2014. március 22., szombat

2.- Iskola undor?

Mivel annyira imádlak benneteket ezért úgy döntöttem, hogy ma is teszek fel friss részt..de ez még nem azt jelenti, hogy holnap is lesz :/ ma csak azért tettem fel mert megint írtam új részt :P mellesleg a tegnapi résznél kérdeztétek, hogy hol kell keresni a dalszöveg részletet ( egy kis segítség : " A kedvenc zenéimre saját táncmozdulataim vannak amiket én találtam ki és csakis akkor vagyok hajlandó táncolni mikor magam vagyok a szobámba. Van egy 'Made in England ' feliratú tetkóm a talpamon amiről senki nem tud és nem is szándékozom, hogy megtudják." ) xD remélem segítettem és így már könnyeben rájöttök :P addig is komizniiiiii xD


- Ideje lenne felkelned! - nyit be a szobámba apa, majd lassan az ágyamhoz sétál és egy ügyes mozdulattal le szeretné rántani rólam a takarót, de én nem engedem. Erőteljesen szorítom a takarót és ha rajtam múlik soha nem engedem el. Helyesbítek soha nem szállok ki az ágyból.
Nem akarok iskolába menni. Sőt nem akarok kimenni a szobámból. Nem akarom a londoni levegőt szívni.
Én vissza akarok menni New Yorkba. Ott akarok suliba járni. Azt a levegőt akarom szívni. Olyan nagy kérés ez? Szerintem nem.
Két napja költöztünk vissza a régi házunkba. Borzalmas volt újra belépni a szobámba ahol minden pontosan ugyan úgy volt ahogy az egy éve hagytam. Félelmetes és egyben vicces is. Ugyanis tavaly mikor összepakoltam a cuccaimat úgy gondoltam, hogy soha többet nem fog kellenem ide visszajönni.
De furcsáltam is mivel nem értettem, hogy miért nem adtuk el a házat. Hát szerintem a szüleim tudták, hogy egyszer még vissza fogunk ide jönni. Ők mindig is imádták Angliát. Szerintük itt csak jó dolgok történhetnek.
Persze, szerintük. És mi van velem? Mi van az én érzéseimmel? Senkit nem érdekel, hogy én mit érzek mikor szóba kerül az iskola.
El sem tudjátok képzelni, hogy az elmúlt két napban mennyit könyörögtem a szüleimnek, hogy írassanak be egy másik gimibe. Londonba annyi gimnázium van, akkor én miért nem próbálhatok ki egy másikat? A szüleim hallani sem akarnak az iskola váltásról. Most meg pláne nem, hogy az apám igazgató lett. Még rosszabb. Az olyan gyerekeket akiknek az egyik szülője tanár az iskolába ahova jár, azokat mindig elítélik.
Akkor velem, hogy fognak viselkedni ha megtudják, hogy a saját apám a diri a saját iskolámba? Gyors halál.
Inkább menten már most elásom magam. Én nem akarok vissza menni abba a suliba. Engem nem érdekel, hogy ez az utolsó évem. Az még akkor is egy év. Egy hosszú év ahol megint minden nap láthatom a pompon lányokat miközben lenézően méregetnek végig. Ahol megint összefognak súgni a hátam mögött az ebészünetekben miközben egymagam olvasok az egyik eldugott asztalnál miközben Dylan az ételével játszik és közben az egyik kedvenc videó játékával beszél.
Nincs semmi bajom Dylannel, csak történetesen az zavar, hogy fiú és vele nem lehet lányos dolgokról beszélgetni. Az első két évben ez nem zavart ugyanis én is tök fiús voltam, de tavaly mikor megismertem az amerikai életet rájöttem, hogy egy lánynak szüksége van néhány lány barátnőre is. Nekem pedig nincs és ebben a gimiben nem is lesz. Hisz ki akarna egy szűz lúzerral barátkozni akinek még soha nem volt pasija?
Ráadásul Dylan miatt is lelkiismeret furdalásom is van, mivel soha nem hagy magamra, így nem tud kibontakozni. Hálás vagyok neki amiért mindig kiáll mellettem, de nem akarom azt, hogy miattam nézzék le.
Mert sajnos miattam utálják Őt is. Már egy csomószor mondtam neki, hogy ne lógjon velem, de Ő hajthatatlan volt. Sőt Ő volt az egyetlen aki sajnált mikor tavaly elköltöztünk innen. Tényleg szomorú volt és amikor csak tudott mindig felhívott. Aranyos srác. Mégis a számomra csak barát. Nem tudnék Rá úgy tekinteni mint egy pasira.
- El fogsz késni. - próbálkozik tovább apa, de engem még mindig nem érdekel.
A paplant még mindig a fejemen tartom és úgy szólalok meg. - Asszem elkaptam valami fertőző vírust mikor tegnap pakoltam ki a cuccaimat. Most, hogy így bele gondolok az ágyam alatt találtam egy csótányt és megcsípett.
- Megcsípett egy csótány? - kérdezi bizonytalanul én pedig el tudom képzelni az arcát. Tudom elég gyenge kifogás, de jelen esetben nem tudok jobbat kitalálni. Túlságosan ideges vagyok a suli miatt. - És ezt mit is jelent pontosan?
- Hát szerintem pont most alakulok át egy mutáns csótánnyá - magyarázom a paplan alól. Hallom ahogy az ágyam mellett álló tulajdon apám kinevet. Igen, kineveti a saját tulajdon lányát. - Szóval ha nem akarod azt, hogy megegyelek akkor jobb ha elmenekülsz a közelemből. - teszem még hozzá.
- Néha kétlem, hogy Te már tizenhét éves vagy és jövőre főiskolára mész - biztos csóválja a fejét, de közben mosolyog. Apa mindig büszke volt rám és örült, hogy más vagyok. Szerinte így legalább egy kis vidámságot viszek az életébe ugyanis mellettem soha nem tud unatkozni. Őszintén megmondva néha én is csodálkozom, hogy tizenhét vagyok. - Véletlenül nem csak iskola undorod van? - kérdezi mire én nekem az iskola szó hallatán kiszárad a torkom és totál megremegek. Apa pedig ezt nagyon jól tudja ugyanis a következő pillanatban egy határozott mozdulattal lerántja rólam a takarót. Basszus. - És láss csodát nem is vagy csótány! Ami azt jelenti, hogy nyugodtan mehetsz suliba.
- És ha egy pók csípett meg és most alakulok át pókemberré? - kérdezem reménykedve.
- Gyenge.
- Tegnap telezabáltam magam este édességekkel és most hasmenésem van meg hányok. - próbálkozok tovább.
- Úgy emlékszem, hogy az ikrek voltak azok akik megették az összes cukorkát és Te pedig hisztit csaptál amiért neked nem hagytak. Úgyhogy nem ronthattad el a gyomrod. - csóválja a fejét egyszerűen.
- Súlyos kelések vannak a testem minden négyzetén.
- Egyet sem látok - mondja apa miközben a testemet méregeti a keléseimet keresve, majd a következő pillanatban mosolyogva leül az ágyamra és átkarolja a vállamat, hogy tudjon magához húzni. - Parker az élettől nem tudsz elmenekülni és én nem is olyan lánynak ismertelek meg mint aki szeret megfutamodni. Te erős vagy és soha nem érdekel mások véleménye. Tudom félsz újra vissza menni a régi gimiben, de hidd el hamar elszalad ez az egy év és azt is tudod én mindenben támogatlak, kivéve a pasis ügyeidet. Apropó fiúk...
- Apaaaa- mondom fájdalmasan. Néha már túlzásba viszi ezt az egészet. Egyszer ha eljön az ideje úgy is lesz pasim akár tetszik neki, akár nem. Ez a dolgok rendje.
Viszont a többi monológja megmaradt bennem. Én tényleg nem olyan vagyok, hogy megfutamodjak. Akár mit mondhatnak rám, mindent elszívelek még akkor is ha legbelül ordítani lenne kedvem.
- Oké tudom tini vagy - emeli fel a kezét védekezés képen majd feláll és inkább kimegy a szobámból.
Nincs más választásom, készülődnöm kell. A szokottabbnál még lassúbb vagyok, de nem izgat. Ha elkések akkor elkések. Legalább akkor nem kell a zsúfolt folyosón végig mennem miközben mindenki megbámul. De apa nagyon jól tudja, hogy én mindenre képes vagyok ezért percenként rám küldi az ikrek valamelyik tagját.
Akik persze örömmel csinálják a feladatukat mivel apa szokás szerint megint megzsarolta őket. Ez normális.
Így aztán tíz perc elteltével én is a konyhaasztalnál ülök miközben apa próbálja elkészíteni a reggelimet közben pedig az ikrekkel kiabál, hogy ne veszekedjenek az asztalnál. De ők nem hagyják abba mivel Matty szerint Becky több müzlit kapott. Soha nem értettem, hogy ikrek akkor miért féltékenyek egymásra. Mondjuk én azért örülök neki, hogy nincs egy ikrem. Szeretem, hogy én egyedi vagyok.
Mellesleg ezeket a veszekedéseket csakis anya tudja épp eszűen kezelni. Minden veszekedésnek Ő vet véget. De most ugye nincs itt mivel korán kellett bemennie az új munkahelyére. Bizonyítani akar a főnökének, hogy az vegye fel biztosra.

- Ma végre találkozni fogsz a szőke hercegeddel? - pislog felém Becky aranyosan én pedig homlokon csapom magam, ugyanis apa szemei rögtön szikrákat szórnak. Kösz Becky, hogy ezt pont most kellett mondanod.
És, hogy Ő honnan tud a szőke hercegemről? Nos úgy három hónapja mikor sétálni voltunk pont meglátott egy szerelmes párt és megkérdezte tőlem, hogy engem még miért nem látott így. Erre én azt válaszoltam neki, hogy én még várok a szőke hercegre. Azóta pedig mindig azt kérdezi tőlem, hogy mikor találom meg a szőke herceget. Hát jó kérdés. Szerintem soha.
- Milyen szőke herceg? - kérdezi kíváncsian apa.
- Semmilyen. - vágom rá rögtön. - Becky túl sok rajzfilmet nézett. - teszem még hozzá, hogy tudjam megnyugtatni az apámat.
- Én meg már azt hittem, hogy titkon Harry és Vilmos herceggel randizgatsz - nevet fel Matty.
Jesszus, hogy én kikkel vagyok körülvéve. Persze majd biztos Anglia hercegei nekem fognak udvarolni. Jó, persze jó lenne csak tíz évvel idősebbek tőlem. Fúj utálom az idősebb pasikat.
- Hanyagolhatnánk a szerelmi életemet? ...Ami természetesen nem létezik - mondom gyorsan mivel apa a "szerelmi életem" szónál ismét furán néz rám. - Én inkább indulnék a suliba. - állok fel az asztaltól, de alig lépek párat, apa rögtön megszólal.
- Miért mennél külön mikor én is ugyan oda megyek? - kérdezi értetlenül.
Jaj ne. Ugye ezt most nem gondolta komolyan? Kiszállni ugyan abból az autóból amiben az igazgató ül. Nagyon nem jó ötlet. Én inkább titkolnám ezt a dolgot amíg csak lehet. Sőt annak örülnék a legjobban ha soha senki nem jönne rá, hogy én vagyok a suli igazgatójának a lánya.
- Szeretlek apa,de tudod a diákok egy kissé más szemekkel néznek az olyanokra akiknek az apjuk az igazgató - ütögetem meg a vállát barátságosan, de az Ő arca elsötétül. Én nem akarom Őt megbántani, de ez az igazság.
- Te most szégyellsz engem? - kérdezi komoran. - Szégyelled azt, hogy én vagyok az iskoládban az igazgató. Én azt hittem, hogy ez menő mivel ilyenkor mindenki kivételezik veled. - gondoltam, hogy félre érti és megbántva fogja érezni magát.
- Dehogy szégyellek. Sőt tök jó dolog, hogy te vagy a diri meg minden csak...
- Akkor miért nem akarsz velem jönni? - húzza fel a szemöldökét kérdően.
- Szeretek gyalogolni. - vonok vállat egyszerűen.
- Szakadó esőben? - kulcsolja össze a kezeit és az ablak felé bök. Jé és tényleg esik az eső. Mondjuk mit is várhattam, hiszen ez London. Itt az a csoda ha süt a nap. Hozzá kell szoknom ehhez az időjáráshoz megint.
- Van esernyőm.
- Parker! Fejezd be  a hülyéskedést!
- Oké megyek veled, de csak akkor ha egy utcával arrébb kiteszel és napszemüveget meg sapkát veszel fel - kezdek el alkudozni Ő pedig ismét furán néz rám.
Tudom, hogy vesztettem és nem megy bele az elképzelésembe. A suli előtt fog kitenni. És mindenki meglátja, hogy a diri autójából szállok ki. Oda a nyugodt életem. Megint mindenki úgy fog rám nézni mint egy fertőző vírusra. Csodás év vár rám...


30 megjegyzés:

  1. Szerintem nagyon jó!

    VálaszTörlés
  2. Ó siess várom a kövit

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó lett :) A dal nem Demi Made in America c.dala?

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó lett ez a rész!!A Does he know-ot tippelem:))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. IGEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEN :D te találtad ki először :P szóval gratula :)))

      Törlés
  5. xDDD Milyen jó fej apukája van :DD Tökre viccess :D Nagyon tetsziiik és Liam lesz a szőke hercege :DD Várom a kövit :)

    VálaszTörlés
  6. Csááá! IMÁDOM IMÁDOM IMÁDOM! PER-FECT, PER-FECT. Bocs, kicsit fel vagyok pörögve. Nekem nincs tippem, hogy mi lehet az a részlet. De ugye majd megmondod??? :D
    L.

    VálaszTörlés
  7. Naggyon jó lett, mint mindig. Most is imádtam! A dal részletet remélem elárulod majd :D

    Ölel: Betti <3

    VálaszTörlés
  8. En nem jovok ra a dalreszletre igy sem. Xd
    Imaaaaaddom! Jujj, Leeyum lesz a szoke herceg! :D
    Orulok, hogy ma is raktal ki reszt. :3
    Imadlak!!!
    Puszii! xXx
    Reni

    VálaszTörlés
  9. Najo, egye fene. Ugy dontottem hogy csak azert is elmondom, hogy nekem a Does he know a tippem a dalreszletre. :3 de ne kovezz meg erte, ha megsem talaltam el.

    VálaszTörlés
  10. Imádtam, Imádom, és Imádni fogom :D és ez a dal 100% hogy a Does he know, mert abba van benne hogy titkos tetkó, meg ilyenek.. :D
    Ohhhó mi lesz még itt, mikor a diri kocsijából fog kiszállni? :DDDD
    Nagyon várom a kövi részt.. :33 xoxo

    VálaszTörlés
  11. Nagyon várom a kovit!!! A zenét mndenki lelotte így azt nem mondom. Ajjaj mi lez még itt! ;)

    VálaszTörlés
  12. Nagyon imádom*o* Hamar a kövi részt<3

    VálaszTörlés
  13. Hali! Imádom a blogod, csak így tovább! http://mylifewouldsuckwithoutyoubutyoualso.blogspot.hu/p/dij_22.html Jelölt vagy! :)

    VálaszTörlés