2014. április 16., szerda

13.- Pillanatok...

Itt is is a kövi rész :) hát a kedvem és a lelki állapotom még mindig a béka segge alatt van és örülök neki, hogy jó pár részt megírtam előre ugyanis most még épeszűen írni sem tudok :c napról napra szarabbul vagyok, de persze senkit nem akarok fárasztani a gondjaimmal...a rész szerintem...érdekes lett..nekem nem tetszik, de remélem, hogy nektek igen :D szóval komizni érrr


- Éhesek vagyunk! - mondta ismét Matty határozottan, miközben Becky hevesen bólogatott. Először csak azt hittem, hogy kamuznak, ugyanis a vacsora közben egy csomó kaját magába lapátoltak, szóval nem hiszem el, hogy még éhesek lehetnek.
De mikor mind ketten elkezdtek hisztizni és ordítozni rájöttem, hogy tényleg komolyan beszélnek. És ennél az volt a még cikisebb, hogy nem csak nekem hisztiztek, hanem Liamnek is. Szegény fiú tanácstalanul pislogott felém miközben Becky ismét a pólóját tépte, hogy figyeljen rá.
Azt hiszem, hogy kijelenthetem ez életem legborzalmasabb éjszakája. Nem elég az, hogy Liam majdnem megtudta azt, hogy totál bele vagyok zúgva, de most még két kisgyerek hisztijét is végig kell hallgatnia amihez neki semmi köze. Hisz Ő az ilyen viselkedéshez nincs hozzá szokva. Szerintem még csak testvérei sincsenek, a szülei pedig milliárdosok, mivel az apjának egy elég menő cége van. Ráadásul mindenki úgy viselkedik vele mint egy Istennel. A suliban is mindenki felnéz rá és soha senki nem mer vele lenézően vagy átlagosan bánni.
Erre fő egyszer jön el hozzánk, akkor is az ikrek úgy csinálnak vele mintha a bátyjuk lenne. Liam mint Becky és Matty bátyja? Hát elég érdekes lenne. Szerintem időnap előtt valamelyikőjük megszökne. Az ikrek nem szívelnék el azt, hogy valaki menőbb náluk és nem foglalkozik velük. Liam pedig nem viselné el azt, hogy nem csak róla szól az élet.
- Ne röhögtessetek már - mondom és vissza nyomom a kanapéra Mattyt aki időközben elkezdett fel- le ugrálni. De az nem akar a fenekén maradni ugyanis ismét feláll és épp azon vagy, hogy a hajamat kócolja össze. Liam pedig Beckyvel küzd. Vagyis jobban mondva próbálja eltolni magától a kislányt, de nincs sok sikere. - Egy csomó sütit bezabáltatok vacsora közbe. Szóval nem lehettek éhesek.
- Pedig azok vagyunk. Ha nem adsz kaját megeszem a pasidat - húzta fel az orrát Becky és kiöltötte a nyelvét majd egyszerűen megnyalta Liam kezét aki erre rögtön felpattant, majd kicsit sem érdekelve az én pólómba törölte a nyálas kezét. Köszi.
De legalább nem vette észre azt, ahogy Becky szólította. Vagyis a pasimnak. Még szerencse.
- Palacsintát akarunk MOST - üvöltötte el magát Matty és Beckyvel együtt bevágták a durcát miközben összekulcsolták a kezeiket. - Vagy megmondalak bennetek anyáéknak. - én homlokon csaptam magam, miközben Liam szemöldökei az egekbe szökkentek. Valaki öljön meg most rögtön.
- Tudjátok nagyon jól, hogy nem tudok főzni, sütni meg pláne nem. - csóválom meg a fejem keményen.
Anya szerint ha engem a konyhába engedne akkor felgyújtanám az egész házat. Még egy teát sem tudok megcsinálni, nem hogy palacsintát. Az apám férfi létére otthonosabban mozog a konyhában mint én. Utálok főzni, egyszerűen nem érdekel és kész. Modern világban élünk ahol egy csomó gyorskajálda van. Akkor meg minek tanuljak meg főzni?
- Oldjátok meg ahogy akarjátok. Addig úgysem megyünk aludni - von vállat Becky én pedig küldök felé egy gyilkos pillantást.
Tényleg el fogom adni. Engem nem érdekel, hogy a húgom. Muszáj aludniuk, mert ha fenn lesznek mikor anyáék haza érnek, nagyon mérgesek lesznek rám amiért nem tudok parancsolni két kis öt éves taknyosnak.
- Ezek szerint nincs más választásunk - szólal meg Liam és várakozva néz rám. - Aludniuk kell. Az anyukád megmondta.
- Tudom mit mondott az anyám - válaszolok egy kissé bunkón majd felállok a kanapéról és elindulok a konyha felé, Liam pedig szorosan a nyomomba van. Megállok a helység közepén majd tanácstalanul pislogok a srác felé. - Én tényleg nem tudok palacsintát sütni. Te tudsz?
- Niall szerint én csinálom a világon a legfinomabb kakaót. - húzza ki magát büszkén mintha annyira nagy dolgot mondott volna.
Kakaót még a hülye is tud csinálni. Ahhoz még csak recept sem kell könyörgöm. Mondjuk megnézném egyszer ahogy csinálja. Sőt meg is kóstolnám. Habár Niall állítólag nagyon haspók és mindent megeszik. Szóval lehet, hogy nem is olyan finom a kakaója mint amit Ő mond.
- Mi köze van a kakaónak a palacsintához? - húzom össze a szemöldökeimet kérdően.
Liam elgondolkozik. Remélem magától rájön, hogy a kakaót nem kell sütni, sőt még az ovisok is simán meg tudják csinálni.
- Azt kérdezted, hogy tudok - e palacsintát csinálni. Erre az volt a válaszom, hogy finom kakaót csinálok. Szóval mit vonsz le ebből az egészből? - kérdezi egyszerűen.
- Hogy gőzöd sincs, hogyan kell bármint is elkészíteni. - adom meg a választ és lerogyok az egyik székre.
- Bingó - tapsol egyet majd közelebb jön hozzám.
- Elvesztünk - sóhajtok fel szomorúan. - Az ikrek addig nem fognak aludni míg meg nem kapják amit akarnak. - mondom egy kissé mérgesen.
Miért pont nekem kell ennyire akaratos testvéreimnek lenniük? Egyáltalán miért akartak a szüleim még gyereket? Nem voltam nekik elég jó én? Nem, nekik kellett még és pont ikrekkel lett terhes az anyám. Mintha egy nem lett volna elég.
A gondolkodásomból az zökkent ki, mikor Liam leül mellém a telefonja társaságával amit bőszen nyomkod. Nem értem, hogy mit akar a telefonjával. Remélem nem felejtette el, hogy nem csinálhat bulit. És, hogy meg kell várnia a szüleit nálunk.
- Elég könnyű receptje van - pillant fel a telefonjából én pedig értetlenül bámulok rá.
Mégis minek van könnyű receptje? Én azt hittem, hogy a haverjain ír, hogy jöjjenek el ide érte és vigyék el innen. Hisz miért akarna itt maradni velem? Azért, hogy palacsintát süssön. Ilyen még az álmaimban sem történne meg. Egyáltalán miért segítene rajtam? Hisz nem az ő testvéreiről van szó, ráadásul még én sem vagyok a barátja.
- Miről beszélsz? - kérdezem értetlenül, Ő pedig ügyesen leteszi a telefonját az asztalra miközben izgatottan pislog felém.
- Te mondtad azt, hogy addig nem fognak elaludni míg meg nem kapják azt amit akarnak. Szóval muszáj csinálnunk palacsintát - magyarázza totál felpörögve én pedig nem állom meg, hogy ne mosolyodjak el. Kezdek megrémülni ettől a sráctól. Annyi újat mutatott már ma este, hogy kezdem azt hinni, hogy csak az agyamba történik ez az egész. Pedig tudom, hogy ez most a valóság. Igen a valóság ahol tök normálisan viselkedik velem. Bár ilyen lenne mindig.
- Komolyan segíteni akarsz? - kérdezem bizonytalanul, miközben az ő szemei szokatlanul fényes csillognak. Valaminek tényleg nagyon örülhet. De minek? Az kizárt, hogy annak, hogy velem kell palacsintát sütnie a lökött testvéreimnek. Ennek ép eszű ember nem örülne.
- Még szép. Hisz akkor nem kerestem volna meg a palacsinta receptjét - magyarázza boldogan, majd feláll a telefonja társaságában és olvasni kezdni. - Liszt, tojás és tej kell. Majd össze kell keverni és már süthetjük is - olvassa én pedig mindent megkeresek amire szükségünk van.
Elég vicces ez az egész. Liam olvassa az utasításokat én pedig csinálom. Gőzöm sincs, hogy mi fog ebből az egészből kisülni, de én élvezem.
Mikor a sütésre kerül a sor, Liam úriember módjára enged a tűzhelyhez miközben vigyorogva nézi a szerencsétlenségemet. Az oké, hogy a recept jó, de még meg is kell sütni úgy, hogy ne égjen el. Én pedig nem tudok sütni. Ezért meg sem lepődök rajta, hogy rögtön az elsőt szín feketére égetem. Ne kérdezzétek, hogy hogy csináltam, mert magam se tudom.
Ráadásul Liam ezt követően olyan röhögőgörcsöt kapott, hogy nem tudott felegyenesedni a nevetéstől. Igen, élvezte azt ahogy szitkolózva szinte majdnem hozzá vágtam az égett palacsintát. De aztán mégsem tettem.
Mivel úgy csináltam mint aki totál halálra van sértődve ezért egyszerűen oda engedtem a tűzhelyhez, hogy próbálja meg Ő mit tud kihozni belőle.
- Az enyém szebb lett mint a Tiéd - néz a tányéron lévő palacsintára. Persze az övé egy fokkal világosabb lett, de még mindig ehetetlen.
- Ugyan olyan néger mint az enyém! - öltöm ki rá a nyelvem, de rögtön meg is bánom ugyanis Liam elég érdekes néz rám. Valami rosszat mondtam? Akkor is fekete az övé is, ismerje el.
- Szóval Te a fehéreket szereted? - húzza fel az egyik szemöldökét majd lassan a lisztes zacskó után nyúl és markol bele. Ajaj, tudom mit akar, de abból nem eszik, hogy én engedem magam.
- Meg ne pró... - kezdek el mutogatni a mutatóujjammal, de késő ugyanis Liam egy határozott mozdulattal rám fújja a kezében tartott lisztet.
Az egész arcom olyan lett még a hajam is. Ő pedig ismét csak röhögött rajtam. Na az volt az a pillanat mikor úgy döntöttem, hogy nem érdekel ki ő. Megfogtam a tejes tálat és egy határozott mozdulattal az egészet a fejére döntöttem. Én nevettem ő pedig abba hagyta a röhögést. Helyette prüszkölve próbálta kitörölni a szeméből a tejet. Vicces volt ugyanis a haja úgy nézett ki mintha tiszta víz lenne, csak annyi különbséggel, hogy még fehér is volt.
- Velem ilyet még senki nem mert csinálni - mondja komoran, én pedig rögtön elszégyenlem magam. Remek. Most tuti megharagudott rám. Ezaz Parker, gratulálok. De ő kezdte az egészet. Minek dobott meg lisztel? Hülye lennék ha hagynám magam. Szomorúan lehajtom a fejem és valahogy mindentől elment a kedvem. Én olyan hülye vagyok. Egyszer csak azt veszem észre, hogy előttem áll és mosolyog. Mosolyog! - Szóval a helyedben most menekülnék - neveti el magát és ismét össze lisztez.
Nem haragszik. Sőt élvezi a helyzetet. És ha tetszik neki akkor én még emlékezetessé teszem számára a pillanatot. Szóval ami a kezembe kerül mindennel megdobom és Ő is szintén engem.
Az egész konyha úgy néz ki mint egy csatatér. De egyikőnket sem érdekel. Úgy ahogy az sem, hogy éjjel tizenegy óra van és az ikrek éhesek.
A csatának végül Ő vet véget, ugyanis egy adott pillanatban elkap és a lisztes kezével kiseper egy hajszálat a szintén lisztes arcomból. Mind a ketten totál fehérek vagyunk és ha most valaki meglátna azt hinné, hogy droggal dobálóztunk. Pedig nem is.
Tök zavarba jövök a közelségétől. De őt nem zavarja az, hogy már érzem a leheletét? Nem csak az arcomat simogassa az én lábaim pedig megremegnek. Nem engedhetek a kísértésnek. Neki barátnője van. Ráadásul nem is így képzeltem el az első csókom. Annak emlékezetes pillanatnak kell lennie. Nem pedig egy futó kalandnak amit a másik fél nem is gondol komolyan.
- Mikor azt mondtam, hogy jobban nézel ki Mandynél, tényleg komolyan gondoltam - suttogja mosolyogva, én pedig megdermedek.
Nem Ő ezt nem mondhatta ki hangosan. Ez nem lehet. Ő szereti Mandyt, nem pedig engem. Ráadásul Mandy tetszik neki és nem én. Nem tetszhetek neki. Ez nem történhet meg. Ez csak egy puszta fellángolás a részéről. Hétfőn a suliban már nem is fog rá emlékezni, hogy mit csinált velem.
A feje minél közelebb kerül az ajkaimhoz, de mikor megcsókolna én hirtelen elfordítom a fejem és elhúzódom. Én nem akarok lenne egy lány a listáján. Ha valakivel csókolózni akarok akkor az olyan személy legyen akit tényleg szeret és utána összejövünk. De Liam nem jönne össze velem. És ezért nem is akarom, hogy megcsókoljon.
Természetes akarnám, hisz szeretném ha vele csattanna el az első csókom, de nem így. Barátnője van akit szeret. Szóval biztos, hogy nem szakítana vele miattam. Meg amúgy is mit mondana a suliban? Én nyomi vagyok Ő meg menő. Mindenki kiutálná őt csak azért mert össze mert jönni velem.
Ha tudnám, hogy tényleg szívből szeret akkor engedném, hogy megcsókoljon. De így nem vagyok biztos benne, hogy komolyan gondolja.
- Ne beszélj hülyeségeket - mondom halkan, komoran. Liam összehúzza a szemeit és elgondolkozik. - Mind ketten tudjuk, hogy nem gondolod komolyan. Attól még, hogy jó a pillanat nem kell visszaélned vele.
- De...
- Liam a suli legmenőbb sráca vagy. A barátnőd a hajrálányok kapitánya. Miért szakítanál vele miattam? - húzom össze a szemeimet. Nem válaszol rá. Csak a szemeim közé néz. - A mostani énedet tényleg bírom, de hétfőn minden olyan lesz mint régen.
- Sajnálom - süti le a szemeit. Nem veszek észre semmit az arcán. Ez a srác egy lexikon, de komolyan. Soha semmit nem értek felőle. De szerintem nem is akarom megérteni. Nekünk úgy sincs közös jövőnk.
- Megnézem az ikreket - mondom végül és sarkon fordulok, hogy tudjam megnézni a testvéreimet.
Miért kell minden jó pillanatnak vége lennie?...

29 megjegyzés:

  1. Imádom! És első komizó! -remélem u///u- Szóval gyorsan kövit és én akartam azt a csókot :c Na Parkeeeer :c

    Ölel: Betti♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen első komi :3 most büszke lehetsz magadra :P

      Törlés
  2. Szia :))
    ohh annyira kíváncsi vagyok a folytatásra. :P
    puszi♥

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szupi lett :))) Szerintem Liamnek tetszik Parker :D úgy vártam a csókot, de jól tette hogy nem engedte meg Liamnek.. :DD lesz Liam szemszög? Mert nagyon kíváncsi vagyok hogy ő mit gondol Parkerről.. :D
    Nagyon várom a kövi részt :D xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen lesz Liam szemszög :D sőt már nem is kell rá sokat várni :P

      Törlés
  4. Jaj Parker miért nem csókoltad meg? Én éltem volna a lehetőséggel :D Hamar a következőt <33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ha megcsókolta volna akkor mi lett volna az élvezet?

      Törlés
  5. ez egyre szuperebb lesz, és akkor is tudom hogy összejönnek! :P bízom benne! :D
    fel a fejjel, írj rám nyugodtan. ha beszélgetni akarsz! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. húú de biztos vagy a dolgodban...pedig a történet lényegét még ne mis tudod xD

      Törlés
  6. Nagyon szuper rész

    VálaszTörlés
  7. Akkor már most naponta jönnek rèszek? Légysziii

    VálaszTörlés
  8. Ajj, mar majdnem!
    Nem baj! Gyerunk Parker! Jatszd az elerhetetlen lanyt, akit nehez megkapni!!
    Liam, ha valamit csinalsz, akkor azt gondold meg ketszer. Ha megcsokolnad, akkor utana mitcsinalsz? Oda nyogsz egy "kossz a csokot, de a hirnevem forog kockan, szoval tekintsd meg nem tortentnek"-et??? Ch...
    Mi a baj, Do? Mirol vagy ennyire magad alatt? Olyan rosz ezt latni! :((
    Remelem, hogy hamar jobb kedvre derulsz! Nem szeretem ha valaki szomoru! :'(
    Puszii! xXx
    Reni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. bírom az elmélkedéseidet csak sajnos soha nem találod el pontosan :D
      igazából már nem vagyok annyira magam alatt...vagyis próbálom összeszedni magam :) igazából a suli miatt meg úgy összejöttek a dolgok és nem tudtam lenyelni :c

      Törlés
  9. :(( Kár hogy ilyen szomorú vagy, nem szeretem amikor az vagy :c
    Ha valami baj van és komolyabb és kiakarod önteni a szived Dr.Fóthy páciense leszel ;)
    Az olyan jó íróknak mint te szabad n agyképünek lennie mivel jol irsz és ezt nem csak én gondolom így :)) Sok bloggerinának TE vagy a példaképe, sőt másoknak is (nkem is)
    A részről sztem nagyon jo lett és imádom ahogy írsz !!!
    Parker helyében felpofoztam volna...Liam mit gondol?
    Igazábol a bevezető miatt félek mert azt irod h Parker egy csuny jatek része lesz :c és féélek
    Nagyon imadlak :))
    Köszcsi
    Puszcsi
    Lávcsi Abby <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. élni fogok a lehetőségeddel, de asszem képes vagyok magam helyre rázódni :D de tényleg jól esik, hogy próbálkozol.
      én nem szeretek nagyképűsködni ugyanis tudom, hogy van nálam ezerszer jobb író is.

      Törlés
    2. Talán, de hidd el a blogok közül amiket olvasok (nemkeveset:D) Azokból a tied NicoleRed-el együtt magasra tör :)) És kívánom hogy jol legyél mivel velem is nagy sz*rságok történnek :c
      Lots of love : Abby

      Törlés
    3. na látod, szerintem Nicole ezerszer jobb tőlem :) és ezt nem csak úgy mondom :P
      hidd el velem még annál is nagyobb szarságok történtek :c

      Törlés
  10. Majdnem megcsókolta áááááá :DD Akkor édes Liam :DDD és kész :DD Imádtam, mint mindig. Nagyon, nagyon, nagyin 10000x nagyon :)) Várom a kövit :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt akartam írni hogy: Akkor IS édes Liam xDD Csak kimaradt :DD

      Törlés
    2. édes Liam? így is jó :P

      Törlés
    3. akkor is édes LIam...így is jó :D

      Törlés
  11. Szerintem tök jó volt! Nagyon tetszett! És és áhhh... Parker miért???? Szerintem az igazi Liam nagyon cuki és édes. Remélem ezek után valamennyit változni fog xDDD

    VálaszTörlés