2015. augusztus 24., hétfő

| Part 10 : - Álom |

Heyy!!!! Komolyan, valakinek figyelmeztetnie kellene, hogy nekem részt kell feltennem :DD mindig kimegy a fejemből XDD ezer bocs, de most már itt a kövi :PPPP komizniii





- Pontosan miért is keresed az éjjel kellős közepén a pultos srácot? - Louis nem néz rám mikor ez a kérdés elhagyja a száját. A telefonjára összpontosít, na meg a kezében tartott apró papír darabkára és a vörös rúzsomra amit jelenleg tollnak használ. Valakivel beszélget a vonal túloldalán, de mégis talál rá pillanatot, hogy engem is kifaggason. Nem válaszolok a kérdésére. Csak összeráncolom a homlokomat és ezzel azt próbálom a tudtára adni, hogy egy kicsit sietetthetné az embereit. Azt úgysem fogom bevenni, hogy senki nem tudja hol lakik Liam. Louis nagyon érti a dolgát az ilyenben. Még a föld alól is képes előkeresni a keresett személy. Liamet piskóta lesz a számára megtalálni. Ha egyszer megtalált egy halottat aki a sírba magával vitt egy értékes gyűrűt, amire Louisnak már rég fájt a fogva, de mikorra megszerezhette volna eladták egy öregembernek aki meghalt, viszont semmit nem tudott róla, csak a neve kezdőbetűjét. Mégis megtalálta. Ezért nem tartok tőle, hogy most elvérezne. Az nem az Ő stílusa.  Nyelvét egy aprót kidugja, majd a rúzs segítségével elkezd valamit kaparni az apró papíron. Mikor készlesz, szó szerint az arcomba nyomja a papírt, a telefonját pedig hanyagul az ölébe helyezi. Addigra én már a papírra írt szöveget próbálom elolvasni. Egy utca és egy cím. Ismerem New Yorkot, mint a tenyeremet. Ezért nem kell sokat gondolkoznom rajta, hogy a Kölyök merre fele lakik. Az autóval irányt változtatok, Louis pedig kapaszkodik. - Mit akarsz Tőle? - csúszik ki a száján. Louis tudja, hogy valamiben sántikálok, ugyanis akkor nem kértem volna meg rá, hogy nyomozza ki hol lakik Liam.
- Kap Tőlem egy kis meglepetést. - mondom mosolyogva és fél szemmel ránézek az injekcióra ami még mindig Louis ölében pihen. Nem kell számára több, ismét a kezébe fogja majd elkezdi tanulmányozni a sárga folyadékot. Másodpercekig csak nézi, majd ismét megszólal felém fordulva.
- Ez nem valami vitamin, ugye? - kérdezi halkan. Fél szemmel az utat nézem, fél szemmel pedig Őt.
- Nem. - csóválom meg a fejem és az arcomon lévő mosoly vigyorgássá változik. Vigyorgok mivel a szemem elé képzeltem, hogy mennyire súlyos dolgokat tudnék véghez vinni azzal a kis löttyel. Akár még meg is ölhetném Őt, ráadásul bizonyíték nélkül. Hisz ez csak altató.
- De még csak nem is fejfájás csillapító. - nem kérdezi, hanem kijelenti. Hangjában undort vélek felfedezni, és azon töpreng, hogy hova tegye le úgy, hogy ne kelljen még jobban hozzáérnie.
- Nagyon nem. - nevetek fel jókedvűen. Érzem, hogy bámul, de azt is tudom, hogy a szája sarkában Ő is mosolyog.
- Halálos? - vonja fel a szemöldökét kérdően.
- Sajnos nem - sóhajtok fel bánatosan. Tudom, hogy a gyógyszertáros nő azt mondta, hogy ha rosszul bánnak a szerrel akkor halálos is lehet, de én ezt nem hiszem el neki. Csak engem akart megfélemlíteni, hogy ne használjam el egyszerre az összeset. Igazából nem is terveztem. Egyszerűen csak el akarom altatni egy kis időre míg biztonságba helyezem.
- Akkor mire jó? - értetlenkedik tovább. Unottan megforgatom a szemeimet.
- Altató - vallom be az igazat. Louis szája apró ' o ' alakra formálódik, a szemeiben pedig izgatottság kezd el tükröződni. Előre bámul majd elkezd hümmögni. Nála ez annyit jelent, hogy keményen gondolkozik. Gondolkodik még pedig azon, hogy vajon mire kell nekem altató pont most mikor épp Liam Payne lakhelyéhez közeledünk.
- Baszki! - esik le neki hirtelen kezeit pedig a szája elé kapja és úgy csóválja a fejét hihetetlenkedve, végül pedig rámnéz, de úgy mint egy őrültre. - Te el akarod altatni a pultos srácot - esik le neki tanusz és elkezd felém mutogatni. Nem válaszolok, csak sejtelmesen mosolygok és azt várom, hogy mit talált még ki ehhez. - Elaltatod, utána pedig vagy elvágod a torkát, vagy pedig levágod a farkát, csak azért mert ellenállt neked. Ha szerintem a két lehetőség közül kell választanod, akkor farok levágós győz, mivel nagyon nagy szenvedést akarsz okozni neki - elborzadva pislogok felé, és még arra is képtelen vagyok, hogy magam elé képzeljem ezeket a jeleneteket. Levágni a farkát miközben alszik? Eszembe sem jutott! Amúgy is szerintem arra a fájdalomra mindenhogy felébredne. - De legalább megkíméled a kínszenvedéstől. Hisz aludni fog miközben Te megfosztod a férfiasságától...
- Louis, eszemben sincs levágni valaki farkát! - szólok közbe, ugyanis úgy tűnik neki nagyon bejön ez a téma. Nem is tetszik neki, hogy a szavába vágtam mivel kissé felhúzott orral néz vissza rám.
- Biztos? - kérdezi bizonytalanul. Bólintok. - Mert én kinézem belőled, hogy ezt tervezed vele megtenni. Másra mire kellene altató?
- Majd meglátod. - enyhén oldalra fordítom a fejem, hogy tudjak rákacsintani. Louis arcán még mindig félelem tükröződik, de többet nem kérdez. Helyette elkezdi az alsó ajkát harapdálni és úgy várja, hogy mi lesz a dolog vége.
A végkifejlet. Az amit még én sem tudok. Mégis ahogy minél jobban közeledünk a célhoz, valahogy elfelejtem azt, hogy mit is teszek kockára. Soha nem érdekelt az, hogy mi lesz ha elkapnak. Ha elkapnak akkor is mosolyogni fogok. Eddig még mindig volt valahogy. A családom pedig mellettem áll.
Egy sötét utcába térek be. A sarkon egy ház áll egymagában, aminek az oldalán ott virít az utcanév. Az autót megállítom, ugyanis elég nagy zajt csap a csendes kis utcácskában. Az injekcióért nyúlok, eléször megijedek, hogy talán Louis majd elrántja előlem. De nem szól. Lélegzetét visszafolytva ül. Nem akarok kiszállni, vagy kérdezősködni aminek örülök. Nem akarom Őt magammal vinni. Hálám jeléül végigsimítok az arcán, majd halkan becsukom magam után az ajtót. A kis papírt még mindig a kezemben tartom amin ott szerepel otthonának a címe. Arra számítok, hogy az egész utcán végig kell sétálnom mire megtalálom a házat. Gondolhattam volna, hogy Liam a szüleivel él valamilyen nyugis utcában.  Annyira kisfiús a kisugárzása.
Mégis pár lépés után mikor felnézek az egyik házra, hogy tudjam leolvasni a házszámot, szembe találom magam ugyan azokkal a számokkal amik a papíron is szerepelnek. Rálépek az útra majd futó lépésben megyek átt rajta, hogy aztán tudjak megállni a ház előtti járdán. A sötét ellenére is jól kitudom olvasni a postaládára belevésett Payne Rezidencia megnevezést. Mintha egy gyerek mesébe csöppentem volna, ahol minden tulaj elnevezte a házát. Jesszusom. Megcsóválom a fejem és lábujjhegyre ágáskodom, hogy lássak valamit. A házből sötétség szűrődik ki mégis valahol a távolban felcsendül egy ismerős hang. Ezer hang közül is felismerném Liam mély hangját. Igaz, csak ma éjjel hallottam Őt először beszélni, mégis megjegyeztem mivel olyan egyedi.
A hangokból azt szűröm le, hogy valahol a ház túloldalán lehet. Francba. Mégis, hogy jussak be hátra? Ígyis úgyis meg kell várnom míg elalszik, hisz máshogy nincs esélyem elaltatni Őt.
Talán a kapum keresztül besurranhatok a kertbe. Talán, ha nyitva van. Próba szerencse. Lélegzetvétel nélkül nyomom le a kilincset, de közben a víz is lever. Mi van ha megnyikordul? Arra rögtön kijönne. De nem történik semmi. Ugyan olyan csönd marad mint eddig is volt. Ettől pedig mosolyoghatnékom támad kedvem.
Nesztelen léptekkel indulok meg a tökéletesen lenyírt füvön. El tudom képzelni, ahogy izzadva, póló nélkül füvetnyír. Dögös látvány lehet.
Kalandozásomnak egy erőteljesebb hang vet véget, na meg egy lámpa. Megrémülök és keresem a helyet ahová elbújhatnék.
Kukák.
Mögötte bokrok. Tökéletes.
Nyúlhoz hasonló mozdulattal vetem bele magam a pokrokba. Arccal érkezem és a tenyereim segítségével próbálom megtámasztani magam. Még jó, hogy a bokrok kissé sűrűre vannak benőve, ugyanis ha nem lennének, akkor Liam meglátott volna mikor kinyitotta az ajtót.
Mert kinyitotta. Ráadásul rögtön felém is indult meg. Pánikoram lesz úrrá rajtam, közben pedig azon töprengek, hogy mégis hogy magyarázzam meg neki, hogy éjjel mit keresek a bokrukban. De aztán meglátom, hogy egy fekete zsák van a kezében, amibő azt a következtetést vonom le, hogy épp az előttem lévő kukákhoz sétál, hogy tudja kidobni a szemetet. Logikus.
Mintha erre fele nagyobb sötét lenne. Úgy látszik még az éjszaka sötétsége is az én oldalamon állna.
Liam bizonytalanul mozog a sötétben. Ez pedig még nagyobb önbizalmat ad. A kezemben még mindig ott pihen az injekció, Liam pedig mindjárt eléri a kukákat. Amint oda ér, ügyes mozdulattal beledobja a zsákot, majd visszapillant a házra. Számomra nagy lehetőség. Felállok, kezemet pedig előrenyújtom, majd a tűt a nyakába nyomom. Kezével rögtön odakap, de már felesleges. Az egész injekció tartalma addigra már a szervezetébe van. Arra számítok, hogy nem hat rögtön a szer. Azonban alig telik el pár másodperc, Ő összeesik. Talán túl sok volt az altató. Talán nem kellett volna egészet belé nyomnom. Mégis, hogy foglalkozzak ilyen apróságokkal. Örültem, hogy belé tudtam úgy nyomni, hogy nem vett észre.
A házban még mindig ég egy lámpa, de hangok már nem szűrődnek ki. Az aprócska fény pont elég arra, hogy kitudjak tápászkodni a bokorból, és a fiú felé hajoljak. Kezei szét vannak tárva, feje arccal a fűben van, a szája egy picit szétnyílt. Megfogom ernyedt kezét és húzni próbálom. A célom az, hogy felhúzzam a fűből és elhúzzam az autómig. Lehetetlen feladatnak bizonyul, ugyanis kifog rajtam.
- Szent szar Payne! Miért nem mondtad, hogy ilyen nehéz vagy? - suttogom és ismét húzok egyet a kezén. Csak a feje fordul oldalra.  Valamit pedig cselekednem kell. Azt sem tudom, hogy meddig tart az altató. Valahogy el kell Őt innen vinnem. De, hogy?
És akkor megvilágosodok. Hisz nekem van egy segítőm az autóban. Óh, Louis.
Gondolkodás nélkül rohanok vissza az autóba. Louis feje az ablaknak van döntve, de mikor észreveszi, hogy felé rohanok, rögtön kinyitja az ajtót és aggódva pislog párat. Meg akar szólalni, de nem adok rá neki időt.
- Mond csak, hogy állsz az emberrablással? - térek rögtön a lényegre. Felszisszen, és elkezdi a homlokát símogatni. Ismét nem adok időt neki, hogy megszólaljon. - Sehogy? Jó! Akkor most lesz egy kis tapasztalatod. - ragadom karon és kezdem el húzni magam után. Mikor ismét a kerten haladunk végig lelassítok és lepisszegem, nehogy megszólaljon.
Mikor oda érünk Liam mozdulatlan testéhez, a fejemmel a srác két kezére bököm. Louis érti, hogy mire célzok mivel oda megy majd a hónaljánál fogva emeli fel a fűből, én pedig a lábait szorítom meg, hogy tudjam felhúzni.
- Gondolhattam volna, hogy ez a terved - hallom meg Louis morgását, ahogy lassan kicipeljük Liam alvó testét a kertből. Nem is tűnt olyan izmosnak. De ha nem izom, akkor mitől ilyen nehéz? Vagy csak nekem nehéz mivel lány vagyok?
Felsóhajtok mikor ismét az autónál vagyok. Egyik kezemmel azon vagyok, hogy tudjam kinyitni a kocsi hátsó ajtaját, a másikkal pedig próbálom szorítani Liam lábát annyira amennyire csak tudom. Hiába a nagy erőlködés a jobb lába ígyis kicsúszik, majd ernyedten lóg le a földre. Ez még a jobbik változat. Ugyanis ahogy Louis próbálja behúzni a hátsó ülésre, felhorkant és cuppogni kezd álmábán. Louis a lehető leggyorsabban engedi el, ugyanis azt hiszi, hogy felébredt. De mikor megpiszkálja az orrát rájön, hogy a srác csak az álmában csinálja ezt.
Végül nagy nehezen, de sikerül rácsuknunk mint két ajtót. Igaz alig fér el az üléseken, de ez legyen a legkisebb gondunk most.
Ismét én ülök a volán mögé, Louis pedig percenként fordul háta, hogy megbizonyosodjon róla, hogy Liam alszik e meg. De nem kell tartanunk attól, hogy felébred. Mikor a lakásomba cipeljük be, mind ketten kivagyunk. Az egyik legnagyobb szobámba irányítom Louist, amit nem hasznlákok és ahol nincs semmi más csak egy rácsos ágy. Azért gondoltam erre a szobára, ugyanis itt könnyű lesz megkötöznöm.
Liam alvó teste végül az ágyon landol. Louis kikészült, így nem hajlandó még csak hozzám sem szólni. Számára ezzel a cselekedetemmel most már tényleg túl messzire mentem. Hát szerintem nem.
Vigyorgok ahogy a két csuklójára egy vastag szíjat kötök, majd a szíjakat a rácshoz csomózom. Büszke vagyok a végeredményre. Leülök az ágy sarkába majd a kikötözött fiút nézem.
Mostantól hozzám tartozik...


8 megjegyzés:

  1. NAJÓ.
    ÉS IGEN, MINDEN KOMMENTEM CAPS LOCKOS LESZ MERT AZ JÓ.
    MEGHALTAM.
    MIÉRT TESZED EZT VELEM?
    ÉS MOST JÓ ÉRTELEMBEN HALTAM MEG. NAGYON JÓ ÉRTELEMBEN.
    FELDOBTAD A NAPOM ^^ :D
    Zuzaa x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. CSAK MIATTAD ÉS CSAK NEKED ÉN IS NAGYBETŰVEL FOGOK VÁLASZOLNI + KOMIZNI A BLOGODHOZ ;)

      Törlés
  2. Ez a rész...huhh...fenomenális volt! Bevallom nekem a vége tetszett nagyon!
    Valahogy Pezzel értek egyet, emberrablás ugyan már, az semmi.
    Viszont Payno feleségének reakciójára leszek kíváncsi. Vannak gondolataim, de azokat inkább magamba tartom :d
    Siess a kövivel!! Puszi Enci xxx. ♥♥

    VálaszTörlés
  3. Waoo, Perrie tényleg mindent megtesz a céljai eléréshez.. :D
    Louis :P
    Nem tudom mi mást mondhatnék, szupeeer rész lett bae ;) :*
    ~Hannah~

    VálaszTörlés
  4. Úristen!*------*
    Egy biztos: nem szeretnék Perrie ellensége lenni!:D
    Másnéven: nem akarok meghalni!:DD
    Siess a kövivel!^^
    Szejetlek:33

    VálaszTörlés