2015. augusztus 13., csütörtök

| Part 7 : - Akarat

Hellóóó!!! Hah most mondjátok azt, hogy sokat kell várnotok az új részekre :DDDD amúgy megsúgom, hogy ez a fejezet lett az eddigi részek közül a legjobb :PP vagyis nekem ez most nagyon tetszik :DDD remélem nektek isssss :)))) komizniii





- Nem akarok tolakodó lenni, de hogy lehet ilyen fiatalon saját klubbod? - az elmúlt órában ez az első kérdése felém. Egészen idáig csak én csacsogtam, miközben Liam vadul robotolt. Komolyan életemben nem láttam még ennyire lelkes pultos srácot. Mindenkivel beszélt, és mindenkire mosolygott. Kivéve rám nem. Számára én olyan voltam mintha ott sem lettem volna. Két pohár Jack Daniels után közölte, hogy nem hajlandó többet adni nekem, mivel már így is csillognak a szemeim az alkohol miatt. Hiába magyaráztam neki, hogy az én szemeim amúgy is csillognak mivel kontaktlencsém van, nem figyelt rám. Végül beletörődtem a sorsomba és elfogadtam az alkoholmentes koktélokat amiket a számomra csinált, csak azért, hogy amíg iszom legalább addig fogjam be a számat. De én nem ezt tettem. Csak azért is beszéltem és próbáltam szólásra bírni. Valaki nem utálhat engem ok nélkül. Ő mégis ezt teszi, ami nekem kifejezetten nem tetszik. Engem mindenki imád, akkor Liam miért nem? Mi van bennem ami rögtön utálatot keltett benne? Hisz kedves voltam vele. Még azt is megakadályoztam, hogy Marco kirúgja. Hálásnak kellene lennie nekem.
- Á, szóval már tegezel. - jegyzem meg mosolyogva és elkezdek játszani a poharamban lévő szívószállal. Haladás ha már tegez, ugyanis egészen idáig magázott ami igazán idegesítő volt a számomra. Azért nem vagyok olyan, hogy magázni kell engem. Remélem, hogy végre megajándékoz egy kedves mosollyal, de helyette épp olyan fagyosan néz rám mint egész este. Ha pisztolyt fognék a homlokához mosolyogna? Akarom, hogy mosolyogjon rám!
- Még mindig tartom magam ahhoz az állításomhoz, hogy Te nem vagy huszonegy, szóval elég hülyén néz ki, hogy egy kislányt magázok. - kislány. A szó amit rühellek. Annyira lekezelően hangzik egy férfi szájából. Mégis a legtöbb alkalommal ezt a jelzőt kapom meg. Basszus írjam a homlokomra, hogy egy felnőtt nő vagyok, aki milliárdos és épp azon fáradozik, hogy kiirtsa a világból a bunkó, szexéhes pasikat?
- Nem vagyok kislány! - válaszolom fogcsikorgatva. Liam hanyagul meghúzza a vállat. Nem érdekli a védekezésem. Semmi nem érdekli velem kapcsolatban.
- Akkor mi vagy? - vonja fel a szömöldökét kérdően. Értetlenül pislogok vissza, ugyanis fogalmam sincs, hogy erre mit válaszoljak. Nem tudom, hogy mi vagyok, de az biztos, hogy nem kislány. Úgy döntök, hogy inkább iszom a koktélomból, de mikor magamhoz tudnám húzni, Ő megfogja és elemeli a pultról. Szóval már alkoholmentes koktélt sem ihatok. Csodás. - Ó, tudom már! Biztos tevagy apuci kicsi lánya! - a szája felfelé akarna görbölni, de akkor sem engedi meg magának, hogy elnevesse magát. Így kapok valami fancsali szájhoz hasonlító valamit. - Ne is tagadd Edwards. Biztos a szüleid szeme fénye lehetsz, hisz vettek neked egy saját klubbot. - apuci kicsi lány? Hm, az apám jobban szereti Louist mint engem, ugyanis Ő fiú. Annyira imád, hogy még más lányt gyerekkorukban Disneylandbe vittek, addig engem egy paintball parkba, hogy tudjak normálisan lőni.
- Igazából a nevem Perrie. Perrie Edwards. - utálom azt is ha valaki a vezetéknevemen szólít ráadásul flegma stílusban.
- Édekes egy név. - horkant fel lenézően, de nem néz rám csak lehajtsa a fejét.
- Te most leszóltad a nevem? - kérdezek vissza idegesen. Rögtön rámkapja a fejét majd leesik neki, hogy ezúttal túl messzire ment. Tegezhet, de tudja hol a határ. Hisz mégis csak én vagyok a főnöke és akár mikor kirúghatom ha ahhoz támad kedvem.
- Csak megjegyeztem, hogy mennyire szokatlanul különös - egészíti ki magát gyorsan. Komoran bólintok. - Szóval hány éves vagy? - vált témát. Homlokon csapom magam. Már megint itt kötöttünk ki. Miért zavarja Őt ennyire a korom.
- Jesszusom, te soha nem akadsz le erről a témáról? - kérdezem megsemmisülten és közel vagyok hozzá, hogy a fejemet elkezdem a pultba ütögetni. - Ha már megint itt tartunk, akkor áruld már el nekem, hogy Te hány éves vagy? - vonom most kérdőre én Őt. Enyhén borostás arc, edzett alkat, jóval idősebb lehet tőlem. Meg akarna szólalni, de én felemelem a kezeimet, hogy belé fojtsam a szót. - Hadd találjam ki! Huszonö vagy! - vigyorodom el.
- Ezt most komolyan gondoltad? - kérdezi sértetten. Hupsz, akkor mellétrafáltam. Szóval nem huszonöt. De biztos, hogy annál nem fiatalabb. Sőt inkább idősebb!
- Harmincnál tuti nem lehetsz idősebb. - mondom magabiztosan és várom, hogy rábólintoson. Nem teszi. Pupillái kitágulnak és olyan arca van mint aki menten elbőgi magát. Az arckifejezése durva. Úgy néz rám mint egy idiótára.
- Huszonkettő leszek, Te jósnők gyöngye. - mondja közömbösen. Ha most lett volna valami a számban akkor tuti, hogy az az arcában landolt volna, mivel kiköptem volna meglepettségemben. Huszonkettő lesz? Fiatalabb tőlem? Jó az arca tényleg kisfiús lenne, ha nem lenne borostája. De akkor is olyan idős a kisugárzása. Hisz annyira komoly. Aztán lehet, hogy csak velem ilyen a videlkedése. - Most tippelhetek én is ? - kérdezi és izgatottság tükröződik az arcán.
- Ha azt mondom, hogy huszonkettő múltam, elhiszed? - megdöbben, majd várja, hogy nevessem el magam. Most miért nevessek? Komolyan beszélek.
- Nem. - vágja rá heves fejcsóválás közepette. Látszik rajta, hogy keményen gondolkozik. - Oké, mégis elhiszem. Hisz van egy klubbod, szóval nem lehetsz annyira fiatal - magyarázza egyszerűen. Mint aki irigykedik, hogy nekem van egy klubbom, neki pedig keményen kell dolgoznia ahhoz, hogy eltudja magát tartani. Hát kemény az élet, de valahogy nem tudom Őt sajnálni. Gondolom senki nem kényszerítette rá, hogy itt robotoljon. - Viszont nekem lassan lejár a munkaidőm, szóval...- a csuklóján lévő karórát nézi hosszasan, majd próbál bánatosnak tűnni, hogy el kell mennie, de szerintem legbelül örül neki, hogy végre letud rázni.
Csak az a probléma, hogy nekem eszemben sincs megválni tőle. Hisz még gyerek az idő, ráadásul még mindig távolságtartó, ami nekem nagyon nem tetszi. Elterveztem az estémet már vele és nem vagyok hajlandó megváltoztatni. Bele akarok túrni a hajába! Azt akarom, hogy azzal a mély hangjával az én nevemet mondja miközben elélvez. Azt akarom, hogy mikor végeztünk a dolgokkal rám nézzen aranyosan azokkal a kiskutya szemeivel. És ezeket el is fogom érni. Bármi áron.
- Esetleg nem akarsz táncolni? Csak egy szavamba kerül és a DJ a te kedvenc dalaidat fogja nyomatni egész éjjel. - oké, most komolyan én könyörgök egy srácnak? És nem Ő nekem? Ráadásul még ez sem tetszik neki. Ugyanis azzal van elfoglalva, hogy rendet csináljon maga után.
- Gyűlölök táncolni. - húzza el a száját miközben kikosaraz érzéketlenül. Rögtön megfordul és leemeli a kabátját és magára akarja húzni, de én hirtelen a pultra mászom majd egy ügyes mozdulattal megfogom a kezét. Meglepődik, de nem meri elhúzni.
- Akkor nem kell táncolnod! - simítok végig a kezén és csábosan elmosolyodik. Pislog és hatalmasat nyel. - Majd én táncolok, Te pedig nézed. - ajálkozom fel. Nem tud ellenkezni. Lemászom a pultról és megindulok felé. Kabátját egy hanyag mozdulattal kikapom a kezéből, majd ismét megfogom a kezét. Ökölbe szorítsa az ujjait így kénytelen vagyok a csuklójánál fogva húzni őt. Meg sem állok vele a színpad széléig, ahonnan tökéletes rálátás nyúlik a rúdakra. Ha meglát táncolni a rúdakon, tuti, hogy nem fog tudni ellenállni nekem.
Ahogy lenyomom a székre, verejtékezni kezd a homloka amire egy gyors puszit nyomok, viszont rögtön le is törli. Mint aki undorodna tőlem. Pimaszul elmosolyodom és megfordulok, de előtte még látom az értetlen arcát. Aprót bólintok a fejemmel mire a DJ tudja, hogy indulhat a zene. Ahhoz a rúdhoz sétálok ami legközelebb van Liamhez. Amint a zene beindul a testem mozogni kezd. A legerotikusabb mozdulataimat vetem be, de látom, hogy nem jön be neki. Mindenhova néz csak rám nem. Ideges leszek. Gondolkodás nélkül engem el a rúdat, majd szó szerint belevetem magam Liam ölébe. Térdemmel beletérdelek az ágyékába Ő pedig felnyög. Fejét oldalra fordítsa amiről a szenvedés tükröződik. Kiéhezett állat módjára fogom meg a nyakát és kényszerítem, hogy fordítsa felém a fejét. Mikor ez megtörténik, az ajkait veszem célpontba, de akkor olyan történik ami eddig még soha. Lelök magáról, majd feláll aminek következtében én a padlón kötöm ki seggreülve. Pontosan felettem áll meg, én pedig szégyentől mocskos tekintettel pislogok rá fel. Ennyire még senki nem alázott meg! Senki nem lökött el magától!
- Szállj le rólam! Engem nem tudsz megszerezni magadnak. - sziszegi a fogai között, majd rám sem nézve lelép engem magamra hagyva a padlón ülve.
Megszerezni.
Mint egy tulajdon, úgy beszélt magáról. Ha az enyém lenne azt csinálnék vele amit csak akarok. Nem tudna elmenekülni előlem, ugyanis csak az enyém lenne. Hozzám tartozna. Esélye sem lenne elmenekülni. Nem tudna ellökni.
Mint egy játékszer.
- Perrie, jól vagy? - Louis az aki felhúz a padlóról, majd néz végig rajtam, hogy meggyőződjön róla, hogy jól e vagyok. Nem vagyok jól. Szégyenbe hoztak. Kikosaraztak. Nem kaptam meg amit akartam. Ez még soha nem volt így. Én mindig mindent megkapok. - Úgy tűnik, valaki megtapasztalta azt, hogy milyen érzés az ha valakinek nem kellünk. - lágyan magához húz, de kicsit sem sajnál. Csak a távolba meredek, mint egy őrült.
- Meg kell Őt szereznem - motyogom az orrom alatt.
- Ő nem egy tárgy! A pultos srác egy ember, nem pedig tulajdon. Senkihez nem tartozik. - mondja Louis élesen, és ijedten néz rám. Elfehéredik mikor meglátja az arcomon lévő ördögi mosolyt.
- Már pedig én Őt akarom! És az enyém is lesz...

11 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Perfect lett, mint mindig! ;)
    Most pont akkor néztem rá erre a blogra, amikor felkerült az új rész :D
    Liam baby nem adja magát könnyen :P
    Mi lesz a következő lépésed Pezz? *izgatott arc*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja és, hogy nyomon tudd követni, hogy mikor írok én, mostantól mindig a kommentem végére írom ezt: ~Hannah~ :D :)

      Törlés
  3. A múltkor ezt nem írtam, de a kinézet szuper jó lett! ;) Paynonak megeszem azt a cuki porfáját :3 hogy lerázta már Perrie-t :D :D kíváncsian várom h mit tervez Pezz a siker eléréséhez ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. te vagy a második aki megdícsérte :3
      hamarosan kiderül

      Törlés
  4. Imádom!! Jósnők gyöngye!! xD De amúgy komolyra váltva a szót, bírom Paynot! De most őszintén ahogy elintézte Pezzt, főleg hogy tudja ki ő. Köszönöm, hogy nem valami pincsit csináltál belőle! xD Oké ez nagyon hülyén jött, szóval azt hiszem megyek, de visszaétrek!!
    Rengeteg puszi xxx. Enci ♥♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. pincsi? szerintem sok történetembe volt már pincsi :PPP vagy nem??? hmm...jó ötletet adtál xDDD

      Törlés
  5. Hát amikor azt mondtad hogy neked is az egyik kedvenc részed akkor nem tévedtél mert nekem is az egyik kedvencem lett. *-*
    Liam ( ^-^ ) olyan aranyos és Perrienek újdonság hogy egy pasi nem ájul el előtte ;)
    Hamar kövit :$ *-* ^-^ •-•

    VálaszTörlés