2015. március 30., hétfő

| Chapter Twenty - Four |

Helló! Hű, milyen átkozottul izgalmas héten vagyunk túl (március 25 a Directionerek legszörnyűbb napja -.- )...igen, Zaynről beszélek és arról, hogy kilépett. Mondanom sem kell, hogy engem is az elején megviselt, sőt rendesen megsirattam Őt két teljes napig :\ de utána a szomorúságot átvette a düh miután előkerültek azok a bizonyos stúdiós képek meg az a duma, hogy szóló karrierbe kezd...ez miatt a két dolog miatt aztán végleg lezártam magamba a Zayn dolgot és mostantól hivatalosan is csak Liamre, Louisra, Niallre és Harryre koncentrálok ugyanis Ők még itt vannak és úgy érzem, hogy soha nem lennének képesek cserben hagyni :) teljes mértékben támogatom Őket, Zayn pedig hát...ennyi :D A történetben természetesen Zayn még úgy lesz mint a One Direction tagja, de nem tudom, hogy mi lesz a közeljövőbe vagyis akkor ha új törit kezdek. Lehet, ez lesz az utolsó történet amiben Zayn neve fel fog tűnni mivel nem akarom a szíveteket fájdítani, meg aztán új korszak kezdődött. Bevallom, mikor megtudam, hogy kilépett még a blogolást is képes lettem volna abbahagyni, sőt abba is hagytam volna ha nem lett volna megírva előre pár fejezet. De szerencsére megvolt írva és mostanra már össze is szedtem magam, szóval a blogon semmi változás nem lesz, maximum csak annyi, hogyha ezt a történetet befejezem, Zayn többé nem fog szerepelni egy történetemben sem, - őszintén ebből a sztoriból is kiírtam volna, de hülyén jött volna ki :s szóval itt még marad és az 1D tagja lesz, a továbbiakban pedig majd meglátjuk :))) 
Azon gondolkoztam, hogy a tavaszi szünetben gyakrabban hoznám a frisseket :D Mit szóltok hozzá? Örülnétek neki és itt lennétek? Ha tetszik az ötlet, akkor szerdán? (szerdán kezdődik a szünet, vagy csütörtökön? basszus, de ciki h nem tudom már, de nálunk máshogy van xD)  na mindegy szerdán vagy csütörtökön hozhatnék új részt - vagyis az nap mikor keződik a szünet :P addig is komizzatok meg ilyenek ;)




- Mire kell nektek pont egy laptop? - Anabell a legkisebb méretűre húzza össze a szemeit, kezeit összekulcsolja a mellkasa előtt, miközben gyanakodva méreget hol engem, hol pedig Liamet.
Egy elmegyógyintézetben a laptop tiltott tárgy, mivel a kezelés lényege, hogy el kell lennünk különítve a külvilágtól. Mobilt, laptopot, tilos az épületbe hozni a gyerekeknek. Mindezek ellenére a nővérek és orvosok nyugodtan használhatják.
Azért minősülnek tiltott tárgynak mivel a világhálón elég sok mindenre rá lehet keresni. Mint például arra, hogy hogyan lehetünk a legkönnyebben öngyilkosok. Oké, ki az a hülye már aki ilyet keres a neten? Már pedig állítólag van ilyen. Szerintem az ilyenek csak divatból akarnak meghalni. Ez olyan mint az emósok. Menőnek tartják ha felvágják az ereiket, majd boldogan fényképezik le a vérző csuklójukat és végül osszák meg a különböző közösségi oldalakon. Igazából nincs is semmi bajuk, csak egyszerűen feltűnési viszketettségben szenvednek és tudják ha megosztanak egy ilyen dolgot a világgal akkor hirtelen a figyelem központjába kerülnek. Na, ilyeneknek lenne szükségük egy jó kis elmegyógyintézetre. Habár így bele gondolva rajtuk még az sem segítene. Utálom az ilyen lényeket. Azt sem tudják, hogy mi az az igazi fájdalom.
Viszont nekem most nem azért van szükségem egy laptopra, hogy rákeressek hogy hogyan lehet a legkönyebben meghalni, hanem azért mert jelentkezni akarok egy meghallgatásra. Igazából nem is én, hanem Liamet akarom jelentkeztetni az X-Factorba. Nagy - Britannia egyik legnagyobb tehetségkutató műsora amit minden évben megrendeznek és keresik az ország legjobb énekesét. És én ezt a bizonyos énekest már meg is találtam Liam személyében.
Fogalmam sincs, hogy hónapokon keresztül, hogy nem vettem észre, hogy mennyire észvesztően csodás hangja van. Talán azért nem mert jól titkolta. De a Sors ellene szólt mert véletlenül meghallottam, mikor azt hitte, hogy én még messze vagyok a szobánktól. Azóta pedig nem hagytam neki békét. Amikor csak tehettem noszogattam, hogy énekeljen. És mivel nekem nem tudott ellenállni így kénytelen volt teljesíteni a kérésemet. Aztán megunta majd fellázadt ellenem. Csak akkor volt hajlandó énekelni, ha én is beszálltam. Eléggé jól szól együtt a hangunk. Vicces ez az egész dolog, mivel szerinte az én hangom tökéletes, szerintem meg az Ő hangja tökéletes. Végül mindig megegyezünk abba, hogy ugyan olyan jók vagyunk.
A fordulópont mégis a tizenhatodik szülinapján jött el. Fogalmam sem volt róla, hogy mit is adhatnák neki mivel itt még az ajándékozást sem engedik meg. Tudtam, hogy számára pedig nagyon is fontos a zene, úgy ahogy azt is tudtam, hogy hónapok óta már nem hallgatott semmiféle zenének mondható valamit. Így aztán becsempéztettem Jessievel a zenelejátszómat amit megpakoltattam egy csomó zenével. Mint kiderült, Liam szinte az összesnek fejből fújta a szövegét. Aztán jött az I'm Yours. Akkor tudtam meg, hogy pár éve már jelentkezett a tehetség kutató műsorba, de nem mert elmenni.
Nekem pedig remek ötletem támadt. Ilyen mesés hangot kár lenne veszni hagyni. Közöltem vele, hogy muszáj lesz jelentkezni újra a műsorba, de ezúttal el is kell mennie.
Ne kérdezzétek, hogy hogyan gondoltam ezt az egészet. Napok kérdése és engem kiengednek innen, viszont Ő marad, és biztos, hogy nem fogják kiengedni a meghallgatásra.
Akkor sem adom fel ilyen könnyen. Elküldöm a jelentkezését és kész. Csak ehhez szükségem van Anabell laptopjára. De úgy látszik ez már számára is túl megy mindenen. Lehet, hogy egy csomó szabályszegésben segít, de ez a laptopos ügy már sok. Azonban azt is tudom, hogy nem fog tudni ellenállni nekem.
- Őszintén megmodva Mira, szerintem nem is annyira jó ötlet ez az egész. - harap az alsóajkába Liam. Félve pislog rám, mire én csak megforgatom a szemeimet.
Már megint kezdi elölről. Nem értem, hogy miért hezitál ennyit. Tehetséges és ha kihasználja akkor elképesztő életnek néz elébe. De ha így folytatja akkor minden jóból kimarad. Más ember örülne ha ilyen hanggal rendelkezne mint Ő. És Liam mit csinál ? Megfutamodik!
- Oké kivele, miben sántikáltok? - teszi derekára a kezét Anabell és nagyon csúnyán néz ránk. Merem azt mondani, hogy még soha nem nézett ránk így.
Én szívesen elmondanám neki, de Liam már így is rémeket lát. Szerinte annyi kudarc érheti még. Először is még azt sem tudjuk, hogy hogyan fogjuk Őt innen kihozni. Az egy dolog, hogy Londonba vagyunk, de el kell jutnunk az X-Factor stúdiójáig. Egyikőnk sem ismeri a várost. Mégsem tudok ezzel még most foglalkozni. Ha Liam így folytatja még csak jelentkezni sem fog. Ez pedig semmiképp sem történhet meg. Kell még titokban is kitöltöm a nevével a jelentkezési lapot.
 Annyit szenvedett már az életben, ideje már, hogy valami jó is történjen vele. És tuti, hogy ez csak jól fog elsülni. Elég ha csak fel fog menni a színpadra máris egy csomó rajongója lesz. Hisz ki tudna már ellenállni az aranyos, kisfiús pofijának? A kiskutya szemeiről pedig inkább már nem is beszélek. Tuti siker. És ő ezt akarja veszni hagyni.
- Majd ha pár hónap múlva meglátod Liam cuki pofiját egy magazin címoldalán, akkor választ kapsz arra a kérdésedre, hogy mihez kell most a laptopod. - kacsintok rá jóízűen Anabellre, de a lány kicsit sem úgy néz ki mint aki felfogta a kis monológomat. Nem kerüli el a pillantásomat, hogy a mellettem álló fiú teljesen zavarba jön a 'cuki pofi ' megnevezésen. Jobb lesz ha már most hozzá szok az ilyesfajta megnevezésekhez. Mellesleg nem csak én gondolom, hogy cuki az arca.
- Jesszusom, hova gondolsz már Te? - csóválja meg a fejét reménytelenül Liam. Kényelmetlenül érzi magát ebben a helyzetben.  - Miféle magazin címlap? Én még csak simán Liam vagyok, és ha rajtam múlik így is fog maradni, az elkövetkező száz évben. - húzza fel az orrát büszkén. Ilyenkor olyan szívesen megpofoznám, hogy térjen észhez.
- Merem azt mondani, hogy ha csak egyszer kerülnél a nagyvilág elé máris több száz lány élvezne a bugyijába a látványodtól. - hivatalosan tagadni sem tudja, hogy totál zavarban van. A feje egy paradicsomhoz hasonlít és mindenhova néz csak rám nem. A szeme előtt máris elképzeli a jelenetet. A popszakma ezzel jár nem? Liamben pedig minden megvan ami ehhez kell.
- Ha most arra kell a laptopom, hogy Liamet igazoljad egy Calvin Klein céghez aminél majd alsógatya modell lesz, akkor el is felejtheted, mert nem adom oda! - most komolyan ez esett le Anabellnek ebből az egészből? Eszembe sem lenne a legjobb barátomat kitenni ekkora veszélynek. - Azért az én tűrőképességemnek is van határa! Tudom, hogy Liam jól néz ki a korához képest és azt is tudom, hogy ezzel az arccal milliókat lehet keresni, de évek múlva meg fogja bánni, hogy pénzért árulta a testét. - Liamből egyszerre tör fel a röhögés, úgy ahogy belőlem is. Nem is rossz ötlet. Liam arcával tényleg milliókat lehet keresni. Ha nem jön össze az éneklés, akkor most már tudom, hogy hol fogunk legközelebb próbálkozni.
- Ez szuper ötlet Anabell! Köszi a tanácsot. - Liam nagy nehezen képes csak megszólalni, de mikor ezt a fiatal lány meghallja lesápad. De aztán leesik neki, hogy a fiú csak tréfál.
- Nem vagytok viccesek! - mondja komoran, de mikor meglátja a szomorú arcomat, rögtön megenyhül a tekintete. - Legyen, megkapjátok, de csak negyed órára! És csak úgy szólok, hogy egy csomó weboldal le van tilta, így esélyetek sem lesz rosszat csinálni. - és azzal a kezembe nyomja a masinát. Magamhoz ölelem a gépet és intek Liamnek, hogy induljunk vissza a szobánkba.
Mikor megérkezünk lehuppanok az ágyamra Liam pedig szorosan mellém mászik. Gyorsan beírom a keresőbe a célomat, majd pár pillanat múlva az X-Factor hivatalos honlapja tárul a szemünk elő. Egy kattintás és ott van a jelentkezési lap, amit csak el kell küldenünk, és Liam máris mehet a meghallgatásra.
- Szóval...- megköszörülöm a torkom, az ujjaimat pedig a billentyűzetre vezetem, de mikor lenyomnám a nevének első betűjét, hirtelen megállít a kezével.
- Ne csináld! - kér komoran és felül miközben lehajtja a laptop tetejét.
- Miért ne? - kérdezem és én is felülök mellé majd baráti módon átkarolom a vállát. Először nem szól semmit, hanem csak tenyerébe temeti az arcát. - Liam Te tehetséges vagy! Neked igenis ott a helyed és megérdemled, hogy végre megvalósítsd az álmod.
- Francokat - motyogja az orra alatt, de én tisztán hallom.
- Nem veszem be azt, hogy igazából nem is szeretsz énekelni! Ezt még magadnak sem hiszed el. Miért ellenzed ennyire? - kezdek el hangosan töprengeni.
Valami oka csak van, hogy képes elszalasztani egy ekkora lehetőséget. Ha ilyen tehetséggel rendelkeznék mint Ő, gondolkodás nélkül jelentkeznék. De ha Ő tényleg úgy gondolja, hogy nem akarja akkor nem fogom erőszakolni. Csak neki szeretnék jót.
- Mi van akkor ha még mindig nem állok készen? Nincs kedvem lejáratni magam a fél ország előtt! - néz rám. Mosolyt csal az arcomra ez a viselkedése. Egyszerűen maga sem tudja eldönteni, hogy mit akar. Természetes dolog, hogy fél. Kitudja, hogy mit hoz a jövő.
- Dehogy fogod lejáratni magad! Hidd el, hogy csodás leszel, a közönség imádni fog. - simogatom meg a kezét.
De mosoly helyett valami mást kapok. Egy nagyon, de nagyon ravasz vigyort. Akkor szokott így rám nézni, mikor valami rosszat tervez ellenem. Mikor valamelyik nap elfoglaltam az ágyát és nem voltam hajlandó kikelni onnan, Ő pedig mindenáron oda akart lefeküdni. Így gondolkodás nélkül rám vetette magát és agyoncsikizett. Azt hiszem, hogy kezdhetek Tőle félni.
- Mondod Te, akinek eszébe sincs jelentkezni - kezd bele és farkasszemet nézünk. Hatalmasat nyelek és inkább rögtön témát váltanék. - Mond csak Mira, Te miért nem akarsz jelentkezni? - gondolhattam volna, hogy erre akar kilyukadni.
Pedig azt hittem, hogy ezt már megbeszéltük. Még, hogy én meg az X-Factor. Nem vagyok én színpadra való. Lehet, hogy mostanra már normális emberi formám van, de szerintem a mentorokat így sem győzném meg. Inkább rá sem gondoltam arra, hogy mi lenne ha tényleg jelentkeznék. Szívesen megpróbálnám, de én tényleg nem vagyok még erre felkészülve. Túl sok pofont kaptam már az élettől. Jelenleg pedig határozottan nem akarok újra a padlón kikötni. Majd egyszer megpróbálom. De nem most!
- Úgy tudtam, hogy ezt már megbeszéltük. - vágom rá fagyosan.
- Nem beszéltünk meg semmit. Te eldöntötted, hogy kinevetnének ha színpadra állnál mivel még mindig a múlton töröd az eszed. Arra még nem gondoltál, hogy talán sikerülne, ugyanis színpadra való vagy? Mira ha nekem ott a helyem, akkor neked duplán! - lesütöm a szemeimet és a cipőmet kezdem el kémlelni. Határozottan jól esnek a szavai, de egyben fájnak is mivel az igazat mondja.
Lehet, hogy tényleg félek attól, hogy megint kinevetnek. Akár hányszor énekelni kezdek midig az lebeg a szemem előtt mikor pár éve a suliban a fél iskola kinevetett és tehetségtelennek titulátak. Nem akarom még egyszer áttérezni ugyan azt! Szerettem énekelni és komolyabban is akartam volna fogalalkozni vele, de ami akkor történt megváltoztatta a véleményemet.
Mi van akkor ha tényleg tehetségtelen vagyok? Csak a szüleim szerint tudok énekelni, na meg mostmár Liam szerint. Egyszer álltam igazi közönség elé, de akkor is elvéreztem. Köszönöm azt az érzést még egyszer nem akarom áttérezni.
- Én melletted tehetségtelen vagyok. - sóhajtok fel szomorúan.
- Badarság! - von vállat hevesen. - Tudod mit? - térdel le hirtelen elém miközben két kezét a térdemre teszi és az arcomat kémleli. Szemei csak úgy csillognak az izgatottságtól. Na, vajon most mit talált ki? Nála semmit nem lehet biztosra tudni. - Akkor jelentkezem hogyha Te is! - kezd el alkudozni vidáman.
- Mi van? - kérdezek vissza értetlenül. Akkor akar csak jelentkezni ha én is? Ó, akkor soha nem fog jelentkezni mivel nincs az- az erő amit engem erre rávesz.
- Jelentkezek és elmegyek a meghallgatásra, ha Te megteszed ugyan ezt. - ismétli el az előbbi szavait bővebben. Akaratom ellenére, de felnevetek. Nem nevet velem így tudom, hogy igazat beszél.
- Nem zsarolsz meg Payne! - csóválom a fejem hevesen.
- Ahogy gondolod - bólint komoran, majd feláll, de még utoljára lenéz rám. - Sajnálom, hogy életed végéig lelkiismeret furdalással fog kellened élni. - teszi még hozzá.
- Miért lenne lelkiismeret furdalásom? - ez a gyerek megőrjít! Akár mikor eléri, hogy teljesen összezavarjon.
- Azért mert Te miattad nem valósítottam meg az álmomat. - húzza fel az orrát.
Miért nem lepődök meg ezen? Legalább beiismerte azt, hogy az éneklés tényleg az álma. Viszont teljes mértékben igaza van. Lelkiismeret furdalásom lenne ha miattam nem jelentkezne. Tudom, hogy már pedig miattam nem fog jelentkezni. Egy szóval addig amíg én nem jelentkezek, addig Ő sem teszi meg ugyanezt.
- Legyen. - adom meg magam kelletlenül. Többet nem tudok mondani mivel a nyakamba ugrik boldogan majd ismét lenyom az ágyra és most Ő az, aki magához veszi a laptopot és kezdi el kitölteni a jelentkezési lapot a meghallgatásra. Alig telig el tíz perc és kész van. Mind ketten csodálkozva nézzük a visszjelzést miszerint a rendszer elfogadta a jelentkezésünket.  Nem szólunk semmit, csak csendben hallgatunk és töprengünk egészen addig míg nem nyitódik az ajtó és Anabell meg nem jelenik.
- Letelt a negyed óra! - nyúl a laptopjáért, de mielőtt kimenne még hozzám fordul. - Mira, Te veled pedig Dr. Pinncok akar beszélni. - közli velem, az én gyomrom pedig összeszorul...

8 megjegyzés:

  1. És igen én vgyok az elsô, milyen rég ártam erre, hogy elsô lehessek:))
    Nos a történettel kapcsolatban, csak annyit tudok mondani, hogy tökéletes, kiváló, egyszerûen fantasztikus! *.*
    Tudod én nem mindig szoktam írni véleményt, mert egyszerûen úgy érzem, hogy nincs miért mindig azt leírjam. Te csak tudd, hogy számomra mindegyik rész brilliáns;)
    Tudod, én erdélyi vagyok és egyben székely is. Nálunk vam egy vicc amit mindig szoktak mondani ilyenkor mikor kétszer nem mondjuk el ugyan azt: Székely bácsi az oltárnál elmondja a feleségének, hogy "szeretlek". Telik az idô, s egy pár év elteltével a felesége megkérdi tôle, hogy "miért nem mondta neki soha a lakodalom után, hogy szereti?" A székely bácsi csak annyit felel: "Én egyszer elmondtam, ha valami változik szólok!"
    Nos ezzel én is így vagyok, ha valami nem tetszik a történetben ígérem egybôl szólok, de addig hidd el minden a legnagyobb rendben van! :D
    És persze én nagyon örûlnék ha már szerdán, vagy csütörtökön hoznád az új részt! :)
    Sok-sok puszii Dreamer! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. soha nem hittem volna h erdélyből is olvassák a blogom :O egy szó: WOW :D egyébként ezen most jót nevettem :P

      Törlés
  2. Először is! Én.Nem.Bírnám.Ki.A.Laptopom.Nélkül! A mobil még hagyján de a gép... Judit a kockaember *--* Siess <33

    VálaszTörlés
  3. Vííí, benne vagyok az első háromban!!! XD na, tök jó, és hajrá mira, meg Liam! >3

    U.i.: Ez még en voltam, Tami, csak az egyik haverom e-mailját, meg profiljait használom, hosszú sztori, miért.

    Chüsi Tami

    VálaszTörlés
  4. Nagyon, de nagyon, de nagyon happy vagyok. Amúgy átérzem először én is abba akartam hagyni, csak meg volt írva előre pár rész :)
    Ezt hagyjuk, továbbléptünk! :D Szóval a rész valami super volt, és komolyan mondom, nem szeretnél elcsattantani egy csókot! Komolyan minden résznél arra várok, de tudom, hogy türelem rózsát terem! És a meghallgatást is várom már, nagyon!! Szóval siess, te nő a következővel!! :D Amúgy nekem szerdától kezdődik...:)
    Pusszancs, Enci!! :) ♥♥

    VálaszTörlés