2012. július 13., péntek

§5-Miért pont Liam?

SZiasztok. OMG több mint 1000 látogató, nagyon szépen köszönöm. Viszont ez a komi mennyiségről nem mondható el. Gondolom most mindenkinek elvettem a kedvét mikor elolvasta az előző részt. Tudom én hibám amiért az elején nem figyelmeztettelek benneteket, hogy egy kissé a fiúk jellemnét átformáltam. Bocsi de engem már untat, hogy minden töriben Liam egy romantikus, bőgőmasinának van beállitva aki csak smárolni mer a csajokkal nos vége. Ezért ha valakit ez zavar akkor ne olvassa tovább a törit :D köszöntöm xD
/EMMA/
Ott álltam megkövülten és hagytam, hogy Liam a testemet bámulja. Tetőtől talpig végig mért és elég sokat elidőzött rajta. Fogalmam se volt, hogy mi tévő legyek. Oké az tény, hogy a mostohatesóm de fiúból van én pedig lányból ezért természetes dolog, hogy igy viselkedik.
Engem azonban akkor is nagyon zavar ! Éreztem ahogy elvörösödök és az arcom pedig lángolt a szégyentől. Egyik lábamról a másikra álltam és azon gondolkoztam, hogyan menekülhetek vissza minél előtt a házba, hogy végre normális ruhát vehessek fel. Ennyire cikis helyzetbe már rég kerülte. Istenem miért pont Liam?
Ő nézett engem én pedig Őt. Legjobb jelenet, szinte már filmbe illő. 
Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy én igazából tanulni jöttem ki, de a könyveimet fent felejtettem a szobámba. Hogy ez nekem miért nem jutott eddig eszembe?
- Jé a könyveimet meg fent hagytam- vágtam homlokon magam a hatás kedvéért, nehogy Liam véletlenül rájöjjön, hogy totál zavarban vagyok miatta. Mint a villám megfordultam és már rohantam is fel egyenesen a szobámba ott pedig az ágyamon heverő ruhámat rögtön magamra kaptam. Ettől egy kissé megnyugodtam de szerencsétlenségemre a szobám ablaka pont a medencére nézett igy ismét lelátást nyertem . Lábai még mindig a vizben lógtak a feje pedig azt a helyet pásztázta ahol én álltam. 
Remek ezek után , hogy mennyek le és nézzek a szemébe? Lehet most egy olcsó ribancnak gondol aki mindenkinek mutogassa magát. Idegességemben elkezdtem fel-alá járkálni a szobában közben pedig azon járt az eszem, hogy mit csináljak. 
Végül arra a döntésre jutottam, hogy könyvestül együtt felöltözve újra lemegyek a medencéhez és próbálok úgy viselkedni mintha semmi nem történt volna. 
Azonban mikor az ajtóhoz értem megtorpant és nagyot nyeltem mikor átléptem. Liam ismét felém fordult, de ezúttal elmosolyodott. Nem tudtam mi ütött be, de az biztos hogy én nem fogom megkérdezni. Lehet arra számitott, hogy ismét bikiniben fog viszontlátni.
Mintha semmi nem történt volna lepakoltam az asztalon, kényelmesen elhelyezkedtem és kinyitottam a könyvet és elkezdtem olvasni. A spanyolt igy sem tudom, nem hogy még most mikor Liam felettem át és olyan furán mosolyog. Igen sajnos nem tudtam semmit kivenni az arckifejezéséből ezért inkább újra a tanagyagra összpontositottam nem sok sikerrel.
- Feladom !- csaptam be mérgesen a könyvet és kérdően ránéztem Liamra aki már mellettem ült és még mindig mosolyogott. Ilyen környezetben nem tudok tanulni, de ha ezt a dogát elcseszem akkor végem van.- Elmondanád, hogy mi olyan érdekes bennem, hogy állandóan bámulsz?- kulcsoltam össze a kezem mérgesen és kiváncsian ránéztem.
- Csalódást okoztál Emmus. Mi van Hello Kittys bugyiról áttértél pinkre?- kérdezte gúnyosan és még mindig vigyorgott, de ez már nem olyan volt mint az előző. Ebből inkább sugárzott a gúny és a megalázás.
Éreztem ahogy az arcom ismét lángba borul, gyomrom pedig görcsbe rándult. Ezzel a beszólásával most a padlóra küldött mivel az emlékeim ellepték az agyam és az elmém is.

Gondolom sokan gondolkoztatok már azon, hogy én Emma Sparks vajon miért gyűlölöm annyira Liam Paynet. Legtöbbetek agyán az futott át, hogy az végett mert a mostohatestvérem és féltékeny vagyok rá mivel apa sokkal többet foglalkozik vele mint velemi mikor nálunk van. Nos ez is egy megközelités, de szerencsémre hosszú évekig nem nagyon érdekelt, hogy mikor találkozik apával. Ez az ő dolguk és joguk van találkozni, hisz ugyan az a vér csorgadozik az erejükben.
A másik megközelités pedig ha nem csal a gyanúm az volt, hogy titkon szerelmes vagyok belé csak még magamnak se merem bevallani. Tisztázzuk ez nem egy Hamupipőke történet. Ez a puszta valóság ahol nem létezik herceg. Ráadásul olyan nincs, hogy Liam herceg aki bele szeret az átlag lányba. Hogy valójában Ő mint gondol rólam nem tudom, de hogy én semmit nem érzek iránta az biztos. És ezt most nem csak úgy mondom, ez igy van. Nekem Ő egy beképzelt 17 éves srác aki a hangjával nagy dolgokat ért el és most milliók vannak megőrülve érte.
A való igazság ezektől jóval távolabb áll. 
A gyűlöletem 8 éves koromban kezdődött pontosabban általános iskola 2. osztályában. Abban az évben Molly jelentkezett egy valóság showba ezért szokás szerint apára bizta Liamot egy fél évre. Mivel iskola köteles volt ezért beiratta abba az iskolába ahova én jártam. Pechemre pont velem került egy osztályba. Mondjuk akkoriban még nem utáltam inkább csak el voltam vele mivel örültem, hogy van egy idősebb bátyám aki játszik velem. Ne hogy azt higyjétek, hogy nem voltak barátaim, de voltak csak nem fiúk.
Nos az egész történtet pontosan egy ebédszünetben történt. Sütött a nap ezért ki lettünk engedve az udvarra, hogy játszunk egy kicsit. Fogalmam sincs, hogy miért de nagyon jó kedvemben voltam. Ezért úgy döntöttem hogy elkezdek az asztalon táncolni közben pedig örültem, hogy a szoknyám olyan volt mint azoké a táncosoké akiket a TV-ben szoktam látni. Na igen, de volt ezzel egy apró gond. Mivel apa öltöztetett reggelente ezért nem szoktam valami divatosan öltözködni. Értsd úgy: tornacipő, szoknya alatta pedig nem volt semmi csak bugyi. Nekem megfelelt. 
Szóval miközben az asztalon tettem az eszem az én drága mostohatesóm Liam egy kegyes pillanatban felugrott mellém és boldogan húzta fel  a szoknyámat és az udvaron mindenki megtekinthette a Hello Kittys bugyim. Beleértve a barátnőimet és azt a fiút aki akkoriban tetszett. Szinte mindenki a hasát fogta a nevetéstől és gúnyoltak én pedig sirva rohantam a mosdóba. Persze Liamnek eszében se volt bocsánatot kérni inkább gúnyolódott tovább, bezzeg apának nem merte elmondani és mivel én sem akartam azt, hogy árulónak csúfoljon inkább befogtam. Attól a naptól kezdve Liamot még csak a hátam közepére se kivántam.
- Látod haladok a korral- néztem rá fagyosan és elforditottam a fejem és lehajtottam. Utáltam arra a napra visszagondolni mivel még mindig hallom azt ahogy mások nevetnek,de leghangosabban Liam.- Tudod boldog voltam, hogy ennyi évig nem kellett hallgatom a gúnyolódásod, de ez a mámor néhány napja véget ért- fordultam újra felé és a szemébe néztem. Kifejezéstelen arccal nézett vissza rám én pedig csak felálltam és elindultam be, de néhány másodperc múlva a kezem után kapott igy muszáj volt megállnom.
- Még mindig az a bajod?-hangsújozta ki 'az' szót. Ezek szerint még mindig tudja, hogy mi bajom.
- Szerinted?- húztam fel a szemöldököm kérdően. Ennyire hülye nem lehet, hisz ő kezdte az előbb is.- Úgy látszik még mindig élvezed ha vissza gondolhatsz rá- kaptam ki karomat a szoritásából mivel kezdett kényelmetlen lenni a helyzet.
- Jaj Em az csak egy gyerekkori csintevés volt. Hány fiú viccel meg egy lányt az miatt mert igy mutatja ki az érzéseit mikor gyerekek.- dőlt hátra a székbe én pedig csak komoran hallgattam. Most ez miről beszél? Arról, hogy a kisgyerekek igy vallanak egymásnak szerelmet vagy mi.
- Akkor ezek szerint tetszettem neked?- néztem rá és egy halvány mosoly jelent meg az arcomon. Liam e mondat hallatán székestül hátra fordult , én hülye pedig rögtön mentem, hogy segitsek rajta. Megfogtam a kezét és felhúztam aztán mellé ültem.
- Mi? Ezt meg honnan veszed?- hümmögött meg a hajába túrt. Zavarban volt, miattam ! Nem tudta, hogy rejtse el, hogy én ne vegyem észre.
- Az előbb mondtad, hogy egy kisfiúk úgy mutatják ki érzéseiket egy lány iránt, hogy cikis helyzetbe hozza-válaszoltam nemes egyszerűséggel közben pedig újra kinyitottam a könyvem. Direkt nem néztem rá mivel igy is láttam, hogy hatalmasakat pislog.
- Igaz, de nálam más volt a helyzet- válaszolta néhány perc múlva és ezzel szerintem lezártnak tekintette a témát.
- Oké- mondtam, de még mindig nem néztem fel a könyvből. Most már engem csak az Isten menthet meg holnap. Kizárt dolog,. hogy ezt meg tudja tanulni.
Szótlanul ültünk vagyis Liam ült és engem nézett én pedig el voltam merülve a könyveben de az eszem nem azon járt. Igazából szerintem most nagyon aranyos volt ahogy beszélt. Ha ilyen normális lett volna mindig akkor még barátként is mernék rá tekinteni.
- Mi ez?- nézett bele a könyvemben aztán elhúzta a száját. 
- Spanyol- válaszoltam aztán hangos nevetésben törtem ki mikor elhúzta a száját és újra visszadőlt a székbe.
- Espanol. Viva la fiesta ! Yo soy sexy- kezdett el mellettem hablatyolni ha jól hallottam spanyolul. Őszintén szólva lehet nem is az volt mivel szerintem valami ismeretlen nyelv jött ki a száján. De legalább megpróbálta.
- Liam fogadj el tőlem egy tanácsot- tettem a vállára a kezem és komor tekintettel meredtem rá- Soha a büdös életben ne beszélj még egyszer spanyolul- az utolsó mondatra úgy nézett rám mint akit nagyon megsértettem. Aztán nem birta tovább és elkezdett nevetni saját magán. 
Néhány percig csak nevettünk majd végül kifulladtunk.
- Sajnálom- szólalt meg végül én pedig értetlenül rá néztem mivel nem tudtam, miért kér bocsánatot. Úgy látszik, Ő is észre vette mert folytatta- Nem tudtam, hogy mindenki rajtad fog nevetni azt hittem jó vicc lesz és csak mi ketten fogjuk élvezni, de ezek szerint tévedtem- hajtotta le szomorúan a fejét. Végre megtörtént a csoda, bocsánatot kért tőlem. 
- Tudod mióta vártam erre, hogy ezt kinyögd?- néztem rá és a fejem a vállára hajtottam. Akár hiszitek akár nem, de élveztem. Tudom, úgy kellett volna rá néztem mint mostohatesómra de nekem az nem ment. Inkább úgy mint egy barátra akit hosszú idő múlva újra visszakaptam.
- De azért nekem még felveheted a Hello Kittys bugyid mivel azt jobban szerettem mint ez- nézett rám röhögve én pedig játékosan vállba ütöttem- Befogtam, de az akkor is inkább olyan Emmusos- tette még hozzá...

15 megjegyzés:

  1. Szia!
    Állati lett!:)
    Cuki volt ez a bugyis visszaemlékezés,bár kicsit sajnáltam Emmát. Hahh,Liam bocsánatot kért!:D Jó pont.:P
    Várom a kövit!

    xoxo

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Nagyon tetszenek a fejezetek, találó a sztori és jól megspékelt a megfogalmazásod. Várom a következőt.
    Ha lesz időd benézhetnél hozzám is, és ki is tettelek.
    Puszi: B.

    VálaszTörlés
  3. rohadt jó!! Remélem hamar hozod a kövit :DDD

    VálaszTörlés
  4. Liaaaam:$(L) Na várj, ez így nem jó. Először is: szia!:D Másodszor: Liaaaam:$(L) *o* Annyira imádom, kevés olyan sztorit olvasni, amelyben Liam a központi figura♥ Én imádom és nagyon édes volt hogy bocsánatot kért:$:DDD Siess a frissel:)
    Puszi: niiki

    UI: nálam is fenn a friss:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. épp ezért tettem Liamot a központba mert szinte alig van róla töri és nekem ő a kedvenvem :P így természetes h főszerepet kapott a kicsike :D

      Törlés
  5. húúúúú..ez valami fenomenális lett!!*-*
    már nagyon várom a kövit.:DD..lécci siess vele<3 :$$

    VálaszTörlés