•11.-Ezt nem lenne szabad!•

Itt a frissz...szerintem sokatok nem lesz meglepetés ugyanis az előző rész vége szerintem eléggé nyilvánvaló volt...remélem elnyeri a tetszéseteket ugyanis elég sokat dolgoztam rajta :D de hát értetek mindenre képes vagyok csak azért h ne okozzak csalódást :P szzzóóóval komizniii ér!

Ezt nem lenne szabad!

Hatalmasokat pislogtam és csak mozdulatlanul néztem ahogy feje minél közelebb ér a számhoz. Lélegzetvétel nélkül vártam és végül azt vettem észre, hogy puha ajkait az én számra nyomja.

Reflexszerűen csuktam le a szemem és engedtem, hogy nyelve utat törjön a számban. Visszacsókoltam pedig az eszem azt parancsolta, hogy ne tegyem, de a szívem viszont azt, hogy igen.

Az egész testem kívánta és minél többet akartam. Megszűnt körülöttem a világ létezni és nem érdekelt más csak Liam. Olyan érzés fogott el mintha mindig is csak Rá vártam volna és most végre az enyém lett. Nem akartam soha többet elszakadni tőle mivel akkor az éltem üres lenne nélküle.

Szükségem volt Rá. Az érintésére az illatára ami bódító hatásként ért, puha csókjaira. Mostantól nélküle egy senki vagyok.

Szeretem, mindig is szerettem csak féltem bevallani önmagamnak, de ezek után ez megszűnt. Ő az a srác aki miatt soha nem mentem el randizni Justinnal mivel Rá vártam. És most itt van és csókolózunk, pedig nem lenne szabad.

Liam a nővérem pasija akit szeret és a másik félről is ugyan ezt el lehet mondani. Nem hagyna nyugodni a lelkiismeretem, hogy miattam mentek szét. Észhez kell térnem, Justin számít rám!

- Bo…- húzódott el Liam és csak pislogott Rám, de az én kezeim a nyaka köré tekeredtek és újra megcsókoltam, pedig tudtam, hogy nem helyes.

Liam belemosolygott a csókunkba és újra szenvedélyesen megcsókolt. Mikor a szánk ismét összeért újra elfelejtettem Daniellet és Justint is. Csak a pillanatnak éltem és azt akartam, hogy soha ne legyen vége. Talán lehet ez az utolsó mivel megbánja amit csinálunk és én meg is értem.

Egy ribanc vagyok amiért megcsókoltam. Hogyan fogok ezek után a nővérem szemébe nézni, hisz a pasijával csókolózok ráadásul még élvezem is. És Justin? Már rég a találkán kéne lennem és én hol vagyok?

- Elég! – húzódtam el és idegesen elkezdtem a kezeimet tördelni. Liam vigyorogva közeledett újra, de inkább gyorsan felpattantam és elkezdtem idegesen fel-alá járkálni a szobába. – Ez nem történhetett volna meg. Te a nővérem pasija vagy, akit történetesen szeretsz. Úristen mit tettem?!

- Figyelj Cam…

- Nem vagyok normális, hogy engedtem a kísértésnek. Pedig ennyi évig simán eltitkoltam az érzéseimet. – tényleg nem vagyok normális amiért magamba beszélek. – Egy ribanc vagyok. A nővérem pasijával csókolóztam. Felfogod ezt Liam? – néztem rá az említettre aki még mindig az ágyamon ült és sejtelmesen mosolygott.

Ezt nem hiszem el, Őt nem is érdekli, hogy mi történt néhány perce. Sőt ahogy észrevettem tökéletesen érzi magát. – Jobb ha megyek Justinhoz, mivel történetes már rég vele kellene lennem és élveznem az első randinkat. – szedtem össze a cuccaimat és a táskámba dobáltam reszkető kézzel.

Igazából a valós ok az volt amiért minél előbb le akartam lépni az az volt, hogy ne találkozzak Danival és, a legfőbb pedig az, hogy minél messzebb kerüljek Liamtől mivel így is az összes erőmre szükségem van, hogy ne csókoljam meg újra.

Sietős léptekkel elindultam az ajtó felé, de Liam felugrott és a karomnál fogva vissza rántott és újra rettentő közel kerültem hozzá.

- Nem bántam meg. – nézett a szemeim közé komoran.

Nem válaszoltam semmit, hanem egy erős rántással kikaptam a kezem a szorításából és amilyen gyorsan csak tudtam elmentem, de még így is beleütköztem Daniellebe. Szó nélkül elmentem mellette és lehajtottam a fejem. Egyszerűen nem bírtam rá nézni.

A barátjával csókolóztam és még élveztem is! Sőt legszívesebben vissza mennék és a szemébe mondanám, hogy szeretem. De nem tehetem mivel tudom, hogy soha nem dobná miattam Danit.

Miért is dobná, hisz én a nővérem mellett egy senki vagyok. Ő gyönyörű és tehetséges táncos. És én? Semmihez nincs tehetségem ráadásul még szép sem vagyok. Helyette van egy nagy szám és szinte mindenkihez bunkó vagyok.

Miközben gyalogoltam az egyik bár felé ahol meg voltam beszélve Justinnal még csak az útra sem figyeltem, mivel Liam járt az eszembe. A számon éreztem ajkait és akár hányszor levegőt vettem az Ő parfümje illatát éreztem.

Egy csók, hogy tudja ennyire megváltoztatni az ember érzéseit? Nekem Ő mindig olyan volt mint a bátyám, jó azt bevallom, hogy mindig is megmozgatott bennem valamit amit nem tudtam hova tenni. Azonban most már tudom mi volt az. Szeretem Őt még ha tudom azt is, hogy nem lenne szabad.

- Cam, már azt hittem, hogy soha nem érsz ide. – ugrott elém Justin és vigyorogva felkapott majd megpörgetett a levegőben.

Szegény ha tudná, hogy mit csináltam, nem örülne nekem ennyire.

Szokás szerint szívdöglesztően nézett ki. Mindig is tetszettek a gördeszka stílusú pasik, ráadásul a göndör haj a gyengém volt. És neki göndör haja volt.

- Justin tegyél le. – szóltam rá egy halvány mosoly kíséretében.

A kérésemet teljesítette is, de nem úgy amire én számítottam. Ugyanis mikor újra talaj volt a lábam alatt még mindig magához szorított a másik pillanatban pedig megcsókolt.

Még a szemeimet sem csuktam le annyira váratlanul ért a dolog. De aztán hagytam a kísértésnek és visszacsókoltam.

Egy nap alatt két srác is megcsókol. Eddig az volt a bajom, hogy senki nem akar. Azonban nem kell gondolkoznom rajta, hogy melyik volt a jobb.

Liamé gyengéd és óvatos mint aki attól fél, hogy nehogy eltörjek a kezei között. Az ő csókját élveztem és minél többet akartam belőle.

Justiné pedig vad és szexi pont mint a stílusa. A csókjába beleadja az érzéseit és látszik rajta, hogy nem csak ki akar használni.

- Tudod mióta vártam Rád? – vált el az ajkunk és még öleltük egymást.

Nem húzódtam el tőle és még csak az eszembe sem volt. 

Tudom, hogy Liam soha nem szakítana miattam Daniellel és nem is várom el tőle. Ezért nem is fogok rá várni.  Justin pedig szemmel láthatóan oda van értem és nekem is tetszik, csak sajnos nem vagyok belé szerelmes.

Idővel lehet változni fog a helyzet. Justinba leszek szerelmes és Liam pedig közömbös lesz számomra.

Bár ott tartanánk már. De a jelen pillanatban a gondolataim csak Liam körül forognak, pedig Justinnal is csókolóztam.

- Többet már nem kell várnod. – mosolyogtam erőltetetten Ő pedig boldogan ismét megcsókolt.

Miért nem tudom élvezni és miért érzem ilyen szarul magam? Én Liamet szeretem és szeretni is fogom. Soha senki nem tudja elfelejtetni velem, még Justin sem…