2012. november 21., szerda

•13.-Boldogságért szenvedni kell•

Sziasztok. Az előző résznél írtátok, hogy szívesen olvasnátok Liam szemszögéből egy részt mivel furcsaljátok , hogy nincs bűntudata. Nos sajnálom de ezt a kérdéseteket nem tudom teljesíteni ugyanis akkor lelőném a poént. Ez a történet tele van kérdésekkel amikire nincs még most válasz. Épp ez a lényege, hogy mindenkit összezavar :) Meg amúgy is ha ilyen szemszögöt akarnák írni akkor át kellene írnom az egész történetet mivel most fogom befejezni az utolsó részt :D remélem azért így is olvasni fogjátok...
Boldogságért szenvedni kell
Az egy dolog, hogy megcsalom a pasimat, de az már nem normális, hogy még csak lelkiismeret furdalásom sincs.
Idegesnek kéne lennem amiért még mindig Justinnal járok és a szemébe hazudok. De egyszerűen most annyira boldog vagyok, hogy nem érdekel mi lesz ha egyszer kiderül az igazság.
Szeretem Liamet és Ő is engem. Engem pedig más nem érdekel. Tudom, hogy nem helyes amit csinálunk, de csak a jelennek élünk.
Igaz csak titokban lehetünk együtt ami általában néhány másodpercig tart. Vagyis akkor csókolózunk és ölelkezünk amikor Danielle mosdóban van, vagy véletlenül elalszik filmnézés közben, vagy amikor tudom, hogy nem lesz otthon és titokban áthívom Liamet. Amikor ilyen alkalom adódik nem csinálunk mást csak szótlanul élvezzük egymás társaságát és nem engedjük el egymást. Lehet másnak ez semmiség, de nekünk muszáj ennyivel beérnünk ha nem akarunk botrányt.
Egyébként már beszéltünk arról, hogy én szakítok Justinnal Ő pedig Danival. Csak az a gond, hogy egyikünk sem tudja, hogyan kezdjünk bele. Így is- úgyis csalódás lesz a vége és ahogy ismerem a nővéremet rettentően megszívnám. Ha Justinnal szakítanák akkor pedig tönkre menne az eddigi barátságunk amit én nem szeretnék.
Fogalmam sincs, hogy mi lesz, de az biztos életemben először tényleg boldog vagyok Liam mellett még ha titokban is kell tartanunk a kapcsolatunkat.

•••

- Tudod, hogy mostanában nagyon az agyamra mész? – kérdezte Dani az egyik délután mikor kénytelen voltam rendet rakni a lakásban egyedül.
Ugyanis Ő épp valamilyen divatmagazint lapozgatott és még csak meg sem fordult a fejében, hogy segítsen. Hát persze, van egy hülye aki mindent megcsinál.
Azonban erre a kérdésére felé fordultam és értetlenül bámultam rá.
- Egy kérdés: Neked én mikor nem mentem az agyadra? – húztam fel a szemöldökömet és egy kupacba raktam a DVD-ket amik szanaszét hevertek az asztalon.
Remek most megint hallgathatom, hogy mennyire utálja, hogy én vagyok a húga. Esküszöm én leszek a legboldogobb ha pár hónap múlva betöltöm a 18-at. Akkor legalább már nagykorú leszek és nyugodtan elmehetek innen és soha többet nem kell hallgatnom a süket dumáját. – De mivel én egy szófogadó lány vagyok, végig hallgatom, hogy miért megyek az agyadra. – fújtam ki a levegőt és elé álltam. Le akartam ülni mellé, de mikor ezt megcsináltam volna Ő felpattant és villogó tekintettel meredt rám.
- Már vak is vagy? Azt hitted nem veszem észre, hogy mostanában milyen jóban lettél Liammel? – húzta fel az egyik szemöldökét én bennem pedig még az ütő is megállt.
Na jó erre azért nem számítottam. Vagyis azt hittem, hogy több idő kell neki míg gyanakodni kezd. Pedig még csak nem is feltűnően csináltuk. Sőt soha nem csókolóztunk úgy, hogy esetleg rizikós volt a helyzet.
Ezek szerint a nővérem nem is olyan hülye mint amilyennek én azt hittem. Jó, hogy erre most jövök rá.
- Ezt meg, hogy érted? Hisz ugyan olyan barátok vagyunk mint régen. – próbáltam megnyugtatni és ügyeltem arra, hogy ne nézzek Rá.
- Akkor miért van az, hogy amikor Te jelen vagy állandóan csak veled foglalkozik, velem pedig úgy viselkedik mintha ott sem lennék? – kérdezősködött tovább és derekára tette a két kezét közben pedig követelőzően bámult.
- Honnan tudjam. – tártam szét a kezem tanácstalanul. Nekem ez eddig még fel sem tűnt. Talán azért mert örültem, hogy beszélhetek vele. – A Te pasid nem pedig az enyém! Beszéljétek meg a gondjaitokat, vagy mit tudom én.
- Itt a gond Te vagy. – sziszegte a fogai között. – Nincsenek barátaid ezért Őt akarod megfűzni. De ajánlom, hogy állítsd le magad mert Ő csak az enyém.
Azonban mielőtt válaszolhattam volna Ő sarkon fordult és el akart menni, de én jobbnak láttam ha most után megyek és megbeszélem vele a dolgokat. Kicsit sem tetszett ez a viselkedése. Ráadásul még félelmetes is volt.
Észrevette, hogy követem és szerintem direkt úgy nyitotta ki a bejárati ajtót, hogy az engem találjon el.
Éles fájdalom hasított a homlokomba majd az vettem észre, hogy egy gonosz vigyor húzódik  a szájára és diadalittasan becsapta maga után az ajtót és elment otthonról.
A fejem eszeveszetten fájt a szédülés kerülgetett és néhány másodperc múlva azt vettem észre, hogy vér csöpög a homlokomról. Ijedten futottam a fürdő felé és néztem a tükörbe majd rájöttem arra, hogy a homlokomon egy elég mély seb tátong.
Fogalmam se volt róla, hogy mi tévő legyek. Dani látta és mégis itt hagyott, Justin mikorra ide ér elájulok a vértől.
A kezemmel próbáltam elszorítani a vérzést, de nem sok sikerrel. Minél jobban gyengültem el, de aztán hangokra lettem figyeltem.
Rögtön felpattantam a földről és indultam el a jövevények felé majd néhány pillanat múlva Harryvel, Louissal, Niallel, és Zaynel találtam magam.
- Nyitva volt az ajtó szóval bocsi, hogy csak így bejöttünk…- mutogatott az ajtó felé Zayn és ekkor mind a négyen rám néztek és ijedség terült szét az arcukon.
Nem csoda mivel szerintem elég undorító látványt nyújthattam. Az arcom már tiszta vér volt és a fehér felsőm is, ráadásul már közel voltam ahhoz, hogy kidobjam a taccsot.
Egyszerűen én rosszul vagyok a vértől. Még a horror filmektől is undorodok csak az miatt mert tele van emberi vérrel. Nekem elég az ha csak az újamat szúrom meg mivel egyszer még attól is elájultam.
- Mi a fene történt itt? – kérdezte aggódva Harry és leguggolt mellém majd vizsgálni kezdte a homlokom.
- Ez nagyon csúnya. – harapott a szájába Louis.
- Ha nem mondod nem tudom. – gúnyolódtam, de még az is nehezemre esett.
Istenem miért állnak csak úgy ott? Be kell vinni a kórházba, hogy varrják össze vagy valamit csináljanak. Könyörgöm mindjárt itt fogok elvérezni.
- Be kell vinni a kórházba. Túl mély a seb. – köszönöm Niall. Te vagy köztük a legértelmesebb lény.
- Remek ötlet. – csapta magát homlokon Harry majd azt vettem észre, hogy a karjai közé vesz a többiek pedig az ajtókat nyitogassák és valamit beszélnek.
- Remélem tudod, hogy nagyon szarul nézel ki. – viccelődött Louis mikor beült a volán mögé és beindította a motort.
- Ezért a beszólásodért még kapni fogsz. – húzódott a számra egy erőtlen mosoly, de szerintem neki ez is megfelelt.
- Inkább fogd be és koncentrálj arra, hogy ne veszítsd el az öntudatod. – szólt rám komoran Zayn. – Már így is túl sok vért veszítettél.
Ebben igaza volt. Alig bírtam már nyitva tartani a szemem, de nem adtam fel. Nem vagyok én egy gyenge kiscsaj aki csak úgy feladja…

7 megjegyzés:

  1. Nagyon jó jöhet a kövi már alig várom :)

    VálaszTörlés
  2. Szióka! Nagyon jó lett ez a rész. Huhhh,Danielle egy kis hülye picsa. Jó,hogy a fiúk rá találtak Camre. Na SIESSSSSSSSS!!!!!!!
    Lovecsi:D 1DodoPayne <3 :P

    VálaszTörlés
  3. Szia! :) Ú nagyon jó rész lett.:D Danielle mekkora szemét kis dög mármint csak a történetben! Mázli hogy a fiúk rátaláltak Camre mielőtt rosszul lett volna. Kíváncsi vagyok mi lesz Liam reakciója ha ezt megtudja, várom a kövit.:) Siess vele, puszi! :D

    VálaszTörlés
  4. Szia :)
    Semmi gond, h nincs Liam szemszög. :D
    Alig várom a kövit! :P
    Puszi: ericsaadefan

    VálaszTörlés
  5. Szia;)) nagyooon joo resz lett ez IS !!*-* nem baj h nem hozol Liam szemszoges fejit akkor biztos igy lesz izgi:DDDD es persze h igy is olvasom!!!:DDD<3 (milyen hulyeseg ez mar..xdd ennyiert soha nem hagynalak el<3 :Ddd)
    Siess a kovivel!!!^.^

    VálaszTörlés
  6. Szia! Nagyon jó lett ez a rész is :) Egyre jobb lesz..és persze érdekesebb is..Puszi,Vanda xx ;))

    VálaszTörlés
  7. IMÁDOM. MINT MINDIG. ÚJAAAT♥

    VálaszTörlés