2012. november 27., kedd

•19.-Komolyan beszél?!•

Sziasztok! Örülök neki, hogy ennyien várjátok már a novelláimat :D A részről pedig annyit, hogy ez most inkább Justin központú ugyanis elég sok minden fog kiderülni róla :P De nem lövöm le a poént szóval tessék olvasni és komizni...
Komolyan beszél?!
A buli után napokig nem hallottam Justin felől ugyanis még csak suliba sem jött, arról pedig fogalmam sincs, hogy hol lakik. Valahogy azt még eddig elfelejtette velem közölni.
Milyen különös. Ő mindenről tudni akar ami velem történik. Kívülről tudja az órarendem, azt hogy mikor járok haza, mit csinálok a szabadidőmbe és még sorolhatnám.
És én mit tudok róla? Az ég világon szinte semmit. Ha a szüleiről kérdezem valami oknál fogva mindig eltereli a témát. Ha megkérdem, hogy mit csinál mikor nincs velem azt mondja, hogy alszik. Na persze! Hülyével bevetetheti de nem velem. Annyit egy normális ember nem alhat.
Szóval ebből az egészből azt vettem le, hogy a drágaságom szépen a szemembe hazudik. Igazából még nem vagyok teljesen biztos benne, csak már túl feltűnően csinálja. Fogalmam sincs, hogy miért kell előttem titkolóznia.
De ami még ennél is jobban zavar, az a féltékenységi mániája. Jó tudom és be is ismerem, hogy megcsalom, de Ő erről nem tud. És még csak észre sem lehet venni rajtam. Szóval még csak oka sincs, hogy ilyen hisztiket csapjon.

•••

Nagy sokára pénteken aztán végre eltolta a seggét az iskolába. Mikor kicsöngettek az utolsó óráról rögtön a szekrényéhez mentem, hogy ne tudjon lelépni úgy, hogy én ne tudjak róla.
Már tele van vele a hócipőm és ezt most meg is fogom neki mondani. Vagy leállítsa magát és újra normális lesz, vagy köztünk mindennek vége.
- Szia Justin. – álltam a szekrénye mellé és a kezeimet összekulcsoltam a melleim alatt.
- Öh szia Cam. Tudom most haragszol amiért nem adtam életjelet magamról…- kezdett el magyarázkodni és göndör hajába túrt.
Legalább tudja, hogy milyen paraszt a viselkedése mostanában. Bezzeg most milyen kedvesen tud velem beszélgetni. Szóval most már jó barátnő vagyok és már nem is használom ki?
- Gondoltam elmehetnénk délután valahova ugyanis kettesben szeretnék beszélgetni veled. – szakítottam félbe kicsit sem kedves hangnemben.
- Oké. – bólintott és egymás mellett haladva elhagytuk az iskolát. Persze rögtön megfogta a kezem amit én hagytam is csak, hogy ne értse megint félre a helyzetet. De közben jól elszidtam.
Egy csendes kávézót választottunk, hogy tudjunk nyugodtan beszélgetni. Szembe ültem vele és leadtuk a rendelést majd csend telepedett ránk. Hamar meguntam szóval jobbnak láttam ha bele is kezdek.
- Ahogy elnézem nem emlékszel arra, hogy mit mondtál a buliban. – tértem rögtön a lényegre.
- De, sajnos igen és nagyon sajnálom is. Csak hát tudod, hogy milyen vagyok mikor részeg vagyok. – mentegetőzött, de engem nem hatott meg. Akkor minek iszik ha nem bírja?
- Tudod még rámondanám azt, hogy semmi gond, csak neked nem ez az első húzásod. Már az agyamra megy az örökös féltékenységed. Justin ha így folytatod tovább…
- Várjunk csak Te most dobni akarsz…engem? – kérdezte majd hangosan gúnyosan felnevetett. Megrémített ez a viselkedése. – Az sajnos nem fog össze jönni ugyanis mindig én mondom ki az utolsó szót. És én még veled akarok lenni.
- Miről beszélsz? Nem láncolhatsz magadhoz. Arra nem gondolsz, hogy akkor csak kihasználnál? – esküszöm hirtelen nem az a Justin ült velem szembe aki a barátom. Ez most olyan mint egy őrült.
- Jaj Cam. Félre érted a helyzetet. Nekem Te kellesz és ez így is marad.
- Mi van akkor ha már én nem szeretlek?- húztam fel a szemöldököm.
- Emlékezz vissza Rose Hiltonra. – vont vállat egyszerűen. – Csak a te halálod még durvább lenne ha megtudnám, hogy megcsaltál. Ugyanis akkor nem csak te hanem az új szerelmednek is annyi lenne.
Hatalmasokat pislogtam mikor ezek a mondatok elhagyták a száját. Ezt nem hiszem el megfenyegetett sőt szerintem azt is sejti, hogy mi van köztem és Liam között. És még képes lenne ölni is csak, hogy neki jó legyen. Te jó ég mibe keveredtem!

•••

Hetek teltek el a Justinnal való beszélgetésem után és ezután persze úgy viselkedett velem mintha semmi nem történt volna és én is. Azonban én nem is magamat féltettem hanem Liamet. Az nem bírnám elviselni ha miattam történne valami baja. Ha kell inkább lemondok róla csak ne történjen vele semmi.

Az egyik nap mikor haza mentem a suliból Danielle és Liam voltak otthon. Inkább nem néztem rájuk helyette szó nélkül bementem a szobámba és az ágyamra vetettem magam majd a tenyerembe temettem az arcom. Nem bírom. Rettegek Justintól, de egyszerűen nem tudom elviselni azt, hogy Danielle csókolja helyettem Liamet.
Nyitódott az ajtó majd Liam jelent meg és gyorsan bezárta maga után majd elindult felém és megcsókolt.
- Mit csinálsz? Danielle otthon van. – pattantam fel és fordítottam el a fejem még ha fájt is.
- Nem érdekel. Nem bírom már nélküled Cam! Egyszerűen már bele őrülök, hogy nem csókolhatlak meg ott ahol akarlak. Azt akarom, hogy az egész világ megtudja mennyire szeretlek. – nézett a szemeim közé és tényleg látszott rajta, hogy szomorú.
- Az soha nem fog össze jönni. – mondtam csendesen és a cipőmet kezdtem el kémlelni. – Szakítani akartam Justinnal, de Ő szó szerint megfenyegetett. Azt mondta ha megtudja, hogy megcsalom nem csak engem intéz el hanem azt is akit szeretek. Liam én abba bele halnák ha valami bajod lenne. – egy könnycsepp csordult le az arcomon Ő pedig letörölte és szorosan magához húzott közben pedig a hátamat simogatta.
- Én is felhoztam Daniellenek a témát. Rettentően kiakadt és azt mondta ha meg merem csinálni befeketít a sajtó előtt, hogy terhes lett tőlem és, hogy én mondtam azt neki, hogy vetesse el a gyereket. – suttogta alig hallhatóan.
- Akkor most mi lesz? Én szeretlek, de nem akarom, hogy bajod legyen miattam. – néztem a szemei közé.
- Mi lenne akkor ha néhány napra elmennék csak ketten? – húzódott el tőlem a szemei pedig felcsillantak.
Nem is lenne olyan rossz ötlet, de mint mondanánk Justinnak és Daninak?
- Azt akarod, hogy szökjünk el ketten? – kérdeztem egy apró mosoly kíséretében.
- Hát a srácok tudnának róla. – vont vállat egyszerűen. – Gondolj bele néhány napig senki előtt nem kellene titkolóznunk. Akkor csókolózhatnánk amikor akarunk, oda mehetnénk kézen fogva ahova akarunk…
Hízelgő ajánlat…hülye lennék ha vissza utasítanám.
- Benne vagyok. – nevettem el magam Ő pedig még egy gyors csókot nyomott az ajkamra majd gyorsan kiment a szobámból, hogy ne legyen feltűnő a nővéremnek…

4 megjegyzés:

  1. Szia! :) Nagyon tetszett! :D Ezt nem néztem volna ki Justinból. Mekkora szemét. Alig várom már mi fog kisülni ebből. Hozd hamar a kövit, imádom! :D Puszi.:)

    VálaszTörlés
  2. Imádom! Gyorsan kövit!:D

    VálaszTörlés
  3. Szia Dóri!

    Eddig még nem írtam, de mostanában kezdtem el olvasni a blogod, és érzem magamban az erőt, meg az időt most már arra, hogy írjak neked néhány sort. :)
    Nem tudom, hogy mi fogott meg a történetedben, de olyan jó látni, hogy minden nap van friss, és hogy olvashatok valamit a szerelmesekről, és hogy lényegében mindig van valami fordulópont. :)
    Szóval továbbra is várom a következőt! :))
    Csók

    VálaszTörlés
  4. Szia :)
    Hát Justin aztán nem fél... Szemtől szembe bevallotta, hogy ő intézte el a lányt? :O
    Liam olyan cuki csak attól félek, hogy akárhova is mennek készülhetnek róluk képek amiket az újságokban és az interneten is közzétesznek. :/
    Várom a kövit! ;)
    puszi: ericsaadefan

    VálaszTörlés