| Part 5 : - Zakkant |

Hali!!!! Itt a friss rész :D éééés egy új szereplő ;) remélem nem késtem annyira sokat a friss résszel :| csak, hogyis mondjam az utóbbi pár nap eléggé khm...érdekes volt a számomra és mindenkire mérges voltam xD szóval sajnálom h ennyit kellett rá várni :s komizniii

Nem erősségem a sírás. Sőt az sem tudom megmondani, hogy tizennégy éves korom óta mikor sírtam úgy isten igazából. Könnyezni már könnyeztem párszor mikor olyan fájdalmam volt, de rendesen már nagyon rég óta sírtam. Ahhoz, hogy normálisan tudjak sírni hatalmas fájdalman kéne áttesnem. Szakítás, egy barát elvesztése, összetört szív. Ilyenben nekem soha nem lesz részem, így sírni sem fogok tudni normálisan. És nem is akarok. A bőgés csak a gyengeség jele. Én pedig nem vagyok gyenge.
Mégis mikor hátamat a hideg falnak nyomom, lábaim megremegnek és azt veszem észre, hogy lassan csúszom le a padlóra, valami kicsordul a szemeimből. Hirtelen kapom oda a kezem és törlöm meg, majd elégedetten látom, hogy csak egy apró könnycsepp volt a fájdalomtól. A bordáim sajognak és nehezen megy a levegővétel. Akkor érzem magam kényelmesen mikor a térdeimet felemelem és áttölelem, majd fejemet rájuk hajtom és mélyen szedem a levegőt. Ki kell találnom, hogy hogyan jussak ki innen úgy, hogy senki ne lásson meg. Nem akarok egy ekkora fasz miatt bajba keveredni. Túl sok itt a megbízhatatlan ember akiket hiába fenyegetnék meg, úgyis beköpnének a zsaruknak. Azt leshetik, hogy én börtönbe kerülök. Soha nem fog megtörténni, ugyanis annál nekem több eszem van.
Az ajtó hirtelen megnyikordul, én pedig megijedek. Fejemet nem merem felemelni. Alsó ajkamba harapok és úgy töröm az eszem, hogy hogyan lépjek le anélkül, hogy elkapjanak. A másodpercek telnek, majd hallom, hogy valaki megindul felém.
- Perrie? - Louis hangja zavart. Amit meghallom kellemes hangját rögtön felemelem a fejem, mire az arcán rémület suhan átt és máris mellettem terem. Pontosan előttem térdel le kezeit pedig a térdem hegyére helyezi. - Mit csinálsz Te itt? - von rögtön kérdőre.
 Félek ránézni. Azt sem tudom, hogy mit mondjak neki. Biztos, hogy ismerte Davidet. Eddig még soha nem öltem meg egy olyan személyt akinek köze lett volna hozzá. Mi lesz akkor ha kiakad? Lehet számára is van egy bizonyos határ. És ha jóban voltak?
Nem várja meg a válaszomat. Feláll, majd jobban körbenéz a helységben. Kettétört asztal, ami akkor törött szét mikor David utoljára rávágott engem. Kacatok, amik az asztalról estek le és amik között ott fekszik David arccal a padlónak fordulva, homlokából pedig még mindig kiáll a morfiummal töltött injekciós tű. Természetesen Louisnak rögtön megakad a hullán a szeme és gondolkodás nélkül indul meg, hogy kiderítse már megint kivel bántam el. Megáll pontosan a holtest mellett, de mielőtt még jobban szemügyre tudná venni én gyorsan megszólalok.
- Kérlek ne akadj ki nagyon! - ritka pillanatok egyike mikor én bocsánatért esedezem. David bántani akart, szóval jól cselekedtem. Louis biztos, hogy megfogja érteni, hogy ezt kellett tennem.
Kék szemeit elemeli rólam és lehajol pont annyira, hogy tökéletes rálátást nyerjen a férfi arcára. Szája elkerekedik a csodálkozástól, majd kétségbeesetten a hajába túr. - Te megölted a csapatom menedzserét? Ez most komoly? - kínosan felnevet és értetlenül bámul felém. - Miért? Most őszintén Te tényleg ennyire fenimista vagy? Ha egy férfi nem úgy ugrál ahogy Te akarod, akkor rögtön kinyírod? - a kérdései elgondolkodtatóak.
Mindennek nevezett már, de fenimistának még soha. És ha az vagyok, akkor mi van? A férfiak csak szomorúságot és bánatot tudnak okozni. Én pedig nem hagyok bolondot csinálni magamból. Igenis a férfiak is lehetnek játékszerek. Felállnék és képen törölném, de a testem még mindig ólomsúlyú. Mégis van annyi erőm, hogy villámló tekintettel meredjek rá. Örüljön, hogy megtűröm Őt magam mellett. Csak egy szavamba kerülne és megölethetném.
- Szóval legközelebb engedjem magam megerőszakoltatni. - válaszolom bunkón és elkezdem a csuklómat símogatni. A pólómat felhúzom és akkor találom szembe magam a kék és lila foltokkal. Még egy ok amiért örülök neki, hogy megöltem. Képes lett volna még a csuklómat is eltörni.  Louis meghökken és pont rálátást nyer a csuklómra. Nyel egy nagyot, de megszólalni fél.
- Miért nem állsz fel és vágsz pofán amiért ilyen bunkó voltam veled? - kérdezi alig hallhatóan. Így akar megbizonyosodni róla, hogy vajon David még mit csinált velem. Várja, de én nem teszek semmit. Mikor leesik neki, hogy tényleg David valami ocsmány dolgot művelt velem rögtön megindul felém. - Mit tett veled ez a balfasz? - és máris mellettem van és csuklómat vizsgálja. Akár hányszor hozzám ér felszisszenek a fájdalomtól, majd próbálom elhúzni a kezem Tőle.
- Azt, amit állítólag Te tettél a húgával. - vonom meg a vállam és nagy szemekkel várom a magyarázatát. Louis meglepődik és értetlenül összeráncolja a homlokát mint akinek gőze sincs, hogy miről van szó. Pedig engem nagyon is érdekel. Vajon Louis tényleg képes volt megerőszakolni egy lányt? Nem vall rá. Tudom, hogy imádja szédíteni a csajokat, de eddig még soha nem volt olyan, hogy egy lány elutasította volna Őt.  - Elvetted az ártatlanságát, David pedig így akart rajtad bosszút állni. Igaz ez, Louis? - miközben beszélek Ő elkezdi a fejét hevesen csóválni.
- Ekkora baromságot már rég hallottam - nevet fel kínosan és elkezdi a haját igazgatni. Nem meggyőző a válasza. Sőt inkább olyan mint aki kamuzik. Így végül felhúzom a szemöldökeimet, összekulcsolom a kezeimet a melleim alatt és várom az ujabb magyarázatát. - Oké, tényleg ismerem a húgát. Viszont soha nem nyúltam hozzá! Épp ellenkezőleg történt az egész. Ő volt az aki rámmászott, azonban nekem nem jött be, így lekoptattam ami nem tetszett a kicsikének. - és csak magyarázkodik és magyarázkódik, viszont engem kicsit sem érdekel. Leszarom, hogy kivel állt összes. Leszarom, hogy kit dugott meg.
- Nem érdekel. - mondom hirtelen, Louis pedig furán néz rám.
- Mi van? De hisz az előbb...- értetlenkedik és nyel egy nagyot.
- Azt dugsz meg akit csak akarsz. Viszont engem hagyj ki az életedből - lényegében ma majdnem Louis miatt erőszakoltak meg. Hű, ez egy fekete pont nála. Túl hosszú kötélre engedtem Őt. Azt hiszi, hogy olyan szinten áll mint én. Pedig téved. Ő csak a csicskásom akinek azt kell tennie amit én akarok. És most ott tartunk, hogy Ő von kérdőre engem. - Te neked azt kell csinálnod amit én mondok! Nem is tehetnél fel nekem kérdéseket. Egy senki vagy. Az apám csak megtűr a családban mivel bántja a lelkiismerete. De engem nem érdekel a szaros kis életed - csak pislogni mer és gőze sincs, hogy mi ütött belém. Őszintén a konkrét okot én sem tudom. Csak azt tudom, hogy elegem van belőle. - Ha még egyszer kérdőre mersz vonni, esküszöm megöllek - a kezemet meglendítem a tenyerem pedig egy hatalmas csattanással landol Louis arcán. Az ütéstől a feje oldalra fordul, tenyerem nyoma pedig ott marad a bőrén. Nem mer mozdulni. - Most pedig eltüntettjük a hullát. - állok fel és leporolom a ruháimat. David halott testéhez megyek és a lábammal megrúgom. Louis viszont nem mozdul. - Fogd már meg és tedd be az autóba! - parancsolom. Nem válaszol csak valamit motyog az orra alatt, viszont teljesíti a kérésemet. Nem várjuk meg a testőröket. Én ülök be a volán mögé, Louis pedig mellém. Mikor jöttünk láttam egy tavat az út mellett. Az pont tökéletes lesz David holtestének. A sötét pedig a kedvünkre jár. - Gyerünk dobd bele a vízbe ezt a szart, utána pedig elmegyünk a klubba! - pontosan az út szélén állok meg az autóval és a kormányon kezdek el dobolni az ujjaimmal. Louis meglepetten pislog felém.
- Majdnem megerőszakoltak, utána megöltél egy embert, Te pedig bulizni akarsz menni? - kérdezi nagyokat pislogva. Nem tudom mi ezen olyan meglepő. Rég voltam már a klubba. Vagy úgy jobban hangzik ha azt mondom, hogy az én klubbomba? - Perrie, Te zakkant vagy! - és úgy mondja mint aki tényleg komolyan is gondolja.
- Mikor érdekelt engem valaki más véleménye? - vonom fel az egyik szemöldökemet. - Rég voltam már a klubban és ideje kisszelőztetnem a fejem.
- Úgy érzem, hogy felesleges pofáznom neked, mert úgysem foglalkozol vele. - csóválja meg a fejét. Csak sejtelmesen elmosolyodom és többet nem szólok. Szótlanul figyelem ahogy kiszáll az autóból majd elintézi a holtestet. Mikor visszaül az autóba eszébe sincs hozzám szólni. Sőt mikor megállok a klubb előtt, Ő az aki kiszáll és úgy megy be, hogy meg sem vár. Örülök neki, hogy végre magamra hagyott.
- Kisasszony, nem is mondta, hogy ma benéz - Marco a klub feje aki vezeti mellettem, boldogan köszön és invitál be. A jól ismert hely rögtön felpezsdíti a vérem. Táncoló emberek, pult mellett szórakozó egyedek, rúdon pózoló ribancok. Imádom ezt a helyet. - Talán történt valami amiért ide kellett jönnie? - kérdezi aggódva.
- Csak unatkoztam és meg akarom egy kicsit mozgatni a testem - és azzal egyidőben csillogó tekintettel nézem a fén vékony rúdakat a színpadon. Tini koromban az volt az álmom, hogy egyszer rúdtáncos leszek. De aztán az apám hamar elvette tőlem ezt az álmomat. Viszont mikor pár éve meglepett egy klubbal és kijelentette, hogy úgy alakítom ahogy én akarom, rögtön beszereztem pár rúdat a dj pult mellé, és néha napján ingyen produkciót adtam pár kiéhezett férfinak. Én pedig élvezem mikor merevedést okozok nekik.
Az öltözőbe sietek és a nadrágomat lecserélem egy rövid szoknyára amiben ha úgy mozdulok meg rögtön kilátszik a fenekem. A felsőmet egy ügyes mozdulattal ledobom és csak egy melltartószerűséget húzok magamra.
Mikor a felszerelésem kész lesz megkönnyebbülten sóhajtok fel és úgy érzem felszabadultam. Egy hatalmas örömteli mosollyal sétálok el a dj pult mellett és az egyik rúdhoz libegek. Magamhoz szorítom és bemelegítés képpen megpördülök majd a lábam közé szorítom és úgy csúszom le a padlóra. Azonban mikor visszanyerem a testartásom hatalmas ováció törik fel, de mégsem tudok velük foglalkozni. A tekintetem megakad a pult mögött gyorsan dolgozó srácon. Még messziről is sikerült felkeltenie az érdeklődésemet pedig csak rám sem pillantott. Nem is tudtam, hogy új pultos srácot vettünk fel.
A rúdat rögtön elengedem és egy ügyes mozdulattal leugrom a színpadról és a pultot veszem irányba. Ideje lenne bemutatkoznom az új alkalmazottamnak.
- Szia.