2014. május 27., kedd

1


- Tudod Liam, hogy milyen nap van ma? - hallom meg Harry rekedtes hangját a vonal másik végén, miközben megvakarom a szemeimet és remélem, hogy ez segít egy kicsit ébren tartani. Imádom mikor a legmélyebb álmomból ébresztenek fel. És van olyan szerencsém, hogy a barátaim mindig pont azt a pillanatot találják el. Komolyan, olyan mintha fejből tudnák, hogy mikor alszok a legmélyebben. Mondjuk ezen meg sem lepődnék, ugyanis én is tudom, hogy ki mikor alszik és hogy. Ez van mikor hónapokra össze vagy zárva a legjobb barátaiddal egy turnébuszba. Mostanra szerintem már azt is tudjuk, hogy ki hányszor cseréli át az alsógatyáját egy héten.
- Igen Harry tudom. - válaszolom egyszerűen és remélem megelégszik egy ilyen szűkszavú válasszal. Tegnap fel is hívtam, üzenetet is küldtem és még twitteren is felköszöntöttem a göndör hajú barátom. Esélyem se lett volna elfeledkezni erről a fontos eseményről. Harry már hónapok óta tűkön ülve várta ezt a napot, ugyanis novembertől most lesz először, hogy a banda újra együtt lesz. Végre mind az öten bulizhatunk egy jót, úgy hogy holnap nem lesz koncert. Ránk fér egy kis lazulás a turné előtt ami pontosan huszonkét nap múlva kezdődik. Új album, új turné. Már kezdek hozzá szokni ehhez az élet formához. Amióta elmentem az X-Factorba az életem megváltozott. És szerencsére a jó irányba. Imádom az életem, ugyanis végre azt csinálhatom amit igazán szeretek. Boldog vagyok és senki nem tudja elvenni a kedvem az élettől.
- És azt is tudod, hogy a meghívottak listájának az élén szerepelsz ugyanis a Te neved van legelőször a ábécében mivel Li-vel kezdődik míg Louisé csak Lo-val vagyis o-val? Érted? Li, Lo, te vagy először- most nyelvtan órát akar tartani nekem kora reggel? Vagy mégis miről beszél? Talán most azt várja tőlem, hogy büszke legyek, hogy én vagyok az első. Mondjuk soha nem szerepeltem még a lista élén. Hát Harry végre valóra váltotta az egyik álmom.
- Igen Harry tudom. - hm, ez most úgy hangzott mintha hangfelvételről menne a hangom. De nem tudok mit felelni erre. Talán az lenne a legjobb ha végre felébrednék és normális hangnemben beszélnék a barátommal. Olyan jól aludtam. Ráadásul olyan kényelmes pózban. Már csak Sophia kellene ide mellém és akkor tökéletesen ki tudnám magamat pihenni. De Ő most Londonba van. Ez van mikor hirtelen rám tör a honvágy és amilyen gyorsan csak tudok Wolverhamptonba utazok, hogy láthassam a családomat és alhassak az ágyamban, ami gyerekkorom óta a szívemhez van nőve.
- Akkor ha ezt mind tudod  öt órád van, hogy ide érj és boldog születésnapot kívánj személyesen. - na ez az a mondat amire végre ülő helyzetbe tornázom magam és nagy nehezen megnézem az éjjeliszekrényemen álló órán, hogy hány óra van. A mutatók szerint már jóval dél után vagyunk ami rám nézve nem nagyon jó, ugyanis innen míg Harryhez érek bele telik olyan három órába.
Azonban mielőtt bármit tudnék tenni, vagy mondani hirtelen elkap a rosszullét. Igazából már nem is nagyon foglalkozok vele, mivel hetek óta ez történik velem. Szédülök és az egész testem fáj. Senkinek nem mondtam még, mivel szerintem csak a kimerültség jelei. Azért nehéz a világsztárok élete és én még ezek szerint nem szoktam hozzá ehhez az élethez. Talán ideje lenne ha felkeresném az orvosom. De ahhoz megint csak nincs kedvem, mert az meg rögtön a vesémről kezdene el kérdezősködni. Tizenkilenc éve hozzá szoktam, hogy hogyan kell egy vesével élni. Nem vagyok hülye, ugyanis nem akarok még meghalni. Ezért is vigyázok magamra. Semmi alkohol vagy egészségtelen dolgok. Megszoktam, mert fontos az életem.
A rosszullét amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is ment el. Mint mindig. Csak ne törne rám ilyen hirtelen. Nem jó érzés ha csak úgy az egyik pillanatból a másikra kap el. Mi van akkor ha a színpadon leszek rosszul? Akkor már azért nem leszek ilyen nyugodt, ráadásul mindenki megtudja. Nem akarom, hogy sajnáljanak. Már így is sajnálnak a vesém miatt. Szóval az orvos kilőve, majd én meggyógyítom magam.
- Nyugi, ott leszek. Sőt én leszek az első a vendégek közül. - nyugtatom meg a barátomat. Mondjuk szerintem ezt a szavamat úgysem tartom be. Tuti, hogy nem én leszek az első. De a lényeg az, hogy ott leszek a szülinapi buliján.
- Szuper. - mondja jókedvűen, majd megszakítja a vonalat. Elképesztő, hogy milyen boldog tud lenni egy ilyen kis semmiségtől. Harrynek tényleg fontosak a barátai és sokszor kezdem elhinni, hogy tényleg komolyan mondja mikor azt állítja, hogy olyanok vagyunk a számára mint a testvérei. Őszintén, számomra is olyanok mintha a tesóim lennének. És ezt az érzést imádom.
Mélyen kifújom a levegőt, majd erőt veszek magamon és kiszállok az ágyból. Éppen hogy csak felállok máris megszédül velem a világ. Egy másodpercig tart az egész, de mégis a torkomba dobog a szívem. Már másodszor vagyok rosszul. Komolyan mi a franc van velem?
A fürdőbe sétálok és rendbe szedem magam. Jobban mondva megmosakszom, de mikor meglátom a tükörképem elszörnyedek. A szemem alatt fekete karikák éktelenkednek, a szám ki van száradva és rettentő sápadt vagyok. Napról napra rosszabbul nézek ki. Pedig ez a kimerültség jelei. De mégis, hogy lehetek kimerült mikor rendesen pihenek. És szó szerint pihenek, sőt van úgy hogy egész napokat átalszok és mikor felébredek még akkor is fáradtnak érzem magam. Mint most. Felkeltem, de ha vissza mehetnék aludni nem haragudnék meg érte. Ráadásul soha nem szoktam délutánig aludni. Mindig én voltam az első  a házban aki felébredt.
Mikor úgy érzem, hogy ideje lenne végleg elhagynom a szobámat szomorúan tekintek körbe a kis helységen. Kitudja, hogy mikor lesz időm haza jönni. Két nap múlva kezdődnek a próbák és az összes szabad időmnek annyi. Fél évig biztos, hogy esélyem sem lesz haza jönni. Vicces, hogy luxus körülmények között élhetek Londonba, az én szívem mégis mindig haza húz Wolverhamptonba a kis szobámba. Imádom ezt a helyet, ugyanis teljesen az én ízlésem szerint van berendezve.
Lehajtott fejjel csukom be magam után az ajtót, majd sétálok le a földszintre. Az egész ház csendes és tudom, hogy miattam. A szüleim állandóan a kedvemre akarnak tenni mikor otthon vagyok. Így ha alszom akkor az anyám elrendel egy hosszú hallgatási tilalmat. Vagyis senki még csak meg sem pisszenhet, sőt levegőt is hangtalanul kell venni.
- Hát felébredtél! - anyám megkönnyebbülten fújja ki a levegőt mikor feltűnő mentesen ülök le az egyik székre mosolyogva. Rögtön mellém sétál majd megsimogatja a fejemet és egy puszit nyom a homlokomra. Nem szólok rá ugyanis tudom, hogy fontos neki. Nehezen viseli el azt, hogy hónapokra eltűnök otthonról és néha még csak telefonálni sincs időnk. Hiányzik a családom.
- Apa? Ruth, Nicola? - pillantok körbe az üres helységen. Fura, hogy nincsenek körülöttem, pedig ilyenkor már rég tele szokták beszélni a fejemet. Jó érzés mikor a családban mindenki csak rám figyel. Habár ez mindig is így volt, ugyanis én voltam a legkisebb gyerek a családban, na meg az egyetlen fiú is. Ráadásul eléggé beteges kisgyerek is volta, sőt majdnem meghaltam aztán meg itt van a vesém is. A szüleim meg voltak velem áldva, úgy ahogy most is.
- Már korán reggel elmentek dolgozni - húzza el a száját szomorúan, miközben egy pohár teát rak le elém. Tea, nem ér nevetni! Anyám előtt nem ihatok kávét ugyanis szerinte az is káros a szervezetemre. Mint minden jó dolog. - Szomorúak voltak ugyanis abban reménykedtek, hogy Te is felébredsz.
- Sajnálom, de egyszerűen hulla voltam - mondom bocsánatomért esedezve. Az lesz a legjobb ha mind a hármójukat felhívom és elhívom őket a legelső turné állomásukra ami Londonba lesz. Biztos örülni fognak neki és még találkozhatnak is velem.
- Minden rendben? - húzza össze a szemöldökét kérdően anya, én pedig egy kissé értelmetlenül pislogok rá. Miért ne lennék rendben? Attól még, hogy fáradt vagyok és kissé feszült a reggeli, - déli- rosszullétem miatt, tök jól érzem magam. - Annyira sápadt vagy. Ráadásul aggaszt, hogy ennyit alszol. Szinte csak aludni jársz haza, ami nem vall rád.
- Most is fenn vagyok. - kérem ki magamnak felháborodva. Eszem ágában sincs igazat adni neki, mert akkor megint pánikolni fog, hogy keressem fel az orvosom. - És nem tehetek róla, hogy fáradt vagyok. Alig van időm pihenni a próbák meg a többi banda dolog miatt.
- Akkor sem szoktál ennyire nyúzott lenni - csóválja a fejét hevesen. Megforgatom a szemeimet és inkább elkezdem az előttem álló teát kevergetni. - Nagyon nem tetszel nekem Liam. - teszi még hozzá komoran.
- Anya nem vagyok már kisgyerek! Tudok magamra vigyázni. - lehet bunkó vagyok, de nem szeretem mikor ennyire aggódik miattam. Felnőtt vagyok és van önálló életem.
- Rendben van. Én csak féltelek - mondja halkan. Jó most megbántottam. Basszus ezt nem akartam. Mélyen veszek egy levegőt majd felállok és a háta mögé lépkedek majd hátulról ölelem át és egy puszit nyomok az arcára. Amitől szerencsére ismét jobb kedve lesz.
- Tudom anya és hálás is vagyok érte - mondom kedvesen ugyanis tényleg tudom, hogy semmi rosszat nem akart. - De most már mennem kell ugyanis Harrynek szülinapi bulija lesz és nem akarok elkésni.- mondom sajnálkozva majd elengedem és a folyosó irányába megyek, hogy tudjam felvenni a cipőm meg a kabátom. Anya egész végig mellettem áll és figyel. Az egyik polcról leakasztom a kocsi kulcsomat, majd átlépem az ajtót és az autó felé megyek.
- Remélem hamarosan ismét találkozunk. - ölel meg az anyám és próbálja nem elsírni magát.
- Én is - mondom miközben vissza ölelem, majd végül elengedem és beülök a volán mögé. Beindítom a motort, de még nem indulok el.
- Üdvözlöm Sophiát és a fiúkat is - teszi még hozzá majd elkezd integetni. Mosolyogva bólintok egyet és becsukom az ajtót majd elindulok.
Mindig is utáltam búcsúzkodni. Ráadásul most anyának olyan szomorú tekintete volt. Ő nagyon ismer és ezért tudja is, hogy mikor nem vagyok jól.
De most jól vagyok! A szédüléseket meg a rosszullétet leszámítva. Megcsóválom a fejem és inkább bekapcsolom a rádiót, hogy tereljem el a gondolataimat a rosszullétemről. Rossz ötlet volt bekapcsolni a rádiót ugyanis a zene ritmusára el kezdem mozgatni a fejem. És ezzel egy időben ismét forogni kezdett velem a világ. Erősebben szorítottam a kormányt és próbáltam a tudatomnál maradni. De a szédülés csak nem akart elmúlni. Sőt minél erősebb lett, majd pár másodpercére még egy éles fájdalom is hasított a fejembe. A szemeim bekönnyeztek és próbáltam nem lecsukni őket, de egyszerűen nem ment. A látásomnak annyi lett és csak vakító fényeket láttam. Hiába akartam magamnál maradni egyszerűen képtelen voltam.
Csak a fájdalomra tudtam koncentrálni ami szétáradt a testemben. A kormányt még mindig szorítottam úgy mintha az életem múlna rajta. Nem tudom, hogy mi történt körülöttem, ugyanis semmire nem figyeltem. Csak a fájdalomra ami magával rántott...


15 megjegyzés:

  1. Nem tudom megállni, hogy ne olvassam u.u Hiába az a szörnyűség , tudod mire gondolok. De...de...de...ha megsiratsz megint én megharaplak! :D Nagyon jó lett és még mindig istenien írsz!

    Ölel: Betti♥

    VálaszTörlés
  2. szia!:) megtudnád mondani mi a cime annak a számnak ami az elözetesbe van?:)

    VálaszTörlés
  3. Pont a kedvenc 2 bandám van benne *----* Már tudom hogy ez isteni lesz <33 Eddig egyszerűen tökéletes a történetet:) Remélem hamar hozol kövit♥
    Xoxo:Judit♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igazából a 5SOS-ből Michael nem szerepel benne :/

      Törlés
  4. Szerintem ez nagyon jó töri lesz kiváncsian várom a folytatást

    VálaszTörlés
  5. Sziaa Do!
    Örülök, hogy új történet van. :) igaz az előző is tetszett, de ez jobban megfogott :D
    ééés szegény Liam, már előre félek hogy milyen érzés lesz mindegyik hozzátartozójának és a.rajongóinak...
    Egyébként tetszik az új kinézet, igazán csajos lett :D
    Már várom a következő részt, nagyon kíváncsi vagyok hogy mi lesz még itt. ;D xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát őszintén még én sem tudom, hogy mi lesz :) még csak az elején járok a törinek :P
      és örülök ha tetszik a kinézet...minden képp valami világosat akartam ugyanis mostanában eléggé sötét hangulatú volt a blog :/

      Törlés
  6. Nekem bármi tetszik, csak az a lényeg, hogy te írd :) Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen per-fect történetet találtál ki :))

    VálaszTörlés
  7. Nekem ez is nagyon tetszik, de ebbe sokkal több fantáziát látok, mint az előzőben :D
    várom már nagyon a kövit, és kíváncsi vagyok nagyon, hogy mit hozol ki belőle :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. őszintén megmondva én is :D pont ezért kezdtem el xD

      Törlés
  8. az előző is tetszett, de ebben én is több lehetőséget látok :) nagyon várom a folytatást, és hogy mi lesz Liammel :)

    VálaszTörlés