2014. március 19., szerda

19. - Mentsük meg Louist!

ÉÉÉs itt is az utolsó előtt rész :/ igennn holnap vége a törinek :) szóval komizniii .......

Fogalmam sincs, hogy mióta vagyok Wolverhamptonba. Mióta minden héten idegorvoshoz kell járnom és
azt kell órák hosszat hallgatnom, hogy meg kell változnom, olyan érzésem van mintha kezdenék kimosni az agyam. Komolyan nincs saját gondolkodásom. Egész nap csak a szobámban fekszem és a plafont bámulom, miközben az anyám belém töm egy csomó olyan gyógyszert amit még a mai napig nem tudom, hogy miért is kell szednem.
Aztán itt van Micaela is aki szintén be akarja mesélni nekem, hogy más vagyok és nem a jó értelembe. A szüleim persze boldogok, hogy végre van valaki akivel normálisan el tudok beszélgetni. Hát igen tök szuper, hogy órák hosszat beszélgethetek egy olyan lánnyal aki élvezettel vagdossa az ereit majd hülye szöveget ír le a vérével. A csaj nem komplett! Tudom első ránézésre azt mondtam, hogy jól néz ki, de aztán közelebbről megismertem és rájöttem, hogy neki tényleg szüksége lenne egy diliházra.
Milyen ember már az aki csak szimpla jókedvből meg akar halni? Mert nem tud rá választ adni, hogy miért szeretne öngyilkos lenni. Tudtommal ha valaki öngyilkosságot akar elkövetni akkor annak van valami oka. De neki mi az oka?
Ráadásul örül neki, hogy végre korához illő ' társat ' talált. Igen az Ő szemében is egy dilis vagyok.
Pont ezért kezdek már én is bele törődni. El kell fogadnom azt a tényt, hogy innen én soha nem fogok tudni menekülni. Örök életemben egy őrültnek fogok titulálni. Sőt az egészben a legjobb már csak azt, hogy a szüleim örülnek, hogy ilyen közeli viszonyba kerültem Micaelával.
Komolyan senkinek nem tűnik fel, hogy kicsit sem izgat ez a csaj? Mert én ok nélkül nem ölnék meg senkit, de nála ez már kérdés. Ugyanis vannak olyan pillanatok mikor magában beszél, pedig ott ülök mellette és tökre beteg dolgokon töri az eszét. Soha nem hittem volna, hogy egyszer félni fogok egy lánytól. És az a lány Micaela.
Én még csak nem is tudok rá úgy tekintetni mint egy lányra akivel akár több is lehetne közöttünk. És tudjátok, hogy miért nem ? Mert Ő neki a napjai meg vannak számolva és Ő lesz az aki önmagával fog végezni. Pont ezért jár idegorvoshoz ugyanis neki tényleg szüksége van rá és a szülei csak segíteni szeretnének rajta mivel nem akarják azt, hogy a lányuk öngyilkos legyen csak azért mert elborul az agya és jókedvből elkezd egy késsel játszadozni.
Neki szüksége van a támogatásra, de azt a támogatást tőlem soha nem fogja megkapni. Lehet, - biztos, hogy a barátjának tart és azt hiszi, hogy én megértem. De számomra Ő csak egy beteg ember.
Az én barátaim Londonba vannak és lehet, hogy eddigre már bele törődtek abba, hogy örökre elveszítettek. Hisz hetek óta semmit nem tudnak felőlem. Ráadásul azt is tudják, hogy keresztbe tettem a Főnöknek és Ő simán ki tudna nyírni. Szóval szerintem azt hiszik, hogy meghaltam. És pont ezért nem is keresnek.
Esélyem sincs tudatni őket arról, hogy minden rendben van. Habár nincs is semmi rendben. Vissza akarok menni a barátaimhoz és újra élni a megszokott életemet ahol nem tekintenek dilisnek.

///

Ugyan olyan szokványos nap volt mint a többi. Vagyis én azt hittem, de mikor reggel az anyám azzal lépett be a szobámba, hogy hogyha van kedvem nyugodtan sétálhatok egy kicsit a városban, örömmel ugrottam a nyakába és máris rohantam ki a szobámból. Igen, örültem neki, hogy végre elhagyhatom a szobámat egyedül. Ugyanis egészen idáig csak a szüleimmel hagyhattam el a házat mivel úgy gondolták, hogy közveszélyes lehetek az emberekre.
Viszont most magam mehetek oda ahova akarok. Aha, de először még az apám kiürítette velem a zsebjeimet nehogy valami őrültséget csináljak. Erről annyit, hogy vissza tudok szökni Londonba.
De akkor is boldog vagyok, hogy végre oda mehetek ahova akarok. Igazából sehova nem akarok menni. Ezért csak zsebredugott kezekkel járkálok a városban és próbálom kiélvezni a friss levegőt. Itt lenne az esélyem, hogy vissza mehessek Londonba, de nem tudok megszökni. Pedig nekem muszáj vissza mennem valahogy. Csak az a kérdés, hogy hogyan.

Alkonyodik már mikor úgy döntök, hogy ideje haza mennem. Nincs hozzá sok kedvem, de szerintem a szüleim már úgyis megint gyanakodni fognak, hogy hol voltam ilyen soká. Szóval lassan sétálok haza és mikor a házunk elé érek ismét elmegy még csak az élettől is a kedvem. Ugyanis tudom, hogy megint minden kezdődik elölről.
Szomorúan nyitom ki a bejárati ajtót, de szokatlan csend fogad. Azt hittem, hogy anya már rögtön az előszobában fog várni, dühös pillantásokkal. De nem. Olyan mintha senki nem lenne otthon.
- Megjöttem! - kiáltom el magam, hátha senki nem vett észre. De ismét nem kapok választ.
Vállat vonok és úgy indulok meg a konyha felé. Éppen, hogy csak átlépem a ajtót mikor hirtelen valaki elém ugrik én pedig kis híján elesek. Ha Harry nem kapta volna el a karom tuti, hogy seggre ültem volna.
Na várjunk csak mit keres itt Harry? Gyorsan megrázom magam ugyanis először azt hiszem, hogy csak szellemeket látok. De mikor meglátom Harry zölden virító szemeit rájövök, hogy nem szellemmel van dolgom. A Fürtöske hatalmas mosollyal tárja ölelésre a kezeit én pedig gondolkodás nélkül vetem magam a nyakába. Örülök neki. Rettentően. Nem érdekel az, hogy egy kétszínű srác, nem érdekel az, hogy csak magát szereti. Eljött hozzám, csakis hozzám.
- Nehogy már engemet hagyjatok ki az ölelésből – hallom meg Niall hangját a hűtő felé én pedig rögtön elengedem Hazzát majd Niallre tekintek. A Szőke srác tényleg a hűtő mellett áll vigyorogva miközben épp egy joghurtot eszik. Azonban a pult mellett pedig Zayn áll.
Na várjunk csak mindegyikőjük itt van? Habár nem mindegyikőjük, ugyanis Louisnak hűlt helye. Az normális, hogy valami furát érzek Vele kapcsolatban? Nem tudom miért, de úgy érzem, hogy történt vele valami. Valami nem jó.
- Most csak képzelődök vagy tényleg itt vagytok? - kérdezem egy kissé bátortalanul miközben a hajamba túrok azok hárman pedig közelebb jönnek hozzám. - Az anyám megint sok nyugtatót adott be és azért hallucinálok. Ti nem lehettek itt.
- De itt vagyunk, teljes életnagyságban – válaszolja Harry egyértelműen. - Viszont Te nagyon szarul nézel ki. - húzza el a száját. Ezt ha nem mondja magamtól nem tudok. Persze, hogy szarul nézek ki, hisz dilisnek titulának és úgy is viselkednek velem.
- Talán azért mivel a fekete kendősök meglőttek egy lónyugtatóval majd a zsaruk találtak rám akik értesítették a szüleimet azok pedig haza hoztak és úgy viselkednek velem mint egy őrülttel. Dili dokihoz járatnak meg nyugtatókat etetnek velem – mesélem megkönnyebbülten.
Olyan jó érzés, hogy végre valakik normálisan néznek rám és nem úgy mint egy őrültre. A srácoknak normális vagyok és tudom, hogy hisznek nekem és nem tekintenek rám dilisnek.
- Szóval akkor ezért nem tudtunk felőled semmit – gondolkodik hangosan Niall.
Én mondtam, hogy keresnek engem.  Pont ezért Ők az igaz barátaim. Már csak azt kell megtudnom, hogy hol van Louis és, hogy mi történt Luciannel.
- A szüleim bezártak a szobámba mivel közveszélyes vagyok az emberekre – vonom meg a vállam egyszerűen. Ők pedig halkan felnevetnek amit én nem tűrök jó szemmel. - Ez nem vicces. Az ágyhoz voltam kötve a kórházban és...
- Liam szükségünk van rád – szól közbe Zayn komoran én pedig rögtön abba hagyom a beszélést. Itt nagy gond van ha Zayn segítséget kér. Tudtam, hogy történt valami. Valami amiről én nem tudok, de ők igen. És most pont ezért vannak itt. És ennek a dolognak köze van Louishoz.
- Hol van Louis? - húzom össze a szemöldökömet kérdően azok pedig lehajtsák a fejüket szomorúan. Szóval vele van valami.  - Mi történt Vele? - kérdezem idegesen.
- Mikor Grahammal voltál és te leléptél a fekete kendősök nekünk támadtak. Engem leütöttek Őt pedig elrabolták – mondja Zayn komoran én velem pedig megszédül a világ.
Elrabolták a legjobb haveromat. Én pedig nem is tudtam róla. Szüksége lett volna rám. Hisz a barátja vagyok.
- De mégis miért pont Őt? - nyögöm ki nagy nehezen a szavakat.
Ez nem igazság. A fekete kendősöknek Graham kellett, nem pedig Louis vagy Lucianne.
- Azért mert azt hiszik vagy hitték, hogy Te majd rögtön a segítségére sietsz és átadod nekik Grahamot – magyarázza Zayn miközben én a tenyerembe temetem az arcomat.
Szóval miattam vitték el. Azért mivel azt hitték, hogy én jóban vagyok Grahammal ezért gondolták, hogy jó buli lesz ha elrabolják az egyik legjobb haveromat. Férgek.
- Szóval miattam – suttogom magam elé bámulva. Hallgatnom kellett volna rájuk mikor azt mondták, hogy ne segítsek Grahamnak mert csak még nagyobb bajt csinálok. És tessék most Louist kevertem a legnagyobb bajba. Kitudja, hogy mit csináltak vele azok az elmebetegek.
- Liam ne okold magad – mondja kedvesen Niall, de én csak felhorkantok. - Gőzöd sem volt róla, hogy Graham még a fekete kendősöknek is kell.
- De ez nem Louis bulija volt hanem az enyém. Engem kellett volna elrabolniuk – mondom keményen és mérgemben az asztalra csapok. - És mi van akkor ha már meg is ölték? Egyáltalán még él? - kérdezem és a három srácra pillantok.
- Pont ezért vagyunk itt – mondja Harry én pedig ránézek. - Rájöttünk, hogy hol tartják fogva, viszont mi hárman kevesek vagyunk annyi kendőssel szembe. A Főnöknek nem szólhatunk ugyanis rögtön kinyírna minket amiért átbasztuk. Csak magunkra számíthatunk. Meg kell mentenünk Louis hisz Ő is a banda tagja – Harry úgy beszél ahogy eddig még soha nem hallottam.
A hangja tele van félelemmel és hiánnyal amit Louis váltott ki. Mindig is tudtam, hogy közel állank egymáshoz, de most már biztos is vagyok benne. Igaza volt Lounak mikor azt mondta, hogy Harry egy jó fej srác csak közelebbről meg kell ismerni. És tényleg. Ugyanis ha Harry csak magát szeretné akkor most nem lenne itt és nem kérné azt, hogy segítsek.
- Szóval tudjátok, hogy hol van – mondom hümmögve. - Akkor gondolom azt is tudjátok, hogy kik és, hogyan őrzik.
- Szerintem négyen simán ki tudjuk őket hozni – mondja Zayn mire én értetlenül nézek rá.
- Őket? - kérdezem bizonytalanul.
- Hát Louist és Luciannet. Tudod Graham lánya – magyarázza Niall.
Gondolhattam volna, hogy Őt is elrabolták. De legalább Louisval együtt van ami azt jelenti, hogy nincs maga.
- Remek. Két embert miattam raboltak el csak azért mert segíteni akarta egy olyan embernek akit végül aztán mégis kinyírtak – mondom érzéketlenül és gúnyosan felnevetek.
Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek. Ráadásul már az apámat is utálom. Szóval feleslegesen rabolták el az egyik legjobb barátom. Nagy tapsot érdemelek.
- Ne sajnáltasd magad. Inkább szedd össze magad és segítsünk rajtuk – mondja keményen Zayn én pedig bólintok egyet és felállok, de aztán rögtön vissza is ülök mivel eszembe jutnak a szüleim.
- Ez mind oké, de mi lesz a szüleimmel?
- Eddig sem érdekelt, hogy mi van velük. Te mondat az előbb, hogy bolondnak néznek. Most komolyan itt maradsz ahol dilisnek tartanak, vagy inkább velünk jössz ahol elfogadunk olyannak amilyen vagy? - kérdezi Harry komoran.
Kezdem megkedvelni Harryt. Jó eddig is bírtam csak hát nem bíztam benne. De ezek után nagyot ugrott a szemembe. És igaza is van. A szüleim nem szeretnek már, ugyanis ha szeretnének akkor hinnének nekem. De nem hisznek hanem őrültnek tartanak.
Míg a srácok olyannak szeretnek amilyen vagyok. Pont ezért fontosabbak a számomra mint a szüleim. Az én családom a banda. És az egyik banda tagnak most szüksége van rám.
- Akkor indulás, hisz Louisnak szüksége van ránk – mondom keményen, de mielőtt elindulnék mind a hárman megölelnek. Még Zayn is akinek állítólag kő szíve van.
Boldog vagyok, hogy újra vissza kaptam őket az életembe. Viszont félek is ugyanis nem tudom, hogy hogyan fogjuk Louist viszont látni. Remélem nem késtünk el.
Soha nem bocsájtanám meg magamnak ha valami történne vele az én hülyeségem miatt. Mert én miattam vitték el.
Végül elengednek és sietős léptekkel indulunk meg Zayn autója felé. Ő rögtön beül a volán mögé míg Niall az anyósülésen foglal helyet és én meg Harry hátul. Végül pedig elindulunk London felé.
Oda ahol van az igazi életem. Ahol nem tartanak dilisnek. Ahol önmagam lehetek és nem kell megjátszanom magam. Lehet, hogy egy maffia csoport tagja vagyok, de legalább vannak igaz barátaim akik kiállnak mellettem és segítenek hogyha baj van...

23 megjegyzés:

  1. És a szüleivel mitörtént?hogy tudott megszökni?

    VálaszTörlés
  2. Wooowi :) máris vége? :O nemááár :( ugye lesz új töri? ha lesz gondolkoztál már rajta? Mond, hogy igeeen :D

    VálaszTörlés
  3. Tényleg...és a szülei!?? :O :D
    Nem mintha érdekelne....de :D
    Harry milyen jó fej volt *-* jaaaajjjj ^^
    Nade..Liam végre boldoggabb mint volt :))) és ez a legfontosabb :)
    Na meg az hogy kimentsék Louis-ékat :))
    Nagyon sajnálom,hogy már vége ennek a sztorinak!! <3
    Remélem lesz még történet ;))
    Csók xoxo
    Nessa

    VálaszTörlés
  4. Kár hogy ez az utólsó rész.Nagyon várom már a következő töridet <33

    VálaszTörlés
  5. Drága Do!
    Ugye tudod, hogy imádlak?:D<3 Fantasztikus! Per-fect! Csodálatos! Eszméletlen! Hihetetlen! Szédületes, káprázatos, lenyűgöző! Igazából még sorolhatnám a szinonimákat, de fölösleges, mert egy szóval tudom jellemezni: Döbbenetes!
    Örülök, hogy Liam végre megszabadul az őrült szüleitől:o És annak is örülök, hogy végre kijön Harryvel és nem ellenségeskedik vele.:)
    Viszont van egy olyan érzésem, hogy valami történni fog, hisz egy részben nem hiszem hogy megtudod vagy megakarod írni a megmenekülést...van egy olyan érzésem hogy ki lesznek nyírva mind, egytől egyig xd Nem akarom hogy kinyírják őket...vagy lehet mégis xd Ne nézz betegnek, egyszerűen csak imádom az izgalmas öldöklős részeket :3
    Nagyon várom a következőt, van olyan hogy óra közben olvasom el a suliban:D
    Kár hogy vége lesz pedig ez az egyik kedvenc törim tőled<3
    Puszi Rebeka<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát az utolsó részben minden kiderül :D óra közben jó ilyeneket olvasni xD

      Törlés
  6. Pont, hogy a szülei voltak őrültek! Ez a csaj meg, lol ._. hát... lol ._. szóval nagyok király rész lett, mint mindig. Már várom a következőt! Siess♥

    Ölel: Betti♥

    VálaszTörlés
  7. Hát nagyon szakadtam azon a csajon, nagyon kész volt!! :D amúgy Liam szülei hova lettek? csak mert a fiúk csak úgy bementek a házukba és simán "elsétálnak" Liammel együtt. :D
    sajnálom, hogy véget ér a történet, de örülök, hogy lesz új történet :D egyébként nagyon egyedi és érdekes történetet hoztál létre és nem láttam még ehhez hasonlót sem, úgyhogy örülök, hogy ilyen fajtát is olvashattam :DD
    Nagyon várom már a kövi részt, hogy megtudjam mi lesz a répaimádóval és Graham lányával :))) :33 xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a szüleiről elfeledkeztem xD rájuk sem gondoltam mikor írtam :P
      örülök neki ha tetszett ez a történetem is :D
      a köviben kiderül

      Törlés
  8. Nem akarom, hogy vége legyen. De viszont minden jónak egyszer vége lesz.
    Végre Liam elszabadult otthonról és mehet Louis-t megmenteni *-*
    Várom a kövit :))

    VálaszTörlés
  9. Huh, ez egyszerűen tökéletes, fantasztikus, és döbbenetes! Miért van olyan érzésem hogy nem lesz minden happy? Nem hiszem hogy ezt így egy rész erejéig még tudnád írni :/ de szeretem az izgi befejezéseket!! Remélem lesz új töri, már ngyon várom! Várom is még nem is a holnapi részt :)

    VálaszTörlés
  10. Nagyon jó lett így tovább..!!!!!

    VálaszTörlés
  11. ez annyira cuki rész volt.. :DD főleg h így leírtad hogy mennyire szeretik egymást, és most kezdem megkedvelni Harryt..
    szomorú vagyok h utolsó rész, de várom :))

    VálaszTörlés
  12. Uramisteneeeeem!!!!! :O
    Leeeeeeegyszi ne tortenjen semmi Lou-val!!! Epsegben haza fognak.erni mindanyian! Ugye? UGYE?!?!?!?!

    VálaszTörlés