2015. augusztus 11., kedd

| Part 6 : - Kölyök |

Heyyy!!! Meg is érkeztem a köviel, ami ilyen kis cuki lett :3 hű, gőzöm sincs, hogy mit mondjak hirtelen :PP Kinek, hogy tetszik az új dizájn?? Khm kerek 4 és fél órát dolgoztam vele, szóval légyszi ne hagyjátok már szónélkül XDD na jó, nem is...de azért remélem h egy picit tetszik ;))) komizniiii




Volt egy tervem. Egy terv amivel egy szempillantás alatt magamba bolondítom, a számomra eddig ismeretlen pultos srácot, aki már messziről felhívta magára a figyelmemet. Csak a fejét láttam a színpadról, de az is levolt hajtva neki. Viszont a haja, az épp elég volt ahhoz, hogy tudjam kell nekem. Miért olyan érdekes egy haj a számomra? Gőzöm sincs. De ahogy néztem és elképzeltem, hogy milyen jó érzés lehet a világosbarna sűrű, égnek fésült hajba beletűrni az ujjaimmal, majd megtépni miközben Ő a nevetem nyögi szenvedélyesen, beleborzongtam. Nem csinált semmit, de nekem mégis kell. Talán lehet kezdek túlzásba esni a férfiak területén.
Miután leugrottam a színpadról egyenesen a pultot vettem célpontba, ahol a srác épp azon ügyeskedett, hogy kiszolgálja a vendégeket. Igazából mérgesnek kellene lennem, hogy a megkérdezésem nélkül alkalmaztak egy személyt, de azt hiszem most eltekinthetek a büntetéstől.
Ahogy közeledtem a pult felé úgy suhantak átt az agyamon a jobbnál jobb tervek, hogy mivel is bolondítom majd magamba a fiút. Úgyis tudom, hogy nem kell nagyon megerőltetnem magam. Elég ha csak párat pislogok és felnyomom a melleimet. A pasikat utána semmi más nem érdekel.
Hajamat hátra vetem, ajkaimat egy picit kibigyessztem és egy határozott mozdulattal felszeretnék ugrani a pult szélére, ami sikerül is. Igaz egy hajszálhíján múlik az egész és a fenekem is fáj, mivel éppenhogy csak feltudtam ugrani, de a lényeg az, hogy sikerül. Mégis a nagy erőlködés közepette megint megfájdul a csuklóm hála David erős szorításának. A gáz pedig az, hogy ennek hangot is adok. Halkan szisszenek fel, és remélem, hogy csak én hallottam saját magama. De nincs ilyen szerencsém. Fel sem vagyok készülve rá, hogy a srác a kis hangomra rögtön felkapja a fejét, ugyanis úgy tűnik mint aki az hiszi, hogy épp valaki rendelni akar. Aztán a szeme megakad a hófehér comjaimon amik összevannak kulcsolva és pont felé vannak fordulva. Csak nézi és nyel egy nagyot. Mint aki félne felnézni. Helyesbítek, mint aki félne a testemtől. Elmosolyodok a bátortalanságán.
Fejét óvatosan emeli fel én pedig várom, hogy végre szólíthassam meg. És aztán, hirtelen minden olyan furcsa lesz. Pedig csak egy szempillantás volt az egész. Egy másodpercre néztem bele azokba a mogyoróbarna szemekbe, a testem pedig különösen reagált erre az egész dologra.
Létezik olyan, hogy egy másodpercre elfelejtünk levegőt venni, miközben a pulzusunk a kétszeresére gyorsul. A filmekben ezt mondják szerelem első látásra. Nálam szó sincs ilyesmiről. Egyszerűen csak meglepődtem a gyönyörtől. Sok férfival volt már dolgom, de egyikőjük sem tudott a külsőjével nagyon megfogni. Mindben volt valami taszító. Nagy orrlyuk, hosszú lábujj, ferde szem, túl piros arc. Szóval egyikük sem volt szép. De ez a srác, maga a tökéletesség, és pont ezért csodálkozom. Hiányoztak már a cuki fiúk, akik mindenben tökéletesek.  Ez a srác pedig még szégyenlős is. Igen, ezt abból vonom le, hogy amit ránézett az arcomra, meg a dekoltázsomra, inkább elkezdett újból a rendelésekkel foglalkozni.
- Szia. - kezem felemelem és intek egyet kedvesen felé. Rámnéz, de a tekintete megint a melleimen akad meg. Zavarba jön és próbál az arcomra koncentrálni. Többé kevésbé sikerül neki. Viszont rohadt aranyos ahogy harcol maga ellen. Hát babám, az én testemnek úgysem fogsz tudni ellenállni, hiába is próbálkozol.
- Nem szabad a pulton ülni. És táncolni sem. - jegyzi meg nyersen miközben egy poharat tisztogat. Meglepődök, hogy engem szólított le. Akkor ezek szerint fogalma sincs, hogy kivel van dolga. Ahogy gondolja, de ezt nagyon megszívja ugyanis kényelmesen ültem így. Egyébként nem is terveztem táncolni a pulton. Ha azt akarnám csinálni, akkor ahhoz először jól bekellene basznom, és kellene egy társ akit magamután húzok. Asszem a társam megtaláltam, már csak be kell rúgnom.
- Ahogy parancsolod - teljesítem a kérését egy vállvonogatás után, majd letelepszem az egyik bárpultra és egy kicsit előre hajolok, hogy a melleim jól láthatóak legyenek. A srác viszont már megint nem figyel. Komolyan miért foglalkozik ennyit az összes vendéggel? Mintha mindenkinek a kedvében akarna járni. Jó tudom, hogy ez a munkája, de basszus rám figyeljen már.  - Kell pia! - szólalok meg és feljebb emelem a hangom, hogy a zajban is jól hallható legyek. Felvonja a szemöldökét és két kezével támaszkodik meg a pulton, majd vár. Úgy látszik valami nem tetszik neki, mivel eléggé bosszúsan fürkészi az arcom. - Egy Jack Danielst, és ha lehet ne kis pohárba. - kacsintok rá pimaszul. Nem veszi az adást. Csak szótlanul bámul. - Sőt rögtön kettőt hozz, ugyanis rád is rád férne egy kis pohárka. - a kezei még mindig a pulton vannak, ezért gondolkodás nélkül akarom megsímogatni, de Ő elhúzza és furán néz rám. Fejbelövöm magam ha kiderül, hogy meleg. Értetlenül pislogok és várom a magyarázatát.
- Már elnézést, de vagy már huszonegy? - kérdezi gyanakodva. Akaratom ellenére felnevetek. Csak nevetek és várom, hogy Ő is nevessen velem. De nem ezt teszi. Gyanakodva fürkészi az arcomat mintha onnan várná a megoldást. Komolyan kérdezi! - Személyi nélkül nem szolgálhatok alkohollal. - mintha egy gúnyos mosoly suhanna átt az arcán. Mint aki élvezi, hogy túljárhatott az eszemen. Ha nem lenne ilyen cuki már rég megöltem volna azzal a késsel amivel pár perccel ezelőtt egy citromot szeletelt fel, hogy tudja kidíszíteni az egyik poharat. De nem ezt teszem. Inkább csak kényelmesebb pozícióban helyezem magam, a hosszú műkörömmel díszített ujjaimmal pedig elkezdek a pulton dobolni. Mérges vagyok. Kell pia, de ez a rohadék nem fog kiszolgálni. Asszem itt az ideje, hogy most már tényleg bemutatkozzak neki.
- Kölyök, mi ez a hatalmas sor? - valahol a pult legvégén, ahol az irodák is vannak Marco hangja csendül fel. Úgy gondolom, hogy a problémám mindjárt megoldódik. A Kölyöknek nevezett srác arca megfeszül, majd riadtan pislog a pult körül várakozó emberekre. Hát ezek szerint sikeresen elértem, hogy csak rám figyeljen. - Az emberek azért járnak bulizni, hogy holtrészegre igyák magukat, nem pedig azért, hogy órák hosszat várjanak egy szaros vodkára! - Marco ilyen tekintettel még soha nem nézett rám mint most a Kölyökre. Kölyök! Tökre bejön ez a név. De én azért kíváncsi lennék a kis cuki nevére is. Marco áttverekedi magát a tömegen, majd pontosan pár emberrel arrébb áll meg tőlem, viszont nem vesz észre. Inkább azon ügyeskedik, hogy a tekintetével hogyan ölje meg a pult mögött álló srácot.
- Máris intézkedem - turbó sebességre kapcsol és ami keze ügyébe kerül pia rögtön az előtte álló poharakba önti és a vendégek orra elé löki. Ennyire fél Marcotól? Jesszusom. - Csak tudja hátráltattak. Egy kislány alkoholt próbált kérni, nekem pedig el kellett magyaráznom neki, hogy nem szolgálhatom ki. - úgy beszél mintha én már itt sem lennék. Kislány? Én?
- Egy kislány, hogy jutott ide be? Huszonegy év alatt senki nem teheti ide be a lábát! - az apám hülye szabályai. Lehet enyém a klubb, de azért neki is volt pár beleszólása. Így a klubba huszonegy év alatt senki nem teheti be a lábát. Szívás.
- Kérdezze meg személyesen inkátt Őt. - és azzal hanyagul felém bök, Marco pedig elfehéredik, majd a víz is leveri. Én csak ülök és mosolygok.
- Perrie kisasszony, szóval maga volt az akit nem szolgáltak ki? - Marco fél minden egyes szó után. Én mosolygok és bólintok. Marconak több sem kell. Tekintetét elemeli rólam és a Kölyökre néz, majd hirtelen feláll és félő, hogy kihúzza a fiút a pult mögül idegességében. - Te idióta! Ha a tulaj alkoholt kér Tőled akkor Te szó nélkül kiszolgálod, egy kérdés nélkül! - a fiú meghökken és csodálkozva pislog felém.
- Tu...tu...tulaj? - kérdezi riadtan nagyokat pislogva. Felnevetek.
- Igen a tulaj vagyis Miss. Edwards! Úgy gondolom, hogy a munakerőd nem megbízható és...- a fiú hevesen elkezdi a fejét csóválni.
- Nyugi Marco, nem kell kirúgni. - teszem a kezem a vállára. Marco értetlenül pislog rám.
- De...- kezdi Marco.
- Semmi de! Hagyd csak. - vonom meg a vállam. A fiú csak leszegi a tekintetét. Azért egy mosolynak örültem volna.
- Akkor legalább kérj bocsánatot, majd köszönd meg az igazgatónőnek a nagylelkűségét, Te szerencsétlen. - köpi a szavakat Marco egy idegbeteg módjára, a srácnak pedig nincs más választása, fel kell néznie rám. Nem úgy néz ki mint akinek nagyon tetszik ez az ötlet.
- Köszönöm. - nyögi ki nagy kínszenvedés árán. Marco vigyorogva bólint, majd megpaskolja a combomat és tovább áll. Különös mód a fiú hirtelen elkészíti az italomat, majd kicsit sem kedvesen nyomja felém. - Tessék az itala Miss. Edwards. Remélem megfelelt önnek a szolgáltatásom és semmi kivetnivalót nem talált bennem. - hű, de hivatalos lett hirtelen valaki. Kicsit sem tetszik a stílusa. Amilyen aranyos olyan bunkó.
- Hirtelen már magazol? - vonom fel a szemöldökeimet és bele iszom a boharamba.
- Maga a főnököm - válaszolja ridegen. - Parancsol Tőlem még valamit, vagy foglalkozhatom a többi vendéggel? - fogja sietősre a témát. Valahogy meg kell őt puhítanom. De, hogy? Ha egy pasi beszélgetett velem akkor az kedves volt.
- Igen parancsolok - válaszolom. Hallom ahogy mélyen felsóhajt. Tuti a halálomat kívánja. Szarna a fejemre, ha nem tudná, hogy valójában kivagyok. - Mi a neved Kölyök? - kérdezem egy sunyi mosoly kíséretében.
- Ne érdekelje magát - fordítsa le a fejét és a mellettem ülő lány rendelését veszi fel. Betelik az a bizonyos pohár és úgy döntök, hogy visszaülök a pultra, hogy jobban rálássak. Természetesen nem tetszik neki.
- Az a baj, hogy érdekel. - vonom meg a vállam. - Vagy azt akarod, hogy kirúgjalak? - kérdezem pimaszul. Megakad a szeme majd az ég felé fordítsa a fejét. Jó lehet megvesztegettem, de akkor is érdekel a neve.
- Liam. - motyogja az orra alatt nagy kínok közepette. Hű, de nehéz volt ezt kinyögni.
- Liam mi? - utalok itt a vezetéknevére.
- Payne - egészíti ki. Az alsó ajkamba harapok és magamban ízelgetem a nevét. - Liam Payne. - mondja ki a teljes nevét. Liam Payne. Imádom ezt a nevet úgy ahogy magát a srácot is.
- Hát Liam úgy gondolom, hogy mi nagyon jól megleszünk együtt - kacsintok rá mosolyogva. Meglepődik, de nem válaszol. Helyette inkább elfordul tőlem, mintha így próbalna elmenekülni előlem.


10 megjegyzés:

  1. Végigvigyorogtam az egész részt, esküszöm :D Siess légyszi a kövivel, nagyon szeretném már olvasni :3
    Am elárulom, hogy már nemsokára elkészülök egy Lilo one shottal a blogomra ;) :D
    Zuzaa x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. úristen :DDD LILO szólj majd,,,habár úgyis észrefogom venni, mivel én lerázhatatlan vagyok XDD siess vele :PPP

      Törlés
  2. Én is hasonlóan olvastam végig, mint az előttem szóló :D
    Liam baby milyen kis cuki már, a modorát leszámítva :3 :D
    Alig vártam h új rész legyen, és ez most sincsen másként ;) ♥

    VálaszTörlés
  3. Ez a rész nagyon ott volt ;) Liam meg nagyon ari hamar kövit *-*

    VálaszTörlés
  4. Liaaaam <33 Tetszett ez a rész, pls siess a kövivel :*

    VálaszTörlés
  5. Első sorban kurvára tetszik az új design a fejléc pedig elképesztő.
    Másod sorban ez a rész fenomenális volt. Liamen nevettem, mikor bocsánatot kellett kérnie, de leginkább az tetszett, hogy lekezelő vagy nem is tudom milyen volt Pezzel.
    Mindegy siess a kövivel én itt leszek ❤✌

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. végre valaki aki megdícséri a kinézete :D köszönöm, hogy nem hagytad szó nélkül..imádásh van ezerrel ezért :PPP

      Törlés