•2.-Már megint elkéstem!•

Szóóóóval itt a kövi rész. Ahogy megígértem fel is tettem mivel rengeteg komit kaptam :D aminek nagyon nagyon örülök és rengeteg ihletem van  úgyhogy jöjjenek azok a komik mert egyhamar nem fogok tudni megállni :) Egyébként a blogmásolós csaj törölte a blogját miután írtam neki komit xD 

Már megint elkéstem!

Idegesen néztem a telefonom kijelzőjére ami pontosan két óra öt percet mutatott. Már öt perce rég az elzáráson kellene ülnöm és firkálnom a matek füzetem lapjait. Ha szerencsém van még nem lesz bent a tanár, viszont ha nem akkor talán még egy órát ráhúzok.

Miért nem tudok én időben megérkezni? Miért fontosabb az iskola előtti parkban nézni a drogos haverjaimat? Talán azért mert Őket nem érdeklik, hogy milyen a természetem. Elfogadnak olyannak amilyen vagyok és soha nem mondják az arcomba azt, hogy miért nem vagyok olyan mint a nővérem. Lehet el vannak züllve, de akkor is elfogadnak önmagamnak.

- Á úgy látom a fekete bárányunk is megérkezett. – fordult el a táblától Mr. Knight és csak megsemmisülten megcsóválta a fejét.

Általában mindig Ő van bent mikor én is itt vagyok. Szerintem már megszokta, hogy szinte minden héten találkozik velem. – Camille ebben a hónapban már hányadik?

- Asszem a harmadik. – gondolkoztam el és levágódtam az egyik üres székre és előhalásztam a táskám mélyéből az egyik füzetemet.

És kezdődnek a hosszú unalmas órák amikor is nem érdemes felnézni a füzetedből mivel csak Mr.Knight húsos seggével találod szembe magad.

- Üdv újra köztünk. – fordult hátra az előttem ülő srác.

- Szia Justin. – mondtam, de nem néztem fel Rá.

Justin Bell az iskola rosszfiúja és elvileg az a srác akibe én bele vagyok zúgva. Miért mondom ilyen furán? Nos soha nem voltam még szerelmes ezért nem tudom, hogy mikor vagyok az. Justin az a srác aki pont hozzám való. Menőn öltözködik, rossz a magaviselete és szívesen szól vissza mindenkinek. A csajok persze megvannak érte halva, de Ő nem jön össze akár kivel mivel utálja a plázacicákat.

Az általános óta jóban vagyunk és tudom, hogy szívesen összejönne velem csak én eddig még mindig kikosaraztam.

Szerintem még nem vagyok kész egy kapcsolatra. Először is 18 éves leszek, de még soha nem csókolóztam. Tudom cikin hangzik, de nem akarom elkapkodni. Viszont most már kezdem kényelmetlenül érezni magam, miközben Erica arról beszél. Már ideje lenni kezdeni valamit magammal.

Egy újabb ok amiért nem mehetek el randizni Justinnal. Mi van akkor ha meg akar csókolni? Máris leégetném magam mivel gőzöm sincs, hogyan kell. Tuti, hogy rögtön otthagyna és soha többet még csak szóba sem állna velem, de előtte még mindenkinek elmondaná.

- Mit csináltál már megint? – húzta fel a szemöldökét vigyorogva.

- Azon kívül, hogy elküldtem a nyelvtantanáromat Daniellehez, hogy nyalja ki a seggét semmit. – válaszoltam és végre Ránéztem. Mire Ő hangosan felnevetett és az asztalra csapott én pedig a kezemmel befogtam a száját, hogy legyen csendben.

- Te túlszárnyalsz lassan már engem is. – bólogatott büszkén mintha neki köszönhetném, hogy ilyen vagyok.

- És Te? Már megint kinek szóltál be? – kérdeztem mosolyogva mire Ő csak hanyagul hátra dőlt a székében.

- Most kivételesen senkinek. Véletlenül fejbe dobtam a tesitanárt kosárlabdával. – válaszolta egyszerűen.

Most rajtam volt a sor és én nevettem el magam. Még, hogy véletlenül. Na persze, ezt velem nem tudja bevetetni mivel ismerem és imádja mikor a tanárokat szenvedni lássa.

- Látom nagyon jól elszórakoztok. Justin ülj az első padba. – szólt ránk Mr.Knight.

Justin hatalmasat sóhajtott majd felnyalábolta a földről a táskáját és felállt. De mielőtt elment kacsintott egyet vigyorogva én pedig csak megforgattam a szemeimet.

Talán komolyabban el kellene gondolkoznom azon a randi dolgon. Lehet Justin más mint a többi srác és csak én ismertem félre. Hisz mindig normális volt velem és még nevetni is tudok rajta.

•••

Kicsit sem halkan nyitottam ki az ajtót mikor haza értem. Imádkoztam, hogy ne legyen otthon Dani ugyanis most semmi kedvem nem volt vele veszekedni.

Most tényleg nem volt hozzá hangulatom. Ugyanis már megszoktam, hogy Londonban állandóan esik az eső, de legalább ma bírta volna ki!

Az elzárásról négy óra után engedtek el és mivel már összes haverom haza ment ezért nekem is haza kellett jönnöm.

Csak volt egy kis bökkenő. Én utáltam a buszt és más tömegközlekedő eszközöket ezért általában Ericával szoktam iskolába jönni ugyanis neki már volt jogsija és a szülei boldogan adták oda neki az autójukat. Milyen remek szülők ugye?

Én mikor felhoztam Daninak a témát, hogy el akarok menni jogsira a képembe mondta, hogy nyugodtan mennyek, de az autóját soha nem fogja oda adni mivel úgyis tönkre tenném.

Szóval maradt a gördeszka amit én imádtam. Reggelente gyorsan át tudtam szelni a fél várost és még csak várakoznom sem kellett.

Viszont ma az idő ellenem volt. Ugyanis mikor délután elindultam az iskolától elkezdett szakadni az eső én pedig bőrig áztam.

Nem csoda, hogy idegbeteg lettem. Úgyhogy Dani légy szíves ne legyél otthon. A folyosón átsiettem és már épp elértem a szobámat mikor a nővéremmel találtam szembe magam.

- Te meg, hogy nézel ki? – mért végig és undorodva a szemét forgatta.

Belehalt volna ha megkérdezi, hogy mi történt vagy, hogy hol voltam ilyen sokáig?

És erre Ő mit csinált? Undorodva néz és a száját húzogatja mintha egy fertőző vírus volnék.

- Ahogy az emberek szoknak mikor eláznak. – válaszoltam és mind kettő szemöldökömet felhúztam mintha épp annyira gondolkoznék. – De Te ezt nem tudhatod mivel állandóan kocsival jársz mindenhova. Jó, hogy már WC-re nem azzal mész.

Általában hófehér arca most elpirosodott és ökölbe szorította a kezeit. Tessék és megint hallgathatom a hisztijét. Pedig semmi rosszat nem mondtam csak az igazat. Ami neki mint mindig, most is fáj.

- Legszívesebben most kitekerném a nyakad, de nem teszem mivel vendégem van. – jött közelebb hozzám.

Annyira hogy éreztem a szuszogását is. Ami pedig a legjobb volt, hogy alig lehetett hallani a hangját. Miért beszél így? Mintha titkolózna. Várjunk csak, milyen vendégje van már megint? Remélem elhozta az idegesítő barátnőit. Mert ha igen akkor én most rögtön megfordulok és megyek Ericához.

- Mégis milyen vendéged van már megint? Csak nem az agyatlan barátnőid. – kulcsoltam össze a kezem és elhúztam a számat.

- Köszi, Cam, hogy egy agyatlan plázacicának tartasz. Pedig tudtommal jól kijöttünk egymással. – mintha hideg zuhannyal öntöttek volna nyakon mikor meghallottam az ismerős hangot. Az kizárt, hogy Ő legyen az.