Nagy tapsot kérek....köszönöm és itt a rész :D Hát nem tudom milyen lett döntsetek ti :P
Lassan kinyomtam az ébresztőt és felültem a jó meleg ágyamból, pedig szinte hallottam ahogy könyörög:
' Emma ne hagyj itt '
Nyújtózkodtam egy jó nagyot közben pedig beletúrtam hosszú szőke hajamban ami kócosan pihent a fejem.
Mégis mikor kiszálltam az ágyból és kinéztem az ablakon mosoly húzódott a számon úgy mint minden reggel. Ez az egy rossz szokásom van. Egész álló nap mosolygok, mindenen és mindenhol. Nagyon nagy bajnak kell történnie ahhoz, hogy én bunkó legyek. Most is morcosnak kéne lennem hisz esik az eső és iskolába kell menni.
Én mégis mosolyogva válogattam a ruháimat, mostam fogat, vasaltam a hajam és dúdolva mentem le a lépcsőn egészen a konyháig. Ne kérdezzétek, hogy mitől voltam boldog mivel nem tudok rá válaszolni. Csak simán boldog voltam.
Mikor leértem a tiszta konyhába senki nem volt még ott. Lucy a házvezetőnő ma szabadságot kapott . Mondjuk amúgy sincs nagyon fontos dolga mivel csak takarit és főz. De igy, hogy most nincs itt én készitem elő apa reggelijét. Vállat vontam és elő vettem két narancsot és elkezdtem facsarni mivel apa csak természetes ételeket ihat és ehet. Én személy szerint örülök neki mivel nem nagyon rajongok a húsokért, nyugi nem vagyok vega inkább csak az állatokat sajnálom. Azonban a hamburgernek meg a pizzának én sem tudok ellenállni.
- Emma hol van a reggelim?- söpört be apa a konyhába és már nyúlt is a kávéjáért amit én egy ügyes mozdulattal kivettem a kezéből. Szúrós tekintettel rámnézett de elfogadta és megitta aztán már fogta is aktatáskáját. Tudjátok apa London egyik legkeresettebb ügyvédje igy mindig siet dolgozni. Nem gond mivel elég sok időt tölt velem is ami számomra a fontos. Világon Ő számomra a legfontosabb mióta anya meghalt. Két éves voltam szóval nem emlékszek rá, de a halban van róla egy hatalmas festmény és ez álltal tudom, hogy rá hasonlitok.
- Hivott a nagyi is, hogy meglátogathatnánk már végere- mentem utána mert tudtam máshogy úgysem fog meghallgatni.
- Majd kicsim, majd- fordult hátra és elkapta az uzsonnáját és már indult is az ajtó felé mikor megtorpant- Ó, egyébként ma este jön Liam és nálunk fog vakációzni- Emlékeztek mikor azt mondtam, hogy mindig mosolygok és csak akkor nem mikor nagyon nagy baj van. Na tessék most nem mosolyogtam, sőt inkább bunkó képet vágtam és még ha lehet azt mondani a szivverésem is leállt.
- Liam?- kérdeztem vissza bizonytalanul pedig nagyon is jól tudtam, hogy jól értettem. Ugyanis az én életemben csak egyetlen Liam nevezetű fiú van. Aki nem más mint Liam Payne a mostohatestéverem. Még ha rá gondolok már attól a rosszullét kerülget, akkor mi lesz akkor ha ide tolja a seggét? A válasz egyszerű: katasztrófa.
Apa még mielőtt elvette volna anyát, Manchesterben élt és ott megismerkedett Maya-val, Liam édesanyjával. Szerelem első látásra, fejetlen főiskolás suhancok és a végeredmény Liam lett. Összeházasodtak egy év után pedig elváltak mivel Maya bikinimodell volt és megcsalta az apámat. Néhány hónap bánkódás után pedig beleszeretett a titkárnőjébe vagyis az anyámba összeházasodtak és megszülettem én Emma Sparks. Persze apa rengeteg volt Liammel mivel imádja és elég sokat volt nálunk mikor kisebb volt mivel Maya rengeteg utazik és ezért az apjára szokta hagyni. Igy a fél életemet vele töltöttem, de szerencsére nyolc éves korától nem láttam mert anyja végre felfogadott hozzá egy dadát és igy ha Londonba járt csak apával találkozott. Ó egyébként mondtam már, hogy a One Direction nevezetű banda tagja. Majdnem leestem a kanapéról mikor először megláttam az X-Factor válogatásán. Úgy látszik meghallgatta Isten az imám mert nem jutott tovább, de rá két évére sajnos igen. Most meg mindenhol az ő képébe ütközök.
- Légy vele kedves- tette még hozzá apa én pedig csak a fejemet kapkodtam mivel annyira elbambultam.
- De minek jön ide ? Hisz az anyját már évek óta nem láttad- makacskodtam és reméltem apa megenyhül és majd azt mondja hogy felejtsem el.
- Liamnek semmi köze a váláshoz. Nem tehet róla, hogy milyen az anyja és Ő az én fiam- nézett a szememben én pedig csak lehajtottam a fejem. Tudtam a csatát elvesztettem. Fogalmam sincs miért ragaszkodik annyira hozzá. Jó oké a fia meg minden, de én is itt vagyok. Figyelemmel lehetne rám is.- Szia. Este találkozunk- nyomott egy puszit a homlokomra és már el is ment.
- Szia- intettem unottan közben pedig megfogtam a táskám mert hallottam, hogy a ház előtt megállt egy autó ami azt jelentette Lana megérkezett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése