2014. május 9., péntek

30.- Kép...

És ezzel hivatalosan is elérkeztünk a töri legjobb részeihez...vagyis a kövi résztől lesz csak igazán izgisek a fejezetek :D  komizni érrrr


Zayn bulijából végül nem lett semmi, ugyanis a szüleim szokás szerint hozták a formájukat, vagyis nem engedtek el mivel állításuk szerint még mindig teljesen ki vagyok önmagamból fordulja. Igazából csak az apám dramatizálja túl a dolgokat, anya pedig nem tud a makacssága ellen csinálni semmit sem, így ráhagyja a dolgot. Szóval újból nem beszélek velük ugyanis megint mérges vagyok rájuk amiért ismét tönkre tették a randimat Liammel.
Liam. Mikor megtudta, hogy a szüleim nem engednek el, megértette. Sőt még Ő sem ment el, hanem helyette egész éjjel velem videó kamerázott csak, hogy bebizonyíthassa azt, hogy tényleg nem ment el nélkülem. Aranyos volt tőle ahogy bizonygatta, hogy nélkülem nem nem lenne olyan jó buli. Meg aztán tartott attól is, hogy esetleg megint pohár után nyúl bánatában, és nincs kedve még egyszer holt részegnek lenni. Ezért döntött úgy, hogy ha igazából nem is lehet mellettem, de virtuálisan viszont igen. Jól el voltunk így ketten az éjnek évadján. Hajnalban még Niall is feltűnt a szobájában és azt mondta, hogy jól tettük, hogy nem mentünk mert semmi nagy szám nem volt. Liam nem nagyon törődött vele, sőt azt mondta, hogy Ő ezerszer jobban szórakozott a gépje előtt mint egy buliban. Erre Niall eléggé értetlenül nézett rá, majd végül leesett neki és úgy döntött inkább békén hagyja a mi kis virtuális randinkat.
Igen, randiztam Liammel még ha csak gépen keresztül, de akkor is ketten voltunk és szerintem minél közelebb kerülünk egymáshoz. Kezdem úgy érezni, hogy lassan a barátságunk kezd átmenni 'több mint barátság' státuszba. És ezt onnan veszem, hogy minél többet flörtöl és olyan dolgokat mond amitől én szinte elolvadok. Meg aztán ott vannak a véletlen érintkezések, a hosszan tartó szemezgetések. Mi ez ha nem egy igaz szerelem kezdete?
Azonban hiába szórakoztam jól az éjjel, ugyanis sajnos rögtön másnap reggel meglett a kára. Jobban mondva az volt a tervem, hogy délig ki sem kelek az ágyból, de az anyám hadjáratot indított ellenem és korán reggel, olyan tíz óra körül szó szerint kivert az ágyból. Ismét egy fekete pont jár neki ugyanis szerintem már élvezettel keseríti meg az életemet.

- Ébresztő kisasszony! - húzza le rólam a takarót kicsit sem kedvesen, de eszem ágában sincs felébredni. Helyette fejemet a párnába fúrom majd abba morgok bele. Miért büntet engem a Sors ilyen szülőkkel? Miért? Mit csináltam amiért ezt érdemlem? - Mit csináltál az éjjel, hogy nem tudsz felkelni? - magamban elmosolyodok, de anyának nem válaszolok. Persze még az kell, hogy jusson apa fülébe. A végén még kikapcsolja az internetet csak azért nehogy ilyen többször megtörténjen.
- Hagyj békén. Aludni akarok! - kezdek el hisztizni, de az anyám nem mozdul az ágyam mellől. Ilyen nincs.
- El kell vinned az ikreket az egyik osztálytársukhoz - hangja parancsolóan cseng, mire én unottan felülök és ha a tekintetemmel ölni lehetne, anya már rég halott lenne.
- Miért nem viszed el őket Te? - kérdezem az egyértelmű megoldást. Utálom mikor rám bízzák a sátán kölykeit. Nem az én gyerekem, szóval nem értem, hogy miért nekem kell szinte minden áldott nap vigyáznom rájuk. Van saját életem amibe az ikrek nem tartoznak bele. Ez van.
- Mert nekem dolgoznom kell mennem - mondja az egyértelmű választ, de mikor meglássa, hogy megint szólásra nyitom a számat, inkább újra megszólal. - Az apádnak pedig valamilyen sulis dolgot kell elintézni. - na nézd már a saját anyám gondolatolvasó. Igen, tényleg apára gondoltam, hogy miért nem Ő viszi el a taknyosokat az osztálytársukhoz.
- Csodás - dőlök hanyatt az ágyon és megint a párnámba fúrom a fejem. Ilyen nincs. - Amint felkelek elviszem őket.
- Nem majd hanem most! - mondja komoran és addig nem hajlandó kimenni a szobámból, míg én fel nem kelek.
Így aztán bő egy óra elteltével már a borús London utcáin gyalogolok az ikrekkel. Igen könnyebb dolgom lenne ha a szüleim oda adták volna az autót, de nekem nincs ilyen szerencsém. Szóval maradt a gyaloglás. Ami nem is lenne katasztrófa, de sajnos az ugyanis az ikrek barátja, a házunktól jó fél órára lakik. Ennyit pedig én utálok gyalogolni. De nincs más választásom. És ha bele gondolok, hogy még nekem kell vissza is jönnöm értük. Menten rosszul leszek.
A fél óra gyaloglásból végül több mint egy óra lett, ugyanis a drága testvéreim minden áron meg akartak állni fagyizni. Szóval muszáj volt teljesítenem a kéréseiket, mivel az út közepén kezdtek el hisztizni meg ordibálni velem. Kicsit sem volt ciki.
De végül aztán sikeresen megérkeztünk abba az utcába ahova kellett hoznom őket. Egy átlagos londoni negyed, átlagos házakkal. Pont mint a mi utcánk, csak annyi különbséggel, hogy az itteni házaknak nagyobb kertjük volt.
Az ikrek szinte már rohantak a számukra ismert ház felé, én pedig utánunk nehogy valami bajt csináljanak, mikor az egyik kapu kinyitódott, én pedig szembe találtam magam Liammel. Megtorpantam ugyanis először azt hittem, hogy csak rosszul látok. Mit keres Ő itt? Vagy lehetséges az, hogy Ő itt lakik? Igen, nem tudom, hogy hol lakik. Valahogy ez a téma soha nem foglalkoztatott annyira. Amúgy is miért ne lakhatna itt? Hisz ez egy normális környék.
- Liam? - kérdezem bizonytalanul, mire az arcán megjelenik egy boldog mosoly, amitől rájövök, hogy tényleg Ő az. Így aztán megkönnyebbülten lépkedek felé, miközben Ő a kezében tartott fekete zsákot bele teszi a kukába. - Te itt laksz? - kérdezem kíváncsian.
- Aha - válaszolja egyszerűen nyugodtan. - Mit csinálsz erre fele? - hú szóval most már tudom, hogy hol lakik.
Egy újabb álmom teljesült. Persze nem kell rosszra gondolni. Nem fogok betörni a szobájába és nem fogom elrabolni az alsógatyáját vagy valami. Mondjuk szerintem képes lennék megcsinálni, de nem akarom, hogy őrültnek higgyen vagy valami.
- Az ikreket hoztam az egyik barátjukhoz - bökök a Liamék mellett lévő házra ahova pár perce az ikrek bementek. Milyen fura már, hogy pont egymás szomszédjuk. Azt hiszem mostantól többször fogom ide hozni az ikreket. Ezt ha tudtam volna előbb, akkor minden áldott nap ide küldtem volna őket.
- Amyékhez? - kérdezi csodálkozva majd Ő is a szomszéd házra néz. Így hívják az ikrek barátját? Gőzöm sincs, soha nem érdekelt, hogy kikkel barátkoznak. Tőlem még nyugodtan el is vihetnék Őket, az sem zavarna. - Idegesítő egy kis csaj. Nyáron költöztek ide, de nem bánnám ha újra elköltöznének. - mondja rossz állóan, én pedig értem, hogy miért pont Amy lett a testvéreim barátja. Ha pont olyan a természete mint az övék akkor nem csoda, hogy megértik egymást.
- Akkor értem, hogy miért barátkozott össze az ikrekkel - nevetek fel és Liam is felkuncog az én szemem pedig megakad a piszkos ruháján. Úgy látszik valaki nagy munkában van. - Mellesleg mit csinálsz, hogy ilyen piszkos vagy? - kérdezem meg végül, és a poros fehér trikójára bökök és Ő is levezeti rá a tekintetét, majd hanyagul vállat von.
- Az apám reggel kicsapta a hisztit, hogy soha semmit nem csinálok otthon. Ezért megfenyegetett, hogy ma ki kell takarítanom a garázst, mert ha nem csinálom meg akkor nem mehetek el délutánonként focizni a srácokkal. - húzza el a száját undorodva. És én még azt hittem, hogy csak az én szüleim diktátorok. Mintha az anyámat hallanám mikor nem akarok otthon segíteni. Szülők már csak ilyenek. - Tényleg nem akarsz bejönni? - kérdezi meg végül aranyosan, mire én szokásomhoz híven ismét zavarba jövök.
- Nem szeretnék zavarni - mondom hezitálva és elkezdek az egyik hajtincsemmel játszani. Persze minden áron, be szeretnék menni, de másrészt nem szeretnék tolakodó lenni. Hisz nagy munkában van.
- Nyugi, nem akarlak befogni melózni. Egyszerűen csak unatkozok és örülnék a társaságodnak - mondja vigyorogva és bájosan rám néz. Hát ellent lehet állni az ilyen nézésnek? Még a lábaim is megremegnek mikor így néz rám. És szerintem Ő ezt tudja.
- Hát lényegében mindegy, mivel meg kell várnom az ikreket - vonom meg a vállam egyszerűen, erre Liam elkapja a karom majd behúz a kapun.
Hatalmas kert, aminek a közepén egy focilabda pihen. Gondolkodnom se kell róla, hogy kihez tartozik. Ám Liam nem a házba vezet hanem a garázsukba ahol, hát...nos nem nagyon lehet észre venni, hogy takarított. Egy csomó poros doboz, meg kacatok amikhez ha nem csal az érzésem már évek óta nem nyúlt senki. Határozottan olyan formája van mint egy rég nem használt garázsnak. Nem csoda, hogy az apja ráparancsolt, hogy takarítsa ki.
- És ha bele gondolok abba, hogy órák hossza itt melózok, de látszatja még mindig nincs - mondja megsemmisülten majd egy ügyes mozdulattal kinyit egy dobozt és elkezd benne turkálni. Azt hiszem, hogy rájöttem mint csinált itt takarítás helyett. Tuti, hogy a dobozok tartalmát nézegette.
- Hát...- nem akarom megbántani úgyhogy inkább nem fejezem be.
Helyette elkezdek körül nézni a piszkos garázsban. Nem akarok szemtelennek tűnni, szóval diszkréten nézelődök körül. De mikor az egyik polcon megpillantok egy képkeretet ami tiszta por, nem állom meg, hogy ne menjek közelebb és nézzem meg jobban. A kép poros, de jól kivehető rajta egy pöttöm fiúcska aki rettentően hasonlít Liamre. Lopva körbe nézek, hogy hol van, majd mikor megbizonyosodok róla, hogy nem figyel, egy gyors mozdulattal leveszem a képet majd leporolom és szembe találom magam egy családi képpel.
Igen, Liam családjáról készült, ugyanis megismerem rajta az apját. Aki pont ugyan úgy nézett ki régebben is mint most. A kép valamilyen estély előtt készülhetett ugyanis egész család eléggé puccosan ki volt öltözve. Jobban szemügyre veszem a képet és rájövök, hogy valami nem stimmel. Liam a képen egy számomra ismeretlen szőke hajú nő előtt áll, aki kicsit sem hasonlít Angiere. Viszont annál jobban hasonlít Liamre. Na de várjunk csak. Ha ez a nő ennyire hasonlít Liamre, úgy ahogy az apja is, akkor lehet, hogy Ő az anyja? De ha Ő az anyja akkor ki Angie? Ismét elkezdem a képet nézegetni és most a két lányon töröm a fejem. Azok is hasonlítanak a képen lévő személyekre. Lehet, hogy ők Liam nővérei? Ez lenne Liam családja? Hisz ez egy családi fotó ahol jól látszik, hogy a gyerekek hasonlítanak a szüleikre. De akkor én miért csak az apjával és Angievel találkoztam személyesen aki mellesleg rajta sincs a családi képen. Mondjuk ez mindent megmagyarázna. Legfőbb azt, hogy Liam miért beszélt vele olyan bután azon a bizonyos vacsorán.
- Hogy én mennyire utáltam kiskoromba azt az öltönyt - hallom meg Liam hangját a hátam mögött, mire én összerezzenek és kis híján kiejtem a kezemből a képet, de szerencsére ez mégsem történik meg. Mégis mióta állhatott mögöttem?
- Liam...én...nem akartam kutakodni, csak megakadt rajta a szemem és...-kezdek el magyarázkodni ugyanis nem akarom, hogy megsértődjön, vagy valami.
- Semmi baj - von vállat mosolyogva majd kiveszi a kezemből és szomorúan elkezdi nézegeti azt. - Itt még minden rendben volt a családban. A nővéreim otthon éltek, az apám normális volt és nem képzelte magát egy húsz éves kamasznak és volt anyám. - volt anyja? Sejtettem, hogy Angie nem az igazi anyja.
- Szóval Ő az anyukád - bökök a képen lévő nőre aki pontosan a gyerek Liam mögött áll, miközben kezei a fia vállán pihennek. - Gyönyörű.
- Volt - javít ki Liam. - Tizenhárom éves koromba meghalt egy autóbalesetben. És akkor az egész család széthullott vele együtt. - mondja komoran, mire én barátságosan megsimogatom a kezét Ő pedig hálásan rám néz.
- Sajnálom - mondom szomorúan. Ismét kapok tőle egy hanyag vállrándítást. Nem hiszem el, hogy ennyire hidegen hagyja ez a téma. Hisz elvesztette az anyukáját, szóval nem hiszem, hogy nem fáj neki. - De Angie...
- Angie egy frissen végzett egyetemista ribanc akikre mostanában az apám bukik. És pont ezért nem laknak már itt a nővéreim. Hisz Angie pont annyi éves mint Ruth! Te tudnál élni egy ennyi éves kurvával? Én sem élnék, de az apámnak már csak én maradtam szóval nem tudnám vele megcsinálni, hogy cserben hagyom. Mindezek mellett utálom Angiet. - mondja el röviden, majd a képet újra vissza teszi a polcra és ezzel lezártnak tekinti a témát.
- Erről tud más is? - kérdezem.
- Arról, hogy mekkora béna családom van? - kérdez vissza. - Nem. Te vagy az első akinek elmondtam. - hú, hát ez nagyon kemény. Én vagyok az első! Hát nem szuper? Tudjátok, hogy mit jelent ezt? Igen, azt hogy megbízik bennem.
- Ígérem, hogy soha senkinek nem fogom elmondani - mondom kedvesen és erre felém fordul.
- Köszönöm - mondja majd lágyan megölel én pedig beszippantom az illatát. De nem tudom sokáig élvezni ugyanis amilyen gyorsan megölelt olyan gyorsan enged is el majd kezd el kutatni ismét a garázsban. Végül a sarokban megtorpan és hirtelen felsikít. Megijedek és rögtön mellé lépkedek, hogy megnézzem mi történt. De mikor oda érek csak három biciklit látok. Ettől ijedt meg? - Megtaláltam a régi bicajunkat ! - mondja izgatottan úgy mint egy kisgyerek. Ezzel most mit akart mondani?...


17 megjegyzés:

  1. Egyem meg istenem a végén azt hittem, hogy megzabálom Liamet :3 Hát most ebben a részben szívem szerint egy kicsit fejbe vertem volna Parkert...hogyhogy eddig nem jött rá, hogy Liamnek nevelőanyja van -.- Na mindegy :DD Parker, Parker -fejrázás- fantasztikus rész mint mindig ;)

    Ölel: Betti♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. miért te rájöttél volna ha nem írtam volna Liam szemszögéből?? :D

      Törlés
    2. Bébibogyó én már az első közös vacsorán rájöttem :P

      Törlés
  2. Liam de husi:$ Szegény,majdnem elbőgtem magam:c Csak egy kicsit könnyeztem meg:D Parker szerintem nem tudhatta hogy Angie csak Liam nevelő anyja:/ Imádom mint mindig♥
    Xoxo:Judit♥

    VálaszTörlés
  3. Szegény Liam.. :(( Parkernek tök jól jött ki hogy el kellett vinnie a tesóit :DD
    A végén tök aranyos volt Liam, amikor meglátta a bicikliket :D
    Nagyon szuper rész lett, imádtam és várom a kövi részt :D xoxo

    VálaszTörlés
  4. Ohh, ez nagyon cuuuuki volt!
    Végre fény derült Liam szomorú múltjára... szegénykém :(
    Hozd minél hamarabb a folytatást!xxx

    VálaszTörlés
  5. Bonjour Cukorfalat!!
    Wááá ez király volt!
    Megijedtem amikor az írtad, hogy Niall is bejött! Azt hittem, hogy részeg volt amikor Liamnél járt! xD
    Annyira imádom Niallt! Olyan cuki....<3
    Végre Liam felfedte sötét titkát!
    :(
    :'(
    Majdnem elsírtam magam a részen!
    De erős lány vagyok szóval Yeah!!!
    Megfogadtam, hogy nem sírok!
    Most tudod mit nézek??
    Valami méhecskés mesét a Disney channelen!
    Nagy nagy hülyeség!!

    A rész fantörpisztikusan fantasztamitikusan méhecskemisztikus!!
    Új szó! De menő vagyok! <3
    És a mesében most vette elő a nénike a koronáját!!
    Azt a de fúl király!!
    Most nagyon király volt Zümmi vagy honnan tudjam!
    Áhh normális vagyok!A húgom meséit nézem!
    Á csöpet sem vagyok idióta!
    Pffff......

    Nagyon fáradt vagyok hisz ma harminc kört futottam a suliban, ezzel én futottam a legtöbbet!
    YEAHH!!
    Holnap suli és mi focizni fogunk ! Szar a családi nap!!
    Nem szeretem hisz az én apukám és anyám állandóan dolgozik ,a testvéreim pedig......pedig.......csak vannak!!
    Na mindegy!
    Ma elfogom olvasni egy másik blogodat szóval !!
    Amúgy elolvastam az egyik blogodat!
    Nem emlékszem a nevére, de valami olyasmi volt, hogy "please remember me"! Nem is tudom, de nagyon tetszett!
    az volt a második kedvencem ez után!!
    Szóval kitettél magadért! :))

    Puszi : Tina M.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jujjj azt a mesét még régen én is láttam xD de én nem szerettem :/
      pont a legbénább blogomat olvastad el :P az egy akkor fos lett xD

      Törlés
  6. Istenem. Liam egy angyaaaaalll :DD Sajnálom is őt :/ Szegénykém.
    Már csókot várok :DD Jó, tudom nem lehet siettetni , de akkor issss :DD Imádtaaaam :) És még mindig gondolkodok. Igen, hajnali kettőkor :DD
    Na mindegy :DD Szóval várom a kövit :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a kövi részben megkapod :D mit csinálsz te fent hajnali kettőkor??

      Törlés
  7. Nem tudok mit mondani. Szegény Liam. :(
    Mik lesznek itt? Liam talált 3 bicajt. Nem valami normális srác, szóval kíváncsi vagyok mire veszi rá Parkert. :D
    L.

    VálaszTörlés
  8. Uuuuuu fantasztikus resz !!! Mit fognak csinalni a biciklikkel?? Liam olyan cuki volt h nem ment el a buliba hanem helyette webkamerazott Parkerrel *-*
    Varom a kovit
    Virag

    VálaszTörlés