2014. október 9., csütörtök

16. - A fiú és a lány akik szeretik egymást

És íme itt is az utolsó rész. Nos lehet valaki szerint összecsapott lett, de valahogy nem tudok vele mit kezdeni. Én úgy gondolom, hogy mindent leírtam amit akartam, és ha akarnám akkor sem tudnék kihozni belőle többet és jobbat. Ha valakit csalódás ért, sajnálom. Én személy szerint örülök, hogy ennyi rész meglett :D de pánikra semmi ok, ugyanis holnap érkezik az új törim, ami szerencsére nem lett ilyen beteg hangvételű xD

~ Liam Payne ~

Talán tényleg van benne valami igazság, hogy a szerelem szívás. Csak ebben az a vicc, hogy életembe most éreztem azt, hogy úgy Isten igazából tényleg szerelmes vagyok egy lányba. Poén az egész mivel szinte alig ismerjük egymást, de mégis. Számomra olyan mint ezer éve ismerném. Amúgy is azt mondják, hogy már pedig létezik szerelem első látásra. Hát ez rám most pont igaz. Szerintem én már akkor bele szerettem Connieba mikor megláttam az apám oldalán. Nem vallottam be magamnak, de a szívemnek már akkor is kellett.
Mikor Louis azt kérdezte tőlem, hogy hogyan bírom ki azt, hogy Bethany más fiúval jár és mást szeret, nem tudtam neki igazi választ adni. Most már tudom, hogy miért csak hablatyoltam neki. A válasz egyszerű. Azért nem tudtam Lounak pontos választ adni, mivel nem voltam szerelmes Bethanyba.
Nem vagyok, nem leszek és nem is voltam.
Csak egyszerűen rajongtam érte. Tetszett mivel az összes többi srácnak is tetszett és úgy gondoltam, hogy milyen menő lenne ha én lennék az a srác akivel összejönne.  Szerelmet soha nem éreztem iránta, csak bemeséltem magamnak, hogy szerelmes vagyok belé. Kellett mert a többi fiúnak is kellett. Rajongtam érte és nem is figyeltem az érzéseimre.
Most ha Louis megkérdezné tőlem ugyan azt a kérdést mint akkor, csak Connie nevével, tudnák rá komoly választ adni. És, hogy mi lenne az? Kibaszottul fáj, hogy Conniet mással látom! Még hozzá az a valaki a saját apám. Felfogjátok ti ezt? Féltékeny vagyok a saját apámra. Ha nem rólam lenne a szó azt mondanám erre a szituációra, hogy undorító. De így, hogy én vagyok az érintett, fáj.
Fáj az, hogy akár mikor próbálok Conniera nézni Ő kerüli a pillantásom. Fáj, hogy mikor az apám otthon van, akkor állandóan együtt vannak. Gondolom azért mert Connie így próbálja a tudtomra adni, hogy igenis szereti az apámat, és hogy lépjek túl.
De mégis, hogy lépjek túl azok után ami közöttünk történt? Csókolóztunk és hiába próbálja magának bemesélni azt, hogy semmit nem jelentett a számára én tudom, hogy hazudik. Hazudik, mivel visszacsókolt! Ha nem csókolt volna vissza akkor nem jelentenék neki semmit. Azonban nem ez történt. Élvezte és tovább is élvezte volna, ha nem jutott volna az eszébe az apám, meg a korkülönbség.
Mégis kit érdekel a kor? Az csak egy szám! Engem abszolút nem érdekel, hogy négy évvel idősebb tőlem. Merem azt mondani, hogy vagyok olyan fejlett mint egy huszonkét éves. Sőt szerintem még egy harminc évesnél is eszesebb vagyok. Akkor meg mi ebben a probléma?
Az apám!
Igen, az apám miatt nem lehet életem szerelmével mert az a helyzet, hogy az Ő barátnője az a lány akit szeretek. Kettőnk közül tuti hogy én vagyok az aki igazán szereti Conniet. Hisz neki csak a dugásra kell! Én pedig szerelemből akarok vele lenni, nem pedig élvezetből. Mellettem igazán boldog lenne még akkor is ha csak tizennyolc vagyok.
Utálom magamat amiért nem harcolok Érte. Inkább megyek Bethanyval randizni amihez semmi kedvem nincs, mint hogy Conniet próbálja észhez téríteni. Rá kell jönnie arra, hogy igenis én vagyok az a srác akire szüksége van. Be kell magának vallania, hogy szeret engem!

                        

Péntek este van. Az órám pontosan este hét órát mutat. Negyed óra múlva Bethanyval kellene találkoznom a suli előtt, hogy aztán onnan tudjunk elmenni a mozihoz. Ő választja a filmet mivel úgy gondolom, hogy ez a normális. Azt hiszi, hogyha vége a filmnek rögtön haza viszem, de nem ez a tervem. Úgy gondolom, hogy elviszem valahova kajálni is és akkor még több időt tölthetek el vele. Louis tanácsolta, ugyanis lehet amíg Bethhel vagyok újra vissza kapom az érzéseimet iránta. A barátom szerint Bethany a gyógyír most a szívemre. Állítja, hogy amint kettesben leszünk Conniet rögtön elfelejtem.  Nem vagyok ebben nagyon biztos. Eleve ehhez a randihoz még mindig nincs kedvem. Csakis Louis miatt hívtam el Bethet randizni ugyanis a haverom mikor megtudta, hogy az állapotom súlyosodott, - vagyis totál bele estem Connieba, - úgy döntött, hogy kezelésbe veszi a dolgokat, mielőtt én még nagyobb hülyeséget követek el. Louis szerint már a csókkal is hatalmas hibát követtem el. Szóval meg sem fordulhat a fejemben, hogy esetleg Conniek elmondjam azt, hogy szeretem. A lány nem tudhatja meg.
És most kényszer randira kényszerülök, azzal a lánnyal aki pár hónapja még szerettem, - vagy nem. Nem szerettem Bethanyt és kész! Csakis azért viszem el őt most randizni, hogy kiverjem Conniet a gondolataimból mivel muszáj ezt tennem. Ő nem szeret viszont, és eszében sincs miattam szakítani az apámmal.

Még öt perc eltelt. Nagy sóhaj kíséretében megfogom a kabátomat és hanyagul a derekamra kötöm. Hajam a szokásosnál még zselésebb, ugyanis idegességemben azzal játszadoztam, hogy minél feljebb zseléztem az ég felé, majd a végén összekócoltam. Nem éreztem magam kényelmesen a bőrömben. Bethany előtt meg kell játszanom magam. Nekem pedig ez még nem annyira megy. Connie előtt olyan természetes volt minden. Őt az sem zavarta ha a szemüvegemet viseltem. Elfogadott olyannak amilyen valójában vagyok.
A szobám ajtaját becsukom magam mögött és csigalassúságú tempóban megyek le a lépcsőn. Éppen, hogy csak leérek mikor hirtelen valaki a mellkasomnak ütközik.
Connie az. Hatalmas szemeivel csodálkozva néz a szemeim közé. Szájából egy kanál lóg ki amivel a kezében tartott joghurtját majszolta mielőtt nekem ütközött volna. Meghökken mikor tudatosul bennem, hogy még mindig a mellkasomhoz ér. Ajka mellett egy kis maszat éktelenkedik. Jobb kezem önálló életre kel és a következő pillanatban megszabadítom a joghurt maradványtól. Az érintésemtől megremeg ami büszkeséggel tölt el. Lehet, hogy titkon mégis csak érez irántam valamit.
Vagy nem. Ugyanis mikor észre vette, hogy milyen közel is van még mindig hozzám, hátrálni kezd. Erről ennyit. Kezdem azt hinni, hogy tényleg komolyan gondolta mikor azt mondta, hogy szereti az apámat.
- Randizni megyek Bethanyval - közlöm vele bunkón és az arckifejezését nézem. A szemei pár pillanatra megrebbennek, de utána semmi említésre méltó dolog nem történik. Helyette kiveszi szájából a kanalat és a joghurtját kezdi kevergetni olyan nem törődöm stílussal. - Téged ez nem zavar? Komolyan ennyire semmit nem jelentek a számodra Con? - magam sem értem, hogy miért vágom ezt a fejéhez. Talán abban reménykedem, hogy végül be fogja vallani, hogy igenis szeret.
- De Liam zavar! Nagyon is zavar, hogy Őt viszed randizni. Azonban nem tudok ellene mit csinálni. - mered rám és földbe gyökerezik a lábam. Ez kezdetnek megteszi. Vajon így próbálja a tudtomra adni, hogy mit is érez irántam? Hát akkor nagyon rosszul csinálja.
Megindulok felé és mikor kellő közelségbe érek megszorítom a kezét.
- Csak egy szavadba kerül és nem megyek sehova. Mond azt, hogy szeretsz és a Tiéd vagyok! - meg akarom őt csókolni. A karjaimba akarom zárni és soha többé nem elengedni. Fejemmel elkezdek közelíteni felém, de kezeit a vállamra teszi és megállít.
- Nem mondhatom - csóválja meg a fejét. - Egyszerűen nem vagyok hozzád való. Liam mikor beszéltünk arról, hogy az apád ribancnak vagy kurvának hív az azért van mert megvan rá az oka ugyanis tényleg az vagyok! - nem értem, hogy mit beszél. Unom már ezt a ribanc témát. Connie nem az és kész.
- Tessék? - kérdezem értetlenül. Ő csak lehajtsa a fejét, majd sóhajt egyet és úgy néz ismét vissza rám.
- Nem szeretem az apádat és soha nem is szerettem, de nincs más választásom. Nincs pénz és ezáltal a tandíjamat sem tudom fizetni, kis híján kitettek a suliból mikor jött Donna és az ő hatalmas ötlete. Elvitt egy helyre ahol megismertem a papádat. Alkut kínált. Ha oda adom neki a testem akkor Ő elintézi azt, hogy többé semmilyen anyagi gondom ne legyen. Amíg kielégítem addig Ő rendes velem. De ha ellent merek szegülni akkor képes bántalmazni - mintha hideg vízzel öntenének le. Az apám titkon csajokat futtat pénzért? És ha nem úgy viselkednek ahogy Ő akarja agyonveri őket? Connie az apám pénzéért van vele? Akkor tényleg csak a pénz érdekli. Mégis csak azért volt velem olyan kedves mert félt az apámtól, ugyanis ha valamit rosszul csinál akkor az apám kidobja Őt és nem kap több pénzt!
- Szóval mégis csak igaz, hogy az apám miatt voltál jó fej velem - horkanok fel gúnyosan és elengedem a kezét. Tisztes távolságba megyek tőle tekintetemből pedig csak úgy sugárzik a méreg. - Szólhattál volna, hogy ne csináljak magamból hülyét!
- Azért voltam veled jó fej, mert tényleg megkedveltelek. De mikor úgy éreztem, hogy kezd nagyon komollyá válni a dolog megfogadtam azt, hogy inkább ellöklek magamtól nehogy Bradley miattam bántson téged is. Nem bírnám elszívelni ha miattam menne tönkre a kapcsolatotok. Nekem már úgyis mindegy mivel nekem ebből nincs kiutam, szóval engem bánthat. Csak téged hagyjon ki ebből az egészből. - egy könnycsepp folyik le az arcáról. Utálnom, sőt gyűlölnöm kéne amiért ilyen hülyeségbe ment bele. De egyszerűen képtelen vagyok! Csak sajnálni tudom amiért ilyen dologra kényszerítették Őt.
- És mi van ha engem nem érdekel az apám? Csak az érdekel, hogy Te ne szenvedj többé. Mellettem pedig nem szenvedné ugyanis szeretlek. Nem tudom, hogy mit kéne csinálnom, hogy végre elhidd. - és azzal lecsókolom az arcára az előbb kicsordult könnycseppjeit. Szinte reszket az érintésemtől. Tudom attól fél, hogy mikor tűnik fel az apám. Ugyanis ha ez megtörténne akkor nagyon nagy bajban lennénk.
- Nem használhatlak ki. Te még fiatal vagy és előtted az élet. Hülye lennél ha elköteleznéd magad mellettem. - hogy tudja ilyen hamar megváltoztatni az érzéseit? Vagy eltitkolni? És most döntsem el, hogy valójában mit is érez irántam.
- Kezdem úgy érezni, hogy Te semmit nem fogsz fel abból amit mondok - csóválom meg a fejem és úgy döntök, hogy inkább Bethanyra fogok összpontosítani.  Ha itt maradok csak még jobban össze fogok zavarodni.
A bejárati ajtó kilincsén van a kezem, mikor meghallom Connie hangját. - Szeretlek Liam, akár mennyire is próbálom elfojtani magamba, de képtelen vagyok. Mi soha nem lehetünk együtt ezt Te is jól tudod. - és azzal sarkon fordul majd felrohan az emeletre én pedig elhagyom a házat.

Fél nyolc is elmúlik mikor megjelenek az iskola előtt. Bethany már vár rám. Kissé morcos amiért képes voltam a hidegben megvárattatni. De valahogy nem érdekel.
- Ha nem rólad lett volna a szó, már rég itt hagytalak volna a fenébe. - jegyzi meg miközben a mozi felé sétálunk. Meg akarja fogni a kezem, de inkább zsebre dugom azokat. Egész úton csak beszél és beszél, de hogy rólam kérdezzen valamit arra már nincs esze. Nem foglalkozom vele. Csakis Connie jár az eszembe és az, hogy szeret. Mert szeret. Láttam a szemeiben, hogy komolyan gondolja. Akkor mégis mi a szarért vagyok most Bethanyval, mikor Connieval kéne lennem? - Liam?
- Hm? - hirtelen azt sem tudom, hogy hol vagyok és mit csinálok? Bethany a mozi előtt áll karbafont kezekkel.
- Nem akarod megvenni a jegyeket? Tudod tök ciki itt álldogálni kettesben - Bethany egy bunkó. Ő nem csak megjátssza magát hanem tényleg ilyen. Hogy lehettem bele szerelmes? És még mertem azt mondani, hogy mi összeillünk. Mekkorát tévedtem. Csak magát szereti. Sőt szerintem magába szerelmes.
Megforgatom a szemeimet és kezébe nyomok pont annyi pénzt ami az Ő jegyére elég. Értetlenül pislog a pénzre. - Te nem jössz be? Liam eljöttem veled ide, vagyis mutatkoztam veled. Ha most hülyét csinálsz belőlem én esküszöm, hogy hatalmas pletykát indítok el rólad. Azt hiszed, hogy nincs rajtad a szemüveged akkor mindent megkaphatsz? Hát tévedsz! Csak azért jöttem el veled ma, hogy a suliban tudjon mindenki arról beszélni, hogy én voltam az aki veled először elment randizni.ű
- Bethany Te egy hisztis kacsa vagy akit képtelenség szeretni. Undok vagy mindenkivel és pont ezért fogsz egyedül meghalni. Nem is tudom, hogy négy évig mi tetszett benned. Még csak szép sem vagy - nevetek, de úgy mint még soha. Lehet azért mert végre a szemébe tudtam mondani az igazat. - És ha most megbocsájtasz én lelépek, ugyanis vár rám egy lány akit tényleg szeretek. - kacsintok rá és már meg is fordulok.
Szinte rohanok a házunkhoz és remélem, hogy apa még mindig nincs otthon. Lihegve nyitom ki az ajtót és kezdem el keresni Conniet akit meg is találok az ebédlőben miközben még mindig a joghurtját eszi. Rögtön a tévé elé állok és lenézek rá.
- Liam Te mit keresel itt? Nem Bethanyval kellene....- kezd el kérdezősködni, de egy csókkal belé fojtom a szót. Természetesen visszacsókol. Mikor elválnak az ajkaink kipirultan néz rám.
- Te szeretsz engem, én szeretlek Téged. Más pedig nem is számít - nézek a szeme közé ő pedig csak az arcomat simogatja. Látszik rajta, hogy valamin nagyon gondolkodik.
- És mi van az apáddal? - kérdezi végül.
Milyen jó, hogy az anyám imád utazni és rendszeresen küld pénzt arra az esetre ha egyszer úgy gondolnám, hogy inkább hozzá költözöm. Nos az-az idő most jött el. Pár napja írtam neki egy üzenetet, hogy nagyon utálok otthon és, hogy apa totál megőrült. Erre ma reggel kaptam egy levelet amiben két repülőjegy volt Londonba. Igen elmondtam neki az egész Connies ügyet, Ő pedig támogatta a döntésemet. Tudtam, hogy Connie szeret engem, csak az apámtól fél. Én úgyis Londonba mentem volna egyetemre és az anyámnál laktam volna. Szóval a sulival megbeszéltem, hogy távúton fogom befejezni a középsulit. Connie pedig úgyis vérbeli Angliai szóval a szüleivel is helyre tudja hozni a dolgokat. Vigyorogva felmutatom a két jegyet a lánynak. - London?
- Az anyám ott él és megengedte, hogy hozzá költözhetünk. - mesélem ragyogó szemekkel.
- Ez azt jelenti, hogy veled lehetek? - kérdezi szégyenlősen.
- Persze csak ha akarsz. De megértem ha inkább itt maradsz az apámmal...- kezdek el incselkedni. Connie mérgesen a vállamba üt majd szó szerint a nyakamba ugrik.
- Szeretlek! - nyom egy hosszú csókot az ajkaimra. - Csak veled akarok lenni, senki mással nem!

És, hogy mi történt ezután? Szökés, szerelem és boldog élet kettesben. És ha megkérdik, hogy mitől ilyen szenvedélyes a kapcsolatunk? Azért mert mind ketten lelkileg sérültek vagyunk, de ha együtt vagyunk akkor a problémáink megoldódnak. Kit érdekel az, hogy Connie az apám ribanca volt? Kit érdekel az, hogy újra vissza szoktam a szemüvegemre? Kit érdekel az, hogy négy évvel fiatalabb vagyok a barátnőmnél? A lényeg az, hogy szeressük egymást...

13 megjegyzés:

  1. Szerintem egyáltalán nem volt beteg hangvételű XD Se az, hogy kurva volt Connie se az, hogy négy évvel idősebb volt Liamnél :D ne légy szemérmes drágám ;) És a részről, hogy megint istenit alkottál :3 Egyáltalán nem csaptad össze és szépen összehoztad. Már várom az új történeted.

    Chu~ Hime-sama♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. örülök neki ha így gondolod ♥♥

      Törlés
  2. Tökéletes befejezés volt :) Egyik kedvenc blogom volt tőled, és egyáltalán nem volt beteg hangvételű. Attól még hogy egyedi történetet írsz nem beteg hangvételű. Nagyon várom a kövi töridet :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. valaki szerint ha egyedi egy blog akkor az írója agyilag beteg xD

      Törlés
  3. gyáájj, így lenne ötösöm a lottón.:DD
    szép, tömör, és megindító, (és Johannának igaza lett. muhaha) nem is kell több:3
    már várom az új történetedet is, de ez is prííma vót.:3 xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nanáá.:D nem is lehetett volna jobb befejezése.:D

      Törlés
  4. Nem tudom ki mit fog mondani, de szerintem tökéletes befejezése lett ennek a történetnek,még egy filmet is simán el tudnék képzelni belőle :D
    és örülök, hogy végre tényleg összejöttek és otthagyták Bradleyt és boldogan élnek míg meg nem halnak :DDD
    már nagyon kíváncsi vagyok a következő történtedre, nagyon várom :D ♥♥
    Xoxo

    VálaszTörlés
  5. Annyira,de annyira sajnálom,hogy nem írtam az előzőekhez ://
    Ami ezt a történetet illeti nekem nagyon tetszett:DD Mint már mondtam ugye te nem azt a full love sztorit írod,éés ez annyira jóó :33
    Alig várom az újabb agyszüleményed :3

    VálaszTörlés
  6. Szerintem nem volt beteg sztori, kicsit szokatlan volt, de jó volt. És én nem erre a végre számítottam, meg is lepett, de jó volt így ahogy volt :)
    Várom már az új töridet nagyon! :)

    VálaszTörlés