2014. május 13., kedd

34.- Örökre

Új rész! Szerintem most tényleg nagyon fogtok utálni :D mellesleg már csak egy epilógus és vége a törinek :/ komizni érrrrrrrr


Liam James Payne

- Liam Te egy oltári nagy seggfej vagy! - jegyzi meg Harry az ebédszünetben a tornateremben, három nappal a történtek után. Három napja történt az pontosan, hogy Parker meglátta azt a videót a kivetítőn amit én vettem fel aznap este mikor átmentem hozzájuk és megfektettem. És három napja tudta meg azt is, hogy csak egy hülye fogadás miatt jöttem össze vele. Eszméletlen, hogy még csak három nap telt el azóta, ugyanis szerintem olyan mintha azóta megállt volna az idő.
Gőzöm sincs, hogy mit csináltam három napja ugyanis lélekben még mindig a pálya közepén állok a fülemben pedig az cseng ahogy Parker az arcomba ordítja azt zokogva, hogy az életénél is jobban szeret. És soha nem hittem volna, hogy ennyire szerelmes lesz belém. Azt hittem, hogy számára én is csak egy futó kaland leszek és meg fogja érteni ezt az egész dolgot. Szerelemről nem volt szó. Azt meg pláne nem hittem volna el, hogy már a gimi kezdete óta odáig van értem. Na jó ezt sejtettem ugyanis belém szinte az össze gimis csaj szerelmes. De valahogy Parker jobban belém van zúgva mint a többi. Ó, te jó ég én meg össze törtem a törékeny lelkét. Ráadásul ami a legszörnyűbb az -az, hogy a szívem mélyén gyűlölöm magamat amiért megsirattam. Neki nem áll jól a sírás. Meg aztán mellesleg ki vagyok én, hogy megsirassak egy ártatlan lányt aki még csak semmiről nem is tehet. Mert nem tehet, csakis az én hibám az, hogy már napok óta senki nem látta. És ez is az én hibám.
De még mindig nem jöttem rá, hogy a srácok honnan szerezték meg azt a felvételt. Ugyanis oda sem akartam volna nekik adni. Furán hangzik tudom, de valahogy tökre jól elvoltam Parkerrel. Sőt már olyan szinten voltam, hogy szinte már meg sem kellett magam játszanom előtte. Nyugodt szívvel csókoltam meg és minden szabad időmben vele akartam lenni. Boldog voltam mellette és pont ezért nem akartam azt, hogy valaki tudomást szerezzen a felvételről. Azt terveztem, hogy elmondom P-nek az igazat és reménykedtem benne, hogy talán képes lesz megbocsájtani. Őszintén megmondva még most is reménykedek benne, hogy talán tudjuk onnan folytatni a dolgokat ahonnan abba hagytuk. De fura mód a telefont nem veszi, hozzájuk pedig nem merek elmenni ugyanis az apja így is érdekesen néz rám. Viszont idegesít, hogy nem tudok felőle semmit.
Három nap azért hosszú idő. Egyébként megértem ezt a viselkedését. Hisz a fültanúja voltam mikor a suli legköcsögebb tagja azt kérdezte tőle, hogy hány fontért szopja le. Igen a hülyeségem miatt egy kurvának tartják. Érdekes, hogy azon a videón engem szinte észre sem vettek. Pedig ugyan úgy benne vagyok és elélvezek mint Parker. Életem legjobb szexe volt amit vele élhettem át. És tudjátok miért volt jó? Mert élveztem és nem akartam bizonyítani. Csak csináltam a dolgom nyugodtan és örültem, hogy végre egy olyan lány fekszik alattam akinek tökéletes vagyok úgy ahogy vagyok.
- Azért mert megint összejöttem Mandyvel? - fordulok Harry felé, aki csak morog egyet. Zayn épp focizni próbál, de egyedül nem tartja élvezetesnek. Niall pedig pontosan Harry mellett ül és az ebédre kapott almáját majszolja.
Összejöttem megint Mandyvel. Igazából ez nem igaz, ugyanis mikor Parker elrohant a meccs után, Mandy a nyakamba ugrott és azt mondta, hogy Ő mindig is tudta, hogy még őt szeretem. De hát én nem is szeretem Mandyt. Egy lány van aki mellett felhőtlenül boldog vagyok és az Parker. Jesszus most, hogy mondhattam ilyet? Hisz én még soha nem voltam szerelmes.
- Nem, azért vagy seggfej mert megint sikeresen tönkre basztál egy életet - hallom meg a tornaterem ajtajánál Louis hangját mire én rögtön felállok.
Nem beszélek vele. Sőt utálom amiért bele rángott abba a fogadásba. Ha Ő akkor nem kezdi el játszani az eszét akkor én nem akartam volna bizonyítani neki. Parker, Louis miatt utál most engem. És soha nem fogok megbocsájtani az állítólagos barátomnak.
- Ez volt a célod nem? Tudtad nagyon jól, hogy Parker így fog viselkedni ha megtudja, hogy csak fogadásból voltam vele - mondom fogcsikorgatva, mire Louis megforgassa a szemeit. Tudom, hogy ezt akarta. - Most már boldogan ráhajthatsz ugyanis én nem vagyok a képbe. - a hangom elhalkul és hatalmas ürességet érzek a szívembe. Nem tudom őket együtt elképzelni. Parker csak engem szerethet. Nem pedig Louist. Hisz én mindent tudok már az életéről, az összes kis titkát, a titkos tetkóját a kedvenc Justin Bieber dalát.
- Őszintén megmondva az volt a célom, hogy időközben ráébredsz arra, hogy mennyire is fontos a számodra Parker. Azt reméltem, hogy végre észhez térsz és be fogod magadnak vallani, hogy igenis szerelmes vagy bele - emeli fel a hangját Louis és erre a kis monológjára Zayn, Niall és Harry is feláll majd úgy figyelik a kissé ideges barátjukat. - De tévednem kellett mivel Te megint elbasztad. Jobban mondva végre bebizonyítottad az állításomat, hogy Te csak magadat szereted. Le sem szarod mások érzéseit, mindig csak azt nézed, hogy mi a jó neked - fáj amit mond, ugyanis részben igaza van. A szívem mélyén mindig is szerettem Parkert, csak nem akartam beismerni ugyanis akkor nem tűntem volna olyan menőnek. Te jó ég! Én akkor ezek szerint mindig is szerettem Parkert csak nem vallottam be magamnak. Ezért voltam boldog mikor vele voltam.
- Ez nem igaz! Igenis törődök más érzéseivel! - mondom felháborodva, de Louis ismét csak horkant egyet.
- Ha annyira törődnél mással, akkor anno nem vállaltad volna el a csapatkapitányságot. Ha a barátodnak tartottál volna akkor hagytad volna a franca és engedted volna, hogy más kapja meg. De nem, ugyanis Te rögtön elvállaltad mivel így még nagyobb hírnévre tehettél szert. Harry, Niall és Zayn soha nem vállalták volna el ugyanis tudták, hogyha elvállalnák akkor nekem rettentő nagy csalódást okoznának. És nem is vállalták el mivel ők az igaz barátaim, nem úgy mint Te aki még képes is volt fogadni csak azért, hogy övé legyen az ösztöndíj. - nem válaszolok semmit csak megsemmisülten lerogyok egy székre és a tenyerembe temetem az arcom.
Így bele gondolva nem Louis a gonosz és rossz barát hanem én. Hisz igaza van. Harry, Niall és Zayn soha nem akart csapatkapitány lenne. Ráadásul az egész poszt Louist illette volna meg, nem pedig engem. És még dicsekedtem is vele mikor én lettem a kapitány. Nem is gondoltam arra, hogy Louisnak ez mennyire fájhat. És a fogadásban is igaza van. Ha érdekelt volt Parker akkor nem mentem volna bele az egész játékba. De engem nem érdekelt Parker és az érzései, hanem engem csak az ösztöndíj érdekelt.
- Jól megkeverted alattam a szart - mondom bosszúsan és nagy meglepetésemre Louis mellém ül majd megpaskolja a vállam.
- Nem, én csak ráébresztettelek arra, hogy mennyire szereted Parkert - mondja büszkén, mire én meglepődök. Szeretem? Tényleg ez lenne a szerelem amit iránta érzek? Mert ha igen akkor nagyon klassz dolog.
- Szeretem? - kérdezem meglepetten és melegség járja át a szívem ugyanis hirtelen a szemem előtt megjelenik Parker tökéletes arca. Imádom a mosolyát.
- Haver valld már be végre, hogy fülig bele zúgtál a csajba - mondja Harry vigyorogva.
- Tudod igazad lehet - kezdek el gondolkodni. - Boldog voltam mikor vele voltam. Amikor pedig nem volt velem hiányzott. Ráadásul mind éjjel még most is a mosolygós arcát látom. És imádom mikor a nevemet mondja - mondom hangosan majd hirtelen megvilágosodok és felállok úgy mintha egy szellemet láttam volna. - Te jó ég...Én tényleg szerelmes vagyok Parkerbe! - arcomra egy hatalmas vigyor kúszik.
- Végre - mondja unottan Zayn. - Ideje volt, hogy rájöjj.
- Most pedig menj Rómeó és mond el neki, hogy mit is érzel valójába. Ja, de azt is mond hozzá, hogy mekkora egy idióta vagy - bök rajtam egyet Niall, de mikor ezt megteszi a nadrágom zsebében megcsörren a telefonom. Rögtön kiveszem és reménykedek benne, hogy Parker az, de csalódnom kell ugyanis nem az ő édes hangjával találom magam szembe.
- Liam Te vagy az? - hallom meg Parker anyukájának a hangját és ezzel egy időben olyan érzés kap el mintha kitéptek volna egy darabot a szívemből. Gyorsabban szedem a levegőt és nem tudom miért, de úgy érzem, hogy valami szörnyű dolog történt. Soha nem éreztem még ilyet, de mégis tudom, hogy nagy baj van. Talán lehet azért kapott el ilyen fura érzés, ugyanis eddig még soha nem hívott fel az anyukája. Vajon mit akarhat tőlem?
- Igen én vagyok az - köszörülöm meg a torkom. Egy picit félre állok ugyanis a srácok így is kíváncsian pislognak felém.
- Parker veled van? - kérdezi idegesen és egy időben úgy érzem mintha hideg zuhannyal öntöttek volna nyakon.
- Nincs - mondom már én is feszülten. - Miért, mi történt?
- Pár órája elment otthonról és azóta nem jelentkezett - mondja szomorúan az asszony, mire a kezem megfeszülnek. Mi van akkor ha azért éreztem fájdalmat a szívemben, mert Parkerral valami történt? Nem élném túl ha érné őt valami. Hisz suliba is miattam nem jár. - Kezdek aggódni érte ugyanis eddig még soha nem csinált olyat, hogy csak így szó nélkül elment. Ráadásul az idő is eléggé borzalmas.
- Oda megyek magukhoz. - ajánlkozok fel kedvesen.
- Azt megköszönném - mondja majd megszakítja a vonalat. A telefonomat vissza csúsztatom a zsebembe majd a srácok felé fordulok.
- Parker eltűnt és van egy olyan érzésem, hogy valami őrültséget akar csinálni. Muszáj Őt megtalálni mert ha valami hülyeséget akar elkövetni az csak az én hibám lesz - hadarom el egy szuszra, de mielőtt bármit tudnának szólni, sarkon fordulok és kirohanok a tornateremből. Futva rohanok végig az iskola folyosójain és meg sem állok a parkolóig ahol apám kocsija parkol. Még szerencse, hogy reggel oda adta mivel esett az eső.
Az idő ellenére irigységre méltó, hogy milyen gyorsan megérkezek Parkerék házához. Az autót sem zárom be úgy rohanok fel a jól ismert lépcsőn, de mikor csengetni akarnék az ajtó magától kinyitódik és szembe találom magam Mrs.McClintonnal. Idegesen tördeli a kezét amit meg is értem. Hisz eltűnt a lánya.
- Köszönöm, hogy ide jöttél - mondja és próbál mosolyogni. - Te vagy az egyetlen aki igazán ismeri Parkert. - teszi még hozzá mire az én szívem összeszorul. Fáj ezt hallani, ugyanis az is én voltam aki összetörte a szívét. A világ legpocsékabb embere vagyok.
- Tényleg nem tudja, hogy hova ment? - kérdezem csendesen és az emelet felé fordulok. Addig innen nem megyek el míg Parker haza nem jön és nem tudom neki elmondani, hogy mennyire szeretem. Mert szeretem az életemnél is jobban.
- Tudod a történtek óta nagyon magába zárkózott. Senkivel nem hajlandó beszélni és nem is eszik rendszeresen. Csak naphosszat üvölteti a zenét miközben a plafont bámulja és sír - remek, még jobban utálom magam. Tönkre tettem életem szerelmét lelki életét. Gratulálok Liam James Payne.
- Sajnálom. Igazából bocsánatot szeretnék Tőle kérni és el akarom neki mondani, hogy mennyire szeretem - sütöm le a szemeimet és végre a nő elmosolyodik. Jó hangosan kimondani amit érzek. - Esetleg nem lenne probléma ha felmennék a szobájába? - kérdezem reménykedve.
- Nyugodtan menny csak - mutat az emeletre én pedig biccentek egyet és felsietek Parker szobájába.
A helységbe beérve hatalmas rendetlenséggel találom szembe magam. Mikor utoljára itt jártam szokatlan rend uralkodott. Most meg mindenhol szana-szét hevernek a ruhái. Még a laptopja is le van csukva. Gondolok egyet és újra elő halászom a telefonomat majd rögtön tárcsázom a számát és a fülemhez emelem miközben a szobájában nézelődök köröl. A vonal süket, én pedig megtorpanok mikor az asztalához érve egy lappal találom szembe magam. Összeráncolom a homlokom, és mikor el tudom olvasni Parker apró betűit még a telefon is kiesik a kezemből. Hangos reccsenéssel törik szét a készülék, de én nem foglalkozok vele.
Ugyanis a papírra apró betűkkel az van ráírva, hogy Temze ,meg valami sok firka amit nem tudok kivenni. De az agyamba felhangzik egy párbeszéd amit ketten folytattunk az autóban...

" Képes lennék Őt megmenteni a haláltól, sőt ha úgy lenne, hogy öngyilkos akar lenni és le akar ugrani a Tower Bridgeről és én ezt látnám, de mikorra oda mennék Ő bele vetné magát a Temzébe én utána ugranék. 
- Komolyan képes lennél utána ugrani? - kérdezte csendesen Parker.
- Ha fülig szerelmes lennék az illetőbe, igen. "

Lesápadok és hirtelen minden világossá válik a számomra. Parker a Tower Bridge ment és öngyilkos akar lenni...miattam. Mit tettem? Ez mind az én hibám. Meg kell mentenem Őt. Nem engedhetem, hogy ezt megcsinálja. Nem hagyhat itt engem, hisz szeret engem és én is szeretem Őt. Nekünk együtt kell lennünk örökre. Ezt a hülyeséget is miért mondtam el neki? Nem gondoltam akkor komolyan. Csak hülyeségből mondtam, de ezek szerint benne nagyon is megmaradt. Igazából Parker után képes lennék utána ugrani. Nem érdekelne ha én is meghalnék.
Mintha villámból lőttek volna ki úgy hagyom el a szobáját és egyben az egész házat. Mrs.McClintonnal nem találkozok ugyanis épp valakivel beszélget telefonon. Újra beülök a kocsiba és megindulok a célom felé. Könyörgöm Istenem csak ne késsek el. Parker nem teheti ezt meg. Neki muszáj élni!
Délutáni csúcsforgalom ellenére hamar megérkezek a Tower Bridgehez. Kipattanok az autóból és elrohanok a korlát végéhez, hogy megkeressem Parkert. De mikor egy csomó embert meg egy mentőautót látok a szívem mélyén tudom, hogy elkéstem.
A tömegbe vetem magam és az összes utamba kerülő alakot ellököm magamtól, majd mikor sikerül előre tolakodnom a fűben meglátom Őt. Őt az én Batmanes felsőmbe, mikor egész teste csuron vizes a szemei pedig le vannak csukva. Orvosok állanak körülötte, az emberek pedig csak borzadva csóválják a fejüket.
- Parker! - kiáltok fel és rögtön az élettelen test mellé ugrok majd a karjaimba veszem és lágyan rázok rajta egyet. De semmi nem történik, csak annyi, hogy még én is vizes leszek. Nem csak az Ő vizes ruhái miatt hanem a szakadó esőtől is ami pont akkor jött rá mikor megfogtam a szerelmemet. - Parker térj magadhoz! - kérlelem a lányt és elkezdem puszilgatni jég hideg arcát. Az ajkainak lilás színe van az átfázástól.
- Sajnálom fiú - teszi az orvos a vállamra a kezem, de én nem foglalkozok vele. Csakis Parker tökéletes arcát nézem aki úgy fekszik a karjaim között mintha békésen aludna. Nem hagyhatott itt! - Egy halász látta mikor bele vetette magát a mélységbe. Mikor a mentősök kiértek már nem tudták megmenteni - meséli a rövid történetet az én arcomról pedig patakokban folynak le a könnyek amik Parker amúgy is vizes arcán landolnak. Mégis itt hagyott. Miattam lett öngyilkos. Én üldöztem Őt a halálba!
- Parker azt mondtad, hogy örökké szeretni fogsz. Hát akkor szeress örökké mert én is szeretlek. Nem hagyhatsz csak így itt. Megígérted, hogy szeretni fogsz - ismét puszikat nyomok az arcára, de semmi. A hajam tiszta víz az esőtől úgy ahogy a ruháim is. Még több ember gyülekezik körénk, de eszembe sincs elengedni a barátnőm élettelen testét. - Könyörögve kérlek ne hagyja magamra! Én szeretlek téged és bánok mindent amit csináltam. Igazából én mindig is szerettelek csak soha nem volt merszem bevallani. - zokogva a teste fölé görnyedek és nem akarom Őt itt hagyni. Nekem ő az életem. Istenem mit tettem! Megöltem Őt. Ezt soha nem fogom magamnak megbocsájtani. Ráadásul a szavamat sem tartottam be ugyanis nem ugrottam utána. Pedig Ő biztos várt rám. És én cserben hagytam. - Szeretlek Parker! - mosolyodok el ahogyan az élettelen testét nézem, majd lassan ismét magamhoz húzom és a jég hideg ajkaira nyomok utoljára egy lágy csókot amibe minden elfojtott érzelmemet belé teszek. - Örökre Te leszel az én Supergirlm. - teszem még hozzá és végig simítok vizes haján majd nyomok egy csókot egy homlokára és engedem, hogy egy mentős felhúzzon a fűről, majd könnyes szemekkel nézem ahogy elviszik előlem Parker élettelen testét...







27 megjegyzés:

  1. Oké, szóval..... MIVAN???? o.O neee neeee neee neee kérlek szépen ne tedd ezt velem/velünk. Happy End-et akarok.... ne csináld ezt :((
    Annak örülök, hogy Liam tényleg beleszeretett a lányba, és hogy Louis nem azért volt vele néha paraszt, mert utálta :DD
    Kérlek legyen Happy End, nagyon reménykedek benne :D
    Egyébként nagyon szuper lett, imádtam és sajnálom hogy véget tér ez a történeted is , de már nagyon várom a kövi történetedet is :DD xoxo

    VálaszTörlés
  2. Ne, neeee :(((( megint megsírattál istenem bébibogyó :'((( de egyébként fantasztikus rész lett.

    Ölel: Betti <3

    VálaszTörlés
  3. Össze kell szednem a gondolataim.
    Igazából én már tudtam, hogy nem lesz happy end. Liam ráébred mekkora ökör, de már nem tudja megmenteni Parkert. És nem sírok. Érted?! NEM SÍROM KI A SZEMEM! Mindegy.
    Szia.
    L.

    VálaszTörlés
  4. Mi nem akarom, hogy Parker meghaljon :( Ez így nem jó :( valahol éreztem azért h Liam nem fog időben kiérni de akkor is :( amúgy meg nagyon jó lett az egész csak olyan szomorú, megsirattál most, Végre Liam rájön h mindig is szerette áhh :D am a szavazást miért raktad ki? fogod valamelyiket majd még folytatni? *.*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a szavazást csak kiraktam, de semmi jelentősége nincs :D lehet egyszer majd folytatom valamelyiket

      Törlés
  5. Itt bőgök már megint ;(((

    VálaszTörlés
  6. Amúgy fantasztikus rész de a legszomorúbb is

    VálaszTörlés
  7. Ezt nem bírom tovább.... Jönnek a könnyeim :'( Parker nem ezt érdemelte.Ahogy más sem.Várom az epilogust<3
    Xoxo:Judit<3

    VálaszTörlés
  8. Elsírtam magam :'(
    Eddig egyik blogon se sírtam,nem hatott meg annyira hogy sírjak,de ez...itt zokogok mint egy csecsemö,és olyan aranyos volt Liam ahogy nem akarta elengedni Parkert,és annyira szeretem ezt a blogod,és annyira nem akarom hogy vége legyen :(
    Nagyon várom a kövit,és egyáltalán nem utállak :)
    Puszi: Hope

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. de nem lesz vége a blogomnak, csak ennek a történetemnek :P

      Törlés
  9. Neeeee :( Ezt nem teheted!! Happy End-et kérek!!
    Ki utál téged? :O Én bizti, hogy nem!! ^^
    Az új törid csütörtökön jön? :) Azt is várooom :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jujjj de jó h nem utálsz...hát csütörtökön átalakítom az oldalt meg írok valamilyen befezetőt és pénteken jön az első fejezet :D

      Törlés
  10. Jézusom, Do! Mint egy csecsemő bőgök már percek óta... Nem hiszem el. Anyukááám! Fogalmazni sem tudok pillanatnyilag... lesokkolt. Én reménykedtem benne, hogy életben marad, hogy valaki kimenti, újraéleszti.... :((((
    Nem hiszem el, hogy már csak az eoilógus van hátra. Imádtam a történetet...
    Na jó nem látok a könnyektől...
    Hozd minél hamarabb az utolsó részt.xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát újra éleszteni nehéz lett volna :D
      szerintem az új történetemet is imádni fogod...vagyis remélem :P

      Törlés
  11. Ne már az oké hogy az előző kettőben meghaltak de most? Nem hiszem el. Én azt hittem hogy megmenekül ne már!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. előző kettőben meghaltak?? én úgy tudom h csak az előzőben haltak meg....

      Törlés
  12. Parker csalódtam benned!!
    Ez is csak én lehetek!!
    Parker most megsirattál!!
    Áhh nem lesz Larker esküvő és Larker ötvenhatos ikrük!
    A francba!!
    Hogy lehet valaki ennyire felelőtlen!!
    Le vagyok most teljesen sokkolva!!

    A rész fantörpisztikusan fantasztamitikusan méhecskemisztikusan teveisztikusan szomorú volt!!!
    Wááá elsírtam magam!!
    És amúgy képzeld levizsgáztam angolból! Meg tanultam a négy tételt!!
    muhahahahahahahahahaha
    Már csak a foci nagy bajnokság kell és végre szabad vagyok!!
    Képzeld ma volt egy óránk amit "Tánc és Mozgásnak" neveztek el!
    Volt ott 5 fiú! Ők elkezdtek focizni ,így én is beálltam!
    A lányok meg ott sipítoztak, hogy ne rugdossuk a labdákat oda!!
    Biztos porcelánból készültek, hogy nem érhet hozzájuk labda!
    pffff bunkó paraszt lány osztálytárasaim vannak!!

    Én azt hittem, hogy Liam maci bácsi utána ugrik és időben kihúzza a partra, de nem!
    Most szomorú vagyok , hogy a kövi már az epilógus!
    JUST HAPPY
    Wááá teljesen megőrültem!!
    Nem bírom idegileg!!
    Diliházba fogok kerülni!!
    YEAHH végül is nem baj amíg a te blogodat olvasom!!

    Puszi : Tina M:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. most neked hála eszembe jutott az én vizsgáim is amik júniusban lesznek és már be is stresszeltem :c
      ne légy szomorú, ugyanis mindjárt jön az új törim amit remélem olvasni fogsz :D

      Törlés
  13. mondtam én holnap neked, hogy félnem kell.. .és ezt még nagyon sokáig hajtogatni fogom, mert hazudtál nekem :P
    és a részt már délután elolvastam, csak nem komiztam, amiért bosszikkkaaa :*
    nagyon szuper volt, és várom már nagyon az új törit is de még van egy Epilógus, és holnap fél 4-kor érek haza, aztán megyek edzeni, szóval csak este 8-kor tudom olvasni a részt( :OOO)
    huaha... xDDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. most mondtam volna meg az igazat? akkor abban mi lett volna a lényeg?? :D mellesleg én nem hazudtam :P

      Törlés
  14. jajjjjjjjj neeeee :( nem akarom, hogy meghaljon :( miért? azt hittem, hogy happy end lesz :/ de mondjuk Liam-nek ez egy jó lecke volt, ami élete végéig kísérni fogja. :(

    VálaszTörlés