2014. január 7., kedd

#9

Itt is lennék a kövi résszel ami Liam szemszögéből íródott :D a résszel kapcsolatban annyit h találtak benne egy dalrészletet ami én magyarral lefordítottam, de az eredeti változata az 1D egyik dala még pedig a They Don't Know About Us. nem linkeltem be a részbe mivel sokan ismeritek és amúgy is itt csak az első fele a lényeg és azért írtam magyarul mert hülyén nézett volna ki angolul. de ha esetleg valaki nem tudja melyik dalról beszélek írja meg komiban és elküldöm neki a linket. A kövi részek mostantól össze-vissza érkeznek de szerintem maradhatunk a két napontai részekben xD

Liam Payne
- Mit keresünk itt? - fordul felém Skyler azonban először képtelen vagyok megszólalni. Nem csak Ő nem tudja a választ.
Mit keresünk itt? Jó kérdés. 
Skyler lassan előre lépked miközben kezeit végig simítsa különféle hangszereken végül nevetve kezébe veszi az egyik használt gitárt és megpengeti azt. Rögtön rájövök, hogy nem egy tehetséggel van dolgom, ugyanis még a gitár is furán áll a kezében. De ő csak nevet a bénázásán.
Mosolyogva figyelem ahogy becsukja a szemeit miközben úgy csinál mint ahogy a profik szoknak a koncerteken. Jól áll neki még ez is. Esküszöm ha nem rémülne meg, most oda lépkednék mögé és megmutatnák neki néhány trükköt, hogy hogyan is kell gitáron játszani. Azonban nem akarom tönkre tenni ezt a pillanatát. Lehet régi álma volt, hogy egyszer gitározhasson. És akkor én legyek az aki megfossza ettől? Na nem, így Ő is jól jár és én is jól járok, mivel gyönyörködhetek benne. Elképesztő, hogy milyen érzéseket tud belőlem kiváltani már csak a puszta nevetésével. 
Állok és figyelem, de aztán hirtelen az arcomra fagy a mosoly mikor az ablak előtt megpillantom a zongorát. Azt a zongorát ami mellett szinte felnőttem. Suli után soha nem haza mentem hanem ide és csak játszott rajta meg énekeltem. Sőt mikor nagyobb lettem még a dalírással is megpróbálkoztam amit még a nagyapámnak is megmutattam egyszer. Mondanom sem kell, hogy nem nyerte el a tetszését. Mikor elénekeltem neki azt vártam, hogy megdicsér, hogy milyen tehetséges vagyok, de nem ezt tette. Kiabált velem, hogy így most már érti miért romlottak le a jegyeim mivel minden szabadidőmet itt töltöttem. Kitessékelt és többé nem jöhettem ide, mivel csak tanári felügyelettel lehetett belépni. 
Lehet nem zongorázhattam viszont az éneklést nem vehette el tőlem. Felkutattam a suli üres raktárait és mikor foci meg más edzésekre kellett volna járnom, inkább elbújtam és ott énekeltem.
Azonban most megint itt állok ebben a teremben. Itt ahol több mint két éve nem jártam. Mikor a nagyapám meghalt megfogadtam, hogy soha többé nem zenélek mivel magamat hibáztattam a haláláért. 
Tizennégy éves voltam és az-az ember aki felnevelt mellettem feküdt vérbe fagyva az út szélén. Az én hülyeségem miatt. Mit is gondolhattam, hogy majd jelentkezek az X-Factorba és az álmaim valóra válnak? Hogy majd pont én leszek az aki megnyeri az egész tehetségkutatót? Igen, hittem magamban és tudtam, hogy jó vagyok, de azonban a bosszúvágy is hajtott. Mérges voltam a nagyapámra azért amiért a szemébe tehetségtelen voltam. Meg akartam neki mutatni, hogy igenis az éneklés is egy nehéz munka aminek hatalmas jövője lehet. Feleslegesen járattam a számat ugyanis mindig csak veszekedés lett a vége. 
Mint akkor mikor megkértem, hogy vigyen el Londonba. Szakadt a hó az utak szinte járhatatlanok voltak és én akkor sem tudtam befogni a számat. A nagyapám idegesebb volt a kelleténél mivel félt attól, hogy hogyan fogunk feljutni Londonba. Engem nem érdekelt. Csak mondtam a magamét és megint össze vesztünk.
Egyszerűen elborult az agyam mikor azt mondta, hogy a család szégyene vagyok. Fogalmam sincs, hogy hogyan mondhatta ezt a tulajdon véréről ráadásul a saját fiának a gyerekéről. Habár mit is várhattam tőle hisz Ő is elvált a nagyanyámtól és maga nevelte fel a gyerekét. Szóval nem meglepő, hogy apa ugyan azt megcsinálta anyámmal. Mondjuk ahhoz pofa kellett, hogy egy terhes asszonynak aki már az utolsó hónapokban volt csak úgy a képébe mondta, hogy vége a házasságuknak ugyanis más nőt szeret. Részben megértem az anyámat, hogy ott hagyott a kórházban és eltűnt. De azt nem értem, hogy miért nem volt soha ránk kíváncsi? Amit Nicola mesélt róla nagyon kevés, viszont azt tudom, hogy a nagyapám soha nem szerette és egy ribancnak tartotta aki csak azért ment hozzá az apámhoz mert a pénz látta, - és mint azt tudjuk a Payne família hatalmas vagyonnal rendelkezett örök idők óta.
És még, hogy én vagyok a család szégyene! Én aki csak azt akartam csinálni amit szeretek. Bezzeg Nicola Ő tökéletes volt. Jó rá nem lehet egy szavam se. Mikor ő lett a gyámom egy kicsit nehezen törődött bele, hogy egy kölyök a nyakán van akiről gondoskodnia kell, de mostanra már eléggé össze melegedtünk. Ugyanis rájöttünk, hogy csak egymásra számíthatunk.
Akkor akár mennyire is haragudtam a nagyapámra soha nem kívántam a halálát. Ráadásul nem úgy és nem akkor. Tizennégy évesen meghalt a szemem láttára és magamat okoltam egészen mostanig. Azért még most is bűntudatom van hisz én akartam mindenáron felmenni Londonba a válogatóra. Én erőszakoskodtam, hogy induljunk el időben. Én miattam csúszott meg az autó mivel azt mondtam Neki, hogy utálom, pedig nem gondoltam komolyan. Ezt azonban soha nem tudtam elmondani.
Magamba roskadtam és nem énekeltem többé, sőt még csak a puszta zenétől is sírógörcsöm támadt. Azóta pedig két év telt el. Igen, két éve nem hallgattam semmiféle zenét, nem írtam dalokat, nem zongoráztam, de aztán jött Skyler Evans.
Skyler volt az a személy aki újra igaz mosolyt tudott csalni az arcomra. Nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy neki kiönthetem a szívem mivel soha nem lenne képes kinevetni. Nehezen nyíltam meg előtte, de aztán sikerült. Kiöntöttem neki a szívem és a szavam bevált, nem nevetett ki. Támogatott és megértett. Hisz Ő tudja milyen érzés szülő nélkül felnőni. Talán pont azért is értettük meg egymást az első pillanattól kezdve.
Minél közelebb kerültünk egymáshoz én pedig minél jobban szerettem bele. Mostanra pedig már ott tartok, hogy csak akkor tökéletesek a napjaim ha hallhatom a hangját és láthatom a mosolyát.
Ő miatta ültem le valamelyik este az asztalomhoz és ragadtam papírt majd írtam le az érzéseimet és mikor feleszméltem egy dal lett belőle. Fura, de mégis igaz. Ma reggel pedig úgy gondoltam, hogy kiérdemelte azt, hogy meghallgathassa. Hisz neki köszönhetem azt, hogy újra a zene közelébe merek menni. Két év után vele hallgattam meg egy CD üzletben először Justin Timberlake új albumát. Ez nálam nagy lépés volt, de Skylerért mindenre képes vagyok. Van valami kettőnk között, valami megmagyarázhatatlan dolog.
- Szóval miért hoztál pont egy zeneterembe? - teszi le végül a kezében tartott gitárt Skyler és kíváncsian pislog felém. Megrázom a fejem majd széles mosoly húzódik a számra miközben lassan az ablak előtt álló zongorához lépkedek.
Hezitálva, de végül leülök a székre miközben a billentyűzetet figyelem. Érzem Skyler pillantását magamon majd észre veszem az árnyékát közvetlen mellettem. Nem nézek rá ugyanis figyelmemet még mindig a zongora köti le miközben emlékek lepik el az agyam. Annyi emlék fűz ehhez a zongorához. Itt nőttem fel. Itt volt az életem és azt akarom, hogy Skyler is az életem részévé váljon. Ő az a lány akire szükségem van.
- Mert úgy gondoltam, hogy ideje megismerned az igazi Liam Paynet - pillantok fel rá majd lágyan megfogom a kezét és gyengéden lehúzom magam mellé a padra. Tökéletes arcán két piros foltocska jelenik meg miközben mélyen a szemem közé néz.
- Miért eddig a hasonmásoddal beszélgettem ? - húzza fel a szemöldökét vigyorogva és lágyan megböki a vállam.  Erről beszélek. Ő nem csak megértő hanem aranyos, tökéletes és még humora is van.
- Nem hiszem, hogy a Földön létezik még egy ilyen tökéletes srác mint Én. - húzom ki magam büszkén a mellettem ülő lány pedig csak megforgassa a szemeit.
- De még mindig nem értem, hogy mi ez az egész. - csóválja meg a fejét értetlenül.
Rákacsintok az ujjaimat pedig ismét a billentyűzetre vezetem. Lenyomom az egyiket a zongora pedig megszólal mire az én testemet melegség járja át. Két éve nem hallottam ezt a hangot. Lassan zongorázok és átadom magam a ritmusnak végül pedig szólásra nyitom a számat. Először hamis hang jön ki a torkomon, de gyorsan megköszörülöm a torkom majd tovább folytatom :


Az emberek azt mondják nem lehetünk együtt.
Hogy mi túl fiatalak vagyunk hogy tudjuk mit jelent az örökké.
De azt mondom ők nem tudják mit beszélnek.

Mert ez a szerelem csak erősebbé válik.
Szóval nem akarok többet várni.
Csak el akarom mondani a világnak hogy az enyém vagy, lány.
Ohh...

Ők nem tudják mi mit csinálunk.
Nem tudják mi a "szeretlek ".
De fogadok ha tudnák,
akkor féltékenyek lennének ránk.
Ők nem tudják milyen fent lenni egész éjjel.
 Ők nem tudják hogy egész életemben vártam.
Találni egy szerelmet miben így érzel.

Baby, ők nem tudnak.
Ők nem tudnak rólunk.


Becsukom a szemem úgy koncentrálok a dalra amit Neki írtam. Annak a lánynak aki most itt ül mellettem és hallgassa. Igaz nem fejeztem be, de pont azt írtam bele amit érzek. Szeretem Őt, de félek elmondani neki. Ráadásul itt van még Nate és Nicola is akik fogalmam sincs, hogy hogyan reagálnának erre az egészre. Hisz mégis csak össze fognak házasodni ráadásul közös gyerekük is lesz. Én meg bele zúgtam a jövendőbeli sógorom húgába.  Ráadásul azt sem tudom, hogy Skyler mit érez. Nem akarom lejáratni magam előtte. Volt már részem kikosarazásban és még egyszer nem tudnám elviselni. Tőle nem. Túl fontos a számomra, hogy csak úgy elengedjem. 
Lassan befejezem az éneklést és kinyitom a szemem. Félve fordulok Skyler felé a szám pedig apró mosolyra húzódik ugyanis egy könnycsepp hullik le az arcáról miközben engem figyel. Most komolyan ennyire meghatódott vagy pedig ilyen szörnyű voltam?
- Te...te írtál nekem egy dalt? - kérdezi akadozva, sírva. Elmosolyodok majd közelebb csúszok hozzá majd felemelem a kezem és letörlöm a könnyeit. Amint a kezem hozzá ért puha bőréhez automatikusan csukta le a szemeit és bele remegett az érintésemben. De nem húzódott el tőlem, hagyta hogy végig simítsak az arcán.
- Skyler neked hála újra merek énekelni bűntudat nélkül. Ezért pedig örökké hálás leszek neked. Úgy ahogy azért is, hogy kiönthettem a szívem Te pedig végig hallgattál és nem ítéltél el. - mondom halkan miközben fejem minél közelebb kerül hozzá. Szemei az ajkamra vándorolnak miközben én még mindig kezem közé fogom az arcát. 
Azt hiszem most jött el az én időm. De mi van akkor ha én nem vagyok jó neki. Hisz számára ez lesz az első csókja! Lehet, hogy nem ilyen körülmények között képzelte el. Lehet tönkre teszem a barátságunkat.
De nem érdekel. Meg kell tudnom, hogy Ő hogyan érez irántam. A legrosszabb esetben felpofoz és elküld a francba. Megér annyit.
Már érzem a leheletét az arcomon a szemei lecsukódnak és tényleg már csak alig fél centi kellene mikor hirtelen kivágódik az ajtó mi pedig egyszerre ugrunk szét.
- Ti meg mit csináltok itt? - hallom meg Micky hangját. Skyler zavartan feláll miközben a ruháit igazgassa én pedig megsemmisülten ütöm a fejemet a zongora billentyűzetébe. Ilyen nincs. Majdnem megcsókoltam! Fél centi hiányzott már csak, ráadásul el sem húzódott. - Szóval igaz, hogy a suliba lány van. Skyler Honort hol hagytad?
- Őőő, nem tudom - mondja zavarodottan Skyler majd ránéz a telefonjára majd rám.  - Nate írt, hogy megáll értem mivel hamarabb végzett a munkában. - hadarja el egy szuszra mire én felkapom a fejem. Hirtelen felállok majd a keze után kapok és vissza húzom. Hatalmasokat pislog és látszik, hogy ne tudja mit csináljon.
- Találkozunk valamikor? - kérdezem izgatottan. Ennek a dolognak muszáj folytatásának lennie. És lesz is folytatása és nem fogom engedni, hogy Micky vagy valaki más közbe avatkozzon.
- Mindenképp. - válaszolja Skyler majd meglepetésemre egy puszit nyom az arcomra és úgy megy el.
Én pedig még percekkel később is az arcomat fogom ahol a szája hozzám ért. Tudom elég furán nézhetek ki, de nem érdekel.
Az ajtó becsukódik utána azonban én még mindig azt a pontot nézem ahol alig néhány másodperce még Ő állt, egészen addig míg Micky meg nem lendíti a kezét a szemeim előtt. Riadtan pislogok párat, majd egy gyilkos pillantást küldök felé amiért tönkre tette életem egyik legnagyobb pillanatát.
- Nehezedre esett volna ha mondjuk pár perccel később rontasz ránk? - húzom fel a szemöldökömet mérgesen. Tényleg csak pár percről lett volna szó. Meggyőződtem volna róla, hogy vissza-e csókol vagy nem. És akkor mostanra tudnám, hogy van-e nála esélyem vagy sem. De nem tudom, mert Micky elcseszte.
- Csak nem akartad megcsókolni? - húzogassa fel-le a szemöldökét, de válaszadás képen csak megforgatom a szemeimet majd a földről felveszem a táskámat és gyorsan elmegyek mellette. Nem hiszem, hogy a szerelmi életemet pont Mickyvel szeretném megbeszélni. Ha ő megtudná, hogy hogyan is érzek Skyler iránt tuti elpletykálná Honornak aki továbbítaná Skynak. Ezt a lebukást pedig nem engedhetem meg magamnak. Nem, ha eddig titokban tudtam tartani akkor nem fogok a cél előtt elvérezni.
Lassan gyalogoltam hazafele a járdán zsebre dugott kezekkel közben pedig azon gondolkodtam, hogy mégis milyen ürüggyel tudnám ma felhívni Skylert. Valamit gyorsan ki kell találnom, hogy megint elhívhassam randizni. Jó, de mégis mit? Ilyen az én szerencsém.
Hangosan becsapom magam után az ajtót majd rögtön megpillantom a nővéremet az ebédlőben. Egy tükör előtt áll miközben pólója fel van húzva miközben a pocakját nézegeti. Hát mostanra már eléggé meglátszik rajta, hogy terhes.
Levágódok az egyik fotelba, de úgy mint aki menten meg akar halni, miközben mélyeket sóhajtok.
- Szerinted fiú lesz vagy kislány? - kérdezi vidáman Nicola miközben a tükörből engem vizslat.
Agyamra megy már az ilyen kérdésekkel. Valamelyik nap elhívott egy baba üzletbe, hogy Ő baba kocsit akar venni. Aztán mikor megérkeztünk, még csak be sem ment mert rájött, hogy nem tudja, hogy milyen színűt akar ugyanis nem tudja a baba nemét. Á, kicsit sem voltam ideges. Mínusz fokokban ráncigált el Wolverhampton másik felébe aztán nem vettünk semmit.
- Mivel nem vagyok női orvos így sajnos nem tudok választ adni a kérdésedre - válaszolom unottan, de Ő még mindig a hasát simogassa. Csak ne bőgje el magát. Én tudom, hogy nagyon terhes, de annyira idegesítő ez az állapot. Nem is nekem kéne végig hallgatom a hisztijeit hanem Natenek. Na igen, csak a drága nővérem kikötötte, hogy addig nem költözik össze Nateval míg össze nem házasodnak. De, hogy mikor lesz a lagzi azt még maguk sem tudják. Így rám maradt a feladat, hogy nézhetem ahogy napról napra nagyobb a pocakja. Amúgy tényleg rettentő terhes. Igaz nem láttam még sok terhes nőt, de a nővérem hasába szerintem egy elefánt bébi lakozik. - De amilyen nagy a hasad, szerintem hatos ikreket vársz. - vigyorodok el és a frappáns válaszomért cserébe kapok egy párnát a fejemre. Ez aztán a testvéri szeretet.
- Ez normális méret, Te alul iskolázott - forgassa meg a szemeit végül lehúzza a pólóját és leül mellém. - Milyen napod volt? - igen próbál úgy viselkedni mint egy gondos anyuka. Rajtam teszteli az anya szerepet. Nagyon nem jól csinálja, de nem teszem szóvá neki.
- Énekeltem. - válaszolom röviden mire Nicola szemei felcsillannak. Az Ő szemében mindig tehetséges voltam és támogatott. - Tök fura volt két év után újra zongorához ülni és énekelni. De megérte mert nagy sikerem volt.
- Szóval szerenádot adtál valakinek - bólogat és az arcán megjelenik egy különös mosoly. Juj ettől az arckifejezéstől jobb ha félek. - Az a valaki csak nem Skyler volt? - kérdezi végül vigyorogva miközben én azt kívánom bár elnyelne ez a hülye fotel. - Nyugi engem nem zavar.
- Komolyan?
- Jaj Liam én nő vagyok, ezért rögtön észrevettem, hogy hogyan nézel rá - ütögeti meg a vállam jókedvűen.-Mellesleg cukik lennétek együtt az esküvőn. - teszi még hozzá mire én boldogan a nyakába ugrok.
Nicolát nem zavarja az, hogy bele zúgtam a pasija húgába. Akkor talán még sem olyan reménytelen a helyzetem...

24 megjegyzés:

  1. nagyon jóóóóó lett. csókolják már meg egymást *___*

    VálaszTörlés
  2. Nagyon tetszik!!! Imádom!! <3
    Jajj Micky pont akkor kellett megjelennie.... :D
    Liam meg írtó cuki mint mindig!!! <3 :D
    nagyon szuper!!! *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát igen pont akkor mivel gonoooooosz vagyok :P

      Törlés
  3. Wáá...ez egyszerűen nagyszerű lett. Annnyira aranyos Liam..ú...:3
    Dóri

    VálaszTörlés
  4. Óóóó, édes istenkém! Ez cuki volt! Megzabálom Liam-et, és az a szerenád hát elgyengültek a térdeim még úgy is, hogy ülök. xD
    Nagyon várom már a következő részt. xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. próbáltam aranyosra írni :D ezek szerint sikerült :P

      Törlés
  5. Áh nagyon vártam Liamet. Tiszta cuki volt a rèsz Meg Liam is
    L.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. miért vártad ? :O hisz minden részben szerepelt eddig xD

      Törlés
  6. Ahw, de aranyos volt.. :D imádtam, annyira aranyosak voltak együtt, remélem hamarosan tényleg megcsókolja majd Skylert.. :))) siess a kövivel :3 xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hamarosan biztos....vagy nem muhahahaaaaaa xD

      Törlés
  7. Nagyon aranyos rész volt!:) IMÁÁÁÁDOM!!:D

    VálaszTörlés
  8. ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚRISTEEEEEEEEN!!! :333 *-* Imádom! Rettentő aranyos lett!!! De Micky.... Fúúú! Olyan rosz az időzítése, hogy... FÚÚ!!
    Remélem hamar összejönnek. :3
    Naggggggggggyooon jóóóóóóó lettt! :333
    Nagyon nagyon várom a kövit!! :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. lehet összejönnek lehet nem xD Micky a rosszfiú xD

      Törlés
  9. Juuuuj nagyon jólétét! *---* Még Liam szemszöget, nagyon jó olvasni! <3 Nagyon várom az új részt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. még lesz Liam szemszöge xD nem is kevés

      Törlés
  10. Liam szemszöögg *-* Kár, hogy nem kaptak még pár percet :/ De nem gond, ami késik nem múlik haha :DD Liam annyira, de annyira ari. És örülök, hogy újra énekel :) Várom a kövit :))

    VálaszTörlés