2014. július 27., vasárnap

/ Hetedik rész /

Hellóóóó:D új rész :P igazából még az elején el felejtettem mondani, hogy ez igazából nem is fanfic, csak a fiúk nevét használtam fel, de teljesen más a személyiségük meg minden ;) komizni érrr


/ Liam Payne /
/ + 16 /

Valahol az ágyam közelébe a telefonom hangos zenélésbe kezdett. Mikor meghallottam egy erőteljes nyögés hagyta el a számat, miközben a másik oldalamra fordultam és pluszba még a takarót is a fejemre húztam. Idegesitett a jól ismert dallam, amit direkt azért állitottam be pár napja, hogy halljam meg mikor valaki hiv, ugyanis szép kis megjegyzést kaptam a szüleimtől, hogy engem soha nem lehet elérni rögtön. A kérésükre kiválasztottam és idegesitő csengőhangot, hogy mindig halljam meg ha valaki hiv. Mostanra azonban megbántam ezt a cselekedetemet, ugyanis rájöttem arra, hogy az anyám egy nap képes felhivni vagy százszor.
Igen, három éve járok egyetemre Londonba. Igen, huszonegy éves vagyok. És igen, az anyám még mindig úgy kezel mint egy kisfiút akit minden órában meg kell figyelni. Ó és igen, cseszettül idegesitő egy dolog. Pont ezért direkt nem veszem fel neki a telefont. Nem vagyok neki hajlandó beszámolni a napjaimról. Meg amúgy is addig a jó, mig nem tudják az apámmal, hogy mit csinálok igazából.
Egyetemre járok és mérnöknek tanulok elméletileg. Viszont gyakorlatilag semmit nem tudok arról, hogy hogyan kell egy házat épiteni. Három éve alatt már valaminek a fejembe kellett volna maradni, gondolhatjátok most. Na igen, a fejembe is maradt volna ha rendszeresen bejárnék az órákra. Azonban én ezt nem csinálom. Akkor megyek be az egyetemre mikor az eszembe jut. A legjobb pedig az, hogy eddig semmi gondom nem volt belőle ugyanis a tanárok nem ismernek. Számukra csak az a lényeg, hogy az apám minden áldott hónapban egy rakat pénzt utal a számlájukra. És akkor én miért strapáljam magam? Gecire nem érdekel ez az iskola, sőt én lennék a legboldogabb ha elhúzhatnék innen.
- Cukorbogyóm, nem akarod felvenni a telefonod? - a szemeim egyszerre pattannak ki, majd ugrok fel hirtelen a fekvő helyzetemből és nézek le a mellettem fekvő alakra. Szerencsére egy nőnemű lény szuszog mellettem, miközben hosszú vöröses barna kócos haja az egész arcát befedi. Vékony, csontos ujjaival erősen szoritja magához a takarót. Bőre különösen fehér és miközben szuszog úgy mozognak az orrára lógó tincsei.
A kérését figyelembe sem veszem, igy a telefonom pár hosszú másodperc múlva végleg elhallgat. Ajkamba harapok és kinézek a kolesz szobám ablakán. A Nap éppen hogy csak süt és egy rakat sötét felhő virit az égen ami azt jelenti, hogy a nap bármely részén megint esni fog. Elgondolkodok ahogy az eget bámulok. Már megint egy ismeretlen lány alszik mellettem, ráadásul nem is egy szupermodell alkat. Pedig ez nem az én stilusom. Nem vagyok valami nagy nőfaló. Csak akkor kezdek ki egy lánnyal ha már tényleg nagyon szükségem van egy jó nagy szexre. És általában az ilyen alkalmakra emlékezni szoktam. De erre a vörös démonra akár mennyire is próbálok nem birok emlékezni.
Tegnap késő délután a külvárosba mentem és szokás szerint versenyeztem illegálisan. A londoni pálya kicsit sem olyan jó mint Wolverhamptonban. Talán azért mert nincs itt Z. Hiányzik a régi életem és a haverjaim. A londoniak sznobok, pénzéhesek és őrültek. Soha nem akartam közéjük tartozni, de csak mellettük folytathatom a szenvedélyemet.
- Te meg ki a tököm vagy? - kérdezem kicsit sem kedvesen, miközben számat egy fancsali mosolyra húzom ahogy a lány kiseperi arcából a tincseit. Arca hosszúkás és piszi orra van, ajkai pedig rettentő vékonyak. Ráadásul még csak mellei sincsenek. Olyan mintha két narancs nőtt volna ott, ahol igazából a melleinek kéne lennie.
- Hát Gina! - mondja jókedvűen majd egy szempillantás alatt a nyakamba veti magát és elkezd csókolgatni ott ahol csak tud. Hidegrázás fut végig a testemen ahogy hozzám ér, ezért minden erőmet bevetem, hogy tudjam végleg lerázni magamról. Ez pedig csak úgy sikerül, hogy egy erőteljes lökéssel vissza nyomom az ágyba és pedig felállok a matracra és onnan nézek le a dilis lányra. Komolyan hány éves ez a fruska? És mivel itatott le, hogy felhoztam a szobámba és megdugtam? Más lánynak évekig nem sikerül. Igen, nehezen kapható vagy és válogatós.
- Ki a faszom vagy te Hát Gina? - kérdezem értetlenül miközben próbálom felidézni magamban a tegnapi napot. Voltam a pályán és volt ott egy csomó lány, de az egyikük sem volt nagy szám. Ilyen Ginára pedig nem is nagyon emlékszem. Végleg összekeveredtem.
- Ne csináld már ezt velem. Egész éjjel Te voltál az én katonám, ugyanis a dákód csak nekem tisztelgett. - a lány ujjait hirtelen megérzem a lábamon. Oda kapom a tekintetem és látom ahogy a mű körmeivel a farkamat vette célpontba. Lassan közeliti meg a pontot, de mikor elérné a fontos részt, -vagyis a farkam hegyét-, én rögtön kiugrok az ágyból és egészen a falig trappolok. De félúton felveszem a padlóról a felsőmet és addig húzom le ameddig csak tudom, nehogy véletlenül ez a Gina még megerőszakoljon.
- Most komolyan, mit keresel az ágyamba? - kezdem elvesziteni a türelmemet. Nekem ez a csaj nagyon nem jön be. Látszik rajta, hogy totál zizzent.
Gina megforgatja a szemeit, majd lerántja magáról a takarót és meztelenül pózol előttem. Hatalmasat nyelek és próbálom elforditani a tekintetem a testéről. Lány létére egész jól ki van dolgozva a teste. Olyan mint egy fitnesz modell. Asszem értem, hogy miért akadt meg rajta a szemem.
Vörös haját háta dobja és úgy tök pucéran indul meg felém. Félek. Még pedig attól, hogy képes megerőszakolni. Bájosan illegeti magát előttem és élvezi. Majd mikor hozzám ér kezeit átkulcsolja a nyakam körül és elkezdi a nyakamat csókolgatni. Cseppet sem élvezem. Szesz szaga van. Éjjel lehet, hogy feláll tőle a farkam, de ez most nem fog össze jönni neki. Minél érzékebben csókol, én pedig minél kellemetlenebbül érzem magam. Hirtelen a fülem alatti ponton megáll és megharapja a vékony bőrt, szivni akarja, de én elforditom a fejem igy esélye sincs. Na nehogy már egy csaj szivja ki a nyakamat. Ez az én dolgom lenne.
Remélem, hogy veszi az adását és észhez tér, de sajnos nem ez történik. Apró köröket kezd el rajzolni a farkam körül, majd egy másodperc múlva elkapja azt és ránt rajta egyet. A szemei könnybe lábadnak az ő száján pedig egy diadalittas mosoly terül szét. Lassan kezdi el húzogatni miközben a kényeztetésétől az én szemeim automatikusan csukódnak le és úgy élvezem.
- Bocs, hogy zavarok gyerekek, de Liam a tanszékvezető tőlem üzent, hogy szóljak neked, hogy menj fel hozzá az irodájába amilyen gyorsan csak tudsz. - Niall hangjára Gina rögtön elengedi a péniszem majd küld felé egy gyilkos pillantást amiért megzavart. Azonban én örülök, hogy csak igy megjelent.
Kényelmesen álldogál a fürdőszoba ajtóban és kicsit sem zavarja az, hogy mit látott. Már hozzá szokott, hisz három éve vagyunk szobatársak. Mondhatnám azt, hogy a legjobb barátom lett, de akkor hazudnék ugyanis nem lett az. Soha nem fogja tudni Z-t utánozni. Csak egyszerűen haverok vagyunk aki mindig megcsinálja a beadandóimat és ha úgy van falaz mikor kiszökök a koleszból éjjel.
- A tanszékvezető? - ráncolom össze a homlokomat értetlenül. Még soha nem beszéltem azzal a faszival. Tudom ő a suli egyik feje és azt is tudom, hogy apa bőségesen tejel neki. Akkor miért velem akar beszélni és nem az apámmal? Ez érdekes.
- Akkor tanulj Te kis csődör - simit végig az arcomon Gina, mire riadtan kapok észhez ugyanis elfeledkeztem róla, hogy még mindig a szobában tartózkodik. Undorodva elhúzom a számat és várom azt a pillanatot, hogy vajon mikor lép ki végleg az életemből. Mert az biztos, hogy én soha többet nem fogom keresni. Végül nagy nehezen elhúzódik tőlem és elindul összeszedni a ruháit a padlóról. De mindig direkt úgy hajol le, hogy tökéletest belátást nyerjek vagy a fenekére, vagy esetleg a melleire. Azonban nem sikerül neki újra felizgatnia. Hiányzik belőle az a bizonyos plusz amire nekem szükségem van egy lányba. Ne kérdezzétek, hogy mi az a plusz ugyanis még én sem tudom. - Hivj fel ha megint konyul a lompos. - kacsint rám és ezzel egy időben ismét elkapja a farkam, de én egy erőteljes mozdulattal ellököm a kezét. Niall előtt ne égessen már le !
- És egy újabb prosti, akiről semmit nem tudunk - sóhajt fel Niall majd az ágyamhoz lépked és leül mellém. Nem válaszolok, csak kezeimet a térdemen támasztom meg majd fejemet az öklömön pihentetem és úgy bámulok előre, miközben Niall a táskájából szedi ki a könyveit és azokat lapozgatja. Ő annyira az ellentétem. Mindenben tökéletes, mig én nem. - Melyik sarkon szedted fel? - fájhatna ez a kérdése, hogy ennyire lenéz, de nem fáj. Eddig akikkel voltam csajok egyikőjüket sem szerettem igazán.
- Jó kérdés - nevetek fel  kinomban, ugyanis a választ sajnos nem tudom. Totál kilőttem magam tegnap este. Amire pedig még emlékszem abban ez a Gina nagyon nem szerepelt. Józanul tuti, hogy még csak rá sem néznék, ugyanis messziről látszik, hogy egy agyatlan fruska. - Szerintem kár is vele foglalkoznunk, ugyanis többé úgysem fogok vele találkozni mivel nem az esetem.
- Akkor mégis mi a francért nem hagytatok az éjjel nyugodtan aludni? - kérdezi felháborodva Niall mire én elég érdekesen nézek rá. Nem hagytuk volna aludni? - A csaj úgy nyögött mintha egy ló baszta volna. Ezerszer elmondtam ha csajt hozol ide, csendben csináljátok! - nem állom meg, hogy ne nevessek fel. Sajnálom Niallt. Annyi szobatársa lehetett volna, de Ő mégis pont engem fogott ki. Az élet szivás.
- Én pedig ezerszer elmondtam, hogy ha valami nem tetszik nyugodtan kereshetsz más szobatársat - vonom meg a vállam egyszerűen. Niall nem válaszol csak lehajtsa a fejét. Soha nem fog más szobatársat keresni ugyanis a többi diák utálja Őt mivel egy kicsit stréber. Talán én vagyok az egyetlen aki emberszámba veszem Niallt.
- Mindjárt kezdődik az első óra - néz rá a mobilja kijelzőjére csak azért, hogy ne kelljen mondania valamit az előző mondatomra. Feláll majd a hátára kapja a hátizsákját és végig néz rajta. Alsógatyában és egy pólóban ülök az ágyamon, miközben Ő már teljesen napra kész. Ha jól sejtem tiz perc van hátra az óra kezdéséig és engem szokás szerint nem zavar. - Gondolom ma sem jössz be. - mondja egy kissé rossz állóan.
- Keretezd be ezt a napot a naptáradban pirossal, ugyanis ma megtisztelem az egyetemet, hogy egy ilyen sztár mint én végigülök egy csomó unalmas órát. - állok fel és megveregetem Niall hátát, majd egyenesen a fürdőszobába megyek, hogy tudjak elkészülni.
Percek alatt mosok fogat, igazitom meg a hajam és öltözködök fel, majd kapom vállamra a táskám és csatlakozok a haverom mellé aki már a körmét rágja, hogy miattam fog elkésni egy fontos óráról. Igazság szerint számára az összes óra fontos.
A szobánkat elhagyva egyenesen az egyetemre indulunk ami a kolesztól pár percre található. Nekem még az épület sem tetszik mivel egy régi ódon kastélyra emlékeztet. Viszont a csajok dögösek.
Azt sem tudom, hogy milyen órám lesz, igy arra megyek amerre Niall is. Azonban éppen hogy csak befordulunk a hatalmas udvarra egy eléggé dögös miniszoknyás fruska állit nekem. A haverom csak hápogni tud, majd le akar lépni, de én ezt megakadályozom ugyanis elkapom a pólóját és nem engedem el mellőlem.
- Biztos Te vagy Payne - mondja miközben a kezében tartott apró papirt nézegeti. Hatalmas kék szemei vannak, az ajkai pedig vérvörösen fénylik. Tuti emó a csaj. Mármint a stilusa tökre arra emlékeztet. Egyszer Zora is az akart lenni, de mikor meglátta majdnem szörnyet haltam és rögtön az volt az első dolgom, hogy a hátamon becipeltem a fürdőszobába majd lemostam az arcát. A húgomat már csak nem fogom engedni, hogy úgy nézzen ki mint egy halott.
- Teljes életnagyságban Szellemlány - mutatok végig magamon és remélem, hogy érti a poént. Azonban a feketére festett szemeivel úgy néz rám mint azok a lányok a horrorfilmekből akik épp gyilkolni készülnek. És mint tudjuk az emósok imádják a vért. - Képzeld a minap felfedeztem egy nagyon horrorisztikus temetőt a közelben. Talán téged érdekelne a hely. Biztos királyul lehet ott szellemeket idézni meg ilyenek...
- Fogd be, jó? Nem vagyok boszorka, elmebeteg meg pláne nem.
- Ez nagy kár ugyanis a haverom imádja a boszikat. Igaz Niall? - forditom fejem a mellettem álló srácra akinek az arca paprikavörös. Tudom, hogy bejön neki a csaj. Látom a szemeim ráadásul amig ezzel a némberrel beszéltem, Niall le sem tudta venni a szemeit a melleiről. Mi ez ha nem szerelem? Amúgy is ha jól tudom Niallnek az elmúlt három év alatt nem is volt csaja. Borzalom.
- Őőő...én...szeretem a...a...kaját - túr bele a hajába. A lány szája majdnem szétnyilik és szerintem közel van hozzá, hogy pofán röhögje a haveromat. Én inkább ebből az egészből kimaradok. Niall a csajozásban béna. Minek jár ez egyetemre? Tanulni?
- Ugye tudjátok, hogy nagyon furák vagytok mind a ketten? - kérdezi bizonytalanul Emóka, én pedig vigyorogva összenézek Niallel.
- Ezt bóknak veszem - kacsintok rá a Hullalányra. - Mégis Te voltál az aki leszólitott. - emlékeztetem az apró incidensre ami pár perce történt.
- Igen, ugyanis a Tanszékvezető engem kért meg, hogy szóljak neked arról, hogy az irodájában vár most. - magyarázza egyszerűen, majd amilyen gyorsan csak tud sarkon fordul. Niall csalódottan felsóhajt én pedig kérdően nézek rá. Nem szokott igy viselkedni.
- Még a nevét se tudom - mondja úgy mint aki bár melyik percben elsirja magát.
- Akkor mit tökölsz itt? Menj utána és mozdulj rá - bököm meg nevetve. Niall lesokkol végül felhúzza a nadrágját és mély levegőt vesz. Ezt az idiótát. Nem szól semmit és elindul, de úgy mint akinek totál tele a gatyája.
Megcsóválom a fejem és elindulok a Tanszékvezető irodája felé. Igazából gőzöm sincs, hogy mit akar. Életemben csak egyszer láttam mikor felvettek erre az átkozott helyre. Nem terveztem azt, hogy egyszer még újra beszélnem kell vele, ráadásul négyszemközt.
Az iroda az egyetem első emeletén lévő folyosó legutolsó ajtajában van. Ezt onnan tudom, hogy apám kezdetben elég sokat járt ide és olyankor mindig a folyosón kellett várnom, hogy utána kapjam meg a jól ismert hegyi beszédet.
Kopogásra emelem a kezem, de mikor az megtörténne az ajtó magától kinyilik és szembe találom magam a jól ismert szemüveges, szakállas hapsival.
- Maga aztán kemény. Honnan tudtad, hogy jövök? - kérdezem csodálkozva és a nyitott ajtót nézem.
- Láttalak az ablakon keresztül és tudtam, hogy csak hozzám jöhetsz - kacsint rám majd félre áll az útból, hogy tudjon engem beengedni. Mikor ez megtörténik vissza sétál az asztalához és leül az asztal mögötti székre, majd bök egy szabad székre. Kelletlenül, de bemegyek és elfoglalom a helyem.
- Beszélni akar velem, ami érdekes ugyanis az apám szokta az egyetemes dolgaimat intézni - túrok bele a hajamba. Hangom tele van kiváncsisággal, mert tényleg az vagyok. Érdekel, hogy mit akar.
- Ezen már az apád nem tud segiteni. Nincs az a pénz ami elintézi azt, hogy ne csapjanak téged ki innen. - hoppá szóval pont most akar engem kirúgni.
Az arcomra fagy a mosoly és lepereg előttem az egész ügy. Ha a szüleim megtudják, hogy kicsaptak nekem annyi. Hisz előre meg van tervezve a jövőm! Bassza meg engem innen nem küldhetnek el. Ezt nem engedhetem meg. A nagyapám csak azért vette meg álmaim autóját mert mérnöknek tanulok. Úr Isten mekkora szarba kevertem magam.
- Valami megoldás csak van. Egyáltalán miért akar kirúgni? - mondjuk szerintem erre a válasz egyértelmű.
- Hetek óta nem jársz be, a vizsgáid nincsenek meg. Ha maradni akarnál akkor az összes óra anyagát be kellene pótolnod és mindenből jelesre kéne vizsgáznod, hogy a tanárok átengedjenek a következő félévbe. - magyarázza keményen én pedig boldogan állok fel. Igen, boldogan mivel akkor ezek szerint még sincs minden veszve. Csak meg kell csinálnom pár könnyű vizsgát és maradhatok a szüleim pedig semmiről nem fognak tudni. Erről ennyit.
- Ezt a lehetőséget választom. - mondom egyszerűen.
- Nem adtam választási lehetőséget. - mondja keményen és lehúzza a szemüvegét az orrára. Nincs időm vele veszekedni. Este megyek egy motor versenyre és meg kell nyernem.
- Megtanulom a tananyagokat a szaros vizsgára és akkor esélye sem lesz innen kicsapni. Ennyi. - vonom meg a vállam és mielőtt valamit tudna szólni sarkon fordulok és elhagyom az irodát.
Bunkó vagyok? Lehet. Flegma? Biztos. Érdekel? Nem. Ez az én életem ahol azt csinálok amit én akarok. Itt nincsenek anyáék, hogy megmondják mit csináljak. Itt én szabom a szabályokat amiket be is tartok. És ezt élvezem.




15 megjegyzés:

  1. Te magasságos ég!
    Oké Niallon nagyon röhögtem, de akkor is. Hogy lehet az hogy mind a ketten ennyire megváltoztak? És Liam. Nem tudnám elképzelni mérnöknek.
    Remek rész volt. Mondjuk. Mikor nem?

    VálaszTörlés
  2. Lompos? XDDDDDDDDDD Sírok :DDD már hallottam ezeket, de így tőled olvasva egészen vicces :D Ez a törid valahogy nagyon, nagyon, nagyon tetszik :D Imádom Liam-et és szegény Niall, ahw *-* Fúj az a Gina , ilyet szól két narancs XD hahaha :DD gyorsan kövit asszony!:D

    Ölel: Betti♥

    VálaszTörlés
  3. Hey-hey!
    Nagyon-nagyon röstellem, hogy nem írtam, eddig! (Huh, te jó isten mennyiszer elmondtam már ezt! :D) De itt is elmondom, hogy rohanni szoktam, olykor-olykor csak végigfutom a sorokat, utána már mennem is kell! Nem nagyon szoktam írni, de itt is megpróbálok rajta változtatni...:)
    A részhez térve... nekem tetszett, sőt, már az előző résznél kitaláltam a történet felét, de remélem, hogy nem az fog történni, amire én gondolok, mert ha igen, akkor huh... lesznek bonyodalmat! xD
    Na de mindegy is, csak ennyit akartam, szia! :D
    Ölellek, Hope S. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. semmi gond én megértelek :D miért mit találtál ki? egy kis részlet? lehet h tényleg én is azt találtam ki..leirhatnád :P

      Törlés
  4. Szióó! *.^
    Húhaa, nagyon nagyon tetszett :D
    Hihetetlen volt a Ginás rész, nagyot szakadtam rajta, hogy nem bírta felfogni hogy húzzon el xD már nekem fájt hogy nincs agya a csajnak :D
    Arra kíváncsi leszek hogy fog Liam megtanulni annyi tananyagot! :33
    Már várom a következőőő részt ;D xoxo

    VálaszTörlés
  5. Kíváncsi vagyok hogy mi lesz ebből

    VálaszTörlés
  6. Mikor jön a kövi?

    VálaszTörlés
  7. Siess a kövivel már nagyon várom

    VálaszTörlés