2014. április 29., kedd

21.- Az irodában...

Itt is a kövi rész. És még mindig nem döntöttem el, hogy naponta e jöjjenek a részek :/ Szóval szerintem maradunk ennél a feltöltésnél még pár napig :) Komizniiii érrrrrr


Az ütő is megáll bennem, mikor Mandy hátra fordítsa a fejét és egy gúnyos mosoly terült szét az arcán, miközben felhúzza az orrát és újra vissza fordul az apám felé. Mit keres ez itt? Mármint miért pont most van az igazgató irodában? Nem sejtek jót. Olyan önelégült arca van, mintha kitervelt volna valamit.
Te jó ég, mi van akkor ha beköpött az apámnak? Vagyis értitek. Lehet, hogy rám fogta az egész verekedést. Sőt az is lehet, hogy tele beszélte az apám fejét hülyeségekkel. De ha ezt meg merte csinálni, én esküszöm, hogy itt az apám szeme láttára fogom megint megtépni. Amúgy is neki most nem a suli gyengélkedőjén kellene lennie? Hisz Harry, Niall és Zayn oda vitt, hogy kapjon egy kis nyugtatót, ugyanis ha nem fogták volna le szerintem nagyobb kárt is csinált volna bennem. Lehet, hogy tényleg el törte volna az orromat. Szerencsére a fiúk idejében közbe léptek és szétválasztottak minket. Azonban ezek szerint mégsem a nővérhez mentek. Viszont azt is megengedem, hogy Mandy elszabadult a fiúktól és egyenesen az igazgatóhoz jött panaszkodni, jobban mondva hazudni. Kíváncsi lennék, hogy milyen mesét adott be az apámnak. Aki látszatra el is hitte.
Ilyen csúnyán még soha nem nézett rám. Talán akkor mikor, fiúk szoktak legyeskedni körülöttem. Igen azt határozottan utálja, ugyanis azt szeretné ha én örök életben az Ő kicsi lány lennék. Szóval a házban, vagyis előtte tabu téma a fiúkról vagy a szerelemről beszélni. Egy fiút tűr meg mellettem az pedig a kisöcsém Matty. Még Dylanre is ferde szemmel néz. Sőt akár hányszor nálunk van és a szobámban vagyunk, apa feltűnően sokszor járkál fel alá az emeleti folyosón a szobám előtt. És mikor anya megkérdezi, hogy mit csinál, mindig azt mondja, hogy az iskolán gondolkozik. Pedig az igazság az, hogy nem akar minket egyedül hagyni a szobámba. Ezért szegény Dylan vagy akkor jár át mikor apa nincs otthon, vagy pedig át sem jön, hanem helyette a városban találkozunk és ott vagyunk együtt.
Anya ez végett nagyon is mérges apára, ugyanis úgy gondolja, hogy már pont itt az ideje, hogy végre udvarlót vigyek a házhoz akit végre kiszolgálhat és a tenyerén hordozhat, na meg akinek beszélhet a kiskori hülyeségeimről meg mutogathassa a képeimet. Igen, anya attól fél, hogy macskákkal fogok megöregedni és pont ezért akarja, hogy végre nőjek fel és hagyjam abba a gyerekes viselkedést. Ő nem nagyon rajong érte, hogy különc vagyok, míg az apám büszke rá ugyanis állítása szerint a könyvek soha nem törik össze a szívem, míg a fiúk és a valóság igen. Szerinte az lenne a legjobb ha örök életemben ilyen fura maradnék aki soha nem akar felnőni. És ilyenkor kialakul egy kisebb vita a szüleim között. És ilyenkor irigylem az ikreket ugyanis nekik nincs ilyen gondjaik. Matty űrhajós akar lenni, míg Becky Paris Hilton hasonmása. Helyesbítek minden nap mások akarnak lenni. És egyikőjüket sem érdeklik a könyvek. Szóval nem hasonlítanak rám ami azt jelenti, hogy határozottan normálisan viselkedő gyerekek. Nem úgy mint én.

Nagyot nyelek és Mandy mellett lévő szabad székkel szemezgetek, ami pontosan apámmal szembe van. Mondjuk ez tök természetes, hisz ez az igazgatói iroda ahol mindenki az igazgatóval szembe ül. De én akkor sem tudok az apára úgy tekinteni mint az igazgatóra. Na, de várjunk, Mandy lehet azt sem tudja, hogy én vagyok a diri lánya. Te jó ég akkor ezek szerint Liam mégsem mondta el senkinek sem. Hogy egyem a pici szívét, én meg azt hittem, hogy majd mindenkinek el fogja pletykálni.
- Ülj le Mandy mellé - szól rám az apám, de mikor letenném a seggem a kényelmesen párnázott székre még tovább folytassa. - feltéve ha tudtok egymás mellett ülni és nem ugrotok megint egymásnak. - szóval tudja, hogy reggel össze verekedtünk. De mégis kitől? Mandyre pillantok akiknek a feje még mindig fel van szegezve és eszében sincs rám nézni. Legalább lenyugodott és nem kell attól félnem, hogy kikaparja a szemeimet a mű körmeivel.
Akaratom ellenére is, de az ujjaira nézek és magamba jót mosolygok mikor észre veszem, hogy a jobb kezén lévő mutatóujján hiányzik a mű körme. Az én érdemem ugyanis én voltam az aki sikeresen letörtem neki. De sajna után, Mandy gyógyszerei még tovább gurultak szóval utána jelentős hajkoronámtól fosztott meg. Na meg majdnem az orromtól. Gőzöm sincs, hogy mit hord a táskájában amiért olyan erőset tudott vele ütni, természetesen véletlenül. Tényleg nem akart arcon találni a táskájával. Csak miközben egymás haját téptük nem figyelt oda rá, az pedig arcon talált és majdnem eltörte a cuki orrom. Vagyis Liam szerint cuki az orrom. Én mindig is piszének tartottam. Kinek, hogy.
- Nem is tudtam, hogy ilyen hamar tejednek itt a hírek. - vonom meg a vállam és csak azért is leülök a székre, de én sem nézek Mandy felé.  Apa erre rossz állóan megcsóválja a fejét, majd előrébb csúszik a széken a fejét pedig a kezén támassza meg.
- Az igazgató helyettes úr látta az incidens végét és mikor megtudta, hogy Mandynek el kell mennie a gyengélkedőre rögtön szólt nekem a történtekről, hogy verekedés történt a folyosón. - magyarázza apa komolyan, én pedig a hátamat a széknek döntöm és össze kulcsolom a kezeimet a mellem alatt. Gondolhattam volna, hogy Mr.Blue keze van a dologban. Kis szemét spicli.
- Nekem kellett volna oda mennem, ugyanis egyesek úgy pofon vágtak a méretes kilós táskájukkal, hogy majdnem eltört az orrom - vágom rá bunkón és Mandyre nézek rosszállóan, aki erre rögtön kiegyenesedik. Apa pedig csak nagy szemeket merszet felém ugyanis soha nem hallott még ennyire szabad szájúnak.
- Te pedig letörted a körmöm - emeli fel a hangját és az apám felé mutatja a letört mutatóujján lévő körmöt. Apa pislog párat, de nem szól rá semmit. Mégis mit tudna erre szólni? Az csak egy köröm. - Bár tört volna el az orrod. Megérdemelted volna! - teszi hozzá fogcsikorgatva, összeszorított öklökkel.
- Azt hittem, hogy Harryék egyenesen a dili házba visznek, ahova eredetileg való lennél! - emelem fel én is a hangom, apa pedig csak kapkodja a fejét. De mikor észre veszi, hogy én és Mandy is felállunk a székünkről és megint egymásnak akarunk ugrani, Ő is feláll mire mi rögtön felé fordulunk. Azért Mandy sem olyan hülye, hogy össze verekszik a diri előtt.
- LÁNYOK! - kiáltsa el magát apa, mi pedig össze rezzenünk és rögtön vissza ülünk a helyünkre. Végül Ő is, de azért még mindig furán néz ránk. - Ugye tudjátok, hogy megszegtétek a rendtartást? A legfőbb szabály az, hogy tilos az iskolán belüli bántalmazás - apa hangja élesen cseng én pedig szégyenembe lesütöm a szemeimet. Tényleg rögtön az az első pont. Hülye szabályok. - Mi volt az oka amiért egymásnak ugrottatok? És az igazat akarom hallani! - de mielőtt meg tudnék szólalni, Mandy beelőz.
- Azért mert ez a kis csitri elvette az én katicabogaramat! - mondja idegesen Mandy, apa pedig kikerekedett szemekkel bámulja rá, ugyanis nem érti, hogy mit is takar pontosan a ' katicabogár ' megnevezés. Nekem van egy sejtésem. - Tudom, hogy még mindig szeret...
- Most egy fiúról beszélsz? - kérdezi apa gyanakodva. Jaj, csak ezt ne. Ha megtudja, hogy egy fiú miatt verekedtem össze valakivel, nekem végem van.
- Természetesen - bólint rá keményen Mandy. - Ugyanis Parker McClinton miatt szakított velem az én Liam macim! - apa elfehéredik és villámló tekintettel mered rám.
Oké valaki hívja fel a temetkezési vállalatot. Ezt nem úszom meg épp bőrrel és még csak ki sem fogom tudni magyarázni. Egy fiú miatt verekedni, apa szemében ez megbocsájthatatlan bűn.
- Azt akarod nekem mondani, hogy Parker elvette a fiúdat? És Te pedig megtépted?
- Nehogy elhidd már neki! Nem fiú miatt verekedtünk össze, hanem azért mert Mandy egy idióta - csattanok fel és kicsit sem érdekel, a lány jelenléte. Farkasszemet nézek a saját apámmal. Szemeiben csalódottságot vélek felfedezni amit rettentően sajnálok is.
- Akkor is miattad szakított velem - mondja Mandy hevesen és hátra dobja a hosszú haját.
- Mandy megtennéd, hogy magunkra hagysz minket? - kérdezi csendesen apa, a lány pedig rögtön feláll a székről és küld felém egy gúnyos pillantást és olyan ' most megszívtad ' nézést, majd boldogan kimegy az igazgatói irodából amiért ilyen könnyen megúszta a dolgot. Ráadásul még Liammel is találkozhat ugyanis szerintem a srác még mindig az ajtó előtt vár rám. Kudarc. Az ajtó becsukódik én pedig sajnálkozva pislogok a tulajdon apám felé. - Csalódtam benned.
- Most komolyan elhiszed ezt a sok hülyeséget amit ez itt össze hordott? - kérdezem szomorúan és fáj amiért, Mandynek hisz és nem nekem. A lánya vagyok aki soha, de soha nem hazudtam neki.
- Egy fiú miatt verekedni? Parker mégis, hogy gondoltad ezt? Ráadásul még miattad szakítottak is? És csodálod, hogy neked ugrott? - von kérdőre, bennem pedig ismét feléled a gyűlölet. És most már az apámra is haragszom amiért hazugnak tart.
- Nem miattam szakítottak. Semmi közöm a kapcsolatukhoz! Mandy reggel csak úgy nekem ugrott én pedig nem hagytam magam - mondom fagyosan és mérgesen, de apa még mindig olyan csalódottan néz rám mint egészen idáig. - Vagy talán hagynom kellett volna, hogy az összes hajamat kitépje?
- Ellógtál a kémia óráról! - erőszakoskodik tovább, én pedig ismét elszégyenlem magam, de nem a lógás miatt hanem Liam miatt. Még mindig nem bánom. - Ráadásul különös oknál fogva Liammel töltötted azt az órát a lány mosdóban. - és ismét Mr.Blue köpött be. Imádtam ezt a férfit.
- Csak azért mert Ő segített elállítani az orrom vérzését. - mondom egyszerűen.
- Miért nem mentél az iskola nővérhez, vagy pedig miért nem szóltál nekem? - vonja fel a szemöldökét kérdően én pedig csak vállat vonok ugyanis nem tudok rá mit válaszolni. Minek jöttem volna ide, mikor Liammel lehettem? Van eszem. - Ha nem a lányom lennél megtehetném, hogy kirúgjalak az iskolából amiért egy nap kétszer is megszegted a szabályzatot. - köszörüli meg a torkát az én szemöldökeim pedig az egekbe szökkennek.
Szóval ha nem a lány lennék akkor ki lennék innen csapva. Hm, nem lenne rossz ugyanis mindig is utáltam ide járni. De most, hogy Liammel ilyen közeli viszonyba kerültem, szomorú lennék ha itt kellene hagynom ezt az intézményt. Szóval inkább most már maradnék.
- De nem csapsz ki mivel a lányod vagyok. - mondom egy kissé flegmán, de Ő még mindig komor arccal bámul felém.
- Nem lesz ez így jó kislányom. Elhiszem, hogy minden áron változni akarsz, de ne egy fiú miatt tedd meg aki lehet, hogy nem is szeret viszont és csak játszik veled - magyarázza bölcsen. Méghogy én Liam miatt változok meg. Könyörgöm ugyan az vagyok aki mindig is voltam.
- Neked kéne végre megváltoznod, ugyanis Te még mindig az őskorban élsz. Apa tizenhét éves vagyok, az a dolgok rendje, hogy elkezdek érdeklődni a másik nem iránt. Neked ezt tudnod kéne ugyanis tanár vagy akinek kötelessége foglalkozni a diákjaival. - hú , így még soha nem beszéltem Vele. Lehet, hogy pont ezért is fáj neki ennyire. De ha egyszer felidegesít ezzel a féltéseivel.
- Én csak nem akarlak ilyen fiatalon szenvedni látni! - mondja komoran, de ismét csak megvonom a vállam. - Nem tudom, hogy hova tűnt a bájos kislányom, de az biztos, hogy most Mandynek hiszek ugyanis ahogy mostanában viselkedsz kinézem belőled, hogy elvetted a fiúját. - úr isten, hova csöppentem? Mandynek hisz a saját apám.Durva és egyben undorító is.
- Ez most komoly? Elhiszed neki, hogy én kezdeményeztem a verekedést? - kérdezem megsemmisülten, mivel nem szeretek rosszban lenni az apámmal. Hisz mindig olyan jól kijöttünk egymással. - De hisz tudod, hogy én nem vagyok ilyen agresszív! Még az ikrekkel sem szokok verekedni.
- Sajnálom kicsim, de most nem hiszek neked - válaszolja nyersen, majd a halom papírja fölé emelkedik ami azt jelenti, hogy nincs több mondandója nekem.
A sírás kerülget mikor felállok a székről és az ajtó felé sétálok. Az apám egy hazugnak tart és csalódott bennem. Ez jobban fáj mintha megbüntettett volna. És Ő ezt nagyon jól tudja és pont azért mondott ilyeneket, hogy gondolkozzak el magamon. Lehet tényleg igaza van és kezdek megváltozni csak azért, hogy feleljek meg Liamnek? Gőzöm sincs. Ugyanis az utóbbi időben az életem csakis Liam körül forog. Még szép, hogy róla forog, hisz most végre talán van nála valami esélyem és végre nem úgy tekint rám mint egy különc nyomira. Apa majd úgyis megbékél velem. Most csak azért ilyen, mert most történt meg először, hogy kihágáson kaptak.
Becsukom magam után az ajtót majd egyenesen Liambe ütközök aki még mindig az ajtó előtt áll pontosan úgy mint ahogy elváltunk. Szóval tényleg megvárt.
- Minden okés? - kérdezi egy apró mosoly kíséretében, én pedig nem tudok mit mondani...

21 megjegyzés:

  1. Imádom és fúú mi az, hogy annak a ribancnak hisz???? Hát én megverem Parker apuka...na de a lényeg, hogy folytasd <3

    Ölel: Betti<3

    VálaszTörlés
  2. Sajnálom h Parker apja ilyen volt vele:(

    VálaszTörlés
  3. Imádom <3 Milyen apuka az aki nem hisz a saját lányának?!! Mandy pedig egy hisztis sarki........ Hamar a kövit <3

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jóóóó :)) Gyorsan kövit <3

    VálaszTörlés
  5. Hogy azt a hétszázát! Megölöm Mandyt! A hazug kis dög... És még Parker apja is neki hisz. Hát ez felháboritó! Azt kell, hogy mondjam Mr. McClinton egy ritka nagy balfék... Ennyire megkövült nem lehet. Áhhh... mindegy csak mégjobba felhúzom magam.
    Remélem, hogy Parker nem kerül nagyon maga alá, vagy ha igen akkor Liam mellette lesz és, hogy minél előbb letesz a fogadásról.
    Rettenetesen várom már a folytatást.xx

    VálaszTörlés
  6. Mint az előttem komizók én is azt mondom hogy szegény Parker es hogy nagyon sajnálom hogy ilyen szemét az apja
    Modjuk én inkább kitépném a hajam mintsem hogy apám véleménye érdekeljen
    Na de mindegy nagyon jó rész volt kövit gyorsan

    VálaszTörlés
  7. Nem hiszem el, miért nem hisz az apja Parkernek? :( remélem minden rendbe jön és Mandy megkapja a magáét :D
    Várom a kövi részt, kíváncsi vagyok már rá.. :D xoxo

    VálaszTörlés
  8. Szegény Parker! :( Mindegy, Liam úgyis várja. De akkor is. Miért nem hisz neki az apja?
    L.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. mert ha hinne neki akkor nem lenne izgis a töri :P

      Törlés
  9. Te igen ,Te!!
    Hogy lehetsz ilyen kegyetlen.
    Most már nem csak Parker és Mandyt ugrasztottad össze (amit nem bánok) ,de ,hogy Pakert és az apját az már kegyetlen.
    Nálam is volt már ,így ,hogy apám nem hit nekem amikor egyszer összeverekedtem egy csajjal a suliban.Csak ott a tanárok szedtek szét minket!XDD
    YEAH ,de én nyertem a csatát!! Menő vagyok! Nem ??
    Ezennel kijelentem ,hogy Parker McClinton egy igazságos és cuki,és okos,és tehetséges ,és szerény!! IMÁDOM!!
    I love Parker!! <3
    Áhh az nem lesz olyan hosszú komment!De nem baj....
    Nagyon tetszett a rész ! Ahogy Liam maci mondaná : PER-FECT!!
    I LOVE YOU!
    LARKER YEAH!
    Annyira imádom Larkert ,és a leendő Larker esküvőt és a leendő Larker babát akit már el is nevezetem!De nem mondom el bibibi
    Most elfelejtettem mert, ideges vagyok!!
    Fúúú ma nagyon cool voltam mert, összeverekedtem egy fiúval mert, véletlenül megrúgtam focin!! XDD
    Jót röhögtem!!
    Imádtam a részt hihihihi!
    Annyira csodálatos vagy ,ezért annyira imádlak te lány
    Ugye szeretsz? Hát ,hogyne szeretnél!! <3333
    A rész nagyon jó volt semmi kivetni való nem volt benne!
    Most komolyan úgy beszéltem mint az igazgatót akit már olyan jól ismerek ,hisz állandóan nála vagyok az igazgatóiban.
    Néha megiszogatunk együtt egy jó forró teát!! #SE
    Na mindegy! Húztam ünnepelni a húgom szülinapját !!
    Pusszancs az intenzívről (mostanában mindig ,így köszönök el) : Tina M.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen menő vagy, és igen szeretlek :D ezt még kérdezned sem kellett volna :3 a komijaid feldobják a napom akkor meg hogy a francba ne szeretnélek??? :)

      Törlés
  10. Ez szemétség, hogy az apja nem hisz neki :/ De majd Liam jön és happy lesz minden :DD Vagy nem. Kettő lehetőség van, hogy hogyan folytatódik a történet. Kíváncsi vagyok, hogy eltaláltam-e vagy egy teljesen új folytatást találtál ki :9 Fantasztikus lett :)) Várom a köviiiiiiiiiit

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. miért szerinted hogy fog folytatódni a történet??? :D

      Törlés