április 2., szombat

|| Chapter 19 : - Kórház ||

Heyy!! A múltkori rész szerintem eléggé sok mindenkinek nem tetszett, viszont ebben a fejezetben választ kaptok mindenre ;) 
Mellesleg ma 3 éve, hogy először láttam a fiúkat élőben, koncert közben :OO hogy repül már az idő :s 
komizniiiii




- Olivia Scott, megparancsolom, hogy tartsd nyitva a szemed! Hallod? Ne próbáld lehunyni nekem, mert egyszerűen nem teheted meg. - fogalmam sincs, hogy mi is a pontos célom. Egyszerűen csak nem akarom azt, hogy a húgomnak valami komoly baja legyen. Hol vannak már a mentők? Miért nincs itt valaki aki tudna segíteni Rajta? Nem látják, hogy mindjárt elvérzik? - Könyörgöm Oli, maradj észnél. Légyszíves. - előbb ideges voltam, most pedig újra összetörtem. Utálom mikor hangulatingadozásom van, de a kialakult helyzet ezt hozta ki belőlem. - Oli, mit tehetnék érted? - pár másodpercre nyitja ki a szemét apróra, majd rögtön le is hunja. - Hol a picsában van már az a mentő? - nézek rá kétségbeesetten Niallre.
- Azt mondták, hogy mindjárt itt lesznek. - válaszolja egyhangúan, és újra elkezdi az alsó ajkát harapdálni miközben én meg vissza fordulok Oli felé. Eddig észre sem vettem, hogy milyen kis apró teste van. Annyira törékeny, annyira könnyű, annyira védeni való.
- Oli, Oli, Oli, könyörgöm maradj velem. - szajkózom folyamatosan és rázogatom a testét. Tudom, hogy hallja amit mondok. Hallja csak bosszantani akar és azért nem válaszol. - Mi az Istent, csináljak veled Te lány? - sóhajtok fel kínlódva. Annyi mindent megéltem már, de ilyen helyzetbe még soha nem kerültem sem én, sem pedig a testvéreim. Talán ezért vagyunk mind tehetetlenek.
- Liam szerinted ha kirázod a belét akkor jobb lesz neki? - térdel le Oli másik oldalára Harry, majd mutatóujjával lágyan végig simít a lány hófehér arcán, végül a tekintete megáll a késen ami még mindig kiáll Oli gyomrából. - Amondó vagyok, hogy vegyük ki a kést a hasából, és akkor talán már nem fog annyira vérezni, szóval nem kell attól tartanunk, hogy elvérzik. - először azt hiszem, hogy Harold előző kis mondandóját csak képzeltem. De miután felnézek és meglátom, hogy zöld szemeivel az én engedélyemre vár, rájövök, hogy az egész kis gondolatmenetét komolyan gondolta, vagyis tényleg azon töpreng, hogy kihúzza Oli gyomrából a kést. És tudom, hogy képes lenne rá ha megengedném neki.
- Te hülye vagy? - kérdezem teljesen lesápadva és pofán vágnám az öcsémet, de mivel még mindig a húgomat tartom a karjaim között és eszembe sincs elengedni, így inkább úgy döntök, hogy Harry majd később kapja meg a jussát. A fiú természetesen rögtön elszomorodik és lehajtsa a fejét,  majd a nadrágján lévő lyukkal kezd el játszani, de látom ahogy szótlanul morog az orra alatt.  - Verd ki a fejedből ezt a marhaságot! Nem vagy orvos, így akár meg is ölhetnéd Őt. De persze ha titkon kitanultál orvosnak, akkor megengedem. - forgatom meg a szemeimet reménytelenül.
- Láttam a Dr. House összes részét, szóval tudok ezt - azt. - csillanak fel a szemei ahogy elkezd dicsekedni ezzel az elképesztő dologgal. Hű, látott egy sorozat összes részét, és ez miatt azt hiszi, hogy a való életben tudna segíteni egy majdnem félholt lányon, ráadásul azt akarja, hogy meg is engedjem neki.
- Most úgy teszek mintha ez a beszélgetés meg sem történt volna. - a hangom alig hallható és tényleg próbálok úgy tenni mintha az öcsém ott sem lenne velem. Miért engem áldott meg a Sors egy ilyen idióta testvérrel mint Harold? Miért lett ilyen visszafejlődött? Bárcsak megjátszaná azt, hogy ilyen hülye, de sajnos Ő tényleg ilyen.
- Persze, mert az aztán már tényleg jobb, hogy könyörögsz meg rázogatod, hogy maradjon ébren, nemhogy épeszűen segítenél rajta, vagyis egyszerűen kihúznád belőle a kést. - forgatja meg a szemeit és ráadás képpen még a kezeit is összekulcsolja a mellkasa előtt mint egy ovis. Jó, hogy nem pukkad szét mérgében. Mindig ilyen mikor valami nincs megengedve neki.
- Bocsi, hogy megzavarom ezt az idill pillanatot, de Louis mindjárt halálra veri azt a Szarházit. - böki meg Niall a vállamat és a távolba mered ahol Lou még mindig a srácot veri aki megakarta erőszakolni a tesónkat.
- Megérdemli. - vonom meg a vállam semlegesen és megint Olira összpontosítok. Normális esetben lefognám Louist, de most nem fogom ezt tenni. Az a faszfej megérdemli, hogy valaki jól ellátja a baját. Kitudja, hogy hány szerencsétlen lány életét tette már tönkre. Ma legalább megkapja méltó büntetését. Sőt örülhet neki ha nem csukatjuk be börtönbe. Nincs kizárva.
- Ha Louis most halálra veri, akkor a zsaruk nem azt fogják nézni, hogy a srác megakart erőszakolni egy lányt és megkéselte, hanem azt, hogy Lou megölt egy embert. - hm, ez is igaz. Nem ér annyit az a szemétláda, hogy Louis börtönbe kerüljön.
- Vigyázz Olira - parancsolok rá Niallra és helyet cserélünk, vagyis most már a Szőkeség ölében pihen a lány feje és símogatja a fejét. Feltűröm a pólóm ujját és úgy indulok meg Louisék felé. A bátyám a srácon ül és úgy veri ott ahol tudja. Ahogy közelebb érek úgy látom, hogy srác orrából és szájából is folyik a vér. Jaj ne. Mélyet sóhajtok és elkapom Lou pólóját majd elkezdem felfelé húzni, de még mindig kapálózik. - Áll le Louis! Túl messzire mentél nem gondolod? - kérdezem és még erősebben húzom a pólóját, ugyanis egy kézzel nem bírom el. Válaszadás képpen csak elkezd morogni. - Nem ér meg annyit ez a pöcs, hogy börtönbe kerülj és a média arról beszéljen, hogy agyonvertél egy embert. Gondolj a bandára. - és nem hazudok. A One Direction rajongójának a többsége tinikből áll, akik felnéznek ránk. Mondjuk azt, hogy példaképek vagyunk a szemeikbe, ezért mindig úgy kell viselkednünk, hogy az jól mutasson. Vicces lenne ha egyszer kiderülne az igazság.
- Igen, Louis gondolj a lúzer bandádra, akikkel egymás farkát szopogatjátok mivel máshoz nem értetek. - a srác először kiköpi a vért a szájából majd úgy vigyorog ránk. Természetesen többre nincs szükségem. Elengedem Louis pólóját és én vagyok az aki a cipőm talpával a srác arcába lépek. Egy reccsenés, és a feje eszméletlenül fordul el jobbra, pont úgy ahogy az orra is eldeformálódik, én pedig királyul érzem magam, hogy ezt csináltam, majd büszkén sétálok vissza Niallék felé, és ugyan ebben az időben érkeznek meg a mentők is.
Őszintén áldom a mentősök eszét, hogy nem kezdtek el kérdezősködni. Egyszerűen csak felfektették Olit egy hordágyra, majd közölték, hogy a legközelebbi kórházba viszik, ahol ellátják a baját, és megesküdtek, hogy életben tartják a lányt.
Természetesen mi rögtön megindultunk a kórházba, de a váróteremen kívül tovább nem mehettünk. Olit egyenesen a sürgősségire vitték, onnan pedig az operációs terembe, majd a folyosó teljesen elhalt. Beszélgethetünk volna, de mind a négyen teljesen ki voltunk merülve. Harry éppenhogy csak leült a feje rögtön oldalra billent - pontosabban Louis vállára - és bevágta a szunyát. Csak akkor ébredt fel mikor egy nővér közölte velünk, hogy megnézhetjük Olit.

Most mondhatnám azt, hogy látszólag nincs semmi baja. Az biztos, hogy jobb színben volt mint pár órája ezelőtt, de engem még mindig zavart az a tudat, hogy nincs magánál.  Furcsa volt Őt ilyen csendben látni. Oli soha nem arról volt híres, hogy csöndben tudott maradni.
- Miért nincs magánál? - fordulok rögtön az orvos felé aki épp az infúziós csöveket ellenőrzi. Harryt nem zavarta, hogy egy kórházban van és nincs egyedül, rögtön leült az ágy sarkában majd szó szerint ülve elaludt.  - Talán van valami komolyabb baja? - lehet, hogy csak én vagyok ilyen naiv, de sajnos ilyen a természetem, aggódok a húgomért és rohadtul nem jön be, hogy nincs magánál.
- Szerencséje volt a leányzónak, ugyanis a késnek pont csak az éle fúródott bele a hasába. Tíz öltéssel megúszta a dolgot. - csak az éle? Ez nem elég? Még az is sok. - Amint kimegy az altatók hatása rögtön magához fog térni, és ha nem lesz semmi baja akkor a holnapi nap folyamán el is hagyhatja a kórházat. - ez a mai orvostudomány. Megkéselnek, összevarnak, utána elküldenek a fenébe. A mai világban már senkit nem érdekel senki és semmi.
Köszönés nélkül megy ki a teremből is csukja ránk az ajtót. Én leülök az ágy egyik oldalára, Niall a másik oldalára, Louis pedig húz az ágyhoz egy széket és úgy nézzük a tesónkat.
- Mit mondunk apának? - szólal meg Louis. Totál ki is ment a fejemből, hogy szó nélkül léptünk le a lakosztályból. Most őszintén kell neki erről tudnia? Olit ígyis állandóan piszkálja, ha megtudná ,hogy mi történt tuti, hogy nem sajnálná, inkább örülne neki, hogy ez történt.
- Ha nem kérdezősködik akkor semmit. Ha meg igen akkor azt mondjuk, hogy visszamentünk az egyetemre tanulni. - Niall már nagyon bele jött a hazudozásba. - Úgysem fog neki feltűnni, hogy nem voltunk otthon az éjjel.
- De mi van ha igen? - Harry és a félelmei. Miért kell ennyire beszarinak lennie?
- Harold, hazudunk! Megvan ez a szó? Hazudás! Oké? - emeli fel a hangját Louis. A göndör nem válaszol, csak sóhajt és csendben bólint. Ezért nem szabad Őt engedni beszélni apával, ugyanis félő, hogy mindent elmond.

A percek csigalassúan telnek. Sorba alszunk el, egészen addig míg az ajtó ki nem vágódik és Carly rakéta módjára suhan be a szobába. Ahogy meglátom úgy kerít hatalmába megint a düh. Carly is Olival volt, neki mégsem lett semmi baja. Úgy ahogy a testőrei most is vele vannak és védik, úgy akkor is megvédték Őt amikor Olit elkezdte baszogatni az a srác.
- Ugye jól van? - néz végig rajtunk Carly miközben megfogja Oli kezét. Senki nem szól semmit.
- Mit érdekel téged? - állok fel és nézek farkasszemet a lánnyal. Nem is értem, hogy apa hogyan gondolhatta azt, hogy Carly majd pont belém lesz szerelmes. Annyira különbözőek vagyunk. Ha akarnám akkor sem tudnám elérni azt, hogy belém szeressen. - Otthagytad Őt a szarban!
- Ez nem így van. - kezdi el csóválni a fejét. A szemöldökeim az egekbe szökkennek és úgy várom a bővebb magyarázatát. - Én segíteni akartam neki, de utána jöttek a testőrök és elhúztak a helyszínről, mivel féltek attól, hogy valamilyen újságírónak a fülébe jut és holnapra az egész média azzal lesz tele, hogy az elnök lánya seggrészegre itta magát és mindenkinek mutogatta magát.
- Szólhattál volna a testőreidnek, hogy segítsenek a barátnődnek - vágok vissza, mire Ő meghökken. - Vagy igazából nem is a barátnőd, csak megjátszod az egészet, hogy az apád szemében jó legyél? - lehajtsa a fejét, mire az én arcomra gúnyos mosoly terül szét. Carly pont annyira mond igazat mint én. Csak kettőnk között annyi a különbség, hogy Oli bedőlt neki és elhitte, hogy Carly tényleg a barátnője akart lenni. Míg én nem tudtam beveteni vele, hogy tetszik nekem. - Az apád miatt lettél jóba Olival igaz? - kérdezem ridegen. Természetesen nem válaszol. - Nekem bevallhatod, ugyanis majdnem egy cipőben járunk.
- Liam...- szisszen fel Louis mérgesen. Nem vagyok hülye tudom, hogy mennyit szabad mondanom. Viszont akkor sem fogok úgy tenni mint akinek kell a csaj. Majdnem megölette a húgomat.
- Tudod Carly, soha nem jöttél be nekem. Soha nem is akartalak elhívni randizni. Az egészet azért csináltam mert rám parancsoltak. Magam önként soha nem álltam volna veled szóba. - magyarázom egy ördögi mosoly kíséretében.
A szobába feszült csend áll be.
- Ezt csak azért mondod mert fáj az a tudat, hogy nem tudsz megszerezni magadnak egy csajt - Oli hangja halk és rekedt, de mikor mindannyióan fölé állunk látjuk, hogy mosolyog.

Oli

- Fiúk eleget rontottátok itt a levegőt. Ideje, hogy kialudjátok magatokat és békén hagyjátok Carlyt. - a beszélgetésből semmit nem hallottam azon kívül, hogy Liam a lány szemébe mondta azt, hogy csak kényszerből flörtölt vele. Szerintem idejében tértem magamhoz. Az estémből szerencsére nem sok midenre emlékszem, hála égnek - vagyis a bulizós pillanatokra még igen, de az utánira nem. És ez így jó. Elég ha a hasamban lévő fájdalmat érzem, rögtön tudom, hogy az a fasz még kapni fog ezért.
A testvéreim szerencsére szó nélkül engedelmeskednek és magamra hagynak Carlyval.
Carlyval akivel alig pár órája smároltam. Ez mégis, hogy történhetett meg? Egyáltalán miért engedtem? Miért nem löktem el, vagy csináltam valamit? Lehet azért nem, mert ez a válasz arra, hogy ki is vagyok valójában? Lehet ezért nem zavart soha sem, hogy fiúnak néztek mert örültem neki, hogy közben a lányok meg megnéztek?
Nem tudom.
Összezavarodtam.
Csak akkor hagyom abba a gondolkodást mikor az ágy lesüpped és Carly ül közvetlen mellettem. Elhúzódnék ha akarnék. De először is nem akarok. Másodszor pedig nem is bírok, mivel gyenge vagyok az altató miatt.
- Liamnek részben igaza volt - nem tudom, hogy mit mondhatott az a balfácán, de az biztos, hogy amint kijutok innen kiherélem. Apa mindannyiónkat megöl ha megtudja, hogy nem akarja elcsavarni Carly fejét. És én ennek miért örülök? - Először tényleg azért voltam kedves veled mert apa állandóan azt szajkózta, hogy az egyetemen mindenkivel jóban kell lennem mivel ez a kötelességem - jó tudni. Sejtettem, hogy csak kényszerből volt jófej velem. Szar érzés. - De aztán közelebbről megismertelek, és utána rájöttem, hogy elegem van, hogy már megint apám kérését teljesítem - oké, most miért beszél ilyenekről? Engem nem érdekel az elnöki élet. 
- Apád miatt jelentkeztél az egyetemre? - kérdezem. Az elnök ilyen diktáror lenne? És én még azt hittem, hogy az én apám elmbeteg. Kérdésemre csak egyhangúan meghúzza a vállát amiből azt a következtetést vonom le, hogy igazam van. - És akkor mi van azzal a dumával, hogy az egyetemen akarod megtalálni az igazit akit mag bemutathatsz a családodnak? - utalok itt a cikkre amit még az apám olvasott fel, mielőtt elmondta volna az akciót.
- Semmi nem volt igaz belőle - válaszolja. - Apám ötlete volt, ugyanis azt hitte, hogy az egyetemen majd megjön az eszem és végre kiveri a fejemből azt, hogy én más vagyok.
- Más? - értetlenkedem. Miben más Ő mint mi? Azon kívül, hogy elnöki csemete? 
Mélyen kifújja a levegőt és elkezdi tördelni a kezeit. - Én...az van, hogy...tudod...nem szeretem a fiúkat. - nyögi ki és elpirul az arca. Hogy Ő leszbikus? Az elnök lány a lányokat szereti? Ez már akkor választ ad arra, hogy miért kosarazta ki a Liamet. Na, de várjunk. Megcsókolt engem...te jó ég. Liam helyett belém szeretett bele? - Mikor az apám ezt megtudta kiakadt és rám parancsolt, hogy muszáj elmennem egy egyetemre ahol kitisztul az eszem. De arra nem számított, hogy lesz egy szobatársam aki nos...- elharapja a mondatot és erősen szorítja meg a kezem miközben mosolyog. - Olivia, hiszel Te a szerelem első látásba?
- Nem tudom. - válaszolom. Örülnék neki ha végre nem fájna már a hasam és fel tudnék kelni. 
- A buliban, mikor megcsókoltak vissza csókoltál. Miért? - kezd közeledni felém.
- Nem tudom. - most ezt fogom szajkózni?
- Én tudom, hogy miért. - jobb kezével végig simít az arcomon mire én automatikusan hunyom le a szemeimet és úgy élvezem az érintését. Jó érzés. - Talán, megpróbálhatnának együtt - suttogja és szája már szinte az ajkaimon van. Megint csak nem húzódom el. Sőt akarom, hogy tegye meg.
És meg is teszi, viszont most már mindenre emlékszem. A melegségre, a libabőrre, a mosolyra, és az elmaradt bizsergésre. A csóknak tetszenie kellene, de nem tetszik. Élvezem, viszont valami hiányzik. De mi? Talán én nem vagyok olyan mint Ő. Én nem tudom az életemet elképzelni egy lánnyal. Mégis ebben a helyzetben bejön.
Egészen addig míg ki nem nyitódik az ajtó, és egy világosbara fej fel nem tűnik a szemem elől, majd hirtelen tűnik is el. Melyik fiú volt ez, aki meglátta, hogy Carlyval csókolózom?
Csak az egyik tesómnak van ilyen színű haja. 
És az nem más mint Liam.

8 megjegyzés:

  1. Édes Istenem! Oké, az előző részt pár perce olvastam el - amit sajnálok - de szerintem jobban jártál vele, mert nagyon sokkolt kommentet kaptál volna tőlem. De ez??? Oli? Carly? Liam? Én nem tudok mit írni...nincsenek szavaim. Kifogytak. Szóval nagyon nagyon nagyon kérlek szépen hogy nagyon nagyon nagyon siess a kövivel *---*
    Puszi Enci xx. ♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. észre sem vettem, hogy nem komiztál, szóval nyugi XDDD
      nekem sincsenek már szavaiam :PPP

      Törlés
  2. Oh my God :O Most komoly? :O Nem hiszem el :D Most akkor Oli leszbikus vagy nem? Összezavarodtam :D Váron a kövit. <3

    VálaszTörlés
  3. Miajócsokispuding?:OO
    What?
    Carly leszbikus.
    URAMISTEM!:OO
    Miket ki nem találsz te nő:D
    Siess a kövivel!^^

    VálaszTörlés
  4. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog Liam reagálni, és mit fog csinálni!
    Remélem Oli már jobban van!
    A többiek reakciójára is nagyon kíváncsi vagyok!
    Várom a következő részt! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. juj, rá sem gondolnál, hogy mi lesz :PPPP

      Törlés