2015. április 1., szerda

| Chapter Twenty - Five |

Helló!!! Ahogy ígértem meghoztam az új részt ;) komizni meg minden :P




Az elmúlt pár hétben és napban, még Tobiassal is szívesebben találkoztam volna, mint Dr. Pinnockal. Nálam pedig nagyon nagy szó ha még Tobiast is elviselném az orvosom helyett. Szavam nem lehet, ugyanis mióta Tobias szépen meghazudtolt Liam előtt, azóta nem láttam. Tudom, hogy még mindig az intézetben van, de az a hír járja, hogy nagyon súlyos az állapota. A pletykák szerint rátamadott pár nővérre akik megakarták szúrni egy injekcióval amiben nyugtató volt, mire a fiú hason rúgta, a másikat pedig megharapta. Miután kitört a káosz a szobában, az orvosok igyekeztek lenyugtatni Őt, de nem jártak sikerrel. Állítólag az egyik kezelő orvosát annyira megrúgta, hogy annak eltörött az egyik ujja. Tobiasból kinézem. Ezek után az események után el lett különítve, - lásd, nem hagyhatja el a szobáját és állandó megfigyelés alatt tartják ugyanis senki nincs biztonságban mellette. És ezt mind Julia halála váltotta ki belőle. Jobban mondva nem is Julia halála, hanem az, hogy Tobiast vádolták meg azzal, hogy Ő tömte tele a lányt halálos drogokkal. Akár mennyire is utálom Őt, most együtt érzek vele. Rettentő rossz érzés mikor mindenki hazugnak tart. Ráadásul senkinek eszében sincs bocsánatot kérni.
Kiderült, hogy hogyan is halt meg Julia. Semmi gyilkosság. Egyszerűen túladagolta magát, majd megcsúszott a csempén és beverte a fejét a kemény mosdóba. Rögtön szörnyet halt. Nem, nem a mosdó miatt, az csak a ráadás volt. A szervezete egyszerűen nem tudta már feldolgozni a sok káros anyagot. Aznap éjjel nem csak drogozott, hanem ivott is. Alkohol összekeverése kemény droggal, rögtön halált okoz. Ő pedig pontosan ezt tette. És nem csak az első alkalom volt mikor drogot fogyasztott. Julia szenvedélye volt a drog, de ezt senki nem tudta róla. Csak pár személy akikkel nagyon közeli viszony állt. Személyek, akik a halála után pár hónappal vallottak.
És, hogy mindezt honnan tudom? Közel egy hete az a rendőr látogatott meg, aki gyilkosnak hitt, majd tanácsolta a szüleimnek, hogy zárassanak be egy elmegyógyintézetbe mivel megrögzött hazudozó vagyok, aki mindenáron el akarja venni magától az életet. Most újra szembe találtam magam vele. Nem kért bocsánatot. Egyszerűen csak közölte velem, hogy tiszta vagyok. Semmi sajnálat, amiért elszakított a családomtól és bezáratott egy helyre ahol napi szinten nyugtatóztak be. Nem! Nyugodtan elmesélte, hogy mi a történet befejező része, majd felállt és annyit közölt még velem, hogy reméli soha többet nem kell viszont találkoznunk. Én is felálltam, majd mielőtt elment volna még utána szóltam. Megköszöntem neki.
Igen, azt, mondtam, hogy köszönöm. Láttam az arcán, hogy nem érti mégis mit köszönök neki. Lelkiismert furdalása volt amiért ezt tette velem. Hisz soha nem voltam gyilkos. A problémáimat pedig elmegyógyintézet nélkül is meg lehetett volna oldani. Én mégis mosolyogva tudtam rá nézni, és megköszöntem. Nem tudta mire célzok. Én azonban nagyon is tudtam.
Megköszöntem neki azt, hogy elküldött ide. Ha nem tette volna meg, akkor most nem ismerném Liamet. Még mindig nem tudnám, hogy milyen érzés az mikor az ember számíthat valakire. Még pedig a legjobb barátjára.
Azonban félek attól, hogy hamarosan elveszítem Őt. Pontosan ezért sem akarok most találkozni Dr. Pinnockkal. Kezelésre már nincs nagyon szükségem, szóval csakis egy dolog miatt akar látni. Még pedig az miatt, hogy hivatalosan is egészségesnek nyilvánítjon. És mi van akkor ha a papírjaimba az fog szerepelni, hogy meggyógyultam? Az, hogy akkor el kell hagynom az elmegyógyintézetet. És ha elhagyom az elmegyógyintézetet, kit hagyok még el ? Liamet!
Sajnos az Ő állapota még nem úgy néz ki, hogy hamarosan elengedik. A gyógyulás útján áll, de az orvosok még mindig nem bíznak az egészségügyi állapotában. Ami nagyon nem jó. Ha én megyek, akkor Liam még marad. Nagyon hosszú hónapokra egyedül marad nélkülem. Nem leszek mellette, hogy segítsek rajta mikor ismét romlani kezd az elméje. És akkor megint hülyeségeket fog elkövetni.
Az én jövém sem lesz valami csodálatos nélküle. Lehet, hogy kiszabadulok innen, de ez egyet jelent azzal, hogy haza kell mennem és újra iskolába fog kellenem járni. Iskolába ahol megint egyedül leszek. Liam nélkül az életem megint pokol lesz.
Nekünk szükségünk van egymásra! És harcolni is fogok azért, hogy ne tudjanak minket szétválasztani. Ígéretet tettünk egymásnak. Ha most megtudja, hogy én elmegyek összefog törni. Ráadásul ott van még a meghallgatás is. Annyira örül neki, hogy végre tényleg meg fogja tudni mutatni a tehetségét a világnak. Örülök neki, hogy végül beleegyezett, hogy jelentkezik. Még ha magamat is bele kevertem, pedig tudom, hogy nekem semmi esélyem a műsorban. De Liamnek annál több van.
Habozva megállok Dr. Pinnock rendelőjének az ajtaja előtt. Egyik lábamról a másikra állok és hezitálok. Tudom, hogy muszáj bekopognom, de egyszerűen képtelen vagyok megtenni. Előre tudom, hogy mit fog mondani. Nem akarom az Ő szájából hallani azt, hogy elmehetek. Ha elmegyek akkor elveszítem Liamet. Nem veszíthetem el! Még nem vagyok ilyen nagy lépésre felkészülve. Egyáltalán, hogy fogom neki ezt elmondani? Soha nem beszéltünk arról, hogy mi lesz akkor ha valamelyikőnket kiengednek. De hát megígérte, hogy örökké mellettem marad! Egy ilyen kis semmiség nem tud minket szétválasztani. Majd én teszek róla, hogy együtt maradhassunk.
Mélyen kifújom a levegőt és kopogásra tartom a kezem. Egy halk 'tessék' hallatszik odabentről, én pedig benyitok. Dr. Pinnock a szokásos helyén ül, és amit meglát egy sugárzó mosoly kúszik az arcára. Megpróbálok visszamosolyogni rá, de nem nagyon sikerül. Nem vagyok képes most mosolyogni. Nem vagyok normális. Itt akarok maradni egy elmegyógyintézetbe, ez nem normális dolog.
- Á, Mira! Már vártalak. - üdvözöl boldogan, majd a vele szemben álló székre bök, hogy foglaljak helyet.
Mindig is utáltam ebben a helységben, de most még jobban. Eddig azért gyűlöltem mert állandóan az életemről kérdezősködött, most pedig azért utálom mert el akar innen küldeni. Esküszöm szívesebben feltárnám neki az elmém összes dolgát csak azért, hogy maradhassak. Hónapokkal ezelőtt remegő lábakkal ültem ezen a széken, és most ugyan ezt teszem. Nem vagyok még felkészülve. Képtelen vagyok bele törődni, hogy itt kell hagynom Liamet.
- Tudom. - motyogom az orrom alatt. Nem nézek rá. A falakat nézem, majd a bútorokat. Minden kis négyzetcentimétert végig nézek a helységben. Fehér és fekete. Egy csomó kép amin különféle ábrák találhatóak. A képek valamit ábrázolnak, dehogy mit azt csak a készítőjük tudja. Szerintem félelmetesek. Mondjuk először számomra az elmegyógyintézet is az volt. Őrült emberek akik nem tudnak magukról. Ki hitte volna, hogy pont egy ilyen taszító helyen fogom megtalálni a legjobb barátom.
- Azt is tudod, hogy miért akartam veled ilyen sürgősen beszélni? - a szemei csillognak ahogy az arcomat nézik. Nem hittem volna, hogy egy orvos örül mikor megszabadul a betegjétől. Úgy látszik tévedtem. Dr. Pinnock majd kicsattan a boldogságtól. Lehet azért mert megint megszabadul egy őrülttől. Hurrá! Mégis mi vezette rá arra, hogy egy ilyen helyen dolgozzon? Legjobb kimaradni az ilyenekből. Renget olyan idegbeteg van akiken segíteni sem lehet.
- Van egy tippem. - sóhajtok fel szomorúan, miközben elkezdem a karomat símogatni. Kellemetlenül érzem magam. És erre még az is rátesz egy lapáttal, hogy Dr. Pinnock ennyire örül a nagy semminek. Legalább ne mutatná ki, hogy mennyire örül, azért mert végre megszabadul Tőlem.
- Akkor mi ez a szomorú arc? - ráncolja össze a homlokát töprengve. Kérdésére csak hanyagul megvonom a vállam. Nem tudom, hogy helyes döntés e volna ha elmondanám neki az igazat, - vagyis azt, hogy nem akarom magára hagyni Liamet. - Biztos, hogy tudod, hogy miről van szó?
- Inkább csak sejtem. - válaszolom.
- Ez esetben had engedd meg, hogy közöljem veled a jó hírt, vagyis azt, hogy egészséges vagy! - összecsapja a kezét, tőlem pedig ismét kap egy fancsali mosolyt. Figyelembe sem veszi, hogy kicsit sem zavar. Mondtam én, hogy tudom, hogy mit akar mondani. Egészséges vagyok! Vagyis többé nem vágom az ereimet és még csak a halálra rá sem gondolok. Tudom örülnöm kellene neki, hogy tényleg jól vagyok. Mégis, ez nem olyan mint egy influenza amiből ki tudnak kezelni. Miért biztos mindenki benne, hogy tényleg meggyógyultam? Hogy létezik az, hogy senki nem fél attól, hogy esetleg majd egyszer újra megteszem? - Mira, hónapok óta nem bántottad magad. A rémálmaid elmúltak és egészségesen táplálkozol. Annyi fájó dolog után újra tudsz mosolyogni. A kezelések elérték a céljukat. Végre haza mehetesz és új életet kezdhetsz! - Dr. Pinnockból csak dőlnek a szavak. A szavak amelyekre az én gyomrom összeszorul. Tudok mosolyogni, de nem a kezelések miatt. Aki rávett arra, hogy mosolyogjak az Liam! Normálisak eszek, Liam miatt ugyanis Ő figyeli. Nem bántottam magam mert Liam minden órában a csuklómat nézi. Ha most elszakítanak Tőle, akkor mi a garancia arra, hogy nem esek vissza újra?
- Tudom örülnöm kéne annak, hogy most haza mehetek, de egyszerűen nem megy - csóválom meg a fejem szomorúan. - Képtelen vagyok itthagyni Liamet! Végre lett egy legjobb barátom aki tényleg törődik vélem. Félek, hogy elveszítem ha elmegyek innen. - jó érzés hangosan kimondani a fájdalmaimat. Az pedig mégjobb, hogy Dr. Pinnock megértően hallgat.
- Liam még nincs olyan stádiumban, hogy elmenjen innen. Tudod az Ő állapota sokkal bonyolultabb mint a Tiéd. - veszi le a szemüvegét majd teszi le lassan az asztalára.  Az Ő állapota nem bonyolult. Egyszerűen csak nem tudnak hogyan bánni vele.
- Maguk nem értnek hozzá! Hülyén fog hangzani amit most mondok, de Liamnek rám van szüksége. - mérges leszek, ugyanis Dr. Pinnock még mindig úgy tekint Liamre mint egy őrültre. Sőt itt mindenki úgy tekint rá. Félnek Tőle. Akkor ezek után mégis hogy hagyjam Őt itt?
- Rád? - felnevet. - Az a fiú kiszámíthatatlan. Fogalma sincs, hogy mi történik körülötte. Ne hidd azt, hogy Te segíteni tudsz rajta. - a hangja gúnyos, kezeim ökölbe szorulnak. És akkor határozom el, hogy nem hagyom itt Liamet. Attól mert csinált pár dolgot, nem azt jelenti, hogy tényleg őrült. Bennyt már hónapok óta nem látta! De ezt persze senki nem veszi figyelembe.
- Fogalma sincs Liam érzéseiről! Neki köszönhetem azt, hogy még élek. - Dr. Pinnock szeme elkerekedik és nyel egy nagyot. - Nézze, ha most elszakítanak Tőle, akkor Liam megint összetörik. Gondolom nem akarja azt, hogy megint meghaljon egy betege. Nem vagyok szakértő ilyen téren, de eléggé rossz fényt vet mindenkire, ha pont egy elmegyógyintézetben ahol segíteni kellene a betegeken, halnak meg a betegek. Gondolom érti, hogy mire akarok kilyukadni. - nem ismerek önmagamra. Álltalában mindig én vagyok az aki mindenbe bele törődik. De határozottan nem tudok abba bele törődni, hogy itt kel hagynom Liamet, ahol még csak igazából nem is akarnak segíteni rajta.
- Te most fenyegetsz engem? - Dr. Pinnock mérgesen néz rám, de nem ijedek meg Tőle.
- Nem. Én csak felvázoltam magának a helyzetet, hogy mi fog történni akkor ha Liamet nem engedi el velem együtt. - vonom meg a vállam egyszerűen. Képes lennék feljelenteni az egész helyet. Mert biztos vagyok benne, hogy Liam valami oltári nagy hülyeséget csinálna miután én elmentem.
- Ez nem ilyen egyszerű - vágja rá Dr. Pinnock. - Liam kezelése még nagyon nincs befejezve. Csak akkor mehetne el innen, ha a szülei kérelmeznék, hogy tudnak törődni a fiuk egészségével. És gondolom Te tudod, hogy Liam szüleit kicsit sem érdeklik, hogy mi van a gyerekükkel.
- Maga az intézet igazgatója, könyörgöm! - forgatom meg a szemeimet. Hülyeség, hogy ilyen papírokkal jön. Épp ez az. Liam szüleit kicsit sem érdekli, hogy mi van vele. Így az sem érdekli őket, hogy mikor hagyja el ezt a helyet.
- Azt akarod, hogy papírokat hamisítjak? - kérdezi felháborodva.
- Csak egy aláírást - javítom ki. - De nekem mindegy. Hányodik betege is fog akkor itt meghalni a maga kezelése alatt? Ha jól sejtem, még egy haláleset, és becsukatják az intézetet. - kezdek el hangosan töprengeni. A nagybátyám ügyvéd. Csak egy szavamba kerül és tényleg képes lesz bezáratni ezt a helyet.
- Rendben. - bólint komoran. Most komolyan rábólintott? Vagyis kiengedi velem együtt Liamet is? Komolyan megfenyegettem egy embert? Hű, tényleg megváltoztam. - Elmehet Liam veled együtt. De ha történni fog vele valami....-nem fejezi be a mondatot, de tudom, hogy mire gondol.
- Ígérem, hogy jól lesz. - kacsintok rá vigyorogva és amilyen gyorsan csak tudom elhagyom a rendelőt. Furcsa lesz, hogy többé nem kell oda vissza mennem. Valahogy most nem tudok vele foglalkozni.
Mint egy őrült úgy rohanok vissza a szobába, hogy tudjam elújságolni Liamnek a jóhírt. Szinte beesek az ajtón, majd rögtön meg is pillantom Őt az ágya szélén ülve. Szólásra nyitom a számat, de megelőz.
- Mégis mikor akartad elmodani, hogy kiengednek? - állít rögtön nekem. Meghökkenek ugyanis mikor rám néz észre veszem, hogy a szemei totál ki vannak sírva. Ugye nem miattam sírt? - Téged is elveszítelek mint a családomat. Megint egyedül maradok. Azt hittem, hogy mi tényleg örökre barátok maradunk Mira! - néz a szemem közé csalódottan. Ha szóhoz engedne jutni akkor mindent el tudnék neki mondani.
- Mert örökké azok is fogunk maradni. Legjobb barátok! - mondom mosolyogva.
- Mégis, hogy? Te elmész, én pedig itt maradok. - a hangja elcsuklik. Itt az ideje, hogy megtudja a jó hírt.
- Liam, Téged is kiengednek, velem együtt! - mikor ezt meghallja elfehéredik és úgy néz rám mintha szellemet látott volna. A nyakába ugrok és olyan erősen szorítam magamhoz mintha soha többé nem akarnám elengedni. Mert nem is akarom...

10 megjegyzés:

  1. Drága Do - m!
    Istenem! Ez olyan perf lett... eddig sem bírtam Dr. Pinnock - ot, de most már aztán egyenesen utálom! Liam akkor gyógyul meg, ha Mira mellette van. Dr. Pinnock semmit sem tud. Egyébként Tobias egy hasigörcs... jobbat nem tudok rámondani! Komolyan valami NAGYON NAGY BAJA VAN... Mira és Liam... ők pedig olyan aranyosak, hogy mindjárt felzabálom őket. Legeslegjobb barátok!!!!!!!!
    Egyébként sajnálom, hogy eddig nem írtam megjegyzést de mindig elolvastam... ÉS MINDIG IMÁDTAM!!! Siess a kövivel, mert nagyon kíváncsi vagyok!

    millió puszi,
    xx Bo. / boplelle

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Semmi gond h nem írtál, tudom h olvasod ♥

      Törlés
  2. Ohh, majdnem!! Mindegy!! A lényeg ha Liamnek valami kifogásolása lesz ellene, én nem tudom mit teszek, de neki megyek!! Szóval..Liam inkább csókold meg a csajszit!! Oké megint ez...Leállítam...:D Nem tudok. Annyira imádtam, hogy hihetetlen, és hogy ma raktál ki részt?? Feldobtad a "szülinapomat"!! Szóval hamar siess a kövivel, te nő!! :D
    Pusszantalak, és Liamet meg Mirát is :D ♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. még mindig nem lesz csók xD szülinapod volt? :O akkor boldogot ♥

      Törlés
  3. Oh my fucking gosh...:D Oké...ha most kimennek akkor is tök messze lesznek egymástól, nem?! o.o Elvárom hogy Liam költözzön Mira nővérének a szobájába. :D Vagy Mira ágyába, annak is ideje lenne. Jaj nagyon jó rész volt:3 Várom a kövit^^

    VálaszTörlés
  4. Kis harcias Mira, igaz én is ezt tettem volna a helyében :-D
    Remélem majd Miraéknál fog lakni, aztán majd együtt mennek x faktorozni is :-D
    Várom a következőt ;)) :3
    Xoxo Réka

    VálaszTörlés
  5. Uuuuu *-*nagyon jó lett :3 imádtam :)))
    Köviiit ;)
    Puszii : Viki :*

    VálaszTörlés